Üzenet – Téma:

* Az Úr segít a népének, néha engedetlensége ellenére is.
* Az Úr szeret, de igazságos is.
* Aki elhagyja Istent, annak az Ő védelme és segítsége nélkül kell boldogulnia.
* Isten türelme is véget ér egyszer.

Előzmények:

Jéhú azt az ígéretet kapta az Úrtól, hogy utódai negyedízig uralkodnak Izráelen (2Kir 10,30).

1. történet:

Jéhút fia, Jóáház követte a trónon, 17 évig uralkodott. Vétkezett, mint elődei, mert folytatta az aranyborjú-imádást. Ezzel az istentiszteletet a politikától tette függővé. Az Úr ezért megbüntette a királyt és a népet Hazáél, arám király által. Jóáház erre az Úr tetszését kereste, s imádságát meghallgatta Isten, szabadítót adott Izráelnek.

Jóáház után fia, Jóás uralkodott Izráelen, 16 évig. Elizeus próféciáját beteljesítve II. Benhadad idejében háromszor verte meg az arámokat, s visszavette a Hazáél által meghódított városokat. Mégsem volt benne igazi hála Isten iránt, ő is követte apja és nagyapja bálványi­mádását. Tovább szolgálta az aranyborjút.

Jóás után szintén a fia, II. Jeroboám lett a király. Uralkodásának 41 éve alatt jól ment Izráel sora (lásd még Ám 6,4–6). Jónás próféta szavai szerint ő állította helyre Izráel határát a hamáti úttól* (messze északon) a síkság* tengeréig (Holt-tenger). „Mert meglátta az Úr Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek.” Jeroboámnak tehát tudnia kellett volna, hogy nem önmagának köszönheti a győzelmet. Ő azonban azt tette, amit rossznak lát az Úr, folytatta a borjúimádást.

Hóseás prédikálása:

Hóseás* könyvében olvashatjuk, milyen álnok módon viselkedik a nép, mert nem ismerik Istent (4). Törvényét ismerik ugyan, de tudván tesznek ellene. Átkozódnak, hazudnak, ölnek, lopnak, paráználkodnak és erőszakoskodnak. A következmény: vérfürdő vérfürdőre következik. A papok sem jobbak, mint a nép: gyilkolnak a sikemi úton (6,9). Elfordultak az Úrtól, bár hívják a népet hozzá (11,7). Elfeledkeztek az Úr törvényéről (4,6), folytatják a bálványimádást (4,13.17; 13,1–3). Dőzsölnek és paráználkodnak, vagyont és hatalmat kívánnak mindenféle módon. A kereskedők tisztességtelenek (12,8). A király olyan, mint az értelmetlen gyermek (13,13). Következmény: kemény büntetés jön Izráelre. Gyászolni fog az ország, elalél a lakossága, együtt a mezei vadakkal, madarakkal és halakkal (4,3). Az Úr feladatul adja prófétáinak, hogy ismételten hívjanak megtérésre (6,1; 12,11). Emlékezteti a népet, hogyan szabadította ki őket Egyiptomból, hogyan védte őket a pusztai vándorlás idején (12,14; 13,4–5). „Nem ismerhetsz rajtam kívül más Istent, nincs más szabadító, csak én.” (13,4^b) Izráel az asszírok kezébe fog esni (11,5), Samária pusztasággá lesz (13,15), és szörnyű dolgok történnek a néppel (asszonyokkal és gyerekekkel: 14,1). Végül mégis megkegyelmez népének az Úr (14,5).

Ámósz próféta:

Ámósz II. Jeroboám uralkodásának idején prédikált Izráelben, amikor Júdában Uzzijjá volt a király (vö. 169. lecke). Ugyanekkor működött Jónás próféta is. Ámósz pásztor volt, de fügét is gyűjtögetett (7,14–15). Tekóában lakott, Jeruzsálemtől 16 km-re délre, nem messzire Betlehemtől, vagyis nem a tíz törzs területén. Próféciáját két évvel a földrengés előtt mondta el (a Zak 14,5 szerint a júdai Uzzijjá idején volt). Míg más próféták éveken át figyelmeztették a népet, mint Ézsaiás és Jeremiás, Ámósz fellépése egy évre tehető. Küldetése befejeztével valószínűleg visszament hazájába pásztornak.

A prófétai könyv központi gondolata, hogy az emberek nem szeretik egymást. „Csak nekem legyen jó” – gondolja az ember, a többi nem érdekel.

A környező népek nem különbek, mint Izráel. Azoknak is büntetés lesz a része, köztük Arámnak: Benhadad és Hazáél palotái sem maradnak meg Damaszkuszban (Kr. e. 732-ben következett ez be, Tiglat-Pileszer által; vö. 2Kir 16,9). Júdát is figyelmezteti az Úr, „mert megvetették az ÚR törvényét” (2,4).

Majd Izráel ellen mondja, hogy egy szegényt egy pár cipő áráért adnak el, ezenkívül paráznaságot és bálványimádást lát mindenütt. Ítélete: a leggyorsabb futó sem menekülhet, a legbátrabb vitéz is fegyvertelenül fut majd el.

A próféta figyelmezteti a népet, hogy elhagyták Istenüket, az Urat, aki kiszabadította őket Egyiptomból, s megtörték a szövetséget. Vegyék észre magukat, míg házaik le nem lesznek rombolva, mint a bételi aranyborjús oltár (2Kir 23,15–16; 176. lecke).

Ámósz főleg a nép vezetői ellen szól, nyelve nem irodalmi, hanem a beszélt környezetből való. Samária gazdag legelőinek kövér teheneihez hasonlítja a királyi udvar gazdagjait („básáni tehenek”), akik elnyomják a szegényt, el akarják venni munkája eredményét. Ezért az Úr a pusztulásukat határozta el, nem lesznek többé biztonságban.

Az 5. rész siratóének Izráel felett, mintha már meghalt volna. A kapukban ülő bírákat gyűlölik, hamisan beszélnek és kereskednek, meglopják a szegényt. Innen hív az ÚR megtérésre: „Az URat keressétek, akkor élni fogtok” (5,6). „Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban” (5,15). Vagyis ha megtérnek gonosz cselekedeteikből, talán könyörül rajtuk az Úr. Túl sok rossz kapcsolódik a bálványimádáshoz, nemcsak Isten iránti hűtlenséget jelent.

Vajon Ámósz próféciája idézett elő változást? Láthatólag nem. Az ország hatalmasai Isten ítéletének napját a távoli jövőbe tolták, az országgal és a szegényekkel nem törődtek. A próféta látomásában a pusztulás előbb sáskaraj formájában jelenik meg, majd pusztító tűzként, végül függőónnal vizsgálja meg népét az Úr. A próféta kegyelmet kér, de elfogy Isten türelme, s legelőször a hatalmaskodókat viszik el fogságba. „Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára.”

A bételi aranyborjú főpapja, Amacjá megvádolta Ámószt II. Jeroboám királynál, s el akarta őt távolítani Izráelből. Ámósz válaszában a pap családja és a nép elleni ítélet jelenik meg. Az újabb látomás beérő gyümölcsei Isten megérett ítéletét hirdetik. Nincs többé bocsánat, ünnepi (bálványimádó) dalaik siratóénekké változnak majd. Éhség és szomjúság gyötri őket, de nem kenyérre és vízre, hanem az Úr igéjére. „Támolyognak majd tengertől tengerig, és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.”

Az utolsó látomásban az oltár jelenik meg (talán a bételi), ami összeomlik, s az összedűlő kövek közül megmenekülőket fegyver pusztítja el. Sehol sem lesznek biztonságban, akárhová próbálnak elrejtőzni az Úr elől. Izráel szétszóratik a pogány népek között. A kép mégis Dávid összedőlt sátrának felállításával zárul, s a visszatérés ígéretével: „Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. …Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam.”

2. történet:

Zekarjá, II. Jeroboám fia hat hónapig uralkodott Izráelen. Ő volt a negyedik király Jéhú házából Jóáház, Jóás és II. Jeroboám után. Hallottuk, hogy Jéhúnak csak négy utóda ülhet trónra a saját házából. Zekarjá volt az utolsó, aki szintén „azt tette, amit rossznak lát az ÚR, …nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől”.

Zekarjá uralkodása rövid volt. Sallum, Jábés fia szőtt összeesküvést ellene, és a nép előtt ölte meg. Utána Sallum lett a király, de ő is csak egy hónapig.

Sallumot Menahém, Gádi fia ölte meg, s lett kegyetlen királya Izráelnek, tíz éven keresztül. Első tette a Tirza* melletti Tifszah és környékének leverése volt kegyetlen vérfürdővel, mert nem nyitottak előtte kaput. Ő sem szakított Jeroboám bálványimádásával, vagyis azt tette, amit rossznak lát az Úr. („Menahém” jelentése „vigasztaló”, micsoda ellentét van a név jelentése és viselője között.) Az ő idejében tört be az asszír Púl* az országba, Menahémtől ezer talentum ezüstöt (30000 kg!) kapott, ami a tehetős emberekre kivetett adóból gyűlt össze, ez fejenként 50 ezüst sékel volt (550 gr).

Mehaném után fia, Pekahjá (= „Isten megnyitja a szemeket”) lett a király, két esztendeig, s ő sem tért le Jeroboám útjáról, az aranyborjú imádását követte. Egyik tisztje, Pekah, Remaljáhú fia összeesküvést szőtt ellene, és Samáriában, a királyi palotában ölte meg.

Pekah ezután húsz esztendeig volt Izráel királya. Az ő idején tört be Tiglat-Pileszer*, Asszíria királya az országba, s északi-északkeleti részét elfoglalta, lakóit fogságba vitte. Pekah Recinnel, Arám királyával maga is többször megtámadta Júdát.

Pekahot Hóséa, Élá fia ölte meg, így lett ő is király kilenc évig. Szörnyű, hogy Izráel utolsó királyai közül milyen sokan gyilkosság révén lettek királyok. Mekkora ellentétben van ez Dávid magatartásával, aki az ellene törő Sault habozott megölni, amikor lehetősége nyílt volna rá (vö. 104. lecke). Bár Hóséa „nem annyira” tett rosszat az Úr előtt, mint a korábbi királyok, sorsát ő sem kerülhette el. Salmaneszer, Asszíria királya megtámadta, és adófizetővé tette Izráelt. Amikor Hóséa követeket küldött Egyiptomba (szövetségkötési szándékkal), s kihagyta az adó fizetését, Salmaneszer újra eljött, elfogatta, és börtönbe vetette őt. Majd Samária ellen vonult, három évig ostromolta, és elfoglalta, Izráel lakóit pedig fogságba vitette. A prófécia beteljesedett, a nép elfordult Istentől, nem bánta meg bűneit, a tíz törzs országa nincs többé.

Salmaneszer Bábelből és Mezopotámiából hozatott lakosokat az üres városokba. Ezek először nem félték az Urat, de oroszlánok támadták őket, mire a király a régi lakosok közül hozatott nekik papot, hogy megtanulják tisztelni az ország Istenét. A különböző népek azonban tovább tisztelték a saját isteneiket is, így valami keverékvallás keletkezett, amit ettől kezdve követtek a samaritánusok* területén.

Jegyzetek:

Hamát – „Körülkerített”. Rabbának is nevezték, határváros az Orontes mellett, mely arám határfolyó. Az 1Kir 8,65-ben azt olvassuk, hogy Salamon idejében izráeliták lakták. Az Ámósz 6,2 is említi.

Síkság – E kifejezés arra a síkságra céloz, amin Sodoma és Gomorra feküdt, amit Lót választott. A Jordánon túli terület déli része ez Móábig, mely Izráel területéhez tartozott (a tíz törzs között fél Manassé, Gád és Rúben – az emóriak régi országa, Óg királysága).

Hóseás – A 12 „kispróféta” egyike. Nem azért „kicsi”, mert keveset prófétált, hanem mert keveset írt. Kilencen a babiloni fogság előtt, hárman azután prófétáltak.
Hóseás Beéri fia, valószínűleg Beth-Semes-i származású, Issakár törzséből. Sokáig volt próféta, mintegy kilencven évig, vagyis nemcsak prófétálta Izráel fogságba vitelét, hanem részt is vett abban.

Tirza – „Kedves”. I. Jeroboám rezidenciája, Samáriától délre fekvő város.

Púl, Tiglat-Pileszer, Assur – Az asszír királyoknak kijáró cím („az én segítségem Asera-istenség”). Púl a legismertebb, ő a III. Tiglat-Pileszer. Valószínűleg ő szerepel itt. Ennek a birodalomnak ő volt az utolsó hatalmas uralkodója.
Asszíria Kr.e. 1500 és 1100 között volt igen jelentős közel-keleti állam. Hatalma fénykorában az Eufráteszig tartott. Végül az arámok uralma alá került. Később jött egy hatalmas királyi család, amelyik megpróbálta visszaszerezni a régi hatalmat. Történetünkben Púl népének hagyományos taktikájával jelenik meg: minél kevesebb véráldozattal hatalmukba keríteni a szomszédos államot. Egyik módszer a lakosok elhurcolása, amivel a nép ellenállását meg lehet törni. (Ezt a módszert a századunkig ismerték és alkalmazták különböző uralkodók világszerte.)

Samaritánusok – Mind a mai napig élnek Sikem/Nablus mellett samaritánusok, saját vallással. Kicsi csoport. Istentiszteleti központjuk Garizim hegye. Különösen fontos számukra a páska ünnepe. A régi kor igazi pogány vallásából nemigen maradt meg semmi. József egyenes leszármazottainak, és „igazi zsidók”-nak tartják magukat. Jézus korában nagy gyűlölet volt a samaritánusok és a zsidók között, annyira, hogy a zsidók Galileából nem Samárián át utaztak Jeruzsálembe, inkább kerültek a Jordánon túli területen. Különleges dolognak kell tartanunk, hogy az Úr Jézus Samárián át vezető utat használt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 52:1; 74,1.19–20; 80; 130:2.4; 208:1–4; 384:1–4.7; 391:1–4; 468:4–5
Jertek, énekeljünk: 122; 228
Harangszó: 18; 49
Dicsérjétek az Urat!: 63; 74; 87; 98:2–4
Erőm és énekem az Úr: 56; 139

Megjegyzések:

Az Úr sokszor segíti a népét, engedetlensége ellenére – Láttuk, hogy az Úr végül megszabadította Izráelt az arámok kezéből, mivel látta, mennyire szenved a nép. Ez Isten kegyelmének a példája. A jó szülők is így viselkednek eltéved gyermekükkel: bár bűnös útra tévedt, mégis segítik.

A nehéz periódus elmúltával gyakran újra bűnös időszak következik – Érthető, hogy egy nehéz korszak után mindenki boldog és aktív lesz, dúskáló, örömittas. II. Jeroboám korszaka jó példa erre. Vajon a mi népünkkel, meg más népekkel is ilyen sokáig lesz kegyelmes az Úr…?
Amikor nincs igazi bűnbánata az elkövetett bűnöknek, a büntetés után hamar visszasüllyed az ember a régi rosszba, talán még mélyebbre is.

Kik azok a próféták? – Ismét itt az ideje a prófétaságról beszélni a gyerekekkel. A prófétát sokan „jövendőmondónak” gondolják. Pedig ő az Úr szolgája, aki tanít, büntet, ígér és büntetéssel fenyeget – az Úr nevében. Egyébként közönséges ember, mint más. Van-e ma is próféta? – kérdezik sokan. Nincs rájuk szükség, ószövetségi értelemben, hiszen az Úr kezünkbe adta a szavát, a Bibliát, benne minket szólító üzenetét. Van azonban „prófétálás”, ami a lelki ajándékok közé tartozik, ami a gyülekezetet építi, bátorítja, vigasztalja a Szentlélek által megelevenített igével (vö. 1Kor 14,1kk).

Isten szeretetteljes, de igazságos – Az Úr szigorú, de kegyelmes, a büntetés előtt figyelmeztet. Olyan, mint egy szigorú, de szerető apa.

Aki elhagyja az Urat, az az Ő védelme és segítsége nélkül kénytelen élni – Az emberek nem veszik komolyan, hogy az Isten nélküli élet veszélyes. Maguk próbálnak boldogulni, ami gyakran nem sikerül. Ezt látjuk magunk körül. Sok ember megbetegszik, testileg és/vagy lelkileg, mivel nem látnak kiutat. Sokan öngyilkosságot követnek el, mivel „nem látnak tovább megoldást”.

Isten türelme véget ér egyszer – Az izráeliták úgy gondolták, hogy nem kell annyira komolyan venni Ámósz figyelmeztetését. Bizonyára türelmes lesz velük az Úr. Másként alakult. Az Úr valóban türelmes, de igazságos is.
Gondoljunk itt szülők, tanítók általi büntetésre. Többnyire elhangzik sok figyelmeztetés. Amikor a figyelmeztetést nem veszed komolyan, és végbemegy a beígért büntetés, magadat hibáztathatod.

Szétszóratott Izráel – Az Újszövetségben néhány alkalommal olvasunk emberekről, akik a tíz törzs közül valamelyikben születtek, pl. Anna, Fánuel lánya, Áser törzséből (Lk 2,36). Ez arra utal, hogy az elhurcolt tíz törzs leszármazottai a júdaiakkal együtt visszatérhettek. A tíz törzs Izráeléből több család elkerülhetett a két törzs Júdájába. Így lehetett, hogy az ősei szívből szolgálhatták az Urat, s Anna a saját szemeivel láthatta a megígért Messiást.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Türelem és türelmetlenség. A türelem határai. (** ***)
• A bűn és következményei. Figyelmeztetések után: büntetés. (** ***)
• Segítségnyújtás annak, akinek terhes, akinek nem szívesen teszi meg az ember. A segítség joga kit illet? (***)
• Isten figyelmeztető, büntető „ujja” a történelemben. Ítéletes idők. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Östör király alakja Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika c. meseregényében. A bölcs király jellemvonásai: szerető, de igazságos; a harag és megfékezése. (**)
• Nemzeti bűnök, és ezek következményei Kölcsey Ferenc: Himnusz c. költeményében. (***)
• Egy siratóének a Bibliából (Ezékiel könyvéből). A képes beszéd jelentései. A szőlő, szőlőskert kép bibliai párhuzamai. (***)
• Siratóének írása egy bibliai szereplő nevében. (***)

Vázlat:

1.történet:
Jéhú és utódai – aranyborjú imádása
Jóáház – arámok: Hazáél
Jóás – arámok: II. Benhadad
II. Jeroboám – jólét

Prófétai figyelmeztetés:
Hóseás
„nincs más szabadító”
Ámósz
„básáni tehenek”
látomások:
– tűz
– sáskaraj
– függőón
– érett gyümölcsök
– oltár elpusztítása

2. történet:

Zekarjá (6 hónap)
Sallum (1 hónap)
Menahém (10 év)
Asszíria – Púl
Pekahjá (2 év)
Pekah (20 év)
Asszíria – Tiglat-Pileszer
Hóséa – (9 év)
Asszíria – Salmaneszer
Izráel népét elhurcolják

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr beteljesíti ígéreteit.
* Isten parancsainak engedelmeskedni kell.
* Az istentelenség bukáshoz vezet.
* Istennel lehet győzni.

Előzmények:

Benhadad, Arám királya több támadást intézett Izráel ellen, sikertelenül. Először Elizeus imádságára vaksággal sújtotta az Úr az arám sereget, majd harci zajt keltve ejtette pánikba az arámokat, akik elmenekültek.

1. történet:

2Kir 8,7–15: Elizeus Damaszkuszba ment, az arám fővárosba, ami elég szokatlan dolog. Benhadad beteg volt, s mikor megtudta, hogy Elizeus odaérkezett, tisztviselőjét, Hazáélt* küldte ajándékokkal elé. Megkérdeztette Isten emberétől, felépül-e a betegségéből. „Bizonyosan felépül” – hangzott a válasz. – „Bár az ÚR velem megláttatta, hogy meg fog halni.” Elizeus már nyilván tudta, Hazáél mire készül.

A próféta akkor sírva fakadt. Isten megmutatta neki, milyen veszedelmet hoz majd Hazáél Izráelre, aki szolgai alázatot tettetve hallgatta Elizeus kijelentéseit. „Te leszel Arám királya” – hangzott el végül.

Hazáél visszatért Benhadadhoz, s jelentette neki, hogy a próféta szerint meg fog gyógyulni. Másnap azonban megfojtotta, olyan látszatot keltve, mintha a király magától halt volna meg. Hazáél lett az új király.

Az Úr Illésnek három feladatot adott a Hóreb-hegynél (1Kir 19,15–17; 139. lecke). Hazáélt kenje fel Arám királyává, Jéhút, Nimsi fiát Izráel királyává, Elizeust pedig a maga utódjává. Illés ez utóbbit tudta csak megtenni, a másik kettő Elizeusra maradt. Hazáél királlyá kenése (Isteni felhatalmazása) most megtörtént. Már csak Jéhú fölkenetése van hátra.

2. történet:

2Kir 8,25–29: Júdában Ahazjá*, Jósáfát unokája lett a király. Izráel és Júda még mindig szövetségben állt egymással, s együtt vonultak hadba Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádért*. Jórám megsebesült a harcban, s visszatért jezréeli palotájába, hogy gyógyíttassa magát. Seregét Rámótban hagyta. A júdai Ahazjá király elment meglátogatni nagybátyját, Jórámot Jezréelben.

2Kir 9: Elizeus az egyik prófétatanítványt küldte Rámót-Gileádba, egy olajoskorsóval, hogy keresse meg Jéhút, Nimsi fiát. Hívja magával a belső szobába, majd kenje meg a fejét olajjal*, s mondja ki: „Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává!” Aztán tűnjön el, amilyen gyorsan csak tud.

Valószínűleg Jéhú volt a sereg vezére, aki épp a többi parancsnokkal tanácskozott, mikor az ifjú próféta megérkezett. A parancsnokot kereste, s közölte, hogy bizalmas beszéde van vele.

Négyszemközt aztán királlyá kente Jéhút, s elmondta, hogy milyen feladatot ad neki Isten: ki kell irtania Aháb háza népét. Végül Elizeus intése szerint elfutott.

A többiek kifaggatták Jéhút, majd ruhájukat alája terítve adtak neki tiszteletet, s a kürtöket megfújva kiáltották: „Jéhú a király!”

Jéhú maga ment egy csapat katonával Jezréelbe. Ahazjá éppen Jórámnál tartózkodott. Őrszem jelentette a csapat közeledtét, s Jórám rosszat sejtett. Küldöttei nem tértek vissza, így maga vonult ki harci kocsiján, Ahazjával, Júda királyával együtt az érkezők elé. Nábót birtokán* találkoztak. A király Jéhú békés szándékát tudakolta, ám Jéhú nyersen válaszolt: „Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?” Jórám azonnal futásnak eredt, „Árulás, Ahazjá!” – kiáltotta. Jéhú kapásból kilőtt nyila azonban szíven találta, s a kocsiján összerogyva meghalt.

Jéhú a tisztjének, Bilkarnak adta a feladatot: emelje ki a kocsiból, és vesse Jórámot Nábót birtokára. Illés jövendölése ezzel beteljesült: ezen a birtokon fizet meg Aháb fia Nábót és fiainak kiontott véréért (1Kir 21,19.29; 142. lecke). Ahazjá is futni kezdett, de sorsát ő sem kerülhette el, megsebesítették harci szekerén. Megiddóba érve meghalt. Szolgái Jeruzsálembe vitték, s ősei mellé temették el.

Jéhú megérkezett Jezréelbe, s parancsára Jezábel királynőt a szolgái dobták ki a palota ablakán. Vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták. Mire temetni akarták, csak koponyáját, lábait és két kézfejét találták, a többit a kutyák ették meg a jezréeli birtokon. Illés jövendölése teljesedett be ezzel is (1Kir 21,23; 142. lecke).

2Kir 10: Ahábnak hetven fia lakott Samáriában. Jéhú leveleire Jezréel vezetői kosárban küldték el neki azok fejét. Aki megmaradt Aháb házából, azokat Jéhú vágta le. Utánuk Ahazjá testvérei* következtek, 42-en, akik Samáriába tartottak, meglátogatni a királyi családot.

Majd Jehónádábbal, a kéni Rékáb* fiával találkozott Jéhú, aki Jetrónak, Mózes apósának volt a leszármazottja. Maga mellé vette a kocsijára, hogy megmutassa, mit tesz az Úrért. Kihirdette, hogy áldozatot akar bemutatni Baalnak, s összehívatta a papjait, és Baal tisztelőit. Mire elkészültek az áldozat bemutatására, Jéhú az embereivel fölkészült, hogy kardélre hányja őket. Mindenkit megöltek, akik a Baal-templomban tartózkodtak. A templomot lerombolták, és nyilvános árnyékszékké tették. Így pusztította ki Jéhú a Baalt Izráelből.

Vajon példaszerű király lett Jéhú? Nem. Nem teljes szívvel élt az Úrnak, Izráel Istenének a törvényei szerint. Nem tágított Jeroboám vétkétől, az aranyborjútól. Utódai Jóáház, Jóás, II. Jeroboám és Zekarjá.

Az Úr a népet úgy büntette, hogy egyre többet foglalhattak el földjéből a környező népek. Legtöbbet ártott az arám Hazáél, hogy beteljesedjen Elizeus próféciája (2Kir 8,12–13).

3. történet:

2Kir 13,1–13: Jóáház komolyan imádkozott az Úrhoz megváltásért az arámok kezéből. Az Úr meghallgatta, mert látta Izráel nyomorúságát. Szabadítót küldött, akinek a Biblia nem árulja el a nevét. De Jóáház ugyanúgy folytatta Jeroboám vétkét, mint apja, s majd fia és utóda, Jóás.

Nyilvánvalóan politikai számítás volt ennek az oka. Ha a tíz törzs a jeruzsálemi templomba járna, újra kívánság támadna egy Dávid házából való fejedelem által vezetett egy(esített) ország után. Továbbá oly régen űzték e bűnt, hogy már a szokásjog erejével hatott, és nem is tekintették bűnnek.

2Kir 13,14–25: Elizeus próféta megbetegedett, halálos ágyán feküdt. Elég idős volt már, hisz körülbelül hatvan éve hívta el Illés prófétának.

Jóás király fölkereste Elizeust. Megrendült, mivel saját szemével látta, hogy az idős próféta nem fog tovább élni. „Atyám, Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai” – kiáltotta. Ugyanaz a kiáltás, amivel Elizeus búcsút vett Illéstől, amikor az elragadtatott a mennybe (vö. 2Kir 2,12; lecke). Jóás király szájából azonban mást jelent. Izráel nehéz helyzetbe került. Elizeus próféta sokat tett Izráel országáért és népéért. Ha most meghal, ez a támogatás elvész. Talán azokra a kocsikra és lovasokra gondol a király, akik még megmaradtak Izráelben.

Elizeus, akár egy tiszt a katonájának, parancsot adott: „Fogj íjat és nyilakat!”

Jóás íjat és nyilakat fogott a kezébe.

„Feszítsd ki kezeddel az íjat!”

Jóás kifeszítette, s Elizeus rátette kezét* a király kezére.

„Nyisd ki az ablakot keletre.”

Jóás kinyitotta.

„Lőj!”

Jóás kilőtte nyilát.

„Az ÚR szabadításának nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni

Arámot Aféknál*.” – mondta Elizeus, majd hozzátette: „Fogd a nyilakat!”

Jóás kézbe fogta a nyilakat.

„Üss a földre!”

Jóás háromszor ütött a földre, és abbahagyta. Nem látta értelmét, hogy tovább üsse a földet.

Ám ütnie kellett volna, míg Elizeus azt nem mondja, hogy elég. Elizeus megharagudott a királyra.

„Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot.”

Az történt, amit Elizeus megmondott. Hazáél még egy ideig zavarta Izráel életét, de végül az Úr hűséges maradt az ősatyákkal kötött szövetségéhez, nem akarta elpusztítani a népét. Meghalt Hazáél, Arám királya. Fia, III. Benhadad* lett az utód. Uralkodása alatt Jóás háromszor verte meg az arámokat, s elüldözte őket a meghódított városokból.

Nem sokkal Jóás látogatása után meghalt az öreg próféta, Elizeus. Eltemették, valószínűleg egy sziklasírba.

Valamivel később, Elizeus sírja közelében eltemettek egy embert. A temetést megzavarta egy betörő móábi rablóbanda*. Az emberek olyan gyorsan eltűntek, amilyen gyorsan csak tehették. Nem volt más megoldás, halottjukat belökték Elizeus közeli sírjába. Mikor az hozzáért Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.

Az Úr így jelezte, hogy Ő uralkodik életen és halálon, van hatalma megváltani őket az ellenség kezéből.

Jegyzetek:

Hazáél – „Isten (előre) lát; akire Isten rátekint”. Hazáél negyven évig tartó uralma alatt Isten ítéletét hajtotta végre Izráelen (vö. 2Kir 13,3).

Ahazjá – A 2Krón 22,2-ben olvassuk, hogy Ahazjá 42 éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Apja Jórám, Júda királya; anyja Ataljá, Omri (Izráel királya) unokája. Ahazjá rossz úton járt, mivel anyja tanácsait követte.

Harc Rámót-Gileádért – Ez nem ugyanaz a rámót-gileádi csata, melyben Aháb király halálosan megsebesült. Az 12 évvel korábban történt. (1Kir 22,29–40; 143. lecke)

Olajjal megkenés – Izráelnek és Júdának nem minden királyát kenték fel olajjal. Ez inkább a különleges esetekben történt. Így kenték fel Sault, mivel Izráel első királya lett; Dávidot és Jeroboámot, mivel másik családból való királyt követtek az uralkodásban. Salamont is felkenték, mert az ő királyságában volt aki kételkedett.

Nábót földje – A jezréeli Nábót szőlőjét Aháb vette el, felesége, Jezábel közvetítésével. Nábótot és fiait megölték (1Kir 21; 142. lecke).

Ahazjá testvérei – A 2Krón 22,1-ben olvassuk, hogy Ahazjá testvéreit, vagyis a júdai Jórám fiait megölték, Ahazjá kivételével, aki Jórám halála után király lett. Az „Ahazjá testvérei” csoport, akikkel Jéhú találkozott, a király rokonait jelenti. A 2Krón 22,8-ban ezt olvassuk: „Amikor Jéhú ítéletet tartott Aháb háza fölött, ott találta Júda vezéreit és Ahazjá testvéreinek a fiait, akik Ahazjá szolgálatára álltak, és legyilkoltatta őket.”

A kéni Rékáb – Ezzel a névvel az 1Krón 2,55-ben találkozunk. A Jer 35-ben olvassuk, hogy a rékábiak nem ittak bort. Jónádáb ősatya tilalma volt ez. Engedelmességét Jeremiás Júda népe elé állította példaként.
A kéniek nomádok voltak, kegyes emberekként ismerték őket.

Kezet rátenni – Ezzel az áldó eseménnyel többször is találkozunk a Bibliában. Gondoljunk Jákóbra, aki megáldotta József fiait (1Móz 48,14; 38. lecke).

Afék – Város a Gólám-fennsíkon, a Genezáret-tavától keletre.

III. Benhadad – I. Benhadad Arám királya volt az izráeli Baasá és a júdai Ászá korában; II. Benhadad Aháb és fiai idejében uralkodott, és Hazáél ölte meg; III. Benhadad Hazáél fia volt.

Móábi rablóbanda – A móábiak betörése azt bizonyítja, hogy valamennyire megerősödtek az után a súlyos vereség után, amit Jórám izráeli és Jósáfát júdai király aratott felettük (2Kir 3; 151. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–4; 81,9–11.12–17; 106:2–3; 158; 171; 217; 236:1–2.5–7; 254:1.3; 265:1–2; 389:1–7
Jertek, énekeljünk: 141; 173; 177; 185
Harangszó: 18; 39; 44; 49:1–2.5–7; 53:1.5–6
Dicsérjétek az Urat!: 8; 68; 69; 71; 75; 93; 156
Erőm és énekem az Úr: 19; 54; 84; 126

Megjegyzések:

Becstelen és gyűlöletes módon elérni valamit – Hazáél olyan embert példáz, aki „hullákon gázol át”. Nem számít, hogyan, csak elérje a célját. „Cél szentesíti az eszközt” – mondja. Az ilyen embert gyakran nem lehet felismerni. Hazáél Benhadad bizalmasa volt. Gondoljunk csak Júdás Iskáriótesre: látszólag hű tanítvány, de a valóságban kész elárulni Mesterét.

Elizeus bánata – Elizeus nem azért volt szomorú, mert Hazáél megölte a királyt, hanem mert belepillantott a jövőbe: halált és hanyatlást hoz Hazáél Izráelre. A 2Kir 9,15-ben olvassuk, hogy Jórám megsebesült az arám Hazáéllel való harcban. A 2Kir 10,32-ben pedig: „megverte őket Hazáél Izráel egész határa mentén”. Még később, az izráeli Jóáház idején „Hazáél kezébe adta őket”. Vagyis állandóan háború volt a két ország között, amit Hazáél Elizeus próféciája szerint teljesített be.

Az Úr nem feledi, amit mondott – Az emberek gyakran úgy vélik, hogy Isten szavait nem kell olyan komolyan venni. Ezzel struccpolitikát folytatnak. Így tett Jórám király és Jezábel is, akik tudták, mit mondott Illés az Úr nevében Aháb ellen, utódai pusztulásáról. Pedig Isten szavait érdemes (és értelmes) a szívünkre venni. Amikor az Úr megtérésre hív, alázatra, iránta való és egymás iránti szeretetre, s a Fiában, Jézus Krisztusban való hitre, nem tehetjük azt csak úgy magunk mellé, hanem komolyan kell vennünk.

Isten parancsait végre kell hajtani – Isten parancsát végrehajtották Jéhú házán. Úgy érezzük, nem kellett volna ilyen szigorúan föllépni. Másképp is el lehetett volna végezni a feladatot. De az ítélet, hogy Jéhú leszármazottai közül senki sem maradhat életben, ettől még nem veszít érvényéből. Viszont Jéhú túlkapásai is elnyerik majd büntetésüket (Hós 1,4).

Az istentelenség pusztulásba visz – Isten nélkül élni, neki tudatosan hátat fordítani igen veszélyes. Egy időszak eltelhet probléma nélkül, de aztán szörnyű lehet azoknak, akik nem akarják Őt szolgálni. Ezzel kapcsolatban komoly lecke a történelem. Jézus Krisztus kifizette bűneink büntetését, Őrá van szükségünk.

A hitetlenség a teljes győzelem útjában áll – Az Isten ígéreteiben való teljes bizalom hozzátartozik a hithez. Amikor ez hiányzik, az már inkább hitetlenség.

A holttest értéke – E korban sok hamvasztás volt. A holttest hamuvá égett. Az Elizeus tetemét megérintő ember föltámadásának a csodája arra utal, hogy a test a halál után nem értéktelen az Úr előtt. Utal Krisztusnak a halálból való feltámadására. Utal a magra, aminek el kell halnia a földben, hogy új termés legyen.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Eredményeket elérni: becsületes úton, vagy csalással, erőszakkal. Melyiket választod? (***)
• Miért érdemes harcolni, küzdeni? Mire van szükség a győzelemhez? (***)

Történelem

• Hatalomátvétel erőszakkal, tisztességtelen politikai módszerekkel. A régi renddel való leszámolás példái a történelemben. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Elizeus próféta alakja egy bibliai szereplő szemszögén keresztül: emlékezés a prófétára – írásbeli jellemzés. (***)

Ének-zene

• Régi magyar dallamok: Zsoltárparafrázis egy sz.-i históriás ének dallamra. Kifejező éneklés. (***)

Vázlat:

1. történet:
Damaszkusz
Benhadad – beteg
Elizeus – látomás, kijelentés
Hazáél – gyilkos
új király

2. történet:
Hazáél ellen:
Jórám (Izráel) – Ahazjá (Júda)
Rámót-Gileád
Jórám megsebesül

Elizeus – prófétatanítvány
Jéhú az új király
ítélet Aháb házán
Ahazjá és rokonai
Baal papjai és hívei

3. történet:
Elizeus beteg – Jóás
íj – lövés
Jóás: három ütés
Elizeus: 5–6-szor kellett volna
győzelem Arámon
Elizeus sírja – feltámad egy halott

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr teljes megtérést vár, nem fél szívet.
* A nyomorúság imádkozni tanít, de mi történik aztán?
* Gyerekek is bizonyságot tehetnek Isten ha­talmáról.
* Hit és gőg nem járhat együtt.
* Isten igéjét hallgató ember is bűnbe eshet.

Előzmények:

A súnémi asszony jól gondját viselte Elizeusnak, ezért az Úr egy fiúgyermekkel ajándékozta meg. Mikor ez a fiú meghalt, az Úr Elizeuson keresztül feltámasztotta. Elizeus további csodákat tett a prófétatanítványok megsegítésére. A továbbiakban Izráel nemzeti életének prófétájaként láthatjuk őt.

Bevezetés:

Aháb király Rámót-Gileád-i harcmezőn történt halála után (vö. 1Kir 22; 143. lecke) Ahazjá király uralkodott Izráelen, de ő hamarosan meghalt (vö. 2Kir 1; 144. lecke). Utána Aháb második fia, Jórám következett a trónon. Dávid király idején úgy a móábiak, mint az edómiak adókötelesek voltak az izráelitáknak (2Sám 8,2.14). Izráel kettészakadása után a tíz törzs országának királyai Móáb területét is magukhoz ragadták. A tíztörzsnyi Izráel éveken át kapott adót a móábiaktól. Az edómiak adófizetési kötelezettsége Júda királyai iránt maradt meg. Egyben kötelességük volt Júdával együtt Júda ellenségei ellen hadba vonulni. Jósáfát fiának, Jórámnak az uralkodása idején hűtlenek lettek Júdához (2Kir 8,20). Izráel, Júda, Móáb és Edóm testvérnépek voltak: Izráel és Júda lakói Ábrahám leszármazottai; a móábiak Lótnak, Ábrahám unokaöccsének a leszármazottai (1Móz 19,37); az edómiak pedig Ézsau leszármazottai (1Móz 36).

1. történet:

Izráel királya, Jórám, szülei: Aháb és Jezábel bálványimádását elutasította, és inkább Izráel Istenét kereste, bár nem helyesen. Jeroboám aranyborjú-kultuszához ragaszkodott.

Jórám vazallusa volt a móábiak királya*, Mésa, aki évek óta százezer báránnyal és százezer kossal, valamint azok gyapjával fizette adóját. Aháb halála után Mésa leállt a fizetéssel. Jórám, mint új király, helyre akarta állítani a régi adófizetést. Jósáfáttal, Júda királyával, és az edómiakkal együtt indult Móáb ellen.

A pusztában kevés volt a víz, Jórám pánikba esett. Istent csupán haragos, büntető Istennek látta. De Jósáfát megkérdezte: „Nincs itt az Úrnak egy prófétája, aki által megkérdezhetnénk az Urat?”

„Itt van Elizeus” – jelentette egy szolga.

A királyok felkeresték a prófétát, aki előbb elutasította Izráel királyát: „Semmi közünk sincs egymáshoz. Eredj apád prófétáihoz, meg anyád prófétáihoz.” De aztán Jósáfátra való tekintettel Elizeus megenyhült, és szólt hozzájuk: csináljanak sok gödröt a patakmederben, mert az megtelik vízzel, pedig nem lesz eső. Ihat belőle ember, állat. Sőt, még Móábot is kezükbe adja az Úr.

Így is tettek. Másnap reggel pedig víz áradt Edóm felől, a gödrök megteltek vízzel, mindenki ihatott!

A támadásra induló ellenség vörösnek látta a vizet, mintha vérrel teltek volna meg a gödrök. Azt hitték, hogy Izráel és Júda királyai egymásnak estek, s nekik már csak a zsákmányt kell összeszedni. Vigyázatlanságukban ők estek áldozatul. Így a szövetségesek beteljesíthették, amit Elizeus megjósolt: Móáb városait lerombolták, a jó szántóföldeket teledobálták kővel, a forrásokat betömték, termőfáit kivágták.

Csupán Kir-Hareset kövei maradtak meg (a fővárosé), ahol Mésa tartózkodott. Ostromolni kezdték azt is, lőtték a parittyások. Móáb királya kétségbeesett lépést tett. Előbb megpróbált kitörni hétszáz emberével, de nem sikerült. Akkor föláldozta elsőszülött fiát égőáldozatként a kőfalon. Az izráeliták felháborodtak ezen, és hazamentek. (Nem valószínű, hogy Mésa bármikor is olyan helyzetbe került volna, hogy adósságát megadja. Évekig tarthatott a helyreállítás, a népnek is erősödnie kellett.)

2. történet:

Naamán Arámban (Szíriában) hatalmas és köztiszteletben álló ember volt. Benhadad király hadseregparancsnokaként ő szabadította meg az arámokat ellenségüktől. Pontosan így olvassuk: „általa szabadította meg az ÚR Arámot”. Tehát az Úr más népekről is rendelkezik. Valószínűleg ő lehetett az, aki Rámót-Gileádnál legyőzte Ahábot és Jósáfátot* (vö. 1Kir 22; 143. lecke).

Naamán boldog és megelégedett ember lehetett volna, ha nem betegszik meg. Bélpoklos* lett. Ez a szörnyű betegség rövidesen megakadályozta volna tisztsége ellátásában. Naamán feleségének volt egy zsidó származású rabszolgalánykája, akit Izráelbe betörő rabló arám csapatok ejtettek foglyul. Együtt érzett a családdal a bajban, s asszonyának ezt tanácsolta: „Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából.” Ő természetesen a Samáriában lakó Elizeusra gondolt, aki általánosan ismert lehetett Izráelben.

Naamán felesége elmondta férjének, s ő komolyan vette a tanácsot. Megragadta a gyógyulás minden lehetőségét, nem voltak előítéletei Izráellel szemben. Elment a királyhoz, aki megengedte neki, hogy Izráelbe induljon, nyilván kedvelte parancsnokát. Levelet is írt Jórám királynak Izráelbe.

Naamán fejedelmi ajándékcsomagot állított össze: tíz talentum ezüst, hatezer arany, tíz rend ruha. A 420 kg ezüst és 50 kg arany óriási érték, a 10 rend ruha is gazdagon díszített volt. Samáriában átadta Benhadad levelét Jórám királynak: „Kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklos­ságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem!” Jórám megszaggatta a ruháját, amikor elolvasta: „Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából? Értsétek és lássátok meg, hogy (Benhadad) csak ürügyet keres ellenem!” Vagyis arám támadástól fél, nem alaptalanul, hiszen Benhadad nem sokkal ezután valóban megtámadta Izráelt (vö. 2Kir 6,8.24).

Elizeus ezután értesült a dologról. Üzent a királynak: „Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.” (Jórámnak ez miért nem jutott magától eszébe?)

Naamán kíséretével együtt megállt Elizeus háza előtt. Mint nagyúr, nyilván köszöntésre várt. De Elizeus ki se ment. Követ – talán Géhazi – által üzent: „Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban*, akkor újra megtisztul a tested!”

Naamán másra számított: „Az gondoltam, hogy majd ki fog jönni (a próféta), elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar*, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak!” Haragosan, mélyen megsértve távozott.

Útközben a szolgái megszólították Naamánt: „Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz.”

Naamán hallgatott emberei jóakaratú tanácsára, amiből látszik, hogy szerették őt. (Nem hiába nevezték atyjuknak.) Ellovagolt a Jordánhoz, s megfürdött benne hétszer, ahogy az Isten embere mondta.

S azután … mindenki megdöbbenésére, megtisztult a teste. Olyan lett a bőre, mint egy gyermeké.

Siethetett volna haza. De Naamán megfordult, s kíséretével együtt visszament Samáriába, az Isten emberéhez. Megállt előtte, és ezt mondta: „Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben*!” Kérte, hogy fogadjon el ajándékot tőle.

Elizeus tiltakozott. Tudta, hogy az Úrnak kell tiszteletet adni a gyógyulásért.

Naamán hiába unszolta. Végül azt kérte a prófétától, adasson neki annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír*, mert nem készít többé égő- vagy véresáldozatot, csak az Úrnak. Nyilván egy kis oltárt akart építeni belőle otthon.

Még egy problémát említett Naamán. Amikor Benhadadot elkíséri Rimmón templomába, s a király leborul az istenség előtt, az ő kezére támaszkodik (ez Naamán különleges pozícióját mutatja az udvarban). Ilyenkor neki is meg kell hajolnia Rimmón előtt. Vajon megbocsátja ezt neki az Úr?

Elizeus nyugodtan válaszolt: „Menj el békével!” Az Úr meg fog bocsátani.

Elizeus szolgája, Géhazi* hallotta a beszélgetést. Zavarta, hogy ura semmit sem akar a gazdag arámtól elfogadni. Hiába szolgált prófétánál, hallotta Isten szavait emlegetni, szíve nem

mindenben figyelt Istenre. Jobban vágyott a gazdagságra, mint tisztességre. Az arám után eredt tehát.

Amikor Naamán meglátta a próféta szolgáját, leugrott a kocsijáról. Elizeus szolgájában magának a prófétának adott tiszteletet. „Jól vagytok?” – kérdezte.

„Jól. De uram ezt az üzenetet küldi: Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efraim hegyvidékéről. Adj nekik egy talentum ezüstöt, és két rend ruhát.” Géhazi teljesen úgy tett, mintha Elizeus a vendégei támogatására kérne, s mintha ilyen ajándék megszokott lenne a próféták között.

Naamán nagylelkűen kétszer annyi ezüstöt adott, s két szolgájával vitette az ajándékot Elizeus szolgája után. Amikor fölértek a dombra, amin Samária feküdt, Géhazi átvette a szolgáktól, megköszönte, s elrejtette egy házba. Majd visszament Elizeushoz.

Amikor odaért, a próféta megkérdezte: „Honnan jössz, Géhazi?” Ő így felelt: „Nem járt a te szolgád sehol sem.” Elizeus azt mondta: „Nem igaz. Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy? Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre!” (Vö. 2Móz 20,5: az atyák bűne a gyermekeken lesz számon kérve.)

Amint Géhazi elment Elizeustól, látta, hogy bőre olyan poklos lett, mint a hó*.

Jegyzetek:

Móáb királya, Edóm királya – E fejedelmek tulajdonképpen nem voltak többek helytartónál, mivel népeik Júdának, illetve Izráelnek voltak alávetve.

Győzelem Aháb és Jósáfát felett – Rámót-Gileádnál volt az egyetlen csata Izráel és Arám között, ahol az arámok győztek. A cháld Targum úgy mutat Naamánra, mint aki az íját „meghatározott szándék (célzás) nélkül feszítette meg”, úgy sebezte meg halálosan Ahábot. Bizonyíték erre nincs.

Bélpoklosság – E betegségtől a Földközi-tenger partján, és attól távolabb is féltek. Izráelben a fertőzéstől való félelem páriává tette a bélpoklosokat. Ki lettek közösítve a társadalomból, és meghaltak, sorstársaikkal együtt. Szörnyű halál. A lepra a bélpoklosság egyik formája, mely most is sok országban (pl. India) gyakran előfordul. Hála Istennek, már vannak olyan gyógyszerek, melyek megállítják a betegséget. Sok leprás azonban egyáltalán nem jut el a gyógykezelésig. A bélpoklosság ismertetői: a végtagok érzéketlenné válnak, amikor megüti magát az ember, nem érzi. Kéz, láb, orr, fül elhal.

Jordán – A Jordán gyors vizű folyó, nagy szinteséssel, amiért sok iszapot visz magával. A víz benne nem tiszta és nem világos.

Abaná és Parpar – Abaná az Anti-Libanonból ered, amely a Libanonnal párhuzamosan futó hegylánc. A folyót most Nahr-Barador-nak hívják („a hideg”), délről kelet felé folyik Damaszkuszon át, és a pusztában tűnik el. Parpar mai neve Avads, gyors folyó, mely a Heidschäny tóból ered. A görögök és a rómaiak „arany áramlat”-nak hívták.

Nincs Isten Izráelen kívül – Naamán nem azt mondja, hogy csak egy Isten van, hanem hogy Izráelen egyetlen Isten lakik. Naamán még úgy gondolja, hogy Isten egyetlen helyhez kötött. Ez derül ki abból a kívánságából, hogy földet akar vinni magával Izráelből Damaszkuszba.

Egy rakomány föld – Naamán gondolata, hogy megszentelt földet vigyen magával, pogány gondolkodásból ered: egy ország istene az adott ország földjéhez kapcsolódik. Az Úr viszont mennynek és földnek a Teremtője. Őt mindenütt lehet szolgálni.

Géhazi – „Kidülledő szemekkel”. Ez a név olyan szokásra utalhat, mint igazán sóvárgóan nézni.

Olyan lepra, mint a hó – Amikor a lepra egy bizonyos stádiumba jut, a beteg bőre nagy fehér foltokat mutat. A 3Móz 13 egész részletesen beszél ezekről a fehér foltokról. Ha a betegség ezután nem terjed tovább, a fertőzésveszély elmúlt. S ha a pap tisztának mondja a beteget, akkor otthon maradhat. Naamán poklossága bizonyára ebben az állapotban volt, amikor Géhazi „örökölte” betegségét.

Énekek:

Református énekeskönyv: 9:1.10–11.13; 30:2; 139:1.14; 146:1.5–8; 165:5–6; 226:1; 270:1–2; 464:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:1–2.5; 135; 161:2; 185
Harangszó: 40:5–6; 51; 53:1.5.8
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2.5; 40; 48:1.10; 50:1.5.7; 55:1; 62:1–2; 71; 161
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 52; 74:2; 77:1.4; 112:1; 130; 133:1.3

Megjegyzések:

Szívesen megkóstolt bűnök – Érdekes, amikor bizonyos bűnöket megpróbálunk száműzni az életünkből, más bűnökhöz viszont ragaszkodunk. A bűnök részleges elhagyásának nincs értéke Isten előtt. Ő az egész szívünket igényli!

Gyermekek Isten mindenhatóságának és kegyelmének a jeleként – Föltűnő, hogy itt egy gyermek Naamán gyógyításának az eszköze. Ez mindig megindító. Gyerekeknek szóló tanítás: soha és sehol se szégyelld a hitedet. Nyugodtan mondd el, hisz gyakran nagyobb a hatása, mint a felnőtté.

Istentől kérni segítséget, amikor szükségünk van Rá – Természetesen sok imádságra van szükség, amikor nyomorúságba kerülünk. Ez magában nem baj. De ha csak akkor imádkozunk, amikor szükségünk van Rá, azt mutatja, hogy nem igazán szeretjük. A közmondás azt mondja: „A nyomorúság megtanít imádkozni.” Viszont nem igazán jó, ha csak akkor imádkozunk, amikor bajban vagyunk. A szívünket kell megnyernie az Úrnak, hogy megnyíljanak előtte bocsánata és ígéretei (vö. többek közt Zsolt 61; 130).

Hit és beképzeltség nem jár együtt – Csupán megalázkodással és engedelmességgel gyógyul Naamán. Gondoljunk arra a vakon születettre, akinek Jézus azt mondta, mossa meg a szemeit (vö. Jn 9,1–41; 266. lecke). Alázat és Istennek való engedelmesség a hit részei. Mondhatni: a hit következménye. Bízni kell a feladatot adóban: ha éntőlem kéri, megvan rá az oka.

A kívánságnak gyakran furcsa következményei vannak – Különböző alkalmakkor beszéltünk már a „kívánság” motívumáról. Itt egy szörnyű következményével találkozunk: Géhazi lesz bélpoklos. Hamis kívánságnak más bűn is lehet a következménye: ebben az esetben Géhazi becstelensége úgy Naamánnal, mint Elizeussal szemben. Helyénvaló a figyelmeztetés.

Elizeus tiszte / Géhazi bűne – A próféta Isten nevére esküdött, hogy nem fogad el aján­dékot Naamántól. Különösen ez eskü miatt volt Géhazi bűne igen nagy. Nemcsak saját kívánságáról van szó, Elizeust is hamis fénybe állította, és kisebbítette az eskü értékét (vagyis Isten nevét).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Természetismeret

• Beszélgetés a betegség, gyógyulás témájáról. Szemléltető képek bemutatása. (*)
• Tetteink mozgatói: A büszkeség, gőg, nyereségvágy, mint rejtett bűnök. Hogyan uralkodhatunk bűnös kívánságaink felett? (***)

Biológia és egészségtan / Könyvtárhasználat / Történelem

• A lepra jellemző tünetei, gyógyítása, elterjedése. A lepramisszió tevékenysége. (***)
• Egy jellemző történelmi párhuzam: IV. Baldwin, a leprás frank király. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Bábjáték babákkal, játékállatokkal: betegek és gyógyításuk. (*)
• Miklya Zsolt: Láz c. versének megismerése. (*)
• A bibliai történet alapján jelenetek dramatizálása egy-egy szereplő középpontba helyezésével. (**)
• Siklós József: Naámán c. versének megismerése; párbeszédes, játékos előadása. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Ágymodell, takaró készítése papírból, textilhulladékból. (*)

Vázlat:

1. történet:

Aháb Ahazjá Jórám
– Baal-oszlop eltávolítása
– borjú-kultusz folytatása

Móáb királya (Mésa) elpártol
Jórám – Jósáfát – Edóm szövetsége

szárazság – Elizeus próféciája
patakmeder – gödrök – víz
győzelem Móábon

2. történet:

Arám – Benhadad
Naamán – lepra (bélpoklosság)
izráeli rabszolgalány
Samária – Jórám
Elizeus
Jordánban – hétszer
semmilyen ajándék – föld

Géhazi
– csalás: 2 talentum, felsőruha
– lepra

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

 

Üzenet – Téma:

* A kegyelem csodája, mint Isten szeretetének jelképe.
* Ne gúnyoljuk Istent a szolgáin keresztül!
* A csodában való hit az Úrban való bizalom.

Előzmények:

Illés elragadtatott a mennybe. Elizeus előtte azt kívánta, hogy az Illésben működő lélekből kétszeres részt kapjon. Illés palástja nála maradt, ami azt jelenti, hogy teljesült a kérése. A csodák, amiket ezek után tesz Elizeus, azt mutatják, hogy valóban megkapta Illés lelkét, folytatja munkáját, az Úr küldötteként.

1. történet:

A prófétatanítványok Illés testét keresték, de nem találták. Elizeus Jerikóban* maradt, míg vissza nem tértek.

Jerikó lerombolása óta átok alatt volt, s Aháb idején Isten parancsa ellenére építették fel újra. Történetünk idején már lakott hely volt.

A város lakói egy problémával jöttek Elizeus elé. A város jó lakóhely. Ezt látja Elizeus a saját szemeivel. De a vize rossz. A forrás egészségtelen vizet ad, ami a földet terméketlenné teszi, s vetéléseket okoz. Elizeus így szólt: „Hozzatok ide egy új tálat*, és tegyetek bele sót*!”

Ezt el is hozták neki.

Elizeus elment a forráshoz, és beleszórta a sót. Azt mondta: „Így szól az Úr: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget.” Láthatjuk, hogy Elizeus tisztelte az Urat. A hit teljes bizonyosságával beszélt.

A víz „meggyógyult”, ahogy Elizeus mondta. Az átok, ami a városon volt, megtört, ami Isten szeretetét és kegyelmét mutatja népe iránt.

2. történet:

Miután Elizeus megtisztította a vizet, Jerikóból Bételbe ment, ami nagyjából egy napi járóföldre volt. Bételben is volt egy prófétaiskola, valószínűleg őket akarta meglátogatni.

Bételben állt Jeroboám király egyik aranyborjúja. Erre büszkék voltak az ott lakók, és gyűlöltek mindenkit, aki felemelte hangját a borjúimádat ellen.

Mielőtt elérte volna Bételt, Elizeus szembetalálkozott egy csoport fiatal fiúval. Már jól ismerték őt, mert gyakran jött Bételbe, a prófétatanítványokhoz. Miután a fiúk elhagyták a prófétát, csúfolni kezdték. (A csúfolódás egyébként is gyakran valaki háta mögött zajlik.)

„Menj föl, kopasz*! Menj föl, kopasz!” – kiáltozták.

Innen tudhatjuk, hogy Elizeus kopasz volt. Sajnos gyakran előfordul, hogy valakit testi fogyatékossága miatt kicsúfolnak. Szörnyű kegyetlenség ez, amiben még a gyermekek is bűnösek. Elizeus kopaszsága viszont egyáltalán nem testi fogyatékosság. Arról van szó itt inkább, hogy Izráel Istenét csúfolják azzal, hogy szolgái közül bántanak meg egyet. Ne felejtsük el, hogy Elizeus Illés követője és utóda. Illést gyűlölték azért, amit Aháb uralkodása alatt tett. E gyerekek szülei nem az Úr félelmében nevelték őket, hanem arra tanították, hogy Isten szolgáit gyűlöljék és megvessék.

Elizeus feléjük fordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az Úr nevében. Vagyis az Úr büntetését mondta ki rájuk. Hogy miféle büntetést, azt nem mondta Elizeus. Valószínűleg ő ezt nem is tudta. Két medve* jött ki az erdőből. Rárontottak a gyerekcsoportra, s megöltek közülük negyvenkettőt. Azt nem tudjuk, hogy hány gyerek maradt életben.

Miután Elizeus kimondta az átkot, rögtön következett a büntetés. Ebből láthatjuk, hogy Isten szolgái hatalommal szólhatnak. Az Úr valósította meg az átkot. Nem beszélte meg Elizeus Istennel, hogy mi legyen. Illés is hasonlóan tett, mikor jöttek érte Ahazjá király parancsnokai és katonái (2Kir 1; 144. lecke).

Nem tudunk meg semmit Elizeus bételi tartózkodásáról, és a prófétatanítványokkal való találkozásról. Volt Bételben, de onnan a Karmel-hegyre ment tovább. Ez azt jelenti, hogy nem félt a bételi szülők haragjától. Az sem ismert, hogy mit csinált a Karmel-hegyen, ahonnan visszatért Samáriába. Feltehetőleg ott lakott, amit megerősít az arámi Naamán története (lásd 2Kir 5; 152. lecke).

3. történet:

Egy prófétatanítvány özvegye, akinek két fia volt, elég nehéz körülmények között élt. Adósságai voltak, s nem tudta visszafizetni a hitelezőnek. Megkereste hát Elizeust: „Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának*.”

Elizeus segíteni akart az asszonynak. Ha a fiait elviszi a hitelező szolgának, nem tudnak gondot viselni az anyjukra. Akkor egész biztosan koldusbotra jut.

„Mit tehetek érted?” – kérdezte Elizeus. – „Mondd meg nekem, mi van a házadban?”

„Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj*” – válaszolt az asszony.

Elizeus egy pillanatra sem tétovázott. „Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset. Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre!”

Olyan feladat ez, mely próbára teszi a próféta szavába vetett hitet, amit Isten parancsára mond. Hit nélkül az asszony biztos nem tette volna meg, amit Elizeus mondott neki. Egyetlen korsó olajból teletölteni sok-sok edényt, emberileg nézve lehetetlen.

Az asszony bebizonyította, hogy ismeri és szereti az Urat, mint ahogyan a férje is tette. Annyi korsót és edényt kért kölcsön, amennyit csak tudott. Ezután bezárta maga és a fiai mögött az ajtót. A csoda nem történhet bárki szeme láttára. (Ezt gyakran látjuk a Jézus által tett csodáknál is.)

Hozzáláttak. A fiúk hordták az edényeket, az asszony töltötte az olajat. Teletöltötte az első, a második edényt, míg el nem fogyott az összes. Megkérdezte az egyik fiát, van-e még valami, amibe olajat tudnak önteni. Ő azt felelte, nincs több edény, mindegyik megtelt. Akkor elállt az olaj.

Az asszony elment Elizeushoz, hogy elmondja, mi történt.

Elizeus pedig felhatalmazta, hogy adja el az olajat, fizesse ki a hitelezőt, s a maradék pénzből éljenek a fiaival.

Jegyzetek:

Jerikó – A város pusztulása után Józsué arra figyelmeztetett, hogy az az ember, aki újraépíti a várost, átkozott lesz (Józs 6,26). Amint elkezdi a város alapjainak lerakását, meghal a legidősebb fia. A város kapuinak építésekor pedig meghal a legfiatalabb fia. Ez így is történt (lásd 1Kir 16,34; 135. lecke): Aháb uralkodása alatt Jerikót újraépítette Híél, Isten parancsa ellenére. Legidősebb fia, Abirám („atyám fennkölt”) halt meg először, később a fiatalabb fia Szegúb („felemelt”). A fiúk nevei is arról tanúskodnak, hogy Híél gőgös ember lehetett.

Új tál – A sót egy új tálban kellett hozni. Ez azt tükrözi, hogy teljes változás fog beállni a város helyzetében.

Só – Feltűnő, hogy Elizeus sót használ. A só nem arra való, hogy a víznek jó ízt adjanak, bár tisztító hatása van. Ez a tulajdonsága jelként szolgál, ami lelki életünkre is vonatkoztatható.
Nemcsak a forrást, hanem a vizet szállító ereket is meg kellett sózni.

Kopasz – Lehet, hogy abban az időben minden prófétának borotvált volt a feje.
Továbbá: a kopaszság betegség következménye is lehetett, mint például a lepra, bélpoklosság. Ha a gyerekek csúfolódásának ez volt az alapja, akkor úgy tekintettek Elizeusra, mint egy tisztátalanra!

Két medve – A nőstény medvék nagyon agresszívak tudnak lenni, ha éppen kicsinyeik vannak. Ám ezeket az állatokat az Úr küldte, hogy a gyerekeket megöljék. Láthatjuk ebben is, hogy Ő az egész teremtett világ fölött Úr. Gondoljunk csak Bálám beszélő szamarára (4Móz 22,28), a júdai prófétát megölő oroszlánra (1Kir 13,24), vagy a nagy halra, amely Jónást lenyelte (Jón 2,1).

Szolgák – A törvény szerint minden olyan embernek, aki nem tudta kifizetni a hitelét, el kellett mennie dolgozni a hitelezőhöz, hogy így törlessze a tartozást. Ez azonban nem vezethetett rabszolgaságig, mint itt látjuk. A férfiak napszámba mentek dolgozni, így „adta el” magát az adós. De jól kellett velük bánni, és legfeljebb hat évig tarthatott az ilyen fajta szolgálat. A hetedik évben szabadon kellett bocsátani a szolgákat. Erről olvashatunk a 2Móz 21,2-ben és a 3Móz 25,39–41-ben. Itt mégis arról van szó, hogy rabszolgának akarják elvinni az özvegy fiait. Ha Elizeus idejében tényleg így állt a helyzet, ez is csak azt mutatja, mennyire eltávolodtak Istentől az izráeliták.
Arról nem olvasunk a Bibliában, hogy Izráel leányai mások szolgálatában dolgoztak volna. Szabad munkát azért végeztek, mint például Ruth, aki kalászt szedegetett Boáz földjén.

Olaj – Hogy milyen fajta olajról van itt szó, nem tudjuk. Valószínűleg olívaolaj lehetett, mert azt használták leggyakrabban az ételek elkészítésére, lámpába, gyógyításra, valamint királyok, papok és próféták felkenésére, bár ehhez nem volt szükség nagy mennyiségre. Palesztinában az olívaolaj az egyik fő termék, amit még exportáltak is Egyiptomba és Föníciába. Az olaj még mindig a legtisztább és legemészthetőbb zsiradék.

Énekek:

Református énekeskönyv: 9:1.9–10; 111:2–3; 145:6; 146:4–5; 167:1–2; 254:1.9; 272.1; 274
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 161:1; 171; 173; 176; 255
Harangszó: 17; 51:1–2; 53:1.5–6; 54:2–3
Dicsérjétek az Urat!: 10; 13; 35:1–2; 50:1.3.5–6; 68; 76; 156
Erőm és énekem az Úr: 19; 47:1; 99:2; 112:2; 119

Megjegyzések:

A kegyelem csodája, mint Isten szeretetének jelképe – Láthatjuk Elizeus, és később az Úr Jézus csodáin, hogy az Úr a csodákon keresztül kegyelmét és irgalmát mutatja meg. Léteznek olyan csodák, amik igazából büntetések, mint a 23–24. versben olvasható. Ilyenekkel gyakran találkozhatunk a pusztai vándorlás alatt. Gondoljunk csak a kígyókra. Vannak olyan csodák is, amik Isten hatalmát azáltal bizonyítják, hogy népét megsegíti, például 1–1 csatában, vagy azért történnek, hogy Ő a dicsőségét megmutassa.

Miért csodák? – Az Úr az igéjén kívül jelekben és csodákban is ki akarja jelenteni magát. Ilyenkor azt mutatja meg, hogy Ő a teremtés Ura, az élet és halál ura.
A csodák a hit különleges támogatását jelentik. Hitetleneknek is megmutatják, hogy az Úr az Isten. Jézus panaszkodik arról, hogy az izráeliták nem tértek meg a csodák láttára sem, amiket mutatott nekik (Mt 11,20–24). Tudtak ezekről, de inkább valamiféle trükkök voltak a számukra, mint Isten hatalmának és kegyelmének jelei. Nem hittek az Úr Jézusban, s az Ő szavának (lásd ApCsel 2,22). Tehát a csoda lehet ítélet is.

Szennyezés – Manapság a média is olyan szennyezett, és a szenny hordozója, mint akkor a jerikói víz volt. Legyünk kritikusak azzal szemben, amit elfogadunk és elhiszünk. Egyszer minden tiszta lesz, test és lélek is, az új földön, amikor Isten Királysága majd betölti az egész földet.

Ne gúnyoljuk Isten szolgáit – E történet komoly figyelmeztetés mind fiataloknak, mind idősebbeknek. Lásd 2Krón 36,16: „De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az Úr haragja népe ellen, hogy nem volt mentség.” Itt többek között azzal büntette Isten őket, hogy rabszolgaként elvittek sokakat, másokat pedig lemészároltak.
Milyen gyakran fordul elő, hogy nem a megfelelő módon beszélnek lelkészekről, gyülekezeti vezetőkről. Hívjuk fel erre a gyerekek figyelmét!

Isten büntetése – Figyeljünk rá, nehogy igazat adjunk azoknak, akik szerint van egy jó és egy rossz Isten. Az Úr egy mindabban, amit tesz. A büntetései is hozzá tartoznak. Nem élvezetből büntet, csak azt szeretné, hogy az emberek bűneiket megbánva visszatérjenek hozzá.

Lehet ilyen keményen megbüntetni gyerekeket? – Volt olyan idő az igazságszolgálta­tásban, mikor nem tettek különbséget a fiatalkorú és idősebb bűnözők között. Egy gyermek, aki lopott, ugyanolyan büntetést kapott, mint egy felnőtt tolvaj. Főleg Angliában ítéltek sok gyereket halálbüntetésre. Ez ma már elképzelhetetlen. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy megöljenek gyerekeket azért, mert elkövettek egy bűncselekményt, bármilyen komoly is legyen.
Az Úr mégis ezt tette a bételi gyerekekkel. Istent úgy kell tisztelnünk, mint az igaz/igazságos Istent, – aki gyűlöli a bűnt, s ezt még gyerekekben sem nézi el.

Figyelmeztetés a gyerekeknek – Tekintsük e szörnyű történetet komoly figyelmeztetésnek. Isten nem engedi, hogy kigúnyolják! Sokszor egyetlen gyerek kezdi, aztán a többiek kapcsolódnak hozzá, mert engedik, hogy az az egy befolyásolja őket. Erre is figyelmeztetni kell őket.

Figyelmeztetés a szülőknek – A gyerekek sokszor a szülők véleményét adják tovább. A pedagógusok a gyermekek megjegyzéseiből és viselkedéséből jó képet nyernek a szülőkről. Természetesen nem mindig ez a helyzet, mert a gyerekek sokszor a szülők akarata ellen is mondhatnak vagy tehetnek dolgokat. A bételi gyermekek szüleinek azonban nagy befolyása lehetett a gyerekekre, és viselkedésükre a prófétával szemben.

Hit a csodában – Amikor a Bibliában egy csodáról olvasunk, gyakran bizonyítania kell a hitét annak, akivel a csoda történik. Csak ott történik ilyen, ahol pozitív kimenetele van a dolognak, mint például itt az olajos csoda, vagy az Úr Jézus által tett gyógyítások, azok, ahol a csodát átélőnek is meg kell tennie valamit hitben. Itt ez a hitbeli cselekedet az edények gyűjtése volt. A próba arra szolgál, hogy fenntartás nélkül bízzunk Isten igéjében, higgyünk Isten mindenhatóságában. Egyedül Ő az, aki mindenre képes.
Más csodák a hit bizonyítéka nélkül is megtörténnek. Gondoljunk csak Izráel népének büntetéseire, vagy a sok halott feltámadására, mikor az Úr Jézus meghalt a keresztfán. A keresztyének hihetnek a csodákban, jobban mondva: hihetnek az Úr mindenhatóságában, az Úrban, aki a csodákban működik.
Ha nem hiszünk Isten csodáiban, azt Ő nagyon rossz néven veszi (lásd pl. Zsolt 78,32–33 és 106,21–23). Ha végiggondoljuk, hogy minden nap csodák történnek velünk és körülöttünk, az még egy ok arra, hogy hittel nézzünk fel Rá, Aki a csodákban cselekszik.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Szülők foglalkozása, munkája. Pénzkereset, a pénz szerepe. (*)
• Gúnyolódás, csúfolódás, ill. tiszteletadás, és ezek hatása emberi kapcsolatainkban. (***)
• Szülői tervek és gondoskodás gyermekeik jövőjéről. A szűkülő lehetőségek, jövőkép okai. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Írás-előkészítés: azonos formák felismerése, színezése. (*)
• Vízzel kapcsolatos versike, mondóka (találós kérdés). (*)
• A történetek kulcsszavaihoz kapcsolódó találós kérdések. (**)
• A bibliai történet újrafogalmazása írásban. (***)
• A csodák szem- és fültanúinak megszólaltatása: élőszóban, riport- vagy drámajátékszerűen; vagy írásban (riport, párbeszéd, monológ). (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Biológia és egészségtan / Háztartástan (Technika)

• A víz szerepe, jelentősége az életünkben. A szennyezett vizek hatása. Gyakori szennyezőanyagok. (* ** ***)
• A só tulajdonságai és felhasználása. (***)
• Olajfélék, növényi eredetű olajok. Az olaj tulajdonságai, felhasználása. Az olajfa és termése. Olajsajtolás. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Edényformálás csigahurka-technikával (*), és/vagy mélyítéssel, vékonyítással. Az edények díszítése karcolással, festéssel. (**)
• Vízfestés:
  – Tiszta és szennyezett vizek ábrázolása.
  – Gyertyával előrajzolt edények festése. (**)

Vázlat:

1. történet:
Elizeus
Jerikó
szennyezett forrás
új tál – só – jó víz

2. történet:
Elizeus – Bétel felé
fiatal fiúk gúnyolódnak
„Menj föl, kopasz!”
átok
2 medve – 42 halott

3. történet:
özvegy – adósság
2 fiú – rabszolgának
Elizeus
edények – olaj
olajat eladni
adósság törlesztése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Minden rossz gyökere a nyereségvágy, bír­vágy.
* Aki nem ügyel Isten parancsaira, az egyre nehezebb helyzetbe kerül.

Előzmények:

Illés elkeseredve menekült Jezábel bosszúja elől a pusztába, ahol angyali segítséggel indult tovább. A Hóreb-hegyen találkozott az Úrral, s új feladatokat kapott, majd elhívta Elizeust prófétává.

Aháb győzelmet aratott az arám Benhadadon, s három évig béke volt Izráelben (bővebben lásd a 141. lecke első történetében).

Történet:

Jezréelben, Aháb palotája mellett volt a jezréeli Nábót* szőlője. Megtetszett a királynak. Cserét ajánlott Nábótnak, jobb szőlőt, vagy pénzbeli vételárat. Aháb veteményeskertet szeretett volna belőle, hisz olyan közel volt a birtokához. Önmagában nem rossz terv, csak túlságosan önző, csak a saját érdekeit veszi figyelembe.

Nábót visszautasította Aháb ajánlatát. Nem akarta a szőlőskertet más birtokába engedni: „Az ÚR őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!” Izráelben nem volt szokás a családhoz tartozó birtokot eladni. Nábót nem akart az Úr parancsolataitól eltérni (vö. 3Móz 25,23–28; 4Móz 36,7–9).*

Aháb elkeseredve ment haza, ágyába feküdt, befelé fordulva, nem akart enni semmit. Bántotta, hogy az Úr e régi parancsa miatt nem lehet övé a szőlőskert. Nem tudta elfogadni, hogy Nábót Isten parancsához akarja tartani magát. Birtokvágya, gőgje és elkeseredése beteggé tette. Úgy viselkedett, mint egy gyerek.

Jezábel megkérdezte, mi bántja, miért nem akar enni. Aháb elmesélte Nábót tiltakozását a szőlőskert cseréje vagy megvásárlása miatt, mire a királynő ezt mondta. „Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét.”

Jezábel gyalázatos tervet eszelt ki. Aháb nevében leveleket írt a Nábóttal együtt Jezréelben lakó véneknek és előkelő embereknek (akik itt „nemes”-ként* vannak említve).

A levelek tartalma szörnyű. Jezábel megparancsolta, hogy állítsanak csapdát Nábótnak. Hirdessenek böjtöt*, Nábótot ültessék a nép élére*, vele szembe két hitvány embert, akik sem Istent, sem törvényt nem ismernek, s azok vádolják meg őt istenkáromlással és a király megsértésével. Majd ítéljék el Nábótot, és kövezzék meg. Úgy tűnik, a pogány Jezábel jól ismerte Isten törvényeit*, hisz azt a zsidót, aki átkozta Istent, meg kellett kövezni*.

A város véneinek és előkelőinek nem voltak morális fenntartásai. Vakon követték a parancsot. Ilyen messzire jutott Izráel!

Nábótot megvádolták, s a városon kívül megkövezték, valószínűleg a saját földjén (vö. 2Kir 9,21). A 2Kir 9,26 szerint Nábót fiait is megölték, így nem maradt több örökös, aki igényt támaszthatott volna a szőlőskertre.

A történtek idején Aháb nem volt Jezréelben, samáriai palotájában tartózkodott. Jezábellel együtt elhagyták Jezréelt, nehogy összefüggésbe hozhassák őket Nábót halálával. Amikor a királynő meghallotta a hírt, hogy szándéka sikerült, Nábót és fiai meghaltak – győzelmesen ment oda Ahábhoz: „Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt.” Úgy tűnik, Nábót és örökösei halála után a szőlőskert automatikusan a királyé.

Illés próféta közben feladatul kapta az Úrtól, hogy menjen Jezréelbe, ahol Ahábot Nábót szőlőjében fogja találni, a bűntett színhelyén. Az Úr ítéletét kell ott elmondania Ahábnak, aki eladta a lelkét egy szőlőskertért.

Illés a kertben találta Ahábot. „Rám találtál, ellenségem?” – kérdezte tőle a király. Illésben az Úr szolgáját látta, aki azért jött, hogy megbüntesse őt.

Illés így válaszolt: „Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR. …Öltél és még birtokot is szereztél? Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! … Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját. Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. …A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg.” (vö. 2Kir 9,26a.36; 156. lecke)

Újra világossá vált, hogy Aháb súlyosabban vétkezett, mint bármely király Izráelben. Jezábel pedig utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, Kánaán legrégibb lakói, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől.

Amikor Aháb az Úr szavait meghallotta Illés szájából, megszaggatta ruháját, zsákruhát* öltött, és böjtölni kezdett. Még alvás közben is e jelekkel gyakorolt bűnbánatot.

Az Úr látta Aháb bűnbánatát, és azt mondta Illésnek: „Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.” Nem olvasunk róla, hogy ezt az üzenetet Illés átadta-e Ahábnak.

Jegyzetek:

Nábót – „Elöl álló”. E név arra utalhat, hogy fontos pozíciója volt. Vagyis „nábót” lehetett.

Öröklött birtok eladásának a tilalma – A 3Móz 25,23-ban olvassuk, hogy az országban a birtokot nem lehet örökre másoknak eladni. A jubileumi esztendőben vissza kellett azt adni az eredeti tulajdonosnak. A 4Móz 36,7-ben arról esik szó, hogy a birtoknak örökre a törzsön belül kell maradnia. Vagyis nem lehetett eladni idegennek, vagy más törzsből származó valakinek. Feltételezhetően Nábót és Aháb nem ugyanabból a törzsből származtak. Ellenkező esetben nem lett volna akadálya a vásárlásnak. A jubileumi évben visszakerült volna a birtok Nábóthoz.

Nemesek – Itt tulajdonképpen: „fehérek”. Előkelő emberek, akik finom fehér vászon öltözéket viseltek – a tisztaság jeleként, azt jelezve, magasabban vannak, mint a kézművesek. Pl. József (1Móz 41,42; 34. lecke); Mordokaj, amikor Hámán helyén lett „első miniszter” (Eszt 8,15; 195. lecke). Az ókori Róma előkelői, akik magas tisztséget óhajtottak viselni, fehér tógát viseltek.

Felhívás böjtölésre – Rendkívüli körülmények között tettek ilyet, pl. amikor ínség volt az országban, valami fenyegető veszélyt akartak elhárítani, vagy a nép bűnbánatot tartott (1Sám 7,6; Ezsd 8,21; Eszt 4,3). Az Újszövetségben is gyakran beszéltek böjtölésről (vö. Mt 6,16–18; 9,15; ApCsel 14,23). Hívők rendszeresen böjtölnek ma is.

Legelső hely – Valakit első helyre tenni a város elöljáróinak a gyűlésén itt azt jelentheti, hogy vádolták az illetőt, s mindenki előtt jól látható helyre ültették.

Jezábel jól ismerte Isten törvényét – Ma is van sok politikus, aki jól ismeri Isten törvényét, de nem aszerint cselekszik, hanem visszaél a parancsolatokkal.

Megkövezés az istenkáromlás büntetéseként – Aki Istent átkozta Izráelben, azt meg kellett kövezni (3Móz 24,15–16). Az Úr Jézust is istenkáromlással vádolták (Mt 26,65; 307. lecke), Istvánt is (ApCsel 7,57–58; 326. lecke). Jézust nem kövezték meg, Istvánt igen.

Zsákruha – Juta-szerű durva anyag, amiből gyász- és vezeklőruhát készítettek, ún. „zsákruhát”.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1.3; 58:1–2; 82; 263:9–10.18–19; 267:4–7; 455:4
Jertek, énekeljünk: 227; 228
Harangszó: 28; 29; 44
Dicsérjétek az Urat!: 87:3–4; 98:2–3
Erőm és énekem az Úr: 38; 84; 139

Megjegyzések:

Istennek engedni inkább, mint embereknek – Nábót példája követésre hív. Amikor legmagasabb tekintélynek engednénk, akkor sem tekinthetünk el Isten parancsaitól. Legyen ez beszélgetési téma. Pl. Megtagadhatnak-e valamit a gyerekek a szüleiktől, amikor tudják, hogy Isten nem szeretné? És ha az ország törvényei Isten parancsai ellen lennének, engedelmeskedhetünk-e a törvényeknek? Még tovább: Amikor az ország törvényei valamit megtiltanak, Isten törvényeit keressük előbb. Először az Úrnak vagyunk felelősek, azután a felsőségnek. Ez Isten parancsainak további vizsgálatát követeli meg. Legyen válaszunk: Mit akar tőlünk az Úr ebben az esetben? Vö. ApCsel 5,29: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”

Minden rossz kezdete a nyereségvágy – Aháb nyereségvágya okozta Nábót halálát, Jezábel közbeavatkozásával. Sok embert ítéltek ártatlanul halálra, fogságra, vagy bocsátottak el, mivel ellenfelük nyereségvágya ezt idézte elő. Erre való figyelmeztetésnek is megvan a helye.

Isten parancsolatait kikerülni – Hogy Aháb teljesen elfordult Istentől, az kiderül abból a tényből, hogy nem számolt Isten parancsolataival. Aki úgy cselekszik, mint Aháb, Istentől és az Ő szolgálatától való eltávolodását bizonyítja. Hogy Aháb Isten szolgáját, Illést az ellenségének nevezi, még ennél is többet jelent. Pedig nem sokkal előtte az Úr Ahábnak és Izráelnek győzelmet ajándékozott Benhadad felett (lásd 141. lecke). Aháb láthatóan nem volt hálás ezért. Az első figyelmeztetést is – a három és fél évig tartó aszályt – semmibe vette.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A bírvágy, birtoklásvágy veszélyei. Önmérséklet, megelégedettség a birtoklásban. (** ***)
• Törvényes és törvénytelen eszközök valaminek a megszerzésére. A magán- és köztulajdon védelme. (***)
• Bírósági tárgyalások ma: a polgári peres eljárás és a büntetőeljárás közötti különbség; ítélethozatal. (***)
• Történelmi példák rossz tanácsadókra és a rossz tanácsot elfogadókra. Pl. Medici Katalin – Navarrai Henrik: Szent Bertalan éjszakája. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A bibliai történet, ill. egy-egy jelenetének dramatizálása. Dramatizált mai párhuzamok. (** ***)
• Egy különös birtokper Arany János: A fülemile c. költeményében. A megvesztegetett bíró ítélete. (***)

Vázlat:

Aháb
nyári palota – Jezréel

Nábót
szőlőskert – családi tulajdon

Jezábel
terv: Nábót megölése
istenkáromlás vádja

Illés
Aháb büntetése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!