Miklya Zsolt: Végtelen sál

Ültél már egy kalap karimáján?
Bújtál csalánba? Csíkos sálfellegbe?
Horgoltál csipkebetűket a szélről?
Gomboltál zöld gombot kardigánmesére?
Lapátoltál tejúthavat? Ébredtél bóbitával?
Láttad, milyen színű a semmi álma?
És a végtelen milyen? Sálhosszúságú?
S hogy ugorhat csukafejest szemedbe a hold?
Vagy olyan egyszerű ez, mint az útról
lógázni a lábad vagy egy versről leesni?
Igen is, nem is. Gólyalábon járni sem egyszerű.
Verslábon járni meg főleg. De ha sikerül, páratlan.
Hidd el, megéri. Megéri belekóstolni,
belefeledkezni a Végtelen sálba.