10. Mint a viruló olajfa

• Intelligenciatípus: Természeti, verbális nyelvi, testi-mozgásos, vizuális-térbeli
• Tevékenység: Növény- és bibliaismeret: olajfa, olaj a Bibliában; olívaolaj vizsgálata különböző érzékszervekkel; arc megkenése arcmutogató mondókával; ecsetrajz olajjal; olajlámpás és kovásztalan kenyér készítése

A Szentírás viruló olajfához hasonlítja az istenfélő ember életét, szemben a gazdagságában és rontó hatalmában bízóval:

De én olyan vagyok,
mint a viruló olajfa,
Isten házában lehetek,
bízom Isten szeretetében
most és mindenkor.

Zsoltárok 52,10

Nem véletlenül, hiszen az olajfa nemcsak az egyik legősibb kultúrnövényünk, amit több mint ötezer éve termesztenek, és már a Biblia első lapjain is szerepel, mint a Teremtő békekötését jelképező növény (1Mózes 8,11), hanem maga is nemzedékeken átívelő, matuzsálemi kort megélő nemes gyümölcsfa, a maga ezer évet is megélő példányaival. Léte elemei módon összefügg tehát a „most és mindenkor” idővel.

Nem lehet véletlen az sem, hogy az istenfélő ember családi képében is megjelenik az olajfa, méghozzá a gyermekekben:

Feleséged olyan házad belsejében,
mint a termő szőlőtő;
gyermekeid olyanok asztalod körül,
mint az olajfacsemeték.
Ilyen áldásban részesül az az ember,
aki féli az Urat.

Zsoltárok 128,3–4

Az olajfa hosszú életű, de lassan növő fa, első gyümölcsére legalább tíz évet kell várni, általában 10-20 éves korában fordul termőre. Akárcsak az ember. Borzongató, ugyanakkor jóleső érzés, hogy egy olajfa együtt növekedhet a gyerekekkel, egyszerre lesznek ifjak, egyszerre teremnek gyümölcsöt, ki olajbogyót, ki a hitnek és szeretetnek gyümölcseit, ha az áldás forrásánál marad. És ez az áldottság az egész népre vonatkozik:

Mit akarsz, kedves népem, templomomban?

Zöldellő, szép gyümölcsű
és formás olajfának
nevezett el téged az Úr.

Jeremiás 11,15.16

Nézzük meg közelebbről ezt a zöldellő, szép gyümölcsű, formás fát:

Olajfa (Olea europaea)

Lassú növésű, nagyon hosszú életű, örökzöld fa. Az olajfafélék családjában az olajfa (Olea) nemzetség egyik faja. Őse a vadolajfa (Olea europaea var. sylvestris), ennek nagyobb termésű, finomabb olajat adó példányait válogatták ki több ezer évvel ezelőtt. Őshazája feltehetőleg Kis-Ázsia vagy Észak-Afrika, de már az ókorban meghonosodott az egész Mediterráneumban. A fagyot nem tűri, ezért hazánkban nem termeszthető.

Alacsonyan elágazó, göcsörtös ágai vannak, általában 10-15 m magas, de kedvező körülmények között 25 m-re is megnő. Törzse ezüstszürke, csavarodó, széthasadozó. Átellenesen álló levelei lándzsásak, hegyesek, matt szürkészöld színűek. Fürtös virágai a levelek hónaljában nyílnak. Csonthéjas termése ovális, nagyra nőtt cseresznyéhez hasonlít, ami kezdetben zöld, majd lilásbarna, végül érett fekete. Olajos gyümölcshúsa miatt termesztik. Az olajfa májusban virágzik, és ősszel érik be.

Az érett bogyókat leverték vagy lerázták az ágakról, majd zúzómalomban péppé zúzták, és kipréselték. Az első sajtolás adta a legjobb minőségű olajat, amit a Templomban áldozatokhoz, szent kenetek készítésére, otthon ételkészítéshez használták, de a balzsamok, kenetek is olajból készültek. Az irgalmas samaritánus olajat és bort töltött a sérült ember sebeire (Lukács 10,34). További préseléssel gyengébb minőségű olajat nyertek, amit világításra használtak. A préselés után megmaradt ún. olajpogácsa pedig jó tüzelőanyag, illetve takarmány volt.

Forrás: Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2017, 100–107. o.)

Képek forrása

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/