Blog oldal - Oldal 26 a 217-ből

Szülők, testvérek meglopása

2024-09-04/Kategória: Napi áhítat

Péld 18,19 és 28,24

Nem tudom kinek bántja a lelkiismeretét, de az enyémet sokat bántotta, amikor gyermekkoromban úgy vettem csokit szüleim pénzéből, hogy nem mondtam meg nekik. Sok embert ez egyáltalán nem zavar, pedig azt gondolom, nagyon keserves dolog azok ellen vétkezni, akik a legközelebb állnak hozzánk.

Szülőt, testvért, szomszédot meglopni annyit jelent, hogy többet nem tudunk őszintén egymás szemébe nézni. S ezt semmi sem indokolja, mert itt nemcsak az anyagiakról van szó, hanem a lelki kapcsolatról, amit tönkretesz vele az ember.

Egy italozó apa odáig vetemedett, hogy a gyermeke összegyűjtött pénzét lopta el, mert nem bírta szesz nélkül… Meg lehet ugyan bánni, de mit okozott vele gyermekének?

Vég nélkül lehetne sorolni példákat a lopások félelmetes burjánzására: a kölcsönzött könyvtári könyvektől, melyek sosem kerülnek vissza, az adócsalások összegéig.

Az anyagi javak birtoklása sokszor hamis tudattal jelenik meg az emberben, amivel egy életre kell leszámolni. Gondolkodásunkban kell megváltozni. Ha engem megloptak, nem hatalmaz fel, hogy én is lopjak. Ha szegény vagyok, nem hatalmaz fel arra, hogy lophatok attól, akinek több van.

Egy keleti országban törvénybe iktatták, hogy aki három napja nem evett, annak joga van élelmet lopni. Szerinted helyes ez a törvény?

8-1. Testi-lelki összhang

2024-09-03/Kategória: Az olimpia lángja, Vakáció

Képforrás: 123RF

Bibliai történet: Zakariás 8,5; 1Korinthus 3,16–17; Jakab 4,13–18
Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos,
Tevékenység: A görög embereszmény: A nagyerejű Milón története – beszélgetés, személyes edzésterv készítése; kis kultúrtörténet: testi-lelki nevelés Comenius pedagógiájában; népszerű játékok comeniusi szellemben: láncfogó, labdacica, kakasviadal, gumi-ugróiskola

Görög embereszmény (Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos)

Olvassuk fel a gyerekeknek Kubány Éva A Nagy erejű Milón című írását, ami az egyik leghíresebb görög olimpikont mutatja be (elérhető a címre kattintva).

Forrás: Kubány Éva Az olimpiai játékokról gyerekeknek (Kalligram, Pozsony, 1998, 8-9)

Beszélgessünk:

Milyennek ismertük meg Milónt a történeten keresztül? A nagy erején kívül miben volt még kiváló?

Mit gondoltok, miért volt fontos a görögöknek, hogy ne csak erősek és rátermettek, hanem okosak és műveltek is legyenek?

Milón lelki nagyságáról is szól a történet. Hogyan segítette ki bajba került társait?

Milónról azt is tudjuk, hogy Püthagorasz, a neves filozófus, matematikus tanítványa volt, és könyvet is írt a fizikáról. Ráadásul szépen énekelt, és hangszeren is játszott. Forrás

Mi tanulhatunk Milóntól? Miben érdemes a példáját követni?

Az ókori Görögországban arra törekedtek, hogy a test és a lélek, a szép és a jó összhangban legyen. Azokat az embereket becsülték nagyra, akik erősek, edzettek és egyúttal okosak, műveltek, sőt nemes lelkűek is voltak. Ezt fejezi ki a kalokagathia eszménye (kalosz = szép, agathos = jó, nemes), ami az emberi tökéletesség ókori görög ideálja volt.

A képen ökölvívókat ábrázoló ókori görög váza
(123RF)

Készítsenek a gyerekek személyre szabott „edzéstervet” a kalokagathia jegyében: Személyesen mi mindent kell fejleszteniük, hogy hasonlítsanak a görög eszményképre. A fizikai, lelki és szellemi fejlődésre egyaránt figyeljenek oda.

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.

Az első tizedfizető

2024-09-03/Kategória: Napi áhítat

1Móz 14,18–20

A Bibliában van egy különös személy, akiről igen keveset tudunk, jobbára csak a nevét, s hogy Ábrahám tizedet fizetett neki a hadizsákmányból. Ez az ember Sálem királya (feltehetően Jeruzsálem korábbi neve, Sálem = békesség), s a Felséges Isten papja. Neve is jelképes: Melkisédek = igazság királya. Papi rend még nem lévén – hiszen csak Áronnal kezdődik el a papság, mintegy 600 év múlva, ez a személy egy Istentől rendelt papság letéteményese. Amit maga a Biblia magyaráz így, mikor a Zsidókhoz írt levélben Jézus származását, papságát nem az Áronéból vezeti le, hanem Melkisédek rendje szerint. Tehát Isten különös kiválasztása, s nem a születés alapján (Zsid 7).

Melkisédek kenyeret és bort visz Ábrahámnak, mintha az úrvacsora megelőlegezése lenne ez is. S Ábrahám tizedet fizet neki. Sem előtte, sem utána nem tudunk arról, hogy bármi közük lett volna egymáshoz, valamiféle alárendeltségben – csak annyit tudunk, hogy az ősatya volt az első tizedfizető.

Nálunk az ifiben volt egy tizedfizető kassza, amelyből közösen adakoztunk bizonyos célokra. Igen hasznosnak láttuk, mert közösen sokkal többet tudtunk adni, s így eleve másokat szolgált a tizedünk.

A szegény, aki semmire sem vágyik, birtokában van a legnagyobb kincsnek: magamagának. A gazdag, aki eped valami után, nyomorult rabszolga.

A. France

Isten parancsolata az anyagiakról

2024-09-02/Kategória: Napi áhítat

Mt 22,15–22

A lopás bűn. Ezt mindnyájan elismerjük. Csak nehezen alkalmazzuk magunkra, s az élethelyzeteinkre, hogy mi is a lopás. Ezért most olyan igék alapján gondolkodunk, amelyek első hallásra nem tartoznak a lopás kategóriájába, s mégis oda valók.

Ilyen az „Isten meglopása”. Amink van, nem a miénk. Isten előtt csupán sáfárok vagyunk: sáfár = vagyongondozó. Mindent kaptunk, s a végén el is kell majd számolnunk vele. Ő csak annyit kér közben, hogy adjuk meg „Istennek, ami az Istené”. Mit jelent ez? Isten olyan mértéket szabott, mely – ha odaszánjuk –, könnyen elviselhető: ez a tized (5Móz 14,22–29). Mindenből tizedet kér. Javakból, időből, minden gazdagságunkból.

A tizedfizetés módja, hogy az a pénz teljesen az Úr céljaira használódik. Nem magunknak veszünk rajta valamit, hanem mindezzel szolgálunk. Másokat ajándékozunk meg, vagy a perselybe dobunk többet céladományként, elajándékozzuk a ruháinkat, igét írunk minden osztálytársunknak évkezdésre… A lényeg az, hogy Istent dicsőítse az adományunk, s ne nekünk legyenek hálásak érte.

Egy szó, egy fillér, egy kézszorítás, ha áld, ha segít, ha szolgál, drágább kincs minden diadémnál…

Ravasz László

Naplopók

2024-09-01/Kategória: Napi áhítat

Péld 13,4

Így tanév kezdetén az embernek nem sok kedve van a tanuláshoz. Jól esett a nyár pihenése, s nehéz felvenni az új ritmust. Mindnyájan tudjuk, mit kell tenni, mégis nehezen kezdünk bele.

A Példabeszédek könyve sokszor tárgyalja a lustaság kérdéskörét. Nem véletlen, hogy a magyarban a lustát naplopónak is nevezik, mert valóban lop, aki nem teszi a dolgát. Meglopja magát, s ez ostobaság, de meglopja a többieket is, hiszen az ő mozgásukat sem viszi előbbre, s ez már gonoszságnak számít.

Érdemes ezt az évet most másként elkezdeni: ha végiggondoljuk, mit kell tennünk, ne halogassuk a véghezvitelt, hanem azonnal lássunk hozzá. Meg fogjuk látni, hogy a bölcsesség könyvének ismét igaza van: a lelkünk fog bővelkedni. Hányszor megtapasztaltuk már, hogy csak elkezdeni nehéz, s utána nagyon jó érzés, ha az ember megtehetett valamit.

Ne késlekedjünk hát! Fogjunk hozzá most!

Egy fiatalember megjegyezése elgondolkodtatott: „A keresztyének vagy ostobák, vagy gonoszak. Ha ugyanis igaz, hogy Krisztus mindenható, élő Úr, akkor hogy nézhetik azt a sok embert, aki még nem tért meg! Csak, ha gonoszak. Ha pedig nem igaz, hogy Krisztus él, akkor ostobák, hogy elhiszik!” Nem csak a lustaságunk van itt is a háttérben?

Minden ember iránti szeretet

2024-08-31/Kategória: Napi áhítat

1Pt 3,8–17

Ismét egy igen nagy lépés, ha valaki már nemcsak azokat tudja szeretni, akik őt szeretik, hanem mindenkit, bárkit: samaritánust és ellenséget egyaránt. A szomszédot, a lehetetlen levélkézbesítőt, a csalót, a gyilkost, a hatalmaskodót, mindenkit. Azt tapasztaltam, hogy ezt az állapotot csak a nagyon hűségesek érik el. Ők valóban „ehető kenyérré” váltak mások számára. Nem is féltik magukat, hiszen ők már régen nincsenek. Nem sajnálják az időt, nem sajnálják a pénzüket, mert mindenük Istené, mert semmijük sincsen. Ők Krisztus kinyújtott keze, megvalósult élete közöttünk.

Péter mindkét levele ezért szól. Hogy akik épp „sülésben” vannak, azok el ne keseredjenek, mert alakul bennük a lényeg. A megszentelt élet, a krisztusi valóság.

A cél a minden ember iránti szeretet. Ne elégedjünk meg kevesebbel, s engedjük Istennek, hogy úgy formálja ezt bennünk, ahogyan jónak látja.

Eddig lehet eljutni. El lehet eddig jutni? Isten kegyelméből igen. A figyelmeztetéstől: „Ne paráználkodj”, az ígéretig: „Nem fogsz paráználkodni!” Hűséges leszel. Így lesz a házasság szeretet-közössége valóban mintája az Istennel való szeretet-közösségnek.

Csak az a fő, hogy áhítatod tetté, hited szeretetté váljék, teljesen, maradék nélkül, mint ahogyan az olvadt érc siet az előre elkészített formába, hogy mindenestől haranggá váljék. Mert ami megmarad belőle, az salak lesz, de ami beleömlik a formába, az megcsendül a magasságban.

Ravasz László

Testvérszeretet

2024-08-30/Kategória: Napi áhítat

ApCsel 11,15–17

A szeretet bármilyen formája csak akkor kezd alakulni, ha az eddig elmondottak már végbementek bennünk. Ó, milyen türelmetlenek vagyunk, amikor állandóan számon kérjük egymáson! Pedig mi sem adjuk, csak hát olyan jól esne kapni a másiktól.

A szeretet nagyon idő-, ember-, ötletigényes. Vegyük komolyan, ahhoz, hogy legalább a testvéreink, családtagjaink felé megszülessen a valódi szeretet, ennyi mindenen kell keresztülmenni. A többi szeretet csak rövid távú, elmúlik, megfogyatkozik, amint a lelkesedés csappan, vagy a másik a lábunkra lép, esetleg nem úgy tesz, ahogy vártuk tőle.

Péter beszámol Isten ajtónyitásáról. Szeretet a pogányok felé, bizalom az ő megtérésük iránt. Nem könnyű lépések. Péter egyszerinek minősíthetné, ha nem kellene elmondania, így viszont lehetőség nyílik arra, hogy kibontakozhasson benne, s valóban testvérnek lássa azokat, akikről semmit jót sem tartott előtte.

A lisztet begyúrják, többféle anyag kelesztésében válik így ehetővé. Bár néha ragadós még, nehezen bontakozik, várni kell vele, s még ki is kell majd sütni. Sok-sok gyúráson megyünk át mindnyájan, mire a közösségünkön belül szeretet születik.

A házasság gyúrásában a két fél valóban szinte testvérré formálódik. Az évtizedek során vonásaik is hasonlítani kezdenek egymásra. Félszavakból értik egymást, szövetségük szétszakíthatatlan.

Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell válnia. Lehet az egy tekintet, egy kézszorítás, egy futó bocsánatkérés, egy apró szívesség…

Ravasz László

Kegyesség

2024-08-29/Kategória: Napi áhítat

ApCsel 10,34–35

Az ember úgy gondolná, hogy a kegyesség vagy istenfélelem előbb alakul ki. Nagyon sok mindent át kell ahhoz élni, hogy valakiben valóban legyen istenfélelem. Miért van erre szükség? Hogy az életről megváltozzék a látása. Ez az istenfélelem ugyanis számít Istenre. Pont azért fél, mert tudja, hogy kicsoda Ő. Ezt úgy is megtapasztalhatjuk, hogy valamilyen feladatot kapunk, s abban képtelenek vagyunk megállni. Újabb és újabb magunkról alkotott tévhiteknek kell rombadőlniük. Akárcsak a házasságban.

Péternek sem volt ez egyszerű. Mindent otthagyni, amit igaznak tartott, s ami őt eddig tartotta. Megnyitni a törvény ajtaját az evangélium előtt. Zsidóként egy pogányt meglátogatni, őt testvérnek fogadni. Ezért olyan nagy az előkészítés is: látomással, angyali szóval. És kétfelől történik, hiszen Kornéliuszban és Péterben egyaránt sok mindennek meg kell változni, hogy a találkozás megtörténhessen. De megszületik bennük. Kegyessé válnak, akik Isten félelmében elfogadják egymást.

Mint az őrlésnél a búza. Minden megváltozik benne: állaga, színe, íze. Liszt lesz belőle. Ha ebben az állapotban találkozunk egy keresztyénnel, az nem biztos, hogy kellemes lesz. A „liszt” még nem ehető, csak lehetőség arra… Ám a következő lépéshez ez az állapot szükséges.

A rosszak a jókból élnek, ez az ítéletük és a kegyelmük; a jók a rosszakat megtartják és felszabadítják, ez az ő jutalmuk és méltóságuk.

Ravasz László

7-2. Mozgás korlátozva

2024-08-28/Kategória: Az olimpia lángja, Vakáció

Képforrás: 123RF

Bibliai történet: 3Mózes 19,18; 2Sámuel 4,4; 9; 1Krónika 8,33–40; Máté 7,12; Lukács 10,25–37
Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos, önismereti
Tevékenység: Bibliai történet megismerése: Mefíbóset a király asztalánál; beharangozó a paralimpiához; korlátozott testhelyzetben végzett mozgásgyakorlatok, labdadobó és kidobó játék mozgáskorlátozó büntetésekkel

Micsoda a te szolgád? (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos)

Az esélyegyenlőség gyakorlása, hogy a fogyatékos emberekre is odafigyelünk, korlátozott képességeik figyelembevétele mellett elfogadjuk őket teljes értékű emberként. Erre is találunk példát a Bibliában, hiszen Mefíbóset, Dávid barátjának, Jónátánnak a fia ötéves korában mindkét lábára megsántult (2Sámuel 4,4). Dávid később, miután megvívta harcát Saul háza népével, és király lett, Mefíbósetet magához emelte, és visszaadta neki nagyapja, Saul minden földbirtokát. Szolgákat is kapott, akik a birtokot művelték, maga pedig a király asztalánál étkezett (2Sámuel 9). Mefíbósetnek fia is született, Míká, akinek utódai népes családdá növekedtek (1Krónika 8,33–40).

Meséljük el a történetet a gyerekeknek, akik figyeljék meg Dávid és Mefíbóset szavait: Melyikük hogyan értékeli az elesett, béna ember helyzetét? Mi lett a gyümölcse annak, hogy Mefíbóset visszanyerte emberi méltóságát?

Paralimpiák (Kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos, verbális-nyelvi)

Fair play szabály, az esélyegyenlőség gyakorlása a modern időkben, hogy a fogyatékos embereknek is rendeznek sportversenyeket, ahol azonos feltételek mellett összemérhetik erejüket, ügyességüket, gyorsaságukat stb. Az úgynevezett parasportolók számára az olimpia után az olimpia városában rendezik meg a paralimpia nevű világversenyt, ahol 22 sportágban, fogyatékosságuk szerinti kategóriákban versenyezhetnek. A figyelem, a megbecsülés és anyagi elismerés sajnos töredéke az egészséges sportolókénak, mégis több annál, mint amit Mefíbóset megfogalmazott magáról: „olyan vagyok, mint a döglött kutya” (2Sámuel 9,8).
Az idei paralimpia augusztus 28-án kezdődik Párizsban, ahol 68 versenyszámban indulnak magyar sportolók. Megérdemlik a figyelmünket.

Kép: 123RF

Három évvel ezelőtt, Tokióban hét magyar sportoló lett paralimpiai bajnok. Köztük volt Pap Bianka, aki 100 méteres hátúszásban nyert aranyérmet, s további két ezüstérmet is szerzett. Bianka korábban síbalesetben sérült meg, nem akart összeforrni a sípcsontja. Az orvosok javaslatára kezdett el úszni, és már 16 évesen kijutott a Rio de Janeiro-i paralimpiára, ahol 100 méter háton ezüst, 200 méter vegyes úszásban bronzérmet nyert. Az idei paralimpián Bianka öt versenyszámban indul. A 24 éves sportoló előtt még számos lehetőség nyílik a sikerre, de a legnagyobb sikert, az emberi méltóságot már így is megnyerte.

Forrás

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.

Állhatatosság

2024-08-28/Kategória: Napi áhítat

ApCsel 9,40–41

Amikor valaki a házához gerendát keresett, felvitték a hegytetőre, hogy onnan vágjon ki fát – mert azokat megedzette a szél, így jobban bírják a terhet. Más fát nem érdemes gerendának használni!

A próbák és kísértések között az emberről nagyon nehezen válik le a fölösleg, a sallang. Ahogyan a búzáról kemény csépléssel kell leválasztani a héját. Ez is Isten szeretet-iskolájának része.

Péter életében is sokféle lehetőség kínálkozott arra, hogy Krisztus nevében járhasson és cselekedhessen. Így lett állhatatossá, s ahogy olvashatjuk a mai igében, már a haláleset sem rémítette meg, hanem imádkozott és szólt: „Tábita, kelj fel!” Hiszen maga Jézus ígérte tanítványainak, hogy nagy dolgokat fognak cselekedni.

Egy ilyen helyzetben mi hogyan viselkednénk? Számunkra milyen próbatételt jelentene ez? Ki mernénk mondani egy halott ember felett e szavakat? Nem úgy, hogy „hátha bejön”, hanem Krisztusba vetett hittel, bizonyossággal!

Tudnunk kell, hogy az ilyen csodák mindig jelek. Az örökélet mindent „meggyógyító” előjelei. A tanítványok hitük megerősítésére kapták. De ha ma valahol szükség van rá, ugyanúgy lehetséges bármelyik csoda. Ez mindig Isten cselekvésén és az ember engedelmességén múlik. Legyünk azért állhatatosak a hitben, s ne rémüljünk meg a próbák között!

Egy király legkedvesebb lovagjának azt parancsolta, amikor csatába indultak, hogy őrizzen meg egy rózsatövet. Dúlt a harc, de ő nem mozdulhatott. A csata után hazafelé lovagolva a király nagy örömmel üdvözölte a „megőrzött lovagot”. A lovag őrizte a rózsát, vagy a rózsa a lovagot?

Ravasz László