Fogadjátok be tehát egymást!

Róm 15,1–21

Az, hogy nem élünk a másik ellen, még nem jelenti a parancsolat betöltését. Ennél itt sokkal többről van szó.

Azt kell megtanulnunk, hogyan tudjuk befogadni, elfogadni a másikat. Sokszor nehéz elképzelni, hogy a másikat lehetne szeretni. Azt is nehéz elképzelni, hogy a másikat hogy szeretheti Jézus. Szerintünk csak úgy lehet keresztyénnek lenni, ahogy azt mi megértettük, s ezért ha valaki másként értette meg, akkor elítéljük. Szembeállítjuk magunkkal, s azt mondjuk, hogy valamelyikünké nem igaz. Pedig ha a bibliai példákat egyszerre gondoljuk magunk elé, akkor látnunk kell, hogy volt Mózes, de volt Jefte is, Dániel és Dávid is. S mindőjüket szerette és használta az Isten.

Ugyanilyen fontos dolog, hogy amiről a másik úgy nyilatkozik, őt bántja bennünk, azt hagyjuk el. Nem megsértődve, hanem a szeretet szabadságában. Ha erről mi nyilatkozunk, mondjuk azt, hogy „minket zavar”, s ne rögtön azzal jöjjünk, hogy ez „biztos Isten akarata ellen van”. Mert az már ítélet.

Korán reggel meríts egy csöppnyi fényt a Fényből: gyöngyszemmé kristályosul kezedben. Aztán indulj – és a szeretetsugarak majd elvezetnek ahhoz, aki szenved; vigasztald, emeld fel, míg fájdalma nem szűnik, s eggyé lesz a két szív.

Balázs Károly

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024