Üzenet – Téma:

* Sámson hőstette Isten erejének/kegyelmé­nek köszönhető.
* Sámson önfeládozó halála Krisztus áldoza­tára emlékeztet.

Előzmények:

Sámsont Delila elcsábította, hogy árulja el erejének titkát. Következménye az lett, hogy a filiszteus fejedelmek kiszúrták a szemét, és a foglyok házába vitték, hogy egy malmot hajtson.

Történet:

Sámsonnak a filiszteusok fogságában naponta a nehéz malomköveket kellett forgatnia. Vaksága folytonos figyelmeztetés lehetett számára, hogy mennyire eltávolodott Istentől. Nyomorúságában azonban ismét az Úrhoz fordult, és Ő megbocsátotta hűtlenségét. Közben a haja* is nőni kezdett, ami hajdani názírságának külső jegye volt. Vajon az erejét is visszakapja?

Ünnepet tartottak Dágón* templomában. Hogy az öt város melyikében állt a templom, azt nem olvassuk itt. Dágón templomok voltak Gázában és Asdódban is. Valószínűleg e kettő valamelyikében történhetett. Asdód volt közelebb a Szórék völgyéhez, ahol Sámsont elfogták Delila házában, Gáza ettől délre feküdt.

Az ünnepséget Dágón bálványistenének rendezték a filiszteusok, mivel istenük kezükbe adta ősi ellenségüket, Sámsont. Sok előkelő férfi és nő jött el a templomba. Valószínűleg megjelent az öt városfejedelem is. Mintegy háromezer ember lehetett a templom tetején készített helyen. Az, hogy a filiszteusok a bálványistenüknek adnak hálát Sámson elfogása miatt, elég furcsa. Hiszen a fejedelmek jól tudták, hogy Sámsont Delila árulása, valamint jókora összeg kifizetése juttatta a kezükre. Tulajdonképpen saját magukat ünnepelték.

Amint az ünnep a csúcspontjára ért, a megmámorosodott filiszteusok a hírhedett Sámsont akarták látni. Kegyetlen szórakozás volt ez.

A vak Sámsont egy fiú vezette kézenfogva. A filiszteusok öröme a tetőpontjára hágott, amint meglátták a tapogatózva körbejáró Sámsont. Kiúnyolták, s vele együtt az Urat, márpedig aki az Urat sértegeti, veszélyes játékot játszik. Engedték, hogy Sámson az oszlopok között helyezkedhessen el, ahol mindenki jól láthatta. Sámson megkérte a fiút, vezesse egy oszlophoz, hogy annak támaszkodhasson. Amint Sámson érezte az oszlopokat, könyörögve fohászkodott az Úrhoz:

„Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért!”

Azzal Sámson jobb kezével az egyik, bal kezével a másik oszlopot karolta át a két középső oszlop közül, amelyeken a ház nyugodott. Majd ezt mondta: „Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal együtt!” Azzal megfeszítette erejét, az oszlopok pedig összetörtek, úgy, hogy a ház rádőlt a városfejedelmekre és az egész népre, mely bent volt.

Dágón szobra is minden bizonnyal összetört.

Sámson így több filiszteust ölt meg a halálával, mint egész életében.

Sámson testvérei, egész családja eljött, hogy a romok alól kiszabadítsák a holttestét. Elvitték magukkal a Szórék völgyének felső végébe, ahol eltemették apja, Mánóah sírjába. Sámson húsz évig volt bírája Izráelnek.

Istentől kapott feladatát, hogy kezdje meg az izráeliták kiszabadítását a filiszteusok elnyomása alól, elvégezte. Nem hibák nélkül, hanem elbukva és fölkelve. Sámson élettörténetében látjuk, hogy az Úr közönséges, esendő és bűnös embereket használ ahhoz, hogy terveit végrehajtsa.

Jegyzetek:

Sámson haja – Sámson haja újra kinőtt, mire a filiszteusok elhozták hálaáldozatukat Dágónnak. Sámson haját sosem vágták le korábban. Bizonyára igen hosszú és súlyos lehetett. Absolon hajának a súlyát ismerjük (2Sám 14,26), 200 sekel, ami mintegy 3,25 kg! Évekre lett volna szükség, mire ilyen hosszú és súlyos haj hasonlóképpen megnő. Úgy képzelik, hogy Sámson haja Isten különös vezetésével nőtt olyan gyorsan: először is annak jeleként, hogy az Úr visszafogadta őt a názírságba; másrészt, hogy Sámson hamarosan leszámolhasson a filiszteusokkal. A filiszteusok nem féltek attól, hogy Sámson haja gyorsan ki fog nőni. Egy vak ember már nem árthat nekik, gondolták.

Dágón – A filiszteusok népi istensége. Elnevezése a „dag”-szóból ered, ami „hal”-at jelent. Megtalált ábrázolások emberi fejjel, karral és halfarokkal mutatják (akár egy sellő). Olyan népnek, mely a tenger partján lakott, ez a halisten volt a termékenység jelképe.

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1.3.9–10; 46:1.5; 60:1.7; 236:1–2.5–7; 273:1–2.8.10; 389:1–4.7.10; 393
Jertek, énekeljünk: 94; 142
Harangszó: 44; 49:1–2.5–7; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 48:1–2.8.10; 55:3; 69; 85; 93:1
Erőm és énekem az Úr: 84:1; 98; 10:1.4; 111; 130

Megjegyzések:

Sámson, mint hithős – A Zsid 11,32-ben Sámson ott szerepel a hithősök sorában. Vajon ennek az okát egyedül a Dágón templomában végrehajtott hitbeli cselekedetében keressük? Nem, a korábban jelzett cselekedeteiben is, még akkor is, ha bűnös tetteiből indultak ki. A hit Isten ereje a hívők megtartására (Róma 1,16). Sámson, mint a Zsid 11,32-ben felsorolt többi bírák, hit által szolgáltatott igazságot (33.v.). Ezzel Sámson cselekedeteit nem igazoljuk.

Amikor az Urat gúnyolják – A filiszteusok nagyon jól tudták, hogy Sámson különleges ember volt, aki Izráel Istenének a szolgálatában állt. Sámsont gúnyolva Istent sértegették (gúnyolták). Ez nem marad büntetlenül! Sámson utolsó hősi tette Isten bosszúja volt a gúnyolásért. Valami hasonlót látunk a 2Kir 2,23–24-ben is: Amikor Elizeus prófétát egy csapat fiú gúnyolja ki, két medve jön ki az erdőből, és széttépi a gúnyolókat. A Dán 5-ben azt olvassuk, hogy Bélsaccar király Izráel Istenét gúnyolta. Még azon az éjszakán megölték. Sohasem végződött jól azoknak az embereknek az élete, akik akarva és tudva Istent gúnyolták (lásd többek között az 1. zsoltárt).

Krisztus előképe – Halálával Sámson a legnagyobb győzelmét érte el népe javára. Az Úr Jézus is halálával győzött a halálon, és így örök életet szerzett az Atya gyermekeinek.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Képességeink (erő, ügyesség, ravaszság stb.) forrása. Hogyan éljünk bölcsen képességeinkkel? (** ***)
• Sámson hőstette. Önfeláldozó hősi tettek a magyar és a világtörténelemből. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Sámson jellemzése: külső és belső tulajdonságok gyűjtése, csoportosítása. (**)
• Találkozás Sámsonnal: dramatizálás vagy párbeszéd fogalmazása. (**)
• Sámsonra emlékeztető hősök film- és olvasmányélményekből. (** ***)
• Szoborjáték: Sámson szobor/szoborcsoport alakítása élőképszerűen. (**)
• Juhász Gyula: Sámson dala c. versének megismerése. (***)
• Kreatív nyelvi feladatok a bibliai történethez kapcsolódva: dramatizálás, fogalmazás szóban, írásban. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika

• Papírmakett készítése a bibliai történethez kapcsolódva (színezés, nyírás, hajtás, ragasztás). (**)
• Karakteres emberábrázolás: Milyennek képzeled Sámsont? (**)
• Sámson szobor/szoborcsoport formázása gyurmából vagy agyagból. (**)
• Középkori Sámson-ábrázolás megfigyelése. Miről „beszél” a kép? A „szegények Bibliája” fogalma. (***)
• Képsorozat rajzolása/festése Sámson élettörténete eseményeihez. Felhasználási lehetőség: kiállítás, könyvecske, kártyajáték. (***)

Vázlat:

kinő Sámson haja
Dágon temploma – ünnep
Sámsont hívatják – gúnyolódók
imádság, még egyszer erőért
két oszlop
több halott a halálával, mint az életében
Krisztus előképe

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/084. Sámson utolsó győzelme – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 598.57 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Aki nem bízik eléggé az Úrban, és az Úr által elhívott vezetőben, könnyen árulóvá válik.
* Isten gondoskodik győzelemről – Őt illeti a dicséret.

Előzmények:

Sámson meglátogatta a feleségét, de nem en­gedték be hozzá, mert közben összeházasodott valaki mással. Sámson bosszút állt azzal, hogy háromszáz rókát (sakált) kettesével összekötözött, és farkukhoz fáklyát kötve a filiszteusok gabonájába kergette őket. Tűz martaléka lett a termés, a szőlőskertek és az olajfák is. A filiszteusok bosszúból megégették a timnai férfit és lányát, mire Sámson sok filiszteust összevert.

Történet:

Sámson, miután agyba-főbe verte a filiszteusokat, Étám sziklahasadékába ment (ami lehetett „erődítmény” vagy „rablóbarlang”), mely elég magasan, Júda hegységének a déli részén feküdt, Étám patakjánál, gyaníthatóan Corától keletre.

Magányosan töltött ott el Sámson valamennyi időt, új lehetőséget várva, hogy harcot kezdjen a filiszteusokkal, akik Isten népén annyi éven át zsarnokoskodtak.

A filiszteusok Júda ellen vonultak, és tábort ütöttek Júdában, Lehinél*. Amikor a júdabeli emberek megkérdezték, miért vonultak föl ellenük, így válaszoltak: „Azért vonultunk föl, hogy megkötözzük Sámsont, és úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt mivelünk.” Ez nem sok jót ígért Sámsonra nézve…

A júdaiak erre úgy határoztak, Sámsont kiszolgáltatják a filiszteusoknak, hogy aztán ők békében élhessenek. Mintegy háromezer júdabeli vonult az étámi sziklahasadékhoz, ahol Sámson meghúzódott, hogy elfogják. Szemére hányták, hogy veszedelmet hozott rájuk, s a filiszteusok megtámadták őket. Megkérdezték: „Miért tetted ezt velünk?”

„Ahogyan ők bántak velem, én is úgy bántam velük” – válaszolt Sámson.

Mire a júdaiak azt mondták: „Azért jöttünk ide, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk.”

„Esküdjetek meg, hogy nem vertek agyon!” – kérte Sámson, aki nem akart erőszakot alkalmazni honfitársai ellen, de félt attól, hogy megölik őt.

„Nem!” – mondták. – „Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de semmi esetre sem ölünk meg.”

Erre megkötötték Sámsont két új kötéllel, és elvezették a szikláról a völgybe. Amint a filiszteusok meglátták a megkötözött Sámsont, ujjongani kezdtek.

Sámsont viszont megszállta az Úr Lelke. Elszakította az erős köteleket, mintha csak tűz égette volna meg azokat. Szinte lemállottak a kezéről. Akkor talált egy szamár-állcsontot, mely a kezében erős fegyverré vált. Ezzel vert agyon ezer filiszteust, a többiek elmenekültek. A júdai emberekről nem olvasunk itt többet.

Amint a harcot befejezte, Sámson győzelmi éneket énekelt. „Szamár állcsontjával rakásra vertem őket, szamár állcsontjával agyonvertem ezret!” Ez dicsekvő ének, mely nem az Úr iránti hálából fakadt, akinek ezt a hatalmas erőt köszönhette. Majd elnevezte a helyet „Ramath Lehi”-nek (vagy csak „Lehi”-nek), ami Állcsont-magaslatot jelent.

Sámsonnak tudnia kellett volna, hogy győzelmét az Úrnak köszönheti, mindenben tőle függ. Hamarosan elviselhetetlen szomjúság tört rá, azt hitte, belepusztul. Ekkor az Úrhoz fordult: „Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által, mégis most szomjan kell meg­halnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe kell esnem!” (A holland fordítás szerint: „Szolgád keze által ezt a nagy szabadítást ajándékoztad, és most szomjan kell halnom, és mégis a kö­rülmetéletlen filiszteusoknak, a Te ellenségeidnek a kezébe esem!”) Ezen a sztyeppés területen, igen erős napsütésben, víz nélkül egyetlen nap alatt meghalhat az ember.

Az Úr kegyelmes, Sámsont megmentette a haláltól. Közvetlenül Sámson mellett megnyitott egy mélyedést, melyből víz fakadt. Sámson ihatott végre. Amint megelevenedett a víztől, eltöltötte a hála. Tanúskodik a név, amit a forrásnak adott: „Kiáltó-forrás”. E forrás még sokáig adott vizet: „még ma is” – jelzi a szentíró.

Ezt követően húsz évig volt béke Izráelben. A filiszteusok tanultak a történtekből, nem látogatták meg többé Sámsont az országában. A következő esemény ezalatt a húsz év alatt történt valamikor.

Sámson egyszer a filiszteusok országába ment, egy déli városba, Gázába*. Ott betért egy parázna* nőhöz. Éjfélig maradt nála. Közben a város vezetői meghallották, hogy a hírhedett Sámson a városba jött. Gyorsan intézkedtek. Erősen őrizték a városkaput, nehogy Sámson észrevétlenül elhagyhassa a várost. Csöndben vártak, hogy meglepetésszerűen támadhassanak rá, amikor el akar menni. Azt hitték, reggel felé indul majd tovább. Sámson azonban felkelt éjfélkor, megragadta a városkaput a két ajtófélfával együtt, kiszakította zárastul, a vállára vette, és elvitte. A meglepett filiszteusok csak néztek utána! Senki sem merészelte e nagyerejű hőst üldözni. Sámson a nehéz városkaput keleti irányba, a hegyekbe vitte, mígnem egy magas hegytetőre tette, Hebrónnal szemben. Hogy a gázaiak vajon hazavitték-e valaha a városkapujukat onnan, azt nem tudjuk. Igen nehéz munkának tűnt volna!

A történet megmutatja, hogy az Úr nem akarja cserbenhagyni szolgáját, Sámsont, bár bizonyára nem tetszett neki, hogy a parázna nőnél járt. Figyeljük csak meg: most nem olvassuk, hogy az Úr Lelke szállt volna Sámsonra. Az előző eseményeknél így történt. Az Úr a tévúton járó Sámsont sem hagyta el, bár nem áldotta meg nőügyeit.

Jegyzetek:

Lehi – „Állkapocs”; júdai város, pontos helye ismeretlen. Étám sziklájának közelében lehetett.

Gáza – „Az erős”; a filiszteusok legdélibb városa, fél órai járásra a Földközi-tenger partjától. Fontos átjáró város az Egyiptom és Szíria közötti karavánúton, mely három világot kötött össze: Afrikát, Ázsiát és Európát. Az ApCsel 8,26-ban ezt olvassuk: Fülöp menjen „a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.”

Parázna – Ugyanezt a jelzőt kapta a jerikói Ráháb is. Szállásadó lehetett, aki közben a férfivendégeivel pénzért érintkezett.

Énekek:

Református énekeskönyv: 35:1; 107:8; 116:4–5.7; 118:3–6; 236:6–7; 379:1.3; 380:1.3.7
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 176
Harangszó: 49:6–7; 52:1–2.4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2; 40; 53:1–2.4; 69; 75; 76
Erőm és énekem az Úr: 36; 84; 119; 130

Megjegyzések:

A júdabeliek áruló magatartása – Ezek az emberek nem ismernek hálát Sámson tetteiért. Csupán arra gondolnak, hogyan békíthetnék meg a filiszteusokat. Aki a saját népe egyik vezető harcosát szolgáltatja ki az ellenségnek, abban nincs hazaszeretet, csak önzés. Különösen gyáva dolog, ha háromezren indulnak el egyetlen ember ellen, még ha az erős Sámsonról van is szó. Ezt az eseményt a Mt 26,47kk-vel hasonlíthatjuk össze, amikor a szanhedrin csapata kardokkal és botokkal felfegyverkezve indult, hogy Jézust elfogja a Gecsemáné kertjében. Kajafás főpap kijelentése (Jn 11,50): „jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen” – egészen jól tükrözi Sámson kortársainak a gondolatait is.
Mutassunk rá, hogy a gyerekek sose áldozzanak föl egyetlen személyt a közös érdekért, és arra is, hogy az ellenséggel való összejátszás hazaárulás.

Sámson föláldozza önmagát – Föltételezhetjük, hogy Sámson megadta magát. Tudta, hogy csak akkor szabadulhat meg, ha a júdaiak megkímélik az életét. Az Úr Lelke csak azután kezdett munkálkodni benne, hogy önként engedte megkötözni magát. Ebben Krisztusra hasonlít. Ő ugyancsak önként vállalta a szenvedést és a halált mindannyiunkért.

Sámson öndicsérete – Sámson énekére emlékezve Lámekre kell gondolnunk, Kain utódjára (vö. 1Móz 4,23–24). Lámek sokkal tovább ment a maga bosszújával, mint amit Kainért megszabott Isten. („Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres Lámekért!”) Sámson csak a maga győzelmére volt büszke. Diadalmámorában megfeledkezett róla, hogy erejét az Úrtól kapta. A gőg gyakran mindenféle egyéb bűnt is hoz magával. Az Úr azonban azt várja tőlünk, hogy merjünk tőle függeni, az Ő segítségét kérni mindenben. Ekkor ajándékoz meg békességgel és örömmel. Sámsont a szomjúság figyelmeztette erre. Mi is kérhetjük Istent, hogy ébresszen lelki szomjúságot bennünk, ha eltávolodnánk tőle, ha túlságosan a magunk erejére hagyatkoznánk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• A gőg, büszkeség jelei és következményei az ember életében. (***)
• Az áruló magatartás kollektív igazolása. Történelmi példák az árulásra megszállások, üldöztetések idején. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• A bibliai történet névmagyarázó eredettörténetként való újrafogalmazása, ahogy az a szájhagyományban élhetett. (***)
• A bibliai történet összehasonlítása A tordai hasadék című eredetmondánkkal. (***)
• „Dicsekedő” ének átírása, újrafogalmazása „dicsőítő” énekké. (***)

Vázlat:

Étám
3000 férfi Júdából
2 új kötél
ujjongó filiszteusok
Sámson bosszúja: 1000 embert csap agyon
Sámson éneke
szomjúság
forrás a kiáltónak

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/082. Sámson Étám sziklahasadékánál és Gázában – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 116.65 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Isten vezetése érvényesül választottai éle­tében.
* Hamis módszerek hiába vezetnek célhoz.

Előzmények:

A filiszteusok évek óta Izráel ellenségei voltak. Az Úr elkezdte szabadító munkáját.

Sámson születését az Úr angyala jelentette meg Mánóah-nak és feleségének. Az ifjú názír lett és az Úr Lelke vezette őt.

Történet:

Sámson felnőtt fiatalember lett. Különleges helyzete volt népe fiai között. Hosszú haját hét fonatba fonva hordta (Bír 16,13). Bort vagy más szeszes italt nem ivott. Tisztátalant nem érintett. Úgy tűnik, hogy a filiszteusok elfogadták. Városukban, Timnában megtetszett neki egy lány. El akarta venni feleségül.

A kor szokása szerint a házasságot elő kellett készíteni. Meg kellett beszélni a hozományt és az esküvő időpontját, ami a vőlegény apjának a feladata volt, s ha már nem élt, akkor egy közeli családtag végezte helyette.

Sámson feltárta a szüleinek kívánságát, hogy szeretne összeházasodni a timnai lánnyal. Ez nem tetszett a szülőknek. Szemére vetették, miért nem keres feleséget Izráelből. Tudták, hogy az Úr a pogányokkal való házasságot tiltja (vö. 2Móz 34,12.16). De az Úrnak terve volt Sámson házasságával. Ezzel indította harcba a filiszteusok ellen…

Nehezen bár, de a szülők beleegyeztek a házasságba. Elképzelhetjük, mit éreztek, mikor látták, hogy az Úr „kiválasztottja”, a názír mire készül. Hasonló jelenet játszódott le Jézus családjában is, mikor úgy vélték, hogy különleges hatalmát nem jól használja (vö. Jn 7,3–5).

Nem sokkal ezután Sámsonék Timnába indultak lánykérőbe. A szőlőskertek között Sámson kicsit lemaradt a szüleitől. Hirtelen egy fiatal, ordító oroszlánnal találta szembe magát. Ekkor megszállta őt az Úr Lelke. Megragadta az oroszlánt, és kettészakította. Semmiféle fegyvert nem használt hozzá. Majd otthagyta az oroszlánt, és a szüleinek semmit nem mondott kalandjáról. (Lásd a „Sámson ereje*” jegyzetet!)

Amikor a szüleivel újra Timnába ment, hogy megünnepeljék a házasságkötést, Sámson letért az útról, hogy megnézze az oroszlánt. Látta, hogy egy méhraj épített fészket a lecsupaszított csontvázban. Sámson egy darab lépet vett ki a fészekből. (Egy állat csontvázának érintése nem jelentett a názír számára sem vallási értelemben tisztátalanságot.) Útközben eszegetett a lépesmézből, a szüleit is megkínálta. Így értek a menyasszony apjának házához.

Harminc filiszteus fiatalembert hívtak meg az esküvőre, ami szokás szerint hét napig tartott. Feltűnő, mit sem olvasunk arról, hogy Sámsonon és szülein kívül lett volna még ott valaki Dán törzséből.

Sámson feltett a fiatalembereknek egy találós kérdést. „Ha meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, adok nektek harminc inget és harminc öltözet ruhát*. De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát.” Bizonyára az Úr adta az ötletet neki, hogy megleckéztesse népe ellenségeit.

A fiatalemberek elfogadták a kihívást. „Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk!” – mondták neki. Valószínűleg lebecsülték ellenfelüket. Ez a zsidó mégsem lehet okosabb, mint ők együttvéve!

A találós kérdés így hangzott: „Étel jött az evőből, édes jött az erősből.” (Héberül: „Mehaocheel-Maachal-Matok”. Pompás alliteráció egy kicsiny, magvas versben.)

Az ifjak törték a fejüket, de nem tudták megfejteni a feladványt. Szörnyen dühösek lettek. A hetedik napon megfenyegették Sámson asszonyát: „Vedd rá a férjedet, hogy mondja meg a találós kérdés megfejtését, különben megégetünk téged és apád háza népét!”

Sámson felesége erre sírva ment a férjéhez: „Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem! Találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését.” Figyeljük meg, hogy szembehelyezkedett férjével!

Sámson válasza: „Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg?”

Az asszony sírt és könyörgött, amíg Sámson el nem árulta a megfejtést. Ifjú felesége sietve mondta tovább „népe fiainak”, akik diadalmasan mentek Sámsonhoz a megfejtéssel: „Mi a méznél édesebb, s oroszlánnál erősebb?”

Sámson azonnal megértette, mi történt. Így válaszolt: „Ha nem az én üszőmön szántotok*, találós kérdésem ki nem találjátok.”

Az Úr Lelke megszállta Sámsont. A filiszteusok Askelón* nevű városában megölt harminc férfit. Ruhájukat elvitte a harminc fiatalembernek, ahogy fogadásában megígérte.

Majd haragra gyúlva hazament a szüleihez. A feleségéről egyelőre hallani sem akart. A fiatalasszonyt ezután a harminc filiszteus ifjú egyikével házasították össze. Úgy látszik, hogy a filiszteusok nem vették túl komolyan az erkölcsöt.

Jegyzetek:

Sámson ereje – Vajon Sámson olyan volt, mint egy kigyúrt izmú óriás? Vagy az Úr Lelke a szükséges pillanatban rendkívüli erőt adott neki? Sámson bizonyára megtermett és izmos volt, de emberfölötti erőt az Úr Lelke által kapott. Az oroszlán támadásakor is az Úr Lelke szállta meg (6.v.), ugyanúgy, mint amikor Askelónba ment, hogy ott a harminc öltözet ruhát megszerezze (19.v.); vagy amikor engedte megkötözni magát Étámban a saját népe által, és a filiszteusok már ujjongtak, hogy legyőzték, akkor újra munkálkodni kezdett az Úr Lelke, és agyonverte őket (Bír 15,14); és Dágon templomában is Istentől kért erőt (Bír 16,28). Akkor hát nem volt kapcsolat hosszú haja és ereje között? Hiszen ő mondta Delilának, ha a haját levágják, oda lesz az ereje (vö. Bír 16,17). Igen, mert ezzel eltűnik a názírság külső jegye. Az Úrral való kapcsolat szakad meg, aki nem áll többé mellé. Ezért olyan szép, hogy a Bír 16,22-ben azt olvassuk, Sámson haja a fogságban nőni kezdett. A názírság jele újra látható. De Sámsonnak imádkoznia kell, hogy Isten a Lelke által még egyszer ajándékozza meg erővel.
Összefoglalva: Sámson ereje ténylegesen Isten ereje, mely akkor lett nyilvánvaló, amikor Sámson ítéletet gyakorolt a filiszteusokon, Isten vezetése szerint.

Alsóruha és felsőruha – A korabeli ember teljes ruházata: alul lenvászon fehérnemű, s felsőruha, amit rendszeresen váltottak. Ez különösen az ottani meleg éghajlat alatt igen fontos volt.

Üszőmön szántotok – Ez a kifejezés azt jelentheti, hogy az ember szarvasmarha segítségével szántotta a földet, és ilyenkor néha elrejtett dolgok kerültek elő. Egyébként használták ezt a kifejezést olyankor is, amikor rájöttek, hogy valakit a felesége, vagy közeli ismerőse tanácsol. Többnyire humoros fordulatokban jött elő.

Askelón – Ezt a filiszteusok által lakott várost Józsué halála után Júda törzse meghódította, másik két filiszteus várossal, Gázával és Ekrónnal együtt (Bír 1,18). Júda ezeket a városokat láthatóan nem tudta a tulajdonában megtartani. Jeremiás, Ámós, Zofóniás és Zakariás próféták idején még filiszteusok laktak Askelónban és Gázában (vö. Ám 1,7–8). Saul és Jónátán haláláról van Dávid siratóénekében az eléggé ismert mondat: „Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin, hogy ne örüljenek a filiszteusok lányai…” (2Sám 1,20), azaz valami olyasmi történt, ami jobb lenne, ha nem válna ismertté a filiszteusok előtt. Askelónt a Bibliában a körülmetéletlen, pogány filiszteusok központjának tekintették.

Énekek:

Református énekeskönyv: 33:5; 86:6–7; 121; 200; 463
Jertek, énekeljünk: 163:1–4; 169; 172; 185; 239
Harangszó: 42:3; 44:3; 49:7
Dicsérjétek az Urat!: 8; 71; 75; 139; 156
Erőm és énekem az Úr: 25:2–3; 88:1; 100:4; 122; 131

Megjegyzések:

Isten vezetése Sámson életében – Isten nemcsak a jókat és igazakat vezeti. Ismeri Ő az ember szívét, és tudja, hogy minden rosszra hajlamos. Látjuk ezt Sámson esetében is. Mégis ott van Isten vezetése az életében, aki őt erős harcossá tette helytelen cselekedetei ellenére is. Ami nem jelenti, hogy az Úr Sámson cselekedeteit jóváhagyta.

„Vegyes házasság” – Különböző meggyőződésű felek közötti házasság nehézségekkel járhat. Például ha az egyik fél Istenben hisz, mint Sámson, a másiknak pedig semmit se jelent a hit. Beszélgetési téma.

Hamis módon célt érni – Sokan mindent fölhasználnak, csakhogy céljukat elérjék. „A cél szentesíti az eszközt” – vélik, jogtalanul. Irányulhat ez vagyon, anyagi előnyök megszerzésére, vagy dicsőség, hatalom birtoklására. Jó erre figyelmeztetni a gyerekeket.

Sámson módszere, ahogyan hozzájut a megígért ruhákhoz – Nehéz probléma. Megölheti Sámson az askelóniakat? Érvek: a filiszteusok uralkodtak a zsidókon; ellenségek voltak. Kérdés: Egy ellenséges ország polgárait szabad-e megtámadni? Az ÚR Lelke hajtotta Sámsont a filiszteusokhoz, úgy vitte jó irányba, hogy a rossz úton járással Sámson szívét összetörte.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Tisztességtelen, hamis módszerek arra, hogy a másik embernél elérjünk valamit. A sírás, nyafogás hatása. Hogyan lehet becsületes módon elérni a célunkat? Miért fontos ez emberi kapcsolatainkban? (** ***)
• A párválasztás, házasságkötés szokásai régen és ma, hazánkban és más vallású népek körében. (** ***)
• Házasság különböző vallású, kultúrájú felek között. Milyen problémákat okozhat ez? (***)
• A jó házasság titka. A mai válások gyakori okai. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Találós kérdések megfejtése és alkotása a bibliai történethez kapcsolódva, és egyéb témákban. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Rajzos feladványok készítése betűgrafikával. (***)

Vázlat:

Sámson
filiszteus lány Timnában
apa és anya
oroszlán
lakodalom
30 ifjú vendég
találós kérdés:
„Étel jött az evőből, édes jött az erősből.”
megfejtés:
„Mi a méznél édesebb, s oroszlánnál erősebb?”
üszővel szántani
Askelón: 30 rabolt ruha

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/080. Sámson házassága és találós kérdése – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 312.81 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet –Téma:

* Lenézett személy is válhat fontossá.
* Az ígéretet, fogadalmat teljesíteni kell.

Előzmények:

Gedeon Isten segítségével elűzte Midjánt, Amáléket és a keleti törzseket. Negyven évig, Gedeon bíráskodása idején, béke volt Izráelben.

A Bír 10,1–5 röviden beszámol az Issakár törzséből való Tólá bíráról, aki 23 évig, és a Gileádból való Jáír bíráról, aki 22 évig ítélte Izráelt.

Történet:

Látjuk, hogy Izráelben közben a következő nemzedék is atyái bűnébe esett: a környező népek bálványainak szolgáltak, és az Urat elhagyták. Hogy furcsálhatták ezt a pogányok. Nekik bizonyára eszükbe sem jutott, hogy saját istenüket cserbenhagyják. Izráel pedig, akinek hatalmas Istene annyiféle nyomorúságból mentette meg őket, állandóan hűtlenkedik.

Az Úr megharagudott, és az izráelieket nyugaton a filiszteusok*, keleten az ammóniak* kezére adta. Tizennyolc éven át sanyargatta e két nép Izráelt. A nép végül az Úrhoz kiáltott szabadulásért.

Az Úr válaszában emlékeztette őket, hogy már sokszor megszabadította őket ellenségeiktől, de utána minden egyes alkalommal elpártoltak tőle. Most azoktól a bálványoktól kérjenek segítséget, akiket imádnak, „nem szabadítalak meg többé benneteket!”

Izráel fiai erre megvallották bűnüket, és segítségért esedeztek. Eltávolították bálványaikat, és az Úrnak szolgáltak. Ezek után határozott úgy az Úr, hogy újra segít nekik.

Ammón és Izráel seregei harcra készen álltak egymással szemben. Gileád* vénei Jeftét választották hadvezérnek. Most nem maga az Úr választott, ahogy Éhúdot, Bárákot vagy Gedeont. A nép maga keresett vezetőt.

Jeftét a családja kitaszította, mert „egy parázna nőnek volt a fia”, vagyis törvénytelen gyerek volt. Apja Gileád*, az ő törvényes gyerekeivel növekedett fel, de mikor azok felnőttek, elzavarták a féltestvérüket. Nem akarták, hogy részt kapjon az örökségből. A törvényt a saját javukra értelmezték: „A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe.” (Károli – 5Móz 23,2) (Új ford. – 5Móz 23,3: „Nem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez a kevert vérű, még a tizedik nemzedéke sem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez.”)

Jefte Tób földjén, a Gileád-hegység északi részén telepedett le. Mindenféle kóbor csavargók csatlakoztak hozzá, akiknek saját lakhelyüket valamiért el kellett hagyni. Ez a betyár csapat nagy valószínűséggel az ammóniak ellen lépett fel. (Hasonlítsd össze Jefte bandáját Dávidéval az Adullám-barlangban; 1Sám 22,1–2!) Jeftét bátor harcosként tartották számon.

Őrá gondoltak Gileád vénei – akik között bizonyára ott voltak Jefte féltestvérei is. Ő az alkalmas személy az ammóniak elleni harc vezetésére.

Jefte nem túlzottan örült az ajánlatnak. „Hiszen ti gyűlöltök engem, és kiűztetek apám házából! Miért jöttetek most hozzám, amikor bajban vagytok?” De mivel megígérték, hogy győzelem esetén vezetőjükké választják, elvállalta a megbízatást. Jefte hivatalosan Micpa („őr- és kilátótorony”) parancsnoka lett.

Előbb diplomáciai úton próbálkozott egyezségre jutni az ammóniakkal, hogy ne kelljen vért ontani. Az ellenség azonban túl sokat követelt, az egész Jordánon túli területre igényt tartottak, ősi juss jogán. Jefte vitatta ezt. Nem a zsidók kezdték a harcot Szíhónnal, az emóri királlyal. Miután hiába kérték előbb az edómiakat, majd a móábiakat, hogy átvonulhassanak országukon, ugyanígy jártak Szíhónnal, aki az Arnóntól a Jabbókig uralkodott. De Szíhón rájuk támadt. Az Úr győzelmet adott az izráelitáknak, és birtokba vették a földet már háromszáz éve. Miért csak most jutott eszükbe, hogy joguk van erre a földre? De legyen az Úr a bíró Izráel és Ammón között!

Az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére. (Hasonlítsd ezt össze az egyiptomi fáraóval, akinek a szíve megkeményedett, vesztére.)

Majd az Úr lelke szállt Jeftére, és rátámadt az ellenségre.

A döntő ütközet előtt fogadalmat* tett az Úrnak.

Hogyha győzetesen tér vissza a csatából, akkor azt, ami legelőször jön ki házának ajtaján, égőáldozatul az Úrnak áldozza. Föltételezhetjük, hogy környezetéből senki sem volt tisztában e fogadalmával.

Vajon szükség volt rá? Nem, Jeftének ilyen módon nem kellett volna próbára tennie az Urat. A Zsid 11,32 hithősként említi. Föltételezhetjük, hogy Jeftét nem a hitbeli bizodalom hiánya indította erre.

Az helyénvaló, ha nem hitetlenségből, hanem hitből megígérjük Istennek, hogyha segít egy nehéz helyzetben, a hálánkat később megmutatjuk.

Bár az ilyen meggondolatlan ígéretekkel óvatosnak kell lennünk. Elragadtatott pillanatban nemcsak az Úrnak, hanem egymásnak is olyan nagy dolgokat ígérhetünk meg, amiknek teljesítése később lehetetlennek látszik.

Jefte harcba vonult az ammóniak ellen. Húsz városukat elfoglalta, és az ellenség vereséget szenvedett.

Mikor a győzelem után hazaért, a házából lánya szaladt elé dobolva és táncolva. Ezt látva Jefte meghasogatta a ruháit. Ez borzasztó! Egyetlen gyermekét, szeretett lányát kell feláldoznia! Hallva az előzményeket, lánya engedélyt kért, hogy előbb a hegyek között a barátnőivel elsirathassa lányságát. Valószínűleg azt, hogy sosem megy férjhez, és ezért sosem lesznek gyermekei.

Jefte beleegyezett.

Két hónap múlva a lány visszatért apjához, aki „megtette vele azt, amit megfogadott. A lány nem élt férfival.” Hogy értsük ezt? Feláldozta, ahogyan Ábrahám készült Izsákot? Nem, az emberáldozat* tilos volt a zsidóknál. Viszont a 3Móz 27,4 szerint egy nőt, akit ígérettel az Úrnak szenteltek, meg lehetett váltani harminc ezüst sekelért. Valószínű tehát, hogy a lány önként döntött a házasság nélküli élet mellett. Nagy áldozat volt ez, mivel egyetlen gyerek volt, így apjának nem lettek utódai. Nagy szégyen volt ez Izráelben. Ezután szokás lett, hogy évente a fiatal lányok négy napra felkeresték magányában Jefte lányát, és vigasztalták.

Az efraimiak sérelmezték, hogy Jefte nem hívta őket harcba. Bosszúból fel akarták Jefte házát gyújtani. Efraim emberei Gedeon idejében is hasonlóval próbálkoztak. Gedeon meggyőzte őket (vö. Bír 8,1; 77. lecke). Lehet, hogy Efraim és Manassé különleges helyet foglaltak el a többi törzs között. Az ősük József két fia volt. Manassé volt az idősebb, de Efraim kapta a nagyobb áldást nagyapjuktól, Jákóbtól (1Móz 48,8–20; 38. lecke). Most is elsők szeretnének lenni.

Jefte válasza az, hogy ő hívta őket, de azok nem siettek segítségére. Így nélkülük kellett harcba szállnia az ammóniakkal. A győzelmet az Úr adta. „Miért jöttetek most hadakozni velem?”

Jefte még egyszer összegyűjtötte a gileádiakat, és megverte Efraim seregét. Közben a gileádiak elfoglalták a Jordán gázlóit. S amikor egy efraimi át akart kelni a Jordánon, Jefte katonáival találkozott. Aki a „sibbólet” („áram, áramlás”) szót „szibbólet”-nek mondta, az efraimi volt, mert ők nem tudták ezt a szót helyesen kiejteni. Őket megölték. Így halt meg aznap 42.000 efraimi.

Még hat évig ítélte Jefte a népét. Utód nélkül halt meg. Ám nevét tisztelettel emlegették. A Zsidókhoz írt levél a hithősök közt tartja számon (11,32).

Jegyzetek:

Filiszteusok – Jóval Izráel kánaáni bevonulása előtt szállták meg a filiszteusok Kánaán délnyugati tengerpartját. Abímelek, Gerár királya, az Ábrahámmal való szövetségkötés után visszament Beérsebából a filiszteusok országába (1Móz 21,32). Ábrahám jövevényként lakott ott (1Móz 21,34). Az 5Móz 2,23 és Ámós 9,7 jelzi, hogy Kréta (Kaftór) szigetéről jöttek. A filiszteusok hajósnép, hadihajókkal támadtak Egyiptomra. A normannokkal hasonlíthatjuk össze őket, akik ugyancsak azért hajóztak, hogy zsákmányt szerezzenek. Ismerték a kovácsmesterséget, a fémek megmunkálását. A filisztus megszállás idején, Saul uralkodása elején az izráelitáknak hozzájuk kellett vinni szerszámaikat megéleztetni (1Sám 13,19–22). Sámson magányos harcosként lépett fel ellenük (vö. Bír 14–16). Sámuel idejében a filiszteusok legyőzték Izráelt, majd Izráel győzte le a filiszteusokat (1Sám 4–7). Saul a filiszteusok elleni harcban esett el (1Sám 31). Dávid legyőzte őket, ami után keveset olvasunk róluk. Egyedül a 2Krón 26,6–7-ben, amely Uzziás király filiszteusok fölött aratott győzelmét írja le. Bálványisteneik Dágón és Baalzebúb, Ekrón „szárnyas istene” (vö. 2Kir 1,2kk) voltak.

Ammóniak – A Holt-tengertől északra, az Arnón és Jabbók patakok közötti területen laktak. Lót leszármazottai, tehát rokon nép voltak az izráeliekkel (vö. 1Móz 19,38). A honfoglalás idején a zsidók nem bántották őket (5Móz 2,37).
Később, a bírák idején, illetve Saul korában már harcban álltak egymással. Náhás („kígyó”) király szövetséget kötött Dáviddal, de fia megsértette Dávid küldötteit (vö. 2Sám 10), ami után fővárosukat, Rabbát Jóáb és Dávid elfoglalta (vö. 2Sám 11,1 és 12,26–31). Az ammóniak kultúrája az ásatások szerint szinte azonos volt az izráeliekével, nem számítva az istentiszteleti kultuszt.

Gileád – A Jordánon túli területnek nincs szorosan vett határa. A déli rész termékeny magasfennsík (a Jer 8,22 szerint füstölőszer és orvosság került ki innen), a 4Móz 32,1 szerint jószágtartásra alkalmas terület volt. Ezen a szakaszon sokszor háborúztak (vö. Ám 1,3).

Gileád – Mint személynév először a Józs 17,1 és 3-ban fordul elő: Manassé fia. A gileádiak félig Manassé törzséből valók, akiknek a Jordánon túli terület középső része jutott. Gileádnak hívták Jefte apját is (Bír 11,1).

Fogadalom – Többet jelent az ígéretnél. A fogadalmat Isten előtt teszik, és nem szabad megszegni. A 3Móz 27 fejti ki részletesen a fogadalmak megváltását. A fogadalom mindig önkéntes, de bizonyos szabályokhoz volt kötve.

Emberáldozat – Sok írásmagyarázó elfogadja azt a lehetőséget, hogy Jefte feláldozta a lányát.

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1.4.7; 65:1; 136:23–24; 445; 449:6
Jertek, énekeljünk: 173
Harangszó: 41; 44; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 8; 68; 69; 87; 93
Erőm és énekem az Úr: 16; 46; 63:1–3; 84; 134:1–2

Megjegyzések:

Diszkrimináció – Mindig vannak a környezetünkben emberek, gyerekek is, akik „mások”. Nemcsak „balkézről való” gyerekek vannak köztük, mint amilyen Jefte is volt. Elvált szülők gyerekei, más bőrszínűek, fogyatékosok, akiket kizár, kirekeszt a közösség, nem játszhatnak a többiekkel, nem tekintik őket egyenértékűeknek. Isten azonban nem személyválogató, számára minden ember kedves. Az ember azt látja, ami a szeme előtt van, de az Úr a szívet vizsgálja (1Sám 16,7). Mi se tegyünk különbséget! Úgy kell szeretni a felebarátunkat, mint önmagunkat.

Szükséghelyzetben… – Bezzeg kellett Jefte, amikor bajba kerültek! Ilyet gyakran látunk. Például valakit nem fogadnak be a focicsapatba, de segítsen a többieknek a dolgozatírásnál. Churchillt a II. világháború előtt nem vették túl komolyan, mint államférfit. Amikor a németek Európát fenyegették, Churchill lett hirtelen az egyetlen, aki szembe tudott velük szállni.

Az ígéret adóssá tesz – Gondoljuk meg, mielőtt ígérünk valamit! Ígérhetünk Istennek vagy embereknek is olyat, amit teljesíteni tudunk. Egy ígéretnek lehetnek messzeható következményei: Luther Márton megfogadta, hogy szerzetes lesz. Így jutott közel a Bibliához. Ez volt a reformáció kezdetének a feltétele.
Nagyon rossz az olyan ígéretet betartani, amiből komoly baj származhat. Ha valóban nem tudjuk teljesíteni, akkor ismerjük el becsületesen, és ajánljunk fel valamilyen alternatívát.

A gőg elveszít – Az efraimiak gőgösek voltak, és ezért meg kellett bűnhödniük. Dávid gőgjében megszámláltatta a népét, aminek szörnyű következménye lett (2Sám 24). Nabukodonozor önmagát istenítve a városát úgy nevezte: „a nagy Bábel, amit én építettem”, és büntetésből megháborodott az elméje (Dán 4,30kk). Heródes Agrippa gőgjének az lett a következménye, hogy élve ették meg a kukacok, úgy halt meg (ApCsel 12,20–23).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• A kiközösítés és veszélyei. Személyes és kollektív példák. A kiközösítettnek is vannak értékei, amiért szükség lehet rá. (***)
• Az ígéret és megtartása. Szavaink értéke. (***)
• A választási rendszer: Kik és hogyan választják meg az ország, az önkormányzatok vezetőit? A választás fő szempontjai. (***)
• Kiből lesz a jó vezető? A jó vezető tulajdonságai. Diákvezető választása titkos szavazással. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Mai élethelyzetek dramatizálása kis csoportban az ígéretek teljesítéséről, ill. nem teljesítéséről. (***)
• Elbeszélő fogalmazás írása „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó” címmel, mai eset alapján. (***)

Vázlat:

Jefte – Gileád
idegen asszony (ágyas) gyereke
kiközösítve – menekülés (Tób földje)

ammóniak – Gileád lakói
Jefte a vezető
fogadalom (lánya)

Efraim – sibbólet/szibbólet

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/078. Jefte, mint bíra – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 135.33 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Az Úr egyszerű embereket hív, hogy szívből szolgálják Őt.
* Kérdéseikre választ ad, bizonytalanságuk­ban megerősíti híveit az Úr.

Előzmények:

Az izráeliták újra bűnbe estek. Az Úr most a hácóri Jábín királlyal, és annak generálisával, Siserával büntette őket. Ám amikor hozzá kiáltott a nép, Debóra és Bárák által szabadítást adott. Siserát legyőzték a Kíson pataknál, aki egy asszony, Jáél kezétől halt meg.

Történet:

Hiába szabadította ki Istenük Izráelt a kánaániak kezéből, ők újból a bálványokat kezdték imádni. Ez nem tetszett az Úrnak. „Midján* kezébe adta őket”, akik elfoglalták az országot. Ez a testvérnépe Izráelnek nem egyedül jött: amálékiek*, és egyéb nomád „keleti törzsek*” is csatlakoztak hozzájuk. Amint beérett a vetés, elözönlötték nyájaikkal és tevéikkel az országot, fölverték a sátraikat, és mindent letaroltak. Nem hagytak meg semmit az izráelieknek. Megvárták az aratást és a szüretet, aztán mindent elvitték, amit találtak. Így vonultak végig az egész országon, egészen a filiszteusok városáig, Gázáig. Nemcsak a termést vitték magukkal, hanem az állatokat is, úgyhogy se bárány, se kecske, se szamár nem maradt az országban. Olyan sokan voltak, hogy pusztításukat a sáskajáráshoz lehetett hasonlítani.

Az izráeliek barlangokba, és a hegyekben készített rejtekhelyekre, erődökbe húzódtak be. A Bír 8,18–19-ben olvassuk, hogy Gedeon testvéreit a Tábór hegyén Midján királyai, Zebah és Calmunná ölték meg. Elképzelhető, hogy Gedeon testvérei egy sziklahasadékba rejtőztek, ahol Zebah és Calmunná harcosai megtalálták és megölték őket.

Ez a gyötrelem hét évig tartott. Izráel igencsak elszegényedett.

Nyomorúságukban az Úrhoz kiáltottak segítségért, és Ő irgalmasan meghallgatta imádságukat.

Először prófétát küldött hozzájuk, aki eléjük tárta nyomorúságuk okát. „Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kihoztalak a szolgaság házából, kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és elnyomóitok kezéből; kiűztem azokat előletek, és nektek adtam országukat, és ezt mondtam nektek: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok! De nem hallgattatok szavamra.”

Gedeon Ofrában* lakott, Ebál hegyétől északra, Manassé törzsének a területén. Apja, Jóás, Abiézer nemzetségéhez tartozott, s vezető szerepe volt a faluban. Abiézer maga is Manassé törzsének egyik nemzetségfője volt (vö. Józs 17,2 és Bír 8,2).

Az Úr angyala* egy vándor képében jelent meg Gedeonnak („szétzúzó”), aki éppen búzát csépelt a présházban. Ez igazán szokatlan, hiszen rendes körülmények között szérűn csépelték a búzát, lehetőleg valami magaslaton, ahol a szél a pelyvát elfújja. Gedeon kénytelen volt titokban dolgozni, hogy Midján kezébe ne kerüljön kevéske búzája.

„Az ÚR veled van, erős vitéz!” – szólította meg Gedeont az ismeretlen. Ez valami tévedés. Gedeon nem bátor hős. Harcvezetéshez semmit sem ért. És hogy Isten vele van?! Hogy mondhat ilyet ez az ember!

Gedeon így felelt: „Kérlek, Uram, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az ÚR, és Midján kezébe adott!”

A következő versben (14) a szövetség Istenének neve, Jáhveh (JHVH) szerepel; vagyis nem a küldött, hanem maga Isten szólt: „Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából. Én küldelek téged!”

Gedeon még nem fogta fel, hogy Isten maga beszélt vele. Válasza: „Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában.”

Az Úr azonban megígérte, hogy segíteni fog.

Gedeon megértette, hogy most Isten szavait hallotta. Ám bizonyosságot szeretett volna. Kérte hát, hogy ne menjen el az idegen, míg ajándékával vissza nem tér. Izráelben ugyanis meg szokták kínálni a vendéget (vö. 1Móz 18: három mennyei vendég Ábrahámnál; 16. lecke).

Ahogy elkészítette, hozta is az ennivalót. Az Úr parancsára a húst és a kovásztalan kenyeret odatette egy kőre, a hús levét pedig ráöntötte.

Az angyal megérintette botja végével a húst és a kovásztalan kenyeret. Azonnal tűz csapott ki a sziklából, és elnyelte az eledelt. Az angyal pedig hirtelen eltűnt. Gedeon megijedt, hogy meg fog halni, mert az Úr angyalát látta színről színre (vö. 1Móz 32,31).

Az Úr válasza így hangzott: „Békesség neked, ne félj, nem halsz meg!” Gedeon hálából oltárt épített, s így nevezte el: „Az ÚR a békesség.” Ez az oltár hosszú évekig ott állt Ofrában.

Éjjel feladatot adott neki az Úr: Rombolja le Baal oltárát, vágja ki a mellette lévő szent fát*, majd építsen oltárt az Úrnak, s áldozza fel apja hét éves bikáját.

Gedeon félt a város férfiaitól, ezért Isten parancsának éjjel, s nem nappal engdelmeskedett. Tíz emberét vitte magával, és mindent úgy tett, ahogyan az Úr mondta. Ezzel kezdte meg reformációját.

Másnap hamarosan kiderült, hogy Gedeon volt a tettes. A városbeli férfiak haragosan mentek Jóáshoz, és követelték, hogy adja ki a fiát. Meg kell halnia, amiért lerombolta Baal oltárát, és kivágta a szent fát.

Jóásnak, aki maga is Baalt imádta, nehéz volt a helyzete. Ám a fiát mindenképpen menteni akarta, ezért megkérdezte: „Ti akartok perelni a Baalért? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig! Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért!”

Gedeont azonban nem érte semmi szerencsétlenség. Ofra emberei tehát arra a következtetésre jutottak, hogy Baalnak nincs hatalma. El is nevezték Gedeont Jerubbaalnak, mondván: Pereljen vele a Baal azért, amiért lerombolta az oltárát! Megértették, hogy a Baal végülis csak bálvány. Ezzel a nép elfogadta Gedeont vezérüknek.

A midjáni, amáléki és a keleti törzsek álkeltek a Jordánon, és a Jezréel síkságán gyülekeztek. Most meg lehetne őket támadni. Ha szétszélednek az országban, akkor már nem lehet velük mit tenni. Az Úr tudta ezt…

Az Úr ekkor felruházta lelkével, és harcba küldte Gedeont. Ő megfújta a harci kürtöt, és hadba hívta a népet.

Gedeont a hithősök sorában említi a Zsid 11,32, mégis látjuk, hogy hite erősítésére jelet kért. „Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted, akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt.”

Isten megadta, amit kért: a föld száraz volt, a gyapjúfürtből pedig egy csészényi vizet csavart ki.

Gedeon mégsem nyugodott meg. Másnapra ugyanazt a jelet kérte, de megfordítva: száraz gyapjúfürtöt, és körülötte harmatos földet. Az Úr kegyelmesen ezt a jelet is megadta Gedeonnak. Mostmár tudta, hogy az Úr segíteni fog az ellenség legyőzésében.

Jegyzetek:

Midján – Lásd a 64. lecke részletes jegyzetét és a 65. leckét! Mózes ugyan alaposan megritkította a midjániakat, újra igen megszaporodtak. Úgy vélik, hogy még más midjáni törzsek is voltak köztük, mint akik a móábiakkal együtt kísértésbe vitték az izráelitákat (vö. 4Móz 25; 64. lecke).

Amálékiek – Részletes jegyzet az 52. leckében.

Keleti törzsek – Az 1Móz 29,1-ben Jákób keleti törzsek országába utazik. Megérkezik Mezopotámiába, Háránba. A Bír 6,3-ban ezt olvassuk: „és más keleti törzsek”. Ezek nomád arab törzsek. A Jer 49,28 „keleti népet” említ, a Mt 2,1 bölcseket, akik „napkeletről” érkeztek, Kánaántól keletre kell helyezzük ezt, valószínűleg Perzsiába. (Vö. Jób 1,3)

Ofra – A másik Ofra Benjámin területén volt.

Az Úr angyala – Isten Fia (lásd a 69. lecke jegyzeteit).

Szent fa – Ezt az Asera-fát a termékenység istennőjének, Astarte-nek szentelték.

Énekek:

Református énekeskönyv: 18:1; 27:1.7; 389:1–5; 390:1–2; 393; 423:1–3
Jertek, énekeljünk: 158:1; 168; 173; 230:2–3
Harangszó: 42:1; 43; 44; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 40; 69; 70; 87:1; 93; 148
Erőm és énekem az Úr: 20; 63:1–3; 84; 134:1–3; 139

Megjegyzések:

Az Úr nem hősöket, hanem egyszerű embereket keres tervei kivitelezésére – Gedeon maga mondta, hogy ő csak egyszerű fiatalember, és otthon a legkisebb. (Dávid is a legfiatalabb volt testvérei közül.) Mégis őt akarta használni az Úr Midján és társai megsemmisítésére. Egyéb példák: Jefte fattyú volt, Sámson is egyszerű fiatalember, Dávid pásztor. Mária, bár Dávid leszármazottja, mégis egy szegény lány. A tanítványok közül pedig többen halászok voltak, volt köztük vámszedő is stb.
Az Úr sokszor használt egyszerű eszközöket. Néhány példa: botttal kellett a vízre ütni (Mózes és Áron); hollók hoztak Illésnek vizet és húst (1Kir 17,6); a vízbe fadarabot dobtak, s a fejsze feljött a víz színére (2Kir 6,1–7). Az egyszerű dolgokban sok csodálatos rejlik.

A hitet erősíteni kell – Nem volt helytelen, hogy bizonyosságul Gedeon jelet kért. Az Úr különböző alkalmakkor maga adott jelet. Abrám (Ábrahám) és Száraj (Sára) névváltozása jele volt annak, hogy az Úr fiút akar nekik ajándékozni (1Móz 17,4–6.15–16); Mózesnek az égő csipkebokor az Úr jelenlétét jelentette (2Móz 3); a napóra mutatója mutatta meg Ezékiás királynak, hogy a Nap 10 fokot visszament (Ézs 38,8). Zakariás viszont hitetlenségből kért jelet (Lk 1,18–20).
Nekünk már nem kell jeleket kérnünk. Amikor az Úr szükségesnek találja, megteszi, amit megígért.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Mit jelent erősnek lenni? Mitől lesz valaki igazán erős? (* **)
• Mit tehetünk, ha erőnket meghaladó feladatot kapunk? (** ***)
• Kérdéseink. Szabad-e kérdeznünk, ha nem értünk valamit, bizonytalanok vagyunk? (** ***)

Történelem

• Mit jelentett a történelmi reformáció? A reformátorok bátor fellépése. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Elbeszélő fogalmazás (ill. panasz) írása a bibliai történet egy részlete alapján külső nézőpontból (**), vagy valamelyik szereplő nevében (** ***).
• Nyelvi játékok:
  – Kérdésstaféta: kérdések szóbeli megfogalmazása és válaszadás.
  – Történetstaféta: a bibliai történet közös újrafogalmazása. (**)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Tenyésztett állatok (juh, szarvasmarha, szamár) és termesztett növények (gabona, szőlő). Emlékezetfejlesztő játék ezek képeivel. (*)
• Nyomor, éhínség ma a világban. Ennek okai. Újságcikkek gyűjtése, tablókészítés. (***)

Vázlat:

Midján Amálék – 7 év
Gedeon (Manassé)
Az Úr angyala:
„szabadítsd meg Izráelt”
Baal-oltár lerombolása
Jelek: gyapjúfürt
1. nedves
2. száraz

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/076. Gedeon elhívása; a nép összegyűjtése – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 332.01 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!