Üzenet – Téma:

* Az Úr megsegíti azt, aki Benne bízik.
* Az Úr Jézust állandóan megalázták.
* Isten gondoskodik ígéretei beteljesedéséről.

Előzmények:

Mária Gábriel angyaltól meghallotta az Úr Jézus születésének hírét. Ő lesz az édesanyja. Az­után Hebrónba ment Erzsébethez, és három hó­napig ott maradt. Erzsébet fiút szült, akit Jánosnak neveztek el. Zakariás újra beszélt, és áldotta Istent.

Történet:

Mária József jegyese* volt (Lásd a Lk 2,5-öt is). József ácsként dolgozott Názáretben (lásd Mt 13,55 és Mk 6,3). Dávid király leszármazottja volt, amint az a Mt 1,1–16-ban levő nemzetségi táblázatból kitűnik.

Mária visszatért Hebrónból, áldott állapotban, holott még nem keltek egybe*. József észrevette ezt. Most mit tegyen? Becsülte Máriát, és sokkal jobban szerette annál, mintsem nyilvánosan megszégyenítse, ahogy az szokás volt Izráelben Mózes törvényei alapján. De milyen nehéz volt ez József számára! Mária nem mondta el neki, amit Gábriel angyaltól hallott. József így nem is tudta, hogy ez az áldott állapot az Úrtól van, és hogy az a Gyermek, aki majd megszületik, Isten Fia, a Messiás, akit Jézusnak fognak hívni. Házasság előtt, ahogy szokás volt, nem éltek egymással nemi kapcsolatot. József úgy vélte, hogy talált megoldást. Az volt a terve, hogy titokban bocsátja el jegyesét, akkor nem kell őt bevádolnia. A házassági ígéret ezzel megszűnik. Igaz, akkor Máriát rossz, parázna asszonynak tekintik, és egyedül kell felnevelnie gyermekét.

Aztán egy éjszaka József különös álmot látott, megjelent neki az Úr angyala, aki így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.” Figyeljünk csak arra, hogy az angyal Józsefet Dávid fiának szólította, és ezzel arra az ígéretre emlékeztette, melyet az Úr Dávidnak tett, hogy a Messiás az ő családjából fog származni. Továbbá figyeljünk arra is, hogy Máriáról azt mondta: „feleségedet”. Ezzel kifejezetten megerősítette, Józsefnek nem kell arra gondolnia, hogy Máriát elbocsássa. A Gyermek, akit Mária várt, a Szentlélektől fogantatott*. Nincs semmi szégyellnivalója.

Majd azt közölte az angyal, hogy Mária fiút fog szülni, akit József Jézusnak nevezzen el. Neki tehát a gyermek apjaként kell szerepelnie. Első tette az lesz, hogy azt a nevet adja neki, melyet az Úr parancsolt. Mégpedig azért, mert a Jézus név Szabadítót, Üdvözítőt, Megváltót jelent. Ez ismert név volt Izráelben, bár nem így mondták, hanem Józsuénak* (Jesua, Jehosua) vagy Hóséának. Jézus a név görög változata volt. Az angyal tehát a Messiás eljövetelének örömhírét mondta el Józsefnek! Még azt is hozzátette, hogy Jézus fogja népét üdvözíteni (megszabadítani) bűneiből*. Azaz Ő fogja azt megtisztítani, meggyógyítani.

Majd az angyal arra az ismert ószövetségi ígéretre utalt, melyet Isten egykor Júda istentelen királyának, Aháznak, Ezékiás apjának tett (lásd Ézs 7,14). Hogy Jézus anyja egy szűz lesz, azt már akkor megmondta az Úr a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek.” – ami azt jelenti: „Velünk az Isten” – tehát hasonló a jelentése, mint a Jézus névnek.

Ez meggyőzte Józsefet! Amikor fölébredt, elhatározta, hogy engedelmesen megteszi azt, amit az angyal parancsolt neki. Feleségét, Máriát magához*, tehát házába vette. De nem érintette addig, amíg meg nem szülte elsőszülött fiát, akit József Jézusnak nevezett el.

Nem sokkal ezután József feleségével, Máriával útra kelt, hogy Augustus császár rendeletének, de egyben Isten üdvakaratának engedelmeskedjen. Gondoljunk itt arra, hogy ezt nem tehette volna, ha Mária nem a felesége (lásd a 210. lecke jegyzetében: „jegyese”).

A júdeai Betlehembe mentek. Erről a 210. leckében lesz majd szó részletesebben.

Jegyzetek:

Jegyesség – (Lásd a 206. leckében levő jegyzetben a „jegyes”-t is.) Mária József „jegyese” volt (Lk 2,5). A jegyesség ma is azt jelenti, majdnem biztos, hogy a fiatalok összeházasodnak. A jegyesség még felbomolhat, bár nem azzal a szándékkal kötötték.
A keleti jegyességnél elgondolhatatlan, hogy a fiatalok úgy éljenek együtt, mint férj és feleség. Az majd csak azután lehetséges, ha a hét napig tartó lakodalomnak vége. A menyasszonyt akkor a vőlegénynek „ajándékozzák”.
Izráelben nem volt (és nincs) polgári házasságkötés a városházán, a községházán vagy a házasságkötő teremben. A házasságkötés a családban történt. A vőlegény apja kötötte és áldotta meg a házasságot. Jelenleg rabbi is megáldja az egybekelteket.

Terhesség még a házasságkötés előtt – Izráel ceremoniális törvényei világosan megszabták, hogy fiatal lány nem hálhatott férfival, menyasszony pedig egyáltalán nem. Ha a férfi, aki feleségül vette, ezt észrevette, föl kellett jelentenie. Ha az bebizonyult, akkor a nőt meg kellett kövezni (Lásd 5Móz 22,21.23–24). József problémája tehát minden tekintetben érthető.

A Szentlélek által való fogantatás – Az Apostoli Hitvallásban ez áll: „aki fogantatott Szentlélektől, születetett Szűz Máriától.” A Niceai Hitvallás azt mondja: „Testté lett a Szentlélektől Szűz Máriából, és emberré lett.”

Józsué – Az Ószövetségben két ismert személy viselte ezt a nevet: Józsué, Izráel második vezetője, aki a népet bevitte Kánaánba, és vezére volt a kánaániak elleni harcoknak, akit előbb Hóséának (vagy héberül Jesua illetve Jehosua: „az Úr megszabadít”) hívtak, ami ugyanazt jelenti. A másik személy Jósua, a fogság utáni főpap (Zak 6,11).

Bűnből való szabadítás – Jelenleg úgy beszélnek Jézusról, mint aki megszabadít nyomorúságból, éhínségből stb., míg ebből a történetből és sok más bibliai helyből kitűnik, Ő elsősorban azért jött, hogy minket a bűn hatalmából szabadítson meg szenvedése és halála által.

Magához venni – Nagyon valószínű, hogy megünnepelték a szokásos hét napig tartó lakodalmat, ezzel megkötötték a házasságot, és aztán József Máriát hivatalosan magához vette, mint feleségét.

Énekek:

Református énekeskönyv: 42:3–5; 77:1; 254:1. 4–5; 272:1.4; 274:1.4
Jertek, énekeljünk!: 1; 74; 189; 198: 1–3.5
Harangszó: 3; 4; 42:1; 43; 52
Dicsérjétek az Urat!: 8; 40; 75; 101:1; 103; 104
Erőm és énekem az Úr: 54; 76; 131:1–2.4

Megjegyzések:

Az Úr megsegíti azt, aki benne bízik – Minél nagyobb a nyomorúság, annál közelebb a segítség, mondja a közmondás. Így van ez a hitéletben is. József teljesen tanácstalan volt. Amikor odaért, hogy valami helyrehozhatatlant tegyen, angyal jött segítségére.
Mindenki, aki hisz az Úrban, várhatja, hogy a kellő pillanatban megsegíti, és tanácsot ad neki.

Az Úr Jézust állandóan megalázták – Isten Fiát, Jézus Krisztust földi életében újra meg újra megalázták. Ez övéiért történt. Megaláztatása már akkor megkezdődött, amikor az anyaméhben megformáltatott. Hogy anyját, Máriát rossz nőnek tekinthették volna az emberek, aki nem tudta, hogyan kerül áldott állapotba, az is egy formája Jézus megalázásának.
Ha erre gondolunk, szégyelljük magunkat, hogy Isten Fia az övéiért így megalázta magát.

Isten gondoskodik ígéretei beteljesedéséről – A történelmi események, melyek látszólag emberi szándékból, érdekből fakadnak, Isten eszközévé lehetnek üdvterve megvalósításában. Augustus császár rendelete nélkül József és Mária nem ment volna el Betlehembe, hogy ott szülessen meg a régen megígért Fiú: „Te pedig Efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.” (Mik 5,1)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem

  • Isten a történelemnek is Ura. Hogyan illeszkedik bele a császári rendelet Isten üdvtervébe? (** ***)

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Közlekedési eszközök ma és a Biblia korában. (*)
  • Az álom jelentősége életünkben. (**)
  • Férfi-nő kapcsolata, szerelem, jegyesség, házasság, családalapítás a Biblia korában és ma. A gyermekvállalás felelőssége. A magyar népesség fogyása és okai. (***)

Ének-zene

  • Ritmusgyakorlatok ütemmérővel, ritmushangszerekkel vagy furulyán. Gyors és lassú ritmusok megkülönböztetése, követése mozgással. (*)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Álomrajzok. (**)

Vázlat:

József – jegyesség Máriával
Názáret – ács
Mária áldott állapotban
elbocsátani?

álom: ez a Szentlélektől van

út Betlehembe

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* A hála dicsőítő éneket szül.
* Isten ígéretei mindig valóra válnak.

Előzmények:

Zakariás némán ment haza a templomból, ahol Gábriel angyal hírül adta neki János születését. Mária Názáretből Júdeába ment, ahol Erzsébet megáldotta, és csak három hónap múlva tért haza.

Történet:

Elérkezett az idő, hogy az idős Erzsébet, Zakariás pap felesége, Hebrónban* megszülje a nekik megígért gyermeket. Amikor a gyermek megszületett, eljöttek Erzsébethez a szomszédok és a rokonok. Együtt örültek vele, hogy ilyen különleges módon volt hozzá irgalmas az Úr.

A nyolcadik napon volt a körülmetélés ünnepe. Mindenki összesereglett Zakariás és Erzsébet házánál. Amikor a körülmetélés* megtörtént, a szomszédok és a rokonok a gyermeket édesapja nevéről Zakariásnak akarták nevezni*.

Erzsébet nem egyezett bele, és azt mondta, hogy a fiúnak János legyen a neve. Zakariás minden bizonnyal leírta neki Gábriel angyal parancsát.

Az emberek azonban ezt különösnek találták, ugyanis senkit sem hívtak így a rokonságban. Ekkor intettek az édesapának, hogy megtudják tőle, minek akarja a gyermeket neveztetni.

Zakariás táblát* kért. Arra fölírta: „János a neve.” Az emberek elcsodálkoztak ezen.

Mindjárt ezután megoldódott Zakariás nyelve, azaz ismét tudott beszélni. Az első, amit mondott, Istent dicsőítő ének volt. Az Úr megbocsátotta hitetlenségét. Amiről az angyal szólott, az most megtörtént: Zakariás megint tudott beszélni.

Júdea hegyvidékén mindenkit félelem szállt meg az ilyen különös események miatt: mint János születése, és az a tény, hogy Zakariás előbb néma volt, aztán amikor fia nevét leírta, ismét beszélni tudott. Egy ideig másról sem volt szó, joggal kérdezték egymástól az emberek, vajon mi lesz ebből a gyermekből. Zakariás megtelt Szentlélekkel, és prófétált. Amit mondott, Zakariás énekének nevezik.

János pedig növekedett és erősödött lélekben, a Szentlélek által. Amikor felnőtt, elvonult a pusztába. Ott készült fel szolgálatára.

Zakariás énekének magyarázata (felsősöknek):

Abban, amit Zakariás mondott, vagy inkább prófétált, nagy részben az Ószövetségből vett mondások, ígéretek és próféciák szerepelnek. Zakariás tulajdonképpen ezeket erősítette meg.

Jól tesszük, ha a hivatkozott textusokat elolvassuk. Ezzel a régi szavak újjá lesznek a mi életünk számára is, mint egykor Zakariás számára.

Gondoljunk arra is, hogy a Szentlélek sugallta ezeket a szavakat Zakariásnak! Ez az ének tehát nem csupán egy meghatott és hálás apa költői megnyilatkozása.

68.v. Zakariás magasztalja és dicsőíti az Urat, Izráel Istenét. Ő izráelita, és Istent népe Istenének vallja. Magasztalja az Urat, mivel kegyelmesen meglátogatta népét, nem feledkezett meg róla, hanem meg akarja váltani, szabadítani.

69.v. A szabadítás Dávid nemzetségéből jön el. Észrevesszük tehát, hogy Zakariás nem a fiáról mond dicsőítő éneket, hanem az eljövendő Messiásról, arról a Gyermekről, akit Mária hordoz méhében!

Az „erős üdvözítőt” (olvasd el ehhez a Zsolt 132,17-et) az Úr támasztja „nekünk”, azaz Izráel népének, de mindazoknak is, akik majd hisznek Benne. Az eredeti szövegben, úgy ahogy a Károli fordításban találjuk, az „üdvösség szarvá”-t olvashatjuk. A szarv az Ószövetségben a hatalom, az erő jelképe volt (lásd Zak 2,1–2 [Károli szerint 1,18–19]; 1Sám 2,1 [Károli szerint]; Zsolt 75,5–6.11 [Károli szerint]): az állatok ugyanis a szarvukkal küzdöttek. Az üdvösség hatalma felülmúlhatatlan! Zakariás is Istennek a Zsolt 132,17-ben tett ígéretére gondolhatott: „Ott növelem meg Dávid hatalmát”, egy Dávid házából való erős hatalmat, amit az Úr most támaszt nekünk.

70.v. A próféták, Isten Lelke által ihletve, állandóan erről szóltak (olvasd el ehhez a Zsolt 72,12; Ézs 40,10; Jer 30,10; Dán 9,27-et), a világ kezdetétől fogva. Sok mást is mondtak, amik nincsenek benne a Bibliában, de nyilvánvalóan tovább éltek az izráeliták között.

71.v. Ez is prófétai kijelentés: „megszabadít ellenségeinktől”, és Zakariás közelebbről is megmagyarázza: „mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket”. Izráel sok ellenséget ismert, de a legnagyobb ellenség a Sátán, aki ellen minden embernek küzdenie kell.

72.v. Zakariás azonban inkább csak arról az üdvösségről szól, mely Izráel népére vár. Isten irgalmasságáról beszél, melyet Izráel ősatyáival, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal gyakorolt az által, hogy állandóan megemlékezett a velük kötött szövetségről.

73.v. Zakariás különösen az Úrnak Ábrahámmal való szövetségkötésére irányítja a figyelmet: „az eskü, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak”. (Itt a következő textusokat keressük ki és olvassuk el: 1Móz 22,16; Zsolt 105,9; Jer 31,33; Zsid 6,13.17!)

74–75.v. Az ajándék, mellyel az Úr a népét megajándékozza, az ellenségek kezéből való megszabadulás, de ezenfelül az is, hogy félelem nélkül fognak szolgálni neki. Ugyanis a Messiás, a Krisztus eljövetele által – Zakariás tudta, Mária gyermekét Jézusnak, Megváltónak, Szabadítónak fogják hívni! – mindenki, aki hisz benne, üdvözül, és félelem, aggodalom nélkül szolgálja Istent, mivel az Úr Jézus a bűne adósságát kifizette. Így élhetünk „szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján”. A kegyelem gazdagsága, melyet Krisztus szerzett meg, ez: aki hittel követi Őt, szentül és igazként élhet Isten előtt. Hogy ebben az ideigvaló életben még sok minden hiányzik ebből, azt Zakariás a saját tapasztalatából tudta.

De az örök életben csak szentség és igazság, tehát zavartalan üdvösség lesz. (Olvasd el ehhez a Zsid 9,14; 1Pt 1,15-öt.)

76.v. Zakariás most fiacskájához fordul. El tudjuk képzelni, hogy a kis Jánost karjára veszi, és annak beszél. Elmondja, amit neki Gábriel angyal a füstölőáldozati oltár mellett Jánosról mondott. Így prófétálja, hogy a kisgyermeket a Magasságos prófétájának nevezik majd (olvasd el ehhez a Mal 3,23 [Károli szerint 4,5]; Lk 1,17-et). Mi lesz a feladata? Előkészíteni az utat Krisztus számára! Az út előkészítése volt a hírnök egyik feladata, hogy a király zavartalanul utazhasson. Azokat, akik az út mentén laktak, felszólította, hogy egyengessék az utat (olvasd: Zsolt 68,5; Ézs 40,3–4). Ez lesz János feladata az eljövendő Jézus Király előtt.

77.v. Még egy feladatot kap János. Elmondja a népnek, hogy hogyan üdvözülhet, és megkereszteli őket „a megtérés keresztségével a bűnök bocsánatára” (lásd Lk 3,3). A bűnök bocsánata csak Jézus Krisztus által lehetséges, Akinek János az előhírnöke.

78–79.v. Szinte halljuk, amint Zakariás hangosabban kezd beszélni. Amit mond, az dicsőítő ének: Ahogy az emberek elérzékenyednek, úgy indul könyörületre Isten is (olvasd el erről az 1Móz 43,30-at: József „öccsét látva elérzékenyedett”, és az 1Kir 3,26-ot). A „felkelő fény a magasságból” Krisztus, a Nap, mely felkel. Törődik velünk, mondja Zakariás (lásd Mal 3,20; a Károli fordításban Mal 4,2).

Jézus Krisztus jön, hogy mint Nap világítson a sötétségben. Azok, akik a sötétségben, a halál árnyékában vannak, ezentúl az Ő fényében sütkérezhetnek. Ennek az lesz az eredménye, hogy ezután a béke, az Istennel való béke útján kezdenek járni. (Lásd Ézs 9,1; 42,6; 49,9 és 60,1)

Jegyzetek:

Hebron – Júda egyik városa a hegyvidéken (39.v.), kétségtelenül papi város. Sok papi család lakott ott, Zakariás és Erzsébet rokonsága is. Jó tudni, hogy Hebrónban parancsolta meg Isten a körülmetélést. Izsák volt az első kisfiú, akit a nyolcadik napon metéltek körül, akkor kapta a nevét is (lásd 1Móz 21,3–4).

Körülmetélés – A nyolcadik napon kell a zsidó kisfiút körülmetélni. Késsel átmetszik vagy teljesen lemetszik az előbőrét. Nemcsak a zsidók teszik ezt, hanem sok más nép is ismeri ezt a szokást. Ez az izráeliták számára a szövetség Isten által elrendelt jele (lásd 1Móz 17,10–14): az előbőr lemetszése és eldobása a lélek tisztátalanságának az eltávolítását és elvetését jelképezi. De jele annak is, hogy Izráelnek külön kell élnie.
A körülmetélés helyére a szent keresztség sákramentuma lépett (lásd Kol 2,11–12), mint a bűn lemosásának a jele. Mintha a szívünket metéltetnénk körül. Az ún. történelmi egyházak (róm. kat., evangélikus, református) a gyermekkeresztséget gyakorolják. Valamikor fontos volt, hogy a keresztelés minél hamarabb megtörténjen, nehogy kereszteletlenül haljon meg a gyermek. S minthogy legtöbbször újszülötteket kereszteltek meg, hozzákapcsolódott a névadás szokása is (innen a keresztnév elnevezés), mint a körülmetélés esetében. Így a névadás sem a körülmetélésnek, sem a keresztségnek nem lényegi eleme (amely főleg a szövetségbe való felvétel), hanem az idők folyamán hozzá kapcsolódó emberi szokás.

Édesapja nevéről – A Bibliában sehol sem találunk utalást arra, hogy a legidősebb fiúnak édesapja nevét kellett kapnia. Talán az idők folyamán lett szokássá, hogy ezzel megtiszteljék az apát, bizonyára Zakariást is, akiről feltételezhető volt, hogy nem lesz második fia. Valamikor a magyar nép körében is a keresztnévadás fő rendezőelve volt az apaági leszármazás. Ez megkövetelte, hogy az újszülött keresztnevét az apa családjában ismert és szokásos nevekből válasszák ki. Az elsőszülött fiúgyermekek rendszerint az apjuk keresztnevét örökölték. De ez volt a helyzet a lányok esetében is, az elsőszülött általában az anyja nevét kapta.

Tábla – Viasszal bekent lap. Íróvesszővel lehetett rá írni. Ha az írásra már nem volt szükség, a viaszt megint el lehetett simítani.

208

Énekek:

Református énekeskönyv: 135:1–2; 136:1–4; 147:1; 150:1–2; 244:1–4; 264:1.5; 485:1–3
Jertek énekeljünk!: 66; 68; 70; 71; 87; 89
Harangszó: 3; 52; 53:1–2.5
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 35:1; 40; 50:1–2.5; 53
Erőm és énekem az Úr: 9; 36; 103; 142; 143

Megjegyzések:

A hála dicsőítő éneket szül – Zakariás hálájának a jele, hogy Istent magasztalja és dicsőíti. Mi is szoktuk hálánkat Isten magasztalásával kifejezni? Sok keresztyén gyülekezetben szokás az, hogy az istentisztelet egy részét Isten magasztalásának szentelik. Ezt meg lehet tenni a gyerekekkel is csoportonként. Akkor azonban meg kell előbb mondani, hogy miért adunk hálát.
Ügyeljünk arra, hogy Isten magasztalása imádságunkban is benne legyen! Beszélgessünk erről a gyermekekkel, és próbáljuk meg, hogy ők maguk is imádságban és énekben magasztalják Istent! A zsoltárok nagy része magasztaló ének. Ezekben a „halleluja” hangzik fel, mely ezt jelenti: „Dicsérjétek az Urat!” (Lásd a 106.; 111–113.; 135.; 146–150. zsoltárok elejét és a 104–106.; 113.; 115–117.; 135.; 146–150. zsoltárok végét).

Isten ígéretei mindig valóra válnak – Világosan látjuk, hogy Zakariás éneke főként Isten ígéreteinek beteljesedéséről szól. Aki kételkedik Isten hűségében, hogy beteljesíti, amit ígért, az nem szentelte teljesen neki a szívét. Isten hű mindenben, amit tesz. Erről lehet beszélni a gyermekeknek, és ezzel mindannyiunkat bátorítani.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Dráma (Magyar irodalom)

  • Szituációs játék improvizatív jelleggel: névválasztás, névadás. Apa, anya, újszülött. (*)
  • Tabló vagy album készítése a gyerekek csecsemőkori fényképével és keresztnevével. (**)
  • Névadás, keresztelés egy mai magyar családban. Szülők és keresztszülők. A névválasztás szempontjai. A keresztnevek jelentése. (** ***)
  • A névválasztás, névadás, keresztelés szokásai lakóhelyünkön. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Keresztnevek kiegészítése a szó első és utolsó hangja alapján. Tulajdonnevek olvasása és írása. (*)
  • A bibliai költészet jellemzői. Metafora és hasonlat. Magasztaló zsoltárok. (***)
  • Kreatív szövegalkotás: versírás (magasztaló ének) költői képek felhasználásával. (***)

Ének-zene

  • Improvizációs gyakorlatok a gyermekek nevének felhasználásával. Letapsolhatjuk, lekopoghatjuk a nevek ritmusát, dallamot is találhatunk ki hozzá. (**)
  • Énekeljünk szépen, kifejezően sok magasztaló éneket, zsoltárokat és más énekeket egyaránt! (***)

Vázlat:

Zakariás – Erzsébet

Hebrón

8. nap: körülmetélés

Nem Zakariás – „János a neve”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Az Üdvözítő jövetele örömöt és hálát vált ki.
* Az Úr dicsőítése és magasztalása.

Előzmények:

Mária azután, hogy Gábriel angyaltól meghal­lotta, ő lesz az Üdvözítő édesanyja, útra kelt, és elment unokanővéréhez, Erzsébethez Júdea hegyvidékére. Amikor odaérkezett, üdvözölte a magzat Erzsébet méhében a Mária méhében levő még egészen kicsiny Gyermeket. Erzsébet Szentlélekkel megtelve áldotta érte Máriát.

Bevezetés:

Ennél az „elbeszélés”-nél legyen minden gyermek előtt Biblia az asztalon! Rövid magyarázattal vezessük be az éneket, majd minden versét magyarázzuk meg!

Mária éneke nagyon különleges. Először is azért, mert egy fiatal nő (talán 17 vagy 18 éves) mondja el. Másodszor azért, mert sok prófétai csengésű kijelentést tesz. És végül, mivel rendkívül szép a nyelvezete.

Különben egyáltalán nem biztos, hogy Mária ezt az éneket valóban énekelte. Nagyon valószínű, hogy csak elmondta, Erzsébet és Zakariás voltak a hallgatói. A Lk 1,46-ban is ezt olvassuk: „Mária pedig ezt mondta.”

Mária biztosan jó vallásos nevelést kapott, ugyanis énekének sok verse szó szerinti idézet Izráel népének ószövetségi könyveiből, míg mások ószövetségi textusokra vagy textusrészekre utalnak. Találunk benne textusokat az 1Mózesből, 2Mózesből, a Zsoltárok könyvéből, 1Sámuel 2-ből, Ézsaiásból és Jeremiásból. Ezeket azonban minden kétséget kizáróan nemcsak úgy ötletszerűen használta, hanem nagyszerűen a „saját” szavaivá formálta.

Mária ezeket a szavakat csak azért mondhatta el, mert ő is, mint Erzsébet, megtelt Szentlélekkel. A távoli múltból ugyanaz a hang szólal meg a zsoltárokban, melyeket Mária őse, Dávid szerzett, mint pl. a Zsolt 111, melynek a tartalma majdnem Mária énekéhez hasonló.

Az ének magyarázata:

46.v. Mária magasztalja az Urat. Teljes szívből dicsőíti Őt. Minden oka megvan rá… Hasonlítsuk össze Mária énekének a kezdő szavait Anna énekének kezdő versével (1Sám 2,1): „Örvendez szívem az Úrban, mert örülhetek szabadításodnak.”

47.v. Lelke, azaz értelme és érzése együtt … ujjong Isten, az ő Megtartója előtt. Mária megtudta Gábriel angyaltól, hogy születendő Gyermeke Isten Fia (35.v). Most, hit által, azt mondhatja róla: „Isten, az én Megtartóm”. Tudja tehát már azt is, hogy a Gyermek a Megtartó, a Szabadító lesz? Igen, mert az angyal már megmondta a nevét: Jézus, ami azt jelenti, Megmentő, Szabadító, Megtartó. Mária tehát hit által többet tud a szabadításról, mint a legtöbb zsidó, akik a Messiásra ( ez a szó is Szabadítót jelent) úgy gondoltak, mint olyan királyra, aki meg fogja őket szabadítani a megszálló hatalomtól, és visszaállítja majd Dávid és Salamon birodalmát annak teljes dicsőségével.

Mária azt is nagyon jól tudja, hogy neki is, aki az Üdvözítő édesanyja lesz, szüksége van rá, mint személyes Üdvözítőjére, épp úgy, mint nekünk, mindnyájunknak.

48.v. Itt arról van szó, hogy Mária miért örült Üdvözítőjének. Ugyanis Ő Máriát, mint alázatos szolgálóleányát választotta ki, hogy édesanyja legyen. Itt ismét az a tudat jelenik meg, hogy neki is szüksége van rá, mint személyes Szabadítójára. Ezért mondják majd őt évszázadokon át a hívők boldognak. (A „boldognak mondani” itt egészen mást jelent, mint amit a római katolikus egyház abból alkotott. Mária boldog lesz, mivel elhitte Isten ígéretét. Az emberek csak akkor lehetnek boldogok, ha hisznek Isten ígéreteiben! A róm. kat egyház Máriát a szentség talapzatára állította, miközben ő csak egy egyszerű asszony volt, és az is maradt, aki éppen úgy vétkezett, mint mások, és ezért Fiára, Jézusra neki is szüksége volt, mint Üdvözítőjére.)

49.v. Mária nem hallgathat azokról a nagy dolgokról, melyeket az Úr, a Hatalmas, akinek szent a neve, vele tett. Itt is találó az Anna énekével való összehasonlítás: 1Sám 2,2: „Nincsen olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen…”

50.v. Mária itt a 2Móz 20,6-ból idéz, a Tízparancsolat második parancsolatából: „De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” Ő ezeket a szavakat, mint fiatal lány, a zsinagógában a rabbitól tanulta. Itt arra használja a tanultakat, hogy rávilágítson az eljövendő Üdvözítő szabadításának az üzenetére. Hát nem egyedül Istennek az emberi nemzetség iránti irgalma az, hogy Fiát el akarta küldeni a világra? Az üdvösség feltétele benne van Mária szavaiban: A „nemzedékről nemzedékre az őt félőkön”. Tudja, hogy nem lehet általános megbékélés. Csak azoknak, akik az Urat félik, ajándékozza irgalmasságát, hogy üdvözüljenek. „nemzedékről nemzedékre” gazdag ígéretet tartalmaz a gyermekek számára: Minden nemzedékből lesznek hívők!

51.v. A „hatalmas dolog”, melyet az Úr „karjával” cselekedett, két textusra utal Ézsaiás könyvéből: 51,9 és 52,10. Ott van szó „az Úr karjá”-ról és „szent karjá”-ról, mellyel megmutatja szabadítását az egész földnek. Gondolhatunk a Zsolt 33,10-re is, ahol ez áll: „Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.” Szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat, mondja Mária. Itt a felfuvalkodottak a hatalmasok, akik azt gondolják, hogy szándékukat az ég és föld Istene és a Szabadító nélkül is megvalósíthatják. Szétszórja őket, mint a polyvát!

52.v. Mária valóban látja az Úr szabadítását az egész világra kiterjedően: Ahogy a babiloni Nebukadneccar álmában (lásd Dán 2; 185. lecke) a különféle birodalmakat jelentő szobrot egy kő, mely a hegyről zuhant le, megsemmisítette, úgy fogja az Úr a hatalmasokat ledönteni a trónról. Megalázottakat fog felemelni. Micsoda ellentét: hatalmasok buknak el, alázatosakat emel fel, akik egyszer királyként uralkodnak majd vele (lásd 2Tim 2,12; Jel 22,5).

53.v. Mária ismeri a „Bibliá”-ját: a Zsolt 34,11 így szól: „de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót”. Ő pedig azt mondja: „Éhezőket látott el javakkal.” Fia, az Úr Jézus, több mint harminc év múlva szól majd eképpen: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (a Mt 5,6-ban levő boldogmondás). A bővölködőket – nem annyira azokat, akiknek sok földi birtokuk van, mert köztük igazak is lehetnek, mint pl. Jób – Ő üres kézzel küldte el. Azokat, akik azt hiszik, hogy nincs rá szükségük, elküldi az Úr, anélkül, hogy részesülnének a Fiában nyújtott szabadításban.

54–55.v. Azt, aki elbukott, többnyire ismét fölsegítik. Így cselekedett az Úr Izráellel is, az Ő szolgájával. Az Ézs 30,18; 41,9 és 54,5-ben, valamint a Jer 31,2.20-ban találkozunk ezzel a gondolattal: Az Úr nem hagyja népét sorsára, hanem megígéri, hogy törődik vele. Állandóan szövetségére gondol, melyet egykor Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal (1Móz 17,19; 22,18; gondoljunk a Zsolt 105,6–10-re is) és Dáviddal kötött (lásd többek közt Zsolt 132,11). Mária ezzel a szóval fejezi be: „mindörökké”. Arra utal vele, hogy az Úr örök szövetséget kötött népével. Jézus Krisztus ezt a szövetséget valóban örökké fenntartja, mert Ő, mint Király, állandóan uralkodik (lásd többek közt Zsolt 111,5).

207

Énekek:

Református énekeskönyv: 105:2–3; 111:1–6; 167:1–3; 255:1.5–8; 286:1–2
Jertek, énekeljünk!: 3:1–3; 72; 74; 79; 89; 91
Harangszó: 3; 51; 53:1–2.5
Dicsérjétek az Urat!: 26; 40; 43; 48:1; 50:1–2.5; 55
Erőm és énekem az Úr: 41; 46; 75

Megjegyzések:

Öröm és hála, hogy eljön az Üdvözítő – Adventben és karácsonykor kétségtelenül ez a téma áll a középpontban, mint valami csillag, amely a sötét égen ragyog, mely mellett minden más csillag elhalványul. Mi vajon a karácsonynak azért örülünk-e, mert az kellemes ünnep és gyertyafényes, vagy az Üdvözítő eljövetelének örülünk, mint Mária?

Az Úr dicsőítése és magasztalása – Aki Jézus Krisztus eljövetelének egy elveszett világban és saját szívében örül, az elkezdi dicsőíteni és magasztalni Őt. Néha talán túlságosan is megszoktuk már annak a tudatát, hogy a Szabadító eljött, és ezért dicsérjük az Urat olyan ritkán? Valaki Közép-Afrikából, aki még sohasem hallott az üdvösségről, hirtelen sugárzó arccal azt mondta: „Ez értem is történt? Hogy lehet ez?” Ez a lelki irányultság nálunk is meg kell hogy maradjon: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt!” Hívjuk fel a gyermekek figyelmét erre, különösen adventben és karácsonykor, de húsvétkor és pünkösdkor is!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Magyar nyelv és irodalom

  • A bibliai költészet jellemzői. Hangsúly, ritmus, gondolatritmus. Himnusz, Istent magasztaló ének. (***)
  • Az ének hangsúlyos, kifejező olvasása. (***)
  • Kreatív szövegalkotás: versírás a magasztaló ének hangnemében, a megismert stílusjegyek figyelembevételével. (***)

Ének-zene

  • Zenehallgatás a Magnificat zenei feldolgozásaiból. (***)

Vázlat:

Mária
meglátogatja Erzsébetet

ének

Jézus – Megváltó – Szabadító

Messiás – Üdvözítő – Szabadító

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus Krisztus születésének bejelentése.
* Mária engedelmesen elfogadja az üzenetet.

Előzmények:

Évszázadokon át, attól fogva, hogy Isten Ádám­nak és Évának megígérte, az emberiség várta a Szabadítót. Próféták jövendöltek eljöveteléről. Az egész templomi szolgálat az Ő eljövetelére és mun­kásságára mutat.
Elérkezett az az idő, amikor az Üdvözítő hamarosan testben eljön a földre! Ezt az időpontot a Biblia az idő teljességének nevezi (lásd Gal 4,4).
Már hat hónapja van áldott állapotban Erzsébet, az idős Zakariás pap előre haladott korú felesége. Gábriel angyal Zakariás templomi szolgálata idején mondta meg, hogy fiuk születik.

Történet:

Mária* a József* nevű ács* jegyese* volt. Küszöbön állt az esküvő. Galilea kis városában, Názáretben laktak, Józseffel együtt, aki Dávid királynak és Ábrahámnak* a leszármazottja volt. Erről a Lukács 3,23–38-ban és a Máté 1,1–17-ben található nemzetségi táblázatban* olvashatunk.

Mária szintén Dávid házáből származott. Erről nem olvasunk szó szerint a Bibliában, de erre következtethetünk a Szabadító* eljöveteléről szóló próféciákból, és a Lukács 3,23–38-ban levő nemzetségi táblázatból. Az is érthető, hogy József a rokonai közül választott magának menyasszonyt, ahogy az abban a korban a zsidó hagyomány szerint szokás volt, néhány kivételtől eltekintve. A nemzetséget lehetőleg tisztán kellett megőrizni!

Dávidnak ezek az utódai társadalmilag nem voltak jelentős emberek. Amikor a két törzs országa népét fogságba vitték, az a Dávid királyi házából való hercegeket és hercegnőket is sújtotta. Ezt bizonyítja, hogy József és Mária a megvetett Názáret városba* kerültek.

Mária még szűz volt, azaz még nem volt dolga férfival (még hajadon volt). Feltehetőleg otthon tartózkodott, amikor előkelő látogató érkezett hozzá. Gábriel angyal, aki korábban meglátogatta Zakariást a templomban, így mutatkozott be: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok.” Istennek ez a követe jött Máriához nagyon különös üzenettel.

Leglőször is úgy szólt hozzá, mint „kegyelembe fogadott”-hoz: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott” (28.v). Isten kegyelmének részese tehát. Ez azt jelenti, amint a 30. versből is kitűnik, hogy az Úr Máriát ingyen jótéteményben részesíti. „Az Úr veled van!” – vagyis: „Áldott vagy te az asszonyok között.” (42.v.) Hogy mit jelent ez a különös áldás, azt Mária még nem tudta. Ezért fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Gábriel látta, mennyire „megdöbbent” Mária. A megdöbbent itt azt jelenti, hogy Mária félt is, és nagy hatással is volt rá. Az angyal ugyanis azt mondta: „Ne félj, Mária!” Nyugtatta. Aztán megismételte: „Mert kegyelmet találtál Istennél.” Hát nem a fordítottja igaz? Hiszen Isten ajándékozta neki a kegyelmet. Valóban, de hogy még jobban biztosítsa őt erről, azért mondja az angyal, hogy ezt a kegyelmet megtalálta Istennél. Nem tudjuk, de lehet, hogy Mária titokban reménykedett benne, hogy ő lesz majd a Messiás anyja. Ugyanis ő is és József is Dávid családjából származott! Ő, mint hívő leány, jól ismerte a Messiás, a Szabadító eljöveteléről szóló próféciákat. De hogy éppen az ő családjából fog megszületni, azt neki különlegesen is meg kellett mondani.

Gábriel angyal tudtára adta, hogy mi is Istennek ez a kegyelme: Mária állapotos lesz („fogansz méhedben”), és fiút fog szülni, akit Jézusnak* nevez majd.

Az angyal megmagyarázta, ki lesz az a Gyermek: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.”

A „nagy” itt „fenséges”-t, „hatalmas”-t jelent. Mindenki, aki hisz benne, el fogja ismerni, hogy Ő a Magasságosnak, az Úr Istennek a Fia. Istentől Jézus megkapja majd atyjának, Dávidnak a trónját. Dávidot az angyal Jézus atyjának nevezte. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy Ő a megígért Messiás, akiről a próféták szóltak, és akit az Úr Dávidnak is megígért (lásd 2Sám 7,12–16). Ez a Máriának mondott ígéret egyúttal azt bizonyítja, hogy Mária Dávid leszármazottja volt. Hogy Jézus megkapja Dávid trónját, és királyként uralkodik a Jákób házán örökké, megerősíti azt az ígéretet, melyet az Úr Ábrahámnak tett, Izsáknak és Jákóbnak megismételt, és Nátán próféta által Dávidnak adott: Dávid leendő Fia olyan Király lesz, aki örökké uralkodik.

Halandó ember nem uralkodhat örökké. A halandó ember bűnös. Az a Király, akiről Gábriel beszélt, isteni és bűntelen lesz. Mária csodálkozott. „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” – kérdezte. Férfi nélkül hogyan szülhetne gyermeket? Ez Máriától nem hitetlen kérdés, hanem felvilágosítást szeretne kapni. Nem annak a jele, mint amiről Zakariás tett bizonyságot (lásd Lk 1,18). Logikus kérdés, ami mögött nem húzódik meg hitetlenség.

Gábriel angyal így válaszolt: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.”

Itt isteni titok előtt állunk: az Ige testté lesz, és közöttünk lakik; az Atya egyszülöttjének dicsősége most láthatóvá lesz (Jn 1,14). (Ez a testté létel, a tény, hogy Isten Fia, mint ember jön a földre, nem emberi közreműködéssel történik. A Szentlélek, Istennek, a Magasságosnak ereje száll Máriára. Mint teljesen ember, minden emberi tulajdonsággal fejlődik Máriában, és születik meg. De szent lesz, bűntelen. Nem tapad hozzá az eredendő bűn. Isten Fia, mint Emberfia jön el. Ha közönséges emberként, ősei – Ádámtól és Évától kezdve – bűnével jött volna a világra, akkor sohasem vehette volna magára népének bűneit!)

Hogy mindez hogyan történt, nem kell tovább fejtegetni. Semmit sem tudunk róla mondani, mivel isteni titok. Csak Isten csodatevő hatalmáról tehetünk bizonyságot!

Kérdezés nélkül nyert Mária az angyaltól bizonyítékot Isten mindenhatóságáról. Amit senki sem tartott lehetségesnek, már meg fog valósulni: „Íme, a te rokonod*, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” Mária meghajol Isten akarata előtt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!”

Ezt az „Úr szolgálóleány”-át kétféleképpen is fel lehet fogni. Mária elismeri ezzel, hogy kész Isten akaratát elfogadni; de kinyilvánítja benne Fia istenségében való hitét is. Fia Ura és Királya lesz, ő pedig annak a szolgálóleánya. (Hasonlítsd össze azzal, amit Erzsébet mondott Róla: Lk 1,43!) Gábriel angyal ezután eltávozott Máriától.

Kiegészítés a felsősök számára:

Lk 1,39–45 (56):
Mária nemsokára észrevette, hogy gyermeket vár. Akkor gyorsan útra kelt „Júda egyik városába”*, ahol Zakariás és Erzsébet, a rokona lakott. Megérkezett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében („a magzat repesett az ő méhében”, Károli fordítás). Az Úr Jézus még meg nem született előfutára üdvözölte így a még meg nem született Üdvözítőt. A Szentélek művelte ezt.

Erzsébet megtelt Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” Bár még nem tudott semmit Mária különleges áldott állapotáról, a Szentlélek tudtára adta. Általa tudta meg azt is, hogy ki az a Gyermek, akit Mária magában hord: „Hogy is lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” (más értelmezés szerint: „Hogyan érhet engem ez a megtiszteltetés?”) Így tett bizonyságot arról, hogy Mária Gyermeke az ő Üdvözítője, Ura és Királya. Erzsébet aztán elmondta, hogy a magzat ujjongva mozdult meg a méhében, amikor Mária köszöntését meghallotta. Erzsébet még azt is mondta: Mária, te boldog vagy, mert hittél. Amit az Úr mondott, beteljesedik.

Mária akkor dicsőítő éneket énekelt, melyet a Lk 1,46–55-ben olvashatunk. (Lásd ennek elbeszélését a 207. leckében).

Lk 1,56: Csaknem három hónapig maradt Mária Zakariásnál és Erzsébetnél. Talán közvetlenül azelőtt, mielőtt Erzsébet megszülte gyermekét, hazament.

Jegyzetek:

Jegyes – Mondjuk el a gyermekeknek, hogy Izráelben egészen mást jelentett a jegyesség, mint ma nálunk, hogy téves fogalmuk ne legyen arról, hogy Mária József jegyese volt. Nálunk a jegyesség nem törvényes elkötelezettség, ha valamelyik fél meggondolja magát, bármikor felbonthatja, minden következmény nélkül. Izráelben nem a fiatalok választották egymást, hanem a szülők egyeztek meg, hogy ki lesz a gyermekük párja, vagy ha a szülők már nem éltek, akkor az idősebb fiútestvér vagy nagybácsi stb. döntötte el. Ezt házassági szerződéssel pecsételték meg a fiatalok jelenlétében. Ennek a szerződésnek a megtartása kötelező volt. Ezt követte a jegyesség ideje. Amikor kitűzték az esküvő időpontját, akkor a vőlegény édesapja a kölcsönös megállapodásban rögzített mátkapénzt odaadta a lány apjának vagy rokonának. Az apa kezelte a pénzt, annak a kamatát megtarthatta, de a pénzt nem használhatta fel. Ha a szülők meghaltak, a leány megkapta a pénzt. Ez történt akkor is, ha a férj halt meg. Izráelben majdnem mindenki megnősült. Az „agglegény” szó nem is létezett. Fiatalon házasodtak. A fiú számára a legalacsonyabb életkor a tizenhárom év volt (akkor tette/teszi a Bar Mitswa-ját, lett/lesz a „törvény fia”, lett/lesz férfivá), a lány számára pedig a tizenkét év. Vajon Mária is ilyen fiatal volt-e még, nem tudjuk. (Szólhatunk arról, hogy nem is oly régen nálunk, magyaroknál is hasonló szokás volt. A szülők választottak párt a gyermeküknek. Innen maradt fenn a hajadon leányoknak ez az elnevezése: „eladó lány”, a vőlegény név pedig a „vevő legény”-ből származik. A menyasszony „jegykendő”-t adott a vőlegénynek, a vőlegény szülei „móring”-ot adtak a leány szüleinek. A leány „kelengyé”-jét már kiskorában kezdték gyűjteni.)

Mária – héber alakja Mirjám („ellenszegülő”), gyakran előforduló zsidó név. Márián, Jézus édesanyján kívül, még több Máriával is találkozunk az evangéliumokban: Mária Magdaléna (többek közt Lk 8,2); Mária, Márta és Lázár nővére (többek közt Jn 12,1–3); Mária, a Jakab és József anyja (Mt 27,56) és Klópás vagy Alfeus felesége; Mária, János Márk, az evangélium író anyja (ApCsel 12,12); Mária, egy római keresztyén nő (Róm 16,6).

József – „Adjon ehhez Jáhve” „Isten gyarapítson”. Ez a név még kétszer előfordul a Lk 3-ban levő nemzetségi táblázatban (24. és 30. v.). A Lk 2 után Mária férjével többé nem találkozunk. Régi mesterek festményeiken Józsefet mindig idős embernek ábrázolták. Ennek semmi alapja sincs. A Mk 6,3-ban az emberek a názáreti Jézust „Mária fiá”-nak nevezik. Ez azt jelenthetné, hogy József akkor már meghalt (Jézus 30 éves volt), de az is lehet, hogy az emberek emlékeztek arra, hogy Mária már várandós volt, mielőtt férjhez ment. A Mk 6,3-ban szó van Jézus testvéreiről is: Jakab, József, Júdás és Simon, sőt húgairól is. Ez azt bizonyítja, hogy József még évekig élt Jézus születése után. A Mt 12,46–50-ben is olvashatunk Máriáról és Jézus testvéreiről, akik Őt keresték. József nincs köztük, ami azt bizonyíthatja, hogy akkor már nem élt.

Ács – A Mt 13,55-ben a názáretiek azt mondják Jézusról: „Hát nem az ács fia ez?” Sőt, ők Jézust is „ács”-nak nevezik (Mk 6,3).

Dávid és Ábrahám – A Mt 1,1-ben az Üdvözítő nemzetségi táblázata így kezdődik: „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve.” Miért? Nekik tette az Úr a Messiás eljöveteléről szóló különleges ígéreteit (lásd 1Móz 22,18; 2Sám 7,12 és 16; Zsolt 89,30; Zsolt 132,11).

Nemzetségi táblázatok – A Bibliában levő összes nemzetségi táblázat csak a férfi ágat említi. Néha szó van az utódok között nőről is, különleges megjelölésként. Máté és Lukács is követi ezt a szokást. A táblázat, mellyel Máté az evangéliumát kezdi, Jézus Krisztusé. Ezzel végződik: „József, annak a Máriának férje, akitől JÉZUS született, akit Krisztusnak neveznek.” Máté, mint különlegességet említi, hogy ő Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedéket jegyzett fel, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig (Jekonjás) is tizennégy nemzedéket, és a babiloni fogságbavitel után (Sealtiél) Krisztusig szintén tizennégy nemzedéket. Máté átsiklik néhány név fölött, hogy ne lépje át a tizennégyes számot. A Lukács 3,23-ban azt olvassuk, hogy József Éli fia volt, és az ág Nátánig, Dávid fiáig nyúlik így vissza, akiről a 2Sám 5,14 tesz említést, aki Dávid és Batsúa (Betsabé) fia volt (1Krón 3,5). Az az ág, mely a Máté 1-ben található, Józseftől ennek apjáig, Jákóbig, és aztán a Tizenkéttörzs országának különböző királyain át Salamonig vezet, aki szintén Dávid és Betsabé fia volt.
Azt az ágat, melyet Lukács ad, általában Mária nemzetségi ágának tekintik, aki így Éli leánya volt. Józsefet, Éli vejét Lukács Éli fiának nevezi, úgy, ahogy Naómi is leányának nevezte a móábi Ruthot. A Lukács 3,23 azt mondja Jézusról: „köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié”. József neve után Lukács tehát Mária apjával, Élivel folytatja a nemzetségi táblát. A Máté szerinti nemzetségi táblázat a Károli fordításban mindig arról szól, hogy „nemzette”, tehát biológiai utódlásról szól, míg a Lukács szerinti azt mondja: „fia”. Az új fordítás mindkét helyen a „fia” szót használja.

A Szabadító eljöveteléről szóló próféciák – 2Sám 7,12–16: Nátán próféta azt jövendölte Dávidnak, hogy halála után olyan utódja lesz, akinek a királyságát Isten megerősíti. Dávid háza „állandó lesz” (Károli fordítás), királysága örökre megmarad: „trónod örökre szilárd lesz”. Az ezráhi Étán, a Zsolt 89 költője olyan valamit mond, amit az Úr neki a Szentlélek által sugallt (30.v.): „Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.” Jer 23,5: „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban”. A zsidók is tudták ezt nagyon jól, amint az többek közt a Jn 7,42-ből is kitűnik: „Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?”

Názáret – Város Galileában, mely abban az időben a nagy közlekedési utak mellett, egy 350–400 m magas dombon feküdt (gondoljunk csak a Lk 4,29–30-ra, ahol arról van szó, hogy a názáretiek az Úr Jézust elvitték annak a hegynek a tetejére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák a szakadékba). Nátánaél szavakba öntötte az embereknek Názáretről táplált megvetését (Jn 1,46): „Származhat-e valami jó Názáretből?” Az, hogy Jézus Názáretből származott, okot adott azoknak a zsidóknak, akik nem hittek benne, hogy Messiás voltában kételekedjenek. A Messiásnak ugyanis a Mikeás 5,1 szerint Betlehemből kell származnia, de ők nem tudták, hogy Jézus ott született.

Jézus – „Jahve megszabadít”. A Jézus név a Józsué, vagy Jósua, Jésua és Hóséa görög alakja.

Erzsébet, a te rokonod – Erzsébet, Zakariás pap felesége „Áron leányai közül való” volt (Lk 1,5). Mivel Mária unokanővére, az ő anyja is Dávid leszármazottja. A papok számára nem volt akadálya annak, hogy nem a rokonságból nősültek, mert nem kellett arra számítani, hogy az örökség idegenekre száll. A papoknak ugyanis nem lehetett saját birtokuk.
Keresztelő János tehát anyai ágon Dávid leszármazottja volt, és közeli rokon, Jézus másodfokú unokatestvére.

Júda egyik városa – Nagyon valószínű, hogy ez a város Hebrón lehetett Júdea hegyvidékén, Jeruzsálemtől délre. Hebrón volt ugyanis az egyetlen jelentős város ezen a vidéken. Ehhez járul még az is, hogy Hebrón papi város volt, ahol Zakariás pap nyugodtan lakhatott.

Énekek:

Református énekeskönyv: 98:1–2; 136:1–4.23; 146:1–4; 302:1–5; 303:1–7; 310:1–8; 311:1–13
Jertek énekeljünk!: 1; 2; 8; 32; 36
Harangszó: 7:1–3; 41; 43; 51:1
Dicsérjétek az Urat!: 75; 103; 115:1–3
Erőm és énekem az Úr: 21; 39; 57:1; 113

Megjegyzések:

Az angyalok feladata – Az angyalokról sokat olvasunk a Bibliában. A szó a görög „angelosz”-ból származik, melynek jelentése „követ”, „küldött”. Feladataik különbözők. Gábriel Isten követe. Más angyalokat Isten azért küld, hogy az embereket védjék, ismét másokat, hogy őket megbüntessék.

Mária hite – Az, hogy Mária feltétel nélkül meghódol Isten akarata előtt, azt bizonyítja, hogy hiszi, Isten irányítja az életét.
Fontos, hogy mi is ellentmondás vagy kételkedés nélkül adjuk át magunkat az Úrnak. Ez biztosan hatással lesz a gyerekekre, mivel ők, ahogy az helyes, még minden bizalmukat belé vetik. Az Atya Isten, a Magasságos, szeretetteljes és hű. Ki ne bíznék hát benne?

Mária „foganásá”-nak titka – A római katolikus egyház nagyon fontosnak tartja azt, amit ők Mária „szeplőtelen fogantatásának” neveznek, mivel őt, Isten anyját, szentként akarják jellemezni. Férjhez ment ugyan, de nem élt házaséletet. Ez tévelygés, mely Máriát Jézus közelébe emeli. Az Újszövetség csak néhol szól a szűztől való születésről.
Nem könnyű ezt a titkot a fiatal gyerekeknek megmagyarázni. Nincs is rá szükség, hogy megpróbáljuk. Egyszerűen elfogadják. Talán az a legjobb, ha Gábriel hírének a lényegét mondjuk el nekik: Isten Fia, akit Isten olyan régen megígért, eljön a földre, és Mária lesz az édesanyja.
A felsősöknek mondjuk el, hogy Mária áldott állapotba került anélkül, hogy testileg együtt lett volna egy férfival, számunkra érthetetlen módon, a Szentlélek közreműködésével. Ezért Isten az Ő apja, és nem József.

Bővebb nagyarázat a felsősök számára – A nagyobb gyermekeknek beszélni kell Mária és Erzsébet találkozásáról, és arról az üzenetről is, melyet József álmában kapott. (Mt 1,18–25) Az elbeszélés központja azonban Gábriel Máriának mondott híre maradjon.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

  • Egyháztörténet: A római katolikus egyház Mária-tisztelete. (***)
  • Kapcsolatok a családban. Leszármazás, családfa. (***)
  • Népszokások, a lakóhely hagyományai:
    Beszélhetünk róla, de akár össze is gyűjthetjük a gyerekekkel, hogy lakóhelyünkön milyen szokásai voltak (és vannak) a párválasztásnak, eljegyzésnek, jegyben járásnak. (***)

Biológia / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A magzat fogamzása. A Szentlélektől fogantatás problémája. Hit és tudomány helyes viszonya. (***)

Dráma

  • Szituációs játék: Mária és az angyal találkozása. (*)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

  • Rajzolás: angyal ábrázolása egyéni formanyelv segítségével. (*)
  • A színek hangulati hatása, kifejező ereje. Az angyali jelenés kifejezése különböző színekkel. Színkeverés: derített színek. (** ***)
  • Az angyali üdvözlet és más angyal-ábrázolások a művészettörténetben. (** ***)
  • Családfa készítése (vizuális kommunikáció). (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A hívő is lehet néha hitetlen.
* Istennél nincs lehetetlen.
* Az imádság meghallgatása.

Előzmények:

A legtöbb zsidó azt várta, hogy a Messiás olyan király lesz, aki fel fogja szabadítani őket az ide­genek, a rómaiak uralma alól, majd ismét vissza­állítja Dávid és Salamon birodalmát.

Bevezetés:

Lukács* evangélista részletes írásban fordul egy bizonyos Teofilushoz*. Lukács sok emberrel beszélt (Máriával, Jézus édesanyjával is), akik szemtanúi voltak Jézus Krisztus földi életének. Most tudósítás formájában mondja el az eseményeket Jézus Krisztus születésétől és fellépésétől kezdve, hogy Teofilus mindenről, amelyekről tanítást kapott, megtudja a biztos valóságot.

Történet:

A jeruzsálemi templom a fogság után újra felépült. A papok és a léviták végezték a feladatukat az istentiszteleten. A nép rendszeresen hozta a kötelező áldozatokat.

Az országban levő sok pap és lévita nem egyszerre szolgált. Szolgálatuk rendjét évszázadokkal előbb Dávid király állapította meg (lásd 1Krón 24), és a fogság után újból ezt követték.

A huszonnégy papcsaládból („csoport”) mindenkinek évenként néhány napig kellett a templomban szolgálatot végeznie.

Zakariás pap („Jáhve megemlékezik”) Júdea hegyvidékének egyik városából (valószínűleg Hebrónból), az Abijá csoportjához (a huszonnégy családból sorrendben a nyolcadikhoz) tartozott. Zakariás Erzsébetet vette feleségül, aki szintén Áron papi nemzetségéből származott.

Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és példásan megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését. Sajnos, nem született gyermekük. Erzsébet meddő volt. Sokat imádkoztak gyermekért, de emberileg szólva már nem lehetett többé reményük arra, hogy imádságuk meghallgatásra talál, mivel mindketten idősek* voltak. Nagy szomorúságot jelentett számukra, hogy nem volt fiuk, annál is inkább, mivel Zakariással az Abijá papcsalád egyik ága kihal. (Ez meg is történt, mivel János nőtlen maradt, és gyermektelenül halt meg, de Jézus kereszthalálának elégséges áldozata megszüntethette volna az egész templomi szolgálatot és áldozást.)

Nagy Heródes* király uralkodása alatt történt, hogy Zakariás, csoportjának beosztása szerint szolgálatot végezni ment a templomba.

A papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással* jelölték ki, hogy ki mutassa be a szentélyben a napi füstölőáldozatot*. Ez a megtisztelő feladat most Zakariásnak jutott. Egy héten át reggel és este ő végezte el a füstölőáldozatot.

Nagyon valószínű, hogy első alkalommal szombaton reggel ment Zakariás a szentélybe, hogy bemutassa az illatáldozatot. Az előcsarnokban a nép imádkozott, és várta a papot, aki a templom lépcsőjén lejön, hogy a szokott áldást* elmondja felettük (lásd 4Móz 6,23).

Mialatt a nép imádkozott, Zakariás megrettenve és ijedten látta, hogy az Úr angyala áll a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.

Az angyal – később úgy mutatkozik be, hogy ő Gábriel – megnyugtatja: „Ne félj Zakariás, meghallgatásra* talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak* („Isten által megkegyelmezett”, „Isten kegyelme” vagy „Isten kegyelmes”) fogod őt nevezni.”

Látjuk itt, hogy Isten ismeri az emberek imádságait, és hogy ami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges (hogy egy idős asszony fiút szüljön); Isten kegyelme, meg nem érdemelt áldása van elrejtve a János névben. (Egyébként az Erzsébet név azt jelenti „az én Istenem eskü”, a Zakariás pedig azt, hogy „Jáhve megemlékezik”; ezekben is Isten hűségét látjuk megnyilvánulni.)

Gábriel angyal többet is elbeszélt ennek a fiúnak a világrajöttéről: Örömöt és boldogságot hoz, és sokan örülnek majd a születésének, mert „nagy lesz ő az Úr előtt”, azaz nagy lelki ajándékokat kap. Fontos tisztséggel lesz felruházva, t.i. prófétaival, és nagyobb lesz az összes eddigi prófétánál. János názírként* nem iszik bort és részegítő italt. Már születése előtt megtelik Szentlélekkel.

Még mást is mondott az angyal: „Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.” Ez arra utal, hogy János megtérésre hívó igehirdető lesz.

Aztán arról beszélt Gábriel, hogy János előtte, azaz a Messiás előtt jár az Illés lelkével és erejével. Ahogy régen egy hírnök jelentette be a király jövetelét, azt teszi majd János a Messiás előtt. Ehhez a Szentélek erejét kapja ajándékul, melyet Illés is megkapott. Jánosra Malakiás próféta (3,23) így mutatott rá: Ő „Illés próféta”, akit az Úr el fog küldeni.

Gábriel továbbá azt is mondta, hogy János munkássága által valami nagyon különleges történik majd: „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti”. Itt arra is gondolnak, hogy ez arra utal: a zsidókat megszabadítja a pogányokkal szembeni előítéletüktől a Messiás eljöveteléről szóló örömhír, melyet János fog hirdetni. Ez egyszer meg is valósult, mert amikor János prédikált és keresztelt, farizeusok és római katonák is jöttek hozzá. Ézsaiás próféta úgy szólt a pogányokról, mint a „zsidók fiai”-ról (gondoljunk az Ézs 56,5.6 -ra a 60,3.4.9; 62,2.5; 66,12-vel együtt). De lehet gondolni a családokban levő ellentétekre is, amikor a gyermekek más utakon járnak, mint a szülők, és fordítva.

János éppen egy vallás-erkölcsi megtérítéssel fogja megszüntetni a nemzedékek között húzódó szakadékot. Végül azt mondta Gábriel, hogy „az engedetleneket az igazak lelkületére” fogja téríteni, „hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” János, mint Krisztus előhírnöke, az evangéliumot (örömhírt) fogja hirdetni. Ezáltal a pogányok megtérnek, és olyan istenfélelemmel, körültekintően kezdenek cselekedni (a Jézus Krisztusban való hit által), ahogy azt az igazak teszik.

Ismét béke uralkodik a családokban, és azoknak az igazaknak a közösségében, akik még Istent tisztelik, valamint azok között, akik engedelmesek s megtérnek. Így egy olyan nép keletekezik, mely „felkészülten” alkalmas lesz, hogy az Úr Jézust elfogadja.

Zakariás mégsem tudott örülni azoknak a bőségesen gazdag ígéreteknek, melyek arról a fiúról szóltak, aki neki és feleségének születik. Lehetetlennek tartotta, hogy nekik gyermekük szülessék. Így szólt: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” Ezekben a szavakban ennek az igaz, lelkiismeretes papnak a hitetlensége és kételkedése szólal meg. Tehát Isten gyermekei is lehetnek bizonyos tekintetben hitetlenek (bár ezért még nem nevezhetjük őket hitetleneknek). Zakariás tulajdonképpen dühös, mivel ilyen lehetetlenséget ígérnek neki.

Az angyal így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt!” Hogy az Úr az angyalt speciálisan Zakariáshoz küldte, az nem szorult magyarázatra. Gábriel ezt most még egyszer hangsúlyozta, mikor azt mondta, hogy ő Isten rendkívüli követe, aki mindig kész, hogy teljesítse az Ő megbízásait. Az angyal tehát azt tette, amit régen a hírnök a király nevében cselekedett. Zakariás hálás és boldog kellett volna hogy legyen, nem pedig kételkedő és hitetlen!

Gábriel azt mondta, Zakariás megnémul, és nem tud megszólalni addig, amíg mindezek meg nem történnek. Ez a büntetése amiatt, hogy nem hitt Gábriel szavainak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.

Közben a nép az előcsarnokban várta a papot, hogy megáldja őket. Csodálkoztak, hogy olyan sokáig maradt a templomban. Végre kijött Zakariás. Amikor ott állt a templom lépcsőin, nem tudott hozzájuk szólni. Ebből rájöttek, hogy „látomást”, víziót látott, rendkívüli találkozása lehetett. Mivel néma volt Zakariás, integetett nekik, valószínűleg, hogy menjenek el áldás nélkül. Amikor letelt szolgálatának ideje*, Zakariás hazament.

Jegyzetek:

Lukács – Ez az evangélista (a négy evangélium egyikének írója) a Kol 4,14 szerint orvos volt. Ő írta Az Apostolok Cselekedeteit is, melyet szintén Teofilusnak ajánlott. Lukács Pál apostol társa volt annak missziói útjain. Valószínűleg görög férfi, aki a hagyományok szerint Antiókhiából származott. Tróászból Filippibe kísérte Pált (az ApCsel-ben azt írja: „mi”). Később Lukács Pállal együtt ment Rómába, és ott vele maradt annak haláláig (lásd ApCsel 16,10kk; ApCsel 20,5kk; Filem 24; 2Tim 4,11). Írásának stílusán és „tudósításának” pontos kidolgozásán meglátszik, hogy Lukács művelt ember volt. Arra is gondolnak, hogy Titusz testvére lehetett, a 2Kor 8,16–18 szerint („Elküldtük vele (Titusszal) együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet”), és a 12,18 alapján („Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is”). Lukács az ApCsel-ben nem említi Tituszt, bár az kiváló segítsége volt Pálnak; de saját neve sem fordul ott elő.

Teofilus – Hogy ki is ő, bizonytalan. Az Lk 1:3-ban levő „nagyrabecsült” jelzőből arra lehet következtetni, hogy Lukács föltekintett rá. Így szólította Pál is Félix és Fesztusz római helytartót (lásd ApCsel 24,3 és 26,25). Teofilus is (neve azt jelenti: „Isten barátja”) magasrangú személy lehetett, valószínűleg római polgár. Arra is gondolnak, hogy Lukács nála volt alkalmazásban, és ezért szólította úgy, ahogy a szolga a gazdáját szokta. Hogy Teofilus keresztyén volt, az nem kétséges, ugyanis az evangéliumról tanítást kapott (lásd Lk 1,4).

Nagy Heródes – A Heródes nemzetség valószínűleg Askelonból származott, és idumeus (edomita) eredetű. Az ősapa Antipater volt, fiát első vagy Nagy Heródest nevezték ki Rómában Júdea királyává, miután ő Kr. e. 39-ben Antigonust elűzte Jeruzsálemből. Állandóan üldözési mániában szenvedett. Megölette sógorát, Aristobulust, feleségének, Mariamnenak a testvérét, sőt Mariamnet is, anyósát, Alexandrát, és annak két fiát. Pompás épületeket építtetett, és felújította a templomot, hogy a nép kegyét megnyerje. Kr. u. 4-ben halt meg.

Idős – Zakariás még nem volt nagyon öreg, mert a pap csak ötven éves koráig végezhetett szolgálatot a templomban (lásd 4Móz 8,25). Erzsébet talán idősebb („előrehaladott korú”) lehetett.

Sorsolás – A zsidó tudósok azt mondják, hogy egy pap életében csak egyszer mutatott be füstölőáldozatot. Annyian voltak, hogy így kellett intézkedni. Ezt egy hétig végezhette. A szolgálattevőt sorsvetéssel választották ki, mely Isten akaratának tudakolását jelentette.

Füstölőáldozat – Füstölőáldozatot naponta kétszer mutattak be, reggel és este. A füstölőáldozás a pap számára a legfőbb szolgálat volt. Egy arany füstölőserpenyőre jóillatú fűszereket tettek. Ezeket az oltáron égő tűzre szórták, így pompás illat áradt szét. Az illatáldozat az imádság jelképe volt, ahogy a Zsolt 141,2 szavakba önti: „Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat”.

A szokott áldás – 4Móz 6,24–26: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” Ezt az áldást még ma is sokszor mondják el a lelkipásztorok az istentisztelet végén.

Az imádság meghallgatása – Gábriel ezekkel a szavakkal: „meghallgatásra talált a te könyörgésed”, elsősorban Zakariás és Erzsébet fiúért való könyörgésére célzott, akit oly régóta vártak. De egyúttal célzás lehet minden kegyes zsidónak, így Zakariásnak a Messiás eljöveteléért való könyörgésére is. Zakariás addig kellett, hogy várjon egy fiúért való magán-imádságának a meghallgatására, amíg fel nem virradt a Messiás eljövetelének ideje. Ez történik sokszor a mi imádságainkkal is. Azt kérdezzük, miért nem hallgat meg bennünket néha látszólag Isten. Neki mindig jó oka van rá, amelyet mi abban a pillanatban még nem tudunk megérteni.

János – a héber „Jehochanan” szóból származik: „Jahve kegyelmes lesz”. Nevek ezzel a jelentéssel gyakran fordulnak elő az Ószövetségben.

Názír – „Istennek szentelt”. A názírság lehetett egy életen át tartó, mint amilyen názír Sámson volt, és ideiglenes, amikor valaki önmegtartóztatást stb. fogadott. Engedte, hogy Isten Lelke működjék benne. Nők is „félrevonulhattak az Úr számára” (gondoljunk Jefte lányára, Bír 11,39.40; 78. lecke).
A názírság törvénye a 4Móz 6-ban olvasható: nem ihatott bort vagy részegítő italt, sőt nem ehetett se friss, se szárított szőlőt, názírsága ideje alatt meg kellett növesztenie a haját, nem mehetett be halotthoz, még meghalt családtagjaihoz sem. Ennek az időszaknak a kezdetén és végén különleges áldozatot kellett bemutatnia. Pálnak is volt önkéntes, ideiglenes názír időszaka (hét nap) (ApCsel 21,23–27).
A papok sem ihattak bort vagy részegítő italt, amikor a templomban szolgálatukat végezték (lásd 3Móz 10,9).

Szolgálatának ideje – A 24 csoport pap mindegyike szolgált évente. Ez azt jelenti, hogy ha a 365 napot elosztjuk 24-gyel, akkor körülbelül 15 napot voltak a templomban. Az majdnem biztos, hogy Zakariás, mivel megnémult, nem mutathatott be tovább füstölőáldozatot. A pap nem lehetett testi fogyatékos; akkor nem „mehetett be a kárpithoz”, (amely előtt a füstölőáldozati oltár állt), és nem áldozhatott az égőáldozati oltáron; a szent templomi ételekből azonban ehetett (lásd 3Móz 21,17–23).

205.1

205

(Nagyobb méretben való megtekintéshez, kattints a képre!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 135:1; 141:1–2; 162:1.2; 301:4–6
Jertek, énekeljünk!: 149:1; 176:1; 185; 197
Harangszó: 40; 43; 52; 55
Dicsérjétek az Urat!: 53; 69; 74:1–2; 75
Erőm és énekem az Úr: 4; 134:1–2

Megjegyzések:

A hívő is lehet néha hitetlen – A tisztelet Isten gyermekei, az igaz hívők iránt helyes. Azonban nem jó őket piedesztálra emelni. Ugyanis ők is lehetnek néha hitetlenek vagy kicsinyhitűek. Ezt látjuk Zakariásnál, akiről mégis azt mondja a Szentírás, hogy igaz volt. Az sem szokatlan, hogy a hívőket is megfeddi és megbünteti Isten. Van erre elég példa a Bibliában. Gondoljunk csak Dávidra és Ezékiásra. A büntetések célja azonban mindig az, hogy visszavezesse őket Istenhez.

Istennél nincs lehetetlen – Ha mindenben a dolgok menetét vesszük számításba, nincs többé helye a csodákban való hitnek. Korunkban, melyben oly sok a technikai ismeret és ügyesség, minden területen a sokféle elmélet (gondoljunk csak az evolúciótanra), egyre kevesebbet számolnak Isten mindenhatóságával. Ennek kihatása van a Szentírás igazságában való hitre is. A Bibliában leírt csodákban gyakran már nem hisznek. Amit ésszel nem lehet megmagyarázni vagy kiszámítani, abban az emberek kételkednek. A keresztyének közt is egyre többször találkozunk ezzel a jelenséggel. A Bibliának ez a kizárólag racionális megközelítése végül halálos a hit számára. A hit ugyanis biztos ismeret, de szilárd bizalom is. Szívből kell bízni. A hitet a Szentlélek munkálja a szívben Isten igéjének hirdetése vagy olvasása által.

Az imádság meghallgatása – Gábriel ezekkel a szavaival: „Meghallgatásra talált a te könyörgésed”, elsősorban Zakariásnak egy oly régóta várt fiúért való imádságára céloz. De egyúttal minden zsidónak, és így Zakariásnak is, a Messiás eljöveteléért való imádságára is. Zakariás addig kellett hogy várjon egy fiúért való magán-imádságának a meghallgatására, amíg föl nem virradt a Messiás eljövetele előtti idő. Ez történik gyakran a mi imádságainkkal is. Kérdezzük, hogy miért nem hallgat meg minket néha látszólag Isten. Neki arra mindig nagyon jó oka van, amit mi abban a pillanatban még nem tudunk megérteni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Természetismeret / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A magzat fogamzása. A nő életének csak egy bizonyos időszakában fogamzóképes, és szülhet gyermeket. (***)
  • A magzat méhen belüli fejlődése. Pszichikus hatások, az anya, a család szerepe a fejlődés e legkorábbi szakaszában. (***)
  • Csodák a természetben. (** ***)

Társadalmi ismeretek / Történelem / Magyar nyelv és irodalom

  • Csodák a mesékben, mondákban, mítoszokban, legendákban – és a valóságban. (** ***)
  • Írástörténet. A magyar rovásírás használata. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika

  • Makett, modell készítése papírból, textilből: babaszoba és berendezése. (*)
  • A jeruzsálemi templom szerkezetének, berendezésének, a korabeli papi öltözetnek tanulmányozása. Rajzolás, festés a történet alapján. Formázás, modellezés: a templom, a szentély belső terének tömegvázlata gyurma vagy agyag segítségével. (** ***)

Vázlat:

papok – léviták
a templom újjáépítése
áldozatok

Zakariás – Erzsébet
életkoruk
gyermektelenségük

füstölőáldozat
az Úr angyala – Gábriel
János – „Isten kegyelmes”
názír
hitetlenség – jele: némaság

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A téves hit eltávolít a Krisztustól.
* A hit egyik legfontosabb eleme a Szabadítóra várás.

Előzmények:

A babiloni fogságból való hazatérés után hosszú, nehéz időt élt át a zsidó nép. A perzsák uralma alatt nyugton hagyták őket. Később az egyiptomi korszak következett, majd a szír fennhatóság. Végül Palesztinát a rómaiak kerítették hatalmukba.

Történet:

A különböző uralmak idején nagyon nehéz volt a zsidók élete. Ennek különféle követkézményei lettek.

A nép egy része alkalmazkodott az uralkodók kívánságaihoz, ami miatt az istentisztelet és Isten törvényei kényszerhelyzetbe kerültek; mások elleneszegültek az idegen uralomnak és befolyásának. Gondoljunk csak a Makkabeusokra, akik hevesen védekeztek a szír-hellén befolyás ellen.

Természetesen minden zsidó ismerte a Messiás eljövetele iránti régi vágyat. Még nem mentek feledésbe az Úr ősatyáknak tett ígéretei, Ézsaiás, Jeremiás, Dániel, Hóseás, Mikeás, Zakariás és Malakiás próféciái, valamint a zsoltárokból való különböző textusok, melyek a Szabadító eljöveteléről és feladatáról szóltak. (Lásd a „Kijelentések” jegyzetet) A zsidóknak mégsem volt teljes képük az eljövendő Szabadítóról. Az elnyomás miatt sokan állandóan egy nagy vezér után vágytak, aki a népet megszabadítja, és Dávid régi birodalmát visszaállítja. A Szabadítónak Dávid fiának kell lennie (Ézs 11,1). Isten vele lesz (mint Immánuel: „Velünk az Isten” (Ézs 7,14), Jeruzsálemet teszi a visszaállított birodalom központjává, minden ellenséget elűz, és a nép nyugodtan élhet szőlője és fügefája alatt. Békesség Fejedelme lesz (Ézs 9,5), de képzeletükben ez földi békesség fejedelmet jelentett.

Kétségtelen, hogy ez csak vágy! Az eljövendő Messiásról szóló többi kinyilatkoztatást sok zsidó nem vette komolyan. Például azt, hogy a Messiás király és pap is lesz, mint Melkisédek (1Móz 14,18; Zsolt 110,4). Főleg azok a jövendölések nem tetszettek a zsidóknak, hogy a Messiás szenvedni fog, mint bárányt viszik vágóhídra, hogy száját nem nyitja ki, mint juh tűri, hogy nyírják (Ézs 53,7). Átsiklottak afölött a jövendölés fölött is, hogy a várt Fejedelem sebeket kap, összetörik, megkínozzák, megverik és elnyomják Őt (Ézs 53,4–5).

Sokan elfelejtették, hogy Ő lesz a Próféta, Akiről már Mózes az 5Móz 18,15–19-ben írt.

A gondolat annyira az ország és a nép felszabadítására irányult, hogy a legtöbb zsidót nem érdekelte a Messiás eljövetelének lelki oldala. Ehhez járult még, hogy az idők folyamán a zsidók tetteiben a törvény megtartása egyre fontosabb helyet kapott. Azt gondolták, hogy a törvény megtartása által helyet biztosíthatnak maguknak a mennyben. Ennek az lett az eredménye, hogy az embereknek nem volt szüksége bűnből Szabadítóra. Nem mondott az számukra semmit, hogy általa juthatnak be a „mennyei Kánaánba”, Ő az „égi Manna”, hogy Ő fog meggyógyítani a bűnből, mint ahogy egykor a pusztában a rézkígyó jelképe volt a bűn tüzes és halálos harapásából való gyógyulás lehetőségének. De még jobban meglátszott ez abból, hogy az istentisztelet nagyon formális lett, hogy az áldozati állat megáldozását, a vér kiontását az emberek nem tekintették a Messiás nagy szenvedése kiábrázolásának, melyről Ézsaiás jövendölt. A formaság fölébe kerekedett a lényegnek, a tartalomnak.

Különösen a Krisztus földi vándorlása előtti utolsó években voltak nagy hatással a nagyon törvényeskedő farizeusok a népre. Ezért sok zsidó élt formálisan a törvényhez hűen, de hogy szív szerint is, az kérdés. Éppen ez a tény vitte őket egyre távolabb a szövetség Istenétől, és annak a szövetségnek az üdvígéretétől, amit az Úr Ábrahámmal megkötött (1Móz 12,3: „…általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”)

Jó dolog volt, hogy a zsinagógákban – a zsidó imaházakban, melyek egyúttal iskolák is voltak, – az írások „alsó fokú” oktatására nagy gondot fordítottak. (Az első szó, melyet a zsidó fiúk olvasni megtanultak, a JHVH=Jáhve, az Úr volt.) Így a Krisztus eljövetele előtti utolsó nemzedék jól megismerte a törvényt és a prófétákat. Keresztelő János és az Úr Jézus is kapcsolódhattak tehát beszédeikben ezekhez.

Tanulni vágyó tanítványok egy rabbi köré csoportosultak, ahogy a tanítót nevezték, és ő, az írás- és törvénytudó, „magasabb” ismeretekre tanította őket. Így érthető, hogy amikor Keresztelő János elkezdte munkáját, köréje is gyülekeztek tanítványok (tanulók). Senki sem találta később különösnek, hogy a Názáreti Jézusnak is számos tanítványa volt. Egyébként a régi időkben is voltak prófétaiskolák; gondoljunk csak Elizeus munkálkodására egy ilyenben. Ezek azonban inkább lelki, mint értelmi dolgokkal foglalkoztak.

Éppen ez a rajtuk uralkodó „pogányság”-tól való elfordulás szülte a zsidóság körében a nacionalizmust. Ez gyűjtött sokakat egyre szorosabban a törvény és a próféták köré, és késztetett arra, hogy a templomi istentiszteletet szenvedélyesen, sőt fanatikusan gyakorolják. Nagy gondot fordítottak a kötelező zsidó ünnepekre is – a húsvétra, a hetek ünnepére, a pünkösdre, a sátoros ünnepre –, s más ünnepekre, mint a templom újjáépítésének emlékünnepére, a púrim-ünnepre. Az emberek tehát ellenállóknak érezték magukat a megszállókkal szemben. Éppen ilyen ünnepeken fordultak elő elég gyakran zendülések. A Földközi-tenger körüli országokból seregestől jöttek a zsidók Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek az ünnepeken. Az ApCsel 2-ben olvashatunk erről. Az „idők teljessége” azonban, az az időpont, amikor a Messiás eljön, csak kevesek számára volt valóban élő fogalom. Ez abból is látszik, hogy a főpapok és írástudók háta nem lett libabőrös, amikor meghallották, hogy a napkeleti bölcsek látták a zsidók újszülött királyának a csillagát (Mt 2,4–6). A Mik 5,1 kötelesség­szerű közlése mutatja ezt. Nem mentek el Betlehembe, hogy meg­nézzék a csodát! Csak kevesen várták „Izráel vigasztalását” és „Jeruzsálem megváltását” (Lk 2,25.38). Az olyan egyszerű, nem számító emberekhez, mint a betlehemi mezők pásztorai, jutott el a hír (Lk 2,8–18). Ez bizonyítja, hogy ők is várták a Messiás eljövetelét.

Jegyzet:

Kijelentések – Gondoljunk csak a következőkre: 1Móz 3,15; 1Móz 12,2; 1Móz 49,10; Ézs 7,14; Ézs 9,5; Ézs 11,1; Ézs 40,1–11; Ézs 53; Jer 31,15; Dán 9,24; Hós 11,1; Mik 5,1; Zak 9,9; Mal 3,1–3. Továbbá a következő zsoltárokból vett textusokra: 2,7; 68,19; 72,5; 89,1–5; 98,1–3; 110,1–4; 132,11–17. Ezeket a Krisztus eljöveteléről és üdvtettéről szóló ismert kijelentéseket a csoportban kikerestethetjük és elolvastathatjuk.

Énekek:

Református énekeskönyv: 47:1.3–4; 72:6; 89:1.3; 98:1–4; 301:1–8; 303:1; 308:1–2
Jertek, énekeljünk!: 2; 104; 110; 127; 198
Harangszó: 3; 4; 47
Dicsérjétek az Urat!: 18; 40; 61; 93; 99; 101; 102
Erőm és énekem az Úr: 21; 39; 72; 75; 76; 82; 103

Megjegyzések:

Téves hit – Néhány keresztyén istentiszteletében nem mindig Krisztus áll a középpontban. Formalizmus, törvényeskedés és álszenteskedés zárják el az Üdvözítőhöz vezető utat. Az a gyülekezet, melyben kevés hely van Számára, halott gyülekezet. A személyes hitéletből is gyakran hiányozhat az igazi békesség, mely csak Krisztusban található. „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31) Fontos a Krisztussal való személyes kapcsolat. Különösen ezt hangsúlyozzuk a gyermekeknek!

A Szabadítóra várás – Az ortodox zsidóság még mindig a Szabadítóra várást tartja a hitélet lényegének. De ezt mégis nehéz mindig megtalálni náluk. A szent bibliai iratok tanulmányozása háttérbe szorul a Talmud, a régi korok tudós rabbijainak írásai mögött, melyek voltaképpen az Ószövetséghez fűzött széljegyzetek. Ne essünk tévedésbe: az ortodox zsidók nem azért tartják távol magukat a keresztyénektől, mivel azok Krisztust vallják, hanem, mivel azt gondolják, hogy főleg a keresztyének azok, akik a zsidók iránti gyűlöletüket évszázadokon át szóval és tettel mutatták meg, őket kegyetlenül üldözték, és kínozták. A Szabadítóra várás az őszintén hívő keresztyének számára vágy arra, hogy Krisztus eljöjjön a szívükbe, minden ember szívébe (gondoljunk Krisztus missziói parancsára, és arra, hogy Krisztus visszajön az ég felhőin).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (A NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtár­használat

  • A zsidóság Európában és Magyarországon a II. világháború előtt és után. Izrael állam. A Holocaust és hatása. A zsidó vallás irányzatai. Zsidó szokások és ünnepek. (***)
  • Írásbeli tanulmány(t) vagy szóbeli beszámoló készítése valamelyik fenti témához a könyvtárban búvárkodva. (***)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Hit és erkölcs. (***)
    Hogyan kell élnünk keresztyénként, remélve és várva, hogy Krisztus eljön a szívünkbe és sok más ember szívébe is? Hogyan éljünk Krisztus visszajövetelére várakozva? Hogyan hat ez mindennapi magaviseletünkre, választásainkra, döntéseinkre, cselekedeteinkre és hitéletünkre?

Vázlat:

Makkabeusok
Messiásvárás – inkább földi, mint mennyei
földi békebirodalom
Próféta
Pap
Király

a törvény a középpont

néhány egyszerű dolog: Messiás – Üdvözítő

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Mit jelent várakozva élni? A hívők várják Jézus visszajövetelét.
* Krisztus visszajövetele ítéletet is jelent.
* Az erőszakos „kultúrmisszió” ellenállást szül. Ragaszkodni a hithez a hatalommal szem­ben.

Előzmények:

Az első zsidó csoport Zerubbábel és Jésua alatt visszatért Júdába és Jeruzsálembe. Újraépítették a templomot. Majd Ezsdrás tért vissza egy csoporttal a szülőföldre. Nehémiás munkára fogta honfitársait, Jeruzsálem falát és kapuit újjáépítették.

Malakiás, az Ószövetség utolsó prófétája:

Malakiás*, akinek a neve azt jelenti: „az én közvetítőm”, 80 évvel Haggeus és Zakariás után, Kr. e. 460–430 között jelentkezett. E rövid bibliai könyv szerkezete: „tétel – ellentétel – válasz”. Malakiás üzenete: rámutatni Istennek Júda népe iránti szeretetére; Keresztelő János és az Úr Jézus eljövetelére; végül az Úr napjára.

Malakiás Isten szeretetéről beszél. A nép előtt nem olyan nyilvánvaló már ez a szeretetet. Az emberek azt kérdik, vajon Isten szereti-e még őket. Edómmal hasonlítja össze őket Malakiás. Ézsau, az edómiak ősatyja Jákób testvére volt. De az Úr Jákóbot szerette, nem Ézsaut. Edóm sora kevésbé volt jó, mint Júdáé. Ő nem épült újjá Bábel uralma után; Júda igen. Ez vajon nem bizonyítja Isten népe iránti szeretetét? (Vö. Jer 49,7; Ez 25,12–14 és Abdiás).

Az Úr rámutat a papok vétkére, akik nem tisztelték Őt a népe Atyjaként. Áldozatuk tisztátalan, áldozati állataik lopottak, hibásak vagy betegek. Helytartónak nem adnának ilyet. Akkor az Úrnak miért? Térjenek hát meg bűneikből a papok, viselkedjenek igazi papként, az Úr szándéka szerint, ahogy Lévi törzsének adta feladatul. Vagyis áldják meg, aki megtartja a szövetséget, és átkozzák meg, aki nem. „Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek urának követe ő!”

Helytelen, hogy idős férfiak elküldik törvényes zsidó feleségüket, hogy fiatal, pogány asszonyt vehessenek feleségül („idegen isten lánya”). Joggal kérdezik, hogy lehet az, hogy az istentelenek gyakran jobban boldogulnak, mint az igazak. Az Úr majd követet küld, aki egyengeti előtte az utat. Ezt Keresztelő Jánosra is vonatkoztatják (Lk 7,27kk), aki után jön a Messiás, Jézus Krisztus, aki elítéli az istenteleneket: a varázslókat és paráznákat, azokat, akik kizsarolják a napszámost, özvegyet, árvát és jövevényt, akik nem félik az Urat.

Az Úr nem változott, még ha sokan úgy vélik is. Megtérésre hívja a népét. De ha nem, a pogányok teszik majd meg. Vannak még azért, akik az Urat szolgálják. Nekik nem kell félniük az Úr ítéletétől, s az istentelenektől való különbségük láthatóvá válik. „De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hízlalóból kiszabadult borjak.” (Ahogy a borjak ugrálnak tavasszal örömükben.) Vagyis dicső jövő vár azokra, akik igazán félik az Urat.

A mózesi törvények betartására szólít fel mindenkit, s végül – az Ószövetség utolsó verseiben – azt ígéri az Úr, hogy mielőtt „nagy és félelmetes napja” eljönne, Illés prófétát* fogja elküldeni. Keresztelő Jánosra, a Messiás útkészítőjére vonatkozik ez a jövendölés. „Az atyák szívét a fiakhoz, és a fiak szívét az atyákhoz téríti” (vö. Lk 1,17), s azután együtt szolgálnak az Úrnak. Az utolsó szavak figyelmeztetik a zsidókat és a nem-zsidókat egyaránt: „hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök”. Júda népe időt kap a megtérésre…, ami ma is érvényes még, mindazok számára, akik nem hisznek Istenben és az Ő Fiában!

Zsidók az Ószövetség és az Újszövetség kora között:

A Perzsa birodalom, ahová Palesztina is tartozott, Dárius király (Kr. e. 522–486) után hanyatlásnak indult. Az utolsó perzsa király, III. Dárius harcba keveredett Kr. e. 334-ben a macedóniai Nagy Sándorral. Elvesztette a harcot, rövidesen megölték, országa pedig a macedónokéba olvadt, Palesztinával együtt. Nagy Sándor halála után (Kr. e. 323) az ország négy részre szakadt, Palesztina egy jó évszázadra (Kr. e. 320–198) a Ptolemaioszok uralma alá került, akik Egyiptomban uralkodtak. Majd a szeleukida III. Antiochus (Kr. e. 222–187) elfoglalta Palesztinát és Föníciát az egyiptomiaktól.

A szeleukida IV. Antiochus Epiphanes (Kr. e. 175–164) a zsidóknak és vallásuknak ellenfele lett. Azt akarta, hogy a zsidók is hajoljanak meg akarata előtt, és éljenek görög módra. A görög istenvilágot, Zeusz főistenségével, ugyancsak tisztelniük kellett, sok zsidó ellenkezésére. A templomi istentisztelet állt a középpontban, de a főpapok meghajoltak az uralkodó akarata előtt, a templom egyik udvarában Zeusz-képet állítottak fel, disznót is áldoztak az oltáron. Mattatiás pap öt fiával együtt felkelt az Isten házának megszentségtelenítése ellen. Szabadság­küzdelem indult, egyfajta gerilla-háború. Amikor Mattatiás meghalt, a fiai folytatták a harcot, Júdás vezetésével. Jó harcos volt, és hamar elnyerte a Makkabeus* melléknevet. Meghódították Jeruzsálemet, eltávolították a Zeusz-képet a templomból, és az áldozati oltárt megtisztították. Kr. e. 165. decemberében újjászentelték a templomot. Sokáig szír fennhatóság alatt maradt. Később Mattatiás pap unokája lett Johannes Hyrcanus néven népe fejedelme és főpapja (a Hasmoneus-dinasztia első tagja, Kr. e. 135–104). Utóda, I. Aristobulus (Kr. e. 104–103) királyi címet fett fel. Majd Kr. e. 76-ig Alexander Jannaeus követte, halála után pedig felesége, Salome vagy Alexandra Kr. e. 67-ig. Fiuk II. Hyrcanus néven lett főpap. Másik fiuk II. Aristobulus néven lépett trónra anyja

halála után, akit II. Hyrcanus állított félre többek között Antipater segítségével, aki az edómiak helytartója volt. (Ez az Antipater volt a jól ismert I. Heródes apja.) Közben a római Pompeius a szír tartományokat Rómához csatolta, a zsidók maguk hívták be a rómaiakat, így egész Palesztina Kr. e. 63-ban római provincia lett. Julius Caesar később Antipatert tette Júdea helytartójává, II. Hyrcanus főpap maradt. Majd II. Aristobulus fia, Antigonus szerezte meg három évre a hatalmat (Kr. e. 40–37). Őt I. (Nagy) Heródes (Kr. e. 37–4), Antipater fia győzte le, aki Rómáig ment, hogy királyi címet viselhessen.

Heródes hellénista uralkodó volt, országát a hellénista kultúrához akarta kapcsolni. Ugyanakkor a zsidók felé is igyekezett hű képet mutatni. Újjáépíttette a templomot, s további nagyszabású építkezésekkel emelte Jeruzsálem fényét, segítette elő Palesztina gazdasági fejlődését. Ő építtette a fontos kikötővárost, Cézáreát (Augustus császár tiszteletére adta ezt a nevet). Heródest ugyanakkor az ókor egyik legkegyetlenebb uralkodójaként ismeri a történelem. Kíméletlenül eltette láb alól ellenségeit, még a családját sem kímélte. Mariamne nevű feleségétől való fiait, mivel Mariamne hasmoneus származású volt, megölette. A betlehemi gyermek­gyilkosság (Kr. e. 7-ben vagy 4–5-ben) jól beleillik ebbe a „vérvonalba”.

A zsidó Nagytanácsnak* vagy Szanhedrinnek 70 tagja volt, főpapok, írástudók, és régi családok vénei, a főpap vezetésével. A főpapi címet viselők a rómaiak és heródiánusok kezében voltak, nem Mózes törvényei szerint. A római vazallusi állapot sokaknak nem tetszett, különösen a zélótáknak nem, akik a Galileából való Júdás (vö. ApCsel 5,37) vezetésével föllázadtak a rómaiak ellen – vérbe fojtották felkelésüket.

Vallásilag három fő csoport volt található ekkor:

A farizeusok azt tanították, hogy minden ember tartsa meg a törvény minden parancsolatát, hogy később örök életet nyerhessen. Sokan közülük a sok parancs ellenére nem szívből szerették/szolgálták Istent. A törvény fontosabb volt számukra, mint a hit.

A szadduceusok előkelő főpapok voltak. Tagadták az angyalok létezését, szerintük az élet befejeződik a halállal. Csak Mózes öt könyvét fogadták el mérvadó tanításnak.

Az esszénusok („kegyesek” vagy „gyógyítók”) elkülönült, egyfajta szerzetesi életet élő férfiak voltak. A Holt-tenger mellett Éngedi pusztáján éltek. Három év próbaidő után vehettek föl csak valakit, vagyonközösségben éltek. Húst és bort nem fogyasztottak, voltak köztük házasságot tagadók. Hittek a lélek halhatatlanságában, két Messiást vártak. Orvosként és jövendőmondóként léptek fel, s a zélótákhoz hasonlóan gyűlölték a rómaiakat és Heródest.

Jegyzetek:

Malakiás – Azt föltételezik, hogy az „én küldöttem” vagy „én angyalom” jelentéssel bíró név nem igazi neve a prófétának.

Illés próféta – Zsidó tanítók gondolata volt, s az ma is, hogy Illés valóban visszajön (Mt 17,10; Mk 9,11). Ezért gondolták a zsidók Keresztelő Jánosról, hogy Illés volt (Mk 6,15). Jézusról is gondolták ezt (Mt 16,14). Jézus mondta Keresztelő Jánosról, hogy ő Illés, aki eljövendő (Mt 11,14; Mk 9,13). Lásd még a Jézust a kereszten gúnyoló kifejezést (Mt 27,47­49).
Hívő zsidóknál ma is van egy üres szék ünnepi otthonokban Illés számára, aki hirtelen érkezik.

A Makkabeusok apokrif könyve – A Makkabeus szó jelentése: kalapács, pöröly. A makkabeusok négy könyvéből a római katolikusok kettőt kanonizáltak az Ószövetségbe.

Zsidó Nagytanács – A 2Móz 18,13–26 szerint Mózes először apósának, Jetrónak a tanácsára választott segítőket a nép kisebb dolgainak intézésében. „Derék, istenfélő férfiak, hűséges emberek, akik gyűlölik a megvesztegetést” (21. v.).

Énekek:

Református énekeskönyv: 2; 23:1–2; 25,1; 73:1; 96:1.4–7.9; 146:1–3; 161:1–4; 211:1.3–5; 217:1.4–5; 224:1–2.5; 235; 393; 397:1.5
Jertek, énekeljünk: 97; 101:1.3; 181:1.4; 183; 240
Harangszó: 41; 44; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 18; 41; 53:1.4; 69; 71; 74; 85; 93
Erőm és énekem az Úr: 19; 23; 33; 51; 52; 56; 84; 98; 115:1.5

Megjegyzések:

Miért megy gyakran jól azoknak, akik nem hisznek Istenben? – Ászáf a 73. zsoltár 3. versében énekel így: „Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét…” Feltűnő, hogy olyan sok embernek megy jól, aki nem hisz Istenben. Malakiás idejében is előkerült a kérdés, vajon rendjén van-e ez így. A válasz olvasható ebben a kis bibliai könyvben: jól vannak, amíg Isten megengedi; aztán majd egyszer jön a leszámolás. A legtöbb esetben az Úr még türelmes, és ad nekik időt, hogy megtérjenek.
Sose legyünk féltékenyek rájuk, hanem inkább imádkozzunk, és próbáljunk rámutatni az üdvösségre, ami Krisztusban van!

A hívők várják a visszajövetelt – A hívők kilátása dicsőséges. A nagy bíró kegyelemmel tekint rájuk, és győzelmet ad nekik. Malakiás könyvének a vége a Jelenések könyve végére utal, az ítélet napjára, az új égre és új földre, az új Jeruzsálemre, és az élet vizének folyamára.

Krisztus visszajövetele ítéletet is jelent – Végül Krisztus visszajövetelének nagy napján az ítélet kimondatik minden ember felett, az élők felett, és a korábban meghaltak felett. Akkor mindazok, akik Őt nem szerették, elvettetnek, és csak akik Őt tisztelték, élhetnek vele mindörökké.

Várakozásban élni – Az Ószövetség idején a kegyes zsidó életét meghatározta a megígért Messiás eljövetele. A száműzetésből való visszatérés, és Jézus Krisztus születése közötti időben ezt a váradalmat erősen áthatotta az a gondolat, hogy minél szigorúbban betartják a törvényt, annál jobb viszonyba kerülnek Istennel. Elfeledték, hogy Isten elsősorban hitet és szeretetet kíván.

Hit és törvény – Ezsdrás és Nehémiás után sok zsidó élt egyre inkább a törvény szerint. Magában ez nem volt helytelen, csakhogy a törvényt önmaguk és Isten közé állították. A törvény lett a legfontosabb. Ez tulajdonképpen bálványimádás. A törvény Istenné lett, miközben rendeltetése szerint csak életszabály az Úr és Izráel közti szövetségben. A hit nem kapott hangsúlyt, így a törvény betartásában sem volt elég öröm.
A mi korunkban is előfordul ez, úgy zsidók, mint keresztyének között. Vigyázzunk, a törvénynek Krisztushoz kell minket vezetnie, Aki a törvényt szenvedése és halála által betöltötte. A törvény (Tízparancsolat) a számunkra újra csak életszabály, hogy Isten iránti hálánkat jelezzük. A törvényeskedés gyakran ma is beárnyékolja hitünket, váradalmainkat. Felismerünk-e valamit ebből?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Várakozni valamire, valakire. Az érkezésre való felkészülés ideje. (***)

Történelem / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek

  • Messiási váradalmak a Krisztus előtti évszázadokban. A Messiás szerepe, várása a zsidó hitben. Jézus a Krisztus (a Messiás) a keresztény hitben. Krisztus visszajövetelének váradalma. (***)
  • A görög kultúra jellemzői. Vallás, tudomány, művészet. (***)
  • Nagy Sándor birodalma, és utódállamai. A hellénizmus, és hatása a zsidóságra. Antiochus Epiphanes erőszakos hellénizációja. (***)
  • Forrásszemelvény megismerése és feldolgozása a Makkabeusok 1. könyvéből: Mattatiás fellépése. (***)

Vázlat:

Malakiás: „az én közvetítőm”
A papok vétke
Az „igazság napja”
Illés

Nagy Sándor
Ptolemaioszok
Szeleukidák

Antiochus Epiphanes
erőszakos hellénizálás
Mattatiás pap és fiai

Makkabeusok
Hasmoneus dinasztia
Antipater (edómi)
fia: Nagy Heródes

Szanhedrin
heródiánusok
zélóták
farizeusok
szadduceusok
esszénusok

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A közös bűnök megvallása szükséges a megújuláshoz.
* Isten bátorsággal ajándékoz meg imádkozás után.
* Isten megsegíti a benne bízókat.
* A gúny, fenyegetés és csel sátáni fegyverek.

Előzmények:

Zerubbábel és Jósua vezetésével egy nagyobb számú izráelita csoport hazatért Júdába. Ezsdrás 58 évvel később tért haza egy kisebb csoporttal. Ezsdrás gondoskodott róla, hogy az idegen asszonyok távozzanak.

Bevezetés:

Nehémiás könyve Ezsdrás könyvének a folytatása. Még azt is feltételezik, hogy korábban egy egység volt a két könyv. A Vulgatában* és a Septuagintában* Nehémiás könyvét Ezsdrás második könyvének nevezték. Ezsdrás könyvének utolsó bejegyzése és a Nehémiás könyvének eleje közötti időszakról csak azt tudjuk, amit Nehémiás hall testvérétől.

1. történet:

Artahsasztá király uralkodásának huszadik esztendejében kezdődik a történet. Ezsdrás 13 évvel korábban érkezett meg Jeruzsálembe (vö. Ezsd 7,7). Súsánban, Artahsasztá király udvarában élt és szolgált Nehémiás, akinek neve azt jelenti: „az Úr megvigasztalt”. Ő volt a király pohárnoka. Felelősségteljes poszt volt ez, amit csak olyan embernek adtak, akiben a király teljesen megbízott (mérgezés lehetősége).

Artahsasztá uralkodásának 20. évében, a 9. hónapban Nehémiást meglátogatta testvére, Hanáni („az Úr kegyelmes”), és még néhány júdai zsidó. Nehémiás kérdezősködött a Jeruzsálemben élők helyzetéről, s amit hallott, teljesen elszomorította. Hanáni és társai elmondták neki, hogy nagy bajban és gyalázatban vannak az otthoniak. Jeruzsálem várfala csupa rés, kapui tűzben égtek el.

Mikor Nehémiás ezt meghallotta, néhány napot gyászolva, sírva, böjtölve és imádkozva töltött. Imádkozott a júdai és jeruzsálemi zsidókért. Megvallotta vétküket („mi” formában): A nép vétkezett, nem tartotta be a törvényeket, amiket az Úr Mózesnek adott. Idézi Mózes szavait, hogy az Úr szétszórja Izráelt a népek között, ha nem tartják be a törvényeit. A júdaiaknak meg kell térniük Istenhez, és megtartani törvényeit! Túl ezen pedig Isten segítségét kéri mindabban, amit a királynak fog mondani…

Egy nap épp a királynál teljesített szolgálatot Nehémiás. Megtudjuk, hogy még soha nem volt szomorú a király előtt. Perzsia törvényei nem találták jónak, ha egy udvari alkalmazott szomorúnak tűnik, vagy gyászol. Gondoljunk csak az Eszter 4,2-re: Senki sem mehetett be a király kapuján gyászruhában.

A királynak feltűnt, hogy Nehémiás szomorú. Valami nagyon komoly dolog történhetett. A király akkor megkérdezte, mitől olyan szomorú. Nehémiás a legrosszabbra számított: Most megbüntetik? Mégis megtette, amit a feladatának tartott, és amiben Isten segítségét kérte. Azt válaszolta a királynak: „Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg!”

A király sejtette, mire megy ki a dolog, és megkérdezte, mi Nehémiás kérése. Nehémiás magában bölcsességért imádkozott. „Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt!” Túl volt a nehezén!

A király így válaszolt: „Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza?” Artahsasztának tehát semmi baja nem volt a kéréssel, egyedül azt akarta tudni, mennyi ideig kell nélkülöznie pohárnokát. Miután ezt Nehémiás elárulta, a király engedélyt adott a távozásra.

Nehémiásnak volt még egy kérése: „Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába.” Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is kért egy levelet, hogy biztosítsa az erődítés, a városkapuk és saját házának építéséhez a fát. A király gondoskodott a levelekről, mert Isten Nehémiással volt. Majd elindult Nehémiás, és meg is érkezett épségben Jeruzsálembe.

A hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga pedig rosszallották, hogy jött valaki, aki Izráel fiainak a javát keresi.

2. történet:

Nehémiás három napja volt Jeruzsálemben. Éjszaka szamárháton kiment a Völgy-kapun az embereivel. Senkinek sem mesélt még arról, mire indította Isten, hogy a város falait felújítsa*. Ezért éjszaka körbejárta a falat, és szemügyre vette a kapukat. Végül a Völgy-kapun keresztül ismét a városba lépett, és hazament. A következő reggel egybehívta a város vezetését, papokat és építészeket, s felhívta figyelmüket a fal rossz állapotára.

„Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket!” Elmondta nekik, Isten keze hogyan vezette idáig, s hogy a király hogyan támogatja őket. Mindnyájan egyetértettek: „Kezdjük el az építést!” Hirtelen mindenki lelkessé* vált.

Mikor meghallotta ezt Szanballat, Tóbijjá és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtuk, és csúfolták őket: „Mit akartok csinálni?” De Nehémiás bátran így felelt: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben.”

Mindenki nagy örömmel látott munkához, kis csoportokban a különböző kapuknál dolgoztak, az egész falat felosztották egymás között. Mialatt serényen dolgoztak, Szanballat és Tóbijjá egyre inkább megharagudott a zsidókra. Szanballat gúnyolódva beszélt róluk: „Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? Hát megengedik ezt nekik? Talán már áldozni is akarnak, mert még ma befejezik?” Tóbijjá hozzátette: „Bármit építsenek is, ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalukat!”

Nehémiás hallotta ezeket, és Istenhez könyörgött védelemért. A nép építette tovább a falat. Szanballat és Tóbijjá pedig azt tervezték, hogy az arabokkal, ammóniakkal és filiszteusokkal együtt megtámadják Jeruzsálemet. Úgy gondolták, hogy észrevétlenül bejutnak a városba, legyilkolják a zsidókat, és így megakadályozzák az építkezést. Nehémiást tízszer is figyelmeztették Szanballat tervére.

Ez megfélemlítette a munkásokat, mert úgy gondolták, nem tudják befejezni a falat támadás előtt, és akkor az ellenség könnyedén elfoglalja a várost. Nehémiás és emberei azonban Isten segítségét kérték. Azonnal gondoskodtak őrségről is. A fal legalacsonyabban fekvő részeire pedig fegyvereseket is küldött Nehémiás.

Nehémiás bátorságot öntött embereibe: „Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!” Mikor az ellenség rájött, hogy terve kitudódott, mégsem támadta meg a várost. Isten megakadályozta a tervüket!

Nehémiás és emberei éberek maradtak, és folytatták a munkát. Minden munkás fegyvert kapott. Egyik kezükben fegyver, a másikban az építkezéshez szükséges eszköz volt. Őrséget is folyamatosan állítottak. Nehémiás mellett mindig volt egy kürtös. Ha meghallották a kürt hangját, mindenkinek össze kellett gyűlnie. „Istenünk harcol értünk!” – bátorította társait. Így folytatódott az építkezés.

Mivel Nehémiást a király helytartónak nevezte ki, ezért nemcsak az építkezéssel, hanem a nép ügyes-bajos dolgaival is foglalkoznia kellett. Az 5. fejezetben olvashatunk arról, ahogy a legszegényebbek a nagy adóról panaszkodnak. El kellett adniuk mindenüket, hogy ételt vehessenek, és adót fizethessenek. A gazdagok a szegények kárán gazdagodtak meg! Nehémiás nagyon mérges lett, és magához hívatta az előkelőket. Hát el kell adnunk a testvéreinket? – kérdezte tőlük. Parancsba adta nekik, hogy adjanak vissza mindent a szegényeknek. A papokkal megeskette őket, hogy megteszik, amit Nehémiás mondott. Aki ezt nem teszi meg, az olyan kirázott lesz a vagyonából, mint ahogy Nehémiás kirázza a ruhája ráncait. Az előkelők áment mondtak erre, és dicsérték az Urat. Azután megtették, amit ígértek.

Nehémiás elmondta, hogy ő nem vétkes ebben a dologban, mindent tisztességesen csinált abban a 12 évben, amíg helytartó volt. Ugyanazt ette, mint mások, nem élt vissza a hatalmával. Nem uralkodott a nép fölött, hanem a várfal felújításán dolgozott embereivel együtt. Számára minden nap egy ökörbe, hat kövér juhba, s további szárnyasokba került. Nehémiás nem akart meggazdagodni az Úr szolgálata által, hanem Istenben akart gazdag lenni. Mindent Istenért tett. Így imádkozott: „Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem!”

Szanballat követeket küldött Jeruzsálembe Nehémiáshoz, hogy meghívja egy beszélgetésre. Rosszat tervezett ellene, de hogy pontosan mit, azt nem tudjuk. Nehémiás nem bízott bennük, így azt mondta, nem ér rá; nagy munkában van, és nem hagyhatja ott. Mikor negyedszer sem volt hajlandó Nehémiás elmenni, Szanballat ezt írta neki: „A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással!” Tehát összeesküvésre hívták. Nehémiás hűvösen csak annyit válaszolt, hogy mindez csak kitaláció. Megértette ugyanis, hogy minden eszközzel meg akarják őket félemlíteni, hogy leálljanak a fal építésével. Nehémiás Istenhez imádkozott: „Azért te erősíts engem!” És Isten segített is neki, mert az ellenfelei nem érték el a céljukat.

Szanballat és Gesem olyan messzire mentek, hogy még prófétákat is felbéreltek, hogy Nehémiást félrevezessék. Isten azonban tisztánlátással ajándékozta meg szolgáját. Nehémiás imádkozott azért, hogy az Úr büntesse meg Szanballatot és hamis prófétáit.

Nehémiás rájött, hogy az előkelők közül is sokan megbízhatatlanok és árulók. Sokan leveleztek az ammóni Tóbijjával és csatlósaival. Tóbijjá és fia ugyanis zsidó nőket vettek el! Meggyőződéssel állították, hogy Tóbijjá jó szándékú, és mindent kiszivárogtattak neki. Pedig ő sokszor küldött fenyegető leveleket Nehémiásnak. De Nehémiás nem törődött velük, mert nemcsak az Úrban bízott, hanem Artahsasztá király is mellette állt!

Közben olyan gyorsan haladt a munka a várfalon, hogy 52 nap alatt be is fejeztek mindent. Mikor ezt megtudták Szanballat és társai, félelem töltötte el őket, és be kellett ismerniük, hogy Isten megsegítette a zsidókat.

A várfal kapui is helyükre kerültek, és Nehémiás Hanánit és Hananját nevezte ki várnagynak, ők lettek az őrség vezetői. Fontos feladat volt ez, mert a város nagy volt, a népsűrűség kicsi, és a házak sem készültek még el teljesen. Tehát nem volt könnyű megvédeni a várost.

Nehémiás számba vette Jeruzsálem lakosságát. Azt a névsort használta, amit még Zerubbábel idejében írtak. Ehhez hozzáadta az Ezsdrással érkezett embereket. Összesen 420.360 emberről tudtak, ami mellett volt 7.337 szolga és 245 énekes.

Nehémiás saját vagyonából ajándékozott a templomnak komoly arany kincseket. Egész biztosan gazdag ember volt. A családfők követték példáját, s szintén felajánlásokat tettek a templom javára.

A 11. részben olvashatunk részletesebben a város benépesítéséről. A vezető emberek mind Jeruzsálemben telepedtek le. A köznépből pedig sorsvetéssel döntötték el, hogy ki legyen jeruzsálemi lakos: minden tizedik embernek kellett Jeruzsálembe költöznie. Aki önként telepedett le a fővárosban, azt áldotta a nép. Izráel többi része Júda városaiban telepedett le, mindenki a maga földjén.

Jegyzetek:

Vulgata – Latin bibliafordítás (kb. Kr. u. 380-ból). Sokáig ez volt a római katolikus egyházban használt egyedüli bibliafordítás. A Tridenti Zsinaton az egyedüli hiteles bibliafordításnak fogadták el.

Septuaginta – Az Ószövetség görög fordítása kb. Kr. u. 250-ből. 70 zsidó írástudó munkája.

Városfalak – Régészeti kutatások során kiderült, hogy a fogság utáni város kisebb volt, mint a királyság idejében.

Lelkes – Nehémiás helytartóként természetesen adhatott parancsokat. De ő azt akarta, hogy a nép szívesen és önkéntesen segítsen. Ezzel nemcsak azt mutatta meg, hogy kegyes ember, hanem azt is, hogy bölcs és taktikus. Követhetjük a példáját!

199-200 199-200.1

Énekek:

Református énekeskönyv: 2:1; 3:1–2; 79:5–7; 83; 85:1–2; 126; 147:1; 157; 217:1.4; 224:1–2; 233:1.4; 235:1.3; 236; 389:1.5; 397:1.4
Jertek, énekeljünk: 172; 173; 185; 239
Harangszó: 18; 43; 45; 49; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 17; 36; 40; 53:1.4; 68; 69; 71; 74:1.4; 82; 85; 93
Erőm és énekem az Úr: 19; 23; 29; 46; 52; 56:1.4; 84; 98; 111; 115:1.4; 129

Megjegyzések:

Megvallani közös bűnöket – „Bocsásd meg vétkeinket” – legfontosabb imádságunk egyik legfontosabb sora ez, az Úr Jézus tanította tanítványainak. A bűnök megvallása, és a bocsánat kérése hozzátartozik az imádsághoz. Fontos viszont, hogy valóban úgy is gondoljuk.
A bűnök megvallása alázatot követel. Mikor belátjuk, mennyire rossz bűnben élni, könnyebb is bevallanunk. Mivel sokszor élünk felelőtlenül, ezért nem mindig érezzük bűneink súlyát.
Egy ilyen individuális szemléletű világban, mint amiben most élünk, nagyon távol áll a közös bűnök megvallása úgy, ahogy azt Nehémiás tette. Mégis, a közös bűnök megvallása az egész társadalomra hoz változásokat.

Isten bátorsággal ajándékoz meg imádkozás után – Nehémiás az imádkozásból merített erőt és bátorságot. Ezért mert szomorú arccal a király elé állni, és tőle engedélyt kérni a távozásra. Gondolkozzunk el az imádság erején!

Isten megsegíti a benne bízókat – Mindenféle ellenállás ellenére Nehémiás felülkerekedik a nehézségeken. Figyeljünk oda, hogy mindig Istent hívja segítségül. Soha nem saját erőből próbálkozik, hanem tudja, hogy minden nehéz helyzetben segítségül hívhatja az Urat. Így bízhatunk mi is Isten támogatásában, ha hittel elfogadjuk azt.
A győzelem nem azt jelenti, hogy ezentúl sosem lesznek problémáink. Mindig lesznek harcok. Az ilyen harcokban azonban van egy komoly fegyverünk: az ima. Az Úrral való életből ez nem hiányozhat.

A gúny, fenyegetés és csel sátáni fegyverek – Talán nincs is ennél világosabb történet arra, hogy Isten népének ellenségei hogy dolgoznak. A gúnyt már ismerjük: Góliát, az asszír kincstárnok Ezékiás idejében, azok a fejedelmek, akik megnehezítették Illés, Ézsaiás és Jeremiás munkáját. Többeknél megtalálhatjuk a fenyegetést is, amivel az Istenben való bizalmat akarják meggyengíteni. Szanballat és emberei munkájában a gúny, fenyegetés és csel egyvelegét találhatjuk. Ezek olyan fegyverek, amit a sátán még ma is használ. Készüljünk ezekre a támadásokra! Feltűnő, hogy minden támadásnál a hazugságnak van a legnagyobb szerepe. Aki hisz a hazugságnak, az elveszett. Az egyetlen fegyver ellene az igazság ismerete, amit a Biblia ismeretével szerezhetünk meg (gondoljunk Jézus pusztai megkísértésére).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Bűn, bűnbánat, bocsánatkérés. Bocsánatkérés közös vétkekért. (***)
  • A fenyegetés és eszköztára. A gúny és következményei. (***)
  • A jó csapatmunka jellemzői. Csapatépítés: egy közös munka terve és kivitelezése. (***)

Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

  • Történelmi párhuzam a fenyegetésre, fenyegetettségre: A hidegháború fegyverei és stratégiái. (***)
  • Képek a mai Jeruzsálemről, az ókori város emlékeiről. Izrael állam újraalakulása (1948. május 14). Konfliktusai, az arab-izraeli ellentét. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • „Élménybeszámoló” írása a városfal építéséről. Elbeszélés, naplórészlet, levél vagy riport. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

  • Rajzok készítése a jeruzsálemi várfalakról képzelet alapján. (***)
  • Tervrajzok a városfalakhoz térkép segítségével (alaprajz, kapuk elölnézetből). (***)
  • Jeruzsálem falainak és kapuinak építése közös munkával. Lehetséges építőanyagok: gyurma, agyag, zúzott kő és gipsz, fadarabok, hullámkarton. (***)

Vázlat:

1. történet:
Nehémiás – pohárnok
Artahsasztá – Perzsia királya

Hanáni – testvér
Jeruzsálem bajban van

gyász, böjt és imádság
bánat – kérés
levelek – helytartó
Ászáf – fa

Szanballat és Tóbijjá

2. történet:

Jeruzsálem megtekintése
fal és kapuk építése

ellenség – gúny, fenyegetés
Szanballat, Tóbijjá és Gesem

szerszám és fegyver
bizalom Istenben

gazdagok – szegények

Nehémiást ki akarják csalogatni

felépül a várfal
letelepedés

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Isten oltalma iránti bizalom.
* Hitetlennel való házasság nem kedves Istennek.
* Bűnvallás és bocsánatért való könyörgés.
* Az Isten törvényéhez való ragaszkodás mindenekelőtt Isten szeretetét jelenti.

Előzmények:

A babiloni fogságból hazatérő első zsidó cso­port Círus király engedélyével, Zerubbábel és Jósua vezetésével tért vissza Jeruzsálembe. Rögtön elkezdték a templom újjáépítését, ami Círus parancsa volt. A samaritánusok támadásai miatt az építkezés leállt egy időre, de Haggeus és Zakariás próféta bátorító szavai miatt folytatták azt, és be is fejezték.

1. történet:

Ezsdrás könyvének első hat és hetedik fejezete között egy kb. 58 éves időszak húzódik. A 7. fejezetben megismerkedhetünk Ezsdrással. Ő Áron főpap leszármazottja volt, amit családfája bizonyít. Ezsdrás nemcsak pap volt, hanem írástudó is, tehát jól ismerte a zsidó törvényeket. Ezt még Perzsia királya is tudta róla.

Engedélyt kapott Artahsasztá* perzsa királytól, hogy egy csoport honfitársával visszatérjen Jeruzsálembe. Izráel népéből bárki vele tarthatott. Ezsdrás hazatérésének célja az volt, hogy felülvizsgálja Júdában az Úr törvényének megtartását. Csodálatos, hogy egy perzsa fejedelem ilyenre adott parancsot. Ez azt jelentheti, hogy a perzsa király számára is fontos volt, hogy Izráel Istenét megfelelő módon szolgálják!

Ezsdrás még önkéntes ajándékot is vihetett magával Izráel Istene számára. A Babilonban maradó nép és papok pedig az Úr háza építésére ajánlottak fel egy nagyobb összeget. Ezt a pénzt Ezsdrásnak mihamarabb áldozati állatokra kellett fordítani, és azokat a jeruzsálemi templom oltárán feláldozni. A maradékot belátása szerint használhatta fel.

Szent edényeket is kapott Ezsdrás, amik a templomhoz tartoztak. Minden mást, ami szükséges volt a jeruzsálemi templomhoz, azt a királyi kincstárból fizethetett.

Artahsasztá levelében még az is áll, hogy a Folyamon túli kincstárnok adjon száz tálentum ezüstöt, száz kór búzát, száz bat bort, száz bat olajat, sót pedig akármennyit. Végül pedig a papok, léviták, énekesek és minden templomszolga felmentetik az adófizetés alól.

Ezsdrás hatalmat kapott Júda vezetőinek, ítélőbíráinak a kinevezésére. A király parancsot adott az Isten törvényeit nem tisztelők megbüntetésére is. Akik pedig nem ismerték az Úr törvényét, azokat meg kellett tanítani rá.

Ezsdrás annyira hálás volt ezért a királyi döntésért, hogy hálaadó imádságot mondott (7,27–28).

Egy lista felsorolja a Júdába tartókat családfa szerint, összesen 1516 főről van szó. Ezsdrás az Ahava folyónál gyűjtötte össze őket, de rájött, hogy egyetlen lévita sincs közöttük. Sajnálta ezt, hiszen az ő feladatuk kifejezetten az volt, hogy Isten törvényét magyarázzák (Neh 8,9). Ezsdrás felhívására csatlakozott hozzájuk néhány lévita.

Akkor böjtöt hirdetett, hogy megalázzák magukat Isten előtt, és jó utat kérjenek tőle. Ezsdrás tudta, milyen veszélyes lehet egy ekkora út. De szégyellte volna magát a király előtt, ha testőröket kell kérnie az útonállók miatt. Egyszer azt mondta a királynak: „Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.” Ehhez a hitben tett kijelentéshez nem illett a hadsereg védelmét kérni… Ezért kérte Ezsdrás az Úr oltalmát, védelmét.

Az Úr meghallgatta Ezsdrás és a nép imáját. Az első hónap 12. napján elindult a karaván. Ezsdrás olyan bölcs volt, hogy az aranyat és ezüstöt szétosztotta a papok és léviták között Jeruzsálemig, így egy esetleges támadáskor nem találnák meg az egészet. Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, először három napig pihentek. A következő napon a pénzt és a szent edényeket a szolgálatot teljesítő papokhoz vitték. A hazatértek aznap még egy égőáldozatot is bemutattak hálából az Úr védelméért az út alatt.

Ezsdrás megmutatta a tartomány kormányzójának a király levelét, aki támogatta a zsidókat, és Isten házának az építését. A kincstárnokok kiutalták a levélben megnevezett dolgokat a zsidó nép és a templom számára.

2. történet:

Azok a zsidók, akik Zerubbábellel és Jósuával tértek haza, nem teljesen az Úr törvénye szerint éltek. Ezsdrásnak hamar jelentették a vezetők, hogy miket találtak. Sok izráelita, még pap és lévita is más népekből vett feleséget magának. Ezzel áthágták Isten törvényét*, s teret engedtek a pogány befolyásnak.

Ahogy ezt meghallotta Ezsdrás, megszaggatta ruháit, és gyászolni kezdett. Egészen estig szótlanul ült a templom udvarán. Sokan jöttek hozzá, de nem tudott megszólalni. Teljesen összetört a vétek súlya alatt.

Az esti áldozat idején Ezsdrás felállt, térdre esett, felemelte kezét az Úrhoz, és imádkozott Istenéhez. Imájában megvallotta népe bűnét. A hálátlan nép a fogságból való szabadulás után is megszegte az Úrral kötött szövetséget. Hogy fogja akkor az Úr most megoltalmazni és megáldani a népet? Igaza volna, ha megsemmisítené őket…

Mialatt Ezsdrás imádkozott, sokan gyűltek köré, mindenki hangosan sírt. Közülük egy férfi, Sekanjá odament Ezsdráshoz, és megvallotta, hogy valóban hűtlenséget követtek el. De van még remény Izráel számára. Javasolta, hogy kössenek szövetséget az Úrral, ahol a férfiak megígérik, hogy elküldik pogány feleségeiket és gyermekeiket, s ezután Isten törvénye szerint élnek.

Sekanjá kérte Ezsdrást, hogy álljon fel, és vegye fogadalmukat. Ezsdrás hallgatott rá. Megeskette a papok, léviták és egész Izráel vezetőit, hogy ehhez a beszédhez tartják magukat. Ezsdrás ezután a templom egyik belső szobájában töltötte az éjszakát. Enni és inni azonban nem akart, olyan szomorú volt a bűnök miatt.

Követeket küldtek egész Júda és Benjámin területére, hogy három napon belül gyűljön össze mindenki, aki pogány asszonyt vett feleségül. Aki nem jön el, annak mindenét elkobozzák.

Három napon belül mindenki ott volt Jeruzsálemben. Ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy meg az esőzés miatt is.

Ezsdrás beszédet tartott, amiben kihangsúlyozta bűnük súlyosságát. Azt mondta, hogy bűnvallást kell tenniük, és megtenni, amit Isten elvár, vagyis el kell küldeniük az idegen feleségeket*. Így szólt erre az egybehangzó válasz: „Igen! A te beszéded szerint kell tennünk!” Csak néhányan álltak ellen.

Majd hazaküldtek mindenkit, mert nem volt értelme ott Jeruzsálemben, az esős időszakban ezt elrendezni. Otthon aztán mindenki megválhatott idegen asszonyától, és a helyi vezetés dönthetett az ügyekben, mivel elég sok volt belőlük. A férfiak kezet adtak rá, hogy elbocsátják feleségeiket. A vétkük miatt hozott jóvátételi áldozat egy-egy kos volt.

Beszámolójának végén Ezsdrás megemlíti mindazokat a papokat és lévitákat, akiknek idegen feleségük volt. Még Jósua fiai is közéjük tartoztak. Azok, akiknek elöl kellett volna járni az Úr iránti szeretetben és szolgálatban, most nagyon rossz példát mutattak! De ők is teljesítették az Úrnak tett fogadalmukat, és elküldték feleségeiket.

3. történet:

Nehémiás 13 évvel később követte Ezsdrást Jeruzsálembe. Hogy Ezsdrás a Nehémiás jövetele előtti években mit tett, az nem ismert. A városfalak és kapuk helyreállításának idején sem tudunk semmit Ezsdrásról. Mindenesetre Ezsdrás és Nehémiás eltöltöttek néhány évet közösen Jeruzsálemben. (Nehémiásról lásd a 199–200. leckéket.)

Jeruzsálem falainak és kapuinak felépítése után pár nappal nagy sokaság gyűlt össze a Vízi-kapu előtt. Ezsdrással akartak beszélni. Megkérték őt, hogy hozza el Mózes törvénykönyvét, mert tudni szeretnék, mi áll benne. Úgy tűnik, hogy az emberek Isten segítségét és oltalmát látva elkezdtek érdeklődni Iránta. Sokan gyűltek össze, hogy meghallgassák Ezsdrás nyilvános felolvasását.

Ezsdrás hat órán keresztül olvasott, hajnaltól délig! Mikor befejezte, az Urat kezdte dicsérni, a nép pedig felemelte a kezeit, és ezt válaszolta: „Ámen, ámen!” Mindenki meghajolt az Úr előtt.

Ezután néhány bölcs pap magyarázta az Úr igéjét az embereknek. A nép nagyon elszomo­rodott, mert megértették, hogy sok törvény ellen vétettek. Sokan sírtak is. Nehémiás, Ezsdrás és a léviták buzdították a népet, hogy ez az Úrnak szentelt nap, amin nem kell gyászolni, hanem mindenki örülhet. Azt tanácsolták, hogy egyenek jól, és adjanak azoknak is, akiknek nincs. A nép örömmel megfogadta ezt a tanácsot.

A felolvasás közben felfedezték, hogy a hetedik hónapban kell a lombsátrak ünnepét* ülni. Nehémiás és Ezsdrás eldöntötték, hogy összehívják az egész népet az ünnepre. Ki kellett menniük a dombokra, hogy faágakat gyűjtsenek, amiből lombsátrat készíthettek.

Hamarosan az egész város tele volt lombsátrakkal. Ezekben laktak hét napon át. Ezt az ünnepet nem tartották Józsué ideje óta! Az ünnep minden napján olvastak Mózes törvényéből, még a nyolcadik nap sem dolgoztak (3Móz 23,36).

Jegyzetek:

Artahsasztá – I. Artaxerxész perzsa király (Kr. e. 465–424), I. Xerxész (Ahasvérós) fia, aki atyja meggyilkolása után került trónra. Uralkodása 7. évében hazaengedte Ezsdrást a száműzöttek egy csapatával.

Isten törvénye ellen – A 3Móz 18,25.27-ben azt találhatjuk, hogy az izráelitáknak nem szabad semmiben sem hasonulni a pogány kánaáni népekhez. Az 5Móz 7,2–4-ben pedig az áll, hogy semmilyen rokoni kapcsolatba nem léphetnek, tehát nem is házasodhatnak velük. Mert ők eltérítenék Izráel népét Istentől. Ezért nem vehették át a pogány népek bálványimádatát sem (5Móz 7,5). Az tetszik az Úrnak, ha a nép tartja magát ehhez, akkor megáldja és megvédelmezi őket (5Móz 7,11kk).

Az idegen asszonyokat elküldeni – Hogy ez pontosan hogy történt, nem maradt ránk. Valószínűleg ezek az asszonyok gyermekeikkel együtt visszamentek családjaikhoz. Ami egyik fél számára sem lehetett egyszerű. Az Újszövetség így áll a témához (1Kor 7,12–14): „Ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el. És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét. Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által.”

Lombsátrak ünnepe – 2Móz 23,16; 3Móz 23,34–43; 4Móz 29,12–38; 5Móz 16,13–15: Ezzel az ünneppel a pusztai vándorlás idejére emlékeznek, amikor még sátrakban laktak. Az első nap lombsátrat kell csinálnia a családoknak különböző fák ágaiból, és az ünnep alatt abban laknak. Gyakran ezt a lombsátrat a ház lapos tetejére építették.
A 7. hónap 15. napján kellett elkezdeni az ünnepet. Ezen a napon nem dolgozhattak. Hét napig tartott az ünnep. Minden nap áldozatokat mutattak be. Ez egy vidám ünnep, amin mindenki részt vesz.

198.201

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–2; 19:4–6; 119:63–64; 85:3; 130:2.4; 135:1.8.12; 157; 211:1.4–5; 217:1–2.5; 235; 378:1.4
Jertek, énekeljünk: 101:1; 180; 183; 228
Harangszó: 41; 44; 45; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 53:1.4; 60; 69; 74; 93; 94; 97
Erőm és énekem az Úr: 23; 52; 56; 84; 97; 115:1; 139

Megjegyzések:

Hinni Isten oltalmában – Ezsdrás hitte, hogy az Úr megoltalmazza népét a Jeruzsálembe tartó út alatt. Hit által mondta ezt a királynak (Ezsd 8,22). Mégis úgy gondolta, hogy fontos imádkozni Isten védelméért. Az imádság a hit gyümölcse. Imádság által pedig megerősödik a hit.

Ne házasodjanak hitetlennel – A vegyes házasságok tanulsága világos: nem alkothatunk közösséget hitetlenekkel. A 2Kor 6,14–18-ban azt írja Pál: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? […] Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” Szeretnünk kell azokat is, akik Isten nélkül élnek. Életünk jó példaképpen kell, hogy előttük álljon. Szóban és cselekedetben is tehetünk bizonyságot az Úrról.

Bűnvallás és könyörgés bocsánatért – Figyeljük meg, hogy Ezsdrás bűnvallásában folyamatosan többes szám első személyben beszél, holott ő maga nem bűnös. Kell, hogy bűnvallásainknál mi is figyelembe vegyük népünk bűneit. Magyarország valamikor keresztény nemzet volt!
Az őszinte bűnvallás az Urat mindig bűnbocsánatra indítja. Valami azonban még hozzátartozik: a bűnök elhagyása, ahogy a férfiak is elküldték pogány asszonyaikat. Az Úr előtt semmit sem jelent az olyan megbánás, ami nem fonódik össze bűnvallással, és radikális életmód-változtatással. Ez olyan, mint a nem komolyan gondolt „sajnálom”.

Örömöt okoz az Isten törvényéhez való ragaszkodás – A zsidók megtapasztalják, hogy az Úr törvényének betartása dicsőséget szerez Neki. Boldogság sugárzik róluk. Mi is örülhetünk annak, ha betartjuk az Úr törvényeit, hálából Isten iránt. Hálából, de legfőképp az Úr Jézus szabadításáért. Krisztus betöltötte a törvényt! A törvényt a hívők szívébe írta. Nem nekünk kell betartani a törvényt, hanem megteszi ezt ő helyettünk. Mégis azt látjuk, hogy Izráelben a törvény betartása vidámabbá teszi az embereket, mint minket. Miért van ez?

Az Isten törvényéhez való ragaszkodás mindenekelőtt Isten szeretetét jelenti – Isten törvényeit lehetetlen betartani, ha valaki nem szereti őszintén az Urat. Sok zsidó, köztük papok sem tartják magukat ígéretükhöz, hogy betartják az Úr törvényeit. Csak a társadalmi rangjukkal, pozíciójukkal, tulajdonukkal törődnek, és elfelejtik betartani a törvényt. Velünk hogy van ez?
Egy bűnös ember nem is tudja teljesen betartani Isten törvényeit, és ki az, aki bűntelen lenne? Egyedül az Úr Jézus töltötte be teljesen a törvényt.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

  • Isten törvényei. A törvénynek való engedelmesség motivációi: parancs, kötelesség, vagy szeretet, hűség. (***)
  • Mi a helyes viszony a „más” gondolkodásúakkal szemben? Barátság, párkapcsolat, házasság. A vegyes-házasságok következményei. (***)
  • A házasság, válás helyzete és problémája hazánkban. A válás következményei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Móra Ferenc: Királyasszony macskái. Egy példatörténet arra, hogy a „vér nem válik vízzé”: a természet erősebb a szoktatásnál. (***)

Vázlat:

1. történet:
Ezsdrás – Áron leszármazottja
pap, törvény és írástudó
Artahsasztá – perzsa király
Engedély: visszatérés Júdába
cél: Isten törvénye betartásának vizsgálata
léviták
ajándékok
Ezsdrás hálaadó imádsága

2. történet:

Jeruzsálem
bűn: idegen asszonyok
Ezsdrás: imádkozik és könyörög
Sekanjá – eskü
gyülekezés – esős idő
asszonyokat elküldik

3. történet:

Nehémiás
Ezsdrás – felolvassa a törvényt
léviták magyarázata
ünnepi lakoma

lombsátras ünnep

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten megmenti népét a bukástól.
* Isten megbünteti népének ellenségeit.
* Emlékezés különleges eseményekre.

Előzmények:

Hámán kivetítette Mordokaj elleni gyűlöletét, aki nem akart meghajolni előtte, egy egész népre, és a birodalomban élő összes zsidót ki akarta irtani. Eszter hívatlanul járult a király elé, amivel az életét kockáztatta. A király kegyelmes volt, és Eszter meghívhatta őt Hámánnal együtt egy lakomára. Meghívta őket a következő estére is. Akkor mondja el a királynak a kérését.

1. történet:

Hámán nagyon boldog volt Eszter lakomája után. Bár éktelen haragra gerjedt, mikor a kapun ment keresztül, és Mordokaj ismét nem hajolt meg előtte, mégis visszafogta magát.

Hazaérve Hámán egybehívta barátait és feleségét, Zerest. Elsorolta nekik, milyen nagy vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél. Büszkeséggel telve mesélt arról is, hogy Eszter királyné csak őt és a királyt hívta meg lakomára. Aztán szomorúan folytatta, hogy mindez neki nem elég, amíg Mordokaj az udvarban van. A többiek azt tanácsolták, csináltasson egy magas oszlopot, és a királytól kérjen engedélyt, hogy Mordokajt arra akasszák fel. Hámánnak tetszett az ötlet, és rögtön kiadta a parancsot az oszlop elkészítésére.

Éjszaka Ahasvérós király nem tudott aludni, és a krónikák könyvéből olvastatott magának. Felolvasták neki Mordokaj történetét is, mikor egy király elleni összeesküvést leplezett le. Ahasvérós megkérdezte udvaroncait, hogy milyen jutalmat kapott ő ezért. A szolgái elmondták, hogy semmiféle kitüntetésben nem részesült Mordokaj.

Közben megvirradt, és a király megkérdezte, ki vár kint. Hámán állt ott a külső kertben. A király nem tudta, hogy Hámán csak azért jött, hogy engedélyt kérjen Mordokaj akasztására. Ahasvérós behívatta Hámánt, és megkérdezte tőle: „Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király?”

Hámán persze magára gondolt, ezért gyorsan azt válaszolta: „Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni, hozzanak királyi öltözetet, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott lovagolni, és tegyenek a fejére királyi koronát. Adják át az öltönyt és a lovat az egyik királyi nemes úrnak. Öltöztessék föl azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város terén, és ezt kiáltsák előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.”

Akkor a király ezt mondta Hámánnak: „Siess, hozd az öltönyt és a lovat, amiről beszéltél, és tégy így a zsidó Mordokajjal, aki a királyi udvarban van. Semmit se hagyj el abból, amit mondtál!”

Nagy csalódás volt ez Hámán számára, de muszáj volt engedelmeskednie. Máshogy történtek a dolgok, mint ahogy eltervezte… Most azt az embert, akit fel akart akasztatni, dicsőségben kell végigvonultatnia az utcákon, ahogy azt magának képzelte.

Hámán ráadta Mordokajra a királyi öltözéket, és elhozta neki a lovat. Felültette rá Mordokajt, megfogta a kantárszárat, és végigvezette az utcákon hangos kiáltással: „Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.”

Mordokaj ezután visszament a palota kapujába, Hámán pedig búsan hazasietett. Elmesélte feleségének, Zeresnek és barátainak, hogy mi történt vele. Ők megijedtek, és figyelmeztették: „Ha a zsidó származású Mordokajjal szemben már az elején elbuksz, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben.” Vajon tudták, hogy a zsidók olyan Istenben hisznek, aki meg tudja szabadítani népét az ellenség kezéből?

Még beszélt barátaihoz, mikor megjelentek a király szolgái, és már vitték is Hámánt az Eszter királyné által készített lakomára.

2. történet:

A király és Hámán megérkeztek Eszter lakomájára. A király újra megkérdezte Esztert: „Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz!”

Eszter így válaszolt: „Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem! Mert eladtak engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabnőknek adtak volna el bennünket, akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a királyt.”

Ahasvérós dühösen kérdezte: „Ki az, és hol van az, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen?”

Eszter azt válaszolta: „Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk!” Hámán nagyon megrémült, mikor látta, mennyire felindult a király és a királyné. Ahasvérós felállt, és kiment a palota udvarára. Hámán ott maradt Eszterrel, felismerve, hogy a király már eldöntötte kivégzését. Ahasvéróstól már nem számíthatott kegyelemre, így Eszternél próbálkozott. Könyörgött az életéért, még Eszter kerevetére is ráborult.

Ekkor tért vissza a király a kertből, s látta, hogy Hámán milyen tiszteletlenül fekszik a királyné közelében. Azonnal elítélte Hámánt, ami egyébként nehéz lett volna, mert ő adott neki engedélyt a zsidók legyilkolásához. Azt kiáltotta: „Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam a palotában?” Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát betakarták (ami az azonnali ítéletet jelentette).

Harbóná pedig, a király egyik háremőre ezt mondta: „Van itt egy fa is, ott áll Hámán házánál, ötven könyök magas. Hámán készíttette annak a Mordokajnak, akinek a szava a király javát szolgálta.” A király parancsot adott, hogy Hámánt akasszák arra a fára. A parancsot rögtön végre is hajtották. Azután lecsillapodott a király haragja.

3. történet:

A zsidógyűlölő Hámán házát Ahasvérós király még aznap Eszter királynénak adományozta*. Eszter elmondta a királynak, hogy Mordokaj a nevelőapja. Ekkor a király Hámán tisztségét ajándékozta Mordokajnak. A pecsétgyűrű is Mordokajra került. Eszter pedig őt nevezte ki Hámán házának felügyelőjévé.

Eszter ezután újra kegyelemért könyörgött. Megkérte a királyt, írjon levelet a tartományokba, hogy Hámán gonosz tervét a zsidók ellen meghiúsítsa. „Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását?”

A király azonban nem vonhatott vissza semmit, mert a parancs a királyi pecséttel volt lezárva, és a Perzsa birodalomban nem lehetett megmásítani a törvényeket. De a király felhatalmazta Esztert és Mordokajt, hogy írjanak a nevében, amit a zsidók érdekében jónak látnak, és pecsételjék le a gyűrűjével. Így ez az irat is visszavonhatatlan rendeletté válik.

Egybehívták a király írnokait a harmadik hónap 23. napján. A leveleket Mordokaj diktálta. Az egész birodalom területén minden zsidónak joga van a városokban gyülekezni és megvédeni magát. Megölhetik ellenségeiket a családjukkal együtt, és kincseiket elvehetik a 12. hónap 13. napján. A leveleket lovas futárok vitték szét az ország minden területére.

Súsán városa örült, hogy a zsidók megvédhetik magukat. Hirtelen sok városlakó tisztelte őket. Az ország más területein is, ahova megérkezett a levél, örvendeztek és boldogok voltak a zsidók. Lakomákat is rendeztek. Sok nem zsidó vált zsidóvá, remélve, hogy így megmaradnak.

Tehát a 12. hónap 13. napján lehetett volna a zsidókat elpusztítani. De ez a nap épp az ellenkezőjét hozta, mert a zsidók megvédhették magukat. Minden kormányzó és elöljáró a zsidók oldalára állt, mert féltek Mordokaj haragjától. Látták ugyanis, hogy ő nagyhatalmú, és egyre feljebb kerül.

Súsán várában a kitűzött napon a zsidók 500 embert öltek meg. Hámán tíz fia is meghalt. De a megöltek tulajdonához nem nyúltak, bár megtehették volna. Ahasvérós a zsidók győzelmét hallva így fordult Eszterhez: „Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Hát még a király többi tartományában mit tehettek? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz!”

Eszter így válaszolt: „Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el. Hámán tíz fiát pedig akasszák föl!”

Így is történt. Hámán tíz fiát felakasztották, és a zsidók másnap is megvédhették magukat. Aznap Súsánban még 300 embert öltek meg. De a zsákmányhoz nem nyúltak továbbra se.

Más területeken is megvédték magukat a zsidók. A szomorú eredmény 75.000 ember halála*. De zsákmányt sehol sem szereztek.

A 15. nap már nyugalomban telt el. Mordokaj parancsot adott, hogy minden évben emlékezzenek meg erről a napról. Elküldték a parancsot a birodalom minden tartományába. Ezentúl a 12. hónap 14. és 15. napja púrim ünnep*, megemlékezés a púr-ról, hogy az agági Hámán sorsot vetett a zsidók ellen, de terve visszájára fordult.

Ezután Ahasvérós király minden tartományra és szigetre adót vetett ki. Lehet, hogy így büntette azokat, akik a zsidók ellen voltak, és így tanította engedelmességre alattvalóit.

A perzsák és médek krónikáiban Ahasvérós király hatalmas dolgai mellett megemlítik Mordokaj nagyságát is. Mordokaj az egész birodalomban a király utáni második ember volt. Tekintélye volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész nemzetségének a békéjén tevékenykedett.

Jegyzetek:

Hámán házának elajándékozása – Mindig elkobozták a halálra ítélt emberek házát és vagyonát. Hérodotos történetíró szerint ez egy perzsa hagyomány volt. Később többek között II. Fülöp is ugyanezt tette egy eretnekkel.

75.000 – Ennyi áldozat hihetetlennek hangzik. Emlékeznünk kell, hogy a kormányzók és helytartók is a zsidók oldalán álltak. A seregüknek biztos kiadták a parancsot, hogy harcoljanak a zsidók oldalán.

Púrim-ünnep – A zsidók még mindig tartják ezt az ünnepet. Az ünnep alatt felolvassák a zsinagógákban az Eszter könyvét. Ha Mordokaj nevét felolvassák, mindenki azt kiáltja, hogy „Áldott legyen Mordokaj”. Nagy lakomákat készítenek. A szegények adományokat kapnak, a családtagok pedig megajándékozzák egymást.

196-197

Énekek:

Református énekeskönyv: 47.1–2.5; 52:1.7; 68:1–2; 91:1–2.8; 99:1–4; 167:1–2; 236:1–2.5–7; 254:1–3; 380:1; 397:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:1–4; 145; 239
Harangszó: 49:1–2.5–7; 51:1–2; 52:1.3–4; 53:1.6
Dicsérjétek az Urat!: 24:1–2.5; 35:1–4; 40; 53:1.3–4; 69; 82
Erőm és énekem az Úr: 46; 84; 91; 97; 129

Megjegyzések:

Isten megmenti népét a bukástól – Gyakran halljuk, hogy az Úr megoltalmazza népét, és segít a szükség idején. Eszter könyvében ez a fő téma, bár Isten neve egyszer sincs megemlítve. Azonban mindenen, ami történik, Isten „ujjlenyomata” van.

Isten megbünteti népének ellenségeit – Nem mindig következik be rögtön, hogy Isten megbünteti népének ellenségeit. Gyakran ez csak a történelem későbbi szakaszaiban válik valóra. Az Ótestamentumban is gyakran így van. A zsidó nép sem nézi mindig vidáman gyűlölőinek tetteit. Az Újszövetségben azonban azt tanítja Jézus, hogy szeressük ellenségeinket. Ez az új törvény sem azt jelenti, hogy az ellenség ne kapná meg büntetését. Ha eljön az ember Fia, szétválasztja a kecskebakokat a bárányoktól. A bakoknak, akik balkeze felől állnak, ezt mondja majd: „Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.” (Mt 25,31–33 és 41).

Emlékezés különleges eseményekre – Mi is ismerünk több egyházi és világi ünnepet. Nálunk ebben világos különbség van. Március 15-e nem vallási ünnep, a karácsony viszont az. A zsidók nem ismerték ezt a különbséget. A lombsátrak ünnepe – a pusztai vándorlás alatti sátras életmódra emlékeztet – egy nemzeti esemény, de a gyülekezetben ünnepelték. Ilyen a púrim-ünnep is, amit a zsinagógában kezdtek ünnepelni, és otthon is folytatták. Jó dolog a nemzeti eseményekről megemlékezni. A keresztények ezeket az alkalmakat különleges ima és hálaadó napként élhetnék meg!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Könyvtárhasználat

  • Embert ölni önvédelemből. Az önvédelmi harc, háború problémája. Önvédelem vagy önbíráskodás. (** ***)
  • A púrim ünnep szokásai. Púrimi játékok. (** ***)
  • Nemzeti ünnepeink ünneplése. Ünnepi szokások. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékezete. (** ***)
  • A személyes odafigyelés, törődés próbái: Adomány a rászorulóknak, ajándék a barátoknak. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Névvadászat: Felolvasás az Eszter könyvéből – Hámán nevére ricsaj, dobogás. (**)
  • Maszkos, jelmezes alakoskodás – azonosulás egy-egy bibliai szereplővel. (**)
  • Jelmezes játék: a bibliai történet dramatizálása parodisztikus elemekkel: Hámán kifigurázása. (***)
  • Petőfi Sándor Nemzeti dal és Szörnyű idő c. verse. A 12 pont: Mit kíván a magyar nemzet. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Maszkkészítés papírból (festés, színespapír ragasztás): egy-egy szereplő a bibliai történetből. (**)
  • Púrimi sütemény készítése: Hámán-táska (derelyéhez hasonló tésztaféle). (***)

Vázlat:

Hámán büszkesége
akasztófát állít Mordokajnak

Mordokaj jutalma
Hámán hatja végre

Eszter kérése
Hámán kivégzése

Ahasvérós parancsa
a zsidók védekezhetnek
sok halott

Púrim-ünnep – 12. hónap 14–15. napja

Mordokaj az ország második embere

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!