Lk 8,22–25 Ha a tanítványok életét megnézzük az első három évben – ők sem mutatnak nagyon biztató képet! Mennyi mindent kellett megtanulniuk, hogy szívükben a kételkedés helyébe hit érjen! Mennyi tévhitet kellett megtagadniuk, hogy valódi hitük legyen! Hányszor kellett a félelmet átélni, hogy végre elhiggyék, a Mesternek van hatalma bármit megtenni! Meddig tanulták Jézus nevét, […]

1Tim 4,1–11 Eüszebeia = kegyesség, istenfélelem. A görögben az „eü” kezdetű szavak mindig valami örömmel vállalt vagy gyakorolt cselekedetre utalnak. Itt is a hálából Istennek szentelt élet megnyilvánulásáról van szó, ahogyan a Heidelbergi Káté 2. kérdés-felelete mondja: „Hány dolgot kell tudnod avégből, hogy ebben a vigasztalásban boldogul élhess és boldogul hallhass meg? Hármat: először, hogy […]

Ef 6,11–18 A bibliai görög nyelv két igazságfogalmat használ. Az egyik Isten tulajdonsága, aki maga az igazság – mely nem elvont fogalomként értelmezendő, hanem a világot fenntartó személy tulajdonságaként. „Én vagyok az igazság” – mondja Jézus. Ez az Ő egyik „neve”! A mi igazságunk a másik fogalom, amit inkább megigazulásnak kellene nevezni. Azt jelzi ez, […]