Üzenet – Téma:

* Az Úr Józsefről való gondoskodásának alapja az Ő szövetségéhez való hűsége.
* A hűség próbája: kísértés ellenére sem vét­kezni.

Előzmények:

Józsefet bátyjai Dótánban kereskedőknek adták el, akik magukkal vitték Egyiptomba. Ott Potifár-hoz került, a fáraó testőrparancsnokához.

Történet:

Amit József bátyjai semmiképpen sem akartak, az történt: Józsefet az Úr, a szövetség Istene* Egyiptomban megáldotta. Rabszolga létére hamarosan nagyon fontos és különleges tisztséget kapott!

József elfogadta a sorsát. Nem próbált megszökni, hanem megértette, Isten kívánsága az, hogy a lehető legjobban végezze munkáját.

Potifár hamar észrevette, hogy új rabszolgája különleges ifjú. Remekül végezte a dolgát. Ilyen hűséges rabszolgája még sosem volt… Nemcsak a saját munkáját látta el kitűnően, hanem mindenre kiterjedt figyelme, ami a nagy birtokon történt. Mindent nyugodtan rábízhatott.

Nemcsak hogy legnagyobb rendben folytak a dolgok, amióta József ott dolgozott, hanem Potifár azt is észrevette, hogy mindez miért történt így: maga az Úr teszi „eredményessé”, amihez József hozzáfog. Potifár megkedvelte az ifjú rabszolgát, aki „megnyerte a jóindulatát”.

Potifár hamarosan elhatározta, hogy Józsefet házának felügyelőjévé (sáfárává) teszi. Kétségtelen, hogy ezt a maga érdekében cselekedte. Józsefet minden rabszolgája és rabnője felettesévé tette, és rábízott mindent; neki semmi másra sem volt gondja, legfeljebb csak arra, hogy mit egyék és igyék. Ami nem lehetett csekélység, hisz a fáraó gazdag főemberének nagy vagyona volt, sokan megfordultak a házában, s időnként nagy fogadásokat rendezett.

Józsefért „megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát, és az ÚR áldása* volt (Potifár) egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt”. József tehát felügyelője lett ura földbirtokának is. Emellett csinos fiatalember volt, amit észrevett Potifárné* is. Egyre jobban megtetszett neki, és növekedett benne a vágy, hogy megszerezze magának.

Egy napon arra vetemedett, hogy megparancsolta Józsefnek, akinek, rabszolgaként, mindenben engedelmeskednie kellene a ház úrnőjének is, hogy feküdjék le vele. Azt akarta, hogy a szeretője legyen. Ez természetesen bűnös dolog volt még a pogány Egyiptomban is. Meg akarta csalni a férjét. Elvakította a vágya, nem gondolt a következményekre. József Istenének áldása, mely ennyire megnövelte gazdagságukat, eszébe sem jutott… Ha József enged neki, és ezzel férjénél kegyvesztetté válik, vége lesz a rendkívüli áldásnak is.

József nem volt hajlandó teljesíteni a parancsot. Azt mondta: „Az én uram rám bízta egész vagyonát. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban.

Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?!” Meglepő, hogy József e pogány asszony előtt ki merte mondani, hogy ő Istent tiszteli. Nem félt attól, hogy ez bajt hoz rá. Nem került a pogány környezet hatása alá. Istent tisztelte, és kitartott emellett, még ura és úrnője kétségtelenül könnyelmű társaságában is.

Potifárné nap mint nap zaklatta Józsefet. Megváltozott viselkedése. Többé nem parancsolt, hanem könyörgött, hogy tegyen kedvére. József azonban hajthatatlan volt. Milyen nehéz időszak lehetett ez József életében! Senkinek nem tárhatta ki a szívét, legkevésbé urának. Csak apja, Jákób Istenéhez imádkozhatott, hogy őrizze meg a bűntől. Biztosan meg is tette.

Egy napon József a házban végezte a munkáját. Senki sem volt otthon. Az asszony élt az alkalommal. Megragadta Józsefet ruhájánál fogva, és így kérlelte: „Hálj velem!” József nem tehetett mást, mint menekült. Ruháját az asszony kezében hagyva kifutott a szobából. Hogy iszonyodhatott! Tudta, hogy rosszra fordul a sorsa. Ez a gonosz asszony bosszút fog állni rajta azért, hogy visszautasította!

Meg is tette. Egy nyomorult rabszolga semmibe vette, így megalázta. Bűnhödnie kell! De úgy, hogy ő ne kerüljön bajba. Egyszeriben tudta, mit kell tennie…

Összehívta háza népét, és felháborodottan előadott egy hazugságot: A férjem „egy héber embert* hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket.*” Elmondta, hogy ő hangosan kiabálni kezdett, amikor József meg akarta erőszakolni. Erre a szolga elmenekült, de nála hagyta a ruháját.

Miután a dolognak senki sem volt tanúja, József ruhája pedig az asszonynál volt, elhitték, amit mondott. A bizonyítékkal, József ruhájával várta haza az asszony Potifárt. Neki is elmondta a hazug történetet.

Hogy Potifár valóban elhitte-e felesége történetét, sohasem fogjuk megtudni. Feltételezhetjük, hogy nem. Másképpen ő, mint a testőrség parancsnoka, kivégeztette volna Józsefet. Így azonban csak börtönbe záratta, egyrészt hogy tekintélyét háza népe előtt megőrizze, másrészt hogy az ügyet elsimítsa, és Józsefet távol tartsa feleségétől. Anélkül, hogy az ügyet kivizsgálta volna, abba a börtönbe* vetette, ahol a király foglyait őrizték.

Ez nem volt közönséges börtön, hanem olyanok kerültek ide, akik a király ellen követtek el valami bűntettet. Az Úr vezetését látjuk ebben. Itt ugyanis József kapcsolatba került a fáraó pohárnokával és sütőmesterével, és végül magára vonta a fáraó figyelmét.

Mi történt Józseffel a börtönben? Ott a börtönparancsnok figyelt fel rá. Megint látjuk, hogy József milyen rendkívül megnyerő, jó szervező képességgel megáldott ifjú lehetett. Az Úr gondoskodott róla itt is: „De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt.” Egészen biztos, hogy már korábbról ismerte, mint előkelő kollégája házának ügyes felügyelőjét és ügyintézőjét.

A börtönőr Józsefre bízta a foglyok ellátását, úgyhogy Józseffel nem fogolyként bántak, hanem szabadon járhatott-kelhetett, és napjait hasznos munkával tölthette. Ez nagyon fontos egy fogoly számára. „És ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak.” Azaz ő intézett mindent a börtönben. Ez nem lehetett éppen kellemes munka, de József nyugodtan végezhette dolgát, és élvezte a börtönparancsnok teljes bizalmát.

Hogy teljesednek majd be József álmai? Egyelőre még sehogy, de a szövetség Istene nem nyugszik, amíg nem teljesíti, amit elhatározott…!

Jegyzetek:

Szövetség Istene – Feltűnő, hogy ebben a fejezetben az Úr név fordul elő. Ebből látszik, hogy minden, amit Ő Józseffel Egyiptomban tesz, annak a szövetségnek a valóra váltása, melyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött.

Az Úr áldása – Ez azt jelenti, hogy József Istene gyarapította Potifár vagyonát. Ez egészen másféle áldás, mint az, mellyel Izsák Jákóbot, majd később Jákób halálos ágyán a fiait megáldotta, vagy mint az, amellyel a pap áldotta meg a népet. Más Isten áldása és az embereké. Ezért kér Áron főpap Istentől áldást a népre: „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!” (4Móz 6,24kk)

Potifárné és annak hűtlensége – Ha Potifár valóban eunuch volt (lásd a 31. lecke Jegyzeteiben: „Potifár, a főember”), akkor Potifár csak jómódja jeleként volt „nős”. Innen érthető, hogy Potifárné megkívánta Józsefet, de erről inkább ne beszéljünk.

Héber ember – Itt találkozunk először ezzel a megnevezéssal. A „héber” elnevezés Ábrahám ősének „Héber”-nek a nevéből származik (1Móz 11).
Nóé fiának, Sémnek a nemzetsége: Arpaksad, Selah, Héber, Peleg, Reú, Szerúg, Náhór, Táré, Ábrahám, Izsák, Jákób. Héber utódai tehát külön népet alkottak, amely Mezopotámiában az Eufrátesztől keletre lakott, és nyilván Egyiptomban ismert volt. Tudjuk, hogy a hébereket az egyiptomiak nem szerették. Az 1Móz 43,32-ben azt olvassuk: „Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak”, az 1Móz 46,34-ben pedig ezt: „mert az egyiptomiak utálatosnak tartanak minden juhpásztort”. Ez utóbbiból kiderül, hogy nem annyira a héberek származása és vallása volt utálatos az egyiptomiak számára, mint inkább a foglalkozása. Persze az egyiptomiak is tartottak jószágot (2Móz 9,3 kk.). Kulturális különbség is volt a pásztornép és az egyiptomiak közt, többek között: a héberek szakállt viseltek.
Gondoljunk arra is, hogy nemcsak az izráeliták voltak Héber leszármazottai. Ki tudja, milyen népcsoportok maradtak még Mezopotámiában, például Lábán esetleges utódai. A móábiak, ammóniak, midjániak, izmáeliek, amálékiak és edómiak valójában „héberek”. Az 1Sám 13,3-ban azt olvassuk, hogy Saul katonáit „héberek”-nek nevezi; az 1Sám 14,21-ben pedig azt, hogy a filiszteus seregben héberek is voltak. Nagy valószínűséggel ezek más héberek voltak, pl. Ábrahám és Ketúra utódai (1Móz 25,1kk), akik Kánaánban külön éltek. Ezek a héberek a filiszteus üldözés idejében átszöktek az izráelita seregbe. Később a Biblia csak a zsidókat nevezi hébereknek (Jer 34,9.14). Érdekes Bálám próféciája is a 4Móz 24,24-ben: A kittiek (Jáfet utódai; itt valószínűleg a rómaiak) is „megalázzák Ébert”. Itt kétségtelenül az izráelitákról van szó, akik az újszövetségi korban sokat szenvedtek a rómaiaktól.

Bennünket – Potifárné ravasz asszony volt, aki, hogy a figyelmet magáról elterelje, belekeveri a dologba a többi nőt, a ház rabnőit is. Ez azt akarja jelenteni, hogy ők sincsenek biztonságban a héber embertől.

Börtön – Földalatti börtön; az 1Móz 40,15-ben és 41,14-ben „tömlöc”. Földalatti üregek, melyeket folyosók kötöttek össze, fönn a magasban egy ferde szellőzőnyílás gondoskodott a szükséges oxigénről; a rabok nem láttak napfényt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 26,1–2; 46:1; 200:4–5; 274:1.3; 478
Jertek, énekeljünk: 141:1; 173; 176; 226:1; 228
Harangszó: 41; 48:1–2; 52:1–4; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14; 53:1–4; 76
Erőm és énekem az Úr: 38; 54; 58:1.3; 100:1–3; 119

Megjegyzések:

Az Úr áldása – Isten hűsége gondoskodik mindenről; munkánkban, az iskolában, játék közben, ha őszintén szolgáljuk Őt, ahogy József is tette. Erről jó elgondolkoztatni a gyermekeket. De ez nem azt jelenti, hogy minden mindig úgy megy, mint a karikacsapás. Isten útjai és gondolatai nem mindig a mi gondolataink és útjaink (Ézs 55,8–9). Gyakran van szükségünk kudarcra, mert az közelebb visz Istenhez. Az is lehet, hogy előbb nehézségeink támadnak, de később minden jóra fordul. Ez így van mind a földi, mind a lelki életben.

Potifárné csábítási művészete – Érthető, hogy nehéz plasztikusan elmondani, mi volt ennek az asszonynak a célja. Mégis jó, ha nem hallgatjuk el a nagyobb gyerekek előtt egy ilyen csábítás veszélyeit. Gondoljunk arra, hogy ők is nem sokára olyan idősek lesznek, mint József. Az, akit előre figyelmeztetnek, jobban védve van ebben is. A hangsúlyt József válaszára tegyük: nem akart Isten ellen vétkezni! A Tízparancsolatot még nem adta az Úr, de József már tudta a szívében, hogy ez paráználkodás lenne.

A figyelmeztetés, hogy álljunk ellene a csábításnak, érvényes mindenre, amikor Isten akarata ellen cselekednénk. Az élet minden területére érvényes a Tízparancsolat.

Soha nem vádolhatjuk csak a csábítót. Mi magunk is egyetérthetünk vele, és ilyen esetben kérhetjük az Urat, hogy legyen segítségünkre. Valaki egyszer elmondta, hogy a Miatyánkkal válaszolt, amikor valaki kísértésbe akarta vinni. Ez babonaságnak tűnik, de lehet fegyver is a kísértés ellen. Minél közelebb élünk az Úrhoz, annál jobban ellene tudunk állni a kísértésnek. Butaság akarva és tudva olyan helyekre vagy alkalmakra elmenni, vagy ilyeneket keresni, ahol kísértésnek vagyunk kitéve. Senki sem mondhatja, hogy fel van fegyverkezve a kísértések ellen. Gondoljunk ezzel kapcsolatban az ilyenfajta irodalomra, a sekély értékű tv-programokra, rossz barátokra, barátnőkre, kétes szórakozásra stb.

Gondoljunk még arra is, amikor a Sátán megkísértette az Úr Jézust (Mt 4,1–11 és a párhuzamos helyek). A Sátánnak el kellett távoznia, amikor Jézus Isten igéjét idézte ellene fegyverül.

Ártatlanul börtönben – Saját hibánk miatt is rossz börtönbe kerülni, ártatlanul pedig még rosszabb. Voltak idők, amikor az embereket a hitük miatt vetették börtönbe (Gyászévtized Magyarországon 1671–81. Gályarab prédikátorok, akiket De Reuter holland tengernagy szabadított meg. A második világháború után kárpátaljai lelkészek Szibériában; a Romániában bebörtönzött lelkészek stb.) Sokaknak a fogságban töltött idő áldott idő volt. Érezték, hogy angyalok vették körül őket, lelkileg gazdagodott az életük, és miután kiszabadultak, nem a szenvedésekre emlékeztek, hanem az akkor kapott különleges lelki áldásokra. „Aki a Felségesnek rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen… Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben” (Zsolt 91,1.11–12).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Gyermeki segítség, feladatok a családban, tanulóközösségben. Felelősök munkája. (* **)
• Az elvégzett munka eredményessége. Jutalom, dicséret, bizalom, megbecsülés. (*)
• A hűség szerepe feladataink végzésében, kapcsolatainkban. (** ***)
• Viselkedésünk nehéz helyzetben (**), kísértések között (***).
• A párkapcsolatok, házasságon kívüli szexualitás problémái. A szerelmi csábítás veszélyei. (***)

Társadalmi (állampolgári és gazdasági) ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Az igazságszolgáltatás és börtönbüntetés szerepe a társadalomban. (** ***) Történelmi és jelenkori példák. Börtönök a mai Magyarországon. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Jellemábrázolás megfigyelése kórházi levelek alapján. Levélírás képzelt helyzetben: kórházi kényszerpihenőből. (**)
• Versolvasás. Börtönről szóló vers feldolgozása kérdések segítségével. (** ***)
• Kreatív írásbeli szövegalkotás: Imádság megfogalmazása egy ártatlanul börtönbe került rab nevében. (***)

Dráma

• Spontán szerepjáték a segítés témakörében. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• A segítséghez, gyermeki munkához kapcsolódó élmények megjelenítése rajzban. (*)
• A bibliai történet egy-egy jellemző részletének rajzi megjelenítése. (*)
• Börtönszerű zárt tér építése építőkockákkal. (*)
• Szabad tér és börtön rajzi megjelenítése vers képeihez kapcsolódva. (**)

Vázlat:

József – rabszolga
Potifár
Potifárné
kísértés – hűség
börtön
az Úr Józseffel van

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Mielőtt Jákób újra találkozna Bétel Istenével, az idegen isteneket el kell tüntetnie.
* Ígéreteink megtartása. A szövetség megújí­tása.

Előzmények:

Megtörtént az Ézsauval való találkozás, melytől Jákób nagyon félt. Egy darabig Szukkótban, majd Sikemben lakott.

Történet:

A sikemi tartózkodás rosszul végződött (1Móz 34). Jákób és fiai gyűlöltté tették magukat a kánaániak előtt.

Az Úr azt mondta Jákóbnak: „Készülj, és menj föl Bételbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!”

Amikor Jákób álmában az égig érő létrát és azon az angyalokat látta (1Móz 28,10–22), megfogadta az Úrnak, hogy ugyanezen a helyen fogja tisztelni, ha baj nélkül visszatér. Már itt tartózkodott ebben az országban, mégsem teljesítette azonnal, amit Istennek fogadott. Az Úrnak kellett erre őt figyelmeztetnie. Milyen türelmes is Ő velünk, engedetlen emberekkel!

Jákób tudott családja és szolganépe helytelen szokásairól. Magukkal hozták bálványaikat is. Ezeket kellett először eltávolítani, mielőtt Jákób Bétel Istenével találkozott volna. Megparancsolta családjának, és mindazoknak, akik vele voltak, hogy a náluk levő idegen isteneket adják át neki. Azután tisztítsák meg magukat, és váltsanak ruhát. „Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam.”

Mindenki engedelmeskedett. Jákóbhoz hozták összes bálványszobrocskáikat és pogány fülbevalóikat is. Köztük voltak minden bizonnyal azok a háziistenek is, melyeket Ráhel ellopott. Jákób mindezt elásta egy cserfa alá Sikemnél.

Aztán tovább vonultak. Akadály nélkül haladtak át az országon. Isten gondoskodott róla, hogy a kánaániak útközben békén hagyják őket.

Amikor Jákób Lúzba, azaz Bételbe érkezett, ott oltárt épített, ahogy Isten megparancsolta neki. Hadd tudja minden kánaáni, hogy Jákóbnak más Istene van, mint az ő bálványaik! A helyet elnevezte Él-Bételnek („Isten van Bételben”).

Nem sokkal ezután olyan esemény történt, mely kérdéseket vet föl. Meghalt Debóra*, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett a tölgyfa alá, amelyet Allon-Bákhut-nak, a Siratás Tölgyfájának neveztek el. Nincs szó arról, hogyan került egyszeriben Jákób mellé. Rebeka halála után talán visszament Paddan-Arámba, és most Jákóbbal együtt jött Kánaánba? Jákób még mindig nem jutott el Hebrónba, Izsák sátortáborának a közelébe. Az is lehet, hogy ez az asszony, aki gyermekkorában Jákóbot és Ézsaut gondozta, eléjük jött, amikor meghallotta, hogy Jákób ismét az országba érkezett. A Siratás Tölgyfája névből arra következtethetünk, hogy az idős asszonyt nagyon szerette.

Isten megint megjelent Jákóbnak. Újból megáldotta őt. Biztosította, hogy többé nem Jákób, „sarokfogó” lesz a neve, hanem Izráel. Isten tehát megismételte mindazt, amit Penúélnél mondott a tusakodás után. Jákób még egyszer magkapta az ígéretet: „Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból. Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.”

Ezután Jákób helyreállította azt az emlékoszlopot, melyet több, mint húsz éve emelt. Italáldozatot* (bort?) és olajat öntött rá. Megerősítette megint a hely nevét: Bétel, azaz „Isten háza”.

E rendkívüli esemény után elindult Bételből Kirjat Arba, azaz Hebrón felé, ahol öreg édesapja lakott.

Ebben az időben várta Ráhel második gyermekét. Amikor a karaván nem messze Bételtől, Efráta*, a később Betlehemnek* nevezett városka közelébe érkezett, Ráhel fiút szült. A nagyon nehéz szülés közben a bába bátorította: „Most is fiad lett!” De baj történt. Ráhel haldokolni kezdett. Mielőtt meghalt, újszülött fiacskájának: a Benóni* nevet adta, amivel kínját és szomorúságát fejezte ki.

Jákób azonban Benjáminnak* nevezte el legkisebb fiát, amiből kitűnik, hogy a kicsi fiút azonnal nagyon a szívébe zárta.

Ráhelt az Efrátába vezető út mellett temették el. Sírja fölé emlékoszlopot állítottak, hogy éveken át jelezze, ott van Ráhel sírja*. Végül Jákób megérkezett a Hebrón melletti Mamréba, ahol Ábrahám évekig lakott, és ahol az öreg Izsák is élt. A hosszú út végéhez ért. Az Úr beteljesítette ígéretét.

Izsák száznyolcvan esztendős korában meghalt, „öregen, betelve az élettel”. Ő valóban megelégedett lehetett az életével. Fiai, Ézsau(!) és Jákób a makpélai barlangba temették el, melyet Ábrahám vett meg, hogy feleségét, Sárát oda temesse (1Móz 23). Itt megint együtt látjuk Ézsaut* és Jákóbot.

Jegyzetek:

Debóra – „Méh”.

Italáldozat – A 2Móz 29,40-ben azt olvassuk, hogy a törvény szerint az italáldozat „egy negyed hin bor”. (Egy hin 6 liter volt, negyed hin tehát 1,5 liter.)

Efráta – Termékeny vidék Betlehem környékén, általában „Efráta mezőségeinek” nevezték.

Betlehem – „A kenyér háza”; a vidék Kánaán éléskamrája volt. Gondoljunk Boáz és Ruth történetére: az árpaaratás után a búzaaratás következett. Később Dávid és az Úr Jézus születési helye.

Benóni – „Fájdalmam fia”.

Benjámin – „Jobb kezem fia”.

Ráhel sírja – Ráhelről és Ráhel sírjáról még szó van a Bibliában a következő helyeken: 1Sám 10,2; Jer 31,15: „Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai.” Ez utóbbi prófécia a betlehemi gyermekgyilkosságról (Mt 2,16–18).

Ézsau – A következő fejezetben, az 1Móz 36-ban Ézsau nemzetségéről kapunk áttekintést. Öccse, Jákób miatt elköltözött Kánaánból. Bár Jákób évekig nem volt Kánaánban, mégis ő volt Izsák vagyonának törvényes örököse. Nem volt elég hely két akkora nyáj számára azon a földön, ahol Izsák (majd Jákób) és Ézsau jövevényként éltek.
Ézsau fiait és unokáit „fejedelmek”-nek nevezi a Károli fordítás. Az új fordítás már nemzetségfőknek említi őket, tehát inkább sejkek voltak, mint uralkodó fejedelmek.
Ézsau leszármazottai közé tartoznak az amálékiak, ez a harcos beduin törzs, Ézsau unokájának leszármazottai (1Móz 36,12), Izráel ősellenségei. Tudjuk, mennyi bajt okozott az izráelitáknak ez a testvérnép. Lásd többek közt: 2Móz 17,8–16: megtámadták Izráelt a pusztában, de az Úr azt ígérte: „harcolni fog Amálék ellen az Úr nemzedékről nemzedékre”; 5Móz 25,17–19: „töröld el Amálék emlékét is az ég alól. El ne felejtsd!”; Bír 3,13; 6 és 7: más népekkel együtt támadja meg Izráelt; 1Sám 15: Saul és Agág Amálék királya; Eszter 3,1: az agági Hámán. Az edómiak, Ézsau egyenes leszármazottai sem viselkedtek testvérnépként az izráelitákkal szemben (4Móz 20,14–21).

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:1.10; 135:1–3.9; 167:1–2; 264:2–5; 265
Jertek, énekeljünk!: 65:1; 161; 197
Harangszó: 40:1.6; 41; 51:1–2; 52:1–4; 54:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 53:1–4; 55:1; 149:1.5; 175
Erőm és énekem az Úr: 36; 41; 55; 58:1.3; 134:1–2

Megjegyzések:

Idegen istenek eltávolítása – Az Istennel való találkozás előtt, ahogy Jákób is tette, mindent el kell távolítani, ami megakadályoz bennünket abban, hogy igazán találkozzunk Istennel. Aki mégis saját isteneit tiszteli, az nem jelenhet meg őszinte szívvel Isten előtt. Amikor imádkozunk, legyen szívünk tiszta. Amikor templomba megyünk, távolítsunk el mindent, ami eltéríthet az Ő igaz tiszteletétől. Sőt: ha méltóképpen akarunk Isten előtt megjelenni, legyen szívünk megtisztítva. Ezt mi magunk nem tudjuk megtenni, csak Jézus Krisztus vére tisztíthat meg minket minden bűntől. Ezért fontos, hogy higgyünk Benne. Ez vonatkozik gyermekre és felnőttre egyaránt. Jákób családtagjainak, és mindazoknak, akik vele voltak, meg kellett mosdaniuk, és tiszta ruhát kellett váltaniuk. Erről nagyon jól el lehet beszélgetni a gyerekekkel!

Ígéretet megtartani – Jákób, azután, hogy az égig érő létrát látta álmában, megígérte Istennek, hogy Őt fogja tisztelni, és tizedet ad mindenből, ha baj nélkül visszahozza Kánaán földjére. Ígéretéről megfeledkezett, ezért Istennek kellett erre őt figyelmeztetni. Mi mindig megtartjuk ígéreteinket? Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Ez érvényes Istenre is. És a számunkra?

Az ígéret megismétlése – Amit az Úr mondott, az biztos. Mégis többször bátorítja Jákóbot és Ábrahámot is ugyanezzel az ígérettel.
Nekünk van egy kincsünk: a Biblia, amelyből Isten szól hozzánk. Ha rendszeresen olvassuk, Isten nekünk is újra és újra elmondja ígéreteit.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Az ígéretek szerepe emberi kapcsolatainkban. Ígéreteink betartása. (** ***)
• Születés és haláleset a családban. A halál, mint az élet rendjébe tartozó esemény. Mi van a halál után? Beszélgetés a gyerekek által felvetődő kérdésekről. (** ***)
• Emlékezés elődeinkre. A nemzedékek egymáshoz kapcsolódása. Nagyszülők, szülők, gyerekek a családban. Családi emlékek, családfa. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem / Vizuális kultúra (Művészettörténet)

• Az ókori népek istenei, mitológiái. Istenszobrok és ékszerek. Adatok, képek és ábrázolások gyűjtése a témában. (***)
• Temetkezési szokások, síremlékek lakóhelyünkön (** ***), különböző népeknél és kultúrákban. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Közmondás értelmezése és alkalmazása: „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.” Elbeszélő fogalmazás írása a közmondás jelentéséhez kapcsolódóan. (** ***)

Vázlat:

Jákób
Bétel – oltár – idegen istenek elvetése
Ráhel – Benóni (Benjámin)
Izsák – 180 év

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A félelem nem hitből fakad.
* Mit jelent a küzdelem „Istennel és emberek­kel”?
* Tanuljunk Istennel való függőségben élni!

Előzmények:

Jákób feleségeivel és mindenével elszökött Paddan-Arámból. Miután Gileád hegységénél szövetséget kötött Lábánnal, és elbúcsúzott tőle, tovább indult a Jordánon túlra.

Történet:

Jabbóknál, a Jordán egyik mellékfolyójánál Jákób különös találkozást élt át. Isten angyalai bátorították. Mikor meglátta őket, így szólt: „Isten tábora ez!” És elnevezte azt a helyet Mahanaimnak*.

Így tudta meg, hogy Isten oltalmazza őt. Ebből erőt merítve tovább mert indulni, hogy bátyjával, Ézsauval találkozzék. Ézsau megesküdött, hogy apja halála után meg fogja Jákóbot ölni, mivel csalással elvette tőle az elsőszülöttnek járó áldást (1Móz 27,41). Ézsau ekkor Széírben* lakott, Edóm* földjén.

Jákób követeket küldött Ézsauhoz, akit „uramnak” nevezett. „Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. Szereztem ökröket, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat.” A követek megtették a hosszú oda- és visszautat, jelentették Jákóbnak, hogy voltak Ézsaunál, s hogy az most négyszáz emberrel jön Jákób elé.

Jákób erre nagyon megijedt. Annyira félt, hogy azonnal intézkedett. Két táborra osztotta az embereit, juhait, marháit és tevéit. Azt gondolta: Ha Ézsau az egyik tábort megtámadja, a másik tábor elmenekülhet.

Ezután Istenhez imádkozott: „Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, URam, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Jordánon, most pedig két táborom van. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt.” Jákób Istennek arra az ígéretére hivatkozott, melyet egykor Bételben tett, hogy jót tesz vele és utódaival, s annyi utódja lesz, mint a tenger fövenye, melyet nem lehet megszámlálni.

Megjegyzés: Jákób két dolgot művel tehát: cselekszik és imádkozik (ora et labora); nem vár tétlenül, amint azt a továbbiakban látjuk.

Másnap reggel rendkívül nagy ajándékot küldött Ézsaunak. Kétszáz kecskét és húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost, harminc szoptatós tevét fiastul, negyven tehenet és tíz bikát*, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. Minden nyájat külön indított útnak. Szolgáinak megparancsolta, ha Ézsauhoz érkeznek, és ő megkérdezi: „Kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág?”, akkor a szolga ezt mondja: „Szolgádé‚ Jákóbé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk.” Jákób célja az volt, hogy az ajándékokkal kiengesztelje Ézsaut.

Jákób és övéi izgatottan feküdtek le. Jákób éjfélkor fölkelt, s két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét átküldte a Jabbók-patakon egy gázlónál. Ő pedig ott maradt a patak északi partján. Így helyezte biztonságba családját, ő pedig hátra maradt őrnek.

Ezen az éjszakán Valaki* Jákóbhoz lépett. Egészen hajnalhasadtáig tusakodott* Jákóbbal. Amikor Jákób nem adta fel a harcot, az a Valaki megütötte Jákób csípője forgócsontját, úgyhogy az kificamodott tusakodás közben. Akkor ezt mondta: „Bocsáss el, mert hajnalodik!”

De Jákób így felelt: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem!”

A Valaki megkérdezte: „Mi a neved?”

„Jákób” – hangzott a válasz.

„Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel*, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” Jákób Istennel és emberekkel szemben fejedelemként viselkedett.

Jákób kérte: „Mondd meg nekem te is a nevedet.”

A válasz így hangzott: „Miért kérdezed a nevemet?” Ebből Jákób megértette, hogy Istennel tusakodott. Isten pedig megáldotta őt. Amikor egyedül maradt, Jákób nagy tisztelettel Penúélnak* nevezte el azt a helyet. Azt mondta: „Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” Nagy csoda, hogy még élt, holott oly közel volt Istenhez (vö. 2Móz 33, 20b). Nem isteni lényében, hanem emberi alakban mutatta meg magát Jákóbnak.

Amikor a nap fölkelt, Jákób sántított, valószínűleg anélkül, hogy fájdalmat érzett volna. Azóta nem eszik meg Izráel fiai a csípő forgócsontján levő inat. Így emlékeznek Jákób és Isten tusakodására.

Jegyzetek:

Mahanaim – „Táborok”; Jákób valószínűleg azért beszél több táborról, mert az angyalok több seregre oszoltak. De az is lehet, hogy az angyalseregre és az ő „seregére” – családjára, szolgáira és jószágára – célzott. Később itt egy ugyanolyan nevű város épült. Elizeus és szolgája is bátorításként egy sereg angyalt látnak Dótán városa körül, mely védi őket (2Kir 6).

Széír – Hegyes vidék a Holt-tengertől délre. Őslakói a hóreusok voltak (gondoljunk a Hór hegyére, ahol Áron meghalt 4Móz 20), akiket Ézsau utódai, az edómiak űztek el.

Edóm – „Vörös”; Ézsau és utódai neve. Országuk a Holt-tengertől délre terült el. Jézus korában Idumeának nevezték.

Bika – Gyakran áldozati állatként szolgált.

Valaki – A 29. és 31. versekben azt olvassuk, hogy az a Valaki, akivel Jákób tusakodott, Isten volt. A Hós 12,5-ben ez áll: Jákób „küzdött az angyallal és győzött.”

Tusakodás – Jákób az Úrral való bételi találkozás után a javára változott. Nevezhetjük ezt Jákób megtérésének is. Még meg kellett tanulnia, hogy ne ravaszsággal akarjon valamit elérni, mint ahogy titokban jött el Paddan-Arámból, vagy ahogy most akarja Ézsau jóindulatát megnyerni. Természetesen a hívő is cselekedhetik a saját feje szerint. Ezt teszi Jákób is másnap reggel, amikor Ézsaura vár.
Isten nem hagyja magát kényszeríteni, de meglágyítani igen. Erre tanította meg Jákóbot tusakodása közben.
A következő fejezetben látjuk, hogy Jákób ez éjszaka után valóban fejedelemként viselkedik Ézsauval szemben. Nincs többé szó félelemről és talpnyalásról.

Izráel – „Isten fejedelme”; „Istennel küzdő”. Az 1Móz 35,10-ben ez a névváltozás megerősítést nyer.

Penúél – „Isten arca”; „Isten kinézése”.

Énekek:

Református énekeskönyv: 35:1,13; 130; 135:2; 151; 511
Jertek, énekeljünk: 49; 56; 133:1; 173; 176:1
Harangszó: 36:1; 39; 42:1; 52:2–4; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 22; 55:1.3; 61; 69; 93
Erőm és énekem az Úr: 23; 30; 37; 84; 105:1

Megjegyzések:

A félelem emberi dolog – Jákób Ézsautól való félelme érthető, de nem tesz bizonyságot hívő bátorságról. Gyakran látjuk, hogy Isten gyermekei elvesztik bátorságukat. Dávid is félt, amikor a filiszteus Gátban csapdába került (1Sám 21,11–15). Őrültnek tettette magát. Mondjuk meg a gyermekeknek, hogy az imádság a leghatásosabb fegyver a félelem ellen. Ne azért imádkozzunk, hogy legyünk bátrak és vitézek, hanem azért, hogy Isten segítsen és álljon mellénk. „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez” (Zsolt 60,14 és 108,14), továbbá: „Ha Isten segít, a falon is átugrom” (Zsolt 18,30).

Ajándékot adni – Jákób célja az ajándékozással nem az volt, hogy megmutassa bátyja iránti szeretetét. Ézsau kegyét akarta elnyerni. Miért adunk mi ajándékot? Szeretetből? Udvariasságból? Mert így illik, ha látogatóba megyünk? Gondoljunk a reklámként adott ajándékokra, hogy a vevőket odacsábítsák!

Az Úrral való tusakodás – A gyerekek egész biztosan nem fogják érteni, hogy Jákób erősebb volt-e Istennél. Úgy mondjuk el nekik, hogy megértsék, az Úr addig engedte Jákóbot tusakodni, amíg hívő bátorságot nem nyert az Ézsauval való találkozáshoz. Hogy sántává teszi, azt úgy kell tekintenünk, mint Jákób Istentől való függőségének állandóan érezhető jelét. Pál apostol is küzdött valami bajjal. Azt írja: „Tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam” (2Kor 12,7). Szabadulást kérő imádságára ezt a választ kapja: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A társainkkal való helyes viszony: veszekedés, verekedés, agresszív harc, vagy sportszerű küzdelem, a küzdőtárs tiszteletben tartása. Páros küzdelmek a gyakorlatban. (* ** ***)
• Félelmeink oka. A félelem szülte helytelen viselkedés. Mit tegyünk a félelemmel szemben? A félelem leküzdése. Segítségkérés. (* ** ***)
• Vétkeink és következményei. A jóvátétel lehetőségei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Bibliai témájú vers néma és hangos olvasása. Verstanulás. (*)
• Magyar közmondás értelmezése: „A félelem rossz tanácsadó.” (** ***)
• A fél, félelem szavak szinonimáinak összegyűjtése. Jelentésárnyalatok és hangulati különbségek érzékeltetése mondatba helyezéssel. (***)
• Személynevek jelentése. (** ***)
• Elbeszélő fogalmazás írása a félelem – félelem leküzdése témakörében személyes vagy képzeletbeli élmény alapján. (** ***) Illusztráció készítése a fogalmazáshoz. (**)
• Imádság írása képzeletbeli szituációban: a félő ember imádsága. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Személyes ill. vers nyújtotta élmény képi megjelenítése a félelem – félelem leküzdése élménykörében. (*)

Testnevelés és sport

• Páros küzdelmek: a birkózás elemei, „kakasviadal”, húzások-tolások stb. Sportszerűség a gyakorlatban. (* **)

Vázlat:

Mahanaim: angyalok tábora
Jákób fél Ézsautól: ajándék
Jabbók
küzdelem Valakivel – Jákób Izráel lesz
Penúél

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Szerelem első látásra. A szerelem gyümölcse, Isten ajándéka a gyermek.
* A féltékenység sok harag és szomorúság gyökere.

Előzmények:

Jákób menekülés közben Istennel találkozott Bételben. Álmában Isten neki is megismételte azt az ígéretet, amit Ábrahámnak és Izsáknak tett.

Bevezetés:

Jákób vidáman folytatta útját Paddam-Arám*, a „keleten élő népek földje” felé. Az Úrral való találkozás új lelkierőt öntött belé. Biztos volt benne, hogy Isten meg fogja segíteni. Jákób jelleme azonban nem sokat változott. Ebből a fejezetből úgy ismerjük meg őt, mint aki tudott kezdeményezni, mert kritikát gyakorolni. Nem volt anyámasszony katonája!

Történet:

Amikor Jákób végre megérkezett a Paddam-Arámban levő Háránba, egy kutat látott a mezőn. Még fényes nappal volt. Csodálkozva vette észre, hogy három juhnyáj heverészik a kút mellett. Köszönt a pásztoroknak. „Hova valók vagytok, barátaim?”

Amikor ők azt felelték, hogy hárániak, tüstént megkérdezte, hogy ismerik-e Lábánt. Természetesen ismerték. Erre Jákób Lábán hogyléte felől érdeklődött. A pásztorok elmondták, hogy jól van, s hogy Lábán leányára, Ráhelre* várnak, aki már jön a nyájával.

Jákób csodálkozott, hogy fényes nappal a kút mellett hever a nyáj. Náluk, otthon ez nyilván nem volt szokás. Ilyenkor a nyájnak legelnie kellett.

A pásztorok megmagyarázták, hogy mindnyájuknak együtt kell lenniük, hogy elgördítsék a követ a kút szájáról. Furcsa egy helyzet. Úgy látszik, a pásztorok nem bíztak egymásban.

Ekkor megérkezett Ráhel apja juhaival. Anélkül, hogy előbb bemutatkozott volna neki, Jákób segített a pásztoroknak elgördíteni a követ, és megitatta nagybátyjának, Lábánnak a nyáját. Ebből látszott, hogy Jákób maga is pásztor, és egyáltalán nem gyönge, amint azt a bátyjával, Ézsauval való összehasonlítás alapján gondolnánk.

Miután a juhokat megitatta, Jákób odament Ráhelhez, átölelte és megcsókolta a valószínűleg nagyon csodálkozó leányt. Ez már túl sok volt Jákóbnak: hangos sírásra fakadt. Aztán elmondta, ki ő: Lábán rokona, Rebekának a fia.

Ráhel nyomban elszaladt, hogy a hírt elmondja apjának.

Lábán Jákób elé futott a kúthoz. Jó keleti szokás szerint megölelte, megcsókolta és meghívta házához. Jákób elmondta Lábánnak jövetele okát. Nem tudjuk, vajon szólt-e arról is, hogyan csapta be öreg édesapját, és hogy Ézsau elől kellett elmenekülnie; azt sem, szót ejtett-e arról, hogy apja azért küldte Paddam-Arámba: itt keressen feleséget. A Biblia röviden tudósít: „Ő pedig elmondott mindent Lábánnak.”

A rokoni kapcsolat miatt Lábán házába fogadta Jákóbot. Egy hónapig Jákób a nyájnál foglalatoskodott. A hónap elteltével Lábán megkérdezte Jákóbot, hogy mi legyen a bére. Nem szívesen engedte volna el az ügyes fiatalembert.

Jákóbnak nem kellett sokáig gondolkodnia, hogy mi is legyen a fizetése. Első látásra megszerette Lábán kisebbik leányát, Ráhelt. Kétségtelenül gondolt arra a feladatra is, amivel apja útnak indulásakor megbízta: ne végy feleséget a kánaáni leányok közül, hanem vedd el Lábánnak egyik leányát. Nos, ez egyáltalán nem esett nehezére. Beleszeretett Ráhelbe. Ráhel nagyon szép volt. Nénje, Lea* már közel sem volt annyira szép, és volt egy fogyatékossága is: nagyon rosszul látott.

„Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért” – javasolta Jákób. Tudott és akart a feleségéért szolgálni. Ezen egy kicsit el kell gondolkodnunk. Jákób tudta, hogy majd csak hét év múlva kapja meg Ráhelt feleségül.

Lábán elfogadta Jákób ajánlatát. Azt mondta: „Jobb ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam!”

Hét évig szolgált Jákób Lábánnál. Azt olvassuk: „de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt”. Mire képes a szerelem… A várakozási idő lejártával Jákób szólt Lábánnak, hogy Ráhelt feleségül akarja venni.

Lábán lakodalmat rendezett. Ahogy keleten szokás, este a menyasszonyt a vőlegényhez vitte. És mit tett ez a csaló? Nem Ráhelt, hanem Leát vezette Jákób sátrába! A sötét sátorban Jákób nem vette észre a cserét! Csak reggel döbbent rá, hogy becsapták. Jákób dühösen vonta felelősségre apósát. „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem?”

Lábán az ország szokásával próbálta menteni magát, mely szerint először a nagyobbik leányt házasítják ki, és csak azután a kisebbet. Nem lehet bizonyossággal mondani, de gyanítható, hogy Lábán ezt azért tette, hogy Jákób még tovább szolgáljon nála. Ugyanis azonnal azt ajánlotta: Ha Jákób vár egy hétig, feleségül kapja Ráhelt is. Újabb hét évig szolgálhat, most tényleg Ráhelért.

Jákób mit tehetett mást, mint elfogadta az ajánlatot? Ha Isten parancsa szerint cselekszik – hogy csak egy felesége lehet – nem fogja elvenni Ráhelt… Örömmel kezdte el az újabb hét esztendei szolgálatát. Az első hét elmúltával feleségül kapta Ráhelt. Azt olvassuk, hogy Jákób jobban szerette Ráhelt, mint Leát. Ebből később mindenféle bonyodalom támadt…

Jákóbnak most egyszerre két felesége* volt. Bárcsak jóra vezetett volna! Lábán Leának Zilpát adta szolgálóul, Ráhelnek pedig Bilhát.

A történet bővítése:

Az Úr tudta, hogy nem Lea a kedves. Őt áldotta meg gyermekekkel. Első fiát Lea Rúbennek* nevezte el, és azt mondta, hogy most már szeretni fogja a férje, mivel az Úr meglátta a nyomorúságát.

Leának gyors egymásutánban születtek még fiai: Simeon*, Lévi*, Júda*.

Ráhelnek azonban egy gyermeke sem született. Irigykedett nénjére, és azt mondta Jákóbnak: „Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!” Azaz így semmit sem ér az élete. Belehal a szomorúságba.

Jákób haragra gerjedt, kijelentette, hogy ő nem Isten, aki megtagadta tőle eddig a gyermekeket. Ráhel, hogy gyermeke legyen, ahhoz a megoldáshoz folyamodott, amihez egykor Sára is (lásd 1Móz 16): Bilhát*, a szolgálóját feleségül* adta Jákóbhoz.

Amikor Bilha egy fiúval ajándékozta meg Jákóbot, Ráhel így kiáltott fel: „Ítélt (igazságot szolgáltatott) ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút!” A gyermeket Dánnak* nevezte el.

Bilha második fia a Naftáli* nevet kapta, mivel oly sokat és sóvárogva imádkozott gyermekért, és Isten meghallgatta.

Lea nem akart lemaradni húgától, és feleségül adta Jákóbnak szolgálóját, Zilpát*. Zilpának fia született, akinek Lea a Gád* nevet adta, mivel, ahogy ő mondja, most szerencséje volt.

Zilpa második fiát Lea Ásérnak* nevezte el. Ujjongott: „Bizony boldognak mondanak engem a leányok (a környezetében levő nők)!”

A két nő közti féltékenység tetőfokáról (ahogy azt a 30,14–16-ban olvassuk, amikor Rúben – aki akkor négy vagy öt éves – mandragórát* talál, és Ráhel azért „bérbe adta” Jákóbot nénjének) ne tájékoztassuk a gyermekeket!

Leának fia született megint, akit Issakárnak* nevezett el.

Lea következő fia a Zebulon* nevet kapta, mivel Lea abban reménykedett, hogy vele fog lakni a férje. Ebből kitűnik, hogy Jákób nem vele, hanem Ráhellel lakott.

Lea következő gyermeke egy leány lett, Dina*. Ez egy kissé keserűen hangzó név, melyben a közte és Ráhel között Jákób szeretetéért folyó állandó harc jut kifejezésre.

Aztán megtörtént a csoda: Ráhelnek fia született! Azt olvassuk, hogy Isten megemlékezett Ráhelről is. Ráhel ujjongott: „Elvette Isten a gyalázatomat!” Józsefnek* nevezte el őt, és ezzel azt fejezte ki, hogy további fiúban reménykedik: „Adjon nekem az Úr még másik fiút is!”

De erre még várnia kellett.

Jákóbnak már tizenegy fia volt. A később megszülető Benjáminnal együtt ők Izráel népének tizenkét ősatyja.

Jegyzetek:

Paddan-Arám – Arám „síksága”.

Ráhel – „Bárány”.

Lea – „Tehén”. Gyenge szemű volt.

Két feleség – Abban az időben több felesége is lehetett egy férfinak. De ez nem állt összhangban Isten rendeléseivel (1Móz 2,24; Mal 2,15).

Rúben – „Meglátás fia”, vagy „íme, egy fiú”. Minden névadás Lea nehéz helyzetét érzékelteti.

Simeon – „Meghallgatás”.

Lévi – „Ragaszkodás” vagy „független”. Lea remélte, hogy most már ragaszkodni fog hozzá a férje, mert három fiút szült neki.

Júda – „Hálaadás az Úrnak”, vagy „dicsőítés”.

Bilha – „Szerénység”.

Másodfeleség – A másodfeleségek gyermekei a törvényes feleségek gyermekeinek számítottak.
Ezért mondhatjuk, hogy Bilha fiút ajándékozott Ráhelnek és Zilpa Leának.
Ráhel ezt nagyon szemléletesen így mondja: „ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam” (3.v.).

Dán – „Ő, aki igazságot szolgáltat, bíró”. Ez a név is, melyet Ráhel ad, a Jákób családjában levő rossz kapcsolatot tükrözi.

Naftáli – „Küzdelmem” vagy „harcoltam”.

Zilpa – „Kicsi orr”.

Gád – „Remény” vagy „szerencse”.

Ásér – „Aki boldoggá tesz”.

Mandragóra – Bogyós termésű növény. Úgy tartották, elősegíti a fogamzást, fokozza a nemi erőt.

Issakár – „Bér”.

Zebulon – „Lakás”, „együttlét”.

Dina – „Per”, „ítélet” vagy „akinek igazságot szolgáltattak”.

József– „Pótlás”, „szaporodás”, „Adjon nekem az Úr még másik fiút is!”. Ráhel ezzel a névvel azt a reményét fejezi ki, hogy lesz még másik fia is.

Énekek:

Református énekeskönyv: 62:4–5; 77:1–3.8; 167:1–2; 240; 265; 274
Jertek, énekeljünk: 173; 141:1; 144; 145; 163
Harangszó: 51:1–2; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 8; 18; 55:1.3; 75; 95:1
Erőm és énekem az Úr: 7:1; 16:1–2; 58:1.3; 131

Megjegyzések:

Féltékenység – A világon sok nyomorúság oka a féltékenység. A „Szeresd felebarátodat, mint magadat” törvénynek az áthágása ez, annak minden szomorú következményével. Beszélgetés közben inkább példákkal szemléltessük, hogy mennyi bűn számára nyit utat a féltékenység. Szükség van arra, hogy a féltékenységtől való megszabadulásért is imádkozzunk. A Lea és Ráhel közti féltékenységi harc érthető, de nem helyeselhető. Csodálatos, hogy Izráel népe valóban ebből az elítélendő harcból származott! Utalni lehet a tizedik parancsolatra is: „Ne kívánd a másét!” A kívánság minden rossznak a gyökere.
Zsid 13,5: „Érjétek be azzal, amitek van, mert Ő mondta: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”

A legkisebbeknek – Jákóbnak Ráhellel és Lábánnal való találkozásáról beszéljünk inkább. A végén röviden arról is lehet szólni, hogy milyen hosszú ideig szolgált Jákób Lábánnál, s feleségül vette Leát és Ráhelt.

A történet kibővítése – Természetesen szólni kell valamit arról, hogyan jött létre Jákób családja. Ez is célja ennek a kiegészítésnek. Érdekes Jákób gyermekei nevének a jelentése.

A másodfeleségek kérdése – Ezt nem mellőzhetjük. Talán indítékot ad a házasságról való beszélgetésre: milyen fontos a párválasztás.
Itt megintcsak kitűnik, hogy Isten hibás emberi tettek által is véghez viszi akaratát.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Esküvői szokások lakóhelyünkön. A menyasszony öltözete, a menyasszonyi fátyol. (*)
• Gyermekek a családban. A testvérek száma. Élet a családban. Beszélgetés régi és mai fényképek alapján. (* **)
• A gyermek várása és fogadása a családban. A gyermek, mint áldás. Családtervezés. Névválasztás. (** ***)
• Családfakészítés. Otthoni feladat a szülők (nagyszülők) bevonásával. (** ***)
• Szerelem és párválasztás. Többnejűség és monogám párkapcsolat. A férfi és a nő feladata, felelőssége a családban. Családi konfliktusok okai és következményei. (***)
• A féltékenység okai és következményei emberi kapcsolatainkban. Bibliai és történelmi példák. (***)
• Tervek az ember és a társadalom életében. Az emberi tervezés lehetőségei, határai és kor­látai. Személyes és történelmi példák. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Elbeszélő fogalmazás a családi élet köréből a bibliai történethez, ill. a mai élethez kapcsolódva. (**)
• Magyar közmondás jelentésének és bibliai gyökereinek kibontása: „Ember tervez, Isten végez.” (***)
• A keresztnevek hangzása és jelentése. Divatos és gyakran használt nevek. A névválasztás. (***)

Matematika

• Számlálás egyesével, összeadás rajz segítségével húszas számkörben. (*)

Természetismeret (Környezetismeret)

• Az állatok életszükségletei. A pásztor gondoskodása az állatokról. (*)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Családrajz készítése. Bibliai család rajza. Jövőbeni elképzelt családom. (* ** ***)
• Gyermekjátékok régen. Játékkészítés rongyból, természetes anyagokból. Rongybaba, rongylabda, állatalakok. (**)

Testnevelés

• Hagyományos sportszerű gyermekjátékok: játék rongylabdával, célbadobás kavicsokkal. (**)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Aki ellene áll Isten akaratának, vétkezik.
* Tetteinknek következménye van.

Előzmények:

Izsáknak és Rebekának két fia született: Ézsau és Jákób. Már évek óta Kánaán déli részén, Beérsebában laktak. Izsáknak nagy vagyona volt, de Rebekával együtt sokat szomorkodtak, mert Ézsau kánaáni lányokat vett feleségül.

Történet:

Izsák megöregedett, némelyek számítása szerint százharminchét éves volt már. Vak.

Egy napon magához hívta idősebbik fiát, Ézsaut, a vadászt: „Lásd, én megöregedtem, nem tudom halálom napját. Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat! Azután készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!” Izsák ezzel engedetlenné* vált Isten ígéretével szemben, aki azt mondta, hogy a nagyobbik (Ézsau) szolgál a kisebbiknek (Jákóbnak).

Izsák felesége megtudta ezt az Ézsau számára oly nagyon nagy jelentőségű ígéretet. Kihallgatta a beszélgetést. A sátrak nem hangszigeteltek…

Ézsau a mezőre indult, hogy vadat lőjön.

Rebeka már készen állt a tervével. Nem Ézsaunak, hanem kedvencének, Jákóbnak kell megkapnia az elsőszülöttségi áldást. Rebeka csalárd* terve egyáltalán nem a hitéről tanúskodik!

Szólította Jákóbot. Jákób mindig a sátrakban vagy azok közelében tartózkodott. Elmondta neki, mit beszélt az apja Ézsauval. Tudta, hogy ez az áldás a különleges elsőszülöttségi áldás. Izsák ugyanis azt mondta, hogy „az ÚR színe előtt”* fogja Ézsaut megáldani! (7.v)

„Most azért fiam, hallgass a szavamra, amit én parancsolok neked. Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak jó falatokat, ahogyan ő szereti. Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg, mielőtt meghal!” Jákób éppen olyan ravasz volt, mint az édesanyja. „Igen, de Ézsau bátyám szőrös ember, én pedig simabőrű vagyok. Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és így átkot szerzek magamnak, nem áldást.”

Az anya meg volt győződve, hogy mindent meg kell tennie azért, hogy az az ígéret, amit Isten az ikrek születése előtt tett, beteljesedjék. Azt mondta tehát: „Engem sújtson az az átok, fiam, te csak hallgass a szavamra, menj, és hozd, amit mondtam!”

Jákób nemsokára jött is a két levágott gidával. Rebeka tudta, milyen módon szokta Ézsau a pecsenyét elkészíteni, és vigyázott arra, hogy Izsák semmit se vegyen észre az ételen.

A vakok szagló- és tapintóérzéke nagyon éles. Rebeka erre is gondolt: hozta Ézsau legszebb ruháját, és felöltöztette abba Jákóbot. Most Ézsau illatát lehetett érezni! Jákób sima kezét és nyakát beborította a gidák bőrével, hogy Ézsauhoz hasonlítson, amikor édesapjához megy. Izsák kétségtelenül meg akar majd bizonyosodni, vajon valóban Ézsau jött-e be hozzá. Nem szívesen áldana meg mást!

Így beöltöztetve ment Jákób a pecsenyéstállal és a kenyérrel édesapja sátrába. Mesteri módon vitte véghez a csalást*.

„Apám!”
„Itt vagyok. Ki vagy te, fiam?”
„Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Kelj hát fel, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem!”
„Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam?”
„Mert Istened, az ÚR elém hozta.”
„Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem?”

Jákób közelebb ment apjához. Izsák megtapogatta, és azt mondta: „A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze.”

Izsák még egyszer megkérdezte: „Te vagy az, fiam, Ézsau?”
„Én vagyok.”

Izsák csalódottnak látszott.

„Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjalak téged.”

Jákób megtette, amit édesapja kért, és még bort is vitt neki, hogy igyék.

„Gyere közelebb, és csókolj meg fiam!”

Izsák megérezte ruhájának az illatát, és megáldotta őt:*

„Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az ÚR. Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot*. Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai!
Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld!”

Éppen csak befejezte Izsák az áldást, és Jákób kijött édesapja sátrából, amikor megérkezett Ézsau a vadászatból. Ő is elkészítette az ételt, és bevitte édesapjának.

„Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem!”
„Ki vagy te?”
„Én vagyok az elsőszülött fiad, Ézsau.”

Izsák rettenetesen megijedt.

„Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz!”

Ézsau hangosan felkiáltott.

„Áldj meg engem is, apám!”
„Öcséd jött be alattomban, és ő vette el a te áldásodat.”
„Méltán nevezték el Jákóbnak, hiszen már másodszor csalt meg engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Nekem nem tartottál meg valami áldást?” – kesergett Ézsau.
„Már a parancsolóddá tettem őt, és szolgájává tettem minden testvérét*. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam?”
„Csak az az egy áldásod volt neked, apám? Áldj meg engem is, apám!” Bánatában Ézsau hangosan sírt*. Arra gondolt, hogy a csalás miatt nem számíthat Istenre és ígéreteire, s úgy vélte, nem élhet Isten áldása nélkül. Édesapja mellett gazdagságban nőtt fel, és semmi kedve szegénységben élni ezután.
Ekkor Ézsau mégis csak kapott áldást*: „Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról!”

Ézsau meggyűlölte Jakóbot a kicsalt áldás miatt. Azt mondta magában: „Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom az öcsémet, Jákóbot!” Ézsau tehát gonosz tervet szőtt, mivel nem akarta elfogadni, hogy Jákób lesz a nagyobb.

Rebeka megtudta, mit tervez Ézsau Jákób ellen. Magához hívta Jákóbot, és ezt mondta neki: „Bátyád, Ézsau bosszút akar állni rajtad, meg akar gyilkolni. Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábánhoz Háránba! Lakj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. Ha majd… elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor üzenetet küldök, és hazahozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon?” Rebeka tudta, hogy mind Ézsaut, mind Jákóbot el fogja veszíteni, ha Ézsau megöli Jákóbot. Ézsaunak akkor, akár csak Kainnak, menekülnie kellene.

Rebeka Izsákkal is beszélt; Jákób elmenetelének igazi okát azonban elhallgatta. Azt mondta, hogy sok szomorúsága van a „hettita leányok”, Ézsau pogány feleségei miatt. Nem akarta, hogy Jákób is hettita feleséget válasszon. „Mit ér akkor az életem?”

Így menekült el Jákób Beérsebából.

Izsák ezután még 43 évig élt! Amikor Jákób visszatért, Izsák még élt, Rebeka azonban már meghalt.

Jegyzetek:

Izsák engedetlensége – Jellemző, hogy Izsák falánkságával kapcsolja össze azt a tervét, hogy Ézsaut megáldja. Egész biztosan tudott arról, amit Isten Rebekának ígért: „a nagyobbik szolgál a kisebbnek” (lásd 1Móz 25,23; 23.lecke). Titokban akarta Ézsaut megáldani, s ez arról tanúskodik, hogy nem volt minden rendben a családban. Azt is látjuk, hogy Izsák titkolózásával Istent akarja megelőzni. A hívő Izsákot emberi megfontolások juttatták erre az engedetlenségre.

Rebeka csalárd terve – Rebeka elhallgattatta lelkiismeretét, hogy „segítsen” Istennek. „A cél szentesíti az eszközt” elv alapján, hitetlenségből cselekedett így.

Az Úr színe előtt – Ez azt jelenti, hogy Izsák Ézsaut Isten nevében akarja megáldani; Ő is ott lesz akkor, és szentesíti ezt az áldást.

Jákób csalása – Jákób éppen olyan „dörzsölt” volt, mint az anyja. Teljes mértékben felelős volt azért, amit apja sátrában tett. Ahogy megvásárolta Ézsau elsőszülöttségi jogát (lásd 1Móz 25,29–34; 23. lecke), úgy akart most is segíteni Istennek.

Jákób áldása – 1. anyagi áldás: jólét; 2. elsőszülöttségi áldás: uralkodás testvérei (testvére és annak utódai) fölött; átok és áldáskívánás: ellenségei átkozottak lesznek, barátai áldottak.

Must – Ki nem forrott szőlőlé; azt is „bor”-nak nevezték.

Testvérek – Családtagok, itt Ézsau és utódai.

A síró Ézsau – Ézsau biztosan nem azért sírt, mivel nem kapta meg az isteni áldást, melyet Izsák, mint pap adott (a lévita papság intézménye előtt a legidősebb fiú volt a pap), hanem az áldás anyagi előnye miatt. Túl későn jött rá, hogy ostobán cselekedett, amikor hátat fordított Istennek, és eladta elsőszülöttségi jogát.

Ézsau áldása – 1. anyagi: jólét helyett szűkös lét, Jákób áldásának ellentéteként; 2. „politikai”: fegyvere áldott lesz ugyan, de öccsét fogja szolgálni; a jövő: egyszer letöri majd öccse igáját a nyakáról.

Énekek:

Református énekeskönyv: 32:1; 65:7–9; 217; 272:1–2; 467:3
Jertek, énekeljünk: 101:1–2; 197; 229
Harangszó: 39; 43
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 55:1; 93; 157
Erőm és énekem az Úr: 4; 17; 23; 52; 56:1.3

Megjegyzések:

Csalás – Ez a történet különböző módon mutat rá egy nem őszinte eljárásmód következ­ményeire: 1. Izsák titokban cselekszik, és így pont azt áldja meg, akit nem akart; 2. Ézsau elfogadja Izsák titkos tervét, annak ellenére, hogy esküvel adta el Jákóbnak az elsőszülöttségi jogát; 3. Rebeka nem figyelmezteti Izsákot Isten ígéretére, hanem csaláshoz folyamodik, melybe Jákóbot is belerántja; 4. Jákób közreműködik apja és testvére becsapásában; magára vonja Ézsau haragját, amiért menekülnie kell.

Isten terve – Isten terve az volt, hogy Jákób kapja az elsőszülöttségi áldást. Rebeka és Jákób eljárása miatt azonban ez nem jól történt meg. Mégis Isten ilyen módon is végre tudja hajtani elhatározását. Hasonlóság: Júdás elárulta Mesterét, Isten tervének megfelelően, de az árulás bűne őt terheli.

A Messiás eljövetelének ígérete – Izsák áldásában ez az ígéret nincs benne kifejezetten. De megtaláljuk ezekben a szavakban: „Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted!” Gondoljunk Nebukadneccar álmára (Dán 2,31–45; l85. lecke: a hegyről lezuhanó kő megsemmisíti a szobrot)!

Hogyan vélekedett Jákób Isten ígéretéről? – Jákób és édesanyja, Rebeka helyesebben vélekedtek Isten ígéretéről, mint Ézsau és Izsák. Feltétlenül hitték, hogy ennek az ígéretnek be kell teljesednie. Azt viszont nem fogadták el hittel, hogy az Úr maga fogja ezt az ígéretet beteljesíteni, a maga módján. Türelmetlenek voltak, és azért cselekedtek így. Jobban bíztak a maguk ravaszságában, mint Istenben.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Testvérek a családban. A testvérek hasonlósága és különbsége. Ikertestvérek. (*)
• A testvérek közötti viszony: versengés, veszekedés, egymás becsapása, testvérgyűlölet és következményei. A testvérszeretet útja. (* ** ***)
• A szülő és gyermek közötti viszony: kivételezés, csalás, hazugság és következményei. Az őszinte, nyílt kapcsolat szüksége. (* ** ***)
• Tetteink indítékai és következményei. A helyes, erkölcsös cselekvés. Élethelyzetek elemzése, életjátékok. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

• Beszélgetés Varga Katalin: A füllentő kakas c. meséje alapján. (*)
• Egy magyar közmondás bibliai eredete. Konkrét és átvitt jelentésének értelmezése. (**)
• Az áldás motívuma egy bibliai történetben, a néphagyományban, Kölcsey Ferenc: Himnusz c. költeményében. Mit jelent az áldás? (** ***)
• Beszélgetés Móra Ferenc: A másik csaló c. elbeszélése alapján. (** ***)

Dráma

• Bibliai történet feldolgozása: szerepjáték jelenetenként, a párbeszéd felhasználásával és kiegészítésével. A szereplők szándékának érzékeltetése. A történet átalakítása a szereplők viselkedésének „kijavításával”. (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• Mire valók az érzékszerveink? Tájékozódás a segítségükkel. Mit jelent a látás hiánya? (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Térrendezés: Sátorépítés takarók, székek és karók segítségével. (*)
• Családrajz készítése. (*)
• Makettkészítés: sátor és környéke – agyag vagy gyurma, textil, papír, hurkapálcika felhasználásával. (**)
• Nagyobb méretű (szabadtéri) sátormakett készítése textilanyag, botok és zsineg felhasználásával. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!