82. Sámson Étám sziklahasadékánál és Gázában
Üzenet – Téma:
* Aki nem bízik eléggé az Úrban, és az Úr által elhívott vezetőben, könnyen árulóvá válik.
* Isten gondoskodik győzelemről – Őt illeti a dicséret.
Előzmények:
Sámson meglátogatta a feleségét, de nem engedték be hozzá, mert közben összeházasodott valaki mással. Sámson bosszút állt azzal, hogy háromszáz rókát (sakált) kettesével összekötözött, és farkukhoz fáklyát kötve a filiszteusok gabonájába kergette őket. Tűz martaléka lett a termés, a szőlőskertek és az olajfák is. A filiszteusok bosszúból megégették a timnai férfit és lányát, mire Sámson sok filiszteust összevert.
Történet:
Sámson, miután agyba-főbe verte a filiszteusokat, Étám sziklahasadékába ment (ami lehetett „erődítmény” vagy „rablóbarlang”), mely elég magasan, Júda hegységének a déli részén feküdt, Étám patakjánál, gyaníthatóan Corától keletre.
Magányosan töltött ott el Sámson valamennyi időt, új lehetőséget várva, hogy harcot kezdjen a filiszteusokkal, akik Isten népén annyi éven át zsarnokoskodtak.
A filiszteusok Júda ellen vonultak, és tábort ütöttek Júdában, Lehinél*. Amikor a júdabeli emberek megkérdezték, miért vonultak föl ellenük, így válaszoltak: „Azért vonultunk föl, hogy megkötözzük Sámsont, és úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt mivelünk.” Ez nem sok jót ígért Sámsonra nézve…
A júdaiak erre úgy határoztak, Sámsont kiszolgáltatják a filiszteusoknak, hogy aztán ők békében élhessenek. Mintegy háromezer júdabeli vonult az étámi sziklahasadékhoz, ahol Sámson meghúzódott, hogy elfogják. Szemére hányták, hogy veszedelmet hozott rájuk, s a filiszteusok megtámadták őket. Megkérdezték: „Miért tetted ezt velünk?”
„Ahogyan ők bántak velem, én is úgy bántam velük” – válaszolt Sámson.
Mire a júdaiak azt mondták: „Azért jöttünk ide, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk.”
„Esküdjetek meg, hogy nem vertek agyon!” – kérte Sámson, aki nem akart erőszakot alkalmazni honfitársai ellen, de félt attól, hogy megölik őt.
„Nem!” – mondták. – „Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de semmi esetre sem ölünk meg.”
Erre megkötötték Sámsont két új kötéllel, és elvezették a szikláról a völgybe. Amint a filiszteusok meglátták a megkötözött Sámsont, ujjongani kezdtek.
Sámsont viszont megszállta az Úr Lelke. Elszakította az erős köteleket, mintha csak tűz égette volna meg azokat. Szinte lemállottak a kezéről. Akkor talált egy szamár-állcsontot, mely a kezében erős fegyverré vált. Ezzel vert agyon ezer filiszteust, a többiek elmenekültek. A júdai emberekről nem olvasunk itt többet.
Amint a harcot befejezte, Sámson győzelmi éneket énekelt. „Szamár állcsontjával rakásra vertem őket, szamár állcsontjával agyonvertem ezret!” Ez dicsekvő ének, mely nem az Úr iránti hálából fakadt, akinek ezt a hatalmas erőt köszönhette. Majd elnevezte a helyet „Ramath Lehi”-nek (vagy csak „Lehi”-nek), ami Állcsont-magaslatot jelent.
Sámsonnak tudnia kellett volna, hogy győzelmét az Úrnak köszönheti, mindenben tőle függ. Hamarosan elviselhetetlen szomjúság tört rá, azt hitte, belepusztul. Ekkor az Úrhoz fordult: „Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által, mégis most szomjan kell meghalnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe kell esnem!” (A holland fordítás szerint: „Szolgád keze által ezt a nagy szabadítást ajándékoztad, és most szomjan kell halnom, és mégis a körülmetéletlen filiszteusoknak, a Te ellenségeidnek a kezébe esem!”) Ezen a sztyeppés területen, igen erős napsütésben, víz nélkül egyetlen nap alatt meghalhat az ember.
Az Úr kegyelmes, Sámsont megmentette a haláltól. Közvetlenül Sámson mellett megnyitott egy mélyedést, melyből víz fakadt. Sámson ihatott végre. Amint megelevenedett a víztől, eltöltötte a hála. Tanúskodik a név, amit a forrásnak adott: „Kiáltó-forrás”. E forrás még sokáig adott vizet: „még ma is” – jelzi a szentíró.
Ezt követően húsz évig volt béke Izráelben. A filiszteusok tanultak a történtekből, nem látogatták meg többé Sámsont az országában. A következő esemény ezalatt a húsz év alatt történt valamikor.
Sámson egyszer a filiszteusok országába ment, egy déli városba, Gázába*. Ott betért egy parázna* nőhöz. Éjfélig maradt nála. Közben a város vezetői meghallották, hogy a hírhedett Sámson a városba jött. Gyorsan intézkedtek. Erősen őrizték a városkaput, nehogy Sámson észrevétlenül elhagyhassa a várost. Csöndben vártak, hogy meglepetésszerűen támadhassanak rá, amikor el akar menni. Azt hitték, reggel felé indul majd tovább. Sámson azonban felkelt éjfélkor, megragadta a városkaput a két ajtófélfával együtt, kiszakította zárastul, a vállára vette, és elvitte. A meglepett filiszteusok csak néztek utána! Senki sem merészelte e nagyerejű hőst üldözni. Sámson a nehéz városkaput keleti irányba, a hegyekbe vitte, mígnem egy magas hegytetőre tette, Hebrónnal szemben. Hogy a gázaiak vajon hazavitték-e valaha a városkapujukat onnan, azt nem tudjuk. Igen nehéz munkának tűnt volna!
A történet megmutatja, hogy az Úr nem akarja cserbenhagyni szolgáját, Sámsont, bár bizonyára nem tetszett neki, hogy a parázna nőnél járt. Figyeljük csak meg: most nem olvassuk, hogy az Úr Lelke szállt volna Sámsonra. Az előző eseményeknél így történt. Az Úr a tévúton járó Sámsont sem hagyta el, bár nem áldotta meg nőügyeit.
Jegyzetek:
Lehi – „Állkapocs”; júdai város, pontos helye ismeretlen. Étám sziklájának közelében lehetett.
Gáza – „Az erős”; a filiszteusok legdélibb városa, fél órai járásra a Földközi-tenger partjától. Fontos átjáró város az Egyiptom és Szíria közötti karavánúton, mely három világot kötött össze: Afrikát, Ázsiát és Európát. Az ApCsel 8,26-ban ezt olvassuk: Fülöp menjen „a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.”
Parázna – Ugyanezt a jelzőt kapta a jerikói Ráháb is. Szállásadó lehetett, aki közben a férfivendégeivel pénzért érintkezett.
Énekek:
Református énekeskönyv: 35:1; 107:8; 116:4–5.7; 118:3–6; 236:6–7; 379:1.3; 380:1.3.7
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 176
Harangszó: 49:6–7; 52:1–2.4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2; 40; 53:1–2.4; 69; 75; 76
Erőm és énekem az Úr: 36; 84; 119; 130
Megjegyzések:
A júdabeliek áruló magatartása – Ezek az emberek nem ismernek hálát Sámson tetteiért. Csupán arra gondolnak, hogyan békíthetnék meg a filiszteusokat. Aki a saját népe egyik vezető harcosát szolgáltatja ki az ellenségnek, abban nincs hazaszeretet, csak önzés. Különösen gyáva dolog, ha háromezren indulnak el egyetlen ember ellen, még ha az erős Sámsonról van is szó. Ezt az eseményt a Mt 26,47kk-vel hasonlíthatjuk össze, amikor a szanhedrin csapata kardokkal és botokkal felfegyverkezve indult, hogy Jézust elfogja a Gecsemáné kertjében. Kajafás főpap kijelentése (Jn 11,50): „jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen” – egészen jól tükrözi Sámson kortársainak a gondolatait is.
Mutassunk rá, hogy a gyerekek sose áldozzanak föl egyetlen személyt a közös érdekért, és arra is, hogy az ellenséggel való összejátszás hazaárulás.
Sámson föláldozza önmagát – Föltételezhetjük, hogy Sámson megadta magát. Tudta, hogy csak akkor szabadulhat meg, ha a júdaiak megkímélik az életét. Az Úr Lelke csak azután kezdett munkálkodni benne, hogy önként engedte megkötözni magát. Ebben Krisztusra hasonlít. Ő ugyancsak önként vállalta a szenvedést és a halált mindannyiunkért.
Sámson öndicsérete – Sámson énekére emlékezve Lámekre kell gondolnunk, Kain utódjára (vö. 1Móz 4,23–24). Lámek sokkal tovább ment a maga bosszújával, mint amit Kainért megszabott Isten. („Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres Lámekért!”) Sámson csak a maga győzelmére volt büszke. Diadalmámorában megfeledkezett róla, hogy erejét az Úrtól kapta. A gőg gyakran mindenféle egyéb bűnt is hoz magával. Az Úr azonban azt várja tőlünk, hogy merjünk tőle függeni, az Ő segítségét kérni mindenben. Ekkor ajándékoz meg békességgel és örömmel. Sámsont a szomjúság figyelmeztette erre. Mi is kérhetjük Istent, hogy ébresszen lelki szomjúságot bennünk, ha eltávolodnánk tőle, ha túlságosan a magunk erejére hagyatkoznánk.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
- A gőg, büszkeség jelei és következményei az ember életében. (***)
- Az áruló magatartás kollektív igazolása. Történelmi példák az árulásra megszállások, üldöztetések idején. (***)
Magyar nyelv és irodalom
- A bibliai történet névmagyarázó eredettörténetként való újrafogalmazása, ahogy az a szájhagyományban élhetett. (***)
- A bibliai történet összehasonlítása A tordai hasadék című eredetmondánkkal. (***)
- „Dicsekedő” ének átírása, újrafogalmazása „dicsőítő” énekké. (***)
Vázlat:
Étám
3000 férfi Júdából
2 új kötél
ujjongó filiszteusok
Sámson bosszúja: 1000 embert csap agyon
Sámson éneke
szomjúság
forrás a kiáltónak
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!