Vágyakozás Isten országára

Mk 10,17–27

A gazdag ifjú lelkesen, jó szándékkal és magabiztosan ment oda Jézushoz, mint akinek az lett volna a dolga, hogy megerősítse őt a meggyőződésében.

Jó vágy élt a szívében, mikor az öröklét után vágyakozott, s még az utat is ismerte hozzá. Fel volt készülve mindenre, bizonyára régóta készülődött, hogy megszólítsa a Mestert. Jézus azonban alaposan leforrázta szavaival. Pedig a Márk evangéliuma még azt is hozzáteszi, hogy „Jézus miután rátekintett, megkedvelte”.

Mégsem hallgatja el előle, hogy Isten országa valóban a legfőbb kincs, de ára is van. Önmagunkat kell odaszánni érte. Nem csupán részleteket életünkből, időnkből, nézeteinkből, s nem is a törvény megtartását kell kitűznünk, hanem magunkat, egészen odaadni.

A következő napok áhítatai a pozitív kívánságokról szólnak. Nem a felebarátom tulajdona utáni vágyról, hanem Isten tulajdona, országa után való vágyakozásról.

Új szövetséged elfogadom,

magamat egészen odaadom,

nem tartok semmit, legyen tiéd,

félelmeimtől irgalmad véd.

(ifjúsági ének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024