Képforrás: 123RF

Az Író Cimborák blogon egész gyűjteményt találtok versekből, mesékből és történetekből a Tükör témához.

Részlet Jankovics Emília Néma ketyegő című verséből (a teljes vershez kattints  címre):

 

Sokat nézegettem magam régebben a tükörben;
kíváncsi voltam, milyen is vagyok.
Ismertem jól a vonásaimat:
ÉN voltam a tükörben, mikor belenéztem.
Aztán elkapott az élet, két ujjával megragadta a tarkómat,
felültetett a hátára és vágtázott egy kört a nagyvilágban velem.

[…]

Mire visszaértem, s belenéztem újra,
meglepődve láttam,
hogy már nem is én vagyok benne:
úgy tűnt, mintha helyettem az ott édesanyám lenne!

Kép: 123RF

Képforrás: 123RF

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.”

 

József Attila: Rejtelmek, ha zengenek

Sebő Ferenc előadásában (kattints a címre és a névre)

 

 

Képforrás: 123RF

 

 

„Lehajtja szép fejét anyám,
Mint egy magányos, fáradt napraforgó.”

Visky András: Esti ima

 

Szövegforrás – Visky András a Navigátor című gyermekirodalmi lexikonban, további versekkel

 

Képforrás: 123RF

 

„a mélyben kis
patak tanul
a kő a rend
a fény az úr”

 

Patakiskola – versfilm és szövegforrás (kattints a címre)

 

A vers megjelent Miklya Zsolt Végtelen sál című kötetében (Móra Kiadó, 2015)

 

 

Köszöntjük
az édesanyákat!

 

Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak
című versével (kattints a címre)

 

 

 

 

Képforrás: 123RF

 

 

Képforrás: 123RF

Weöres Sándor: Ha vihar jő a magasból című verse Gryllus Vilmos feldolgozásában (kattints a címre és a névre).

A vers 1946-ban megjelent első változatában a cinke helyett még az angyal szó szerepelt:

de az angyal, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.

Vajon milyen képzetet kelt a gyerekekben a küszöbre röppenő és ott vacsorázó angyal?
Mi teszi védettebbé a házat: ha a testvérek vigyáznak egymásra, vagy ha angyal van jelen?
Vagy ez a kettő, a testvéri békesség és isteni jelenlét párhuzamos (kellene hogy legyen)?
(Vö.: 133. zsoltár)

Kép: 123RF

 

Képforrás: 123RF

 

„Rejtőzködnöm nem lehet.
Elmentem a kősziklához,
hogy elrejtsem képemet.
Szólt a szikla:
soha el nem rejtelek!”

Szövegforrás

 

Weöres Sándor: A kő és az ember – Latinovits Zoltán előadásában

 

Weöres Sándor 1913. június 22-én született, és indult a „Teljesség felé”.