Üzenet – Téma:

Az Úrnak hatalma van a halálon is.

Előzmények:

Kapernaumban az Úr Jézus meggyógyította a római százados szolgáját.

Történet:

Másnap a Úr Jézus elhagyta Kapernaumot, és a galileai Nain* nevű városba ment, amelyik a Samárián át Jeruzsálembe vivő kereskedelmi út mellett feküdt. Vele mentek tanítványai is nagy sokasággal együtt.

Amikor közeledett a város kapujához, egy másik menet jött kifelé a városból. Egy nagy gyászmenet. A halottat, egy özvegyasszony egyetlen fiát, koporsóban hozták. A szomorú édesanyával együtt nagy sokaság követte a koporsót.

Amikor az Úr Jézus meglátta a gyászoló anyát, „megszánta”. „Ne sírj!” mondta neki.

Jézus odalépett a koporsóhoz, és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”

Erre a halott felült, és elkezdett beszélni.

Az Úr Jézus pedig átadta az ifjút az anyjának.

Az, ami történt, nagy hatással volt az emberekre: „Félelem fogta el mindnyájukat.” Dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk; és meglátogatta Isten az ő népét!”

Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken. Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai.

Magyarázat:

Az esetnek sok szemtanúja volt. Meglepő, hogy a négy evangélista közül csak Lukács ír erről, aki nem is volt ott. Igaz, Máté írja, hogy Jézus János két tanítványának azt mondta: „halottak támadnak fel” (Mt 11,5). Ez egyúttal arra is utal, hogy ez után a feltámadás után legalább még egy valaki feltámadt, nevezetesen Jairus leánya (Mt 9,18–26; 247. lecke).

Az elhunyt még fiatal volt, Lukács azt írta, hogy ifjú. Tehát még nőtlen. Izráelben abban az időben korán nősültek, tehát az ifjú feltehetően nem volt több tizenöt évesnél.

Mindig rendkívüli eset, ha valaki nagyon fiatalon hal meg. Ez megrázóbb, nagyobb részvétet kelt a közvetlen környezetben, mint ha egy idősebb valaki hal meg. Látjuk, hogy Nainból is sokan vettek részt a temetésen*. Lehet, hogy az egész falu népe ott volt. Ez így helyes. Mindenki vigasztalni akarta a szegény özvegyet, és vele akart gyászolni.

Hiszen szörnyű, hogy ez az asszony nemcsak a fiát vesztette el, hanem fia halálával teljesen egyedül maradt, és öregségében nem lesz majd senki támasza.

Hogy Jézus „megszánta”, az azt jelenti, hogy nemcsak mély részvétet érzett iránta, hanem segíteni is akart rajta. Ha Isten megszán valakit, az sohasem eredménytelen. Ő mindig segít, még ha nem is kérik. Itt is ez az eset. Jézus szavai: „Ne sírj!”, csak hiábavaló tanács lett volna, ha

nem követi azt egy csodatett. Soha ne tanácsoljuk annak, aki nagyon szomorú, hogy ne sírjon! Azt csak az Úr Jézus mondhatta, mert tudta, hogy föltámasztja az ifjút, és visszaadja az anyjának. Nem kell siratnia halott fiát, mert élő fiút fog visszakapni! Ez azt juttatja eszünkbe: A keresztyén embernek Isten egy gyermeke elvesztése miatti szomorúsága egészen más, mint annak a halála miatti szomorúsága, aki nem Jézusban aludt el. Szabad szomorkodnunk Isten gyermekének elhunyta miatt, de nem úgy, mint azok, akiknek nincs reménységük. Az ifjú meghalt, és Jézus mégis azt mondta, hogy keljen fel. Hogyan teljesíthet a halott parancsot? Az lehetetlen. De az Úr Jézus számára ebben nem volt semmi különös. Lelke ereje által az ifjú teljesíthette a parancsot. Gondoljunk itt erre az igére: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14), ez lelki halálos álomról szól; a meg nem tért embert szólítja fel a megtérésre. Élő emberek tehát lehetnek „halottak” a bűnben s nyomorúságban, viszont, akik Krisztusban hisznek, ha meghalnak is, „élnek” általa (lásd Jn 11,25).

A halott ifjú magától felült. Isten ereje feltámasztotta. Elkezdett beszélni is. Ennél nincs jobb bizonysága annak, hogy valaki él. Hogy mit mondott, nem tudjuk. Isten dicsőítése volt az? Vagy édesanyját hívta?

Jézus átadta az anyjának. Az ifjúnak nem Jézussal kellett maradnia, hanem az édesanyjához kellett mennie, akinek szüksége volt rá, és aki szerette. Együtt lehettek, amíg éltek, és mélységes hálával gondolhattak vissza erre a csodára.

Az, hogy „félelem fogta el mindnyájukat”, érthető. Lenyűgöző kellett, hogy legyen, amikor egy halott visszatért az életbe, de egyúttal arra is késztetett, hogy Istent dicsőítsék. Ezt meg is tették, akik ott voltak. De csak annyit tudtak mondani, hogy nagy próféta támadt köztük, és meglátogatta Isten az Ő népét. Természetesen dicséretes az bennük, hogy hálásak voltak Istennek, és elismerték azt, hogy a csodák, melyeket Jézus tett, Isten munkája. De azt nem tették meg, hogy Jézust Üdvözítőjüknek ismerjék el.

Ez a hír elterjedt egész Júdeában és az egész környéken. De arról nem olvasunk, hogy ez a halottak közül való feltámasztás az embereket a lelki halál állapotából is feltámasztotta.

Ezzel a halálból való feltámasztással az Úr Jézus földi munkájának külön „fejezete” kezdődött el. Le fogja győzni a halált. Már most ízelítőt lehetett látni belőle. Nem közönséges próféta, hanem a megígért legnagyobb Próféta jelent meg! Róla prófétálta Ézsaiás (Ézs 25,8): „Véget vet a halálnak örökre!” (Lásd 1Kor 15,55–57-et is!)

Kiegészítés:

Lukács 7,18–23: Ennek a feltámasztásnak a híre eljutott a Heródes Antipás börtönében levő Keresztelő Jánoshoz is. Tanítványai mondták el neki. A 250. leckében majd szólunk arról, hogyan került Keresztelő János börtönbe.

János elküldte két tanítványát Jézushoz, kérdezzék meg tőle, hogy Ő-e az Eljövendő, vagy mást várjanak. Amikor a két tanítvány odaérkezett Jézushoz, Ő éppen betegeket gyógyított. Gonosz lelkeket űzött ki, és vakoknak adta vissza a látását. Jézus azt válaszolta a két tanítványnak, menjenek vissza Jánoshoz, és mondják el neki, amit látnak. Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. „És boldog, aki nem botránkozik meg énbennem”, mondja az Úr Jézus. Ez figyelmeztetés Jánosnak, hogy ne kételkedjék Jézusban, a Messiásban.

Jegyzetek:

Nain – „Kedves”. A mai szegényes kis falu, Nain, kétségtelenül az egykori Nain. A még ma is látható romok azt bizonyítják, hogy valamikor fallal kerített, kapukkal zárható város volt. A helység csak 4–5 km-re feküdt Názárettől. Így bizonyosan ismerték ott Jézust. A mai Nain határában az egykori város keleti kapuja előtt még sok barlangsír látható.
Meglepő, hogy régebben Elizeus próféta a súnemi asszony fiát támasztotta fel. Súnem ugyanis csak pár kilométerre van Naintól délre.

Temetés – A meleg éghajlat miatt keleten szokás volt (és sok helyen ma is), hogy a halottat lehetőleg még aznap, naplemente előtt eltemették. A holttestet megmosták, a család anyagi erejéhez mérten illatos kenőccsel kenték be, lepelbe takarták, arcát kendővel bekötötték, és „szentmihálylován” (halottszállító hordágy), menetben vitték a barlangsírhoz, hogy ott egy a sziklából kifaragott padra helyezzék.

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1–2; 400:1–7; 404:1–8; 415:1–4
Jertek, énekeljünk: 127; 174
Harangszó: 26; 37:1.3; 51:1–2; 52:1–2; 53:1.5.7
Dicsérjétek az Urat!: 35; 50:1.5–6; 51; 53:1–2; 55:1–2; 62
Erőm és énekem az Úr: 6; 18:2–3; 106

Megjegyzés:

Az Úrnak hatalma van még a halálon is – A halál az ember számára félelmetes és megváltoztathatatlan. Hogy Isten hatalma a halottakat megelevenítheti, nagyon vigasztaló. Vigyázzunk azonban arra, hogy a gyerekek ne gondolják, minden elhunyt azonnal megelevenedhet. Arra mutassunk inkább rá, hogy a halottak egyszer majd feltámadnak, és hogy Krisztus legyőzte a halált. Ez mindenki számára, aki hisz, óriási vigasztalás és bátorítás. Így a gyermekek nem gondolnak olyan félve a halálra, hanem inkább kívánnak Krisztussal lenni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Történelem / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Élet és halál. Visszatérés a halálból. Élet a halál után. Jézus, mint élet és halál Ura. (** ***)
  • Gyász a családban, a helyi közösség életében. Temetkezési szokások lakóhelyünkön és a magyar néphagyomány szerint. (** ***)
    Összehasonlíthatjuk ezt más népek, nemzetiségek szokásaival, hagyományaival.
  • Temetkezési szokások és a gyász formái az ókori Izraelben, más ókori népeknél, valamint a honfoglaló magyaroknál. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Versrészlet feldolgozása: Túrmezei Erzsébet: „Egy igécske”. Élet és halál ellentéte költői képeken keresztül. Illusztráció készítése valamelyik kép alapján. A vers kifejező olvasása, verstanulás, versmondás. (**)
  • Elbeszélő fogalmazás írása a bibliai történet alapján, valamelyik szereplő nevében. (**)
  • Hálaadó zsoltár feldolgozása kérdések segítségével: 30. zsoltár. A zsoltár hangos, kifejező olvasása. (***)
  • Kreatív írásbeli szövegalkotás: hálaadás, magasztalás a naini ifjú nevében, imádság- vagy zsoltárformában. (***)

Vázlat:

Jézus
Nain – gyászmenet
„Ne sírj!”
„Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
„Nagy próféta”
Keresztelő János

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

Jézus megdicsérte a százados nagy hitét.

Előzmények:

Az Úr Jézus tizenkét apostolt választott, és el­mondta a Hegyi Beszédet.

Bevezetés:

Mt 8,1–4: Jézus lejött a hegyről, hallgatói pedig követték. A Kapernaumba vezető úton egy leprás ment hozzá. Leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”

Jézus kinyújtotta a kezét, s – a körülötte állók csodálkozására – megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” A beteg azonnal meggyógyult.

Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik.”

Lehet, hogy a leprás távolról hallgatta az Úr Jézus beszédét, és hitte, hogy meg tudja gyógyítani őt. Hiszen úgy beszélt, mint akinek hatalma van! Hatalma volt a betegség felett, nem kellett félnie, hogy megfertőződik. Ezzel egyúttal azt is megmutatta, hogy senkit sem becsül le. Beszélgetett Ő a vámszedőkkel és a bűnösökkel is. Milyen vigasztalást és bátorítást jelent ez minden bűnösnek.

A gyógyulás nem fokozatosan történt, hanem azonnal és teljesen. Ha azokra a szörnyű eltorzulásokra gondolunk, melyeket a lepra előrehaladott állapotában okoz, akkor ez érthetetlen.

A meggyógyult embernek hallgatnia kellett a csodáról, és előbb el kellett mennie a paphoz, hogy az jelentse ki egészségesnek, és néhány galambot kellett vinnie, mint köteles áldozatot. A csodának azonban ki kellett tudódnia, hogy az emberek csodálkozzanak azon, és ismerjék el, van Valaki, aki tudja azt, amit a főpap sem tud, tudniillik gyógyítani a leprát.

Történet:

Az Úr Jézus Kapernaumba („Náhum faluja”) ment, abba a városkába, ahol lakott.

Egy római százados* elküldte a zsidók véneit Jézushoz azzal az üzenettel: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” (Máté szerint a százados ment oda hozzá.) Meglepő, hogy a százados semmit sem kért Jézustól, hanem csak közölte vele, hogy mi a helyzet. A százados nagyon szerette volna, ha szolgája meggyógyul, mivel nagyon becsülte és szerette hűségéért, szorgalmáért.

Csodálkozásra késztet bennünket, hogy a zsidók vénei vállalkoztak arra, hogy átadják ezt az üzenetet. Ők maguk magyarázták meg az okát. Könyörögtek, hogy Jézus gyorsan jöjjön a szolgát meggyógyítani. „Mert szereti (a százados) a népünket, ő építtette a zsinagógát* is nekünk!” Ez arra enged következtetni, hogy a római tiszt felvette a zsidó vallást, vagy legalábbis nagyon tisztelte azt.

Meglepő, hogy (Lukács szerint) nem maga a százados ment Jézushoz. Háttérben maradt, bár előkelő ember volt. Tudta, hogy pogány származású.

Jézus elindult a zsidók véneivel a római százados házához. Amikor már nem volt messze onnan, a százados néhány barátját küldte hozzá, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra*, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.” A százados ezzel arra célzott, hogy Jézusnak volt hatalma megparancsolni a betegségnek, távozzon a szolgából. Amikor Jézus ezt hallotta, az Őt követő sokasághoz fordult, és csodálkozva mondta: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És a szolga meggyógyult még abban az órában. Amikor a százados barátai visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

Jegyzetek:

Százados – A rómaiak hadseregüket kis részlegekre, ún. „cohors”-okra osztották. Erre főleg azért volt szükség, hogy a sok leigázott országban levő helyőrségeket legénységgel lássák el. Minden száz emberből álló cohors élén egy „centurio”, „százados” állt („Cent” 1/100-ad rész), akit a legénységi állományból emeltek ki. Egy olyan tiszt, mint a kapernaumi helyőrség századosa, nem sok katonának parancsolt ugyan, de egyúttal a rómaiak ügyvivője volt a városban, és annak környékén (vö. a „helyőrségparancsnok” ranggal). Befolyása tehát nagyon nagy volt. Bőségesen lehetett pénze, hogy a zsidóknak zsinagógát építsen a városban.

Zsinagóga – Az egyik kapernaumi zsinagóga homlokzatán találtak egy követ, melybe a következő szavak voltak bevésve (szabadon fordítva): „Egy római tiszt Izráel Istene iránti hálából!” Arra gondolnak, hogy ezt a követ vagy a királyi tisztviselő (lásd Jn 4,46–54; 225. lecke) vagy a százados helyezte oda. Az utóbbi a legvalószínűbb, mivel ő építtetett zsinagógát Kapernaumban.

Nem méltó – A római százados tudta, a kegyes zsidó vonakodik attól, hogy bemenjen egy pogány házába. Ezzel el akarták kerülni, hogy rituálisan tisztátalanok legyenek.

237

Énekek:

Református énekeskönyv: 72:1.10; 226:1; 238:5–7; 479:3
Jertek, énekeljünk: 79:1.3; 127:1; 146:1.4
Harangszó: 24:1.4–6; 37:1.3; 52:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 32:1–2.5; 53:1–3; 62
Erőm és énekem az Úr: 18:2–3; 29:1; 53:3; 54

Megjegyzés:

Az Úr dicsérte a százados nagy hitét – A legmeglepőbb ebben a történetben az, ahogy az Úr Jézus a százados nagy hitét dicsérte. Csodálkozott rajta. Jézus dicsérte a vérfolyásos asszony hitét is (Mt 9,22; 247. lecke). Vannak a hitnek fokozatai (lásd Róm 12,3). Az Úr Jézus beszélt olyan hitről is, amely „akkora … mint egy mustármag” (Mt 17,20 és Lk 17,6). A kis hit elegendő, de nem elég. A tanítványok azt kérték Jézustól: „Növeld a hitünket!” (Lk 17,5). A hit sebezhető, ahogy azt az Úr Jézus Péternek mondta, imádkozott Péterért, hogy el ne fogyatkozzék a hite (Lk 22,32). A keresztyénnek növekednie kell a hitben (2Thessz 1,3). A hitet lehet erősíteni (lásd Róm 4,19–20). Nagyon fontos, hogy a keresztyén mindig tegye magát próbára, igazán hisz-e (lásd 2Kor 13,5).
A „hit” fogalmánál az „üdvözítő hitből” és „az ész-hitből” kell kiindulni. Az első meggyengülhet, de el nem múlhat, a második igen (lásd többek közt 1Tim 4,1).
Ha mindezt figyelembe vesszük, nem csoda, hogy az Úr Jézus dicsérte ennek a római századosnak a hitét, és csodálkozott azon. Beszélhetünk a gyermekeknek arról is, hogy harcolják meg „a hit nemes harcát” (1Tim 6,12). Az imádság, a Biblia olvasása és tanulmányozása, a hittanórákra, konfirmációi előkészítőre és az istentiszteletekre való hűséges járás ehhez a legfontosabb „fegyverek”.
Megjegyzés: Az Úr Jézus egyszer a názáretiek hitetlenségén is csodálkozott (lásd Mk 6,6).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Történelem

  • Térképhasználat: A Római Birodalom kiterjedése, határai, provinciái. (***)
  • A római hadsereg felépítése. A római katonák fegyverzete és öltözéke. Katonai élet. Összehasonlítás a mai katonasággal. (** ***)
  • Élet a provinciákban. A görög kultúra hatása. A görög, mint „világnyelv”; szerepe a keresztyénség elterjedésében. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Vers olvasása, verstanulás, versmondás. Rímpárok hiányzó betűinek kiegészítése szóban és írásban. (*)
  • Bábjáték improvizatív elemekkel: párbeszéd a „bábu” és a gyerekek között. (*)
  • Játék bábukkal és tárgyakkal: maci orvosi vizsgálata és ápolása. (*)
  • Összetett mondatból az utolsó tagmondat leválasztása. Igék (mint szófaj) megfigyelése idő és mód szerint. Mondattranszformáció: jövő időből múlt időbe. (**)
  • Jellemzés:
    – A kapernaumi százados tulajdonságainak megfigyelése, összegyűjtése. (** ***) – Jellemzés írásban, a százados egyik barátja nevében. (***)
  • Szóbeli és írásbeli szövegalkotás: újsághír; élménybeszámoló, levél, elbeszélő fogalmazás a bibliai történet alapján, valamelyik szereplő nevében. (**)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Értékes emberi tulajdonságok, jellemvonások megfigyelése és követése. A kapernaumi százados, mint példakép. (** ***)

Rajz / Technika

  • Papírmunka: kirakójáték készítése színezéssel, ragasztással, papírkivágással. (*)
  • Rész és egész viszonya: részleteiből az egész kép összeállítása. (*)
  • Képalkotás grafikai eszközökkel: Emberalak ábrázolása korhű öltözetben és fegyverzettel. Belső tulajdonságok kifejezése. (***)

Vázlat:                                            

lepra (bélpoklosság)
„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”
„Akarom. Tisztulj meg!”
pap – áldozati ajándék

Kapernaum
római százados
szeretett szolga – szörnyű kínok

„Elmegyek, és meggyógyítom.”
nem méltó – csak egy szót szólj
a megdicsért nagy hit
a szolga meggyógyult

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

Szilárd alapra építés.

Előzmények:

A Hegyi Beszédben az Úr Jézus sok mindenről tanított, melyet egy példázattal fejezett be.

Bevezetés:

Rövid összefoglalása a Hegyi Beszéd „Miatyánk” után következő részeinek, melyekről még nem volt szó:

A böjtölés

A „Miatyánk” után az Úr Jézus a böjtölésről* beszélt (Mt 6,16–18). Böjtölni jó dolog, de vidám arccal kell azt végezni. Nem úgy, ahogy a képmutatók teszik. Mindenkinek mutatják, hogy éheznek. Ha te böjtölsz, vigyázz, hogy ne lássák azt az emberek. A mennyei Atya úgyis tud róla.

Senki sem szolgálhat két úrnak!

A Mt 6,19–24-ben arról van szó, hogy ne igyekezz földi kincseket gyűjteni. Inkább mennyei kincseket gyűjts! Ugyanis nem szolgálhatsz két úrnak: Istennek és a mammonnak (a pénzistennek) egyszerre. A „mammon” a vagyont, a nyereséget, a pénzt jelenti itt, amelyben, mint valami istenben, bíznak az emberek (vö. Péld 10,15; 18,11).

Ne aggódjatok!

Mt 6,25–34: A keresztyéneknek nem kell aggódniuk eledelük, ruhájuk stb. miatt. Nézzétek meg az égi madarakat*, azok is gondtalanok! Figyeljétek meg a mezei liliomokat; nem fáradoznak, és mégis sokkal szebbek, mint a gazdag Salamon!

A mennyei Atya gondoskodni fog rólatok. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek”, mondja az Úr Jézus.

Ne ítéljetek!

Mt 7,1–5: A szálkáról és gerendáról szóló példázattal azt mondta el az Úr Jézus, hogy ne siessük el mások elítélését. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Ahogy te gondolkodsz és beszélsz másról, úgy fog ő – és mások is úgy fognak – rólad beszélni! Vigyázz hát az ítélkezéssel! Először inkább a magad hibáit nézd! Valaki másnak a szemében a szálka egyáltalán nem olyan rossz, mint a gerenda a te szemedben. Vedd ki először azt a saját szemedből! (lásd még Lk 6,37.41–42; 234. lecke)

Szabad ítélni, pl. hamis tanítást, de itt az Úr Jézus embertársaink elítéléséről beszél, amikor valójában jobbnak tartjuk magunkat a másiknál. „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7b) (Lásd különösen az 1Kor 13-at!)

Az imádkozásról

Mt 7,7–12: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” Ezekkel a szavakkal szólítja fel az Úr Jézus az embereket arra, hogy imádkozzanak. Példát is mond: Ha egy fiú az apjától kenyeret kér, az apa követ ad neki? És ha halat kér, kígyót ad neki? Az emberek általában jól gondoskodnak gyermekeikről. A mennyei Atya még jobban gondoskodik gyermekeiről! Amit azok kérnek tőle, biztosan megadja nekik!

A széles út és a szoros kapu

A Mt 7,13–14-ben egy sokatmondó felszólítás van. A mennyek országába a szoros, a szűk kapun kell bemennünk. Ez vezet az életre. A tágas kapu és a széles út a kárhozatba, a pusztulásba visz. Sajnos sokan a tágas kapun próbálnak majd bemenni. Ez arra utal, ne gondoljuk, hogy ebben az életben minden örömet megízlelhetünk, és aztán mégis bejutunk a mennybe. Meg kell gyűlölnünk a bűnt, és meg kell próbálnunk Isten akarata szerint élni. Ez csak a keskeny úton lehetséges. Az Úr Jézus is azt mondja: „Menjetek be!” A keskeny úton csak a Szentlélek ereje, imádság és bibliaolvasás által maradhatunk meg. A kapu ráadásul olyan szoros, hogy semmit sem vihetünk azon át magunkkal. A keskeny úton nem könnyű a keresztyén ember élete, de a vége az örök üdvösség!

Óvakodás a hamis prófétáktól

A Mt 7,15–23-ban az Úr Jézus a hamis prófétáktól óv. Ezzel azokra céloz, akik megpróbálják az embereket mindenféle téves koholmánnyal eltéríteni az igazságtól. Juhoknak tettetik magukat, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismerhetitek meg őket. A tüskebokor nem terem szőlőt, és a bogáncs fügét (lásd még Lk 6,43–46; 234. lecke; és Mt 12,33–35; 233. lecke). Ez az eset a hamis tanítókkal is. De nem kerülhetik el a büntetésüket: amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Az Úr Jézus mindenkinek, aki azt mondja, hogy az Ő nevében prófétált (beszélt) és ördögöket űzött ki, de nem cselekedte Atyja akaratát, azt fogja mondani: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”

A hamis próféták első látásra a kegyes, őszinte emberekre hasonlítanak. Juhoknak látszanak, de belül farkasok. A hamis próféta egyáltalán nem beszél a keskeny útról és a szoros kapuról. Azt állítja, hogy az emberek elégedettek, és a bűnös szíve szerint beszél. Azt hirdeti, hogy „béke, béke és nincs veszély”, minden jól végződik mindenki számára.

Példázat:

Az emberek kétféleképpen hallgathatják azt, amit az Úr Jézus a Hegyi Beszédben tanítványainak mondott: vagy cselekszik azokat, vagy nem. Az Úr Jézus a végén egy példázattal szemléltette ezt. Aki hallgatja az Úr Jézus szavait, beszédét, és cselekszi azokat, azt ahhoz az emberhez hasonlítja, aki a kősziklára építette a házát. Azt pedig, aki hallja az Ő beszédét, de nem cselekszi azokat, ahhoz az emberhez, aki homokra építette a házát. Külsőleg nem látod, melyik ház épült kősziklára és melyik homokra. Látszólag pontosan egyformák. A különbség majd akkor derül ki, amikor nehézségek támadnak…

A kőszikla Krisztus. Egyik neve „Erős Isten” (Ézs 9,5). Ő a szilárd alap, melyre házunk fundamentumát el kell helyeznünk. Csodálatos kegyelem az, hogy Isten a Fiát adta, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Kősziklára építeni gondot és fáradságot jelent. Időt, energiát, megfontolást igényel, hogy megfelelő helyet keressünk az építéshez. Először le kell ásni a kőszikláig. Csak aztán lehet ráhelyezni arra a ház alapját. (Palesztinában a sziklás talajt sok helyen vékony rétegben tengerparti föveny lepte.)

Ha aztán záporeső esik, a víz árvízzé duzzad, és nekiütközik a háznak, ha heves zivatar dől neki, a bölcs építő háza szilárdan és biztosan áll. Az örvénylő víz nem tudja összedönteni, és a ház dacol a zivatarral. Nem omlik össze, mert kősziklára van alapozva.

Krisztusra, a kősziklára építés eredménye, hogy sem záporeső, sem zivatar nem tudja a bölcs építő házát összedönteni. A hívőt az életben sok baj érheti, sok próbát kell kiállnia, de azok nem árthatnak neki. A szikla, Jézus Krisztus örökké szilárdan tartja! Egészen más a helyzet a bolond embernél. Ő homokra építi a házát, csak úgy a talajra, anélkül, hogy szilárd alapot keresne. Azt gondolja, nem szükséges először leásni a biztos alapig a háza számára. Ő sokkal hamarabb kész, mint az, akinek először fárasztó munkával kőszikláig kell lejutnia. Amikor a ház kész, egész tartósnak látszik.

Ilyen az, aki nem értékeli a kősziklát, Jézus Krisztust, és nem hisz benne, akit az Atya azért küldött, hogy megtartsa azt, ami nélküle elvesznék. Életének háza egészen jónak tűnik, de az csak látszat. Mert ha záporeső ömlik, árvíz ostromolja a bolond ember házát, széllökések érik, kártyavárként omlik össze. A laza homok, melyre a ház épült, nem tud ellenállni a természeti erőknek.

A bolond építő, az az ember, aki azt gondolja, hogy lehet felületes keresztyén életet élni, most megtapasztalja, hogy alapja nem megbízható. Az ilyen bolond építő képmutató, olyan valaki, aki hamis reményeket táplál. Látszólag keresztyén, de nem tért meg őszintén Istenhez, nem született újjá. Nem tud megküzdeni a nehézségekkel és próbákkal, amelyek érik. És amikor végre meghal, kitűnik, hogy a bolond építőnek nincs semmi oltalma.

„És teljesen elpusztult.” Azt jelenti ez, hogy az esztelen építő házából semmi használható sem maradt. Nem nyújt már védelmet a háza a bolond, meggondolatlan lakónak. Védtelenül áll a próbákkal és bajokkal szemben. Nagy a csalódása, kára és szégyene. Reménye összetört.

Az Úr Jézus azt kéri, hogy térjünk meg hozzá, mert az ember csak így építhet igéjére, és hihet abban, s így élhet azután.

Az Úr Jézus beszéde végén a hallgatói álmélkodtak tanításán. Teljesen másként beszélt, mint az írástudók. Úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, azaz tekintélyt parancsoló módon. Tanításai törvények voltak, szavai parancsok. Szíven találták az embereket.

Jegyzetek:

Böjtölés – Eledeltől, különösen a hústól való tartózkodás a bűnbánat jeleként vagy lelkigyakorlatként. Izráelben a böjt csak a nagy engesztelési napon volt kötelező (lásd 3Móz 16,29; 23,27; 4Móz 29,7). Önkéntes böjt is előfordult (lásd 1Sám 1,7; 31,13), rendkívüli esetekben, mint amikor Mózes az Úrral volt a hegyen (2Móz 34,28); ínséges napokon, mint Jósáfát (2Krón 20,3kk) vagy Súsán várában Eszter és a zsidók (Eszter 4,16kk) tették; hogy Isten kegyelmét kérjék, mint Nehémiás a perzsa király udvarában (Neh 1,4). A fogság idején és azután évente négy böjtnapot tartottak (lásd Zak 7,3.5; 8,19). A zsidók a böjtöt egyre inkább érdemszerző cselekedetnek kezdték tekinteni. A farizeusok a hét második és ötödik napján sok külső formasággal böjtöltek (lásd Mt 6,16; 9,14; Lk 18,12). Az Úr Jézus elítélte a helytelen gyakorlatot, de a helyeset akarta. (Lásd még Mt 4,2; ApCsel 9,9; 13,2–3; 14,23; 2Kor 6,5!)
A böjtöléssel az ember nem szerez érdemeket, azért teszi, hogy jobban tudjon koncentrálni Isten szolgálatára, vagy hogy jobban megérthesse az Ő parancsát egy speciális helyzetben. A böjtölés sohasem cél, hanem mindig csak eszköz.
A Kr. u. 3. század óta ismét törvényes érdemszerző cselekedetként kezdték gyakorolni a keresztyén egyházban a böjtöt. A róm. kat. egyházban böjti nap a péntek, negyven nap húsvét előtt (melyet a farsang előz meg, végén a húshagyókeddel) és még egyéb alkalmak. Akkor naponta csak egyszer étkeznek teljes étrenddel, amikor bizonyos ételek, különösen hús, nem kerülnek az asztalra. (Péntek halnap!)
A reformáció ismét helyesen értelmezte a böjtöt, amikor azt mondta, hogy az eszköz a test megfékezésére, előkészület az imádkozásra, megalázkodás Isten előtt. Jelenleg a keresztyén egyház megint majdnem teljesen megfeledkezett a böjtről, bár bizonyos körökben újra gyakorolják.

Madarak – A madarak gondtalan életével kapcsolatban gondoljunk azért arra, hogy egész nap táplálékot keresnek. Maguk is tevékenyek, és Isten ezt azzal jutalmazza, hogy megtalálják élelmüket. Tehát nekünk sem szabad tétlenül várnunk, hanem szorgalmasan kell munkálkodnunk, teljesen rábízva magunkat Isten nélkülözhetetlen áldására. Mindig „ora et labora”: imádkozzál és dolgozzál! (Lásd Fil 4,6–7-t is!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 90:1; 127:1; 270:6; 274:1; 278:5–6
Jertek, énekeljünk: 126; 171; 176:1–2; 177; 192; 201:1–3
Harangszó: 25; 29; 44; 49
Dicsérjétek az Urat!: 29:2; 76; 97:1; 156
Erőm és énekem az Úr: 61; 119:1–2; 126:1–3

Megjegyzések:

Szilárd alapra építés – Mindig jó gondoskodni arról, hogy biztonságban éljünk. Azoknak az élete, akik máról holnapra élnek, bizonytalan. Különösen a lelki életben fontos nagyon, hogy életünket az egyetlen szilárd alapra, az Erős Kősziklára, Jézus Krisztusra építsük. Beszélgessünk erről részletesen a gyermekekkel! Ugyanis ők még csak most kezdik az életet. Nagyon fontos, hogy tudják, életük csak akkor lehet biztos, ha azt Krisztusra, a Kősziklára építik.
Magyarázzuk meg a gyermekeknek, hogy külsőleg a két ház nem különbözik egymástól. Mind a kettő nagyon szép. Ugyanígy kétféle keresztyén van: hívő építők, akik Krisztusra, a Kősziklára építették életüket, és olyan „keresztyének”, akik rendes életet élnek, templomba is járnak, de mindig csak felületesek maradnak, nem tértek meg. Nem kértek új szívet. A „házak” közti különbség majd a „viharban” és „árvíz” alkalmával mutatkozik meg, pl. nagy bajok között, üldöztetés idején, betegségben, halál alkalmával, az utolsó ítéletkor.

A Bevezetés tanításai – Ne akarjuk ezt a hét tanítást bezsúfolni egyetlen hittanórára, ráadásul együtt a feldolgozandó példázattal. Nehogy sokat markoljunk, és keveset fogjunk! Viszont, ha egyet kiemelünk a hét közül, az alkalmas lehet egy ráhangoló beszélgetés témájául. A választott tanításon keresztül szemléltethetjük, hogyan lehet azt kétféleképpen hallgatni: cselekvő engedelmességgel vagy passzív közömbösséggel, netán ellenségesen.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Természetismeret / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Lakóházak régen és ma, lakóhelyünkön, hazánkban és különböző országokban. A lakóházak alakja, rendeltetése, és az éghajlat, talaj, természeti környezet közötti kapcsolat. (** ***)
  • Árvizek, természeti katasztrófák. Szemléltetés modellezéssel, képekkel. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

A bolond-okos ellentétes fogalompár elmélyítése különböző nyelvi feladatokkal, játékokkal:

  • Bábjáték improvizatív elemekkel: párbeszéd a tanító, a „bábu” és a gyerekek között. (*)
  • Mesetípusok: a „bolondmese”. „Bolondmese” alkotása lánc-meséléssel. „Bolondmese” átalakítása „okos-mesévé” szóban, írásban. (**)
  • A „bolond” és az „okos” szinonimái. Szólások, közmondások a magyar nyelvben a „bolond” és az „okos” fogalmakkal. (***)
  • A gondolatritmus egyik fajtája, az ellentétes gondolatpárhuzam. A bolond-okos ellentétére épülő gondolatpárhuzamok gyűjtése a Példabeszédek könyvéből. A példázat tanulságának megfogalmazása ellentétes gondolatritmussal. (***)
  • A példázat bővítése elbeszélő fogalmazássá. (***)

Technika / Vizuális kultúra (Rajz)

  • A házépítés munkafolyamata: kiemelten a tervezés, alapozás. Építőanyagok, építési technikák régen és ma, hazánkban és más népek körében. (* ** ***)
  • A lakóházak alakja, rendeltetése, és az éghajlat, talaj, természeti környezet közötti kapcsolat. (** ***)
  • Szemléltetés könyvek, képek segítségével. Lakóházakról, építkezésről képek gyűjtése; tablókészítés. (** ***)
  • Tanulmányi séta, kirándulás egy építkezéshez. (* **)
  • Építés, konstruálás:
    – Modellépítés játékkockákból, építőelemekből. (* **)
    – Lakóház készítése papírdobozokból. (* **)
    – Lakóház belső terei: rajzzal (*), beépítéssel (**).
    – Papírhajtogatás: lakóház modellje. (*)
    – Házmodell építése agyag vagy kő, gipsz segítségével. (** ***)
  • Lakóház terveinek elkészítése rajzzal (alaprajz, nézeti rajzok, látszati rajz) és formázással (tömegvázlat). (***)

Matematika

  • Számlálás, számolás tízes számkörben. (*)
  • Egyszerű geometriai alakzatok: négyzet, téglalap felismerése. (*)

Vázlat:

Jézus
Hegyi Beszéd:
– böjt
– nem lehet két úrnak szolgálni
– ne aggodalmaskodjunk
– imádkozás
– széles út, szoros kapu
– hamis próféták

Példázat:
2 építő
– kősziklára – az Úr Jézusra – megmarad
– homokra – az Úr jézus nélkül – összeomlik
bajok:
– szélvihar
– árvíz

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Imádkozás az Atyához.

Előzmények:

A hegyen ülve az Úr Jézus tanította a tizenkét apostolt. A tanítást Hegyi Beszédnek nevezték el.

Bevezetés:

A Hegyi Beszéd egyik legfontosabb része az, amely az imádkozásról szól. Az Úr Jézus már beszélt arról, hogy nem szabad képmutató módon imádkozni, úgy, ahogyan az Ő idejében tették némelyek, akik feltűnően a zsinagógákban vagy az utcasarkokon állva imádkoztak (lásd Mt 6,5; 234. lecke).

A Példabeszédek könyve 28,9-ben azt olvassuk: „Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.” A képmutatás az imádkozásban utálatos Isten előtt.

Megjegyzés: A „Miatyánk” tárgyalásánál okos dolog a nagyok számára egyúttal a Heidelbergi Káté 45. úrnapi kérdéseit is megbeszélni. Ennek a leckének a magyarázata is többek között azon alapszik.

Történet:

Az Úr Jézus arra tanította az apostolokat, hogy belső szobájukban imádkozzanak. Ez a ház egyik ablaktalan helyisége. Biztonság okáért csukd be még az ajtót is, mert nincs arra szükség, hogy bárki is tudja, te imádkozol.

Imádkozz tehát titkon az Atya Istenhez, aki lát téged még akkor is, ha titkon imádkozol, és megfizet neked.

Szükség van itt némi magyarázatra. Természetesen nem mindig a „belső szobánkban” kell imádkozni. Minden hely jó erre. A legjobb, ha van egy hely, ahol semmi sem zavar. A magányos imádkozáskor nem tüntetsz az imádkozásoddal, mint ahogy azt a képmutatók tették Jézus idejében.

Néhány példa a Bibliából: Izsák a mezőre ment ki imádkozni (lásd 1Móz 24,63; 22. lecke). Az Úr Jézus gyakran keresett egy csendes helyet valamelyik hegyen, hogy ott imádkozzék (lásd többek között Lk 6,12; 234. lecke). Péter Joppéban Simon tímár házának tetején imádkozott (lásd ApCsel 10,9; 330. lecke).

Persze szükség van arra is, hogy olyan helyen imádkozzunk, ahol sokan vannak. De azt ne tegyük feltűnően és hosszan, hogy azzal másoknak bosszúságot okozzunk, vagy ezzel mutogassuk, milyen jók is vagyunk. Semmi esetre se mulasszuk el az étkezés előtti és utáni imádkozást, még ha az a hely nem is látszik alkalmasnak rá. Azzal ugyanis, hogy áldást kérünk ételünkre, arról teszünk bizonyságot, hogy elismerjük a Teremtőtől való függőségünket! Nem nélkülözhetjük áldását, még az egyszerű kenyérrel kapcsolatban sem.

A mennyei Atya is titkon van, olvassuk a Károli fordításban, azaz mindenütt ott van, csak az ember számára láthatatlanul. Tehát ott van még a legtitkosabb helyen is, ahol imádkozunk. Tudja mindig, hogy hol vagyunk, és mit imádkozunk.

Hogy a titkon mondott imádságot az Atya Isten nyilván fizeti meg (Károli szerint), az azt jelenti, hogy a legtitkosabb imádságainkat is meghallgatja úgy, hogy a körülöttünk levők azt észre sem veszik.

Amikor imádkozunk, ne legyünk „bőbeszédűek”. Ezt a pogányok teszik, amikor isteneikhez imádkoznak. Állandóan ugyanazokat a szavakat ismétlik, és hosszúra nyújtják az imádságukat, így megpróbálják magukra vonni istenük figyelmét, hogy hallgassa meg őket. Az Úr Istennél erre nincs szükség. Ő azonnal és tökéletesen meghallja az imádságot. Az kételkedés az Ő mindenhatóságában, ha túl bőbeszédűek vagyunk az imádságunkban, és ez azt bizonyítja, hogy nem tiszteljük eléggé az Ő isteni fenségét. Mi nem is kényszeríthetjük az Atya Istent nyomorúságos imádsággal valamire. Ő nem az imádságunkért hallgat meg.

Az Úr Jézus azt mondja, hogy ne úgy imádkozzunk, mint a pogányok, mert mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle. Ezt gyakran tapasztaljuk is: Imádkozunk valamiért, mondjuk egy levélért, melyben fontos hír lesz a számunkra. Egy óra múlva megkapjuk a levelet. Ez azt jelenti, hogy azt a levelet már előbb elküldték, mint ahogy mi azért imádkoztunk. (Ézs 65,24: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.”)

A zsidók imádsága általában nem volt őszintének mondható. Ezért tanítja az Úr Jézus tanítványainak és nekünk is a „Miatyánk”-ot, melyet a „legeslegtökéletesebb imádságnak” és „Úri imának” is neveznek. Jézus azt mondja, hogy a tanítványok így imádkozzanak, és aztán a „Miatyánk” következik, az az imádság, melyet minden igazi keresztyén elmondhat.

Először arról szólunk, hogyan kezdődik az imádság, aztán külön a hat kérésről.

Az első három kérés különösen Istenre és az Ő dicsőségére vonatkozik; a három utolsó a mi lelki és mulandó dolgainkról szól. Az imádság dicsőítéssel és „ámen”-nel végződik.

Az imádság így kezdődik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. Isten az Ő gyermekeinek Atyja. Az Úr Jézus Krisztus, az Isten Fia által nevezhetjük Istent Atyánknak. Ez egyúttal az igazi keresztyént megtanítja, hogy Istent, mint Atyát gyermekként félje. Úgy kell tisztelnie, mint gyermeknek az apját, de még nagyobb hódolattal is, mivel Isten nem követhet el hibát, sem bűnt. Ő szent és tiszta.

Végül az igazi keresztyén ezáltal megtanulja, hogy Isten olyan szeretettel gondoskodik gyermekeiről, mint ahogy egy földi apának kell gyermekeiről gondoskodnia, de még annál is tökéletesebben.

Az „aki a mennyekben vagy” szavak nagy jelentőségűek az imádságban, mert ez az imádkozót mindig arra figyelmezteti, hogy Isten mennyei Felség. Tehát soha sem szabad Istenről földi módon gondolkodni és beszélni. Az is kitűnik ezekből a szavakból, hogy Ő mindenható, aki a test és lélek minden szükségéről tud gondoskodni.

  1. Az első kérés: „Szenteltessék meg a te neved.” Ez azt jelenti, hogy az Atya Istent az imádságban szent módon kell segítségül hívni. De nemcsak az imádságunkban kell tisztelettel említeni a nevét, hanem annak, aki hozzá jön, mindig. Minden tulajdonsága – mindenhatósága, bölcsessége, jósága, igazságossága és irgalmassága – arra kell, hogy emlékeztesse a keresztyéneket, amikor hozzá imádkoznak, róla beszélnek, és olvassák vagy hallgatják, ami róla szól.
    Gondolatai, szavai, és minden, amit a keresztyén tesz, Őt dicsérje és magasztalja. Ha nem így van, akkor szégyen éri az Ő szent nevét. Azok, akik azt hallják, hogy a keresztyén ember rosszul szól róla, ezen megbotránkoznak, vagy szavai és tettei által egyre jobban megvetik Őt.
    A keresztyén ember gondolatainak is szentnek kell lennie, mert azokkal is meggyalázhatja Isten nevét. Ez az első kérés tehát nagyon fontos, és jó éppen erre nagy gondot fordítani, ha hozzá imádkozunk.
  1. A második kérés így hangzik: „Jöjjön el a te országod.” Először is a keresztyén ember ezzel aláveti magát Isten uralmának, aki országának Királya. Azt kéri, hogy Isten igéje és Lelke uralkodjék. Akkor egyre inkább alárendeli magát neki szeretettel.
    Másodszor Isten országának a megőrzését és terjedését kéri vele. Ez a kérés is világosan jelzi, hogy az Úrnak nagy jövője van.
    Továbbá az is benne foglaltatik ebben a kérésben, hogy az Atya Isten mindent, ami az Ő országát feldúlni akarja, semmisítsen meg. Különösen az ördög munkáját kell megakadályozni.
    Itt ezzel a keresztyén ember Isten egyházának, az Ő országának a tisztaságáért is imádkozik. Vagyis azért, hogy az Atya védje meg gyermekeit minden rossz, külső és belső befolyástól. Gondolunk itt a tévtanokra, a Biblia helytelen magyarázatára, s Istennek és igéjének a kigúnyolására.
    Ez a kérés a földi életre vonatkozólag azt kívánja, hogy ez a földi kor legyen rövid, és a mennyek országa jöjjön el minél előbb.
    Végül azt kéri a keresztyén ember ebben a kérésben, hogy megérhesse Isten országának a megvalósulását, melyben Istent, mint Atyát tiszteli mindenki mindenben.
  1. A harmadik kérés: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Ez a kérés azt jelenti, hogy csak Isten akaratának, amely szent és jó, kell ellentmondás nélkül engedelmeskedni. Minden embernek meg kell az Ő akarata előtt hajolni.
    Mi már nagyon jól tudjuk, hogy még a jó keresztyének sem engedelmeskednek mindig Isten akaratának. Mennyivel inkább ellenszegülnek hát annak azok, akik Őt nem ismerik.
    Ez a kérés tehát könyörgés az emberek megtéréséért, s magának a keresztyén embernek és keresztyén társainak naponkénti megtéréséért is.
    Jó példa ennek a kérésnek az illusztrálására „Ábrahám áldozata a Mória hegyén” (1Móz 22,1–19; 20. lecke).
    Ennek az első három kérésnek eszkatológikus jellege van, azaz meghallgatása akkor lesz teljes, ha Isten országa eljön majd a maga dicsőségében.
  1. A negyedik kérés: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” Ebben azt kérjük, hogy az Atya Isten adja meg övéinek mindazt, amire a testnek szüksége van. A „kenyér” minden élelmet jelent, de minden mást is, ami szükséges ahhoz, hogy testünkről gondoskodjunk, és azt fenntartsuk. Ez a kérés egyúttal a munka megáldásáért való esedezés is.
    Továbbá ebben a kérésben nem bőséget kérünk, hanem Ágúrral szólva: „Adj annyi eledelt, amennyi szükséges” (Péld 30,8). Így értelmezhetjük Lukács evangéliumának eltérését is, ahol a „ma” helyett ez áll: „naponként”. Naponként, tehát minden napra annyit adj, amennyi elegendő.
    Végül, a keresztyén ember nemcsak a maga számára kér, hanem Isten minden gyermeke, tehát távoli testvérei számára is, mindent, ami a test fenntartásához kell.
  1. Az ötödik kérés: „És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Olvassuk el ehhez a Mt 18,21–35-öt: „Példázat az adós szolgáról”.
    Istennel szemben végtelen nagy az adósságunk a bűn miatt. Mindennap növekszik az adósságunk. Azért olyan szükséges, hogy állandóan kérjük bűneink bocsánatát. A keresztyén ezt azért kérheti, mert az Úr Jézus szenvedett, meghalt és eltemettetett Övéi bűneiért! Másként sohasem közeledhetne egy keresztyén sem ezzel a kéréssel Istenhez.
    „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, azt jelenti, hogy a keresztyén is meg kell hogy tudjon és akarjon bocsátani felebarátjának.
  1. A hatodik kérés: „És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Magától az ember olyan gyönge, hogy egy pillanatig sem tudna megállni a bűnre való kísértés (csábítás) elleni harcban. Ez a csábítás ős ellenségeinktől ér bennünket. Ezek: az ördög, a világ és a saját énünk. Ezek a csábítások szüntelenül támadják a keresztyént.
    Most e kérésben azért könyörgünk az Atyához, hogy Szentlelke által védelmezze és erősítse övéit ezen halálos ellenségek elleni küzdelemben. Kérjük azt is, hogy ebben a lelki küzdelemben ne maradjunk alul, tehát ne veszítsük azt el. Erőt is kérünk ahhoz, hogy a küzdelemben ellene tudjunk állni a kísértők nagy hatalmának. Ez a harc addig folyik, amíg a keresztyén élete végén Krisztusban győzelmet nem arat.

Az imádság befejezése így hangzik: „Mert tied az ország, a hatalom, és a dicsőség mindörökké. Ámen.” Ez azt jelenti, hogy egyedül Istené a dicsőség. Mindazt, amit ebben az imádságban kérünk, csak a mennyei Atya ajándékozhatja nekünk. Ő a Király az országában, ezért csak Ő adhat kegyelmet. Egyedül neki van hatalma arra, hogy mindazt a jót, amit az imádságban kérünk, nekünk ajándékozza. Tehát nem emberé a dicsőség, hanem Istené, akinek nevét örökké dicsőítjük.
Az „ámen” szó azt jelenti: „ez igazán és bizonyosan meglesz.” Amikor a keresztyén ember imádkozik, bizonyos lehet abban, hogy a mennyei Atya meghallotta. Ezzel az „ámen”-nel még egyszer az Atyának adja a dicsőséget, ami Őt megilleti, mert Isten azt akarja, hogy Őt imádják. Az Úr Jézus az egyik kérést, az ötödiket külön is megmagyarázta. Bizonyára azért, mert ismerte az embert; nem könnyen bocsátja meg a vétkeket, amiket a másik ellene elkövet.

Ha megbocsátjátok – ez elsősorban a tanítványoknak szól – az embereknek a vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátjátok meg az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a tiéteket. Ez keményen hangzik, de milyen egyszerű! Később az Úr Jézus ezt még egyszer megmagyarázta az adós szolgáról szóló példázatában (Mt 18,21–35; 263. lecke).

Kiegészítés:

A „Miatyánk” a Lk 11-ben.

Amikor az Úr Jézus egy helyen imádkozott, és azt befejezte, egyik tanítványa azt kérte tőle: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait.” Ő pedig mondta nékik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok…” Majd az „Úri imá”-val folytatta. Ez a változat több helyen eltér a Máté evangéliumában olvasható „Miatyánk”-tól:

– A megszólítás csak így hangzik: Atyánk.

– A harmadik kérés: „legyen meg a te akaratod”, hiányzik. Ez benne van a második kérésben: „jöjjön el a te országod”.

– A negyedik kérésben (Máté szerint) a „ma” szó helyett „naponként” áll, így egyértelmű, hogy egy napi táplálékról van szó.

– Az ötödik kérésben „vétkeink” helyett „bűneink” áll először.

– Az utolsó kérés második fele: „de szabadíts meg a gonosztól”, szintén hiányzik. Ez is benne foglaltatik ebben: „ne vígy minket kísértésbe”.

– A záró dicsőítés (doxológia) és az Ámen is hiányzik. Ez egy évszázados liturgikus forma (lásd 1Krón 29,11), melyet a gyülekezet mondott válaszképpen az imádságra. A legősibb kéziratok fel se jegyezték. A róm. kat. egyház ma is külön használja liturgiájában.

Amint láthatjuk, a „Miatyánk” két változata között csak formai eltérések vannak, tartalmában teljesen azonos a két imádság. Az Úr Jézus tehát nem liturgiai formát adott, hanem példát a helyes imádságra. Ezen a mintán érthetjük meg, hogy mit és hogyan kell kérnünk.

Utána az Úr Jézus két példázatot mondott el az imádkozásról, melyekről a 270. leckében szólunk.

Énekek:

Református énekeskönyv: 141:1–2; 482:1–10; 483:1–18; 484:1–3
Jertek, énekeljünk: 55; 57; 64; 80
Harangszó: 18; 40:1.5–6; 41; 42; 52:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 12; 30; 31:1–4; 33; 53:1.5; 71; 72; 76; 156
Erőm és énekem az Úr: 27:1; 38; 46; 48:1–3; 80:1; 111

Megjegyzés:

Imádkozás az Atyához – Nem mindenki mer Istenhez, mint „Mi Atyánk”-hoz szólni. Az igazi keresztyének ezt mégis megtehetik az Úr Jézus Krisztus, a Közbenjáró, az Isten Fia által. Más szóval: Az igazi hívő mondhatja, van menetelünk az Atyához, mivel Jézus Krisztus szószólónk az Atyánál. Ő imádkozik értünk. Ha bűnbánattal járulunk Istenhez, úgy tekinthetünk rá, mint Atyánkra, ahogy a tékozló fiú tette a róla szóló példázatban. Szabad és lehet kegyelmet kérni az Atyától, mivel Jézus Krisztus gondoskodott arról, hogy legyen megbékélés köztünk és az Ő Atyja között.
De nem ez a „legeslegtökéletesebb imádság” az egyetlen, amit imádkozni szabad. Ez egy „mintaimádság”, mely példa arra, hogyan kell imádkoznunk.
Feltűnő, hogy ebben az „Úri imá”-ban nem Jézus nevében imádkozunk. Pedig a Jn 16,23–24 azt tanítja a tanítványoknak és nekünk: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” A Jézus nevében való imádkozás „szabadon mondott imádság”-ot jelent, azt az imádságot, amit minden keresztyén rendkívüli nyomorúságában magáért mond, és olyan valakinek az imádságát, aki egy csoportért (családért, osztályért, összejövetelen stb.) imádkozik, és természetesen az egész gyülekezet imádságát, az úgynevezett liturgikus imádságot.
A „Miatyánk”-ot, ezt a „mintaimádság”-ot kívülről is mondhatjuk. Ezért vigyáznunk kell, hogy ez a különleges imádság ne legyen „megszokott imádság”, melyet ráfigyelés nélkül mondunk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Imádkozási szokások a helyi közösség, gyülekezet, család, egyén, különösen a gyermekek életében. Gyermekimádságok gyűjtése. (***)
  • Az imádság kapcsolattartás Istennel. Lelki egyensúlyunk, egészségünk feltétele. (***)
  • A megbocsátás szükségessége. Konfliktusok, problémák a gyerekek életéből. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Írásbeli szövegalkotás: elbeszélő fogalmazás a megbocsátásról megtörtént vagy elképzelt esemény alapján. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem

  • A „Miatyánk” története. Jelentősége a keresztyén egyházban, szerepe a különböző felekezetek életében, liturgiájában. (***)
    A „Miatyánk”-ot a keresztyén egyházban évszázadokon át imádkozzák, hivatalosan többé -kevésbé a harmadik század óta.

Élő idegen nyelv

  • A „Miatyánk” teljes szövegének vagy egy részletének olvasása. (***)
    Idegen nyelvet tanuló 11-12 éves gyerekek számára hasznos lehet, ha ismerős bibliai részeket a tanult nyelven olvasnak.

Vázlat:

Imádkozás a belső szobában A „Miatyánk”:
– „Úri ima”
– „legtökéletesebb ima”

  • Mi Atyánk
  • szenteltessék meg a te neved
  • jöjjön el a te országod
  • legyen meg a te akaratod
  • mindennapi kenyerünk
  • a bűnök bocsánata
  • Ne vígy minket kísértésbe / szabadíts meg a gonosztól
  • tied az ország, a hatalom, a dicsőség
  • Ámen

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézust követni annyi, mint Isten akarata sze­rint élni;
* ellenségeidet szeretni;
* jót cselekedni mindenkivel.

Előzmények:

Egy szombaton a tanítványok kalászt tépdestek, és a farizeusok emiatt vitatkoztak Jézussal. Aztán Jézus a zsinagógájukban meggyógyított egy sorvadt kezű embert, ami szintén nem tetszett a zsidó vezetőknek. Végül sok beteget meggyógyított.

Első történet:

Márk 3,7–12: Az Úr Jézus tanítványaival a Galileai-tenger mellett tartózkodott. Sokan jöttek hozzá, hogy hallgassák. Nemcsak Galileából, hanem Júdeából, Idumeából, a Jordánon túlról, sőt Tírusz és Szidón környékéről is.

Jézus sok beteget meggyógyított. Voltak olyan betegek, akik igyekeztek Őt megérinteni, mert gyógyító erő áradt belőle. Emberek, akikben tisztátalan lelkek voltak, leborultak Jézus elé, és a lelkek azt kiálttatták velük: „Te vagy az Istennek a Fia!” Jézus megtiltotta nekik, hogy a nyilvánosság előtt ezt mondják róla. A Sátán ne reklámozza Őt! (vö. ApCsel 16,16–18)

Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy a hajóval a közelben maradjanak, hogy annak fedélzetére mehessen, ha túl sokan veszik szorosan körül.

Később Jézus felment a közeli hegyre, hogy imádkozzék. Ott maradt egész éjszaka. Aztán magához hívott tizenkét* férfit. Már előbb kiválasztott hét tanítványt, és még másik ötöt. Azok a tanítványok, akiket már ismerünk: Simon Péter és testvére, András, a két testvér: Jakab és János, a Zebedeus fiai; Jézus a Boanerges nevet adta nekik, ami azt jelent: a „a mennydörgés fiai”* . Majd a két barát: Fülöp és Bertalan, akit inkább Nátánaél néven ismerünk, és természetesen Lévi, akinek később Máté a neve.

A többi öt: Tamás*, Jakab az Alfeus fia és Taddeus*, akit Lebbeusnak vagy Júdásnak is hívnak, a Kananeus* vagy a zélóta* Simon, és végül Iskáriótés* Júdás, aki később elárulta Jézust.

Ők lesznek az apostolok, a „küldöttek”. Az Úr Jézus később elküldi majd őket, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtésnek (lásd Mk 16,15kk).

Tizenkét tanítványával az Úr Jézus lejjebb jött a hegyen, míg egy sík helyet nem talált. Ott nagy sokaság várta. Ismét sok beteg volt velük, akiket Jézus meggyógyított. Néhány emberből gonosz lelkeket űzött ki. Miután a betegeket meggyógyította, az Úr Jézus leült, és főként a tanítványokhoz szólt, hogy tanítsa őket. De a sokaság is jól hallhatta, amit mondott. Ezt a tanítást úgy ismerjük, hogy a „Hegyi Beszéd”, melynek első részét így nevezik: a „boldogmondások”. Mind a kilenc boldogmondás a „boldog” szóval kezdődik. Ez a szó azt is jelenti, hogy „szerencsés”, de inkább azt, hogy „áldott”, a teljes lelki boldogság (vagy üdv) értelmében, mint annak az áldásnak a következménye, melyet Isten mindenkinek személy szerint ajándékoz. (Gondoljunk a mi „szívélyes üdvözlettel”-ünkre).

Kiket nevez Jézus boldogoknak? (Ezt a Mt 5,3–12 szerint mondjuk el.)

  1. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”. Ezek mindenek előtt azok, akiknek nincs nagy földi vagyonuk, mely teher a számukra, és akadályozza őket abban, hogy Istent szolgálják. (Lukács csak szegényeket említ: Lk 6,20) De lehetnek a gazdag emberek közt is olyanok, akik tudják, hogy vagyonuk nem teszi őket boldoggá. Gondoljunk csak Jóbra, aki földi javaiból enni adott a szegényeknek, és nem panaszkodott, amikor mindenét elvesztette.
    Lelki szegények azok is, akik rájönnek arra, hogy szegények, mivel még nem övék Krisztus. Éppen őket tanítja meg Isten Lelke, hogy Jézus Krisztus evangéliuma teszi őket gazdaggá, és teljesen boldoggá. Elfogadhatják Őt, mint Üdvözítőjüket. Ezért övék a mennyeknek országa.
  1. „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Azok, akik őszintén sírnak bűneik miatt, bűnbocsánatot kapnak, és ezzel a mennyei Atya megvigasztalja őket.
  2. „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” A történelem tele van szigorú, gyakran kegyetlen uralkodókkal, akik erőszakkal próbálják hatalmuk alá hajtani a földet. Igyekezetük azonban végül mégis kudarcba fullad. Az Úr Jézus pedig a szelídeket nevezi a föld örököseinek. A szelídség nem gyengeséget jelent. Szelídek azok, akiknek a szíve tele van szeretettel mások iránt, azok, akik nem erőszakkal és ravaszsággal próbálnak helyet kiverekedni maguknak; ők mások hibáit is eltűrik. Nyugodtan alárendelik magukat Istennek, és tanácsait követik. Végül majd ők uralkodnak Krisztussal együtt a földön, nem ebben a földi életben, hanem az örök életben (lásd Jel 5,10: „És uralkodni fognak a földön”).
  3. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Az éhség és szomjúság erős vágyat ébreszt az étel és a víz után. Így vágyakoznak erősen ezek az emberek az igazság után. Az igazság mindaz, ami Krisztus által, Istentől származik: Áldásai, melyeket az Úr Jézus szerzett meg övéinek. (Lásd Zsolt 24,5: „Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.”) Lelki eledellel elégíttetnek meg.
  4. „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” A mindennapi életben azok, akik irgalmasok, akik a nyomorúságban segítik, vigasztalják, bátorítják az embereket, nem tartoznak a legravaszabbak közé. Keménynek, erőszakosnak kell lenned, hogy valamit elérj az életben! Igen, de Jézus itt arra tanít, hogy pont ezek az irgalmasok kedvesek Istennek. Majd ők is teljes irgalmasságot nyernek: Jézus Krisztus által megigazulnak,
    az Atya irgalmába fogadja őket.
  5. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” Ha a szív tiszta, ha a bűn le van győzve, a boldogok megláthatják majd Istent. Amíg értékesnek tartunk mindent, ami tisztátalan, nem vagyunk nyitottak Isten előtt. Ezért olyan fontos, hogy naponta imádsággal, bibliaolvasással tisztítsuk meg a szívünket, egyszóval Isten dolgaival foglalkozzunk.
  6. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Ritka az olyan ember, aki mindenkivel békességben él. Az Úr Jézus mégis azt akarja, hogy Isten gyermekei békések legyenek. Ne legyen gyűlölet, irigység, és féltékenység a szívünkben, hanem, mint Krisztus követői, békességben éljünk Istennel és felebarátunkkal…, így leszünk valóban Isten gyermekei. A „békét teremtő” sem jelenti azt, hogy „gyenge”, hogy tehetnek velünk, amit akarnak.
  7. „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” Isten gyermekeinek vágyakozniuk kell arra, hogy üldözzék őket? Azt nem, de ha üldözik őket az igazságért, ami az Istennel és Krisztussal való élet tartalma, boldogok. Óriási jövőjük van: itt egy ideig nehéz lehet nekik az üldözés miatt, de egyszer majd a mennyek országában zavartalanul dicsérhetik és magasztalhatják Istent.
  8. „Boldogok vagytok…” itt az Úr Jézus személy szerint az apostolokhoz szól. Boldogok, ha az emberek gyalázzák, megvetik, üldözik őket, ha rosszat hazudnak róluk, mivel Krisztus követői.
    Az apostolok azt a tanácsot kapják, hogy örüljenek, ha üldözik őket, hiszen így üldözték a prófétákat is. Mindenki meg fogja „kapni” a jutalmát a mennyben, akit Krisztusért üldöznek. A Lukács 6,26-ban azt olvassuk, hogy az Úr Jézus arra mutat rá a az apostoloknak, nem jó, ha minden ember jót mond róluk. Ezt tették régen a hamis prófétákkal is.

Mt 5,13–16: Az Úr Jézus tovább tanította apostolait. Azt mondta, hogy Ők a föld sója. A só átjárja az ételt, ízesíti, tartósítja azt. Így kell a tanítványoknak is szavaikkal, cselekedeteikkel átjárni az életet, óvni a világot a romlástól. Ők a világ világossága. Tehát Krisztust képviselhetik, aki azt mondta magáról, hogy Ő a „világ világossága” (Jn 8,12;9,5.). Az a munkájuk, hogy elvigyék mindenhova az evangélium világosságát. Néhány példával magyarázta meg ezt Jézus. Nem rejtethetik el a hegyen épített város, messzire kell látszódnia. Lámpást sem azért gyújtanak (Károli szerint gyertyát), hogy a véka (egy nagy edény, mellyel a gabonát mérik) alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék. Így a lámpás mindazoknak világít, akik a házban vannak. Így kell hogy fényljék az apostolok világossága is az emberek előtt. Hogy meglássák jó cselekedeteiket, az apostolok munkáját, és dicsőítsék mennyei Atyjukat.

Mt 5,17–19: Az apostolok ne gondolják, az Úr Jézus azért jött, hogy eltörölje a törvényt vagy a prófétákat. Azaz Ő nem számolja fel Mózes és a próféták régi könyveit. Inkább azért jött, hogy azokat betöltse. Ugyanis minden, a Messiás eljövetelével kapcsolatos törvény és prófécia beteljesedik az Ő eljövetelével és közbenjárói munkájával! A törvény ereje azonban megmarad mindaddig, amíg az ég és föld létezik. Ez is jutalma a törvény megtartásának! Aki a törvényt megtartja, nagy lesz a mennyeknek országában.

(Megjegyzés: a Mt 5,20–36 még nehéz a gyermekeknek, ezért kihagyjuk.)

Második történet:

Máté 5,37–48: Ebben a részben a tanítványok, és velük együtt minden keresztyén gyakorlati tanítást kap. (Azokat a részeket, melyeket a Lk 6 alapján dolgozunk fel, külön jelezzük. Ezek részben megvannak a Mt 7,1–12-ben is. Innen veszünk még néhány részletet „a kősziklára és a homokra épített ház”-ról szóló elbeszélés bevezetéséül; 236. lecke)

  1. Krisztus követőinek mindig őszintének kell lenniük: az igenjük legyen igen, és a nemjük nem.
  2. A régi „szemet szemért, fogat fogért” törvény Krisztus eljövetelével megváltozott. A gonosznak (annak, aki rosszul bánik veled) ne állj ellen! Ha az arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is! Ha valaki törvénykezni akar veled, és el akarja venni alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is! S ha valaki téged egy mérföld útra (kb. 2/3 km) kényszerít, menj el vele kettőre!
  3. Ha valaki valamit kér tőled, add azt neki, és ha valaki kölcsön akar tőled kérni, kölcsönözz neki, anélkül hogy azt visszavárnád!
  4. Megmondatott, hogy szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Jézus azt tanítja: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” Ezért jutalomra van kilátás: ha így bánsz ellenségeiddel, akkor mennyei Atyád gyermeke leszel.
    Isten gyermekeinek mindig arra kell gondolniuk, hogy Isten felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Ha tehát Ő nem tesz különbséget, akkor ne tegyünk mi sem. Ő kegyelmes a hálátlanok és a gonoszok iránt is.
    Lk 6,36: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” A szeretetet általános emberi tulajdonságnak kell tekinteni. Ha csak azokat szeretjük, akik minket szeretnek, azt tesszük, amit a vámszedők (és bűnösök). Nekünk tehát ellenségeinket is szeretni kell. Ha csak atyánkfiait köszöntjük, ugyanazt tesszük, mint a vámszedők (és bűnösök) A keresztyéneknek azokat is köszönteni kell, akiket nem nevezhetünk atyánkfiainak.
  5. Lk 6,37.41–42: „Ne ítéljetek és nem ítéltettek.” Ez jó lecke, mert még a keresztyének is könnyen elítélik felebarátjukat. Árgus szemekkel figyelik a másik felekezetből valót, sőt még a saját felekezet másik kegyességi irányzatához tartozót is.
    Ezzel kapcsolatban Jézus a gerenda és szálka példáját említi. Ha azt mondod a testvérednek, hogy ki akarod venni a szálkát, mely a szemében van, ez nagyon kedvesnek tűnik. Te tehát figyelsz a másik apró bűneire. De gondolj arra is, hogy a te szemedben meg gerenda van! A saját bűneid számodra sokkal nagyobbak. Nincs jogod felróni a szálkát a másiknál, míg ki nem vetted saját szemedből a gerendát.
  6. Lk 6,38: Jó adni valakinek valamit. A jutalma az, hogy sokat kapsz vissza. Jól, bőségesen megmérve (gondoljunk a gabonamérőre). Amilyen mértékkel mérsz, azzal a mértékkel mérve kapod azt vissza.
  7. Lk 6,43–46: A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jót. Gyümölcséről ismered meg a fát. A tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról szőlőt. Tehát mindig figyelnünk kell arra, hogy valaki mit tesz. Ha rosszat cselekszik, rossz ő is; ha pedig jót, akkor ő is az. Így tanulsz meg különbséget tenni azok között az emberek között, akik Jézust követik és Istent szolgálják, s azok között, akik nem ezt teszik. Ami nem azt jelenti, hogy a keresztyének bűntelenek. (Lásd még Mt 12,33kk; 233. lecke!)
  8. Az apostoloknak, és velük együtt Krisztus minden követőjének az a feladata, hogy tökéletes legyen, miként mennyei Atyjuk tökéletes. Nehéz feladat, melyre életünk minden napján törekedni kell, amely csak Jézus Krisztus által sikerülhet.

Még két fontos dologgal foglalkozunk a Hegyi Beszédből.

  1. Mt 6,1–4: Ha alamizsnát adunk a szegényeknek, ne azért tegyük, hogy az emberek dicsérjenek bennünket! A mennyei Atya akkor nem jutalmazza azt meg.
    Jézus idejében a tekintélyes adakozó előtt trombitáltak az utcán és a zsinagógában. Nem így kell, mondja az Úr Jézus. Ha alamizsnát adunk, ne tudja a bal kezünk, mit cselekszik a jobb, azaz ne azért tegyük, hogy dicsérjenek érte. A szegényeknek titokban kell adni adományunkat, feltűnés nélkül. Ez nemcsak azért fontos, nehogy büszkék legyünk jó cselekedetünkre, hanem a szegény számára is jobb, mert akkor nem kell szégyellnie szegénységét.
  1. Mt 6,5: Amikor imádkozunk, ne legyünk olyanok, mint a képmutatók, akik a zsinagógákban és az utcasarkokon állva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek! Biztos, hogy ezért nem kapnak jutalmat. Már megkapták azt, t.i. az emberek dicséretét. (Hogy a keresztyén embernek hogyan kell imádkoznia, arról a „Miatyánk”-kal kapcsolatban a 235. leckében lesz szó.)

Jegyzetek:

Tizenkettő – Ez a szám megegyezik Izráel tizenkét törzsének számával; a tizenkét apostol a lelki Izráelt képviseli (lásd Mt 19,28 és Jel 21,14).

Mennydörgés fiai – Nem tudjuk pontosan, miért kapta János és Jakab a „Boanerges” melléknevet. Feltehető, hogy hatásos igehirdetők voltak, vagy feltűnően tüzes lelkűek. És mégis éppen János a szeretet apostola. Olvassuk csak el három levelét! Ennek a melléknévnek a magyarázatául gondolhatunk a Lk 9,51–56-ra is: Jakab és János javasolták, hogy tűz (villám?) szálljon alá az égből, hogy elpusztítson egy samáriai falut, amelynek lakói nem akarták Jézust befogadni.

Tamás – Ennek a tanítványnak a mellékneve „didymus”, ami azt jelenti: „iker” (lásd Jn 11,16; 20,24; 21,2). A Tamás név arám eredetű és szintén azt jelenti: „iker”.

Taddeus – A Lk 6,16 szerint ő Júdás, Jakab fia. „Thaddai” (a „bátor”) szírül van, héberül „Júdás”.

Simon, a Kananeus vagy zélóta – A kananeus annyit jelent, hogy „vakbuzgó”, ami megegyezik azzal, hogy „zelotes”, zélóta. A zélóták szigorú zsidók voltak, akik féltették a vallást, és egyúttal, politikailag, arra törekedtek, hogy a zsidó nép szabaduljon meg a római uralom alól. Gondoljunk arra, hogy Júda(s) „Istent dicsérő”-t jelent.

Iskáriótes Júdás – Valószínűleg a júdeai Kérioth helységből való volt. Ő volt (Is-kariotes = Karioti férfi) az egyetlen nem galileai az apostolok között.

234

Énekek:

Református énekeskönyv: 133; 204:1–10; 299:1–5; 434:1–2
Jertek, énekeljünk: 103:1–3; 108:1–4; 169; 170
Harangszó: 35; 41; 44; 52:1.3
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 53:1.3; 73:3; 94; 146
Erőm és énekem az Úr: 126:1–3; 127; 128:1–3; 130

Megjegyzések:

Jézust követni annyi, mint Isten akarata szerint élni – Ebben a történetben arról van szó: Csak akkor tudjuk Jézust követni, ha Isten akarata szerint próbálunk élni. Buzdítsuk erre a gyermekeket! Tanítsuk őket arra, hogy csak akkor lesznek teljesen boldogok, ha minden igyekezetükkel követik az Úr Jézust. Mit jelent ez? Nem görcsösen próbálkozni azzal, hogy jót cselekedjünk, hanem valóban kegyelemből élni: Krisztus által tenni a jót. Nélküle nem tudunk úgy élni, ahogy Ő akarja. Szőlővesszőknek kell lennünk Krisztuson, a szőlőtőn (Jn 15,1–10): „Maradjatok énbennem és én tibennetek” (4a).

Az ellenségedet szeretni – Az ellenséget szeretni egyike a legnehezebb feladatoknak a keresztyének számára. Ugyanis sokkal könnyebb jó viszonyban lenni a hasonló gondolkodásúakkal! Az Úr Jézus arra akar megtanítani bennünket, hogy a boldogság egyik bizonyítéka, ha szeretjük azokat, akik gyűlölik a hitünket.

Jót cselekedni mindenkivel – Annyi minden visszatart bennünket attól, hogy mindenkivel jót cselekedjünk. Gyakran szégyelljük, hogy hitünket tettekkel bizonyítsuk. A példák, amelyeket az Úr Jézus ad, találóak: adni vagy kölcsönözni valakinek valamit úgy, hogy nem várjuk vissza, barátságosnak lenni ahhoz, aki fájdalmat okoz nekünk. Mind olyan feladat, amely egyáltalán nincs ínyünkre. Gondoljunk arra, hogy ezt csak a Szentlélek segítségével tudjuk teljesíteni. Ő akarja irányítani életünket és cselekedeteinket. Ha magunk akarjuk Jézus parancsát teljesíteni, reménytelenül kudarcot vallunk. Imádkozzunk komolyan az ehhez való fölülről jövő segítségért!

A feldolgozáshoz: A leckében tárgyalt anyag túlságosan terjedelmes és nehéz ahhoz, hogy egyetlen órán sikerrel fel tudjuk dolgozni. Javasoljuk hát, hogy két vagy három órán foglalkozzunk a lecke anyagával. Ehhez bőven találhat választási lehetőségeket a tanító az Aranymondások között és az Egyéb ötletekben. A feladat-tár eredeti szerkezetét, leckére osztását megváltoztatni nem akartuk. (A szerkesztő)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Keresztyénség a gyakorlatban: magatartás és viselkedés konkrét élethelyzetekben. Szeretni a felebarátot, még az ellenséget is. Előítéletek leküzdése. Jót cselekedni mindenkivel. (***)
  • Önvizsgálat, önismeret: vétkek, rossz tulajdonságok összegyűjtése. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem

  • Példák különböző népcsoportok negatív diszkriminációjára: zsidóüldözések, cigánykérdés, nemzetiségi problémák stb. (***)
  • Hogyan valósulhat meg háborús helyzetben, megszállás idején az ellenség szeretete? Mit tehet ilyenkor a keresztyén ember? (***)
    A téma okot adhat egy történelmi leckére, melyben konkrét történelmi példákon keresztül vizsgálhatjuk a kérdést, lehetőséget adva a vélemények ütköztetésére, a vitára is.

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A boldogmondások kifejező olvasása, felelgető olvasás. Feldolgozása szavalókórussal. (***)
  • Mondatelemzés: alárendelt összetett mondat okhatározói mellékmondattal (boldogmondások). (***)
  • Metafora jellegű képek, példázatok Jézus tanításában. Jelentés elsődleges és átvitt értelemben. (***)
  • Spontán szerepjátékok a gyermekek életéből vett helyzetekre. Életproblémák, konfliktusok, és azok megoldása. (***)
  • Párbeszéd írása megtörtént vagy elképzelt élethelyzetekre. A jelenetek dramatizálása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Vizuális kommunikáció: Példázat elsődleges és átvitt, gondolati jelentése alapján képi üzenet formálása. (***)
  • Alkalmazott grafikai feladat: könyvjelző készítése kép és szöveg egybeépítésével. (***)

Vázlat:

1. történet:

Galileai-tenger
Jézus – betegek gyógyítása

apostolok (apostol = küldött)
testvérek:
Simon Péter – András
„Mennydörgés fiai” testvérek: Jakab – János
barátok:
Fülöp – Bertalan (= Nátánaél)
Máté (= Lévi) – vámszedő
Tamás (Dydimus: „iker”)
testvérek:
Jakab, az Alfeus fia
Taddeus (= Lebbeus vagy Júdás)
Simon a Zélóta
Júdás Iskáriótes (Jézus elárulója)

Hegyi Beszéd

Boldogmondások:
Boldogok:
– lelki szegények
– akik sírnak
– szelídek
– akik éheznek és szomjaznak az igazságra
– irgalmasok
– tiszta szívűek
– akik békét teremtenek
– akiket üldöznek
– Krisztus követői
(apostolok + keresztyének)

2. történet:

A keresztyének kötelessége:
– becsületesnek lenni
– jót tenni
– adni viszonzást nem várva
– felebarátját szeretni
– ellenségét szeretni
– nem ítélni és nem ítéltetni (szálka és gerenda)
– jó cselekedeteket cselekedni
– tökéletesnek lenni

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Egyedül Jézus a Szabadító.
* A jó cselekedet Istentől van.

Előzmények:

Az Úr Jézus tanítványaival szombaton gabo­naföldeken ment át. A tanítványok tépdesték és ették a kalászokat. A farizeusok emiatt elítélőleg szóltak Jézusnak. Jézus két példát mondott el nekik válaszul.

Történet:

Jézus azon a szombaton (a Mt 12,9 szerint; Lukácsnál „egy másik szombaton”), a tanítványok kalásztépéséről folytatott beszélgetés után, bement a zsinagógába. Ebbe a zsinagógába jöttek a farizeusok is, akikkel beszélt.

Volt ott egy sorvadt kezű ember. A farizeusok, akiket Jézus megfeddett, mert hiányzott belőlük a felebaráti szeretet, és akik dühösek voltak a Jézustól kapott válasz miatt, azzal a céllal, hogy vádat emeljenek ellene, egy fogas kérdést tettek fel neki: szabad-e szombatnapon is gyógyítani? Természetesen erre a részben béna emberre gondoltak. Nem mintha részvétet éreztek volna iránta, hanem csak föl akarták használni, hogy Jézust zavarba hozzák.

Jézus egy kérdéssel válaszolt: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az a verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!” A szombati nyugalom nem akadály, hogy felebarátunkkal jót cselekedjünk. Ekkor így szólt ahhoz az elszáradt kezű emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő megtette, amit Jézus mondott, és azonnal meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik.

Ez egyáltalán nem tetszett a farizeusoknak és az írástudóknak. Dühösek voltak Jézusra, és azon tanakodtak, hogy mi módon tudnák Őt megölni. (A zsidó törvény szerint a szombatrontót meg kellett ölni.)

Jézus tudta, mit terveznek ellene ellenségei. Még nem jött el az ideje, hogy meghaljon. Ezért eltávozott a zsinagógából.

Sok beteg követte Jézust, és Ő meggyógyította mindnyájukat azon a szombaton.

Szigorúan meghagyta nekik, hogy semmit se mondjanak róla, mert egyáltalán nem akarta ellenségeit felingerelni. Ezzel Ézsaiás próféciája teljesedett be, amelyik arról szól, hogy Isten szolgája, akit az Úr kiválasztott, Isten szerelmese, akiben lelke kedvét leli, meg fogja kapni Istentől az Ő Lelkét. Ezáltal tudja majd mindezeket a csodákat cselekedni.

Ez a prófécia természetesen az Úr Jézusról szólt. Őt nevezték Isten szolgájának, mivel megbízását az Úrtól kapta. Nagyon különös textus: „És igaz ítéletet hirdet a népeknek”. Az „ítélet”* itt az evangéliumot jelenti, és nem Jézus ítéletét az ítélet napján. Az evangélium, az

örömhír, nemcsak a zsidóknak, hanem más népeknek is hirdettetik. Az evangélium ugyanis a jó és rossz közti különbséget is tartalmazza.

Bár az Üdvözítő oly nagy hatalmat fog kapni, mégis alázatos marad. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Tehát azt akarja, hogy munkája lehetőleg titokban történjék.

Könyörül majd azokon, akik nyomorúságban vannak, és azokon, akiknek kicsi a hite: „Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest (a nádszál belét) nem olt ki.” (A nád gyönge, bizonyára törött, és mégis meggyújtható. Nem lángol fel hirtelen, hanem csak parázslik, és úgy áraszt valami meleget.)

Addig nem fejeződik be Jézus alázatos szolgálata, míg diadalra nem viszi az ítéletet.

„És az ő nevében reménykednek majd a népek”, ez azt jelenti, hogy a népek vágyakoznak Jézus Krisztus neve után. Megtanulják hinni, hogy csak benne nyerik el a megváltást.

Kiegészítés (csak felsősök számára):

Máté 12,22–37: Ezt a részt nem mint különálló elbeszélést tárgyaljuk, hanem az előző rész folytatásaként beszélhetünk róla. Ugyanazon a szombaton egy ördögtől megszállott embert hoztak Jézushoz (a farizeusok, hogy Jézust próbára tegyék?). Az Úr Jézus meggyógyította őt, aki a megszállottság következtében vak és néma volt. Azokra, akik látták, ez nagy hatással volt, de a farizeusok azzal rágalmazták meg Jézust, hogy csak Belzebubnak*, az ördögök fejedelmének segítségével űzhette ki az ördögöt.

Jézus erre azt felelte, hogy ez nem lehetséges, mivel az az ország, amely önmagával meghasonlik (gondoljunk csak egy polgárháborúra), elpusztul. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzné ki, nem maradhatna fenn az országa.

Ezt a témát Jézus még tovább folytatta. A rágalmazó farizeusokat komolyan elítélte (31. és 32. v.). Minden bűnt és káromlást meg lehet bocsátani az embereknek, még azt is, amit káromolva mondanak az ember Fia ellen, de azt nem, ha valaki a Szentlélek ellen (aki által Jézus ebből az emberből az ördögöt kiűzte) szól. Ez a bűn sohasem bocsáttatik meg.

Jézus csípősen jellemezte ezeket a farizeusokat. Viperák fajzatai ők, azaz kívülről simának és ártalmatlannak látszanak, mint a vipera tojásai, de belülről mérges kígyók. Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, de ha rossz a fa, akkor csak rossz gyümölcsöt teremhet. Ilyenek ők is, és mindenki, aki gonosz: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat” (Károli fordítás).

Az Isten országa és a Sátáné tehát szemben állnak egymással. Az Úr Jézus figyelmeztetett, hogy minden haszontalan szóról számot kell adni az ítélet napján. Ügyelni kell minden szóra, amit kimondunk: „Mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.”

Jegyzetek:

„Ítélet” – Jézus nem szószerint idézi az Ézs 42,1–4 textusát, hanem lényege szerint. Az eredeti szövegben ez áll: „törvényt hirdet a népeknek”. Majd később: „igazán hirdeti a törvényt”. Az igaz ítélet tehát az igazán hirdetett törvény, a megújított törvény, az evangélium.

Belzebub – „Bel” vagy „Baál” annyit jelent, hogy „úr”. „Zebub” „légy”, tehát Belzebub, a „légyisten” vagy a „legyek ura”, a filiszteus Ekron város istene (lásd 2Kir 1,2 kk.). A Mt 10,25-ben említett „a ház ura” ugyanaz. Az Újszövetség szerint tehát ő az ördögök fejedelme.

Énekek:

Református énekeskönyv: 89:1; 146:2–5; 200:1–6
Jertek, énekeljünk: 153; 166:1–3; 197
Harangszó: 37; 44; 53:1.5; 54
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2.5; 50:1.5; 51:1–2; 87
Erőm és énekem az Úr: 18; 29; 34

Megjegyzések:

Egyedül Jézus a Szabadító – A történet és a kiegészítés is arra mutatnak rá, hogy egyedül az Úr Jézusnál találjuk meg a betegségből és a bűnből való szabadulást. Ez mindig ellenkezést támaszt, itt a farizeusokban és az írástudókban, majd évszázadokon át mostanig számtalan tévtanítóban vallásos téren. Érthetetlen? Nem, mert az ember állandóan maga próbálja magát megtartani, és a trónra ültetni. Üdvözítő, Szabadító számára szívünkben természetünknél fogva nincs hely. Csak a Szentlélek nyithatja meg szívünket az Úr Jézus előtt. A farizeusok és írástudók ellenséges viselkedése valójában az emberiség Isten és Krisztus elleni általános magatartása. Vigyázzunk hát ezeknek az embereknek a megítélésével. Jó a saját szívünk mélyébe alászállni, hogy felfedezzük, mi is olyanok vagyunk. Ennél sokkal gazdagítóbb, ha, a Szentlélek által, az Úr Jézust Szabadítónkként elfogadhatjuk.
A kiskiskolásoknak csak a sorvadt kezű ember gyógyulásának történetét mondhatjuk el, de rámutathatunk még a farizeusoknak és írástudóknak az Úr Jézus elleni gyűlöletére is.

A jó cselekedet Istentől van – Jézus úgy lép fel, mint akinek hatalma van a szombat fölött. Új tartalmat ad a törvénynek, az irgalmasságot, a szeretetet helyezve a középpontba. Ahogy Pál apostol is mondja: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róm 13,10) A szeretetből tehát jócselekedetek fakadnak, melyek világítanak (Mt 5,16); gyümölcsként ékesítik az embert (Mt 7,17kk), melyeket Isten előre elkészített az övéinek, hogy azok szerint éljenek (Ef 2,10).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (A NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A vasárnap, mint ünnep a család és a helyi közösség életében. (**)
  • A szeretet, mint legfőbb érték. A szeretet parancsa fontosabb a vallási törvények, formák külső megtartásánál. (** ***)
  • Segítségnyújtás a bajban. Kiindulás konkrét élethelyzetekből. (***)
  • A jó és a rossz cselekedet. A szándék, mint cselekedeteink mozgatója. Rejtett szándékok, indulatok. Önvizsgálat. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem

  • Egyháztörténet: Keresztyén- és eretneküldözések. (***)
    Keressünk példákat az egyháztörténelemben, kik voltak azok, akik hevesen szembefordultak az Úr Jézussal és követőivel, a keresztyénekkel, az evangéliummal. Találunk ilyeneket a római katolikus egyházban, de a reformáció egyházaiban is.

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Párbeszéd kifejező olvasása a beszélő szándékának érzékeltetésével. (**)
  • Bibliai történet dramatizálása írott párbeszéd felhasználásával, ill. spontán szövegalkotással. (**)
  • Szólásmagyarázat. (***)
  • Írásbeli szövegalkotás:
    – Élménybeszámoló valamelyik szereplő nevében. (**)
    – Elbeszélő fogalmazás a példabeszéd konkrét jelentéséhez kapcsolódva. (**)
    – Elbeszélő fogalmazás a példabeszéd (szólás) átvitt jelentéséhez kapcsolódva. (***)

Vázlat:

Jézus
zsinagóga
sorvadt kéz
farizeusok és írástudók
fogas kérdés
szombat: juh a veremben – abból való
kihúzás
„Nyújtsd ki a kezedet!”

Jézus csendben cselekszik
Ézsaiás

Kiegészítés:
ugyanaz a szombat
vak és néma megszállott
az ördög kiűzése

káromlás: Belzebub
ez a bűn nem bocsáttatik meg

a jó és rossz fa gyümölcse
farizeusok: viperák fajzatai

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A nyugalom napja Isten dicsőségére szolgál.
* Az emberért van és nem az ember ellen.

Előzmények:

Jeruzsálemben Jézus látogatást tett a Betesda tavánál. Ott szombaton meggyógyított egy béna embert. A zsidóknak aztán a maga és Atyja mun­kájáról beszélt.

Történet:

Jézus egy szombaton tanítványaival vetések közt átvezető ösvényen haladt. A gabona aratásra érett. A tanítványok éhesek voltak, és tépdesték a kalászokat. Kimorzsolták belőlük a szemeket, és megették. Ez megszokott dolog volt Izráelben. Ha éhes volt valaki, nyugodtan tépdeshetett kalászokat más földjén. Ezt az 5Móz 23,25–26 is így rendelte. Csakhogy… természetesen nem arathatta le valaki más gabonáját, hogy elvigye. Ugyanígy nyugodtan ehetett valaki más szőlőjéből, amíg jól nem lakott, de nem szedhetett szőlőt kosárba, hogy magával vigye.

Miért voltak éhesek a tanítványok? Jézus úton volt velük a zsinagógába (lásd Mt 12,9: „Onnan eltávozva bement a zsinagógába”; 233. lecke). Valószínűleg nem ettek, mielőtt elindultak. Nem tettek rosszat azzal, hogy kalászokat tépdestek. A farizeusok mégis kérdőre vonták Jézust. Szombat van, a nyugalom napja! „Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton”, mondják a farizeusok szemrehányóan. Feltűnő, hogy a farizeusok nem a tanítványokat, hanem Mesterüket vonták ezért kérdőre. Úgy vélték, hogy figyelnie kellett volna erre, és meg kellett volna tiltania. Az volt a céljuk, hogy viszálykodást támasszanak Jézus csapatában? Ezt a szombatnapi kalásztépést* nagy bűnnek tartották e zsidó tanítók. Hiszen, aki szombatnapon munkát végzett, azt meg kellett ölni, olvasható a 2Móz 31,14–15-ben.

A kérdés most az, munka-e, ha útközben kalászt tép valaki, hogy az éhségét csillapítsa. Szombaton is kell enni. De az ételt már szombat előtt el kellett készíteni. A gabona viszont készen állt, hogy megegyék, csak le kellett szakítani. Isten így gondoskodott az éhes tanítványokról.

Az Úr Jézus nagyon különös választ adott a farizeusoknak. Be akarta bizonyítani nekik, hogy tévesen alkalmazzák a törvényt. A nyugalom napja megtartásának szép parancsát kínos kötelességgé tették. Egész nap ügyelniük kellett arra, hogy ők maguk vagy mások ne tegyenek valamit. Így nem élvezték a nyugalmat úgy, ahogy az Úr „a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent” (2Móz 31,17). Pedig a szombatnak pont az a célja, hogy az Úr ünnepe legyen! Jézus egy ószövetségi eseményre emlékeztette a farizeusokat (lásd 1Sám 21; 102. lecke). Nem olvastak Dávidról? Saul elől menekült, és nem volt nála kenyér. Akkor a szent hajlékhoz ment Nóbban, és öt kenyeret kért a főpaptól*. Csak szent kenyerek voltak ott. Közönséges ember nem ehetett belőlük. Minden szombaton tizenkét friss kenyeret tettek a szent kenyerek asztalára. A régiek a papokéi voltak (lásd 3Móz 24,8–9). Dávid a szent kenyerekből kért a maga és szolgái számára, akiket magával hozott (és valahol vártak rá; lásd 1Sám 21,2–3).

Ezzel a példával az Úr Jézus arra akart rávilágítani, hogy bizonyos körülmények között nem szükséges a törvényt megtartani. Aztán még ezt is mondta: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” Nem szabad, hogy a szombat teher és iga legyen. Ezt a napot jótéteményként kaptuk. Akkor megpihenhetünk a hatnapi munka után. Isten célja nem az volt, hogy teher legyen számunkra a szombat; ezért mi se tegyük azt teherré. Isten az embert egy nappal azelőtt teremtette, mint ahogy a szombatot elrendelte, a szombatot tehát Isten ajándékaként kapta. Nyugodtan gondoskodhatunk akkor is a testünk fenntartásáról, mint ahogy a tanítványok tették, amikor kalászokat tépdestek, és a gabonaszemeket megették.

Jézus még példát is hozott fel. A papok dolgoznak szombaton a templomban, amikor áldoznak. Ezt Isten parancsára teszik, és ezért ártatlanok. Tehát nem vétkeznek a törvény ellen.

„De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt”, mondta az Úr Jézus a farizeusoknak. Ez azt jelenti, hogy Jézus tanítványai most ugyan nem a templomban vannak, de vele, Jézussal, aki nagyobb a templomnál.

Aztán egy szigorú rendreutasítás következik. Hóseás prófétától idéz (lásd Hós 6,6). Ha a farizeusok jobban megértenék Hóseás szavait, nem kárhoztatnák olyan csúnyán a tanítványokat. Ugyanis az Úr azt mondatja Hóseással, hogy Ő többre értékeli az irgalmasságot („szeretetet”), mint az áldozatot. Természetesen jó, ha szigorúan megtartja valaki a törvényt azzal, hogy áldozik, és minden más rendelkezést hűségesen teljesít, de sokkal fontosabb ennél az, hogy felebarát iránti szeretet legyen a szívében. Ha a farizeusok ismerték volna az irgalmasságot, nem ítélték volna el „azokat, akik nem vétkeztek” (Jézus tanítványait), mondta Jézus. Végül így szólt: „Mert az Emberfia ura a szombatnak.” Ezzel azt akarta kinyilvánítani, hogy az Ő eljövetele által minden megváltozik. Általa a régi törvényeknek a tartalma teljesen újjá lesz. Így itt a szombaté is. Isten a nyugalom napját a bűneset előtt rendelte el. Ádám és Éva ezzel a nappal kapcsolatban nem ismertek semmiféle szabályt, de kétségtelenül tiszteletben tartották, hogy Teremtőjüket dicsérjék ekkor. Énós napjaiban kezdték először segítségül hívni az Úr nevét (1Móz 4,26). Az Emberfia, Jézus Krisztus, Isten és Teremtő, ezért Ő is Ura a szombatnak. Az szó szerint az Ő nyugalomnapja! Az, ahogy Ő ezt a napot felhasználta, jó. És ha nem dorgálta meg tanítványait azért, mert kalászokat tépdestek, ahhoz a farizeusoknak egyáltalán semmi közük.

Jegyzetek:

Szombatnapi kalásztépés – A szombati tilalmat a zsidóság különös tiszteletben tartotta: A farizeusok szerint az ember szombat-törvényhez való viszonya mutatja meg kegyességének belső igazságát. A rabbinátus írástudomány 38 különféle munkát sorol fel, amit szombatnapon tilos volt végezni. Főleg mezőgazdasági munkákról van szó, köztük az aratás munkálatairól. A kalásztépés is aratásnak számított.

Főpap – A Márk 2,26-ban azt olvassuk: „Abjátár főpap idején”. Viszont az 1Sám 21,2 Ahimelek papot említ. Ő Abjátár édesapja volt, és őt ölte meg Dóég Saul parancsára (lásd 1Sám 22,18; 102. lecke). Jézus nem tévedett, amikor azt mondta, hogy ez Abjátár főpapsága idejében történt, aki Ahimelek fiai közül egyedül menekült meg Dóég vérengzéséből, és az efóddal Dávidhoz menekült (lásd 1Sám 22,20–23; 23,6). Édesapja halála után mindjárt ő lett tehát a főpap, mint annak utóda.

Énekek:

Református énekeskönyv: 122:1.3; 163:1–5; 255:1–3.7–8; 378:1
Jertek, énekeljünk: 67; 89; 181
Harangszó: 37:1–2; 44; 53:1.7
Dicsérjétek az Urat!: 10:1; 12; 50:1.6; 95:1
Erőm és énekem az Úr: 39; 97

Megjegyzések:

A nyugalom napja Isten tiszteletére rendelt nap – A zsidó szombat helyett a keresztyének a vasárnapot ünneplik. A szombat a hét hetedik napja, a vasárnap az első. Ezzel a történettel kapcsolatban meg lehet magyarázni, hogy miért történt ez a változás. A keresztyének a nyugalom napját Krisztus feltámadása emléknapjának tekintik. „Úr napjá”-nak is szokták nevezni, tehát annak a napnak, melyen az Úr Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk. A vasárnap ezért a hét első napja.
Kálvin János reformátor Institutio-jában (II. kötet, VIII. fejezet 28–34. paragrafus) bő magyarázatot ad a negyedik parancsolatról: a zsidó szombatról és a keresztyén vasárnapról. Ennek rövid összefoglalása: Izráel számára, de a keresztyének számára is a nyugalom napjának megtartása azt jelenti, hogy az ember ezen a napon nem munkájával foglalkozik, hanem azzal a nyugalommal, melyet csak Istenben találhat meg. A szombat előképe az örök nyugalomnak, melyet akkor találunk meg, ha hiszünk Jézus Krisztusban és az Ő feltámadásában. Ezért a keresztyének többé nem a hetedik napot tartják a nyugalom napjaként, hanem az első napot, mely arra emlékeztet, hogy az Üdvözítő a hét első napján támadt fel. Ez a nap tehát többé nem azt jelenti, mint a szombat, de, Kálvin szerint, mégis ugyanaz a tartalma: ezen a napon Istent tiszteljük. Emellett Krisztus feltámadásának napjára is emlékeztet (gondoljunk az „Úr napja” elnevezésre). Gyakorlatilag, Kálvin rendkívül fontosnak tartja, hogy a keresztyén gyülekezet számára van a hétnek egy külön napja, mely nyugalom napjául szolgál. Ezen a napon a gyülekezet összejön, hogy imádkozzék, énekeljen, Isten igéjét hallgassa, és adakozzék szűkölködő embertársai számára. A vasárnapnak, mint a nyugalom napjának megtartása tekintetében a keresztyén egyházakban és gyülekezetekben még sincs egység. Néhányan törvényeskedően tartják meg a vasárnapot, mások kirándulási napnak használják, melyen a kikapcsolódást magasabbra értékelik az Isten dolgaival való foglalkozásnál. Ez a nap azonban világosan az Úr tiszteletére rendelt nap, és hol találhatunk többet róla, mint igéjében?
A nyugalom napja ünnepnap kell hogy legyen a gyermekek számára is. Ehhez mi keresztyének általában nem nagyon értünk.
A hetednapos-adventisták a hetedik napot tartják meg, mint nyugalom napját, bár ők is keresztyének. Megtartják azt a zsidó tilalmat is, hogy nem esznek sertéshúst.
A messiáshívő zsidók is a hetedik napot tartják meg, mint a nyugalom napját.

A nyugalom napja az emberért van – Isten törvénye az ember létérdekét szolgálja, életét védi, amikor a hetedik napra a munkától való megnyugvást és Isten felé fordulást rendel. Ha megnézzük egy átlagos magyar család vasárnapját, nem egészen ezt a nyugalmat találjuk. Sokkal inkább a pénz utáni hajsza, a még többet akarás vagy a szórakozás uralja a hétvégéket, legyen ez szombat vagy vasárnap. Talán ennek is köszönhető, hogy a szívinfarktus vagy az idegi alapú neurózis népbetegségnek tekinthető, mint a rendetlen életmód, a túlhajszoltság következménye. Pedig az az ige, hogy „a szombat lett az emberért”, védelmet jelent, nem csak a farizeusok és farizeus lelkületű emberek túlbuzgó törvényeskedésével, hanem korunk emberének önmagát és környezetét kizsigerelő életmódjával szemben is. Aki a nyugalom napját nem használja fel testi, de különösen lelki nyugalomra, az hét közben kevesebbet tud teljesíteni. A nyugalom napja amellett, hogy Isten tiszteletét szolgálja, az Úr szolgálata által az ember lelki és testi egészségét is rend-ben tartja.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Háztartástan

  • A magyar családok hétvégi hajszoltsága és ennek következményei. A vasárnap, mint ünnep a család és a helyi közösség életében. (***)
  • A testi-lelki egészség és a helyes életrend, életmód összefüggései. (***)
  • A család egészsége: helyes hetirend, a vasárnap rendje. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Elbeszélő fogalmazás írása egy vasárnapról személyes élmény vagy elképzelés alapján. (***)

Történelem / Társadalmi ismeretek

  • A szombatnapot megtartó zsidó/keresztyén vallási közösségek a történelemben és a jelenkorban: szombatosok, hetednapos adventisták, messiáshívő zsidók stb. (***)
  • A reformátorok (főleg Kálvin) állásfoglalása a vasárnappal kapcsolatban. (***)

Vázlat:

szombat
Jézus
a tanítványok éhesek
kalászokat tépnek

farizeusok: a szombat nyugalomnap

Dávid – a szent kenyerek
papok – áldoznak szombaton
szombat: Isten ajándéka
Jézus: Ura a szombatnak is

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A betegség, mint a bűn következménye.
* A Biblia olvasása által ismerjük meg Jézust.

Előzmények:

Kapernaumban az Úr Jézus hívta Lévit, a vám­szedőt, hogy kövesse Őt.

Első történet:

Zsidó ünnep volt Jeruzsálemben. Az Úr Jézus engedelmeskedett annak a parancsnak, hogy a nagy ünnepeken részt kell venni, és ezért fölment a fővárosba, ahol a templom volt. Melyik ünnepet ülték? Valószínűleg a húsvétot, mivel leginkább ezt szokták megünnepelni.

A tanítványokról nem történik említés, de feltehető, hogy Mesterükkel együtt utaztak.

Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az Úr Jézus a medencéhez ment, melyet héberül Betesdának* („Irgalmasság háza”) neveztek. A Juh-kapunál volt, a templomtértől nem messze. Ennek a medencének öt oszlopcsarnoka volt. Gyógyfürdőnek nevezhetnénk. Betesdában akkor nagyon sok beteg tartózkodott. A Biblia három csoportot említ: vakok, sánták, sorvadásosak (a Károli fordítás szerint: aszkórosok), tehát olyanok, akik nehezen tudtak gyorsan helyet változtatni. Mindnyájan a víz megmozdulását várták.

Miért? Egy meghatározott pillanatban (vagy: időnként) egy angyal jött Betesdába. Felkavarta a vizet. Aki a betegek közül elsőnek lépett a vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben is szenvedett. Arra is gondolnak, hogy az angyalt pont az ünnepnapokon küldte Isten, hogy ezt a munkát elvégezze. Ez persze csak feltevés. Erről a jelenségről különfélék a vélemények: Időszakosan felbuzgó gyógyforrásról van szó; gyógyító erejűvé vált a víz, miután az angyal felkavarta; vagy abban a pillanatban isteni erő volt ott jelen? Mindenesetre a víz gyógyított, miután az angyal felkavarta. De mindig csak egy valaki gyógyult meg, éspedig az, aki elsőnek lépett a vízbe. Az angyalok, Isten megbízásából, állandóan tevékenykednek az emberek között. Nem sokat tudunk a munkájukról. Talán többet tesznek a betegek gyógyulása érdekében, mint ahogy mi gyanítjuk? Mindenesetre tudnunk kell, hogy Krisztus visszajövetele után nem lesz többé semmiféle betegség.

Megjegyzés: Látták a betegek az angyalt? Hiszen, akik Istent igazán félik, nem tudnák elviselni, ha megpillantanának egy angyalt. Vagy csak a víz megmozdulását látták?

Szombat volt. Jézus egy a sok közül, akik ott jártak a Betesda csarnokaiban. A látogatók, nyilván a betegek hozzátartozói vagy barátai azok, akik arra használták fel a nyugalom napját, hogy betegeiket meglátogassák.

Jézus odalépett egy emberhez, aki, amint megtudta, már harmincnyolc éve beteg. Valószínűleg csaknem teljesen béna volt, amint a következőkből kitűnik.

Jézus megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”

Az Úr Jézus kérdése első pillanatra sablonosnak látszik. Úgy is mondhatnánk, hogy nem valami tapintatos. De akkor megfeledkezünk arról, kicsoda Jézus: Isten Fia! Isteni célja volt ezzel a kérdéssel. Hiszen szíve mindig tele volt irgalommal és szeretettel a bűnösök iránt: „Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik 7,18).

Így vonta a figyelmet a gyógyító eszközről (az angyal által felkavart vízről) az Orvosra, saját magára! A beteg azt felelte: „Uram, nincs emberem, hogy amint felzavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Ennek az embernek tehát segítségre volt szüksége, bár láthatólag még tudott, ha lassan is, mozogni. Ez mutatja, hogy béna volt. (Ezért adtuk ennek történetnek ezt a címet: „A béna meggyógyítása a Betesda tavánál”.)

Meglepő, hogy a beteg nem beszélt csúnyán az emberekről. Szelíden jelentette ki, hogy senki sem segített rajta az elmúlt évek folyamán. De az is kitűnik, már föladta a reményt, hogy ez valaha is még megtörténik. Vagy talán ez az idegen tenni akar érte valamit?

Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”

Azonnal fel tudott állni. Fölvette az ágyát, és elment vele. Nincs szó arról, hogy köszönetet mondott-e jótevőjének. Viszont az kitűnik, hogy Jézus ennek az embernek a meggyógyítása után gyorsan elment, és eltűnt a tömegben. Így nyílván nem is volt alkalma köszönetet mondani.

De… szombat volt azon a napon. És a frissen meggyógyult ember az ágyát viszi! Ebből baj lesz…

A zsidók (gondoljunk itt a főtanács tagjaira) látták, hogy ez az ember az ágyát viszi. Nem tudjuk, vajon felismerték-e, hogy ő az, aki annyi éve feküdt már a Betesdában. Szigorúan rendreutasították: „Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Azok szerint a szabályok szerint, melyeket a szombattörvényekre hivatkozva a népre ráróttak, teljesen igazuk volt (vö. Jer 17,21).

A meggyógyult ember azt felelte: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Ezzel nem arra akarta hárítani a felelősséget, aki őt meggyógyította, hanem azt akarta bizonyítani, hogy jótevője iránti tiszteletből engedelmeskedett a parancsának.

Furcsa, hogy a zsidók nem is csodálkoztak azon, hogy ez az ember meggyógyult. Csak az érdekelte őket, hogy ki az, aki szombaton gyógyított, mert azt kérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel, és járj?” Számukra a szombat parancsának megszegése fontosabb volt, mint a gyógyulás.

Az embernek be kellett vallania, hogy nem tudja, ki gyógyította meg. Jézus ugyanis rögtön azután elment, és eltűnt a tömegben.

A meggyógyult ember a templomba ment. Lehet, hogy az ágyát valahol letette. Érthető, hogy első útja a templomba vezetett. Oly sok évig nem tehette! Most a megfelelő helyen adott hálát Istennek a gyógyulásáért. (Így kell nekünk is legelőször Istennek hálát adni a gyógyulásunkért.)

Jézus is elment a templomba. Ott találta a meggyógyult embert. Azt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled!” Mit jelent ez? Ennek az embernek a betegsége valami bűn büntetése volt? És most vigyáznia kellett, hogy ne vétkezzék, nehogy újból még betegebb legyen, vagy egy másik sokkal nagyobb baj ne érje?

Az Úr Jézus már kétszer említette beteg embernek a bűnt: itt és annak a bénának, akit négy barátja vitt Jézushoz. Annak azt mondta: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid” (lásd többek között Márk 2,5; 229. lecke), de ebből nem lehet azt feltételezni, hogy a bénaság valami bűn következménye volt. Itt azonban világosan összekapcsolta Jézus a betegséget és a bűnt. (Lásd a megjegyzésben: „A betegség, mint a bűn büntetése”.)

Jézus rá akart mutatni ennek az embernek arra, hogy valami módon vétkezett. Ismerte a szívét. Tudta, hogy hamar hajlandó a bűnre. Az a figyelmeztetés, hogy „valami rosszabb ne történjék veled”, a bűn örök büntetésére: az örök halálra céloz. Az ember most megtudta – honnan, arról nincs szó –, hogy Jézus gyógyította meg őt. Elsietett, hogy megmondja ezt a zsidóknak.

Ezzel kapcsolatban sokfélére lehet gondolni. Így akarta a zsidók vádját, hogy megszegte a szombatnapi parancsot, magáról Jézusra hárítani. Természetesen az is lehet, hogy Jézust akarta dicsérni, de arra nem gondolt, hogy ez jótevője számára veszélyes lehet. Mi ez utóbbit fogadjuk el inkább. Itt ügyelnünk kell arra, hogy természetesen jó az az igyekezet, hogy Jézust dicsőítsük, de néha óvatosan kell ezt tenni. Buzgóságunkkal rosszat is tehetünk.

Ennek a híradásnak a következményét könnyű kitalálni. A zsidók most Jézusra haragszanak. Ő, a rabbi vétett a szombatnapi törvények ellen azzal, hogy valakit szombaton gyógyított meg, és ezt még azzal is tetézte, hogy más valakivel is azt tetette, amikor azt mondta neki, hogy vigye a nyoszolyáját. Azt tervezték, hogy ezért megölik!

Amikor a zsidók megtalálták Jézust, kérdőre vonták bűnéért. Lehet, hogy a főtanács elé vitték, hogy ott nyilvánosan bevádolják, de ezt nem tudjuk biztosan.

Jézus arra a vádra, hogy megszentségtelenítette a szombatot, azt felelte: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Jézus nyíltan kijelentette, hogy Ő Isten Fia, Istent most Atyjának nevezte. (Ezt a kijelentését később Kajafás és a főtanács előtt még szemére vetik – lásd többek közt Lk 22,70; 307. lecke).

Hiszen: ha Isten szombaton a teremtett világról és teremtményeiről nem gondoskodnék, nem lehetne élet. Ezért munkálkodott a Fiú is. Az Ő munkássága ebben az esetben az, hogy meggyógyította azt az embert, aki már harmincnyolc éve beteg volt. Ez a munka Isten dicsőségére történt. Ilyen tevékenységet minden időben lehet a nyugalom napján végezni. Mivel Jézus maga is Isten, Ő is mindig munkálkodik. Azt is meg kell tehát említenünk, hogy Isten a világot Fia által teremtette (lásd Zsid 1,1–2).

A zsidók Jézus szavait súlyos istenkáromlásnak tekintették. Nemcsak a szombatot gyalázta meg, hanem azt is mondta, hogy Isten az Atyja, ezzel magát Istennel egyenlővé tette! Ezért még szilárdabb az elhatározásuk, hogy meg kell Őt ölni.

Második történet: (felsősöknek)

Jn 5,19–47: Ez Jézus tanításának egyik részlete. A gyermekek számára nagyon fontos rész, mivel ezáltal megismerik, milyen viszony van az Atya és a Fiú között.

Ezt a részt úgy próbálhatjuk meg legjobban tolmácsolni, ha olvassuk és magyarázzuk az igét.

19. v. Jézus az Atyához való viszonyáról beszél. A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya. Mert amit az Atya tesz, azt teszi a Fiú is. Azt is mondhatnánk, hogy az Atya és a Fiú egyformán cselekszik.

20–21. v. Hogy történik ez? Az Atya szereti a Fiút. Ez meglátszik abból, hogy az Atya mindent megmutat neki, amit Ő tesz. A Fiú mindent az Atya útmutatása szerint cselekszik. Az Atya a Fiúra még sokkal nagyobb dolgokat is rábíz, mint egy béna meggyógyítása. Az emberek csodálkozni fognak majd ezeken. Jézus egy példát mond: ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

22–23. v. Az Atya nem ítél senkit; az ítéletet a Fiúnak adta át. (Jól ismerjük ezt a mondást: „Krisztus ítélőszéke előtt” 2Kor 5,10.) Ezért mindenki, aki megjelenik a Fiú ítélőszéke előtt, úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem. Ez egyenesen a zsidóknak szóló figyelmeztetés! Óvakodjanak attól, hogy Jézust elítéljék, mert ha Őt nem tisztelik, az Atya Istent nem tisztelik. Az Atya és a Fiú egyek, azaz két személy, de egy Isten; a Szentlélekkel együtt Ők a Szentháromság Isten.

24. v. Ez a vers az evangélium lényegét foglalja magában. „Bizony, bizony, (azaz kétségbevonhatatlanul) mondom néktek, hogy aki hallja az én igémet, és hisz abban , aki elküldött engem, annak örök élete van…!” „Hallani” itt nemcsak „meghallgatni”. Ez alázatos tanítványként való hallás; ez engedelmesség, hittel és olyan szívvel való hallás, mely kész Krisztus akaratát cselekedni. Ezért nemcsak az a fontos, hogy meghallgassuk, amit a Biblia mond, hanem mindenekelőtt az is, hogy az Úr Jézusnak engedelmeskedjünk.

Ez sürgető felszólítás tehát, különösen, mivel így folytatódik: „…sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Ezt az ellentétet el kell fogadnunk. Senki számára sincs vége mindennek a halállal, mert utána vagy az örök élet, vagy az örök halál várja.

25–29. v. Az Úr Jézus most arról a hatalomról beszél, melyet az Atya azért adott neki, hogy a feltámadáskor a halottaknak visszaadja az életet, és ítéljen. Ő nemcsak Isten Fia, hanem „Emberfia” is. Ez arra utal, hogy Ő Közbenjáró Isten és az emberek között. Különválasztja azokat, akik a jót cselekedték, akik számára a feltámadás az élet lesz, és azokat, akik a rosszat cselekedték, akik számára a feltámadás a kárhozatot jelenti.

30–32. v. Jézus rámutat arra, hogy amikor ítél, mindig az Atya akaratára figyel, aki elküldte Őt. Továbbá rávilágít arra, hogy az Atya tesz róla bizonyságot, és nem Ő maga.

33–38. v. Keresztelő János is Jézusról tett bizonyságot a zsidóknak. Jézusnak ugyan nincs szüksége János bizonyságtételére, de azért említi ezt a zsidóknak, hogy üdvözüljenek. Ha olyan tiszteletre méltó ember, mint János, Krisztusnak nevezte Őt, azt nyugodtan elhihetik. És ez a hit meg fogja őket tartani. Az Atya bizonyságtétele sokkal értékesebb, mint Jánosé. Ezek a zsidók azonban nem hallgattak hittel Isten szavára, ezért nem hittek Jánosnak, sőt Jézus saját szavainak sem.

39. „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot.” Ez az ismert vers arra mutat rá, hogy a zsidók, akikhez Jézus szól, hiszik, és joggal, hogy a szent Írásokban megtalálhatják az örök élet „titkát”. Ezért tanulmányozzák. De a bibliai iratok tanulmányozása ellenére sem akarnak ezek a zsidó vezetők Jézusban hinni. Pedig azok a szent iratok róla, a Messiásról, mint Isten Fiáról tesznek bizonyságot.

Ez a jó szándékú tanács minden embernek szól!

Tanulmányozzuk mi is az Írásokat, tehát az Ószövetséget is, mivel azok az Úr Jézusról tesznek bizonyságot!

40. v. Sajnos, az Írások tanulmányozása ellenére sem akarnak Jézushoz jönni a zsidók, hogy általa elnyerjék az örök életet. Ezzel Ő a hitetlenségüket ítéli el.

41–42. v. Az emberek dicsőítésére az Úr Jézusnak nincs szüksége. Azért nem dicsőítik Őt, mert nincs bennük az Isten szeretete. Nem akarnak megtérni, ezért a saját bűnük, hogy elkárhoznak. Aki azonban hitért imádkozva Krisztushoz menekül, biztosan megkapja a hitet (lásd Mt 7,7; Lk 11,9).

43. v. Az Úr Jézus panaszkodik, hogy ők inkább befogadnának olyat, aki a saját nevében jön Messiásként, mint Őt, aki az Atya nevében jött a földre.

44. v. De ez érthető: ezek a zsidó vezetők egymással is harcolnak földi, múló dicsőségért. Nincs se idejük, se kedvük arra, hogy azt a dicsőséget keressék, mely egyedül Istentől van.

45–47. v. Nincs szükség arra, hogy az Úr Jézus vádolja őket az Atyánál. Mózes, akit tisztelnek, megteszi azt, mivel nem hisznek igazán abban, amit ő az eljövendő Krisztusról írt. (Gondoljunk itt Mózes öt könyvének azokra a részeire, amelyek Ádám és Ábrahám, Izsák és Jákób nagy leszármazottjára, és azokra a róla szóló különféle ígéretekre vonatkoznak, melyeket Mózes feljegyzett. Továbbá a szent sátorban való minden ceremoniális cselekedetre, melyeket Mózes, az Úr utasítására, előírt.)

Ha a zsidó vezetők már Mózesnek sem hisznek, hogyan hinnének Jézus szavainak?

Jegyzet:

Betesda – „Az irgalmasság háza” jelentés arra utal, hogy az épületben levő betegekről irgalmas emberek, köztük természetesen családtagok és barátok gondoskodtak.
Sok keresztyén kórházat, gondozó-intézetet neveznek Betesdának. A magyar fővárosban is van Betesda nevű gyermekkórház a régi diakonissza-kórház épületében, melyet 1992-ben kapott vissza a református egyház.

231

(Nagyobb méretben való megtekintéshez, töltsd le a pdf-et!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 130:1–3; 172; 272:1–6; 301:1–2.5–6
Jertek, énekeljünk: 68:1.5; 127; 197; 198
Harangszó: 24:1.4–5; 37:1.3; 46; 50; 51
Dicsérjétek az Urat!: 35: 1.5–6; 45:1–2; 50:1.6; 51:1–2; 55:1–3; 64; 145:2
Erőm és énekem az Úr: 6:1; 18:1–2; 29

Megjegyzések:

A betegség, mint a bűn következménye – A betegség mindig az emberiség, tehát a beteg bűnének is a következménye. Azok közé a büntetések közé tartozik, melyet az ember kapott édenkertbeli bukásáért. Bűnös állapotunk természetes velejárója tehát. De a betegség lehet kimutathatóan is egy bizonyos bűn következménye. Gondoljunk a szenvedélybetegségekre! Továbbá: gyakran megtörténik, hogy a gyógyulásért való hála hamar elmúlik. Az ember újra felveszi régi, rossz, bűnös szokásait. Figyelnünk kell tehát, hogy újból ne essünk bűnbe! A betegség idején gyakran teszünk ígéreteket, melyeket a gyógyulás után gyorsan elfelejtünk. Az is előfordul, hogy az emberek egy betegség után azt hiszik, oly sok mindent kell még pótolniuk az életben, hogy kicsapongásba esnek. Ennek az eredménye sokkal rosszabb lehet, mint az a betegség, melyből meggyógyultak.

Úgy ismerjük meg az Úr Jézust, ha olvassuk a Bibliát – A Biblia tanulmányozásának eredménye Krisztus megismerése. A bibliatanulmányozás szükségessége és értéke fontos lecke volt, melyet az Úr Jézus a zsidó vezetőknek adott. Nem az ismeret vezet üdvösségre, de a Biblia ismerete, és az Evangéliumnak azon keresztülhúzódó „vörös fonal”-a nélkül sem történik meg. Aki megtér, „szomjazik” arra, hogy Jézus Krisztust egyre jobban megismerje. Ez a textus elegendő indítékot ad arra, hogy a gyermekekkel a bibliatanulmányozás óriási fontosságáról beszélgessünk. Gyakran mondják, hogy nehéz megérteni a Bibliát. Ez csak kifogás, hogy ne sokat olvassák és tanulmányozzák. „Ti azért kutatjátok az Írásokat…” ösztönzés lehet arra, hogy mégis megtegyük.
Kálvin mondta egyszer: „A Biblia papírruha, melyben Krisztus hozzánk jön.”
Úgy olvassuk a Bibliát, mint ahogy egy madár issza a vizet! Csőrébe mindig csak egy kortynyit vesz, és aztán fölfelé tartja a fejét. Mi is gondolkodjunk el jól textusról textusra a Biblián, és a madárhoz hasonlóan, mindig emeljük fel a fejünket az ég felé, hogy kérjük, szívünkkel érthessük meg az igét.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A testi-lelki egészség összefüggései. A bűn és a betegségek kapcsolata. (***)
  • Hit, megismerés és tudás. A Biblia tanulmányozásának szükségessége. Az értelmes, gondolkozó, elmélyülő olvasási készség fontossága. (***)

Természetismeret / Biológia és egészségtan / Háztartástan / Technika / Emberismeret

  • Az emberi test felépítése, a testrészek. A végtagok szerepe a mozgásban. Papírmodell készítése: emberalak mozgatható végtagokkal. (*)
  • A testi fogyatékosság, és kialakulásának okai. Helyes viselkedés a fogyatékosokkal szemben. Segítségnyújtás a beteg embernek. (** ***)
  • Balesetek megelőzése, balesetvédelem. (**)
  • Egészségvédelem. Felelősség saját testünkkel szemben. (** ***)
  • Korunk jellegzetes betegségei. A betegségek oka, tünetei, elterjedése, gyógymódja. (***)
  • Egészségügyi intézmények. (***)

Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Magyarország (különösen lakóhelyünk környékének) jellegzetes gyógyvizei, gyógyfürdői. (***)

Dráma

  • Utánozó mozgások: gyermekjátékok jellegzetes mozgásformái. (*)

Testnevelés

  • Különböző, lábbal végezhető mozgásformák gyakorlása. Járások és futások versengéssel, játékos feladatokkal. (* **)
  • Gimnasztikai gyakorlatok a különböző testrészek mozgásának megfigyelésével. (**)

Vázlat:

Jézus – Jeruzsálem – ünnep
szombat

Betesda – „Irgalmasság háza”
5 oszlopcsarnok
vakok – sánták – sorvadásosak
medence – angyal
elsőnek meggyógyulni
béna – 38 éve beteg

„Akarsz-e meggyógyulni?”
„Kelj fel… és járj!”
gyógyulás
Zsidók – szombat – meg nem engedett
„Többé ne vétkezz”

„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik,  én is munkálkodom.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

Jézus megkeresi a bűnösöket.

Előzmények:

Galileai körútja során az Úr Jézus többek között egy leprást is meggyógyított. Amikor visszatért Kapernaumba, egy ház megbontott tetején át egy bénát engedtek le eléje. Jézus először azt mondta, hogy megbocsáttattak a bűnei, és csak azután gyógyította meg.

Történet:

Kapernaumban lakott és dolgozott Lévi vámszedő*. A vámházban ült. Vámot kellett szednie minden után, amit a Galileai-tengeren át az országba hoztak, így a halak után is. Biztos, hogy nem nagyon szerették őt. Simon és András, Zebedeus és fiai, Jakab és János halászok sem.

Ezt a Lévit az Úr Jézus fel akarta venni tanítványai közé. Jézus a tengerpartra ment, hogy ott tanítsa azokat, akik hozzá jöttek. Amikor befejezte a tanítást, elhaladt a vámház mellett. Látta, hogy ott benn ül Lévi, az Alfeus fia*.

Az Úr Jézus parancsolólag azt mondta neki: „Kövess engem!”

Lévi habozás nélkül engedelmeskedett. Fölállt, és követte Jézust, hogy tanítványa legyen. Az Úr Jézus hívása egész életét megváltoztatta. Nemcsak tanítványa lett Jézusnak, hanem Jézus mennybemenetele után a Szentlélek Lévi írói tehetségét arra használta fel, hogy leírja mindazt, ami Jézus életében történt. Ez a későbbi Máté írása szerinti evangélium, mely az Újszövetség első könyve lett.

Elhívása után Lévi nagy lakomát készített házánál az Úr Jézus számára. A lakomán, melyen Jézus tanítványaival együtt részt vett, ott volt Lévi sok kollégája is.

Az írástudók és farizeusok – talán ugyanazok, akik tanúi voltak a gutaütött meggyógyításának? – zúgolódtak, és ezt mondták Jézus tanítványainak: „Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?”

A tanítványok helyett az Úr Jézus válaszolt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Meg is magyarázta ezeket a szavakat: „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket (megtérésre).” Itt némi magyarázatra van szükség: Egészséges embereknek nincs szükségük orvosra, de a betegeknek igen. Az írástudók és farizeusok azt gondolták, hogy jó cselekedeteik által üdvözülnek. Nagyon jó embereknek tartották magukat. Úgy vélték, nincs szükségük arra, hogy Jézus, az áldott Orvos megbocsássa bűneiket. A vámszedőkkel más volt a helyzet. Azok bűnösnek érezték magukat, és ez már nagy lépés Jézus, a Krisztus felé.

Az Úr Jézus Hóseás próféta könyvéből idézett egy verset: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot.” (Hós 6,6) Gondolkodjanak el ezen az írástudók és farizeusok. Ugyanis Jézus nem olyanokért jött, akik azt gondolják magukról, hogy igazak, hanem a bűnösökért, hogy megtérjenek. És a vámszedők, akikkel Jézus egy asztalnál ült, tudták, hogy bűnösök. Az írástudók nem ismertek irgalmat. Jézus azonban igen. Azoknak a zsidóknak, akik Őt támadták, törvény szerinti áldozatai Isten előtt értéktelenek.

Lévi görög neve Máté*. Máté evangélista csak ezt a nevet használta.

Jegyzetek:

Vámszedő – Ma vámosnak vagy vámőrnek nevezik őket. Vámos az, aki vámhivatali alkalmazottként vám beszedésével foglalkozik. Az adó beszedésével, adóügyek intézésével ma az adóhatóság hivatalnokai foglalkoznak.
A rómaiak a vámot vagy adót bérbe adták a vámszedőknek, vagy előkelő személyeknek, akiknél a vámszedők alkalmazottak voltak. A bérletet a vámok és adók behajtásából kellett összeszedni. Ehhez járultak még különféle zsarolások is. Rómának csak az állt érdekében, hogy a kialkudott összeget megkapja, míg a bérlő a rendelkezésére álló idő alatt minél nagyobb haszonra igyekezett szert tenni. Keresztelő János azt mondta azoknak a vámszedőknek, akik hozzá mentek, hogy keresztelje meg őket: semmi többet ne követeljenek, mint amit kérniük szabad (Lk 3,13). Zákeus, a vámszedő (lásd Lk 19,1–10; 288. munkalap), megtérése után megígérte, hogy mindennek, amit csalással vett el az emberektől, négyszeresét adja vissza.
Az, hogy a vámszedők a gyűlölt római uralkodók szolgálatában álltak, rossz vért szült a zsidók között Jézus idejében. Együtt emlegették őket más bűnösökkel és rossz nőkkel. Jézus elismerte, hogy romlottak (lásd Mt 9,12), de mégis mindig megkereste őket, hogy hirdesse nekik is az evangéliumot. A farizeusok fölé helyezte őket, mivel fogékonyabbak voltak a bűnbánatra, mint a farizeusok (lásd Lk 18,9 kk.).
Az adó nem bibliaellenes. Izráelben is ismerték az adókat, pl. a tizedszedést, a templomadót. Mégis istentelennek tekintették a rómaiaknak fizetett vámot és adót, a vámszedőket pedig, akik azt behajtották, tisztátalanoknak, mivel a pogány elnyomó hatalom szolgálatában álltak.

Alfeus – Alfeus Lévi édesapja volt. Még egy tanítvány van, akinek Alfeus az apja: Jakab (lásd Mt 10,3). Némelyek ebből arra következtetnek, hogy Lévi (Máté) és Jakab testvérek voltak. De az is lehet, hogy Jakab egy másik Alfeus fia volt. Az is feltűnő, hogy Máté a Mt 10,3-ban Jakab, az Alfeus fia előtt említi Mátét.

Máté – „Isten ajándéka”; elképzelhető, hogy Lévi ezt az (új) nevet később kapta. Feltűnő, hogy Máté nem Lévinek nevezi magát. Az is meglepő, hogy amikor a tanítványok neveit felsorolja, magát így említi: „Máté, a vámszedő” (lásd Mt 10,3). Ezzel Krisztusnak arra a különös kegyelmére akart rámutatni, hogy még egy vámszedő is lehetett az Ő tanítványa?

Énekek:

Református énekeskönyv: 147:2; 467:1–2.4–5; 495:4
Jertek, énekeljünk: 97; 127; 134; 246
Harangszó: 35; 42:2–3; 43; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 57; 59; 67; 75; 146
Erőm és énekem az Úr: 81:1–3; 82:1–4; 83

Megjegyzés:

Jézus megkeresi a bűnösöket – Szóvá tették, hogy Jézus szívesebben van együtt a bűnösökkel, mint azokkal, akik magukat jónak tartják. Ezt bizonyítják az evangéliumok különböző helyei. Ebből természetesen nem szabad azt a következtetést levonni, hogy Ő helyesli a bűnt: egyáltalán nem. Azt szeretné, ha a bűnösök felismernék, hogy milyen állapotban élnek, és elismerjék, hogy Jézus nélkül örökre elvesznek. Már az maga evangélium, hogy Jézus pont egy vámszedőt választ tanítványának. Máté nem ok nélkül írta neve mögé azt, hogy „vámszedő” (Mt 10,3). Nem az volt a cél, hogy magát állítsa előtérbe, hanem hogy az Úr Jézust dicsőítse. A farizeusok bűnösök voltak, de ezt nem ismerték el. Csak az tart meg valakit, ha a kegyelem által ráébred arra, hogy menthetetlenül elveszett, ha nem menekül Krisztushoz. Csak a betegek keresnek gyógyulást orvosnál!
Ha Jézus keresi a bűnösöket, meg is találja őket. Ő ugyanis az elveszettet keresi!
Ezt a bibliai részt ebből a szempontból kell tárgyalni. Különösen azt véssük jól a gyermekek eszébe, hogy az Úr Jézus éppen a bűnösöket keresi. Ez később nagy segítségükre lehet!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

  • A Római Birodalom vám- és adórendszere. Adóbérlők, adócsalások. Összehasonlítás különböző történelmi korok vám- és adórendszerével (beleértve a mait is). (***)
  • Hazánk adórendszerének tanulmányozása. A személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó fogalma, szerepe. Adócsalások. Számítások az éves jövedelemadó bevallásához. (***)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Önismeret, önvizsgálat: „egészséges” és „beteg” tulajdonságaink és viselkedésformáink felismerése, összegyűjtése. A „gyógyulás” lehetősége. (***)
  • Az adócsalás, mint bűnös cselekedet. Jelenléte és ennek okai a mai magyar társadalomban. (***)

Matematika

  • Mennyiségek különböző törtrészének, százalékának kiszámítása. (***)
  • Mértékváltások. A Biblia korában használt űrmértékek. (***)

Vázlat:

Jézus
Kapernaum
Lévi (az Alfeus fia), a vámszedő
(Máté – Lévi görög neve)
Jézus azt mondja Lévinek: „Kövess engem!”

ebéd – vámszedők
A farizeusok és írástudók mérgesek
Jézus: nem az igazakért, hanem a bűnösökért jött

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus megbocsátja a bűnöket.
* Hit Jézusban, mint Isten Fiában.

Előzmények:

Kapernaumban a zsinagógában az Úr Jézus szombaton kiűzött egy tisztátalan lelket, aztán meggyógyította Péter anyósát. A szombatot követő estén sok beteget meggyógyított, és sok tisztátalan lelket kiűzött.

1. történet:

Az Úr Jézus egy lakatlan helyen imádkozva egyedül töltötte az éjszakát. Másnap reggel Simon Péter és a többi tanítvány utána mentek. Megmondták neki, hogy mindenki Őt keresi. Jézus azt felelte, hogy most elmennek, és bejárják Galileát, hogy ott is hirdesse az igét. Ugyanis az a feladata, hogy másoknak is hirdesse az Isten országának evangéliumát. „Mert azért jöttem (küldettem)”, mondta.

Jézus egész Galileában prédikált a falusi zsinagógákban. Tanítványai vele voltak. Sok beteget meggyógyított. Holdkórosokat* és bénákat. Ördögöket is űzött ki.

Több nőt is meggyógyított. Lukács Magadalai Márián kívül megemlíti Johannát, Kuzának, Heródes (Antipás) egyik főemberének a feleségét, Zsuzsannát és még sok más asszonyt is. Ezek az asszonyok, akik nyilván gazdagok voltak, gyógyulásuk után vállalták, hogy Jézusról és tanítványairól gondoskodnak: „szolgáltak neki vagyonukból” (Lk 8,3).

Az egyik városban* volt egy leprával* teljesen beborított ember. A beteg arcra borult az Úr Jézus előtt, és könyörgött neki: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Ez a helyes módja az imádkozásnak: csak ha az Úr akarja. Az imádság meghallgatása az Ő kegyelmétől függ, és nem az imádkozó valamiféle érdemétől.

Az Úr Jézus meghallgatta ezt a kérést. Megérintette a leprást (amit senki sem tett, mert félt, hogy megkapja a leprát), és azt mondta: „Akarom, tisztulj meg!”

Azonnal letisztult róla a lepra. Egész teste ismét egészséges lett!

Jézus azt mondta neki, hogy senkinek se beszéljen a gyógyulásáról. Az embernek el kellett mennie, hogy megmutassa magát a papnak. Az fogja őt tisztának nyilvánítani. Aztán a megtisztultnak fel kell ajánlani a kötelező áldozatot* a megtisztulásáért, ahogyan azt Mózes a törvényben megparancsolta (3Móz 14,1–32). Bár az embernek nem volt szabad a gyógyulásáról beszélnie senkinek, mégis megtette. Nem tudott hallgatni arról a csodáról, mely vele történt. Ezáltal Jézus csodatevő hatalmának a híre még jobban elterjedt a környéken, és sokan jöttek hozzá mindenfelől, még Szíriából is*, hogy hallgassák, és meggyógyuljanak. Emiatt lehetetlenné vált az Úr Jézus számára, hogy tovább is ott maradjon. Elment hát a pusztába, hogy imádkozzék.

2. történet:

Néhány nap múlva az Úr Jézus megint Kaperneumba hajózott. Bement egy házba (lehet, hogy Simon és András házába). Amikor az emberek ezt megtudták, sokan jöttek oda a házba. Még az ajtó előtt is álltak. Voltak ott farizeusok és írástudók (törvénytudók) is Galileából, továbbá Jeruzsálemből. Jézus hirdette nekik az igét. Az Úr ereje gyógyításra is indította Őt.

Négy férfi ágyon egy gutaütött, béna embert hozott a házhoz. Igyekeztek bevinni, hogy letegyék Jézus elé. De a sokaság miatt nem tudtak bemenni a házba. Tanácskoztak, hogy mit tegyenek. (Az embereknek eszébe se jutott, hogy utat engedjenek ennek a bénának). Aztán a négy férfi fölvitte a külső lépcsőn a bénát a ház lapos tetejére*. Megbontották a tetőt. Az így keletkezett nyíláson át leeresztették (kötélen?) a bénát az Úr Jézus lába elé.

Jézus látta, milyen nagy a hitük (mind a négy baráté, mind a bénáé). Azt mondta a bénának: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” (Mt 9,2: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.”)

A bénát nem azért hozták Jézushoz, hogy a bűneit bocsássa meg. Számára azonban sokkal fontosabb volt, hogy a bűnei bocsánatot nyerjenek, mint a teste gyógyulása.

Az írástudók és farizeusok azon tanakodtak: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Tehát nem hitték, hogy a Názáreti Jézus az Isten Fia. Másként nem így reagáltak volna.

Jézus tudta, mit gondoltak. Ezért megkérdezte tőlük. „Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb (egyszerűbb): ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, – vagy pedig ezt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj?! Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!”

A béna azonnal felállt, felvette az ágyát, és kiment a házból mindenki szeme láttára. (Most utat engedtek neki az emberek.) Dicsőítette Istent.

Mindenki csodálta azt, ami történt. Ők is dicsőítették Istent, aki ilyen nagy hatalmat adott az embereknek(!). Félelem fogta el őket, és azt mondták egymásnak: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma!”. Sajnos nem hittek Jézusban, mint Isten Fiában, hanem csak olyan embert láttak benne, aki Istentől rendkívüli ajándékokat kapott.

Jegyzetek:

Holdkóros – Ez egy időnként, a holdfázisokkal visszatérő betegség, vagy a teleholdkor fellépő szenvedés. Ez még nem bizonyítja, hogy kapcsolatban van ez a betegség a holdváltozásokkal. A Mt 17-ben a holdkóros fiú betegsége epilepsziaként nyilvánul meg, és oka, hogy ördög szállta meg.

Az egyik városban – Nagyon valószínű, hogy ez a csoda is Kapernaumban történt. A Mk 2,1-ből következtethetünk erre: „Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba…”

Teljesen beborította a lepra – A lepra ázsiai és afrikai országokban ma is előforduló gyógyíthatatlan betegség. Tünetei: kisebbedő daganatok lépnek fel, és terjednek tovább a testen vagy a végtagok sorvadnak el ízenként. A törvény szerint azt a leprást, akinek egész testét beborította a betegség, úgy, hogy a bőre teljesen fehér volt, a pap tisztának mondta ki (lásd 3Móz 13,12–13). De ha „vadhúst” talált rajta, akkor még tisztátalan volt (3Móz 13,14). Mivel ez a leprás gyógyulása után meg kellett, hogy mutassa magát a papnak, és áldozatot kellett felajánlania (lásd 3Móz 14), nagyon könnyen lehet, hogy a betegség továbbterjedésének a nyomait („vadhús”) hordozta magán, amikor Jézussal találkozott. Ezért tehát tisztátalan volt, és nem maradhatott a városban. A város elöljáróságának ki kellett őt tiltania a városból. A lepra kifejlődését ma már jobban kézben tartják az orvosok, de nem mindig tudják meggyógyítani teljesen. Különféle külmissziói és segélyszervezetek sok gondot fordítanak a lepra-betegek gondozására.

Áldozat – 3Móz 14,10: a jómódúaké: két hibátlan bárány meg egy egyesztendős hibátlan nőstény bárány, finomliszt és olaj; 3Móz 14,21–22: a szegényeké: egy bárány és két gerlice vagy két galambfióka, finomliszt és olaj.

Szíriából – Szíria itt azt a területet jelenti, mely régebben a Seleukidák országához tartozott. Gondoljunk csak a hírhedt IV. Antiochus Epiphanesre, aki kegyetlenül elnyomta a zsidókat. Közép-Keletnek ez a része később a rómaiaké lett. A Lk 2,1 is Szíría néven említi: „…Szíriában Cirénius volt a helytartó.”

Lapos tető – A keleti házak lapos tetőit különféle célokra használták: társalgásra, komoly ügyek megtárgyalására (1Sám 9,25: a háztetőn beszélgetett Sámuel Saullal), komoly helyzetekben (Ézs 15,3; 22,1), ünnepeken (többek közt a lombsátor ünnepén), imádkozásra (ApCsel 10,9: Péter Simon tímár házának a tetején imádkozott). Az is megtörtént, hogy az esős időszak után néhány kecskét tartottak ott. Ugyanis a tető vályogból volt. Ha sokáig esett, a vályog átnedvesedett és megpuhult úgy, hogy a magok, melyeket a szél odasodort, ki tudtak kelni. Az állatok a füvet stb. lelegelték. Nem volt nehéz a tetőre feljutni, mivel minden keleti háznak volt külső lépcsője. Tehát a négy férfinak a bénával nem kellett „falmászó”-vá lenni!

229

Énekek:

Református énekeskönyv: 32:1; 51:1; 217:1–2; 220:1; 226:1; 460:1–5; 465:1–3; 469:1–2; 470:1–2
Jertek, énekeljünk: 127:1–2; 174; 175:2; 241:1–3
Harangszó: 24:1.4–6; 36; 37; 50; 53:1.7
Dicsérjétek az Urat!: 35:1.5; 38; 48:1–2; 51:1–2; 55:1–3; 62; 159:1–2
Erőm és énekem az Úr: 29; 82:1–3; 121:1–2; 130

Megjegyzések:

Az Úr Jézus megbocsátja a bűnöket – Az Úr Jézus a béna embert először bűnbocsánattal ajándékozta meg, és csak aztán a gyógyulással. Ezzel minden betegség gyökerére mutatott rá. Jól tesszük, ha itt ezt alaposabban megtárgyaljuk az 1Móz 3 útmutatása alapján, ahol ugyan nincs közvetlenül szó arról, hogy a betegség a bűn következménye, de arról igen, hogy a halál a bűn büntetése. Továbbá látjuk azt is, hogy következményeként sok nyomorúságról van itt szó.
Ezért fontosabb sokkal a bűnök megbocsátása, mint a test meggyógyulása. Ha veszélyben, betegségben és más nyomorúságban segítségért imádkozunk, sohasem szabad imádságunkból kifelejteni ezt a kérést: „bocsásd meg vétkeinket”.

Hit Jézusban, mint Isten Fiában – Az emberek ott, abban a kapernaumi házban, beleértve az írástudókat és a farizeusokat is, nem tudtak eljutni annak a hittel való felismerésére, hogy a Názáreti Jézus az Isten Fia. Ezért helytelenítették, hogy Jézus megbocsátotta a bűnöket. Ez istenkáromlás, mondták a tudósok.

Akik nem hiszik, hogy Jézus Isten Fia – Vannak napjainkban is sokan, akik ezt tagadják, soha nem jutnak el az igazi, üdvözítő hitre. Akkor ugyanis azt is tagadják, hogy Jézus bűnből Szabadító. Ezzel valójában megszakítják az Isten igéjében oly fontos „vörös fonal”-at. Ezért óvjunk komolyan minden olyan felfogástól, melyben nincs helye Krisztusnak, mint Üdvözítőnek.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A vétek és a bűn. A bocsánatkérés és a megbocsátás szerepe, jelentősége az emberi közösségekben. Az emberi megbocsátás és az isteni bűnbocsánat közötti különbség. (** ***)
  • Mit tehetnek a barátok egymásért? Segítségnyújtás baj, betegség idején. (** ***)
  • A testi fogyatékosság. Előzékenység, tapintat, segítőkészség a fogyatékosokkal szemben. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Szituációs játékok: bocsánatkérés, megbocsátás különböző élethelyzetekben. (** ***)
  • Szóbeli és írásbeli szövegalkotás: elbeszélés személyes tapasztalat vagy elképzelt élethelyzet alapján. (** ***)
  • Beszélgetés Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regényéhez kapcsolódva (A kis bice­bóca). Elbeszélő fogalmazás írása az olvasmányélmény alapján. (**)

Természetismeret / Földrajz / Társadalmi ismeretek / Történelem

  • Gyógyíthatatlan fertőző betegségek a múltban és napjainkban. A lepra és elterjedése. Keletkezésének okai, védekezés ellene. (***)
  • Lakásviszonyok Palesztinában az ókorban és napjainkban. A természeti környezet, éghajlat, az emberek életmódja, és a lakóház, otthon összefüggései. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz-művészettörténet) / Technika

  • Építészettörténet: Jellegzetes keleti épületek, a palesztinai lakóház. A környezet, életmód és a ház szerkezete, formája közötti kapcsolat felismerése. (***)
  • Az építők, a kőműves munkája. Építőanyagok, építési technikák. Téglák, kövek egymáshoz kötése. (** ***)
  • Lakóház térbeli modelljének elkészítése. Alaprajz tervezése. Építés természetes (agyag, kő, fa, nád) és feldolgozott anyagokkal (gyurma, gipsz, papír). (** ***)

Vázlat:

Galilea
Betegek meggyógyulnak, többek közt Mária Magdaléna, Johanna, Zsuzsanna

lepra
„Akarom, tisztulj meg!”

Kapernaum
farizeusok és írástudók
béna
a barátok
nyílás a lapos tetőn
„Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.”
A farizeusok mérgesek: Ki bocsáthatja meg a bűnöket?
„Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Az emberek álmélkodnak

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!