Zsolt 32,8

Az abortusszal kapcsolatban négy helyzetet szoktunk, mint különleges esetet említeni:

Az első: ha valaki megélhetés miatt nem vállalja gyermekét. A tegnapi áhítatban már leírtam, hogy aki Isten gondviselő szeretetébe helyezi életét, annak ez nem lehet indok. Egy védőnő ismerősöm mesélte, hogy abortusz tanácsadáson még ő is felháborodott azon, mikor egy jó anyagi körülmények között élő nő azért nem vállalta gyermekét, mert „most nincs itt az ideje.”

A második: ha a gyermekről egyértelműen megállapítható, hogy fogyatékossággal jönne a világra. Ez esetben azt is mérlegelni kell, hogy az életnek csak épen és egészségesen van értelme?

A harmadik: ha valaki erőszakos cselekménynek lesz áldozata, s egyáltalán nem várt várandóság áll be (ilyen viszonylag kevés van). Vajon egy nagy bűnt el lehet-e leplezni egy másikkal?

A negyedik: ha az anya életét közvetlen veszély fenyegeti. Itt a szülők az orvos segítségével közösen hozzák meg a döntést.

Ez a négy eset, melyekről sokat lehet vitatkozni. A hívő embereknek megvan a lehetősége, hogy ne egyedül döntsenek ezekben az esetekben sem. Hiszem, hogy Isten „tanácsot ad” nekünk, „rajtunk lesz szeme”, és általa adhatunk tanácsot másoknak mi magunk is.

Öröme van az alkotásnak,

a felelős, hű szerelemnek,

a derűs családi otthonnak,

hol tiszta érzések teremnek.

Siklós József

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsolt 127

Az abortuszkérdés nem jogi kérdés, mint ahogy azt ma társadalmunk róla alkotott képe mutatja. Úgy tűnik, ma olyan erők győzedelmeskednek, melyek szavazásokon, bírósági úton, a parlamentben kívánják e kérdést megoldani.

Vajon nem terheli meg egyes emberek vagy társadalmunk lelkiismeretét az elhajtott magzatok nagy száma? Vajon nem ütközik ki társadalmunk sok baja éppen az oly könnyen vett abortusz miatt? Vajon nem hordozzuk kollektíven a sok meg nem született kis magyar gyermeket a lelkiismeretünkben? Tudván azt is, hogy népességünk drasztikusan csökken. Hogy a statisztikák szerint a következő évszázad közepén már milliókkal leszünk kevesebben. Arról nem is beszélve, mit jelent egy megfogant életet magzatként megölni. Talán sokan láttak már abortuszról szóló filmet. S a kés elől menekülő magzat néma sikolya sem döbbent rá sok kismamát: vállalni lehet, ami nem „baleset” miatt és nem véletlen fogant meg. Hiszen a fő kérdés: Kitől van a gyermek? Ha vallom, hogy Isten adja, akkor vállalhatok tízet is. Még nem találkoztam olyan istenfélő sokgyermekes családdal, amely nélkülözött volna.

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.”

Nem ami volt

nem ami lesz

hanem mi lenne

s nem lehet

magzataink

elvetélt dala fáj

ez elsírhatatlan zene

a bennrekedő mozdulat

a lenni kényszere

– mi lenne

s nem lehet

Miklya Zsolt

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Jn 8,1–11

Gyakori téma ma is a halálbüntetés. Megosztja a társadalmat, megosztja az embereket is. Aki személyesen élt át tragédiát, egészen más véleménnyel van róla, mint aki íróasztal mellett elmélkedik felette.

Mindenesetre megdöbbentő Kieslowski híres „Rövidfilm a gyilkolásról” c. filmjének mondanivalója. Egy fiatal fiú, miután alaposan előkészül, taxiba szállva, magát külterületre vitetve, hátulról brutálisan meggyilkolja a sofőrt. (Elkészültekor ez volt a leghosszabb gyilkossági filmjelenet: 7 és fél perc.) A naturális képek láttán elborzadva követel a néző igazságot. A gyilkosságnak a haszonszerzésen kívül nem volt különösebb indítéka. Magáról a gyilkolásról szólt. A fiút elfogták, elítélték és kivégezték. A film ugyanúgy végigkísérte, hogyan készülnek elő a börtönben a „hivatalos”, a „törvény szerinti” gyilkolásra, mely a rendező szándéka szerint azt mutatta be, hogy az semmiben nem különbözött a fiú tettének brutalitásától. A rendező a Tízparancsolat „Ne ölj” részéhez készítette díjnyertes filmjét. (Ugyanezt a témát dolgozza fel a „Ments meg Uram” c. film is.)

A Bibiában is találunk hasonló gyakorlatot, mikor a bűnöst halálra kövezték. Amikor a törvénytisztelők meg akarják kövezni a paráznaságon rajtakapott asszonyt (csak őt, noha a törvény mindkét félről rendelkezik), Jézus azt mondja: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” Az asszony felé pedig így fordul, miután vádlói eltűntek a színről: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Gyermekgyilkos mindannyi szülő:

nem-lévőt a létbe rántott

és meghal aki e világra kijő –

Weöres Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 5,39

Gimnáziumi éveim egyik kedvenc ifi témája volt az újra vissza-visszatérő kérdés: Önvédelemből lehet-e ölni? Határozott igent vagy nemet vártunk a lelkésztől, és sokszor kiélezett szituációkkal állítottunk szembe érveket, parázs viták közepette. Többnyire így éleztük ki végletesen a kérdést: Ha egy katona ráfogja a fegyvert az édesanyámra, én viszont egy másik fegyverrel megakadályozhatom a gyilkosságot, úgy, hogy magam is ölök: megtehetem-e? Többnyire annyiban maradtunk, hogy ezt előre nem lehet eldönteni, a szituáció hozza az elméletileg talán át sem gondolható megoldást!

A bennünket ért támadással szemben a Biblia kétféle módon szól. Egyik, hogy a rámbízottak életét köteles vagyok megvédeni. „Jobban boldogul kettő, mint egy… ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent.” (Préd 4,9.12) Ugyanakkor Jézus azt mondja: „Ne szálljatok szembe a gonosszal…” Különbség van a rámbízottak védelme, és a hitem miatti üldözés, bántalmazás között. Jézus a passiótörténetben némán tűri, hogy ártatlanul megkorbácsolják, kigúnyolják, de számon kéri, mikor ok nélkül megütik. (Jn 18,23) Ez példa számunkra, úgyszintén a bibliai (István, Jakab) és az utána következő mártírok, akik vállalták a halált is, de nem tagadták meg Urukat.

Vajon vállalom-e mindenki előtt a hitemet?

Amikor Polikarposzt, Szmirna püspökét azzal fenyegették, hogy megölik, ha nem mutat be áldozatot a császárnak, így felelt: „86 esztendeje szolgálok az én Uramnak, s Ő soha nem bántott semmivel. Hogyan átkozhatnám meg az én királyomat, Aki megváltott engem?”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024