Üzenet – Téma:

* Az Úr egyszerű embereket hív, hogy szívből szolgálják Őt.
* Kérdéseikre választ ad, bizonytalanságuk­ban megerősíti híveit az Úr.

Előzmények:

Az izráeliták újra bűnbe estek. Az Úr most a hácóri Jábín királlyal, és annak generálisával, Siserával büntette őket. Ám amikor hozzá kiáltott a nép, Debóra és Bárák által szabadítást adott. Siserát legyőzték a Kíson pataknál, aki egy asszony, Jáél kezétől halt meg.

Történet:

Hiába szabadította ki Istenük Izráelt a kánaániak kezéből, ők újból a bálványokat kezdték imádni. Ez nem tetszett az Úrnak. „Midján* kezébe adta őket”, akik elfoglalták az országot. Ez a testvérnépe Izráelnek nem egyedül jött: amálékiek*, és egyéb nomád „keleti törzsek*” is csatlakoztak hozzájuk. Amint beérett a vetés, elözönlötték nyájaikkal és tevéikkel az országot, fölverték a sátraikat, és mindent letaroltak. Nem hagytak meg semmit az izráelieknek. Megvárták az aratást és a szüretet, aztán mindent elvitték, amit találtak. Így vonultak végig az egész országon, egészen a filiszteusok városáig, Gázáig. Nemcsak a termést vitték magukkal, hanem az állatokat is, úgyhogy se bárány, se kecske, se szamár nem maradt az országban. Olyan sokan voltak, hogy pusztításukat a sáskajáráshoz lehetett hasonlítani.

Az izráeliek barlangokba, és a hegyekben készített rejtekhelyekre, erődökbe húzódtak be. A Bír 8,18–19-ben olvassuk, hogy Gedeon testvéreit a Tábór hegyén Midján királyai, Zebah és Calmunná ölték meg. Elképzelhető, hogy Gedeon testvérei egy sziklahasadékba rejtőztek, ahol Zebah és Calmunná harcosai megtalálták és megölték őket.

Ez a gyötrelem hét évig tartott. Izráel igencsak elszegényedett.

Nyomorúságukban az Úrhoz kiáltottak segítségért, és Ő irgalmasan meghallgatta imádságukat.

Először prófétát küldött hozzájuk, aki eléjük tárta nyomorúságuk okát. „Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kihoztalak a szolgaság házából, kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és elnyomóitok kezéből; kiűztem azokat előletek, és nektek adtam országukat, és ezt mondtam nektek: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok! De nem hallgattatok szavamra.”

Gedeon Ofrában* lakott, Ebál hegyétől északra, Manassé törzsének a területén. Apja, Jóás, Abiézer nemzetségéhez tartozott, s vezető szerepe volt a faluban. Abiézer maga is Manassé törzsének egyik nemzetségfője volt (vö. Józs 17,2 és Bír 8,2).

Az Úr angyala* egy vándor képében jelent meg Gedeonnak („szétzúzó”), aki éppen búzát csépelt a présházban. Ez igazán szokatlan, hiszen rendes körülmények között szérűn csépelték a búzát, lehetőleg valami magaslaton, ahol a szél a pelyvát elfújja. Gedeon kénytelen volt titokban dolgozni, hogy Midján kezébe ne kerüljön kevéske búzája.

„Az ÚR veled van, erős vitéz!” – szólította meg Gedeont az ismeretlen. Ez valami tévedés. Gedeon nem bátor hős. Harcvezetéshez semmit sem ért. És hogy Isten vele van?! Hogy mondhat ilyet ez az ember!

Gedeon így felelt: „Kérlek, Uram, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az ÚR, és Midján kezébe adott!”

A következő versben (14) a szövetség Istenének neve, Jáhveh (JHVH) szerepel; vagyis nem a küldött, hanem maga Isten szólt: „Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából. Én küldelek téged!”

Gedeon még nem fogta fel, hogy Isten maga beszélt vele. Válasza: „Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában.”

Az Úr azonban megígérte, hogy segíteni fog.

Gedeon megértette, hogy most Isten szavait hallotta. Ám bizonyosságot szeretett volna. Kérte hát, hogy ne menjen el az idegen, míg ajándékával vissza nem tér. Izráelben ugyanis meg szokták kínálni a vendéget (vö. 1Móz 18: három mennyei vendég Ábrahámnál; 16. lecke).

Ahogy elkészítette, hozta is az ennivalót. Az Úr parancsára a húst és a kovásztalan kenyeret odatette egy kőre, a hús levét pedig ráöntötte.

Az angyal megérintette botja végével a húst és a kovásztalan kenyeret. Azonnal tűz csapott ki a sziklából, és elnyelte az eledelt. Az angyal pedig hirtelen eltűnt. Gedeon megijedt, hogy meg fog halni, mert az Úr angyalát látta színről színre (vö. 1Móz 32,31).

Az Úr válasza így hangzott: „Békesség neked, ne félj, nem halsz meg!” Gedeon hálából oltárt épített, s így nevezte el: „Az ÚR a békesség.” Ez az oltár hosszú évekig ott állt Ofrában.

Éjjel feladatot adott neki az Úr: Rombolja le Baal oltárát, vágja ki a mellette lévő szent fát*, majd építsen oltárt az Úrnak, s áldozza fel apja hét éves bikáját.

Gedeon félt a város férfiaitól, ezért Isten parancsának éjjel, s nem nappal engdelmeskedett. Tíz emberét vitte magával, és mindent úgy tett, ahogyan az Úr mondta. Ezzel kezdte meg reformációját.

Másnap hamarosan kiderült, hogy Gedeon volt a tettes. A városbeli férfiak haragosan mentek Jóáshoz, és követelték, hogy adja ki a fiát. Meg kell halnia, amiért lerombolta Baal oltárát, és kivágta a szent fát.

Jóásnak, aki maga is Baalt imádta, nehéz volt a helyzete. Ám a fiát mindenképpen menteni akarta, ezért megkérdezte: „Ti akartok perelni a Baalért? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig! Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért!”

Gedeont azonban nem érte semmi szerencsétlenség. Ofra emberei tehát arra a következtetésre jutottak, hogy Baalnak nincs hatalma. El is nevezték Gedeont Jerubbaalnak, mondván: Pereljen vele a Baal azért, amiért lerombolta az oltárát! Megértették, hogy a Baal végülis csak bálvány. Ezzel a nép elfogadta Gedeont vezérüknek.

A midjáni, amáléki és a keleti törzsek álkeltek a Jordánon, és a Jezréel síkságán gyülekeztek. Most meg lehetne őket támadni. Ha szétszélednek az országban, akkor már nem lehet velük mit tenni. Az Úr tudta ezt…

Az Úr ekkor felruházta lelkével, és harcba küldte Gedeont. Ő megfújta a harci kürtöt, és hadba hívta a népet.

Gedeont a hithősök sorában említi a Zsid 11,32, mégis látjuk, hogy hite erősítésére jelet kért. „Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted, akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt.”

Isten megadta, amit kért: a föld száraz volt, a gyapjúfürtből pedig egy csészényi vizet csavart ki.

Gedeon mégsem nyugodott meg. Másnapra ugyanazt a jelet kérte, de megfordítva: száraz gyapjúfürtöt, és körülötte harmatos földet. Az Úr kegyelmesen ezt a jelet is megadta Gedeonnak. Mostmár tudta, hogy az Úr segíteni fog az ellenség legyőzésében.

Jegyzetek:

Midján – Lásd a 64. lecke részletes jegyzetét és a 65. leckét! Mózes ugyan alaposan megritkította a midjániakat, újra igen megszaporodtak. Úgy vélik, hogy még más midjáni törzsek is voltak köztük, mint akik a móábiakkal együtt kísértésbe vitték az izráelitákat (vö. 4Móz 25; 64. lecke).

Amálékiek – Részletes jegyzet az 52. leckében.

Keleti törzsek – Az 1Móz 29,1-ben Jákób keleti törzsek országába utazik. Megérkezik Mezopotámiába, Háránba. A Bír 6,3-ban ezt olvassuk: „és más keleti törzsek”. Ezek nomád arab törzsek. A Jer 49,28 „keleti népet” említ, a Mt 2,1 bölcseket, akik „napkeletről” érkeztek, Kánaántól keletre kell helyezzük ezt, valószínűleg Perzsiába. (Vö. Jób 1,3)

Ofra – A másik Ofra Benjámin területén volt.

Az Úr angyala – Isten Fia (lásd a 69. lecke jegyzeteit).

Szent fa – Ezt az Asera-fát a termékenység istennőjének, Astarte-nek szentelték.

Énekek:

Református énekeskönyv: 18:1; 27:1.7; 389:1–5; 390:1–2; 393; 423:1–3
Jertek, énekeljünk: 158:1; 168; 173; 230:2–3
Harangszó: 42:1; 43; 44; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 40; 69; 70; 87:1; 93; 148
Erőm és énekem az Úr: 20; 63:1–3; 84; 134:1–3; 139

Megjegyzések:

Az Úr nem hősöket, hanem egyszerű embereket keres tervei kivitelezésére – Gedeon maga mondta, hogy ő csak egyszerű fiatalember, és otthon a legkisebb. (Dávid is a legfiatalabb volt testvérei közül.) Mégis őt akarta használni az Úr Midján és társai megsemmisítésére. Egyéb példák: Jefte fattyú volt, Sámson is egyszerű fiatalember, Dávid pásztor. Mária, bár Dávid leszármazottja, mégis egy szegény lány. A tanítványok közül pedig többen halászok voltak, volt köztük vámszedő is stb.
Az Úr sokszor használt egyszerű eszközöket. Néhány példa: botttal kellett a vízre ütni (Mózes és Áron); hollók hoztak Illésnek vizet és húst (1Kir 17,6); a vízbe fadarabot dobtak, s a fejsze feljött a víz színére (2Kir 6,1–7). Az egyszerű dolgokban sok csodálatos rejlik.

A hitet erősíteni kell – Nem volt helytelen, hogy bizonyosságul Gedeon jelet kért. Az Úr különböző alkalmakkor maga adott jelet. Abrám (Ábrahám) és Száraj (Sára) névváltozása jele volt annak, hogy az Úr fiút akar nekik ajándékozni (1Móz 17,4–6.15–16); Mózesnek az égő csipkebokor az Úr jelenlétét jelentette (2Móz 3); a napóra mutatója mutatta meg Ezékiás királynak, hogy a Nap 10 fokot visszament (Ézs 38,8). Zakariás viszont hitetlenségből kért jelet (Lk 1,18–20).
Nekünk már nem kell jeleket kérnünk. Amikor az Úr szükségesnek találja, megteszi, amit megígért.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Mit jelent erősnek lenni? Mitől lesz valaki igazán erős? (* **)
• Mit tehetünk, ha erőnket meghaladó feladatot kapunk? (** ***)
• Kérdéseink. Szabad-e kérdeznünk, ha nem értünk valamit, bizonytalanok vagyunk? (** ***)

Történelem

• Mit jelentett a történelmi reformáció? A reformátorok bátor fellépése. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Elbeszélő fogalmazás (ill. panasz) írása a bibliai történet egy részlete alapján külső nézőpontból (**), vagy valamelyik szereplő nevében (** ***).
• Nyelvi játékok:
  – Kérdésstaféta: kérdések szóbeli megfogalmazása és válaszadás.
  – Történetstaféta: a bibliai történet közös újrafogalmazása. (**)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Tenyésztett állatok (juh, szarvasmarha, szamár) és termesztett növények (gabona, szőlő). Emlékezetfejlesztő játék ezek képeivel. (*)
• Nyomor, éhínség ma a világban. Ennek okai. Újságcikkek gyűjtése, tablókészítés. (***)

 

Vázlat:

Midján Amálék – 7 év
Gedeon (Manassé)
Az Úr angyala:
„szabadítsd meg Izráelt”
Baal-oltár lerombolása
Jelek: gyapjúfürt
1. nedves
2. száraz

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet –Téma:

* Aki Istent elhagyja, számolhat a büntetéssel.
* Az Úr engedi, hogy nagy ínségből újra meg újra hozzá meneküljünk.

Előzmények:

Mielőtt meghalt Józsué, kétszer is összehívat­ta a nép képviselőit, hogy figyelmeztesse őket, kerüljék a bálványimádást. A sikemi utolsó gyű­lésen a nép szövetséget kötött az Úrral.

Bevezetés:

A Bírák könyve Izráel történetének szomorú korszakát írja le. Visszatérő motívuma, hogy a nép vétkezik, az Úr megbünteti őket, az Úrhoz kiáltanak, és Ő bírák által ad szabadulást.

A bírák különleges feladatot kaptak az Úrtól: szabadítsák meg a népet az ellenségtől, majd vezessék, tanácsolják őket.

A bírák korának egyik ismertetőjegye az Úrtól, Izráel Istenétől való sorozatos elpártolás a sikemi szövetségkötés ellenére.

E bukás okát legelőször az izráeliták restségében kell keresni, hogy a pogány őslakók maradékát nem pusztították el, bár Józsué időben figyelmeztette őket e kötelességükre. Továbbá átvették a környező népek bálványainak tiszteletét.

Olvasunk a Baál-kultuszról, mely az emóriak nagyon régi bálványa. E bálvány, aminek tulajdonképpen semmiféle személyneve nem volt, hanem csak „baál”-ként, „úr”-ként szólították, a kánaáni és környékbeli népek hímnemű istene volt. Szíriában és Asszíriában a „Bel” névvel találkozunk. Baált termékenység-istennek tekintették. Napistenként is tisztelték, ezért állították fel oltárait a dombokon, magaslatokon. Állatáldozatokat, de emberáldozatot – kisgyereket, rabszolgát – is mutattak be neki. A fákkal körülvett magaslatokon általában valamilyen képe, szobra és oltára állt. Mellette Astarte (többes számban Astarót) istennő uralkodott Kánaánban és a szomszédos népek között. Őt tekintették a termékenység női létrehozójának, az élet kidolgozójának és fönntartójának. Égitestnek is elképzelték, különösen Vénuszként. Emlékezzünk csak a babiloni Istárra, a holdistennőre. A Baál vagy Astarte tiszteletére rendezett ünnepségek a kultikus paráznaság jegyében folytak. Azt mondhatjuk tehát, hogy Izráel szörnyű bálványimádásba süllyedt. Isten kénytelen volt megbüntetni őket, hogy ismét maga felé fordítsa népét.

A bírák többnyire egy-egy országrészt szabadítottak meg az ellenségtől. Így fordulhatott elő, hogy néhány bíra egyszerre bíráskodott. A felsorolt bírák nyolc különböző törzsből származtak, míg Éli és Sámuel Lévi törzséből jöttek.

A bírák áttekintése törzsük nevével, szolgálati éveikkel:

Otniél („Isten az én erőm”) – Júda; 40 év
Éhúd – Benjámin; 80 év
Samgar – Júda?; ?
Bárák – („villám”) (és Debóra) – Naftáli; 40 év
Gedeon („levágó, favágó”) – Manassé; 40 év
Abímelek („apám király”), Gedeon fia, jogtalanul bitorolta a hatalmat – Manassé; 3 év
Tólá („bíborszínű féreg”) – Issakár; 23 év
Jáír („Ő megvilágosít”) – Manassé; 22 év
Jefte („Isten kinyitja”) – Manassé; 6 év
Ibcán (v. Ibsán; „fürge, vidám, gyors; ragyogó”) – Júda; 7 év
Élón („erős fa, tölgy”) – Zebulon; 10 év
Abdón („az Úr szolgája”) – Efraim; 8 év
Sámson („mint a nap”, vagy „nap fia”) – Dán; 20 év
Éli („az Úr felmagasztalás” v. „én Istenem”) – Lévi; 40 év
Sámuel („Isten meghallgatott”, „az Ő neve: Isten”, vagy „Istentől kérve”) – Lévi; egész életében az Úrnak szolgált (1Sám 7,15)

1. történet:

Bírák 1: Józsué halála után az izráeliták törzsszövetségben éltek, központi vezetés nélkül. Az Úr volt a királyuk. Meg kellett mutatniuk, hogy az Úrral kötött sikemi szövetséget megtartják. Olvashatunk még egy sor sikeres győzelemről.

A Józsué utáni első időben a törzsek az Urat kérdezték, ki vonuljon elsőnek a kánaániak ellen. Az Úr Júdát jelölte ki.

Júda Adónibezek, Bezek királya ellen indult, aki perizziekkel együtt harcolt Júda serege ellen, és döntő vereséget szenvedett. Adónibezek azt kapta, amit ő tett másokkal: hüvelykujjait és lába nagyujjait levágták. Ő ugyanezt hetven legyőzött királlyal tette meg, akik az asztala alatt szedegették a morzsákat. Jeruzsálembe vitték, ott maradt haláláig. Jeruzsálembe? Igen, mert Júda férfiai az eddig még be nem vett várost bevették és fölégették.

A benjáminiak a jebúsziakat nem teljesen tudták kiűzni területükről (vö. Jeruzsálem – jegyzet, 72. lecke).

Júda leszámolt Hebrón és Debir lakosaival. (Mint korábban megjegyeztük, az is lehetséges, hogy Júda ezt az öt király elleni nagy mezei csata idején tette; vö. 72. lecke).

Júda Simeon törzsével együtt szállt harcba a Cefatban lakó kánaániakkal. Cefat valószínűleg egy völgyben feküdt (2Krón 14,9–10).

Júda félt a kánaániak vas harci kocsijaitól, ezért fölhagyott a Jeruzsálem körüli hódításokkal.

Fontos, hogy Júda föllépett Gáza, Askelón és Ekrón filiszteus városok ellen. A filiszteusok e korban a Földközi-tenger parti sávján laktak. A 2Móz 13,17-ben olvassuk, hogy az izráeliták azért nem vonulhattak a tengerparti rövidebb úton Kánaánba, mert a filiszteusok földjén kellett volna keresztülmenniük. Júda a filiszteusokat nem győzte le. Sámson korában (Bír 13kk) hatalmuk teljében voltak.

Olvasunk még József (Efraim) törzsének kis sikeréről is Bételben. Egy bételi ember árulásával elfoglalhatták a várost.

Sajnálatos módon a legtöbb törzs nem tudta valamennyi pogány népet kiűzni. A mindennapi élet dolgaival kezdtek foglalkozni. Később annyira megerősödtek, hogy adót vetettek ki rájuk. Bárcsak távol tartották volna magukat a kánaáni népektől és szokásaiktól, akkor kevesebb baj esett volna! Ehelyett egyre inkább megbarátkoztak velük, és bálványimádó szertartásaikkal, melyek jobban vonzották őket, mint az Úr szolgálata.

A megmaradó emóriak északon Dán törzsét nem engedték lejönni a völgybe, sőt Hermón hegyére szorították őket.

Bírák 2–3,6: Az Úr nem volt elégedett az izráelitákkal. Nem tartották be ígéretüket, hogy távol tartják magukat a pogányoktól. Ezért az Úr angyala* megintette őket Gilgál mellett, az első táborhelyükön, miután átkeltek a Jordánon. Figyelmeztette őket, hogy a közöttük lakó pogányok a romlásukat okozzák. A népet mélyen megrendítette az üzenet. Mindenki sírt. Ezért nevezték el a gyűlés helyét Bókimnak, ami „sírás”-t jelent.

Igen, Józsué halála után néhány évig még tartották a szövetséget. Ám az új generáció elhagyta atyáik Istenét, és a Baálokat kezdték szolgálni.

Az Úr ellenségeik fosztogatásával büntette meg a népet. „Így nagyon szorult helyzetbe jutottak.” Mégsem hallgattak a figyelmeztetésre. Valóban tőrré váltak hát a megmaradó pogányok az izráeliták számára.

A Bír 3,1–6 sorolja fel ezeket az ellenséges népeket.

2. történet:

Bírák 3,7–11: Erős ellenséget küldött az Úr Izráel ellen. Kúsan-Risátaimot, Mezopotámia királyát. Szinte korlátlan hatalma volt Izráelben nyolc éven át. Végső elkeseredésükben az Úrhoz kiáltottak segítségért.

Az Úr szabadítót küldött, a Júda törzséből való Otniélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát. Otniél egyben Káléb veje is volt. Bátor embernek ismerték, hiszen Kirjat-Széfert is elfoglalta, és jutalmul feleségül vehette Káléb lányát, Akszát (Bír 1,12–13). Otniél még a Józsué halála utáni első generációhoz tartozik. Hűen kitartott az Úr mellett.

Ő űzte el Isten segítségével a mezopotámiai királyt az országból, majd negyven éven át vezette Izráelt. Ezalatt béke volt az országban.

3. történet:

Bírák 3,12–30: Otniél halála után azonban megint azt tették az izráeliták, ami nem tetszett az Úrnak. Ezért más ellenség támadt ellenük.

Eglón a Holt-tengertől északra és keletre lakó móábiak* királya volt. Őt használta az Úr Izráel ellen.

Eglón összefogott Ammón* és Amálék* népével. Különösen az amáléki nomádok, Izráel ősi ellenségei voltak kaphatók erre.

Eglón elfoglalta Jerikót, a pálmák városát. Ezt a várost pusztították el először az izráeliták, és a kánaániak valószínűleg újra lakhatóvá tették.

Jerikóban volt a megszállás alatt Eglón rezidenciája tizennyolc esztendőn át. (Egyébként igen érdekes, hogy saját országát ennyi időt át magára hagyta. Nyilván a Jordánon túli területet is megszállta, ahol Rúben, Dán és Manassé fél törzse lakott. Az is lehetséges, hogy rendszeresen utazott Móáb és Jerikó között.)

Amikor már tizennyolc éve tartott a megszállás, az izráeliták az Úrhoz kezdtek kiáltozni.

Az Úr feleletképpen bírát támasztott: Éhúdot, Gérá fiát, Jemini unokáját. (Ben-jemini egyik fia = benjáminita.) Ő is, mint annyi benjámini, balkezes volt (vö. Bír 20,16). Ez azt jelenti, hogy a kardját is bal kézzel használta.

Az egyik nap Éhúd Jerikóba ment, hogy az izráeliek adóját átadja a móábiaknak. Indulás előtt egy kétélű kardot kötött a jobb csípőjére, a ruhája alá.

Átadta az ajándékot Eglónnak, majd hazaindult az embereivel. Gilgálból azonban visszafordult, s jelentkezett a királynál, hogy titokban szeretne valamit megbeszélni vele.

Eglón mindenkit kiküldött, s Éhúd azt mondta neki: „Isten beszél hozzád rajtam keresztül!” (Éhúd hitén át szól az Úr.)

Eglón akkor fölkelt a trónjáról, Éhúd pedig előrántotta bal kezével a jobb csípőjére kötött kardot, és a kövér Eglón hasába szúrta. Még a markolat is eltűnt a hájban. Éhúd otthagyta, nyugodtan bezárta maga mögött az ajtót, majd eltűnt egy hátsó kijáraton.

A király szolgái egy idő után nyugtalanok lettek. Kinyitották az ajtót, és urukat holtan találták a padlón.

Éhúd elmenekült, és harcba szólította népét Móáb ellen.

„Kövessetek gyorsan, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Móábot!” – mondta az izráelitáknak. Erre a sereg elfoglalta a Jordán gázlóit, majd a móábiakra támadtak. Mintegy tízezer móábi férfit vágtak le. Nem menekült meg senki.

Ezután nyolcvan évig béke volt az országban. De nem biztos, hogy az ország minden területén.

Következik még ugyanis egy rövid híradás: Samgar, Anát fia hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ez egy hegyes végű rúd, amivel az ökröket buzdítják munkára.

Így Samgar is szabadítója Izráelnek. Ő is, mint Sámson, egyedül lépett fel a filiszteusok ellen.

Jegyzetek:

Az Úr angyala – Többször olvasunk róla az Ószövetségben. Ő jelent meg Hágárnak a pusztában (1Móz 16,7); Ábrahámnak, amikor Izsákot készült feláldozni (1Móz 22,11); Mózesnek a csipkebokorban (2Móz 3,2); Bálámnak az úton (4Móz 22). Most ez az isteni küldött a nép képviselőinek jelenik meg. Később megjelenik többek között Gedeonnak (Bír 6); Mánóahnak, Sámson apjának (Bír 13); Dávidnak Arauna szérűjén (2Sám 24,16); Illésnek (2Kir 1); az asszírok legyőzésére (Ézs 37,36). Még a Zsolt 34,8 is róla beszél. A Újszövetségben is olvasunk néhányszor angyalról, pl. Gábrielről (Lk 1,11.19) vagy egy másik angyalról (mint a Lk 2,9-ben).

Móábiak/ammóniak – Az edómiakkal együtt az Izráellel rokon népek közé tartoztak. Móáb Lótnak és idősebbik lányának volt a fia. Az ammóniak pedig Ammón leszármazottai, aki Lótnak és fiatalabbik lányának a fia (vö. 1Móz 19,30–37; 17. lecke).

Amálék – Ézsau leszármazottai; részletesen lásd az 52. lecke Jegyzeteiben.

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:13–17; 130; 143:1–2.9–10; 205:4–8; 208:1–4; 384; 465
Jertek, énekeljünk: 198:1–2
Harangszó: 18; 44; 49:5–7; 53:6
Dicsérjétek az Urat!: 69; 85; 87; 161
Erőm és énekem az Úr: 6:1–2; 23; 63:1–2; 98; 121

Megjegyzések:

Hűtlenség a szövetséghez – A szerződésszegéstől mindig szenved a másik fél. A szószegés is a megkötött egyezség megtörése. Az Urat is sértette Izráel hűtlensége. Mégsem hagyta őket teljesen kipusztítani. Ő hű marad szavához (igéjéhez) ma is! (Vö. Jer 1,12) Beszéld meg ezt a témát egyszer a csoporttal!

Igazi bűnbánat, vagy a büntetés miatti sajnálkozás? – A Bírák könyvét olvasva feltűnik, hogy mindannyiszor az Úrhoz kiáltanak, amikor már egy ideje ellenség nyomja el őket. Vajon olyankor igazán megbánták a bűneiket?
Nehéz megállapítani, hogy valaki igazán megbánta a bűneit, vagy csak sajnálja. A bűnbánat szívből fakad, a sajnálat értelem dolga.
A bűnbánat után igyekszünk kerülni a bűnt. Lehet, hogy a sajnálkozás során is így van, ám inkább a következmények miatt gondoljuk meg legközelebb.
Az igazi bűnbánó a büntetést elfogadja, a sajnálkozó inkább háborog ellene. Beszéljétek meg a különbségeket a gyerekekkel!

Bűn és büntetés – Általában nincs határozott kapcsolat a bűn és betegség, szerencsétlenség vagy bennünket ért baj között. Jób barátai ezt állították. Mégis, aki Istent elhagyja, számíthat büntetésre. Az első bűneset és e világi nyomorúságok között azonban szoros összefüggés van.

Ígéretek, szövetségek megszegése – Gondoljunk a házasságkötésre és a válásra! Hogy vélekedik erről a Biblia?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem / Magyar nyelv és irodalom

• Vétek, bűn és az érte járó büntetés. A büntetés szerepe. Személyes és kollektív bűnök, büntetések. (***)
• Visszatérő, ismétlődő vétkek. Szószegés, ígéreteink be nem tartása. (***)
• Nemzeti bűneink és azok büntetése történelmünkben. Kölcsey Ferenc: Himnusz c. versének történelemszemlélete. (***)
• Önvizsgálati kérdések Miklya Zsolt: Örök kérdés c. verse alapján. A vers önálló kiegészítése. (***)
• A tanulóval megtörtént mai eset megfogalmazása írásban, megadott címek segítségével, egy elkövetett vétekről. (***)

Vázlat:

Józsué után:
további hódítások
nem minden kánaánit pusztítanak el
Baál és Astarte

Isten büntetése:
Kúsan-Risátaim – Otniél
Eglón (kövér) – Éhúd (balkezes)
móábiak legyőzése

Samgar
600 filiszteus ökörösztöke

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr harcol Izráelért: elűzi előle a kánaáni népeket.
* Józsué hite: a csodára nyitott bizalom pél­dája.

Előzmények:

A gibeóniak csele sikerült: Izráel szövetséget kötött velük. Meg nem támadhatták ugyan őket, de büntetésből az izráeliták szolgálatában favágók és vízhordók lettek az oltár körül.

Történet:

Már a Józs 9,1–2-ben olvastuk, hogy a kánaáni népek összefogtak Izráel ellen.

Ám előbb a távolabb fekvő Gibeónnal akartak leszámolni, amiért Izráellel szövetséget kötött. Gibeón nagy város volt, sokkal nagyobb, mint Aj. Nagy veszélyt jelent, ha nem melléjük fog állni, sőt Izráelt támogatja.

Adónicedek, Jeruzsálem* királya négy másik emóri királlyal, Hebrón*, Jarmút, Lákis és Eglón királyával együtt megtámadta hát Gibeónt.

A gibeóniak követeket küldtek Józsuéhoz a Gilgálban lévő táborba: „Gyere föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg! Segíts rajtunk, mert a hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk.” Tudták, hogy Józsué kénytelen lesz nekik segíteni.

Józsuét Isten biztatta, hogy szálljon szembe az ellenséggel. Ne féljen, Ő megígéri, hogy segíteni fog. Ezek a királyok nem bírnak el Izráellel.

Józsué serege egész éjjel menetelt. Amikor másnap reggelre váratlanul megérkezett Gibeónba, az ellenség megrettent. „Az Úr megzavarta az ellenséget Izráel előtt.” Isten harcolt Izráelért!

Józsué emberei üldözőbe vették a kánaániakat, és sok embert megöltek közülük. De az Úr másképpen is harcolt. Az Azéká és Makkédá irányába menekülőkre (e két város később Júda birtoka lesz – vö. Józs 15,35–41) iszonyatos jégeső zúdult. Olyan hatalmas jégdarabok hullottak, hogy többen haltak meg a jégesőtől, mint az izráeliták kardjától.

Esteledni kezdett, s abba kellett volna hagyni az ellenség üldözését. De Józsué az Úrhoz kiáltott: „Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben*!” Józsué a katonái füle hallatára imádkozott, biztos volt benne, hogy Isten meghallgatja.

S valóban, bekövetkezett a természeti csoda: a Nap nem hanyatlott le, és a Hold nem bújt elő. Nappal maradt! Ez a különleges helyzet kb. egy napig tartott. Ilyen hosszú nappal sosem volt azelőtt, és azóta sem fordult elő, hogy az Úr ilyen csodát tett. Íme a bizonyíték, hogy az Úr hadakozik népéért. Így Izráel teljesen megsemmisíthette az ellenséget.

Az öt király elbújt egy makkédai barlangba. A barlang szája elé hatalmas köveket gördítettek, a harcosok pedig tovább folytatták az üldözést.

Miután az ellenség legnagyobb részét megsemmisítették, visszatértek Makkédába. Az öt királyt előhozták a barlangból, és a vezérek a királyok nyakára tették lábukat a győzelem jeleként. Majd megölték őket. Józsué bátorította népét, hogy ne féljenek. Ahogyan elbánt az Úr ezekkel a királyokkal, úgy fog tenni Izráel minden ellenségével.

Ezután Izráel harcosai elfoglalták Jeruzsálem körül Libná, Lákis, Eglón, Hebrón és Debír városát. Jeruzsálem elestéről azonban nem olvasunk.

A Józs 10. fejezete beszámol arról, hogy az Úr olyan fegyvereket használt, amikkel ember nem rendelkezik. Megmozgatott eget és földet, hogy népét megmentse és segítse.

A következő fejezetekben több csatáról is olvashatunk.

Józs 11: harc a hácóri Jábin ellen az ország északi részén, aki északi, keleti és nyugati királyokat gyűjtött össze. Olvasunk kánaániakról, emóriakról, hettitákról, perizziekről, jebúsziakról és hivviekről.

Hatalmas tábor vonult Izráel ellen lovakkal és harci kocsikkal. „Annyi volt a nép, mint a tenger partján a homok.” A harc helye Meróm vizénél volt, ez nem azonosítható pontosan, valószínűleg a későbbi Galileában, vagyis északon lehetett. Az izráeliek elvágták a lovak hátsó lábainak inait, a harci kocsikat felgyújtották. Hácórt felégették, sok állatot és kincset zsákmányoltak.

A Józs 12 harminckét város elfoglalását összegzi.

A 13-tól a 22-ig terjedő fejezetek írják le részletesen az ország felosztását. Ezt korábban már Mózes is megállapította. (A mellékelt törzsi térkép segítségével – a felsősök munkalapján – e törzsi területek felosztása nyomon követhető.)

Néhány törzs még nem kapta meg a területét, ezért Józsué összehívta a népet Silóba, ahol a szent sátor állt. Ott történt meg az ország további felosztása. A léviták nem kaptak örökséget, de úgynevezett papi városokba mentek lakni. Kijelöltek hat menedékvárost*. Csak a megerősített helyeket, vagyis a városokat hódították meg. Sok kánaáni maradt még az országban, pedig el kellett volna őket pusztítani. A pogányokkal való későbbi keveredés miatt bukott el Izráel újra meg újra. Ezekről a Bírák könyvében részletesebben olvasunk (73–84. leckék).

Jegyzetek:

Jeruzsálem – E fejezetben Jeruzsálem az emóriak egyik városaként szerepel. Nevének jelentése: „biztonságban épített/alapított”. A Sálem rövidítés (1Móz 14,18). A város egy fennsíkon található, 789–644 m-re a tengerszint felett.
A Bír 19,10-ben Jebúsznak hívják, jebúsziak lakják. Józsué nem foglalta el. A Józs 10-ben csak a környező városok meghódításáról olvasunk. Júda törzse valóban megpróbálta néhány alkalommal Jeruzsálemet elfoglalni (vö. Józs 15,63 – nem sikerült; Bír 1,8 – sikerült: a várost felégették). Úgy tűnik, a jebúsziak mégis tovább birtokolták. Dávid lesz később a valódi meghódítója (2Sám 5,6kk).

Hebrón – Arba városa = Kirjat-Arba; vö. Józs 15,13. Ez a város és Kirjat-Széfer (=Debír) is a környékével együtt Káléb öröksége. Józs 15,13–19: Káléb maga vezette ott a harcot. Annak ígérte feleségül Akszát, a lányát, aki beveszi Kirjat-Széfert. Ezt Káléb unokaöccse, Otniél, a későbbi bíra tette meg (vö. Bír 1,11, ahol ezt az esetet szinte szó szerint ismétlik meg; és Bír 3,9). Káléb megöli Anák, az óriás három fiát: Sésajt, Ahimant és Talmajt, akik nagyapjuk városában, Arbában laktak. Az ország felosztásakor az akkor éppen 85 éves Káléb örökségül kérte Józsuétól azt a hegységet, amelyen Hebrón fekszik, s amit neki ígértek (vö. Józs 14,6–15). Úgy vélik, hogy Kirjat-Arbát Hebrónnak Káléb fiáról nevezték el (vö. 1Krón 2,42–43).
Dávidot Hebrónban kiáltották királlyá Saul halála után, és hét évig uralkodott ott (vö. 2Sám 2,1–3 és 5,5).
Hebrónban kiáltatta magát királlyá Absolon (2Sám 15,9–12).
Lk 1,39: Mária a hegyvidékre, Júda egyik városába utazik, hogy Erzsébetet meglátogassa. Ez a város valószínűleg Hebrón volt, a hat menedékváros közül az egyik.

Ajjálón-völgye – „Szarvasok ligete”; Jeruzsálemtől északnyugatra lévő völgy, Júda hegységének lejtőjén. Gibeón és Ajjálón egymás meghosszabbításában fekszenek (kelet-nyugati irányban). A hold nyugaton kel.

Menedékvárosok – Lásd a 66. lecke jegyzetét!

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:1(–3); 35:1; 68:1.10; 148:1; 266:2; 278:3; 390; 500:1
Jertek, énekeljünk: 48; 59:2; 82:3; 92:1.3; 168; 225; 236
Harangszó: 17; 21:1.6–7; 49:5–7; 53:3.6; 54:2
Dicsérjétek az Urat!: 2:1–2; 3; 21; 78:4–5.7; 83:2–3; 100; 156; 174
Erőm és énekem az Úr: 10; 27:1; 46; 47:1–2; 58:1–2; 132:2–3

Megjegyzések:

Vész-szerződés – Az Izráel és Gibeón közötti békekötés ma is előfordul csoportok, pártok vagy népek között, akiknek egyébként nincsen közük egymáshoz. Csak veszély esetén kell segíteniük egymást. Gyerekeknél is gyakran találkozunk a közös „ellenség” elleni fellépéssel, egyébként szinte nem is látni őket együtt.
Izráel ugyan győzött, mikor Gibeón miatt harcolnia kellett, mégsincs rendjén, ha két annyira különböző félnek kell támogatni egymást. Egyébként sehol sem olvassuk, hogy a gibeóniak is együtt harcoltak volna az izráelitákkal.

Az Úr harcol Izráelért – E szavak többször megismétlődnek a Józs 10-ben. Ez megerősítést jelent. Nem könnyű elképzelni, hogy történt. A katonák teljes erőbedobással harcoltak, és mégis… az Úr harca volt ez. Zsolt 68,3: „Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt.”
Vajon nem így van ez mindennel, amit Isten ügyében és az Ő megbízásából teszünk? Ő az, aki olyankor a kezünket vezeti. Zsolt 90,17: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!”
A Józs 23-ra (73. lecke) vonatkozóan pedig a 10–11. versekben olvassuk: „Mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az URat!”

Józsué hitbeli cselekedete – Józsué egyetlen szavára megállt az „idő kereke”. Gondold csak át! Belenyúlt a természet rendjébe! Párhuzamként: Illés azt mondta, hogy három évig és hat hónapig nem fog esni. A Lk 17,6-ban az Úr Jézus úgy beszél a hitről, mint mustármagról, amivel a hívő azt mondhatja a fügefának, hogy szakadjon ki, és gyökerezzen meg a tengerben. És a fa engedelmeskedni fog. A Mt 21,21-ben azzal folytatja, hogy a hitnek engedelmeskedik a hegy, s beleugrik a tengerbe.
Ezékiás imádságára nem az óra állt meg, hanem a Nap ment visszafelé (2Kir 20,9kk). Vagyis a Föld forgása állt le egy időre.
Úgy hírlik, hogy komputeres számítások mindkét időbeli elváltozást megállapították (hasonlóképpen a nagypénteki elsötétedést is).
Józsué tette nem arra biztat, hogy mindenki tegyen ilyen hitbeli „erőpróbát”. Ám legyünk meggyőződve arról, hogy az Úr mindenható, s hogy imádságunkra nagy csodát tud és akar tenni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem

• A zsidó történelem kezdetei: Kánaán felosztása Izráel törzsei között. Tájékozódás az ókori Palesztina térképén. (***)
• A Nap és a Hold mint kánaáni istenalakok. A kánaáni istenek „engedelmessége” Izráel Istenének. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Íráselőkészítő vonalgyakorlat: folyamatos egyenes vonalak húzása. (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyv­tárhasználat

• A napszakok jellemzői. Melyik napszakban hol tartózkodik a Nap? (*)
• A Nap és a Hold szerepe, jelentősége a földi életben. A Nap látszólagos mozgása. Keresgélés könyvekben. (** ***)
• Mit tudhatunk a Napról és a Holdról, jelenségeikről, látszólagos mozgásukról? Könyvtári gyűjtőmunka. Mi lehet az égi csoda magyarázata? (***)

Ének-zene

• A Naphoz és más égitestekhez kapcsolódó énekek éneklése. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Kollázskészítés: napsütötte tájakat, naplementét ábrázoló képek kivágása és felragasztása. (*)
• Napforma kivágása és felragasztása színes papírból. (*)
• Üvegablak stílusú rajz színezése világító hatású színekkel. (*)
• Nap és hold felfüggeszthető modelljének elkészítése papír, cérna, hurkapálca segítségével. (**)
• Az égi csoda elképzelt jelensége alapján festés, vagy színes üvegablak tervezése. (***)
• Puzzle-játék készítése papírból a Kánaán-térkép felhasználásával. (***)

Vázlat:

Jeruzsálem királya
4 másik király
Isten harcol Izráelért
Józsué: Állj meg, nap! Állj meg, hold!
Nagy győzelem
Kánaán elfoglalása
felosztása a törzsek között

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A kívánság könnyen bűnre vezet. „Ne kívánd…”
* Az Úrral biztos a győzelem.

Előzmények:

Jerikót elfoglalták az Úr hatalmával. A várost felégették, csak az értékes arany és ezüst tárgya­kat, valamint a rezet és vasat gyűjtötték össze az Úr számára. Halálbüntetés terhe alatt senkinek sem volt szabad semmit a saját részére zsák­mányolni.

1. történet:

Jerikó elfoglalása és elpusztítása után Kánaán lakói halálra rémültek. Jerikó ugyanis bevehetetlen erőd volt.

Józsué kiküldött egy őrjáratot, hogy Aj kicsiny városát kikémleljék. Ez a Bételtől keletre fekvő városka könnyen bevehetőnek tűnt.

A kémek Józsuénak azt a tanácsot adták, hogy ne vonuljon föl az egész nép. Mintegy két­háromezer férfi elég lesz. „Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok.” Józsué – biztos, ami biztos – mintegy háromezer férfit küldött Aj ellen.

De mi történt? Aj lakói kitörtek, megöltek harminchat zsidó harcost, és a többit elkergették. A katonák megszégyenülve tértek vissza Gilgálba. Amikor meghallották, mi történt, a nép megrettent. Józsué gyászában meghasogatta ruháit. A szövetség ládája előtt Izráel véneivel együtt földre borult. Port hintettek a fejükre, és egészen estig úgy feküdtek ott.

Majd azt mondta Józsué az Úrnak: „Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak azt határoztuk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris meghátrált ellenségei előtt? Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért?” Ez a legszomorúbb, hogy még Isten dicsősége is csorbát szenvedett.

Miért is történt mindez? Senki sem értette. Talán csak egy valaki…

Az Úr így válaszolt: „Kelj föl! Miért estél arcra? Vétkezett Izráel, áthágták szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtandó dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben, és azért hátráltak meg ellenségeik előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót.”

Átok? Valaki magával vitt valamit Jerikóból? Ez az oka hát a szégyenletes vereségnek! Az Úr segített megtalálni a vétkest. A népnek másnapra meg kellett magát szentelnie

(megmosakodni, tiszta ruhát venni), hogy kiderülhessen, ki miatt van rajtuk ez az átok. Józsué másnap korán kelt. E szörnyűségnek, amilyen hamar csak lehet, végére kell járni!

Az Úr tisztelete szenvedett csorbát!

Fel kellett sorakozni minden törzsnek. A törzsből, melyet megjelölt az Úr*, előlépett minden nemzetség. A megjelölt nemzetségből a családcsoportok, a megjelölt családcsoportból a családok, a családokból pedig a férfiak egymás után. A vétkest meg kell égetni mindenével együtt, mert az Úr szövetségét áthágta, és szégyent hozott Izráelre.

Először Júda törzsét sorsolták ki. Milyen megkönnyebbülés lehetett ez a többi törzsnek!

De épp a legfontosabb törzsben van a vétkes, ahonnan majd egykor a Messiás fog származni!? Aztán Júda nemzetségei közül Zerah nemzetségére, abból Zabdi családjára esett a sors, Zabdi családjából pedig Karmi fiai közül Ákán volt a bűnös!

„Fiam,” – mondta Józsué szeretettel – „adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem.” Ilyen kedves bíróval nem sűrűn találkozunk! Józsué Istentől kapott bölcsességgel végezte nehéz feladatát.

Ákán becsülettel megvallotta, hogy vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen. Elmondta, amit tett: „Megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst*, kétszáz sekel ezüstöt (2 kg) és egy ötven sekel (550 gr) súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van.”

Józsué néhány embert elküldött Ákán sátrába, megnézni, vajon a megnevezett tárgyak ott vannak-e. Mindent úgy találtak. A bűn bebizonyosodott. Be kellett hát következnie a büntetésnek, amit az Úr határozott meg. Józsué kimondta az ítéletet: „Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az ÚR ezt a szerencsétlenséget most rád!”

Ákánt a fiaival és lányaival*, állataival, sátraival és minden tulajdonával kivezették a táboron kívülre, egy közeli völgybe. A szép köntöst, az aranyrudat és az ezüstöt is vitték. Ákánékat megkövezték, majd elégették. Nagy kőhalmot raktak föléjük. Iszonyatos büntetés Ákánnak és egész családjának. Az egész nép részt vett az ítélet végrehajtásában, mert a bűn mindannyiuk számára szégyent hozott. Ekkor megszűnt az Úr haragja. (A völgyet elnevezték Ákór völgyének, ami „zavargás völgyét” jelent.) A bűn megkapta büntetését.

2. történet:

Ákán halála után Izráel serege Aj ellen vonult. Isten megígérte, hogy Aj királyát népével, városával és a környező vidékkel együtt Józsué kezébe adja. A város népét meg kell ölni. A zsákmányt most elvihetik magukkal.

Józsué a várostól nyugatra, a város mögött csapdát készített. Harmincezer embert küldött el éjjel azzal a paranccsal, hogy a város mögött álljanak lesbe, és legyenek készenlétben. Józsué a nagy sereggel megközelíti a várost, mire Aj királya az embereivel rájuk támad. Józsué úgy tesz, mintha megfutamodna. Az ellenség bizonyára űzőbe veszi őket, és városukat védelem nélkül hagyják. A lesben álló izráelita harcosok törjenek előre, foglalják el a várost, és gyújtsák fel!

Így is történt pontosan. A harmincezer ember éjszaka észrevétlenül elfoglalta a helyét Aj mögött. Józsué Gilgálban maradt, reggel seregszemlét tartott. Majd újabb ötezer embert küldött a lesben álló harmincezer erősítésére. Ő maga a többi katonájával a várostól északra ütött tábort Arabáh síkján („sztyeppe” vagy „síkság”). A fölvonulás eltartott egész nap.

Aj emberei az izráeli seregek mozgását a falról kísérték figyelemmel. Reggel a város kapuit kinyitották, és rátámadtak Izráel harcosaira. Az izráeliták menekülni kezdtek a puszta* felé. Okos, hogy nem a Jordán irányába futottak, hiszen arra volt a táboruk az asszonyokkal, gyerekekkel és valamennyi holmijukkal. Jó távolra csalták őket a városuktól. Aj királya azt hitte, hogy nagy győzelmet arat ellenségein, hisz a közeli Bétel serege is vele tartott. Minden katonáját Izráel üldözésére küldte hát, teljesen őrizetlenül hagyva a várost. Józsué ekkor az Úr parancsára kinyújtotta dárdáját Aj felé úgy, hogy a lesben állók is láthassák a megbeszélt jelet. Azok berontottak a városba. Elfoglalták, és fölgyújtották.

Aj emberei hátranézve ijedten látták, hogy városuk füstje száll az ég felé. Megértették, hogy kelepcébe kerültek. A menekülést színlelő izráeliták visszafordultak, a várost megszálló sereg pedig hátba támadta őket.

Izráel nagy győzelmet aratott. Aj királyát fölakasztották. Holttestét naplementekor levették, és a városfal mellett egy nagy kőhalom alá temették.

Józsué nem eresztette le a lándzsáját, amíg minden ellenség el nem pusztult. Ezzel azt is jelezte, hogy Isten adta a győzelemet, Övé a dicsőség.

Tizenkétezer ajbeli férfi és nő esett el azon a napon.

Az állatokat és a zsákmányt megtarthatták. (Vajon egy részt most is az Úrnak szenteltek, mint a midjániak legyőzése után? – Vö. 4Móz 31,28; 65. lecke.)

Jegyzetek:

A bűnös leleplezése – Nem olvassuk, hogy történt. Valószínűleg az úrím és tummim segítségével sorsolták ki: „Ez a törzs/ ez a nemzetség/ ez a család/ ez a férfi?” S vagy az úrím válaszolt: „Igen”, vagy a tummim: „Nem.” (Vö. 57. lecke: úrím és tummim)

Sineári (babiloni) köntös – Ékszerekkel díszített papi öltözék lehetett.

Fiai és lányai is – Ugyanezzel a helyzettel találkozunk Dátán és Abirám esetében (4Móz 16; 60. lecke). Érthető, ha ezt nehezen értjük. Figyeljünk jól arra, amit Józsué mond: „Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az ÚR ezt a szerencsétlenséget most rád!” Ha elfogadjuk, hogy az Úr nem igazságtalan (Zsolt 92,16), akkor ezt is el kell fogadnunk. Ákán 36 férfi haláláért felelős (a saját népéből), akiket megöltek a csatában.
A szülők felelnek a gyerekeikért. Ezek a szülők gyerekeik szeme láttára mentek a bűn útján.

Puszta – Inkább „puszta vidékről” beszélhetünk, mert Aj környéke az volt, s ma is az: sziklás terület, mély szakadékokkal.

Énekek:

Református énekeskönyv: 38:1.18; 68:1–2; 101:7–8; 205:1.3–5; 217; 471,4
Jertek, énekeljünk: 130; 168:4
Harangszó: 49:1.5–7; 53:2.6.8
Dicsérjétek az Urat!: 69; 85; 161; 162
Erőm és énekem az Úr: 23; 52; 84:1; 98; 120; 139

Megjegyzések:

Pogány népek teljes megsemmisítése – Az Úr parancsára történt, mivel e népek igazságtalanságának a mértéke betelt (1Móz 15,16). Olyan sokat és olyan súlyosan vétkeztek, hogy Isten most megbünteti őket Józsué és serege által. Sodoma és Gomora megtérése után az Úr e városokkal még körülbelül 500 évig várt volna türelmesen.

Az Úr mint stratéga – Csodálkozva látjuk, hogy ahogyan korábban Mózesnek, Józsuénak is útmutatást ad az Úr a követendő stratégiáról. Az Úr nemcsak harcol Izráelért; olykor még a harc részleteit is szabályozza. Aki benne hisz, annak pontosan követnie kell utasításait. Követjük-e Isten „stratégiáját”, amikor valamibe belekezdünk, vagy elkészítjük a terveinket, és arra kérjük áldását? Próbáljuk ki az Ő tervezését!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A bűnre csábító kívánság. Hogyan uralkodhatunk kívánságaink felett? (***)
• A bűnös tett és következménye. Bíráskodás az ókori Izráelben és napjainkban. (***)
• Történelmi példák a hadicsel alkalmazására. A honfoglaló magyarok haditaktikája, a színlelt megfutamodás. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• A bibliai történet hadieseményeinek feldolgozása szóbeli vagy írásbeli beszámolóval, az egyik résztvevő nevében. (***)
• Beszélgetés Dsida Jenő: Tíz parancsolat c. versének X. része alapján. (***)

Vázlat:

Aj
vereség

Ákán bűne
– babiloni (sineári) köntös
– aranyrúd
– ezüstpénz
sorsolás
Ákán a bűnös
megkövezés

haditerv
győzelem

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten csodája: jel az utódoknak.
* Egy emlékhely, mely Isten tettére emlé­keztet.

Előzmények:

Az Úr Józsuét biztosította a segítségéről. Józsué két kémet küldött ki az ellenség földje, különösen Jerikó városa kikémlelésére. Ráháb rejtette el őket, s megígértette velük, hogy őt és családját megkímélik.

Történet:

Az izráeliták készen álltak arra, hogy Kánaán földjére lépjenek, de a megáradt Jordán* útjukat állta. Hogyan keljenek át rajta gyerekeikkel és állataikkal? Szerencsére nem olvassuk, hogy erről vita támadt volna. Megtanult a nép bízni az Úrban?

Józsué parancsot adott, hogy a szent sátrat bontsák le, és a frigyládával együtt indítsák el. A nép útnak indult. Régenvárt esemény vette kezdetét ezzel.

Ott mentek Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottai! Gondoljunk csak Ábrahámra és Sárára, milyen sokáig kellett várniuk egy fiúra! Gondoljunk Izsákra és Rebekára is: legalább húsz évig kellett nekik is gyerekre várni! Most pedig a leszármazottaikból való nép mintegy 600.000 férfi, nem számolva a nőket és gyerekeket!

Estefelé értek a Jordánhoz, ahol tábort vertek. A túloldalon volt Jerikó, ahol Ráháb várt a nép bevonulására.

Háromnapos készülődés után* az elöljárók a következő parancsot adták ki: „Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az ÚRnak szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána. De legyen mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte (kb. 1 km); ne menjetek közel hozzá. Így tudjátok majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton.”

Józsué ezt is mondta a népnek: „Szenteljétek meg magatokat (azaz mosakodjatok meg, és tiszta ruhát vegyetek fel), mert holnap csodákat tesz köztetek az ÚR.” Őt maga Isten utasította, mit kell tenniük.

„Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek – szólt újra Józsué a néphez –, és hogy Ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a jebúsziakat.”

A papok elindultak a szövetség ládájával. A nép tiszteletteljes távolságból követte őket. A papok a megáradt folyóba léptek. Ekkor az Úr megállította a fölülről lefelé folyó vizet, s az „gátként feltornyosult egy nagy szakaszon”. A nép hosszú sorban haladt át a mederben keletkezett úton. A papok a szövetség ládájával elmentek a meder közepéig, és ott megálltak. A láda Isten jelenlétét jelezte! Áthajtották jószágaikat is. Miközben az emberek és állatok sietve lépkedtek el a papok mellett, a víz falként állt mellettük. Hitük bátorrá tette őket.

Száraz lábbal kelt át mindenki a túlsó partra. Senki sem hiányzott, se gyerek, se állat! Mindannyian biztonságosan megérkeztek.

Az Ígéret földjét elérték végre, negyven évi vándorlás után!

Józsué akkor minden törzsből kijelölt egy embert; hogy a Jordán közepéből vigyenek egy-egy követ a partra. Ezeket a táborhelyükön (Gilgálban) mint emlékköveket állították fel (talán egy kis körben). Ha később gyermekeik megkérdezik, mi a jelentése ezeknek a köveknek, az apáiknak el kell mesélniük, hogy a Jordán vize a szövetség ládája előtt kettévált.

Ahol a papok a meder közepén megálltak a szövetség ládájával, Józsué ott is felállíttatott tizenkét emlékkövet*. „Ott is vannak mind a mai napig” – olvasunk róluk. Aztán parancsot adott Józsué a papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból.

Amint a papok kiemelték a szövetség ládáját a Jordán medréből, megindult a víz. Éppúgy folyt, mint annak előtte.

A nép győztes örömmel ért át a túlsó partra. Lám, Józsué igazi utóda Mózesnek. Az Úr vele volt, és eszközként használta. Szívesen alárendelték hát magukat vezetésének.

A Jordánt elhagyva, Gilgálban*, Jerikótól keletre táborozott le a nép. Józsué felhívta a figyelmüket arra, hogy az Úr szárította ki előttük a Jordánt, ahogy annak idején a Vörös-tengert.

Józsué 5,1: Kánaán királyai („emóriak és kánaániak”) is hallották, hogyan vitte át az Úr biztonságosan népét a folyó túloldalára. Megdermedtek a félelemtől: Ilyen nép, ilyen erős Isten ellen semmit sem kezdhetnek!

Jegyzetek:

A Jordán – Árpaaratás ideje van, Ábíb (Niszán) hónapja (március–április). Északon, a Libanon hegyén olvad a hó. Megárasztja a Jordánt. Ilyenkor a legmagasabb a víz. A Jordán a nagy szintkülönbség miatt egész éven át erős sodrású, még gyakorlott úszóknak is gondot jelent. Egyébként gázlókon lehet rajta átkelni (Józs 2,7).
A folyó forrása kb. 520 m-re van a tengerszint fölött, torkolata viszont a Holt-tengernél 394 m-re a tengerszint alatt helyezkedik el. A teljes szintkülönbség tehát több mint 900 méter, egy légvonalban csupán 220 km-es távolságon. A folyó lefolyását a felső szakaszon két tó szabályozza: A Hule-tó és a Genezáret-tó. Majd egy vetődéssel kialakult, mélyen lesüllyedt árokban folyik tovább erősen kanyarogva. A folyó árterülete kb. 1 km széles, amin belül kb. 30 m széles a 3–6 m mély folyómeder. A vízállás szeszélyesen változó: szárazság idején csak a meder közepén folyik, máskor megtölti a medret, esős évszakban viszont elönti az árteret is. Az ország földje az árterület két oldalán teraszként emelkedik, amit a nagy szintkülönbség miatt a Jordán nem tud termékennyé tenni.

A harmadik nap – Az első hónap (Ábíb) tizedik napja (Józs 4,19). Még négy nap, és itt a páskaünnep. Tulajdonképpen ezen a napon kell az első előkészületeket megtenni a nagy ünnepre. Ezen az emléknapon kelt át a nép a Jordánon. Ez később újra meg újra eszükbe kellett jusson, amikor a páskabárányt előkészítették (vö. 2Móz 12; 48. lecke). A páskát négy nappal később ünnepelték (vö. Józs 5,10; 69. lecke).

Tizenkét kő a Jordánban – Egyes vélemények szerint (bizonyíték nincs erre) Keresztelő János, amikor Behabara mellett keresztelt, ezekre a kövekre utalva mondta: „Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.” (Lk 3,8) Érdekes szójáték szerepel itt: arámul „abanim” = kő, és „banim” = gyerekek.

Gilgál – Jelentése: „áthárítás” vagy „kör”. Ahhoz, hogy az „áthárítás” jelentését megértsük, el kell olvasni a Józsué 5,1–9-et. Közvetlenül a Jordánon való átkelés után minden férfit körül kellett metélni. Ezt a pusztában nem végezték el, ami nem Isten parancsa szerint volt. Amikor megtörtént, azt mondta az Úr Józsuénak, hogy most hárult el a népről az egyiptomi gyalázat. Innen a Gilgál név (vö. 69. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv:105:1.23–24; 114:1–4; 165:1.6; 167:1; 488:1.4
Jertek, énekeljünk: 67; 68:1–2.7; 94; 197
Harangszó: 40:1.6; 51:1; 52
Dicsérjétek az Urat!: 17; 35:1–2.7; 41; 53; 156
Erőm és énekem az Úr: 33; 46; 47; 131:2–3

Megjegyzések:

A szövetség ládája a Jordán közepén – Isten jelenlétének, hatalmának és fennségének jele ott volt a Jordán közepén, miközben a nép sietősen igyekezett el mellette. Utalás Jézus Krisztusra. Gondoljunk ígéretére: „Én vagyok a juhok ajtaja” (Jn 10,7). Csak Isten Fia által, aki eljött a földre, legyőzte a bűn hatalmát és a Sátánt, kelhet át népe biztonságosan a túlsó partra, az Ígéret földjére. Nélküle, aki az „ajtó”, mindez nem lehetséges!
A Józs 3 és 4 átolvasása közben fel kell rá figyelnünk, milyen következetesen neveztetik meg a szövetség ládája. Valóban középponti helyen van az átkelési történetben! Így van ez Jézus Krisztussal is, ugye? Aki ezt nem ismeri föl, az evangélium szívét veszi ki.
A papoknak is van szimbolikus szerepe. Ahogyan megálltak hittel az óriási víztömeg mellett, arccal a túlpart felé nézve, úgy állt az Úr Jézus is bátran, és nem választotta félelmében a menekülést.
Továbbá Józsuét is Krisztus előképének tekinthetjük itt.
Próbáljunk meg ezekből valamit átadni a gyerekeknek! Keressünk bibliai példákat! Tizenkét kő emlékoszlopként – Mindenkinek vannak emlékei arról, hogyan kapott fentről segítséget. A „felállított követ” tiszteletben kell tartani. A gyerekekkel is kell beszélni róla. Ha a népünkre gondolunk, pl. március 15-én emlékeznünk kell 1848-49-re. Fontos az ilyen napokat tiszteletben tartani.

A tizenkét kő, mint hitoktatási példa – Hasznos, ha a gyerekek hallják bizonyságtételünket az Úr Isten és Jézus Krisztus jelenlétének fontosságáról az életünkben, az egyház történetében – fontos az egyház- és missziótörténet megismerése!
A zsidó apák elmondták gyermekeiknek a különleges eseményt, a Jordánon való átkelést, amikor a 12 követ látva megkérdezték annak jelentőségét. Bátorítsuk mi is tanítványainkat, hogy tegyenek fel kérdéseket Istenről, hatalmas tetteiről, és az Úr Jézus munkájáról!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Emlékezés egy-egy fontos eseményre az óvodában, iskolában, a családban, a gyermek életében. Fénykép- és videofelvételek, emléktárgyak, mint emlékeztetők. (* **)
• Emléktáblák, szobrok, emlékhelyek lakhelyünkön. Egy történelmi emlékhely felkeresése. Miért fontos megemlékezni nemzeti ünnepeinkről? (**)
• Történelmi emlékek, emlékhelyek lakóhelyünkön és lakóhelyünkön kívül. A történelmi emlékezet, nemzeti önismeret fontossága. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• A bibliai történethez kapcsolódó tizenkét emlékkő történetének elbeszélése szóban vagy írásban. (** ***)
• Egy mai történelmi emlékhelyhez kapcsolódó történet megfogalmazása szóban vagy írásban. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Átkelési lehetőségek egy folyón, patakon. (* **)
• A Jordán folyó jellemzői, fő szakaszai. Tájékozódás a térképen. Összehasonlítás egyik nagy hazai folyónkkal. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Emlékkövek: agyag vagy gyurmakorongba kis kavicsok, kövek elhelyezése kör alakban. (*)
• Emléktábla készítése a bibliai történethez kapcsolódva: agyagtáblára rövid ige karcolása, köré kavicsok, kövek elhelyezése. (**)
• Emlékplakett készítése agyagból
  – kavicsok, kövek felhasználásával, ige belekarcolásával, a bibliai történethez kapcsolódva;
  – domborítással, mélyítéssel, idézet belekarcolásával egy magyar történelmi eseményhez vagy személyhez kapcsolódva. (***)

Vázlat:

Józsué
papok + láda

Jordán
kettéválik

átkelés
12 emlékkő

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!