Üzenet —Téma:

* Jézust ártatlanul vádolták Pilátus előtt. Mi ne vádoljunk senkit ártatlanul!

Előzmények:

Júdás megbánta árulását, és visszament a templomba a 30 ezüsttel. A pénzt odadobta a fő­papok és vének elé, s fölakasztotta magát.

Történet:

Reggel Jézust megkötözve a római helytartóhoz, Pilátushoz* vitték.

Miért a helytartóhoz? Mert a zsidók maguk nem végezhettek ki senkit. Tehát a nagytanács halálos ítélete csupán formaság volt. Egyedül a római helytartó hozhatott ilyen határozatot, s hajtathatta végre. Mégis előfordult, hogy a zsidók megköveztek valakit, pl. Istvánt (ApCsel 7,57-58; 326. lecke). Ezúttal ragaszkodtak a törvényes úthoz, hogy ne őket terhelje a felelősség, s a jogosság látszatát is megtartsák. A nép, amely Jézust még láthatóan tiszteli, így bizonyára elfordul majd tőle. A zsidó vezetők egyúttal azt is meg akarták mutatni, hogy alávetik magukat a római hatalomnak, miközben attól féltek, hogyha Jézus miatt fölkelés támad, a rómaiak vérbe fojtják (vö. Jn 11,48).

Pilátus házához már nagy tömeg kísérte őket.

A zsidók vezetők nem mentek be az épületbe, nehogy tisztátalanok legyenek, amivel kizárnák magukat a páska megünnepléséből. Pilátus akkor kijött hozzájuk, és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?”

„Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked” — felelték a tópapok és írástudók röviden.

Pilátus nem szívesen avatkozott bele a zsidók egymás közötti vitájába. Ezt mondta hát: „Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!”

Ám a zsidók így válaszoltak: „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” Ezzel beteljesedett az Úr Jézus jövendölése, hogy milyen módon fog majd meghalni. (Mt 20,19: „…és átadják a pogányoknak…”).

„Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király” — hangzott mostmár a vád. Láthatjuk a zsidó vezetők kétszínűségét: Pilátus előtt mást kellett kitalálni. Az a tény, hogy Jézus magát Isten Fiának mondta, a helytartót hidegen hagyta volna. De ha politikai hatalomra tör, akkor jó lesz résen lenni.

Behívatta magához Jézust, és megkérdezte tőle:

„Te vagy a zsidók királya?”

„Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?” — hangott a válasz. Pilátusnak nem tetszett, hogy a vádlott hallgatja ki őt: „Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?”

Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.”

Pilátus meglepődött: „Akkor mégis király vagy te?”

„Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” — válaszolt Jézus.

„Mi az igazság?”* — kérdezte Pilátus gúnyosan.

Aztán kiment újra, s így szólt a főpapokhoz és a tömeghez: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.”

A zsidók kiáltozva bizonygatták: „Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.”

Pilátus akkor, megtudva, hogy Jézus galileai, elküldte Heródeshez*, aki az ünnepre ugyancsak Jeruzsálembe jött. Heródes volt Galilea negyedes fejedelme, ítélkezzen felette ő.

Heródes megörült a Názáreti Jézusnak. Már régen szerette volna látni. Heródesnek rossz volt a lelkiismerete Keresztelő János lefejezése óta (vö. 250. lecke). Amikor Jézus csodáiról hallott beszélni, azt hitte, hogy Keresztelő János támadt fel a halottaiból. De hiába faggatta, nem kapott választ, ahogy néma maradt a főpapok és írástudók vádjaira is. Így hát Heródes Jézusból gúnyt űzve, őt királyi ruhába öltöztetve küldte vissza Pilátushoz.

Ezen a napon lettek Heródes és Pilátus barátok.

Jegyzetek:

Pilátus —Pontius Pilátus Kr. u. 26-36 között az ötödik római prokurátor Júdea és Palesztina fölött. Hajlíthatatlan, önhatalmú, kérlelhetetlen és erőszakos ember volt (vö. Lk 13,1), de nem lehetett megvesztegetni sem. Gyakran megbántotta a zsidókat vallásos érzelmeikben. Cézáreában volta székhelye, de a nagy zsidó ünnepeken Jeruzsálembe jött rendet tartani. Pilátust Szíria legátusa, Vitellius váltotta fel, miután számos samaritánust ok nélkül megöletett, és Rómába hívták, hogy a császár előtt feleljen.

Mi az igazság? — Görögül: „Ti estin alétheia”. Az „alétheia” szó az „a lethe”-ből ered. Az „a”-t ismerjük összetételekből: a-szociális, a-teista. A „Lethe” a görög mitológiában az a folyó, amelyik az árnyak vagy holtak birodalma és az élőké között folyt. „A lethe” tehát az élők birodalma a Lethe előtt, azaz a „valódiság”. Az alétheia-t tehát a „valódi”, „konkrét” szavakkal lehet lefordítani. Pilátusnak ez a megjegyzése közömbösséget, cinizmust és kiábrándultságot jelez. Talán valamikor ő is kereste az „igazságot”, de mára csak keserűsége maradt. Opportunista módon mindenféle széllel egyik forog, s igyekszik magát menteni.

Heródes — Itt Heródes Antipas-ról van szó, aki ezidőtájt negyedes fejedelem volt Galileában. Jeruzsálemben palotája állt. Pilátussal korábban nem voltak jóban. A helytartó most jó lehetőséget lát arra, hogy Heródest a maga pártjára állítsa.

Énekek:

Református énekeskönyv: 22:7; 69:2; 184; 335; 336:9-11
Jertek, énekeljünk• 131; 167
Harangszó: 9:1-4.7
Dicsérjétek az Urat!: 162
Erőm és énekem az Úr: 29:2; 57:3

Megjegyzések:

Ártatlant vádolni — A Jézus ellen felhozott vádaknak nincs semmiféle valóságos alapjuk. Csak feltételezések, félreértésen alapuló vádaskodások, amiket Jézus ellenségei nem tudnak bizonyítani, hiszen Jézus ártatlan. Jó tettei nem számítanak. Mindenképpen meg akarnak szabadulni tőle.
Mindez Isten „elhatározott döntése és terve szerint” történt (ApCsel 2,23). Így kellett Krisztusnak az övéiért szenvednie. Ahogy Ézsaiás prófétálta: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott… nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3)
Jézus egyedül maradt, nincs „védőügyvédje” sem. „A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem.” (Ézs 63,3) Pedig Ő a nagy Közbenjáró.
Az Ártatlant vádolják, hogy Ő Isten ítélőszéke előtt a vádat a vétkesekről elháríthassa.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Ártatlanul megvádolni valakit. Vádaskodás, igazságtalan ítélkezés a gyerekek között. (** ***)
  • A római jogon alapuló igazságszolgáltatás. A vádlott csak bizonyított vád alapján ítélhető el. (***)
  • Bírósági tárgyalás spontán szerepjátékkal: a bíró, ügyész, vádlott, ügyvéd, tanúk szerepe. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Az „ártatlan” rokonértelmű kifejezései. (**)
  • „Szöveghamisítás”: a bibliai történet igaz/hamis voltának felismerése. (Kicsi változtatással is megváltozhat a szöveg értelme, jelentése.) (**)
  • Jézus és Pilátus dialógusa: párbeszédes olvasás, dramatizálás. (***)
  • Igazságtalan vádak és azok hatása Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig c. regényében. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)

  • Krisztus, Pilátus és a vádolók alakja Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt c. festményén. (***)

Vázlat:

nagytanács — Kajafás
Pilátus — helytartó
„Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.”
Galilea

Heródes — félelem (Keresztelő János gyilkosa)
gúnyoló ruha

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* A megbánás bűnbánat vagy önvád is lehet.
* Az önvád, önsajnálat mélypontja az ön­gyilkosság.

Előzmények:

A szanhedrin Kajafás főpap vezetése alatt az Úr Jézust halálra ítélte. Péter megtagadta Mes­terét.

Történet:

Júdás Iskáriótes megkapta a 30 ezüstpénzt* a főpapoktól és a vénektől Mestere elárulásáért. Amikor Júdás látta, hogy Jézust a szanhedrin halálra ítélte, megbánta árulását. Elhatározta, hogy visszaviszi a pénzt a főpapoknak és véneknek.

Elment a templomba, és így szólt hozzájuk: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” Ám azok közönyösen válaszoltak: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.”

Erre ő eldobta az ezüstöket a templomban, elment és fölakasztotta magát.

Később mesélte el Péter, hogy miután Júdás fölakasztotta magát, leesett, és „egész belső része kifordult” (lásd még a 320. leckét).

A főpapok pedig fölszedték a templomban a pénzt. „Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj*” — mondták. Elhatározták, hogy földet vesznek érte, s a Jeruzsálembe látogató, és ott meghaló idegeneket temetik majd bele. Egy fazekastól vásároltak földterületet*, ami az „Akeldama”*, vagyis „Vérmező” nevet kapta.

Máté ezzel kapcsolatban Jeremiás prófétát idézi, de a prófécia Zakariástól való (Zak 11,12-13). Máté talán a Jer 18,6-ra vagy JSir 4,2-re gondolhatott, ahol Jeremiás a fazekasról beszél.

Jegyzetek:

Harminc ezüstpénz — Egy rabszolga ára.

Vérdíj — Az 5Móz 23,19 mutat rá, hogy a szégyenteljes módon (paráznaságból) szerzett pénzt áldozati ajándékként sem vihették a templomba. A papok bizonyára erre gondoltak. A pénz, amit Júdás „szerzett”, ilyen szégyentelinek minősült. „Vérdíj”-nak nevezték. Ezzel maguk felett is kimondták az ítéletet, hisz Júdás tőlük kapta.

A fazekas mezeje — Az ilyen mezőnek szinte semmi értéke sem volt, mivel a fazekas már kitermelte belőle az agyagot, vagyis gödrös, értéktelen, terméketlen terület maradt vissza. A zsidó vezetők szemében tehát Jézus élete nem ért többet, mint egy értéktelen földdarab. Ennyiért árulta el Júdás a Mesterét, s vetett véget a saját életének.

Akeldama — „Vérmező”. Kb. fél óra járásra esett Mórijjá hegyétől délre. Zarándokok temetőjéül használták.
Péter (ApCsel 1,20; 320. lecke) a Zsolt 69,26-ra utal: „Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!”

Énekek:

Református énekeskönyv: 5:4.6; 38:1.18.21; 130:1-2; 206:1.3; 220:1.3.5; 236:1-2; 345:1-3
Jertek, énekeljünk• 116:1-2.4; 198:2-4
Harangszó: 36; 49:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 63; 73:2; 74:3-4; 161; 163
Erőm és énekem az Úr: 52; 56:3-4; 121

Megjegyzések:

Bűnbánat vagy önvád — A Biblia említi a sajnálat, megbánás néhány formáját, ami nem vezetett bocsánatra. Pl. Saul esetében, aki eljutott a megbánásra ballépései miatt, de nem kért bűnbocsánatot. A megbánásnak ezt a formáját inkább önvádnak kellene nevezni. Júdás nagyon komolyan látja, hogy ártatlant árult el, de bűnével nem jut Isten elé; nem kér bocsánatot.
A megbánásnak ez a módja önvád és önsajnálat formájában gyakran depresszióba, sőt öngyilkosságba vezet.

Öngyilkosság mint mélypont — A zsidók nagyon féltek az öngyilkosságtól, mivel elkövetője azután már nem javulhat meg, és így nehéz bűnökkel terhelten kell Isten előtt megjelennie.
A Biblia sehol sem beszél egyenesen öngyilkosságról. A gyilkosságról viszont már az 1Móz 9,5-ben rendelkezik Isten: egyik ember nem ölheti meg a másikat ok nélkül. E parancsolat érvényes minden további nélkül az öngyilkosságra is. Az öngyilkosság oka legtöbbször a magányosság. Az a mélypont, ahol az ember önmagát Istentől és embertől elhagyottnak érzi. Pedig Isten szeretetének, hűségének és megbocsátásának az evangéliuma minden helyzetben érvényes.
Helyénvaló itt beszélni arról, hogyan működik, mennyit fejlődött hazánkban az öngyil­kosokon való segítés.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Vétek és megbánás. Megbánás és bocsánatkérés. Mi az eredménye a bocsánat­kérés/bocsánat nélküli megbánásnak? Az önvád, önsajnálat veszélyei. (***)
  • Mi vezethet öngyilkossághoz? Hogyan lehet segíteni az öngyilkossági gondolatokkal küzdő embernek? (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • A bűnbocsánat hiábavalóságának gondolata József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat c. versében. (***)
  • Két tanítvány: Péter és Júdás tettének és következményének összehasonlítása Győri József: Emberek a kereszt alatt c. verse alapján. (***)
  • Az áruló Geréb bocsánatkérése Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében. (***)
  • Bocsánatkérő levél írása képzelt vagy valós személyhez és szituációban. (***)

Vázlat:

Júdás Iskáriótes
áruló
30 ezüstpénz
bánat
pénzt vissza a templomba
öngyilkosság
vérdíj — Akeldama

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* A hamis vád, rágalom a hatalom eszköze.
* Valakit megtagadni = nem vállalni vele közösséget.

Előzmények:

Az Úr Jézust elfogták a Gecsemáné-kertben, miután Júdás egy csókkal elárulta Mesterét. Péter levágta Málkus, az egyik szolga fülét, de Jézus meggyógyította. A tanítványok elmenekültek.

Történet:

Az Úr Jézust korán reggel Annás* házába vitték. Annás az apósa volt Kajafás főpapnak, aki a szanhedrin* előtt a prófétai szót kimondta: jobb, ha egyetlen ember hal meg a népért, mintha az egész nép elveszne; s ami után a nagytanács elhatározta Jézus megölését (3/ő. Jn 11,49-50; 285. lecke). Annás megkötözve vitette Jézust Kajafáshoz (Jn 18,24), ahol közben a nagytanács összegyűlt kihallgatni Őt.

Péter távolról követte Mesterét. Egy másik tanítvány*, akinek nem hangzik el a neve, a főpap ismerőse volt, és beszélt a szolgálólánnyal, hogy engedje be Pétert. Ő bejött az udvarra, mert tudni akarta, mi történik Jézus sal.

A főpap szolgái az udvaron rakott tűz mellé telepedtek, mivel hűvös volt. Péter is közéjük ült (János szerint álltak mindannyian), hogy melegedjen.

A nagytanács szeretett volna gyorsan ítéletet hozni, hiszen a nap végén megkezdődik a sabbat és a páskaünnep. Akkor ítéletet kimondani már nem szabad.

A főpap Jézust tanítványairól és tanításáról faggatta.

Jézus válaszolt: „Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.” Akkor egy szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?”

„Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” — hangzott Jézus válasza.

Hogy Jézust elítélhessék, hamis tanúkat hívtak, hogy tanúskodjanak ellene. De hiába jött sok hamis tanú, nem találtak vádat a halálos ítélethez.

Végül előálltak ketten, akik azzal vádolták Jézust, hogy ezt hallották tőle: „Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott.” De még így sem volt egybehangzó a bizonyságtételük.

Kajafás mégis kapott a tanúk vallomásán, és ünnepélyesen Jézusnak szegezte a kérdést: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” Jézus nem válaszolt semmit. Ekkora főpap még határozottabb hangon kérdezte: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!”

Jézus erre válaszolt: „Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Lásd Zsolt 110,1)

A főpap erre ruháit megszaggatva* kiáltotta: „Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok?”

Megszületett az ítélet: az istenkáromlót meg kell ölni. Ezzel gyűlöletüknek is szabad utat engedtek: némelyek leköpdösték; mások betakarták az arcát, öklükkel verték és gúnyosan mondták: „Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!” Még a főpap szolgái is arcul ütötték!

Közben Péter a tűz mellett melegedett. A szolgálólány, aki nemrég beengedte, megkérdezte: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?” Ám Péter így válaszolt: „Nem vagyok.” Így tagadta meg első ízben Mesterét, bár annyira erősködött, hogy sosem fog ilyet tenni.

Aztán egy másik szolgálólány mutatott rá: „Ez a názáreti Jézussal volt.” A Péterrel lévő emberek felfigyeltek: „Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad.” Péter tiltakozott: „Nem ismerem azt az embert.”

De akkor egy újabb főpapi szolga, rokona annak a Málkusnak, akinek Péter levágta a fülét, szólította meg: „Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?”

Péter akkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert.” S odakint azonnal megszólalt a kakas.

Jézus akkor megfordult, és ránézett Péterre. Minden úgy történt, ahogy megmondta előre. Péter is megtagadta őt, nincs többé senki sem mellette. „A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem.” (Ézs 63,3)

Péter akkor „kiment, és keserves sírásra fakadt”.

Jegyzetek:

Annás — A Chananja görög formája, jelentése: az „Úr kegyelmes”.
Ő korábban, Kr. u. 6-15 között volt főpap. Isten parancsolata szerint a főpapot egész életére választották, ez azonban a rómaiak uralma alatt megváltozott. Annást és Kajafást is a rómaiak (Valerius Gratus prokurátor) alkalmazták.

Szanhedrin, nagytanács — E 70 férfiből álló kollégium a főpapból, papokból (főleg szadduceusok), írástudókból (többnyire farizeusok) és társadalmilag fontos személyekből (vénekből) állt. (Lásd még a 285. lecke Bevezetését!)

Másik tanítvány — Feltételezik, hogy János volt, hiszen ő az egyedüli, aki írt erről a tanítványról, s egyébként is az ő szokása volt, hogy nem nevezte meg magát az evangéliumában (vö. Jn 13,23 „…egyik tanítványa, akit Jézus szeretett”).

A főpap megszaggatta a ruháját — A főpapnak a 3Móz 10,6 és 21,10 szerint nem volt szabad fejét födetlenné tenni, ruháját megszaggatni. Egyébként is, a ruhát nem szaggatták darabokra, hanem csak a szegélyét húzták elő.

Énekek:

Református énekeskönyv: 38:1.4.21; 59:1-2; 205:1.3; 335; 336:5-6; 345:1-2
Jertek, énekeljünk• 116:2-4; 131; 198:4
Harangszó: 9:1-3.7; 36; 46
Dicsérjétek az Urat!: 73:2; 74:3-4; 137; 161; 162; 163
Erőm és énekem az Úr: 52; 56:3-4; 90; 121

Megjegyzések:

Hamis vád — Hamis tanúskodásról olvasunk az 1Kir 21,7-13-ban is: Nábótot Aháb/Jezábel emberei megvádolják, azután megölik (vö. 142. lecke).
Hamis tanúskodásra azért van szükség, hogy valakit rossz fénybe állítsanak, s lehetőleg ítéltessék is el.
Jól tesszük, ha erről a témáról beszélgetünk a gyerekekkel, mert elég sűrűn előfordul gyerekek között is.

Megtagadni valakit — Lehet, hogy korábban barátok voltak, vagy talán partnerek, esetleg családtagok. De most valami miatt nem vállal a másikkal közösséget, nem is akar tudni róla. Le is tagadja akár, hogy valaha közük volt egymáshoz. Péter esetében is erről volt szó.
A megtagadás más formáit is ismerjük: valakit semmibe venni, nem venni róla tudomást, vagy cserben hagyni, nem adni segítséget… De megtagadásnak számít az is, ha csak valamiért cserében foglalkozunk valakivel.

A legkisebbeknek (*) — A 303. lecke *Munkalapja és *Feldolgozása e lecke feldolgozásához is alkalmazható.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Jó kapcsolat a barátok, társak között. Mit jelent letagadni a barátomat, társamat? A cserbenhagyás formái. (* ** ***)
  • Vádaskodás, rágalmazás a gyerekek között. Az igaz és hamis vád közötti különbség. (** ***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Dráma

  • Hamis vádak, rágalmazás a társadalomban, politikai életben. Történelmi példák: koncepciós perek az 1950-es években. (***)
  • Bírósági tárgyalás spontán szerepjátékkal: a bíró, ügyész, vádlott, ügyvéd, tanúk szerepe. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Szerepjáték a bibliai történetből kiemelt párbeszéd segítségével: Péter tagadása. (* **)
  • A bibliai történet párbeszédes olvasása: Péter tagadása. (**)
  • Imádság megfogalmazása írásban: Péter bűnbánata. (**)
  • Móra Ferenc: A kincskereső kisködmön c. regényéből a Néha a bő ködmön is szorít c. fejezet megismerése és megbeszélése. (**)
  • Egy hamis tanúvallomás és Péter bűnbánó gondolatainak megfogalmazása írásban. (***)
  • A bibliai történet dramatizálása: Jézus elítélése. (***)
  • Példa egy igazságtalan ítéletre Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében. (***)
  • Füle Lajos: Simon Péter c. versének feldolgozása — középpontban: Péter tagadása. (***)

Vázlat:

Jézus
Annás
Kajafás
zsidó nagytanács (szanhedrin)

Péter — másik tanítvány (János?)

vallatás
arcába ütnek
hamis tanúbizonyság: templom lerombolása / 3 nap alatti újjáépítése
Jézus hallgat
„Te vagy-e a Krisztus?”
„Én vagyok.”
ítélet
köpések, ütések

szolgák: 3 kérdés
Péter: 3 tagadás — Jézus hátranéz
kukorékoló kakas
kifelé — sírva

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* Csalás és hazugság az ördög eszközei.
* Krisztus példája: készen lenni a szenve­désre.
* Szeresd az ellenségedet!

Előzmények:

Az Úr Jézus tizenegy tanítványával az Olaj­fák hegyére ment. A Gecsemáné-kertben tusakodott imádságban. Tudta, hogy nemsokára kezdődik kínszenvedése.

Történet:

Júdás Iskáriótes felfegyverzett csapat élén közeledett. Társainak ezt az ismertetőjelet adta: „Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!”

Jézus nem menekült, nem próbált elbújni, hanem eléjük ment, s megszólította őket: „Kit kerestek?”

„A Názáreti Jézust” — válaszolták.

Erre Júdás odalépett, és a megbeszélt jel szerint megcsókolta*. Jézus megkérdezte tőle: „Barátom*, hát ezért jöttél? Csókkal árulod el az Emberfiát?”

Júdás nem válaszolt. Jézus a katonákhoz fordult: „Én vagyok (az).”

Szavában és fellépésében akkora erő volt, hogy azok „visszatántorodtak és a földre estek”. Jézus újra föltette a kérdést: „Kit kerestek?”

„A Názáreti Jézust” — hangzott mostmár kisebb önbizalommal.

„Mondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni.”

A legnehezebb óráiban is tanítványaira gondolt, őket kímélni akarta. János hozzáteszi: „Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.” (Lásd a főpapi imádságban: Jn 17,12; 304. lecke.)

A főpap szolgái megragadták az Urat. Péter ezt már nem nézte tétlenül, kirántotta kardját*, és lecsapta Málkusnak, a főpap szolgájának a fülét.

Jézus megrótta heves tanítványát: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál* is többet (segítségül)?” Azzal meggyógyította Málkus fülét. Ennek bizonyára volt hatása a jelenlévőkre.

Azután így szólt a sokasághoz: „Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.” „De ez a ti órátok, és a sötétség hatalmának ideje.” Mert különben „miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?”

A tanítványok megértették, hogy Mesterük elveszett. Megijedtek, hogy őket is elfogják. Félve menekültek el. Csak egy valaki követte Jézust, egy ifjú*, de azt is elfogták. Ő — hogy életét mentse — „ingét otthagyva meztelenül* elmenekült”.

Jegyzetek:

Csók —Zsidó férfiak között szokásos köszöntés. Sok keleti országban ma is él ez a szokás. Az Ószövetségben is fordul elő „áruló” köszöntés: az 1Móz 27,27-ben Jákób megcsókolta vak atyját, Izsákot; a 2Sám 15,5-ben Absolon megcsókolta a királyhoz jövő embereket, hogy jó lapot szerezzen náluk; a Péld 7,13-ban egy parázna nő csókol meg egy fiatalembert, hogy elcsábítsa; Péld 27,6: „csalárd a gyűlölködőnek a csókja”.

Barát — Az itt használt görög „hetéra” szót olyankor használták, amikor nem ismerték valakinek a nevét. Az Úr Jézus világosan mutatja meg, hogy Júdás nem tartozik már a tanítványi körhöz, a neve ki van törölve onnan.

Péter előrántja a kardját — Péter itt rosszul cselekedett, bár reakciója érthető. Elutasította ezzel Krisztus szenvedését, mint akkor is, amikor Jézus először jelentette ki, mi vár rá: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” (Mt 16,22)

Tizenkét sereg angyal — Egy angyal elegendő volt megölni 185.000 embert, olvassuk az Ézs 37,36-ban. Egy római légió 6.000 katonát jelentett, tehát a 12 légió 12 x 6.000 = 72.000. Ez beláthatatlanul nagy erőt jelent.

Félve menekültek el — Bár mindannyian bizonygatták, hogy Jézus sal akarnak meghalni, most mind menekülnek, Péter is. (Mt 26,35: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.”) Jézus jövendölése elhangzott (Mt 26,31: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán”)! Péter reakciója: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” (Mt 26,33; 303. lecke) Végül ő is megfutamodott, egyedül hagyva Mesterét.

Egy ifjú — Joggal gondolnak Márkra, hiszen az evangélisták közül egyedül ő írja le ezt az esetet.

Mezítelen test — A görög „gymnos” = meztelen szót használja. A „gimnasztika” szavunk is innen származik. A görögök mezítelenül sportoltak.

Énekek:

Református énekeskönyv: 35:1; 59:1-2; 142:5-7; 334:2-3; 335:1-2; 440:2-3
Jertek, énekeljünk: 129; 131; 199; 227:1-2
Harangszó: 9:1-2.7; 42; 50:3
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 67; 77:3; 162
Erőm és énekem az Úr: 38; 59; 114:2

Megjegyzések:

Hazugság és hazudozás az ördög eszközei — Júdás hazugsága Jézus és tanítványai ellenségeinek egyik módszerét mutatja: hamis, alattomos módon dolgoznak. Innen lehet felismerni őket. Az Úr Jézus követésében az ellenség elé nyíltan és rettegés nélkül kell lépni.

Szenvedésre készen — Az Ézs 53,7-ben olvassuk a próféciát: „Minta bárány, ha vágóhídra viszik.” Akármennyire is hangsúlyozott Jézus isteni hatalma a Gecsemáné-kertben, mégsem akart élni vele. Tudta, hogy elérkezett szenvedésének órája, ezért kiszolgáltatta magát. Ilyen nagy ára volt a bűnök bocsánatának.
Mint Jézus követőinek, nekünk is el kell készülnünk a szenvedésre. A jóléti társadalom szociális és egészségügyi gondoskodása miatt távolinak tűnik ez a probléma, mégis érdemes elgondolkozni rajta, milyen területen kell nekünk is számolni a szenvedéssel.

Menekülés vagy kitartás — Ne ítéljük el a tanítványokat! Mi vajon bátrabban kitartunk, amikor Krisztusért kell szenvednünk? Gondoljunk a sok vértanúra, úgy régebben, mint most. Helytállni az elnyomás idején senki sem tud Isten segítsége nélkül!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Mit teszel, ha bántanak? Győzd le a rosszat a jóval. (*)
  • Hogyan szeretheted az ellenségedet? A szeretet példái. (** ***)
  • Szenvedéssel járó helyzetek a gyerekek életében. Szenvedés a hitünkért. (** ***) Az egyháztörténet példái: hitükért szenvedő keresztyének. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • A szeretet „fegyvere” Lázár Ervin: A hétfejű tündér c. meséjében. (**)
  • Jézus és tanítványai Dsida Jenő: Nagycsütörtökön c. versében. (***)

Testnevelés és sport

  • Fogójáték: halászfogó. (*)

Vázlat:

Júdás (Iskáriótes) — katonai csapat
Gecsemáné-kert
Jézus — Péter, Jakab, János

áruló csók
Péter — kard
Málkus füle — Jézus gyógyítása
Jézust elfogják
tanítványok menekülése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* Jézus engedelmes volt az Atyának.
* Nehéz helyzetben is imádkozhatunk.

Előzmények:

Az utolsó vacsora után az Úr Jézus elbúcsú­zott tanítványaitól, és imádkozott értük.

Történet:

Az Úr Jézus tizenegy tanítványával elhagyta Jeruzsálemet, leereszkedtek a Kidrón* völgyébe, és az Olajfák hegyének lábánál betértek egy kertbe. Az olajfákkal beültetett kertet Gecsemánénak* nevezték. A tanítványok fáradtan letelepedtek, Jézus azonban Péterrel, Jakabbal és Jánossal beljebb vonult imádkozni.

Így szólt hozzájuk: „Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig! Maradjatok itt, és vigyázatok énvelem.” (Károli) Ő, a mindenség Ura barátaitól együttérzést, támogatást kért gyötrődésében. Arcra borulva könyörgött:

„Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Pontosan tudta, milyen szenvedések várnak rá. De még a legnagyobb nyomorúságában is teljesen alávetette magát Atyja akaratának: „…ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.”

A három tanítvány közben elaludt. Jézus csalódottan keltette fel őket, és Péternek mondta (aki azt állította, hogy kész vele meghalni): „Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?” (Károli) Majd így szólt hozzájuk: „Vigyázgatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.” (Károli) Figyelmeztette őket a próbatételre, ami bizonyosan jönni fog.

Másodszor is elment Jézus, és tovább imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” Még inkább alávetette magát Atyja akaratának. Szörnyű gyötrődésében „verejtéke olyan volt, minta földre hulló nagy vércseppek”*. Imaharcában angyal erősítette.

A három tanítványt Jézus újra alva találta. Otthagyta őket, s megint imádkozott. Majd visszatért, és így szólt tanítványaihoz: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Ime, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik.” Teljesen felkészült hát arra, amit az Atya várt tőle.

Végül csak felébresztette őket: „Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.”
Jézus önként ment szembe árulójával.

Jegyzetek:

Kidrón — „Nyugtalan.” A Kedrón vagy Kidrón patakja választja el az Olajfák hegyét Jeruzsálem óvárosának keleti részétől. A Kidrón völgyén át vezetett az út Betániába, és tovább Jerikóba. A 2Sám 15,23-ban olvassuk, hogy Dávid átkelt a Kidrónon, amikor Absolon elől menekült.
E völgyben régóta sok sírhely volt. Mutogatják itt Mária és Absolon sírját (bár Absolont Efraim erdejében egy „nagy gödörbe” dobták, és fölébe „nagy rakás követ” szórtak —2Sám 18,17).

Gecsemáné — E kert neve a héber „Gath-Sjamna” szövegromlásából származik, ami „olajprés”-t jelent, utalva arra az időre, amikor e dombon igen sok olajfa nőtt.
Betánia, ahol Mária, Márta és Lázár lakott, az Olajfák hegyének lábánál, Jeruzsálemmel átellenben feküdt. Betánia jelentése: „Nyomorúság háza”.
Az Olajfák hegyének lábánál található „Mária sírja”, és egy gyönyörű templom, a „Nemzetek temploma”. A templom homlokzata csodálatos színes mozaikkal van díszítve, és Krisztus képével, amint sír a szent város felett.
Kicsit magasabban találjuk az orosz templomot, amit III. Sándor orosz cár építtetett, és a kis ferences templomot, amit „Dominus flevit”-nek (az Úr sír) hívnak.

Vért verejtékezve — Görögül: „tombosis haimatos” (gondoljunk a „trombózis” szavunkra). Testi-lelki kínlódás ritka kísérőjelensége, hogy a verejték a pórusokon át kifelé préselődik, vér is jön vele, amitől a verejték vörösre színeződik.

Énekek:

Református énekeskönyv: 18,1; 40:4; 55:1-4; 334:1-3; 338; 440:2; 475; 478
Jertek, énekeljünk: 15:3; 55; 60
Harangszó: 36:1; 41; 42; 43
Dicsérjétek az Urat!: 3; 14:1.3; 162; 171
Erőm és énekem az Úr: 27:2; 38; 40; 111; 116; 134:3-4

Megjegyzések:

Atyjának engedelmeskedve — Jézus engedelmessége egészen különleges magatartás. Az Üdvözítő tudta, mi vár rá. Félt tőle. Kérte, ha lehetséges, ne kelljen végigjárni ezt az utat. Mégis teljesen engedelmes maradt Atyjának.
Ilyesfajta engedelmességre az ember önmagától nem képes. Hasonlót Izsáknál találunk, amikor Mórijjá hegyén engedte, hogy apja az oltárra kösse (1Móz 22; 20. lecke). De Izsák akkor még nem tudta, mi vár rá, csak eltűrte.

Szorultságban imádkozni — Az Úr Jézus félelemmel nézett szenvedése elé. Ebben az ínségben nem az Atyja akarata ellen tiltakozott, inkább imádságában elé tárta keservét. Isten nem hallgatta meg a kívánságot, hanem imádság közben elvégezte Jézusban, hogy az Atya akaratára igent mondjon teljes szívből. Ekkor tűnt el félelme és gyötrődése.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma / Történelem

  • Félelem, nyugtalanság, szomorúság az ember életében. Mi adhat ilyenkor megnyugvást, vigasztalást? Az imádság szerepe. (* ** ***) Imádság félelem idején. (**)
  • Dietrich Bonhoeffer élete; fogolytársainak írt imádsága nyomorúság idején. (***)
  • Engedelmesség szüleinknek, nevelőinknek. Amikor nehéz engedelmeskedni. Életjátékok. Engedelmesség Istennek. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A „Félsz-e?” c. vers megismerése. Beszélgetés félelmeinkről. (*)
  • A bibliai történet tömör, hírszerű megfogalmazása írásban. (**)
  • Szituációs játékok a bibliai történethez kapcsolódóan (párbeszéd, monológ). (**)
  • Imádság megfogalmazása a bibliai történet egyik szereplője nevében. (** ***)

Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

  • Az olajfa jellemző tulajdonságai, előfordulása, termesztése, haszna. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika / Könyvtárhasználat

  • Van Gogh: Olajfa liget c. képének megfigyelése. A nyugtalanság jegyei az ábrázolásban.

Vázlat:

Kidrón
Olajfák hegye

Gecsemáné
Jézus — Péter — Jakab — János Jézus egyedül:
– imádság
– alvó tanítványok — „Virrasszatok”
– imádság
– szivárgó vér
– angyal
– alvó tanítványok
– imádság

„közel van, aki engem elárul”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet -Téma:

* Krisztusban teremhetünk sok gyümölcsöt.
* Krisztus szeretete azt jelenti, életét adja övéiért.
* Krisztus követői egyek legyenek!

Előzmények:

Az Úr Jézus elrendelte az úrvacsorát. Majd figyelmeztette Pétert, hogy még azon az éjszakán meg fogja tagadni Őt.

Történet:

A Jn 14-17 részeiben olvassuk Jézus tanítványaihoz intézett búcsúszavait.

E beszédeket több kis szakaszra bontottuk. A válogatott szakaszok célja, hogy egy-egy tanítás jobban a gyerekek szívébe vésődjön. Kiemelten tárgyalhatjuk az igazi szőlőtő példázatát.

János 14

  1. „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van… Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek… ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket…” (Károli)
    Jézus a visszamaradó tanítványokat bátorítja, és egy pillantást enged a jövőbe: meg fog halni, de fel is támad! (2-3. vers)
  2. Tamásnak Jézussal való beszélgetéséből: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (6. v.)
  3. Jézusnak Fülöppel való beszélgetéséből: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.” (11. v.)
  4. Minden tanítvány, aki hisz benne, még nagyobb dolgokat fog tenni, mint amiket Jézus tett. Ezek is Jézus dicsőségét növelik majd. Híveinek annyi részük lesz mindebben, hogy kérik és megkapják: „És amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” (12-14. v.)
  5. „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót* ad nektek…” Az Úr Jézus itt a Szentlélekre gondolt, aki pünkösdkor töltetett ki. (ApCsel 2) (16. v. vö. 26. v. és 15,26-27) Ha már nem is lesz köztük láthatóan, lényegében nem változik meg a viszony közte és tanítványai között.
  6. További vigasztalás: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (18. v.) A Szentlélek által maga Jézus látogat el híveihez.

János 15

  1. Az igazi szőlőtő (1-8. v.)
    – Jézus: az igazi szőlőtő; az Atya Isten: a földműves, aki szüntelen munkálkodik (vö. Jn 5,17). (Az Ószövetségben a szőlő képe Izráelt jelenti. Lásd: Zsolt 80,9; Ézs 5,1-7; Jer 2,21; Ez 15,2; Hós 10,1. Újszövetségi példa: Mt 21,33-41 és párhuzamos helyei; 295. lecke.)
    – Eltávolítani a nem-termő vesszőket, a termőket pedig megtisztítani (mindazzal, ami nem jó, ki vele).
    – A Krisztus-szőlőtőn maradni, különben nincs gyümölcs. Belőle fakad minden éltető erő. Valójában Ő termi a gyümölcsöt, mely kedves Isten előtt.
    – Aki hisz Krisztusban, aki hallgatja szavát, általa mindent megtehet.
    – Az Atya dicsőíttetik, ha te Jézus követője vagy, mert akkor fogsz sok gyümölcsöt teremni.
  2. Az igazi szeretet (9-13. v.)
    – „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.”
    – Jézus szeretetében maradni = megtartani parancsolatait: „úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”. (Vö. Jn 13,34; 303. lecke)
    – Jézus szeretete: életét adja barátaiért.
  3. A világ gyűlölete Jézus tanítványait is eléri (18-25. v.)
    „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” „Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.”

János 16

  1. Jézus követőit üldözik, kitaszítják, sőt megölik őket. (1-2. v.)
  2. Jó a tanítványoknak, hogy az Úr Jézus elhagyja őket, mert másként nem kaphatnák meg a Szentlelket.
    „Jobb nektek, ha én elmegyek: mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” (7. v.) Feladata: „amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” (8. v.)
  3. Jézus jelzi, hogy egy kis ideig nem fogják látni (16-21. v.), és bátorítja a tanítványokat: „Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni foga szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (22. v.)
  4. Ígéretet fűz az imádsághoz: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (23. v.)
    A tanítványság gyakran jár nyomorúsággal, de „bízzatok: én legyőztem a világot” (33. v.). Micsoda vigasztalás ez minden hívőnek!

János 17: a főpapi imádság

Az Úr Jézus ezután imádkozott mennyei Atyjához. Imádkozott a tanítványaiért is, ahogy egy apa a családjáért, s ahogyan egy főpap az illatáldozati oltárnál.

  1. Dicsőítse meg az Atya a Fiút, aki elvégezte a rábízott munkát, és örök életet adott az övéinek (1-5. v.):
    – „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Károli)
  2. Jézus tanítványai (6-8. v.)
    – őket az Atya a Fiúnak adta
    – ők megőrizték Isten igéjét
    – megvallották, hogy Ő az Atyától jött, és az Atya küldte
  3. Imádság a tanítványaiért (9-17. v.)
    – Jézus értük imádkozik, nem a világért
    – őrizze meg őket a gonosztól
    – szentelje meg őket igazságával
  4. A tanítványok kiküldése (18-21. v.)
    – elküldte őket a világba, ahogyan az Atya küldte el a Fiút
    – imádság azokért, akik a prédikálásukra hisznek Jézusban
    – ima azért, hogy egyek legyenek, mint ahogy az Atya és a Fiú egy
    – a világ így fogja elhinni, hogy az Atya küldte a Fiút
  5. Imádság, hogy övéi együtt legyenek vele (22-26. v.)
    – meglássák Jézus dicsőségét a mennyben
    – osztozzanak vele dicsőségében és szeretetében

Jegyzet:

Pártfogó — Görög eredetije: paraklétosz. Köznapi jelentése: szószóló, közbenjáró, ügyvéd. János evangéliuma minden esetben (Jn 14,16.26; 15,26; 16,7) Isten Szentlelkét jelöli vele. Károli Vigasztalóként fordítja.

Teljes összhangban áll Jézus Krisztussal, mintegy az Ő munkáját folytatja Jézus mennybemenetele után. Funkciói is jézusiak: az Atyától jön, bizonyságot tesz (Jézus kijelentését mondja tovább), megítéli a világot.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1; 110:4; 133; 395; 411:1; 492:4
Jertek, énekeljünk 129; 141; 160; 182; 197
Harangszó: 38; 50
Dicsérjétek az Urat!: 52; 59; 67; 92:2; 150; 153:1-2
Erőm és énekem az Úr: 14:1; 29; 34; 59; 67; 127

Megjegyzések:

Krisztusban maradni — Csak az igazi, életadó kapcsolat vezet „gyümölcsterméshez”. Ha Jézusból, a szőlőtőből táplálkozunk, nem szárad ki az életünk, s nem leszünk értéktelen, eldobandó venyige.

Krisztusnak övéi iránti szeretete — Hangsúlyos e részekben az Úr Jézus követői iránti szeretete. Jézus szeretete átfog ma is mindenkit, aki Őbenne hisz. Ugyanakkor az egymás iránti szeretetre is kötelez: csak így tudunk megmaradni az Ő szeretetében.

Eggyé lenni — Jézus egységet kér az övéi között, s Ő maga is egy akar velük lenni. Az igazi szeretet vágyakozik az egységre, ami meggyőző jel a világ számára. Ahol egység uralkodik, ott nincs a sátánnak zsákmánya Krisztus gyülekezetében.

Példaképül lenni — Tetteink, szavaink, egész gondolkodásunk Őrá mutasson! Vele, belőle erőt merítve lehetünk példaképek. A világ erről láthatja meg, hogy tőle vagyunk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Egyetértés, együtt gondolkodás és cselekvés a közösségben. A viszálykodás, széthúzás veszélyei a közösségre. A közösség összetartozását erősítő megbékélés és megbocsátás, segítségnyújtás és cselekvő szeretet példái. (***)
  • Közösségi (kohéziót erősítő) játék: ige-pár-keresés, beszélgetés az igék alapján. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Beszélgetés Győri József: Szőlőben c. verse alapján az igazi szőlőtő példázatáról. (***)
  • Beszélgetés Ajtay Béláné: Amint én szerettelek titeket… c. verse alapján az igazi szeretetről. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Technika

  • A szőlőnövény testfelépítése, élete. A szőlőművelés munkái, metszés a gyümölcsösben. Szőlőtermő vidékek és országok. (***)

Vázlat:

Jézus búcsúzik tanítványaitól
az igazi szőlőtő példázata
a Pártfogó = Szentlélek ígérete
főpapi imádság

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* Az úrvacsora Jézus áldozatára emlékeztet.
* „Egymást szeressétek.”
* Nem tagadhatom meg a barátomat.

Előzmények:

Az Úr Jézus és a tanítványok együtt fo­gyasztották a páskavacsorát. Jézus megmosta tanítványai lábát. Jelezte, hogy ki fogja elárulni. Júdás eltávozott.

Történet:

A páskavacsorát egy olyan esemény szakította félbe, ami a tanítványoknak és később minden hívőnek nagyon fontos lett.

Az Úr Jézus megáldotta a kenyeret, megtörte, és a tanítványainak adta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

A tanítványok később értették meg, mire utalt Mesterük. Teste szenvedésében értük — és minden hívőért — megtöretik, mint most e kenyér. („Pedig ami vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.” — Ézs 53,5)

Aztán egy boroskelyhet emelt fel az asztalról, szintén hálát adva, s e szavakkal adta tovább: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában*.”

Jézus arról beszél itt, hogy szenvedése által lehet része övéinek az üdvösségben, csak így lehet sokaknak bűnbocsánata. Szenvedésével az ő büntetésüket hordozza. („0:5 bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg.” — Ézs 53,5; vö. Jer 31,31-34; 1Kor 11,25; 2Kor 3,6; Zsid 8,8-13).

Szenvedése már egészen közel van. Ezt világossá akarta tenni tanítványai előtt. Most fog megtörténni, ami a teremtés előtt már elhatároztatott: az ember Fia, Jézus Krisztus szenved és meghal az övéiért. Ezért mondja a tizenegynek: „Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték őbenne. Ha megdicsőítteték őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.” (Károli) Az az Atya akarata, hogy Ő szenvedjen és meghaljon. És az Úr Jézus azon az úton fog menni, még ha tudja is, hogy nehéz út lesz. De Ő és az Atya egy — hányszor is hallották ezt a tanítványok tőle! —, ezért nem habozik engedelmeskedni. A tanítványok viszont most nem követhetik oda, ahova Ő megy: a halálba.

Ezt követően a tanítványok arról tárgyaltak, ki a legnagyobb. Érthetetlen, hogy ebben a szent órában ilyennel foglalkoztak! Jézus így felelt erre: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, minta legkisebb… Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Én pedig olyan vagyok köztetek, mint aki szolgál.”

Ezután a hatalmas jövendőről beszélt, ami a tanítványokra következik: „Én rátok hagyom a királyságot (tehát rendelkezik vele), ahogyan az én Atyám rámhagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.” (Vö. 1Kor 15,25 és Jel 11,15)

Jézus új feltételt szabott tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

A páskavacsorát dicséret éneklésével zárták le. Elénekelték a 115-118. zsoltárokat. (A második pohárnál a dicséret első részét, a Halleluját éneklik: Zsolt 113 és 114.)

Majd a tanítványokkal elindult Jézus az Olajfák hegyére.

Még a vacsora vége előtt így figyelmeztette Jézus Pétert: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” Ez éppúgy figyelmeztetés volt, mint ígéret. Péter tiltakozott: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.

Ezután arra a jövendőre figyelmeztette Jézus a tanítványait, ami rájuk vár: „Akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. (Ézs 53,12) Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.” A tanítványoknak számolniuk kell ami, hogy üldözéssel és meneküléssel teli élet következik. Támadóik ellen fel kell fegyverkezniük.

Az Olajfák hegyére vezető úton Péter elgondolkozhatott Jézus szavain, hogy nem mehetnek oda, ahová Jézus megy. Meg is kérdezte: „Hova mégy?”

Jézus így felelt: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz.” Vagyis Péterre is szenvedések várnak*. Péter így válaszolt: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!” Ám az Úr Jézus jobban tudta: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.* (Zak 13,7) De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.”

Péter nem hallotta meg a feltámadás ígéretét. Méltatlankodva

mondta: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.”

Az Úr Jézus tudta, mi minden történik még ezen az éj szakán, és másodszor is figyelmeztette Pétert: „Bizony, mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Péter még mindig nem hitte. Egyre hajtogatta: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” S erről a többi tanítványok is így vélekedtek…

Jegyzetek:

Újra inni bort Isten Országában — Jézus valószínűleg a bárány vacsorájára célzott, mely a Jel 19,9-ben van leírva.

Péter szenvedései — Történelemírók tudósítanak róla, hogy Pétert Néró uralkodása idején Rómában megfeszítették; mégpedig a saját kérésére fejjel lefelé. Nem tartotta méltónak magát arra, hogy úgy haljon meg, mint Megváltója.

Zakariás 13,7b — Szó szerint: „Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” S tovább: „Még a bojtárokra is kezet emelek!”

Énekek:

Református énekeskönyv: 116:7-8; 118:1; 133; 184; 335:1-2; 440:7-11; 442:3-8; 448; 492:4
Jertek, énekeljünk• 116:1-2.4; 129; 131; 153; 196; 198:1.4-5
Harangszó: 9:1-3.7; 34; 38; 47
Dicsérjétek az Urat!: 14:3; 57; 67; 150; 155
Erőm és énekem az Úr: 21; 34; 57:3; 59; 95:1; 127

Megjegyzések:

Egymást szeretni — Az Úr Jézus új parancsolata: „szeressétek egymást!” Ez egyszerű feladatnak látszik, de a gyakorlatban semmi sem nehezebb, minta testvéri (felebaráti) szeretet ápolása. János apostol megismétli többek között az Un 2,7-ben, és azt írja, hogy ez a parancs kezdettől fogva volt, azaz valójában régi parancsolat. Jézus ezt a nagy parancsolat második részének nevezte, a tízparancsolat második részének: szeresd felebarátodat, mint magadat. A zsidó szabályok és életkörülmények e parancsolatot nagyrészt elerőtlenítették. Ezért beszél az Üdvözítő új parancsolatról. Bár eddig így szólt: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Most pedig „egymást” szeressétek, vagyis a szeretet kölcsönös legyen! Mekkora baj, ha a keresztyének nem tudják ezt a gyakorlatba átültetni! Joggal gúnyolhatják őket a környezetükben élő emberek.

A szent úrvacsora — Az úrvacsora elsősorban emlékezés. Hálaadással gondolunk Jézus kínhalálára, amit az Úr értünk és helyettünk szenvedett el. Az úrvacsorában Jézus van a középpontban. Asztalhoz szólítja a hívőket szenvedése és áldozata alapján.
Másodsorban az úrvacsora közösségi alkalom, ezt fejezi ki a közös étkezés. Mindazok, akik őszintén hisznek az Úr Jézusban és Őt szeretik, testvérként egymáshoz tartoznak, és együtt ünneplik megváltásukat.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Történelem

  • A keresztyén és zsidó ünnepek közötti kapcsolat. Az úrvacsora eredete, kapcsolata a páskavacsorával. (** ***)

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Jó kapcsolat a barátok között. Mit jelent letagadni a barátomat? (*)
  • Mit jelent az odaadó, önfeláldozó szeretet? Példák a gyerekek életéből. Szituációs játékok. (**)
  • Példák az önátadó, önfeláldozó szeretetre. Az egyoldalú és kölcsönös szeretet közötti különbség a gyakorlatban. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Szerepjáték a bibliai történetből kiemelt párbeszéd segítségével: Péter tagadása. (*)
  • Az önfeláldozó szeretet példái Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regényében. (**)
  • A kölcsönös és az önfeláldozó szeretet példái Patricia M. St. John: Nyomok a hóban c. regényében. (***)
  • Jézus és a tanítványok ábrázolása Juhász Gyula: Az utolsó vacsora c. versében. Összehasonlítás Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora c. képével: nyugalom — nyugtalanság ellentéte. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika / Könyvtárhasználat

  • Színezési feladatban hideg és meleg színek használata és megkülönböztetése. (*)
  • Pohár vagy kehely és kenyér formák festése. (*)
  • Papírmunka: az utolsó vacsora térbe nyitható makettjének elkészítése. (**)
  • Krumpli- (vagy radír)nyomda készítése a pohár vagy kehely és kenyér formáinak felhasználásával. Tervezési, ábrázolási feladatok a nyomdaformák segítségével: pecsét, vacsoraasztal, úrasztali terítő. (**)
  • A bárány és a kehely jelképei az egyházművészetben. Ábrázolások gyűjtése, megfigyelése. (***)
  • A bárány és a kehely jelképeinek felhasználása különböző ábrázolási feladatokban:
    – pecsét, könyvjelző készítése papírból;
    – úrasztali terítő, tál, kehely, valamint egy Újszövetség könyvborítójának tervezése rajzzal;
    – úrvacsorai kehely formázása agyagból, gyurmából. (***)

Vázlat:

Páskavacsora — Úrvacsora
Jézus
kenyér — teste — emlékezetére
bor — vére — bűnök bocsánatára

tanítványok: Ki a legelső?
új parancsolat: egymást szeretni

figyelmeztetés Péternek

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* Jézus példája: a szolgáló élet.
* Az árulás: bűn.

Előzmények:

Júdás tudatta a nagytanáccsal, hogy pénzért kész a Mesterét elárulni. Megállapodtak a fizet­ségben, harminc ezüstben.

Történet:

Húsvét előtti csütörtök volt. A kovásztalan kenyerek ünnepe, a páska* elkezdődött. Eljött az ideje, hogy a Jeruzsálemben lévő ünnepi zarándokok elkészítsék a páskát. Az Úr Jézus tudta, eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyjához, pedig szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket — írja János (Jn 13,1). Azzal is tisztában volt, hogy Júdás el fogja Őt árulni.

A páska elkészítése

Jézus előreküldte Jeruzsálembe Pétert és Jánost, hogy a páskát készítsék el. A városban egy férfit kell majd követniük, aki vizeskorsót visz. Ez eléggé feltűnő, hiszen a vízhordást Izráelben az asszonyok végezték. Ahová a férfi bemegy, ott találnak egy emeleti termet, amit a ház tulajdonosa mutat majd meg nekik. Ott készítsék el a páskát.

Úgy is történt minden, ahogyan Jézus megmondta. Elkészítették a húsvéti vacsorát.

Estére megérkezett Jézus a többi tanítvánnyal. Vágyott erre a közös vacsorára, a páskabárány elfogyasztására, mielőtt szenvednie kell. Több alkalom nem lesz erre. De nem is lesz rá szükség, hiszen helyettes áldozatával a páskabárány fogyasztásának szertartása fölöslegessé válik.

A lábmosás

Minden elkészült: a páskabárány, a kovásztalan kenyér, a keserű füvekből készített szósz az asztalon. És volt ott egy korsó víz is, tállal, vászonkendővel. A társaság leheveredett az odakészített heverőkre (a kor étkezési szokásai* szerint). Ám valami mégis kimaradt…

Mivel szolga nem voltjelen, valakinek magára kellett vállalnia a lábmosást. Ki szolgáljon a többieknek? Jézus korábban tanította őket erre (Mt 20,26; 286. lecke): „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” De ez eszükbe sem jutott.

Az Úr Jézus fölkelt az asztaltól, levette felsőruháját, a vászonkendővel körülkötötte magát, vizet öntött a tálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát. A kendővel pedig megtörölte.

Péter azonban hevesen tiltakozott: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Ez lehetetlen!

Jézus azt válaszolta, hogy Péter ezt most még nem értheti. Valóban, különösen Péter fogja nagyon hamar felfedezni, mennyire szükséges megtisztulnia: még ugyanezen az éjszakán megtagadja Mesterét!

Péter továbbra is tiltakozott: „Az én lábamat nem mosod meg soha!”

„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Jézus válasza azt jelenti, hogy éppen ez a megtisztítás köt minket hozzá.

„Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” — mondta akkor Péter. A maga hirtelen módján így akarta kifejezni feltétlen ragaszkodását az Úrhoz.

„Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta.” Jézus azt mondta ezzel: Ha bűneid megbocsáttattak, tiszta vagy, de ha érintkezel a tisztátalan világgal, a lábad beszennyeződhet, és azt újra meg újra meg kell mosni.

Jézus azzal folytatta, hogy minden tanítvány tiszta, egy kivételével. A kivétel Júdás, aki nem a szívével, csupán értelmével választotta Jézust.

A lábmosással Jézus alázatosságból és felebaráti szeretetből adott példát. „Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” „Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.” Ha a tanítványok erre mindig figyelnek, és így cselekszenek, boldogok lesznek. Ami természetesen minden keresztyénre igaz.

Jézus jelzi árulóját

„Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát.” (3/ő. Zsolt 41,10) Júdás tettét ahhoz az engedetlen igavonó állatéhoz hasonlította Jézus, mely váratlanul kirúg a hátsó lábával. Vajon ki gondolta a többi tanítvány közül, hogy a látszólag hű, gondos pénztáros hamisnak, árulónak bizonyul? De az Úr Jézus tudta, figyelmeztette is tanítványait. A Jn 6,70-ben olvassuk: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.”

Jézus megrendülten mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, közületek egy elárul engem!”

Az áruló hallotta… Vajon meggondolja magát és visszariad?

A tanítványok egymásra tekintgettek. Nem tudták, kiről beszél az Úr. Megkérdezték sorra: „Én vagyok az, Uram?”

Júdás is megkérdezte: „Én vagyok az, Mester?”

„Te mondtad” — válaszolt Jézus. Nem leplezte le, de a figyelmes hallgatónak fél szó is elég… János, aki legközelebb volt Jézushoz, külön megkérdezte, kiről beszél.

Még konkrétabb a következő válasz: „Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom.” S bemártva a falatot a keserű szószba, odaadta Júdásnak.

Megértette-e vajon Júdás, hogy Jézus ismeri a szándékát? És a tanítványok felfogták-e, kiről beszélt Uruk? Nem, inkább félreértették szavait. S amikor Júdás elhagyta a házat, úgy gondolták, vásárolni megy.

„Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja: jobb lett volna annak, ha meg sem születik” — mondta ki Jézus az ítéletet.

Jegyzetek:

Páskaünnep — Arra emlékeztet, amikor Isten az egyiptomi tizedik csapás alkalmával minden elsőszülöttet megölt Egyiptomban, ám a héberek otthonait, elsőszülötteit megkímélte. Kovásztalan kenyerek ünnepének is nevezték. Az ünnep első napján, miután a házból minden kovászt eltávolítottak, kovásztalan kenyeret sütöttek Izráel fiai az egyiptomi menekülés emlékére. Ezen a napon ették a páska-vacsorát, melyhez az áldozati bárányt a templomban vágták le.
Bővebben lásd: 2Móz 12,1-28; 48. lecke.

Étkezési szokások — A korabeli görög-római étkezési szokásoknak megfelelően egy heverőfélén a bal könyökükre támaszkodva feküdtek az étkezőasztal mellett, miközben a jobb kezükkel ettek.

Énekek:

Református énekeskönyv: 23:1-2; 25:7; 51.1.4; 335:1-2; 435; 436
Jertek, énekeljünk: 116:1.4; 132; 196; 226; 239; 255 — 257
Harangszó: 9:1-2.7; 38; 40:5
Dicsérjétek az Urat!: 11; 32; 82; 87:4-5; 161
Erőm és énekem az Úr: 52; 77; 87; 106; 129; 130

Megjegyzések:

Megtartani Isten rendeléseit — Az Úr Jézus megtartotta a zsidó ünnepeket. Hű volt tehát Isten parancsaihoz, a zsidó szokásokhoz. A keresztyén ember is tartsa magát olyan rendelésekhez, minta templomlátogatás, a szegényekről való gondoskodás, bibliaolvasás, imádság, hálaadás stb.

Az árulás bűn — Júdás úgy viselkedett, mint a többi tanítvány. Ő is engedte, hogy Jézus megmossa a lábát. Amikor a Mester burkolt, de félre nem érthető szavakkal leleplezte, hallgatott.
Történelmi példa: King Kong legendás hősi ellenálló volt a német megszállás idején. Mégis ő volt az, aki a saját segítőtársait lelövette a németekkel, és aki végül a németeket felvilágosította a szövetségesek inváziójáról 1944 szeptemberében, Arnhem mellett. Egész időn át megbíztak benne; végül egy magánszemély tett kérdőjelet (ál)neve mellé.
Júdás Iskáriótes legyen figyelmeztetés mindannyiunknak: Sose engedj a pénz kísértésének. „A pénznek szerelme gonoszság gyökere” — mondja a magyar közmondás. (1Tim 6,9-10: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme…”) A Sátán mindenkinek ismeri a gyönge oldalát, és azt veszi célba.
Aki az Úr szolgálatában a saját hasznát keresi, nagy veszedelmet jelenthet a gyülekezetnek. (Lásd a 301. lecke Megjegyzését is.)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Háztartástan (Technika)

  • Mindennapi és ünnepi étkezési szokások. Terítés otthon. Tisztálkodás étkezés előtt. (*)
  • A zsidó és a keresztyén húsvét ünnepének összehasonlítása. A páskához, húsvéthoz kapcsolódó szokások, és azok eredete. (** ***)

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Ki a te példaképed? Jó és rossz példák követése. Jézus példája: szolgálatkészen fordulni társaid felé. (**)
  • Szolgálat a hétköznapokban: nemszeretem feladatok elvégzése. (**)
  • Árulkodás a gyerekek között. Szituációs játékok. Az árulkodás megítélése. (**)
  • Mikor bűn az árulás? Mikor szükséges bizonyítékot szolgáltatni a vétkessel szemben? Bibliai, történelmi, irodalmi és hétköznapi példák. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Ans de Boer: Asztalt teríthetek c. versének rajzos feldolgozása. Tájékozódás, irányok a papíron: jobb, bal, felett. (*)
  • A bibliai történet vázlatának helyes sorrendbe állítása. Történetmondás a vázlat alapján. (**)
  • Jelenetek dramatizálása a bibliai történet alapján. (** ***)
  • Monológ fogalmazása írásban a bibliai történethez kapcsolódva (egy tanítvány nevében). (***)
  • Kovács Tibor: Tanítványlábak c. versének összehasonlítása a lábmosás történetével. (***)
  • A szolga-lét témája Weöres Sándor: „Én is világot hódítani jöttem…” kezdetű versében. (***)

Matematika

  • Számfeladatok leolvasása, írása képről húszas számkörben és azon túl. (*)

Természetismeret (Környezetismeret)

  • Táplálékaink. (*)

Technika / Háztartástan (Technika)

  • Kovásztalan kenyér készítése és elfogyasztása. Terítés egy jelképes páskavacsorához. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)

  • Jézus és a tanítványok ábrázolása Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora c. képén.

Vázlat:

páskavacsora
Jézus
Péter — János
ember — cserépedény
emeleti szoba
vacsorakészítés

lábmosás — Jézus
Péter tiltakozása
szükség van lábmosásra
„ti is úgy tegyetek”

„közületek egy elárul engem”
utalás Júdásra
Júdás elindul

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* Árulás vagy hűség?

Előzmények:

Az Úr Jézus „Az utolsó ítéletről” szóló példázattal fejezte be az utolsó időkről, visz-szajöveteléről szóló beszédeit. Két nappal voltak húsvét előtt akkor (Mt 26,2).

Történet:

A szanhedrin két nappal húsvét előtt Kajafás* főpap házában ülésezett. A tanács tagjai — főpapok, írástudók és a nép vénei — arról tanácskoztak, hogyan tudnák Jézust elfogni és megölni. Elhatározták, hogy ezt nem a páskaünnepen teszik. Tudták, hogy Jézust sokan prófétaként tisztelik, és elterjedt a városban Lázár föltámasztásának híre az ünnepre érkezett zarándokok közt is. Tehát veszélyes volt Jézust nyilvánosan elfogni. (Már láttuk, maguk közt hogy vélekednek erről a kérdésről: Jn 11,47-53; 285. lecke.)

Júdás tudta, hogy a főpap és a farizeusok parancsot adtak ki, hogy aki ismeri Jézus tartózkodási helyét, jelentse a nagytanácsnak. Jelentkezett hát náluk. (Márk és Máté szerint ez Jézus megkenetése után történt.)

Júdás megkérdezte a nagytanács tagjaitól: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Harminc ezüstért* kész volt Jézust a kezükbe adni.

Jól ismerte Mestere szokásait. Bizonyára sikerül majd titokban elfogni. Ennek nagyon örültek a nagytanács tagjai. Végre véget vethetnek a gyűlölt názáreti Jézus működésének!

Júdás ezután visszatért a tanítványok közé. Azért tett így, nehogy gyanút ébresszen —nem gondolt arra, hogy Jézus mindent tud róla és galád tervéről —, de azért is, mert pontosan akarta tudni, mi a Mester terve, azért, hogy az övé sikerüljön.

Jegyzetek:

Kajafás —Kajafás Józsefet a római helytartó, Valerius Gratus tette főpappá Kr. u. 18-ban, s a római legátus, Vitellius váltotta le Kr. u. 36-ban. Az ApCsel 4,6 szerint Kajafás üldözte a tanítványokat Jeruzsálemben. Elődje az apósa, Annás volt Kr. u. 6-15 között. A Jn 18,13-ból és az ApCsel 4,6-ból az tűnik ki, hogy egyszerre voltak főpapok. Jézus idején Kajafás volt soron, Annás egy év múlva követte. Ám erre kevés a bizonyíték. Valószínűleg hivatala lejárta után is főpapnak nevezték Annást, s ő maradt a nagytanács legbefolyásosabb tagja.
A főpap rómaiak általi kinevezésével Isten törvényén tettek erőszakot. Ezeknek Áron családjából kellett származniuk, és az apát fia követte.
Kr e. 37 és Kr. u. 67 között 28 különböző főpap volt, mégpedig úgy, hogy hivatala a zsidó jog szerint élete végéig érvényben maradt.

30 ezüst — Egy ezüstpénz egy sékelnyi ezüstöt jelentett. Harminc ezüst igen alacsony ár volt egy rabszolgáért. Az árulás csekély bére mutatja, milyen kevésre értékelték Jézus személyét.
A Zakariás 11,12-ben a harminc ezüstről is olvashatunk: „Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 56:2-3; 58:1; 263:9-10.19; 338:1-2
Jertek, énekeljünk: 116; 226:1; 227:1-2
Harangszó: 50:3
Dicsérjétek az Urat!: 74:2-3; 83:2; 162
Erőm és énekem az Úr: 56:2-3; 132:2; 136:4

Megjegyzések:

Árulás — Az áruló a másikat kiszolgáltatja az ellenségnek. Ez sokféleképpen történhet. Egyik módja a besúgás, árulkodás, ami a kisebb gyerekek csúnya szokása.
A pénz és birtok utáni vágy vitte rá Júdást, hogy Mesterét elárulja. Júdás megállapította magában, hogy a jézusi tanítványság nem jelent előnyt (hasznot). Hiszen Jézus megmondta, hogy meg fog halni. Jobban teszi, ha hátat fordít neki. Csalódott, mert Jézus nem vágyott földi királyságra, ahol ő, Júdás, fontos szerepet játszhatott volna. S hogy mégis legyen valami haszna a Jézussal való kapcsolatából, elhatározta, hogy pénzért átadja Őt a szanhedrinnek. Eladta Mesterét.
Olvassuk Júdásról, hogy tolvaj volt (Jn 12,6; 290. lecke). Nála volt az erszény, amiben a rabbinak és tanítványainak szóló adományokat őrizték. Az ő kötelessége volt a Jn 13,29 szerint bevásárolni a csoport számára. A pénztáros, aki rendszeresen lopkodott a közösből, nem riadt visza az árulástól sem.
Szörnyű, hogy az Úr Jézust, aki sosem tett rosszat senkinek, így elárulja az egyik tanítványa! Ám vegyük figyelembe, hogy Ő ezt mindig is tudta, mert jól ismerte az áruló szívét. („Egy közületek mégis ördög.” — Jn 6,70) Ez Jézus szenvedéseit még nehezebbé tette, mégis tanítványai közé fogadta Júdást. Máté Júdást a tizenkettő egyikeként nevezi meg, hogy ezzel is kiemelje vétke nagyságát (Mt 26,14).
Mutassunk rá, hogy az ördög volt az, aki Júdást erre a tettre rávette.
Júdás öngyilkos lett a tette után (vö. 308. lecke). De a Sátának most sem sikerült Jézussal leszámolnia, még ha úgy látszik is. Hisz éppen a halál vállalásával végezte el megváltó munkáját.
Júdás nem „tanúskodott” Jézus ellen. A főpapok és társaik találtak olyan vádakat, melyek Jézust bűnösnek tüntették föl. A hűtlen tanítvány az ártatlan Jézusban semmiféle bűnt nem talált, sem a zsidó törvény áthágását nem tudta volna bizonyítani.
(Lásd még a 302. lecke Megjegyzéseit.)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Kapcsolata társainkkal: hűség vagy árulás. Árulkodás, besúgás, beárulás a gyerekek között. Életjátékok. Indítékok keresése. (***)
  • Helyes magatartás az árulóval szemben. Hogyan kerülhetjük el az árulást? (***)

Történelem

  • Árulók, árulások a történelemben. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Az áruló alakja Füle Lajos: Júdás is c. versében. (***)
  • Az áruló jellemzése (indítékai, tette és ennek következménye)
  • Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében;
  • Gárdonyi Géza: Egri csillagok c. regényében. (***)
  • Egy áruló jellemzése írásban indítékai, tette és ennek következménye alapján. (***)

Vázlat:

Kajafás
zsidó nagytanács (szanhedrin — 70)
Júdás — áruló
30 ezüst

Júdás később visszacsinálná

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* Boldogok az irgalmasok, mert ők irgal­masságot nyernek.

Előzmények:

Az Úr Jézus tanítványainak Jeruzsálem pusz­tulásáról, az utolsó idők megpróbáltatásairól, és az Ő visszajöveteléről beszélt. Az éber és hűséges várakozás szükségességét példázatokkal ma­gyarázta meg. Elmondta „Az okos és gonosz szolga”, „A tíz szűz” és „A talentumok” példázatát. Gondolatait „Az utolsó ítéletről” szóló példázattal fejezte be.

Példázat:

Amikor az Emberfia az idők végén visszajön, már mint dicsőséges király, az angyalok serege kíséretében, leül ítélni trónusára. Akkor minden népet összegyűjtenek eléje, Ő pedig szétválasztja őket*: jobb keze felől állítja a juhokat*, bal keze felől a kecskéket*.

A jobb keze felől állókhoz így szól: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.”

Az igazak viszont megkérdezik a királytól, mikor látták őt éhezni, szomjazni, mikor látták őt mezítelennek, betegen vagy börtönben.

„Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” — hangzik a válasz.

Akkora királya bal keze felől állókhoz fordul: „Menjetek előlem, átkozottak, az örök tűzre*”. Indoklása az előző negatívja: mert nem adtak neki enni, inni, nem ruházták fel, nem látogatták meg szükségében. S amikor ők is megkérdik, mikor látták volna ilyen állapotban, a király így felel: „Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.”

Ezek büntetése az örök kárhozat, amazok jutalma az örök élet.

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A Emberfia Jézus, mint Király, s mint a világ Bírája jelenik meg. Ő az, akinek „hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott…, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje” (Dán 7,14). Ő az a Messiás, aki „igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában” (Ézs 11,4). Akinek az ítélőszéke elé nekünk is oda kell majd állnunk (2Kor 5,10).

Jézus itt már nem tesz különbséget a pogányok, Izráel és az egyház között; ítélete különbségtétel nélkül kiterjed az egész emberiségre.

Az ítéletet tartó király jól ismert ószövetségi kép szerint mint pásztor jelenik meg, s választja el a juhokat a kecskéktől. Az Ezékiel 34-ben olvashatunk róla, hogy Isten, a pásztor igazságot tesz juhai között, gyöngék és erősek, kiszolgáltatottak és erőszakosak között. S királyt tesz fölébük: a Messiást.

Az ítéletnek egyetlen alapja van: az embernek a másik ember iránt tanúsított (önzetlen) irgalmassága, mintegy válaszként Isten irgalmasságára ill. ennek hiánya. Jézus teljes közösséget vállal a nyomorúságban lévő, segítségre szoruló emberrel: legkisebb testvéreinek nevezi őket. Micsoda vigasztalás ez a számukra!

A Jézus Krisztushoz való reális életviszony nemcsak ismeret, az ajkak vallástétele, nemcsak külsődleges képmutatás (amiért annyit ostorozta Jézus a farizeusokat), hanem tettekben, életben megmutatkozó magatartás. A Hegyi Beszéd is erről tanít: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Vagy ahogy a szeretett tanítvány, János mondja: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1Jn 3,18)

Jegyzetek:

Szétválasztja őket — A pásztor az együtt legelő kétféle állatot a nap végeztével elkülönítette egymástól, méghozzá csalhatatlan biztonsággal.

Juhok — Izráel népét gyakran juhoknak nevezi a Biblia: „Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek.” (Ez 34,31) „…inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.” (Mt 10,6)

Kecskék — A kecske a juhval szemben hitványabb, értéktelenebb állatnak számított (vö. Lk 15,29).

Örök tűz (büntetés) — ,Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jel 20,15)

Énekek:

Református énekeskönyv: 72:1.7; 96:9; 97:1.6-7; 204:5; 367:1-2; 472:1-2
Jertek, énekeljünk: 3:3; 250:2-3; 253:1
Harangszó: 3; 38
Dicsérjétek az Urat!: 62:1; 99; 135:3; 150
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 29; 34; 51; 79; 143:1.4

Megjegyzések:

Irgalmasság — Miért kell nekünk irgalmasnak lenni? Mert Isten irgalmas hozzánk. Miért kell nekünk másokat szeretni? „Mert ő előbb szeretett minket.” (lJn 4,19)
Szeretetünk, irgalmas cselekedeteink tehát válaszok, melyek a hálás szívből fakadnak igazán. Hogyan élhetjük ezt meg a mindennapi gyakorlatban?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Irgalmasság, segítségnyújtás, szeretet emberi kapcsolatainkban. Példák a gyerekek életéből. Élethelyzetek dramatizálása. (***)
  • Koldusok, hajléktalanok ma Magyarországon, lakóhelyünkön. Hogyan lehetünk velük irgalmasok? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Panov apó különös napja — Ruben Saillens meséje Lev Tolsztoj átdolgozásában. A történet megismerése eredeti vagy rövidített változatban. Beszélgetés, és a történet dramatizálása. (***)

Vázlat:

az Emberfia eljön:
király – trónus
minden nép

szétválasztás:
jobbról juhok – balról kecskék

áldottak:
– enni, inni adtatok
– felruháztatok
– meglátogattatok

„Mikor?”
megtettétek a legkisebbekkel
„velem tettétek meg”

átkozottak:
„velem nem tettétek meg”

örök élet – örök büntetés

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!