Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, ének, zene, ritmus, képalkotás, vizualitás, ön- és társismeret, kapcsolat, 
Szervezési formák:  hittanóra, csendesnap, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 15,1–6; 16,1–16; 17,1–8.15–17; 18,1–14; 21,1–8; Zsoltárok 126,2; 127,3
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, vizuális-térbeli, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális
  • Tevékenység: Népi altatók, ringatók éneklése, mondogatása ringató mozgással kísérve; csillagmintás babatakaró terve radír- vagy krumplinyomdával; születési értesítő, babaköszöntő lap készítése rajzolással, kézírással; hihetetlen ígéretek: beszélgetés, dramatikus játék; történetvázlat és kommunikációs játék nevetéssel

 

Csillagos-bárányos ringatók (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus)

Énekeljünk együtt altatódalokat, ringatókat, vagy mondókaként mondogassuk ezeket, recitáló hangon. Két karunkat egymásra téve ringató mozgással kísérhetjük az éneket, mondókát. Összegyűjtöttünk néhány népi altatószöveg-változatot, amely jól kapcsolódik a történethez:

 

Aludj, baba, aludjál!
Feljött már a csillag;
aranyos kis bárány
hazafelé ballag.

(Kaposhomok, Somogy m.)

 

Tente, baba, tente!
Itt van már az este;
köszöngetnek szépen
csillagok az égen.

(Vének, Győr m.)

 

Tente, baba, tente,
Itt van már az este.
Aludjál el szépen,
mint csillag az égen.

(Érbogyoszló, Bihar)

 

…Harangoznak szépen
csillagok az égen.

(Nagyszalonta, Bihar)

 

…Csillagok az égen
integetnek szépen.

(Érmihályfalva, Bihar)

 

…Aludj, baba, aludjál,
Csillagokról álmodjál.

(Nagyszalonta, Bihar)

 

…Aludj, baba, aludjál,
Angyalokkal álmodjál.

(Margitta, Bihar)

 

Aludj, baba, aludj hát,
báránykákat hajt apád,
anyád ráz egy kicsi fát, (= a bölcsőt)
álmok hullnak róla rád.

(Mezőtelegd, Bihar)

 

Bubája, bubácska,
esti csillag ragyog,
aludjál, aludjál,
én is álmos vagyok.

Tündér öltöztessen,
csillag csókolgasson,
liliom öleljen,
anyád simogasson.

(Mezőbaj, Bihar)

 

Források:

Magyar népdalok, szerk.: Ortutay Gyula (Szépirodalmi, 1975; Neumann kht., Bp, 2000)
Bihari gyermekmondókák, közzéteszi Faragó József és Fábián Imre (Kriterion Kiadó, Bukarest, 1982, 36–43. old.)

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.

Róm 8,26–27

Ez a segít eredetileg valami olyasmit jelent: valakivel együtt, annak segítségére lenni.

Ismét egy nemzeti ünnep, mely szomorú napokra emlékeztet. De bátor kiállásra is. Egy nap, mely veszteségeket jelent – de változásokat is. Egy nap, amelyet nem lehetett ünnepelni – s most keressük a szavakat az ünnepléshez. Amelyen diákok ezrei újat reméltek, s amelyen csak újabb árulás áldozatai lettünk. Elgyengült a népünk, már nem akar dönteni, sem döntögetni. A mai fiatalok pedig „bedőlnek” mindannak a maszlagnak, ami a nyugati kultúrának csak a szemetje, mert nem kell senkinek. Értékek vesztek el, s nehéz értékeket teremteni, vagy visszaadni.

Nem tudunk már kérni sem, aszténiások lettünk. Megfogyatkozott a nép, a reménység, a lehetőség, a hit, a szeretet. Van segítség?

„A Lélek segít a mi erőtlenségünkön.” Akarja, hogy hordozzuk a terhet – de minket Ő hordoz! Akarja, hogy imádkozzunk – de közben kimondhatatlan fohászkodásokkal ott a Lélek, s „kiteljesíti” nyögéseinket.

Hit által, a magunk szavaival vagy szótlanságával könyöröghetünk, együtt is és külön is, mert nagy veszélyben van a népünk, talán sokkal nagyobban, mint eddig bármikor.

A kimondhatatlan fohászkodás az eredeti görögben annyit jelent: jajongás, csatakiáltás – együtt a kettő. Sóhajtás és harcra indulás tehát a feladatunk a Lélek segítségével népünk megújulásáért!

A nagyság, mint maga az élet is, reménytelen, s a reménytelenségben, falhoz állított népek harcában van valami kétszerkettő fölötti remény. A magyarságnak ki kell egyenesednie, és sorsa helyére kell állnia.

Németh László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Képesség területek:  ön- és társismeret, kapcsolat, nyelvi feladat, játék, gondolkodtató, logikai feladat, ének, zene, ritmus, 
Szervezési formák:  hittanóra, áhítat, gyermekistentisztelet, csendesnap, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online szöveg, énekforrás, hanganyag, 

grafika © Kelemen Czakó Rita

  • Bibliai történet: 1Mózes 15,1–6; 16,1–16; 17,1–8.15–17; 18,1–14; 21,1–8; Zsoltárok 127,3
  • Intelligenciatípus: Önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, verbális-nyelvi, logikai-matematikai, zenei-ritmikus
  • Tevékenység: Várakozástörténetek, beszélgetés; bibliai történetmesélés: a várakozás próbája, Izsák születése; nevek jelentése, beszélgetés a történet alapján; a történethez kapcsolódó új ének tanulása

 

Várni, csak várni… (Önismereti, kapcsolati, verbális-nyelvi)

„Várni, csak várni, mindig csak várni…” – énekli Gizella királynő az István, a király című rockoperában (Unom a politikát). Gizellának nem tetszik, hogy az ura, István mindig csak az államügyekkel van elfoglalva, rá alig marad ideje. Gizellának nem marad más, mint várni, csak várni.

Kérdezzük meg a gyerekektől: Ti mire szoktatok várni? Előfordult-e már veletek, hogy a várakozás túl hosszúra nyúlt? Mikor? Miért?

Akinek kedve van, elmesélhet egy várakozás-történetet.

 

Gizella panasza így folytatódik:

Várni, csak várni, mindig csak várni,
Végül az asszonyból vénlány marad.

Vajon mire várt annyira Gizella? Mit jelent a „vénlány” kifejezés? Mire utal?

Mit gondoltok, mennyi ideig lehet várni egy gyermekre? Hogy egy házaspárnak gyermeke szülessen.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.

Róm 8,18–25

Ezt a sóvárgást érezzük magunk körül, s magunkban is. Jöjjön már el az Isten országa! Jöjjön már egy hiteles ember! Jöjjön már valami csoda! Hol vannak az ígéretek? Sóhajtozik, vajúdik ez a világ. S lecsap rá, ha végre valami mozdul. Lehet akár hamisság is, csak ne az legyen, ami eddig volt. Sok álpróféta használja ki ezt a nagy vágyakozást az emberekben.

A sóvárgás veszélyes, mert követelőzéssé válhat a keresztyénekben is, sőt megkeményíthet minket Isten felé. Hiszen, ha az istenfiak is csak „sóhajtoznak”, akkor mi a különbség? Ha mi is csak reménységben várakozunk, akkor minek vagyunk keresztyének? Ha a testünk megtagadása után is csak harcban lesz részünk, akkor mi értelme volt elkezdeni?

A kérdések őszintesége segít a válaszadásban is, hiszen ­óriási a különbség aközött, aki csak úgy van a világban és sóvárog, s aközött, aki tudja, hogy mire vár.

Az egyiknek ugyanis van élő reménysége, a másiknak nincs. Az egyiknek van élő Istene, a másiknak nincs. Az egyik meg tudja szólítani, a másik kapkod fűhöz-fához… Ezért fontos, hogy tanúságtételünk igaz legyen!

A különbség annyi, mint a paróka és az igazi haj között. Az egyik élettelen, a másik él. Az egyik takar, a másik véd. Az egyiket elfújja a szél, a másik csak lobog a szélben.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 8,12–17

A tanú az Ószövetségben nemcsak személy lehetett, hanem akár egy kő is, ami emlékeztetett egy fogadalomra, egy Isten-tapasztalatra. Az ősatyák azért állítottak köveket, hogy el ne feledkezzenek Isten nagy tetteiről. A görögben a tanúságtétel szava a mártíromságot takarja. Amikor valaki szavának hitelességéért akár meghalni is hajlandó.

Egyedül tanúskodni – egy tömeggel szemben nagyon nehéz. De ha már ketten vagyunk, akár a világgal is dacolunk. Az ember könnyen elbizonytalanodik hitében, s a benne végbement változásokban. Ilyenkor hatalmas segítség, hogy a Lélek együtt tesz bizonyságot a mi lelkünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. „Annak ellenére, hogy…” Mert nem a jelenlegi állapotunk alapján igaz vagy nem a mi keresztyénségünk – még jó, hogy nem bízza magát Isten a mi eszünk járására! –, hanem az Ő váltságának változhatatlan ténye alapján!

Isten Lelke nem tanúskodik hamisan, csak azt erősíti bennünk, amit már valóban eldöntöttünk. Mellénk áll erőtlenségünkben.

Szép példával szemléltette valaki a Lélek tanúságtételét, hogy olyan helyzetekben is megerősít, amikor mi „alkalmatlanok” lennénk a bizonyságtételre: Egy gyermek és egy felnőtt együtt kapáltak két soron. A gyermek erőtlenebb, lassúbb volt, ezért a felnőtt „átkapált” az ő sorába. Egyedül nem tudta volna végigcsinálni.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 8,9–11

Ahogyan korábban a bűn lakott (7,17–20), most a Lélek vesz lakozást az emberben. Ezek egymást kizáró ellentétes erők. A kettő együtt nem megy. Vagy, vagy. Ha Isten Lelke költözik be hozzánk, akkor otthonosan mozdít meg mindent, teszi helyére a dolgokat, takarítja ki a felesleget, tölti be életünket örömmel. Mint ünnepre készülődve egy otthonban, szinte minden átrendeződik, úgy költözik be a Lélek a szívünkbe. Rendet tesz, megtisztít.

Kérdés persze, hogy csupán „vendégként” jön egy időre, vagy Ő lesz a „ház ura”. Ha meghívom ugyan, de továbbra is én akarom megmondani, hogy mi legyen, akkor „megoltom” magamban, s nem lesz valódi változás az életemben.

Mert meghívhatom egy nagytakarításra is segítségnek, de megkérhetem arra is, hogy irányítson, emlékeztessen, szomorítson meg, győzzön meg, azaz legyen a Lélek a vezérem, tanácsadóm.

Tegye testemet is Isten szolgálatában áldottá: kezemet segítőkésszé, szájamat áldást hozóvá, szívemet az igazság iránt érzékennyé.

„Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek és ellenséges gondolkodásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” (Kol 1,21–22)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 8,5–8

Ez a törekvés szó a görögben gondolat és cselekedet azonosságát jelenti. Ahogyan Jézus már a gondolatot is véteknek minősíti, úgy beszél Pál is itt a törekvésekről, a gondolat erejéről, mely a tettek felé sodor minket.

A test törekvése hármas szinten nyilvánul meg: istenellenes = nem érdekli, hogy mi Isten akarata, megy amerre akar; engedetlen = tudja, mi Isten akarata, és ennek ellenére nem teszi azt; tehetetlen = meg van kötözve a bűnben, mintha hínárba került volna a mély vízben. Ennek vége: halál. Az ilyen ember nem lehet kedves Isten előtt! Lélek nélkül nincs élet!

Ebből kikerülni csak akkor lehet, ha valaki kívülről „levágja kötelékeinket”, s megszabadít minket. A Lélek szerinti élet következménye: élet és békesség.

Az a nagy fellélegzés, amikor a kimenekedés után az ember rádöbben, hogy ottveszhetett volna. S betölti annak békessége, hogy még élhet. Most már másként, mint eddig. Lélek által törekedve Istennek tetsző életre, bizonyságtételre.

A közelünkben tudott „nagyság” felemel, megnyugtat. A százados tölgy alatt mélyebbek lehetnek álmaink, mint a vézna akácfák alatt. A nagy emberek közelében békésebbek, határozottabbak vagyunk. Ahogy nő a „nagyság”, melynek közelében élünk, úgy lesz teljesebb az életünk. Igazi élet csak Isten nagyságának közelében élhető!

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 8,1–4

Vége minden kishitűségnek! Eltöröltetett a halálos ítélet! Ezt igazán az élheti át, aki tisztában van vele, hogy bűnei miatt halálra van ítélve. Aki nem érzi maga felett „Demoklész kardját”, annak ez nem örömhír. Az potyának érzi majd a kegyelmet, s azt fogja gondolni, hogy bármit tehet, hiszen Isten már úgyis mindent megbocsátott. Csak annak nyílik meg a Róma 8, aki a Róma 7-ből érkezik. Addig semmit sem fog jelenteni.

„Krisztus Jézusban vannak.” Mit jelent ez a különleges fogalom? Nem eszközhatározó, de nem is helyhatározó – hanem egy titokzatos dimenzió. Amikor látok egy térdeplő embert, akkor nem lépek oda hozzá, s nem kezdek el neki mesélni valamit. Ő most egy másik „erőtérben” van. Istennel beszélget.

Krisztusban lenni annyi, mint megmártózni Benne, s betöltődni Általa, amikor senki és semmi nem léphet közénk! Teljes közösségben lenni Vele, érezni jelenlétét, szabadítását. Amikor mi sem kárhoztatjuk többé magunkat!

Gyermekekkel egyszer piros kartonból szívet készítettünk. A szív állapotát tisztáztuk, s ezért a közepébe beírtuk, hogy BŰN. Azután megpróbáltuk mindenféle módon onnan eltüntetni a szót: radírral, festékkel, letakarással, de nyilvánvalóan ott maradt. Akkor elővettem egy piros celofánnal borított szemüveget – s mikor azon keresztül néztük, nem látszott a felirat. Így nézi Jézus vérén keresztül Isten is a mi szívünket.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 7,14–25

Volt olyan idő, amikor vitába kezdtünk néhányan, hogy Pál ezt az újjászületése előtti állapotról írta, vagy az azutániról. Váltig állították néhányan, hogy előtte írta, hiszen egy újjászületett ember nem kínlódik így önmagával. Ő már meghalt a bűnnek. Nem lehet rajta ilyen hatalma. Ez a kín csak előtte lehetséges! A másik csapat velük szemben azt bizonygatta, hogy sajnos ezt Pál utána írta, mert az újjászületés után is megmarad a bűnös természet, s az a halálig kínt és szenvedést okoz. Sőt, csakis azután írhatta, mert előtte nem harcolt volna önmagával, hanem élt volna a bűnben mindenféle kín nélkül.

Az első csapat naiv volt, s még frissen vetette bele magát a hívő életbe, azt remélve, hogy „átváltozás” történt: titokzatos megszűnése a bűnnek. A másik csapat már túl volt néhány csalódáson önmagával kapcsolatban, s megtapasztalta, hogy csak „megváltozás” van, és semmi sem csettintésre történik. Isten munkája bennem, hogy nem engedek a bűnnek, hanem cselekszem az Ő akaratát.

Hogy mit hiszek magamról, s hogy milyen vagyok valójában, két különböző dolog. Néha keserves a szembesülés. De nagyon kell ahhoz, hogy minden öntörvényűség, gőg, szeretetlenség, ítélet eltűnjön belőlem, s helyébe léphessen az alázatos, szeretetteljes engedelmesség.

Isten egyáltalán nem végzett kísérletet a hitemmel, hogy megtudja, milyen. Hiszen tudta. Csak én nem tudtam. Ő mindig is tudta, hogy templomom kártyavár. De engem csakis azzal tudott ráébreszteni a valóságra, hogy összedöntötte.

C. S. Lewis

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Képesség területek:  képalkotás, vizualitás, nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, mozgásos játék, 
Szervezési formák:  hittanóra, csendesnap, digitális tananyag, távoktatás, 
Tudomány területek:  kortörténet, háttéranyag, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  kép, galéria, digitális oktatóanyag, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 11,24–32; 12,1–8; 13,1–18; Zsoltárok 127,1–2
  • Intelligenciatípus: Vizuális-térbeli, verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, testi-mozgásos
  • Tevékenység: Képgaléria megtekintése, kép-szöveg párosítás, sorbarendezés; mondatalkotó kapcsolati és önismereti játék, beszélgetés; páros bizalomjáték vakvezetéssel; sátormakett készítése csoportmunkában

 

Egy kis városnézés (Vizuális-térbeli, verbális-nyelvi)

 

 

Ur romvárosa, Ur-Nammu palotájának falmaradványai és a zikkurat (ma Tell el-Mukajjar, Irak)

Kép: 123RF

 

 

Mari (Mári): ókori mezopotámiai nagyváros az Eufrátesz felső folyásánál, egy hajdani virágzó állam központja volt (ma Tell-Hariri, Szíria) – így nézhetett ki (rekonstrukciós ábrázolás).

 

 

 

Hárán (Harrán): észak-mezopotámiai város, neve sumer eredetű, és azt jelenti: „út, utca, utazás, karaván”. Ma Törökország területén található, agyagból tapasztott, méhkaptár-alakú házairól híres.

Kép: 123RF

 

 

Sikem (Szikem): ókori kánaáni város Palesztina területén a Garizim és Ebal hegyek közötti völgyben. Abrám útja a sikemi szenthelyre vezetett először Kánaánban.

Kép: 123RF

 

A Táré és Abrám útra kel című tankockán képekkel illusztrálva követhetjük a vándorlás állomásait, képeit (elérhető a címre kattintva).

Képforrások: 123RF, Wikimedia Commons, grafika: Kelemen Czakó Rita

 

Menj el… Gyere velem… (Kapcsolati, önismereti, verbális-nyelvi)

Isten elküldte Abrámot rokonai közül egy ismeretlen földre. Az elhívás így kezdődik: „Menj el…” – Vajon miért engedelmeskedett Abrám? Mi győzte meg őt, hogy meg kell ezt tennie?

 

Hogyan folytatódhat a „Menj el…” mondat, ha

  • anya mondja neked?
  • apa mondja a testvérednek?
  • a testvéred mondja neked?
  • te mondod a testvérednek?
  • stb.

Hogyan folytatódhat a „Gyere velem…” mondat, ha

  • anya mondja neked?
  • nagyapa mondja neked?
  • te mondod a testvérednek?
  • a barátod mondja neked?
  • stb.

A mondatalkotó játék rámutat, hányféle küldés és hívás lehetséges különböző személyek között. Melyikre lesz a válasz készséges cselekvés (a felszólításnak megfelelő engedelmesség)? Min múlik ez? (A bizalom kérdése kerül itt fókuszba.)

 

Kis csoportokban játsszanak el a gyerekek egy-egy „Menj el…” és „Gyere velem…” helyzetet. Lehet köztük „engedelmes” és „engedetlen” válaszcselekvés is.

Mutassák be egymásnak a csoportok az élethelyzeteket, majd beszéljük meg, mikor min múlott az engedelmesség vagy engedetlenség.

 

Vakvezetés párban (Kapcsolati, testi-mozgásos, önismereti, verbális-nyelvi)

Alkossanak párt azok a gyerekek, akik jól ismerik egymást, és megbíznak egymásban. A párok álljanak fel egymással szemben (max. 4-5 pár egyszerre, köztük kb. 2 méter távolsággal). A párok egyik tagjának szemét kössük be kendővel, a bekötött szeműek azonos oldalon álljanak. Jelre a látók hangosan hívják maguk felé a párjukat, néven nevezve őt. A bekötött szemű társ előre nyújtott kézzel óvatosan elindul, miközben nagyon kell figyelnie, hogy a megfelelő hang irányába mozogjon. A látó szavaival irányíthatja is a társát (megállíthatja, irányváltoztatásra szólíthatja fel, pl. Fordulj egy kicsi jobbra!). Vajon sikerül-e mindenkinek eljutni a párjához?

A párhuzamosan végzett gyakorlat nehézsége, hogy kialakul egy alapzaj, amiben nem olyan könnyű meghallani a társ hangját. Fokozottan kell egymásra figyelni a siker érdekében. Ha a játék sikerült, a párok cseréljenek, és fordított helyzetben is végezzék el a gyakorlatot.

 

Végül beszéljük meg, mi volt a nehézség, és mi segített a játékban? Kiknek sikerült igazán jól megtalálni egymást, és ez min múlt?

Ha nincs játékhelyzet, kinek a szavára hallgatsz? Kiben bízol annyira, hogy szót fogadsz neki? Keressünk példákat erre. Mikor működik jól egy ilyen kapcsolat?

 

Sátorépítő családok (Kapcsolati, vizuális-térbeli)

 

Hogy milyen volt Abrám sátra, nem tudjuk pontosan. A mai nomád sátrakhoz hasonlíthatott.

Kép: 123RF

 

 

A gyerekek kis csoportokba rendeződve családok lesznek. Családi kötelékben készítsenek egy-egy kis „nomád” sátrat pálcikákból, könnyű textíliából, illetve selyem- vagy gyűrtpapírból. A pálcikákból (hurkapálca, saslikpálca, fogpiszkáló) lesz a sátorrúd, cövek, amit puha alapba (gyurma, vastag hullámpapír, hungarocell) tudnak szúrni. A pálcikákat kötözéssel vagy gyurmaragasztóval tudják egymáshoz erősíteni. Sátorlapot szabhatnak textíliából vagy papírból. Gyurmából, papírból és textilből berendezési és használati tárgyakat (takarók, szőnyegek, edények) és állatalakokat is készíthetnek.

A családok munkáiból egy kis sátortábort állíthatunk össze.

 

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.