grafika © Kelemen Czakó Rita
- Bibliai történet: 1Mózes 1,1–31; 2,1–4; Zsoltárok 136,2–9
- Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, természeti, egzisztenciális, logikai-matematikai
- Tevékenység: Szómagyarázat, szóértelmezés: terem, teremt, teremtő; bibliai történetmesélés: a világ teremtése; keresztrejtvényfejtés: a történet kulcsszavainak értelmezése; kreatív szövegalkotás a kulcsszavak felhasználásával
Terem, teremt, teremtő (Verbális-nyelvi, természeti)
Üljünk le körben a teremben, és beszélgetéssel készítsük elő a történetet:
Teremben ülünk, de annak a szónak, hogy „terem”, van más jelentése is. Mondjatok a szóval egy-egy mondatot. – Hallgassunk meg néhány példamondatot.
Mire mondjuk, hogy terem valamit? Mi lehet az a valami? – Többnyire növényekre értjük: pl. a gyümölcsfa gyümölcsöt terem. A gyümölcs is termés – a szó a terem szóból származik.
Mire mondhatjuk még, hogy terem valamit? Tudtok-e más példát is mondani? – Pl. Türelem rózsát terem. Mit jelent ez a közmondás?
A terem szó azt jelenti, hogy valami életre kel, kifejlődik.
És ez hogy történik? Magától? Ki az, aki teremt, aki életre kelt?
A Teremtő. Hogy ez hogyan is történik, arról már a régiek is meséltek. Ősi történetet adtak szájról szájra a teremtés első idejéről, amit később lejegyeztek, hogy te is halld, és el tudd olvasni a Biblia első lapjáról.
A világ teremtése (Verbális-nyelvi, természeti, egzisztenciális)
Történetmesélés az 1Mózes 1,1–31 és 2,1–4 alapján:
Kezdetben nem volt semmi. Csak a nagy sötét üresség.
Isten akkor ezt mondta: Legyen világosság.
És lett világosság. De jó, gondolta Isten, és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak, a sötétséget éjszakának nevezte el. Ezzel telt az első nap.
Aztán azt gondolta Isten, elválasztom egymástól a lenti és a fenti vizeket is. Legyen boltozat a vizek között – mondta.
És elválasztotta a vizeket, a boltozatot pedig elnevezte égnek. Így telt a második nap.
Aztán azt mondta Isten: Gyűljenek össze a lenti vizek, hogy kilátszódjék a száraz.
Összegyűltek a vizek, és láthatóvá vált a száraz. A vizeket tengernek, a szárazat földnek nevezte el Isten.
grafika © Kelemen Czakó Rita
De látta, hogy a szárazföld még kopár, hát ezt mondta: Növesszen a föld növényeket. És a földön kinőtt a fű, maghozó növények, gyümölcstermő fák növekedtek. De jó, gondolta Isten. Így telt a harmadik nap.
Aztán látta Isten a csupasz eget, és azt mondta: Legyenek világító testek az égbolton. Hogy megmutassák a nappalt, az éjszakát, hogy látható legyen, hogyan múlik az idő. És megalkotta a Napot, a Holdat, megalkotta a csillagokat. És gyönyörködött az égitestekben Isten. Így telt a negyedik nap.
Aztán azt mondta Isten: Legyen élet a vizekben és a levegőben is.
És megteremtette a vízi állatokat, a vízben nyüzsgő élőlényeket meg az égi madarakat. Nem győzött gyönyörködni, meg is áldotta őket. Így telt az ötödik nap.
Látta Isten, hogy a szárazföld zöldbe borult, de csak a szél mozgatja a leveleket, ágakat. Azt mondta hát Isten: Nyüzsögjön a föld is az állatoktól, éljenek rajta vadak, csúszómászók, férgek.
Elégedett volt a munkájával Isten, de még valaki hiányzott: Embert alkotok, aki hasonlítani fog hozzám – mondta Isten. És megteremtette az embert, férfit és nőt alkotott. Megáldotta őket, hogy sokasodjanak, töltsék be és vegyék uralmuk alá a földet.
A föld így már teljesen életre kelt, aminek különösen örült Isten. Így telt a hatodik nap.
A hetedik napra nem maradt más, mint a megnyugvás, pihenés és öröm. Hogy a helyére került minden. Megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, amin a teremtés öröme sugárzik át azóta is.
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.
Bélsaccar király
/Kategória: Napi áhítatDán 5,18–24
Az italozás sok ember vesztét okozta már. Gátlásoktól felszabadító hatása alatt olyan dolgokat engednek meg az emberek maguknak, melyekkel magukat teszik tönkre.
Egyik példa erre Bélsaccar király, aki hatalmas tivornyáján meg akarta alázni a jeruzsálemi templom szent edényeit. Ekkor egy kéz jelent meg a falon, s írni kezdett… A királyt még aznap éjjel megölték.
Azért tárgyaljuk a lopás e „fajtáit” ilyen részletesen, mert Isten dicsőségének, szentségének tisztelete teljesen elhalványult gyülekezeteinkben. Mindenki azt tesz, amit akar. A vezetők is, a lelkészek is, a gyülekezeti tagok is. Óriási veszélyben vagyunk hát!
Hányan lopják meg Isten dicsőségét pl. azzal, hogy bűnbánat nélkül úrvacsoráznak? Ezzel a maguk számára is csak a kárhozatot kockáztatva! Nem ugyanúgy alázzák meg Krisztus testét, a „szent edényeket”, mint egykor Bélsaccar király?
Pál így figyelmezteti a korintusiakat erre: „Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.” (1Kor 11,27–30)
…akkor tudtam meg, hogy színed előtt állok,
ragyogó szemedből nem menekülhetek,
s hogy minden életért én adok számot,
minden halálért én felelek!
Kádár Ferenc
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Uzziás felfuvalkodása
/Kategória: Napi áhítat2Krón 26,16–21
Nehezen tanuljuk meg, hogy vannak dolgok, melyeket tilos megtenni! Vannak, akik azt hiszik, hogy ők minden szabály alól kivételek. Nagy kísértése ez a vezetőknek, akik maguk is törvényt szabnak, így könnyebben gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik, amit kimondanak.
Egy király nagyon keservesen tanulta meg ezt: Uzziás. Hatalmas király volt, Isten gazdagon megáldotta minden jócselekedettel, 52 évig uralkodhatott Júdában! 16 évesen lett király, s mindent megvalósított, ami az ország javát szolgálta. A védelem kiépítését – őrtornyoktól az ötletes hadigépekig –, de a lakosság jólétét is: kutakat ásatott, s a földművelést támogatta.
Egy napon azután úgy gondolta, ő már olyan „jóban van az Úristennel”, hogy be is mehet a szentélybe áldozatot bemutatni. Ez kizárólag a papok joga volt. Amikor ők figyelmeztették, csak felbőszült tőle, amiért Isten leprával verte meg. Utolsó éveiben egy elkülönített házban élt.
Isten előtt nincsen személyválogatás. Amit nem szabad, azt senkinek sem szabad. Királynak, prófétának, szolgának egyazon a megítélése. Meg lehet tenni, de nem szabad, mert ez a rendelt jogok meglopása. Nekünk kell először tisztelni a rendet, ha azt akarjuk, hogy mások is tiszteljék!
„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10,23)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
01-2. Versek, képek a teremtésről
/Kategória: Ószövetség, Történetmesélő BibliaKépforrás: 123RF
Teremtés-versek (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, természeti, testi-mozgásos)
Isten jónak, sőt nagyon jónak találta, amit teremtett. A jó itt azt is jelenti, hogy szép, ami tetszik, amiben gyönyörködni lehet. Isten jó tetszése pedig azt jelenti, hogy valami a helyén van, és örömöt okoz.
A teremtésről a gyerekeknek ezzel az örömmel – létörömmel – érdemes beszélni, amiben segíthet egy-két ilyen hangulatú vers.
Pl. Nemes Nagy Ágnes Tavaszi ének című verse, ami Kósza varjak című kötetében jelent meg, és így végződik (a teljes vers elérhető a verscímre kattintva, a szemelvény 6. oldalán):
Minden fűszálban Reád ismerek,
Köszönöm, hogy most élhetek.
Miklya Zsolt Isten és a minden című verse a teremtéstörténetet hozza játékos mozgásba, önkéntelenül is bevonva a gyerekeket. Érdemes a szöveg ritmusára építve elmondani, majd szakaszról szakaszra mozgással kísérni a képi rétegeket:
Miklya Zsolt
Isten és a minden
1Mózes 1–2
Réges-régen semmi nem volt
még a földön. Nem volt föld sem.
Nem volt napfény, nem voltak cicák.
És ebben a sötétségben
Isten világot teremtett.
Napos, holdas, csillagos hazát.
Teremtett zsiráfot,
patakot, virágot,
döngicsélő darazsat.
Isten teremtett meg mindent…
Nézd csak meg magad!
Hallgassuk meg Miklya Zsolt A Teremtő éneke című dalát is a Paulik Családi Zenekar feldolgozásában. (Elérhető Református Tananyagtár oldalán a verscímre kattintva.)
A dalt meg is tanulhatjuk, együtt énekelve az előadóval.
Miklya Zsolt
A Teremtő éneke
Zsoltárok 50,10–12
ezernyi hegynek, ezernyi völgynek
kicsinye-nagyja.
Enyém a mező minden népe,
ezernyi fűszál, ezernyi virág
ékessége.
Enyém a világ, s mi betölti,
növény és állat, csillag és ember,
égi és földi.
S enyém az ember szíve benne,
hálaadásra, magasztalásra,
csodára lelve.
Kép: 123RF
Végül kérdezzük meg:
Milyen csodákra lelhetünk, ha jól körülnézünk a világban?
Miért adhatunk hálát a Teremtőnknek?
A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.
Dágon leborul a frigyláda előtt
/Kategória: Napi áhítat1Sám 4,3–11
Izráel felvonult a filiszteusok ellen, s tulajdonképpen „kilopta” a frigyládát a szent sátorból. Azért „lopta”, mert senki sem mondta nekik, hogy elvihetik, hogy az Úr velük van. A „lopott” frigyláda azonban „nem működött”, mert megverték őket, sőt még a szent szövetségi ládát is elrabolták tőlük!
A filiszteusok között azonban mégis „működésbe lép” a láda. Amikor beviszik Dágon templomába, a szobor „meghajlik előtte”, s mikor visszaállítják, másnap már el is törik (1Sám 5,1–5) – jelezve, hogy „neki úgy kell maradni”, mert itt nálánál nagyobb hatalom van jelen…
Isten a frigyládát trónjának nevezte, de ez nem jelenti azt, hogy varázseszköz, amit arra használunk, amire akarunk. Mert nem a frigyláda „cselekszik”, hanem az ÉLŐ ISTEN!
Mind így járunk, ha azt hisszük, hogy egy rövidke kis imával, valami kis kabalával, egy felajánlott, rég halogatott templombamenéssel majd megoldjuk az ügyeket. Persze ilyenkor még meg is sértődünk, hogy „hát Istennek ez sem elég?” Nem elég, mert nem mi vagyunk az urak, és nem Ő a szolga. Ő mindent akar – teljes szívet, teljes lelket…
Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség,
Szentháromságban ki vagy egy Istenség.
Csak téged illet minden tisztesség,
Mert téged ural az egész föld s ég.
Ráday Pál
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Aki meglopta saját népét
/Kategória: Napi áhítatJózs 7,19–21
Ákán kívánságának félelmetes következményei vannak. Ő csak egy kicsit vesz el abból, ami Istené – mi az a teljes zsákmányhoz képest! – , s mégis az egész közösséget megrontja vele. Nem tudják elfoglalni Aj városát.
Meg kell tanulnunk végre, hogy Isten SZENT. Nem azért szól valamit, mert épp ráér beszélni, vagy mert nincs jobb dolga. Amit mond, megteszi. S mert GYŰLÖLI a bűnt, semmilyen formában nem viseli el.
Kegyelméből megbocsátja, Jézus Krisztus áldozatáért. Ám nem úgy, mint egy öregapó, aki elnézi a bűnöket, hanem úgy, mint egy igazságos király, aki ha kell, maga vállalja következményét annak, amit kimondott, de beteljesíti!
Istennel nem lehet játszani: Ákánt meg kell kövezni. A bűnért fizetni kell. Áldás csak akkor jöhet, ha mindenki komolyan veszi, hogy Isten látja a lelkét, tudja, ismeri minden gondolatát és cselekedetét, s féli ezért Istent! Nem az a kérdés, hogy vétkezünk-e, mert nem tudunk nem vétkezni. Hanem az, hogy eltagadjuk vagy megvalljuk, megkeményedünk vagy megalázkodunk Isten előtt a magunk állapotában!
„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok!” (1Kor 3,16–17)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
01-1. Legyen…
/Kategória: Ószövetség, Történetmesélő Bibliagrafika © Kelemen Czakó Rita
Terem, teremt, teremtő (Verbális-nyelvi, természeti)
Üljünk le körben a teremben, és beszélgetéssel készítsük elő a történetet:
Teremben ülünk, de annak a szónak, hogy „terem”, van más jelentése is. Mondjatok a szóval egy-egy mondatot. – Hallgassunk meg néhány példamondatot.
Mire mondjuk, hogy terem valamit? Mi lehet az a valami? – Többnyire növényekre értjük: pl. a gyümölcsfa gyümölcsöt terem. A gyümölcs is termés – a szó a terem szóból származik.
Mire mondhatjuk még, hogy terem valamit? Tudtok-e más példát is mondani? – Pl. Türelem rózsát terem. Mit jelent ez a közmondás?
A terem szó azt jelenti, hogy valami életre kel, kifejlődik.
És ez hogy történik? Magától? Ki az, aki teremt, aki életre kelt?
A Teremtő. Hogy ez hogyan is történik, arról már a régiek is meséltek. Ősi történetet adtak szájról szájra a teremtés első idejéről, amit később lejegyeztek, hogy te is halld, és el tudd olvasni a Biblia első lapjáról.
A világ teremtése (Verbális-nyelvi, természeti, egzisztenciális)
Történetmesélés az 1Mózes 1,1–31 és 2,1–4 alapján:
Kezdetben nem volt semmi. Csak a nagy sötét üresség.
Isten akkor ezt mondta: Legyen világosság.
És lett világosság. De jó, gondolta Isten, és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak, a sötétséget éjszakának nevezte el. Ezzel telt az első nap.
Aztán azt gondolta Isten, elválasztom egymástól a lenti és a fenti vizeket is. Legyen boltozat a vizek között – mondta.
És elválasztotta a vizeket, a boltozatot pedig elnevezte égnek. Így telt a második nap.
Aztán azt mondta Isten: Gyűljenek össze a lenti vizek, hogy kilátszódjék a száraz.
Összegyűltek a vizek, és láthatóvá vált a száraz. A vizeket tengernek, a szárazat földnek nevezte el Isten.
grafika © Kelemen Czakó Rita
De látta, hogy a szárazföld még kopár, hát ezt mondta: Növesszen a föld növényeket. És a földön kinőtt a fű, maghozó növények, gyümölcstermő fák növekedtek. De jó, gondolta Isten. Így telt a harmadik nap.
Aztán látta Isten a csupasz eget, és azt mondta: Legyenek világító testek az égbolton. Hogy megmutassák a nappalt, az éjszakát, hogy látható legyen, hogyan múlik az idő. És megalkotta a Napot, a Holdat, megalkotta a csillagokat. És gyönyörködött az égitestekben Isten. Így telt a negyedik nap.
Aztán azt mondta Isten: Legyen élet a vizekben és a levegőben is.
És megteremtette a vízi állatokat, a vízben nyüzsgő élőlényeket meg az égi madarakat. Nem győzött gyönyörködni, meg is áldotta őket. Így telt az ötödik nap.
Látta Isten, hogy a szárazföld zöldbe borult, de csak a szél mozgatja a leveleket, ágakat. Azt mondta hát Isten: Nyüzsögjön a föld is az állatoktól, éljenek rajta vadak, csúszómászók, férgek.
Elégedett volt a munkájával Isten, de még valaki hiányzott: Embert alkotok, aki hasonlítani fog hozzám – mondta Isten. És megteremtette az embert, férfit és nőt alkotott. Megáldotta őket, hogy sokasodjanak, töltsék be és vegyék uralmuk alá a földet.
A föld így már teljesen életre kelt, aminek különösen örült Isten. Így telt a hatodik nap.
A hetedik napra nem maradt más, mint a megnyugvás, pihenés és öröm. Hogy a helyére került minden. Megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, amin a teremtés öröme sugárzik át azóta is.
Szavak a teremtésből
A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.
Talált tárgyak
/Kategória: Napi áhítat5Móz 22,1–4
Nagy a kísértés, ha az ember pénzt, ékszert, földi javakat talál. Az nyilvánvaló, hogy valaki másé, de sokszor lehetetlen kideríteni, hogy kié. Mit tegyünk ilyenkor? Mindenek előtt, amit lehet, tegyünk meg a tulajdonos személyének kiderítéséért – mert neki hiányzik, amit elvesztett. Ha nem sikerül, akkor pedig feltétlen olyan célra használjuk fel, ami Isten ügyét szolgálja, és semmiképp se feleslegként verjük el.
Előfordult már olyan is, hogy később derült ki valakiről, hogy elvesztett valamit, s olyan jó, hogy megvolt még az a dolog, s nem kellett letagadni, hogy nem is hallottam róla!
Van olyan keresztyén, aki nem szól, ha a boltban a pénztáros többet ad vissza, mint ami járna, hanem lelkiismeretfurdalás nélkül zsebre teszi. Aki ezt megteszi, gondoljon arra, hogy a pénztáros fogja befizetni a figyelmetlensége miatt másoknak kifizetett pénzt. Ilyen károsodást ne okozzunk másoknak, hiszen akkor ez lopás, és nem „ingyen szerzett pénz”.
„Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt…, mert a kő is kiáltozik a falból, és a tetőgerenda válaszol neki!” (Hab 2,9.11)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Isten elrejtett titkainak meglopása
/Kategória: Napi áhítat5Móz 18,9–14
Vannak az életnek, halálnak, eseményeknek olyan mozgatói, amelyek mindig is izgatták az ember fantáziáját. A láthatatlan világ minden ereje sokféle csatornán áramlott be közénk a történelem folyamán. Ám Isten megtiltotta minden olyan titoknak fürkészését, amelyet Ő magának akar megtartani.
Ha elolvassuk ezeket az igeverseket, semmi újat nem találunk azokban a szokásokban, amelyeket ma is sokan gyakorolnak mások megrontására, vagy épp csak befolyásolására. Az asztaltáncoltatástól a horoszkópig sok ostobaságot kipróbált már az ember, hogy titkokat fürkésszen.
Mindezzel arra igyekszik, hogy kivehesse Isten kezéből – kilophassa titokban, és megismerhesse az események irányítását, amiről jobb nem tudnia, mert árt neki, ha tudja.
Az ember szellemi lény is, ezért lelke nyitott a szellemi hatásokra. Sok mindennel fel lehet tölteni minket, és sok mindent el lehet rabolni tőlünk, ha valaki hozzáférhet a lelkünkhöz. Jóslás közben a másik a lelkem titkait fürkészi, amit megláthat belőle, azzal kombinál, s reakcióimat figyelve irányítja mondandóját. Ezekkel az információkkal aztán megkötöz…
Egy fiatal lánynak azt jósolták, egy év múlva meg fog halni. Rettegve számolta a napokat, s amikor elérkezett a jövendölt nap, ki sem mozdult a szobájából. De még éjfélkor sem történt semmi. Akkor kiment, s feszültségét úgy oldotta fel, hogy öngyilkos lett. Megérte?
Az ember nem rögeszméjét áldozza fel életének, hanem életét a rögeszmének…
Hamvas Béla
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Isten dicsőségének meglopása
/Kategória: Napi áhítat4Móz 20,1–13
Mózes, az Isten embere végigvezette népét az Egyiptomból kivezető úton, s a pusztai vándorlás hosszú negyven évén – ám ő sem mehetett be az Ígéret Földjére. Nagyon súlyosnak érezzük ezt a büntetést, akkor is, ha már 120 éves volt, s a bemenetel harcokkal járt együtt. Miért történt ez?
A pusztai vándorlás egy pontján, amikor már rettenetesen sok volt a lázadás a vezetők, s az Isten ellen, Mózes és Áron vizet fakasztott a sziklából. Maga a cselekedet Isten parancsára történt, de Mózes szava úgy hangzott el, mintha magának tulajdonítaná ezt a csodát.
Milyen apró különbségnek tűnik! Pedig egyáltalán nem az! Isten dicsőségéből valamit is magamnak tulajdonítani lopás – nagyon vigyázzunk vele! Az emberek ugyanis nagyon hajlamosak arra, hogy azt dicsőítsék, akit látnak. De akik ezt elfogadják az emberek közül, elveszik büntetésüket.
Jézus nagyon vigyázott arra, hogy cselekedete miatt sose őt dicsérjék, hanem Istent – pedig Ő maga volt az Isten!
Ha minket dicsérnek meg valamiért, mit teszünk? Elkönyveljük, szégyenkezünk, álszerénykedünk? Egyik lelkész így válaszolt, amikor megdicsérték: „Gyere, köszönjük meg együtt, amit tehettünk!”
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Kölcsönzés
/Kategória: Napi áhítat2Móz 22,24–26
Mózes megtiltotta az uzsorát, sőt a letétbe helyezett tárgyat is vissza kellett adni a törvény szerint. Jézus törvénymagyarázata semmivel sem könnyebb: „Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.” (Mt 5,42)
Rendben van. De mi legyen azokkal, akik rendszeresen kölcsönkérnek, s tudom, hogy rendetlen életűek, másokon élősködők? Tudom, hogy hazudnak, amikor gyógyszerre, ételre kérnek, mert csak a kocsmában költik el. Ők nem lopnak, amikor keresztyénségemre számítva becsapnak engem? Hol a határ? Van egyáltalán határ?
Csak a hitünk a határ. „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” (Péld 19,17) Ha jól figyelek, megtudhatom, ki az, aki tényleg kölcsönt kér – hisz senki sem tiltja meg, hogy beszélgessek vele. Legyünk jóhiszeműek, de bölcsek a pénzkérdésekben!
A kölcsön az kölcsön. Lehet határideje, melyet mindketten komolyan veszünk, lehet kamatja, ha abban állapodunk meg. Ha van lehetőségem, anélkül is adhatok, hogy visszakérjem.
Ám pénzkérdésekben mindig nagyon vigyáznunk kell, mert az ember „pénztárcája tér meg utoljára”, ahogy egy ifivezető mondta egyszer. Ne legyenek közöttünk egyenetlenségek a gyülekezetben, mert akár a túlzott engedékenységgel, akár a merev önzéssel sokat árthatunk a közösségnek.
„Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok.” (1Thessz 4,11)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024