Üzenet — Téma:
* A termés a gazdát illeti.
* Ne vesd meg Krisztust!
Előzmények:
A nép vezetői Jézus hatalmának eredetét firtatták. Viszontkérdésében Jézus rámutatott arra, hogy ők Keresztelő Jánost is elutasították. Majd három példázatot mondott el. A két testvérről szólót az előző leckében tárgyaltuk. Most a második példázat következik: a gonosz szőlőművesekről.
Példázat:
Volt egy gazda, aki (új) szőlőt ültetett. Kerítéssel* vette körül. Borsajtót* ásott. Majd őrtornyot* épített. Amikor minden elkészült, bérbe adta* munkásoknak* a szőlőt, és idegenbe távozott.
Mikor elérkezett a szüret ideje*, a gazda elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.
Mit tettek ekkor a munkások? Az egyik szolgát megverték, és üres kézzel küldték vissza. A másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.
A gazda ismét szolgákat küldött, többet az előző háromnál. A szőlőművesek velük is ugyanazt cselekedték, mint az előzőekkel.
Végül azt mondta a szőlő gazdája: „Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni (azaz „kímélni”).”
De mikor a munkások meglátták, hogy a fiú jön, így szóltak maguk közt: „Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!” Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.
„Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?” — kérdezte az Úr Jézus a főpapoktól és írástudóktól.
Azok így feleltek: „Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja, akik megadják a termést a maga idejében.” Nagyon jól tudták, hogy Jézus ebben a példázatban róluk beszélt.
Az Úr Jézus aztán így folytatta: „Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek (azaz alkalmatlannak minősítettek), az lett a sarokkő*, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.” (vö. Zsolt 118,22-23*) Majd megsemmisítő ítélet következik: „Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.” Végül azt mondta nekik: „És aki erre a kőre esik, összezfiz7a magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” Az önigazult zsidók felháborodásukban és dühükben keresték az alkalmat, hogy Jézust elfogják, de féltek a néptől, mely Őt prófétának tartotta.
Néhány megjegyzés a példázathoz:
A szőlő már az Ézs 5,1-7-ben („Dal a terméketlen szőlőről”) Izráel és Júda jelképe. Az Úr védő kerítést vont Izráel köré: „Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 147,20).
A szőlőművesek (bérlők) a példázatban Izráel népe. (Lásd a Megjegyzéseket!)
Izráellel az Úr szövetséget kötött, ahogy a gazda a szőlőművesekkel. „Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek.” (Zsolt 147,19)
„Amikor elérkezett a szüret ideje.”
Ez az idő az „idők teljességé”-nek képe. Most, hogy az Úr Jézus a Földre jött, Izráelnek be kellene szolgáltatnia a „szerződésben” megígért termést. Gondolunk itt arra, amivel Keresztelő János néhány évvel azelőtt kezdte szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”, mert „kiáltó hangja szól a pusztában” arról, akiről Ézsaiás próféta beszélt, az Isten Fiáról. (Mt 3,2-3) „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” (Mt 3,8)
A termésért jelentkező szolgák a néphez küldött próféták. Isteni megbízásukat a zsidóság nem fogadta el, sokat meg is öltek (lásd Zsid 11,36-38; más utalások: 2Krón 36,15-16; Neh 9,26; Mt 23,31.37; ApCsel 7,52). A nép vezetői Keresztelő Jánost sem tekintették prófétának.
A vezetők irigykedtek Jézusra a népre gyakorolt befolyása miatt. Olyanok voltak, mint a szőlőművesek, akik megölték a fiút, hogy az örökséget megszerezzék. Ugyanígy szívesen megölték volna Jézust, hogy megőrizzék befolyásukat a népre. Bár ők arra hivatkoztak, hogy ezzel mentik meg a népet a rómaiaktól (Jn 11,48.50; 285. lecke), valójában elutasították, mert nem ilyen Messiást vártak.
A példázatbeli fiúval az Úr Jézus önmagára célzott. Az Ézs 53 leírja, mit fognak cselekedni az Isten Fiával. Egyúttal gazdag ígéretet is találunk ott mindazok számára, akik hisznek benne: „De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele.” (Ézs 53,10)
A bérlők azt gondolták, hogy az örökséget birtokukba vehetik, ha a fiú már nem él. Ennek persze semmi alapja sincs. Ugyanis a gazda maradt a tulajdonos! Ugyanígy Isten és Fia gyűlölői se gondolják, hogy a világot hatalmukba keríthetik, és az Úr Jézust „holttá nyilváníthatják”.
A főpapok és írástudók magukra mondják ki az ítéletet. A szőlőt más munkások kapják meg, akik szüret idején beszolgáltatják a termésből a gazdának a neki járó részt.
A „más munkások”-kal Jézus mind a zsidó, mind a pogányok közül való hívőkre utalt. Vigyázzunk tehát, nem arról van itt szó, hogy Isten országa általában a zsidóktól elvétetik. Pünkösdtől kezdve mindig tértek meg zsidók.
A sarokkő Krisztust megvetették: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott… megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3)
„A bűnösök közt adtak sírt neki…” (Ézs 53,9) Ahogy a példázatbeli fiút a szőlőn kívül gyilkolták meg, úgy Krisztus Jeruzsálemen kívül halt meg a kereszten, mint egy gonosztevő (lásd a 311., 312. leckéket).
A kőre esés és az azon való összezúzódás példáját gyakran így magyarázzák: A megvetett kő (Krisztus) a földön fekszik. Ez Krisztus megaláztatásának képe. Erre esnek, akik Őt elutasították, megvetették, s a kő elpusztítja őket.
„Akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja”, azaz Krisztus, amikor ítélni jön, elpusztítja ellenségeit. (Gondoljunk Nebukadneccar álmára, melyben a hegyről egy kő zuhant le, és szétmorzsolta a szobrot — Dán 2,34-35; 185. lecke).
Jegyzetek:
Kerítés — Kőből rakott fal, mely védi a szőlőt a tolvajoktól. Sok déli és keleti országban megtalálható.
Borsajtó — Sziklába vésett két medence: a felsőben taposták a szőlőfürtöket, az alsóban gyűlt össze a must.
Őrtorony — Pajta lakószobával, ahol szerszámokat tartottak, és ott szálltak meg a munkások is. Mivel kiemelkedett a szőlőből, őrtornyul is szolgált, ahonnan a tolvajokat észre lehetett venni. A példázatbeli szőlőmunkások tehát a szolgákat és a gazda fiát már messziről meglátták, és eltervezhették vesztüket.
Bérbe adás — Abban az időben szokás volt a szőlőt bérbe adni. A bérlőknek az idény végén természetben (szőlő vagy bor) kellett a bért kifizetni. Régi források szerint ez volt a szokás Egyiptomban is (vő. 1Móz 47,23-24).
Szőlőművesek — A szőlőt művelték, leszüretelték, kipréselték, őrizték, és a termés egy részét évente beszolgáltatták a tulajdonosnak.
A szüret ideje — A fiatal szőlő az ötödik évtől kezd teremni.
Sarokkő — A keleti épület legfontosabb része volta sarokkő. A falak nagy kimetszett köveit úgy rakták össze, hogy súlyuk azon az egy erős kövön nyugodott. A jó sarokkő kiválasztása szakmunka volt.
Zsolt 118,22-23 — Természetesen jól ismerték az úgynevezett messiási zsoltárt. Ebben szerepel a „hozsanna” szó is (25. v.), melyet Jézus jeruzsálemi bevonulásakor kiáltottak (lásd 291. lecke).
Ezt a textust idézi Péter a nagytanács előtt (ApCsel 4,11) és az 1Pét 2,7-ben.
Énekek:
Református énekeskönyv: 81:9-17; 118:11; 147:10; 165:4; 486:1.4
Jertek, énekeljünk: 101:1; 186
Harangszó: 40:4; 41; 43
Dicsérjétek az Urat!: 63; 92:2; 98:2-4
Erőm és énekem az Úr: 121:3-4; 129; 139
Megjegyzések:
A szőlőművesek (a szerkesztő megjegyzése) — Kik a szőlőművesek? Erre a kérdésre számos bibliamagyarázó más választ ad, mint a szerző, a gyerekeknek szóló feladatokat is ezekre a magyarázatokra építettük.
„A képanyag (Izráel = szőlőskert, Ézs 5,1kk) ősi. Itt annyiban bővül, hogy a példázat második fele a szőlő bérlőiről beszél: ezek itt csak a nép vezetőit jelenthetik.” (Dr. Varga Zsigmond In: Jubileumi kommentár. Kálvin, Bp, 1995,111/33. o.) „A szőlőskert Izrael. Ézs 5,1 gyönyörűen lefesti, milyen csodálatosan rendezte be Isten ezt a drága szőlőskertet. Azután rábízta a szőlőművesekre, ezek Izrael népének hivatalos vezetői, a nagy szinedrium, a főpapok és írástudók, azzal, hogy gazdálkodásuk gazdag gyümölcsét áldozatban, jócselekedetben, abódá[= szolgálat]-ban szolgáltassák be az Ő dicsőségére. De a szőlőmunkások a maguk hasznára dolgoztak, és a Gazdának semmi sem jutott.” (Ravasz László: Az újszövetség magyarázata. Kálvin, Bp, 1991, 1/184. o.) „A szőlő megmunkálásáról a nép vezetőinek kellett gondoskodni. De ők nem voltak hajlandók elismerni a tulajdonos hatalmi jogát felettük, és rosszul bántak Isten hírvivőivel és prófétáival. Végül még Fiát, Jézus Krisztust is megölték…” (John F. Walvoord / Roy B. Zuck: A Biblia ismerete — kommentársorozat. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Bp, 1997, VI/92. o.) „Jézus példázata nem mond egyetemleges ítéletet. Nem beszél egész Izráel elvetéséről, hanem azokról a szőlőmunkásokról, akik ellene fordultak. Ennek alapján kell korrigálni azt az elterjedt hamis nézetet, hogy Jézus ítéletet mondott egész Izráel felett.” (Dr. Prőhle Károly: Lukács evangéliuma — fordítás és magyarázat. Evangélikus Sajtóosztály, Bp, 1991, 298. o.)
Gyümölcsöket beszolgáltatni — Reánk vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a hit és hála gyümölcseit kell az Úrnak beszolgáltatnunk, hisz egész életünk az Övé. Ezzel megmutatjuk, hogy meg akarjuk tartani Isten velünk kötött szövetségét.
Ne vesd meg Krisztust — azzal, hogy nem fogadod el Megváltódnak! Enélkül senki sem üdvözülhet: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz” (ApCsel 16,31).
Aki Őt megveti, azt a „Sarokkő” szétmorzsolja.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
- Feladatok, megbízások; azok teljesítése és nem teljesítése. (***)
- Bérbeadás, bérleti díj, szerződés és szerződésszegés a mindennapi életben. Írásbeli megállapodás készítése a csoporttal. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
- Szőlőbeli élmények megfogalmazása szóban és/vagy írásban. (**
- Szőlőhöz kapcsolódó szólások és azok jelentése. (**)
- Móra Ferenc: Szóló szőlő c. elbeszélésének elolvasása és megbeszélése. (**)
- Kreatív szövegalkotás: a szőlő panasza és hálája a bibliai példázathoz kapcsolódva. (**)
- A bibliai példázathoz kapcsolódó párbeszédek megfogalmazása írásban. Szerepjáték a párbeszédek felhasználásával. (***)
- Beszélgetés Győri József: Szőlőben c. verse alapján. (***)
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat
- A szőlőnövény jellemzői, a szőlőművelés munkái. A témához kapcsolódó képek gyűjtése (faliújság, tabló készítése). (**)
- Adatok, képek gyűjtése a szőlőművelésről és bortermelésről: a szőlő fejlődésének feltételei, szőlőtermő vidékek és országok, szőlő- és borfajták, borkészítés. (***)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
- Papírmunka: szőlőskert modelljének elkészítése csoportmunkában. (**)
- Forma- és színtanulmányok: a szőlő levele, termése. (***)
- A szőlőmotívum felhasználása képeslap, meghívó, könyvjelző stb. tervezésében. (***)
- Rajz, fotó készítése szőlőskertről, szőlőbeli élményről. (***)
Vázlat:
gazda
új szőlő
– kerítés
– borsajtó
– őrtorony
bérbe adás – szőlőművesek (bérlők)
külföld
termés beszolgáltatása helyett
– megverik vagy megölik a szolgákat
– megölik a fiút
a szőlőművesek megölése
a szőlő másoké
a sarokkő – Jézus Krisztus – megvetése
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
304. Jézus búcsút vesz a tanítványaitól; főpapi imádság
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet -Téma:
* Krisztusban teremhetünk sok gyümölcsöt.
* Krisztus szeretete azt jelenti, életét adja övéiért.
* Krisztus követői egyek legyenek!
Előzmények:
Az Úr Jézus elrendelte az úrvacsorát. Majd figyelmeztette Pétert, hogy még azon az éjszakán meg fogja tagadni Őt.
Történet:
A Jn 14-17 részeiben olvassuk Jézus tanítványaihoz intézett búcsúszavait.
E beszédeket több kis szakaszra bontottuk. A válogatott szakaszok célja, hogy egy-egy tanítás jobban a gyerekek szívébe vésődjön. Kiemelten tárgyalhatjuk az igazi szőlőtő példázatát.
János 14
Jézus a visszamaradó tanítványokat bátorítja, és egy pillantást enged a jövőbe: meg fog halni, de fel is támad! (2-3. vers)
János 15
– Jézus: az igazi szőlőtő; az Atya Isten: a földműves, aki szüntelen munkálkodik (vö. Jn 5,17). (Az Ószövetségben a szőlő képe Izráelt jelenti. Lásd: Zsolt 80,9; Ézs 5,1-7; Jer 2,21; Ez 15,2; Hós 10,1. Újszövetségi példa: Mt 21,33-41 és párhuzamos helyei; 295. lecke.)
– Eltávolítani a nem-termő vesszőket, a termőket pedig megtisztítani (mindazzal, ami nem jó, ki vele).
– A Krisztus-szőlőtőn maradni, különben nincs gyümölcs. Belőle fakad minden éltető erő. Valójában Ő termi a gyümölcsöt, mely kedves Isten előtt.
– Aki hisz Krisztusban, aki hallgatja szavát, általa mindent megtehet.
– Az Atya dicsőíttetik, ha te Jézus követője vagy, mert akkor fogsz sok gyümölcsöt teremni.
– „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.”
– Jézus szeretetében maradni = megtartani parancsolatait: „úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”. (Vö. Jn 13,34; 303. lecke)
– Jézus szeretete: életét adja barátaiért.
„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” „Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.”
János 16
„Jobb nektek, ha én elmegyek: mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” (7. v.) Feladata: „amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” (8. v.)
A tanítványság gyakran jár nyomorúsággal, de „bízzatok: én legyőztem a világot” (33. v.). Micsoda vigasztalás ez minden hívőnek!
János 17: a főpapi imádság
Az Úr Jézus ezután imádkozott mennyei Atyjához. Imádkozott a tanítványaiért is, ahogy egy apa a családjáért, s ahogyan egy főpap az illatáldozati oltárnál.
– „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Károli)
– őket az Atya a Fiúnak adta
– ők megőrizték Isten igéjét
– megvallották, hogy Ő az Atyától jött, és az Atya küldte
– Jézus értük imádkozik, nem a világért
– őrizze meg őket a gonosztól
– szentelje meg őket igazságával
– elküldte őket a világba, ahogyan az Atya küldte el a Fiút
– imádság azokért, akik a prédikálásukra hisznek Jézusban
– ima azért, hogy egyek legyenek, mint ahogy az Atya és a Fiú egy
– a világ így fogja elhinni, hogy az Atya küldte a Fiút
– meglássák Jézus dicsőségét a mennyben
– osztozzanak vele dicsőségében és szeretetében
Jegyzet:
Pártfogó — Görög eredetije: paraklétosz. Köznapi jelentése: szószóló, közbenjáró, ügyvéd. János evangéliuma minden esetben (Jn 14,16.26; 15,26; 16,7) Isten Szentlelkét jelöli vele. Károli Vigasztalóként fordítja.
Teljes összhangban áll Jézus Krisztussal, mintegy az Ő munkáját folytatja Jézus mennybemenetele után. Funkciói is jézusiak: az Atyától jön, bizonyságot tesz (Jézus kijelentését mondja tovább), megítéli a világot.
Énekek:
Református énekeskönyv: 1; 110:4; 133; 395; 411:1; 492:4
Jertek, énekeljünk 129; 141; 160; 182; 197
Harangszó: 38; 50
Dicsérjétek az Urat!: 52; 59; 67; 92:2; 150; 153:1-2
Erőm és énekem az Úr: 14:1; 29; 34; 59; 67; 127
Megjegyzések:
Krisztusban maradni — Csak az igazi, életadó kapcsolat vezet „gyümölcsterméshez”. Ha Jézusból, a szőlőtőből táplálkozunk, nem szárad ki az életünk, s nem leszünk értéktelen, eldobandó venyige.
Krisztusnak övéi iránti szeretete — Hangsúlyos e részekben az Úr Jézus követői iránti szeretete. Jézus szeretete átfog ma is mindenkit, aki Őbenne hisz. Ugyanakkor az egymás iránti szeretetre is kötelez: csak így tudunk megmaradni az Ő szeretetében.
Eggyé lenni — Jézus egységet kér az övéi között, s Ő maga is egy akar velük lenni. Az igazi szeretet vágyakozik az egységre, ami meggyőző jel a világ számára. Ahol egység uralkodik, ott nincs a sátánnak zsákmánya Krisztus gyülekezetében.
Példaképül lenni — Tetteink, szavaink, egész gondolkodásunk Őrá mutasson! Vele, belőle erőt merítve lehetünk példaképek. A világ erről láthatja meg, hogy tőle vagyunk.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Technika
Vázlat:
Jézus búcsúzik tanítványaitól
az igazi szőlőtő példázata
a Pártfogó = Szentlélek ígérete
főpapi imádság
365/304. Jézus búcsút vesz a tanítványaitól; főpapi imádság – tanári segédlet és feladatlapok egyben
303. Az úrvacsora szereztetése; Péter jövendő tagadása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Az úrvacsora Jézus áldozatára emlékeztet.
* „Egymást szeressétek.”
* Nem tagadhatom meg a barátomat.
Előzmények:
Az Úr Jézus és a tanítványok együtt fogyasztották a páskavacsorát. Jézus megmosta tanítványai lábát. Jelezte, hogy ki fogja elárulni. Júdás eltávozott.
Történet:
A páskavacsorát egy olyan esemény szakította félbe, ami a tanítványoknak és később minden hívőnek nagyon fontos lett.
Az Úr Jézus megáldotta a kenyeret, megtörte, és a tanítványainak adta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
A tanítványok később értették meg, mire utalt Mesterük. Teste szenvedésében értük — és minden hívőért — megtöretik, mint most e kenyér. („Pedig ami vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.” — Ézs 53,5)
Aztán egy boroskelyhet emelt fel az asztalról, szintén hálát adva, s e szavakkal adta tovább: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában*.”
Jézus arról beszél itt, hogy szenvedése által lehet része övéinek az üdvösségben, csak így lehet sokaknak bűnbocsánata. Szenvedésével az ő büntetésüket hordozza. („0:5 bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg.” — Ézs 53,5; vö. Jer 31,31-34; 1Kor 11,25; 2Kor 3,6; Zsid 8,8-13).
Szenvedése már egészen közel van. Ezt világossá akarta tenni tanítványai előtt. Most fog megtörténni, ami a teremtés előtt már elhatároztatott: az ember Fia, Jézus Krisztus szenved és meghal az övéiért. Ezért mondja a tizenegynek: „Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték őbenne. Ha megdicsőítteték őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.” (Károli) Az az Atya akarata, hogy Ő szenvedjen és meghaljon. És az Úr Jézus azon az úton fog menni, még ha tudja is, hogy nehéz út lesz. De Ő és az Atya egy — hányszor is hallották ezt a tanítványok tőle! —, ezért nem habozik engedelmeskedni. A tanítványok viszont most nem követhetik oda, ahova Ő megy: a halálba.
Ezt követően a tanítványok arról tárgyaltak, ki a legnagyobb. Érthetetlen, hogy ebben a szent órában ilyennel foglalkoztak! Jézus így felelt erre: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, minta legkisebb… Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Én pedig olyan vagyok köztetek, mint aki szolgál.”
Ezután a hatalmas jövendőről beszélt, ami a tanítványokra következik: „Én rátok hagyom a királyságot (tehát rendelkezik vele), ahogyan az én Atyám rámhagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.” (Vö. 1Kor 15,25 és Jel 11,15)
Jézus új feltételt szabott tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
A páskavacsorát dicséret éneklésével zárták le. Elénekelték a 115-118. zsoltárokat. (A második pohárnál a dicséret első részét, a Halleluját éneklik: Zsolt 113 és 114.)
Majd a tanítványokkal elindult Jézus az Olajfák hegyére.
Még a vacsora vége előtt így figyelmeztette Jézus Pétert: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” Ez éppúgy figyelmeztetés volt, mint ígéret. Péter tiltakozott: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.
Ezután arra a jövendőre figyelmeztette Jézus a tanítványait, ami rájuk vár: „Akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. (Ézs 53,12) Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.” A tanítványoknak számolniuk kell ami, hogy üldözéssel és meneküléssel teli élet következik. Támadóik ellen fel kell fegyverkezniük.
Az Olajfák hegyére vezető úton Péter elgondolkozhatott Jézus szavain, hogy nem mehetnek oda, ahová Jézus megy. Meg is kérdezte: „Hova mégy?”
Jézus így felelt: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz.” Vagyis Péterre is szenvedések várnak*. Péter így válaszolt: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!” Ám az Úr Jézus jobban tudta: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.* (Zak 13,7) De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.”
Péter nem hallotta meg a feltámadás ígéretét. Méltatlankodva
mondta: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.”
Az Úr Jézus tudta, mi minden történik még ezen az éj szakán, és másodszor is figyelmeztette Pétert: „Bizony, mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Péter még mindig nem hitte. Egyre hajtogatta: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” S erről a többi tanítványok is így vélekedtek…
Jegyzetek:
Újra inni bort Isten Országában — Jézus valószínűleg a bárány vacsorájára célzott, mely a Jel 19,9-ben van leírva.
Péter szenvedései — Történelemírók tudósítanak róla, hogy Pétert Néró uralkodása idején Rómában megfeszítették; mégpedig a saját kérésére fejjel lefelé. Nem tartotta méltónak magát arra, hogy úgy haljon meg, mint Megváltója.
Zakariás 13,7b — Szó szerint: „Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” S tovább: „Még a bojtárokra is kezet emelek!”
Énekek:
Református énekeskönyv: 116:7-8; 118:1; 133; 184; 335:1-2; 440:7-11; 442:3-8; 448; 492:4
Jertek, énekeljünk• 116:1-2.4; 129; 131; 153; 196; 198:1.4-5
Harangszó: 9:1-3.7; 34; 38; 47
Dicsérjétek az Urat!: 14:3; 57; 67; 150; 155
Erőm és énekem az Úr: 21; 34; 57:3; 59; 95:1; 127
Megjegyzések:
Egymást szeretni — Az Úr Jézus új parancsolata: „szeressétek egymást!” Ez egyszerű feladatnak látszik, de a gyakorlatban semmi sem nehezebb, minta testvéri (felebaráti) szeretet ápolása. János apostol megismétli többek között az Un 2,7-ben, és azt írja, hogy ez a parancs kezdettől fogva volt, azaz valójában régi parancsolat. Jézus ezt a nagy parancsolat második részének nevezte, a tízparancsolat második részének: szeresd felebarátodat, mint magadat. A zsidó szabályok és életkörülmények e parancsolatot nagyrészt elerőtlenítették. Ezért beszél az Üdvözítő új parancsolatról. Bár eddig így szólt: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Most pedig „egymást” szeressétek, vagyis a szeretet kölcsönös legyen! Mekkora baj, ha a keresztyének nem tudják ezt a gyakorlatba átültetni! Joggal gúnyolhatják őket a környezetükben élő emberek.
A szent úrvacsora — Az úrvacsora elsősorban emlékezés. Hálaadással gondolunk Jézus kínhalálára, amit az Úr értünk és helyettünk szenvedett el. Az úrvacsorában Jézus van a középpontban. Asztalhoz szólítja a hívőket szenvedése és áldozata alapján.
Másodsorban az úrvacsora közösségi alkalom, ezt fejezi ki a közös étkezés. Mindazok, akik őszintén hisznek az Úr Jézusban és Őt szeretik, testvérként egymáshoz tartoznak, és együtt ünneplik megváltásukat.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Történelem
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika / Könyvtárhasználat
– pecsét, könyvjelző készítése papírból;
– úrasztali terítő, tál, kehely, valamint egy Újszövetség könyvborítójának tervezése rajzzal;
– úrvacsorai kehely formázása agyagból, gyurmából. (***)
Vázlat:
Páskavacsora — Úrvacsora
Jézus
kenyér — teste — emlékezetére
bor — vére — bűnök bocsánatára
tanítványok: Ki a legelső?
új parancsolat: egymást szeretni
figyelmeztetés Péternek
365/303. Az úrvacsora szereztetése; Péter jövendő tagadása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
302. A páskavacsora; A lábmosás; Jézus jelzi árulóját
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Jézus példája: a szolgáló élet.
* Az árulás: bűn.
Előzmények:
Júdás tudatta a nagytanáccsal, hogy pénzért kész a Mesterét elárulni. Megállapodtak a fizetségben, harminc ezüstben.
Történet:
Húsvét előtti csütörtök volt. A kovásztalan kenyerek ünnepe, a páska* elkezdődött. Eljött az ideje, hogy a Jeruzsálemben lévő ünnepi zarándokok elkészítsék a páskát. Az Úr Jézus tudta, eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyjához, pedig szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket — írja János (Jn 13,1). Azzal is tisztában volt, hogy Júdás el fogja Őt árulni.
A páska elkészítése
Jézus előreküldte Jeruzsálembe Pétert és Jánost, hogy a páskát készítsék el. A városban egy férfit kell majd követniük, aki vizeskorsót visz. Ez eléggé feltűnő, hiszen a vízhordást Izráelben az asszonyok végezték. Ahová a férfi bemegy, ott találnak egy emeleti termet, amit a ház tulajdonosa mutat majd meg nekik. Ott készítsék el a páskát.
Úgy is történt minden, ahogyan Jézus megmondta. Elkészítették a húsvéti vacsorát.
Estére megérkezett Jézus a többi tanítvánnyal. Vágyott erre a közös vacsorára, a páskabárány elfogyasztására, mielőtt szenvednie kell. Több alkalom nem lesz erre. De nem is lesz rá szükség, hiszen helyettes áldozatával a páskabárány fogyasztásának szertartása fölöslegessé válik.
A lábmosás
Minden elkészült: a páskabárány, a kovásztalan kenyér, a keserű füvekből készített szósz az asztalon. És volt ott egy korsó víz is, tállal, vászonkendővel. A társaság leheveredett az odakészített heverőkre (a kor étkezési szokásai* szerint). Ám valami mégis kimaradt…
Mivel szolga nem voltjelen, valakinek magára kellett vállalnia a lábmosást. Ki szolgáljon a többieknek? Jézus korábban tanította őket erre (Mt 20,26; 286. lecke): „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” De ez eszükbe sem jutott.
Az Úr Jézus fölkelt az asztaltól, levette felsőruháját, a vászonkendővel körülkötötte magát, vizet öntött a tálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát. A kendővel pedig megtörölte.
Péter azonban hevesen tiltakozott: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Ez lehetetlen!
Jézus azt válaszolta, hogy Péter ezt most még nem értheti. Valóban, különösen Péter fogja nagyon hamar felfedezni, mennyire szükséges megtisztulnia: még ugyanezen az éjszakán megtagadja Mesterét!
Péter továbbra is tiltakozott: „Az én lábamat nem mosod meg soha!”
„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Jézus válasza azt jelenti, hogy éppen ez a megtisztítás köt minket hozzá.
„Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” — mondta akkor Péter. A maga hirtelen módján így akarta kifejezni feltétlen ragaszkodását az Úrhoz.
„Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta.” Jézus azt mondta ezzel: Ha bűneid megbocsáttattak, tiszta vagy, de ha érintkezel a tisztátalan világgal, a lábad beszennyeződhet, és azt újra meg újra meg kell mosni.
Jézus azzal folytatta, hogy minden tanítvány tiszta, egy kivételével. A kivétel Júdás, aki nem a szívével, csupán értelmével választotta Jézust.
A lábmosással Jézus alázatosságból és felebaráti szeretetből adott példát. „Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” „Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.” Ha a tanítványok erre mindig figyelnek, és így cselekszenek, boldogok lesznek. Ami természetesen minden keresztyénre igaz.
Jézus jelzi árulóját
„Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát.” (3/ő. Zsolt 41,10) Júdás tettét ahhoz az engedetlen igavonó állatéhoz hasonlította Jézus, mely váratlanul kirúg a hátsó lábával. Vajon ki gondolta a többi tanítvány közül, hogy a látszólag hű, gondos pénztáros hamisnak, árulónak bizonyul? De az Úr Jézus tudta, figyelmeztette is tanítványait. A Jn 6,70-ben olvassuk: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.”
Jézus megrendülten mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, közületek egy elárul engem!”
Az áruló hallotta… Vajon meggondolja magát és visszariad?
A tanítványok egymásra tekintgettek. Nem tudták, kiről beszél az Úr. Megkérdezték sorra: „Én vagyok az, Uram?”
Júdás is megkérdezte: „Én vagyok az, Mester?”
„Te mondtad” — válaszolt Jézus. Nem leplezte le, de a figyelmes hallgatónak fél szó is elég… János, aki legközelebb volt Jézushoz, külön megkérdezte, kiről beszél.
Még konkrétabb a következő válasz: „Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom.” S bemártva a falatot a keserű szószba, odaadta Júdásnak.
Megértette-e vajon Júdás, hogy Jézus ismeri a szándékát? És a tanítványok felfogták-e, kiről beszélt Uruk? Nem, inkább félreértették szavait. S amikor Júdás elhagyta a házat, úgy gondolták, vásárolni megy.
„Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja: jobb lett volna annak, ha meg sem születik” — mondta ki Jézus az ítéletet.
Jegyzetek:
Páskaünnep — Arra emlékeztet, amikor Isten az egyiptomi tizedik csapás alkalmával minden elsőszülöttet megölt Egyiptomban, ám a héberek otthonait, elsőszülötteit megkímélte. Kovásztalan kenyerek ünnepének is nevezték. Az ünnep első napján, miután a házból minden kovászt eltávolítottak, kovásztalan kenyeret sütöttek Izráel fiai az egyiptomi menekülés emlékére. Ezen a napon ették a páska-vacsorát, melyhez az áldozati bárányt a templomban vágták le.
Bővebben lásd: 2Móz 12,1-28; 48. lecke.
Étkezési szokások — A korabeli görög-római étkezési szokásoknak megfelelően egy heverőfélén a bal könyökükre támaszkodva feküdtek az étkezőasztal mellett, miközben a jobb kezükkel ettek.
Énekek:
Református énekeskönyv: 23:1-2; 25:7; 51.1.4; 335:1-2; 435; 436
Jertek, énekeljünk: 116:1.4; 132; 196; 226; 239; 255 — 257
Harangszó: 9:1-2.7; 38; 40:5
Dicsérjétek az Urat!: 11; 32; 82; 87:4-5; 161
Erőm és énekem az Úr: 52; 77; 87; 106; 129; 130
Megjegyzések:
Megtartani Isten rendeléseit — Az Úr Jézus megtartotta a zsidó ünnepeket. Hű volt tehát Isten parancsaihoz, a zsidó szokásokhoz. A keresztyén ember is tartsa magát olyan rendelésekhez, minta templomlátogatás, a szegényekről való gondoskodás, bibliaolvasás, imádság, hálaadás stb.
Az árulás bűn — Júdás úgy viselkedett, mint a többi tanítvány. Ő is engedte, hogy Jézus megmossa a lábát. Amikor a Mester burkolt, de félre nem érthető szavakkal leleplezte, hallgatott.
Történelmi példa: King Kong legendás hősi ellenálló volt a német megszállás idején. Mégis ő volt az, aki a saját segítőtársait lelövette a németekkel, és aki végül a németeket felvilágosította a szövetségesek inváziójáról 1944 szeptemberében, Arnhem mellett. Egész időn át megbíztak benne; végül egy magánszemély tett kérdőjelet (ál)neve mellé.
Júdás Iskáriótes legyen figyelmeztetés mindannyiunknak: Sose engedj a pénz kísértésének. „A pénznek szerelme gonoszság gyökere” — mondja a magyar közmondás. (1Tim 6,9-10: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme…”) A Sátán mindenkinek ismeri a gyönge oldalát, és azt veszi célba.
Aki az Úr szolgálatában a saját hasznát keresi, nagy veszedelmet jelenthet a gyülekezetnek. (Lásd a 301. lecke Megjegyzését is.)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Háztartástan (Technika)
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Matematika
Természetismeret (Környezetismeret)
Technika / Háztartástan (Technika)
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)
Vázlat:
páskavacsora
Jézus
Péter — János
ember — cserépedény
emeleti szoba
vacsorakészítés
lábmosás — Jézus
Péter tiltakozása
szükség van lábmosásra
„ti is úgy tegyetek”
„közületek egy elárul engem”
utalás Júdásra
Júdás elindul
365/302. A páskavacsora; A lábmosás; Jézus jelzi árulóját – tanári segédlet és feladatlapok egyben
301. Júdás árulása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Árulás vagy hűség?
Előzmények:
Az Úr Jézus „Az utolsó ítéletről” szóló példázattal fejezte be az utolsó időkről, visz-szajöveteléről szóló beszédeit. Két nappal voltak húsvét előtt akkor (Mt 26,2).
Történet:
A szanhedrin két nappal húsvét előtt Kajafás* főpap házában ülésezett. A tanács tagjai — főpapok, írástudók és a nép vénei — arról tanácskoztak, hogyan tudnák Jézust elfogni és megölni. Elhatározták, hogy ezt nem a páskaünnepen teszik. Tudták, hogy Jézust sokan prófétaként tisztelik, és elterjedt a városban Lázár föltámasztásának híre az ünnepre érkezett zarándokok közt is. Tehát veszélyes volt Jézust nyilvánosan elfogni. (Már láttuk, maguk közt hogy vélekednek erről a kérdésről: Jn 11,47-53; 285. lecke.)
Júdás tudta, hogy a főpap és a farizeusok parancsot adtak ki, hogy aki ismeri Jézus tartózkodási helyét, jelentse a nagytanácsnak. Jelentkezett hát náluk. (Márk és Máté szerint ez Jézus megkenetése után történt.)
Júdás megkérdezte a nagytanács tagjaitól: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Harminc ezüstért* kész volt Jézust a kezükbe adni.
Jól ismerte Mestere szokásait. Bizonyára sikerül majd titokban elfogni. Ennek nagyon örültek a nagytanács tagjai. Végre véget vethetnek a gyűlölt názáreti Jézus működésének!
Júdás ezután visszatért a tanítványok közé. Azért tett így, nehogy gyanút ébresszen —nem gondolt arra, hogy Jézus mindent tud róla és galád tervéről —, de azért is, mert pontosan akarta tudni, mi a Mester terve, azért, hogy az övé sikerüljön.
Jegyzetek:
Kajafás —Kajafás Józsefet a római helytartó, Valerius Gratus tette főpappá Kr. u. 18-ban, s a római legátus, Vitellius váltotta le Kr. u. 36-ban. Az ApCsel 4,6 szerint Kajafás üldözte a tanítványokat Jeruzsálemben. Elődje az apósa, Annás volt Kr. u. 6-15 között. A Jn 18,13-ból és az ApCsel 4,6-ból az tűnik ki, hogy egyszerre voltak főpapok. Jézus idején Kajafás volt soron, Annás egy év múlva követte. Ám erre kevés a bizonyíték. Valószínűleg hivatala lejárta után is főpapnak nevezték Annást, s ő maradt a nagytanács legbefolyásosabb tagja.
A főpap rómaiak általi kinevezésével Isten törvényén tettek erőszakot. Ezeknek Áron családjából kellett származniuk, és az apát fia követte.
Kr e. 37 és Kr. u. 67 között 28 különböző főpap volt, mégpedig úgy, hogy hivatala a zsidó jog szerint élete végéig érvényben maradt.
30 ezüst — Egy ezüstpénz egy sékelnyi ezüstöt jelentett. Harminc ezüst igen alacsony ár volt egy rabszolgáért. Az árulás csekély bére mutatja, milyen kevésre értékelték Jézus személyét.
A Zakariás 11,12-ben a harminc ezüstről is olvashatunk: „Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt.”
Énekek:
Református énekeskönyv: 56:2-3; 58:1; 263:9-10.19; 338:1-2
Jertek, énekeljünk: 116; 226:1; 227:1-2
Harangszó: 50:3
Dicsérjétek az Urat!: 74:2-3; 83:2; 162
Erőm és énekem az Úr: 56:2-3; 132:2; 136:4
Megjegyzések:
Árulás — Az áruló a másikat kiszolgáltatja az ellenségnek. Ez sokféleképpen történhet. Egyik módja a besúgás, árulkodás, ami a kisebb gyerekek csúnya szokása.
A pénz és birtok utáni vágy vitte rá Júdást, hogy Mesterét elárulja. Júdás megállapította magában, hogy a jézusi tanítványság nem jelent előnyt (hasznot). Hiszen Jézus megmondta, hogy meg fog halni. Jobban teszi, ha hátat fordít neki. Csalódott, mert Jézus nem vágyott földi királyságra, ahol ő, Júdás, fontos szerepet játszhatott volna. S hogy mégis legyen valami haszna a Jézussal való kapcsolatából, elhatározta, hogy pénzért átadja Őt a szanhedrinnek. Eladta Mesterét.
Olvassuk Júdásról, hogy tolvaj volt (Jn 12,6; 290. lecke). Nála volt az erszény, amiben a rabbinak és tanítványainak szóló adományokat őrizték. Az ő kötelessége volt a Jn 13,29 szerint bevásárolni a csoport számára. A pénztáros, aki rendszeresen lopkodott a közösből, nem riadt visza az árulástól sem.
Szörnyű, hogy az Úr Jézust, aki sosem tett rosszat senkinek, így elárulja az egyik tanítványa! Ám vegyük figyelembe, hogy Ő ezt mindig is tudta, mert jól ismerte az áruló szívét. („Egy közületek mégis ördög.” — Jn 6,70) Ez Jézus szenvedéseit még nehezebbé tette, mégis tanítványai közé fogadta Júdást. Máté Júdást a tizenkettő egyikeként nevezi meg, hogy ezzel is kiemelje vétke nagyságát (Mt 26,14).
Mutassunk rá, hogy az ördög volt az, aki Júdást erre a tettre rávette.
Júdás öngyilkos lett a tette után (vö. 308. lecke). De a Sátának most sem sikerült Jézussal leszámolnia, még ha úgy látszik is. Hisz éppen a halál vállalásával végezte el megváltó munkáját.
Júdás nem „tanúskodott” Jézus ellen. A főpapok és társaik találtak olyan vádakat, melyek Jézust bűnösnek tüntették föl. A hűtlen tanítvány az ártatlan Jézusban semmiféle bűnt nem talált, sem a zsidó törvény áthágását nem tudta volna bizonyítani.
(Lásd még a 302. lecke Megjegyzéseit.)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma
Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Vázlat:
Kajafás
zsidó nagytanács (szanhedrin — 70)
Júdás — áruló
30 ezüst
Júdás később visszacsinálná
365/301. Júdás árulása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
300. Az utolsó ítélet
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Előzmények:
Az Úr Jézus tanítványainak Jeruzsálem pusztulásáról, az utolsó idők megpróbáltatásairól, és az Ő visszajöveteléről beszélt. Az éber és hűséges várakozás szükségességét példázatokkal magyarázta meg. Elmondta „Az okos és gonosz szolga”, „A tíz szűz” és „A talentumok” példázatát. Gondolatait „Az utolsó ítéletről” szóló példázattal fejezte be.
Példázat:
Amikor az Emberfia az idők végén visszajön, már mint dicsőséges király, az angyalok serege kíséretében, leül ítélni trónusára. Akkor minden népet összegyűjtenek eléje, Ő pedig szétválasztja őket*: jobb keze felől állítja a juhokat*, bal keze felől a kecskéket*.
A jobb keze felől állókhoz így szól: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.”
Az igazak viszont megkérdezik a királytól, mikor látták őt éhezni, szomjazni, mikor látták őt mezítelennek, betegen vagy börtönben.
„Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” — hangzik a válasz.
Akkora királya bal keze felől állókhoz fordul: „Menjetek előlem, átkozottak, az örök tűzre*”. Indoklása az előző negatívja: mert nem adtak neki enni, inni, nem ruházták fel, nem látogatták meg szükségében. S amikor ők is megkérdik, mikor látták volna ilyen állapotban, a király így felel: „Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.”
Ezek büntetése az örök kárhozat, amazok jutalma az örök élet.
Néhány megjegyzés a példázathoz:
A Emberfia Jézus, mint Király, s mint a világ Bírája jelenik meg. Ő az, akinek „hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott…, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje” (Dán 7,14). Ő az a Messiás, aki „igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában” (Ézs 11,4). Akinek az ítélőszéke elé nekünk is oda kell majd állnunk (2Kor 5,10).
Jézus itt már nem tesz különbséget a pogányok, Izráel és az egyház között; ítélete különbségtétel nélkül kiterjed az egész emberiségre.
Az ítéletet tartó király jól ismert ószövetségi kép szerint mint pásztor jelenik meg, s választja el a juhokat a kecskéktől. Az Ezékiel 34-ben olvashatunk róla, hogy Isten, a pásztor igazságot tesz juhai között, gyöngék és erősek, kiszolgáltatottak és erőszakosak között. S királyt tesz fölébük: a Messiást.
Az ítéletnek egyetlen alapja van: az embernek a másik ember iránt tanúsított (önzetlen) irgalmassága, mintegy válaszként Isten irgalmasságára ill. ennek hiánya. Jézus teljes közösséget vállal a nyomorúságban lévő, segítségre szoruló emberrel: legkisebb testvéreinek nevezi őket. Micsoda vigasztalás ez a számukra!
A Jézus Krisztushoz való reális életviszony nemcsak ismeret, az ajkak vallástétele, nemcsak külsődleges képmutatás (amiért annyit ostorozta Jézus a farizeusokat), hanem tettekben, életben megmutatkozó magatartás. A Hegyi Beszéd is erről tanít: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Vagy ahogy a szeretett tanítvány, János mondja: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1Jn 3,18)
Jegyzetek:
Szétválasztja őket — A pásztor az együtt legelő kétféle állatot a nap végeztével elkülönítette egymástól, méghozzá csalhatatlan biztonsággal.
Juhok — Izráel népét gyakran juhoknak nevezi a Biblia: „Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek.” (Ez 34,31) „…inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.” (Mt 10,6)
Kecskék — A kecske a juhval szemben hitványabb, értéktelenebb állatnak számított (vö. Lk 15,29).
Örök tűz (büntetés) — ,Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jel 20,15)
Énekek:
Református énekeskönyv: 72:1.7; 96:9; 97:1.6-7; 204:5; 367:1-2; 472:1-2
Jertek, énekeljünk: 3:3; 250:2-3; 253:1
Harangszó: 3; 38
Dicsérjétek az Urat!: 62:1; 99; 135:3; 150
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 29; 34; 51; 79; 143:1.4
Megjegyzések:
Irgalmasság — Miért kell nekünk irgalmasnak lenni? Mert Isten irgalmas hozzánk. Miért kell nekünk másokat szeretni? „Mert ő előbb szeretett minket.” (lJn 4,19)
Szeretetünk, irgalmas cselekedeteink tehát válaszok, melyek a hálás szívből fakadnak igazán. Hogyan élhetjük ezt meg a mindennapi gyakorlatban?
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Vázlat:
az Emberfia eljön:
király – trónus
minden nép
szétválasztás:
jobbról juhok – balról kecskék
áldottak:
– enni, inni adtatok
– felruháztatok
– meglátogattatok
„Mikor?”
megtettétek a legkisebbekkel
„velem tettétek meg”
átkozottak:
„velem nem tettétek meg”
örök élet – örök büntetés
365/300. Az utolsó ítélet – tanári segédlet és feladatlapok egyben
299. Jézus visszajövetele. A tíz szűz
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Jézus visszajön. Te hogyan várod?
* Hiteddel állj készen (világíts)!
Előzmények:
Az Úr Jézus utoljára tanított a templomban a nép előtt.
Bevezetés:
Máté 24,1-51; Márk 13,1-37; Lukács 21,5-36: Az Úr Jézus tanítványaival eltávozott a templomból. Egyik tanítványa dicsérte a templom szépségét és nagyságát. Jézus válaszában a templom pusztulását jövendölte meg.
Péter, Jakab és János nem nyugodtak bele ebbe a feleletbe: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?”
Az Úr Jézus ekkor szólt a jövőről, mindenek előtt a zsidó nép és Jeruzsálem jövőjéről. Valamint arról, mi vár a követőire ebben a világban. Aztán a világ végéről és az Emberfia visszajöveteléről beszélt.
„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” — mondta Jézus, végül figyelmeztette a tanítványait: „Vigyázgatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!”
Ezt néhány példázattal tette érthetőbbé. A Mt 24,43-51-ben olvasunk az okos és a gonosz szolga közti különbségről. (Ezt és Jézus utolsó időkről szóló beszédét részletesen tárgyaltuk és feldolgoztuk a Lk 12,43-48 kapcsán a 273. leckében. Lásd ott!)
Visszajöveteléről szólva mondta el az Úr Jézus az okos és balga szüzek példázatát is, valamint a talentumokról szóló példázatot, melyet együtt tárgyaltunk a minákról szólóval (lásd 289. lecke).
Mindhárom példabeszéd azt hangsúlyozza, hogyan kell az Urat visszavárni.
Példázat:
A mennyek országát az Úr Jézus tíz* szűzhöz* (leányhoz) hasonlította. Menyegző volt, és ezek a leányok a vőlegényt várták. Az volt a feladatuk, hogy a vőlegényt égő lámpással kísérjék be a díszterembe. Az volt a szokás, hogy a vőlegény este jött a menyasszonyához, hogy új otthonába vezesse. Útközben fiatal lányok várták, akiknek a házhoz vezető sötét úton világítaniuk kellett. Ez nagy megtiszteltetés volt, mert a lányok ott maradhattak a menyegzőn.
Öt lány okos volt, öt pedig balga, mert nem vitt magával korsócskában tartalék olajat, hogy megtöltse a lámpását, ha kifogy belőle az olaj. Az okosak viszont vittek magukkal.
A vőlegény azonban váratott magára, és mind a tízen elaludtak.
Éjfélkor kiáltás ébresztette föl a lányokat: „Íme a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!”
Akkor az öt balga lány látta, hogy lámpásaik kialudtak. Kérték a másik ötöt „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik.”
Az okosak így válaszoltak: „Hátha nem lesz elég nekünk is, meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.”
Amíg távol voltak, megjött a vőlegény Akik készen álltak, bementek a vőlegénnyel a menyegzőre, majd bezárták az ajtót.
A balgák kívül maradtak. Kérésükre — „Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!” — így hangzott a válasz: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.”
„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” — fejezte be Jézus a példázatot. (Károli Biblia: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő!”)
Néhány megjegyzés a példázathoz:
Hangsúlyozzuk, hogy az Úr Jézus azért mondta el ezt a példázatot, hogy várjuk éberen eljövetelének napját. Mind a tíz szűz elaludt. Mind vigyázatlanok voltak.
A szüzeket azért hívták meg, hogy lámpásaikkal a vőlegényt kísérjék. Feladatukhoz tartozott tartalék olajról gondoskodni, ha igazán fontosnak tartották, hogy a díszmenet fényét ők is növeljék. Ne gondoljunk tehát arra, hogy a balga szüzek nem tehettek arról, hogy nem volt már olajuk.
Az olajat úgy tekintik, minta bölcsességet, melyet a Szentlélek az igaz hit ismertetőjeleként ad a szívbe. A balga szüzek ennek híjával voltak. Olyanok, mint azok az emberek, akik elegendőnek tartják a vallásos előírások betartását, külsődleges tejlesítését. Ezzel magukat szolgálják, nem az Úr dicsőségét.
Az öt okos szűz nem oszthatta meg olaját a másik öttel, mert akkor nem lett volna elég olaj a tíz lámpás számára. Ugyanígy Isten kegyelmét mindenkinek magának kell elfogadnia, és segítségével engedelmes életet élni. A készenlétet nem lehet megosztani.
A balgák elkéstek az olajvásárlás miatt. Azaz le lehet késni a „menyegzőt”.
Amikor az Úr Jézus visszajön, Övéit magához veszi dicsőségébe. Ebben a hitben élünk, vagy elaludtunk, mivel olyan hosszú ideig tart a várakozás?
Ne tegyük ezt, mert akkor a menny be lesz zárva előttünk. Az Úr Jézus nem ismer el minket követőinek, ha Lelke nem lakik bennünk.
Jegyzetek:
Tíz — A zsidóknál szokás volt, hogy ünnepélyes alkalmakkor tíz személy legyen jelen, mint például a zsinagógában az imádkozáskor, a halottról való megemlékezésnél, esküvőnél, szerződéskötésnél. Lehet, hogy ebben a példázatban is ezért szerepel a tízes szám. Nagyon szomorú, hogy csak öt leány volt készen, hogy a vőlegénnyel menjen. Ez ellenkezett a szokással.
Szüzek — Ez a fogalom a gyermekek számára kicsit nehéz, ezért „lányok”-ról beszélünk. Nevezhetjük őket „hajadonok”-nak is.
Gyakran úgy magyarázzák, hogy a példázatbeli szüzek a hitvallók. A 2Kor 11,2-ben Pál a korinthusi gyülekezetről azt mondja: „eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé”. A Jel 14,4 azokat, akik a Bárányt követik, szüzeknek nevezi.
Énekek:
Református énekeskönyv: 25:3; 130:3; 225:4-5.7; 226:2-3; 301:1-2; 304:1-2; 367; 512:1
Jertek, énekeljünk: 2; 3:3; 112; 222:1; 246:1; 254:1-3.9-10
Harangszó: 2; 3
Dicsérjétek az Urat!: 18; 62:1; 84; 99; 102; 168 („Téged kér” helyett énekelhetjük: „Téged vár”.)
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 39:3; 51; 74:1; 79; 143:1.4
Ó és Új 111 ének: 79:1
Megjegyzések:
Jézus jövetelét várni — Ébernek lenni Krisztus visszajöveteléig, nemcsak figyelmeztetés, hanem feladat is. Jézus azt várja tőlünk, hogy türelmesen várjunk rá, még ha soká jön is vissza.
Állandóan világítani — Ez azt jelenti, hogy napról napra megújulunk a Szentlélek által. Csak ha megvan nálunk a hit olaja, tudjuk a Vőlegényt, Jézus Krisztust várni. Nagyon fontos, hogy szeressük Őt, és mindenben ráhagyatkozzunk.
Az Úr Jézusra való várakozás közben ébren kell maradnunk és világítanunk. A vőlegény megbecsülését mutatta volna, ha mindegyik lány készen várja Őt.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Háztartástan (Technika)
Dráma / Magyar nyelv és irodalom
Matematika
Ének-zene
Technika / Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
prófécia: a templom elpuszítása
Jézus visszajövetele
„Vigyázzatok!”
példázat az éberségről
5 okos, 5 balga szűz
lámpások
5-nek van tartalékolaja, 5-nek nincs
tanács: a kereskedőkhöz menni
5 okos szűz – a vőlegénnyel együtt megy a menyegzőre
5 balga szűz – elkésnek – nem engedik be őket
365/299. Jézus visszajövetele. A tíz szűz – tanári segédlet és feladatlapok egyben
298. Jézus utolsó szavai a néphez
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Járjatok a világosságban!
* A búzaszem példája: halál, mely életet terem.
Előzmények:
Az Úr Jézus három példázattal válaszolt a főpapoknak és írástudóknak arra a kérdésére, hogy milyen hatalommal cselekszik, és kitől kapta ezt a hatalmat. A gazdagokkal szemben pedig a szegény özvegyasszony mindent odaadó hitét állította példának.
Történet:
Görögök* is mentek fel az ünnepre, hogy imádkozzanak. Néhányan a tanítványokhoz fordultak: „Jézust szeretnénk látni”.
Jézus az Emberfia megdicsőítéséről beszélt nekik (lásd Dán 7,14). Ez azt jelenti, hogy szenvedése után föl fog támadni, és fölmegy a mennybe, ahol Atyja jobbján fog ülni.
A földbeesett búzaszem példájával magyarázta szenvedése szükségességét. „Bizony, bizony mondom néktek*: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz.” Ez elsősorban Jézusra vonatkozott, aki csak szenvedése és halála árán alkothatta meg gyülekezetét. De ránk is érvényes: „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli (azaz nem akarja minden erővel megtartani) az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.”
A szolga kiváltsága, hogy kövesse urát a szenvedésben, de a dicsőségben is. Része lesz a legnagyobb tisztességben: „ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya”.
Jézust megrendítette a rá váró szenvedés. Kérje azt: „Atyám, ments meg ettől az órától (szenvedésem idejétől és szituációjától) engem?” De hisz épp ezért az óráért jut szenvedésre! Így imádkozott hát: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!”
Isten mennyből jövő válasza megerősítette Őt: „Már megdicsőítettem*, és ismét megdicsőítem!” Az emberek hallották, de nem ismerték fel benne Isten hangját. Némelyek azt mondták, hogy mennydörgés volt; mások szerint angyal beszélt Jézussal.
Az Úr Jézus tovább beszélt: most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki a világ fejedelme (a Sátán). Gondoljunk itt Isten Ádámnak tett ígéretére, miután ő és a felesége ettek a tiltott fa gyümölcséből: a kígyó feje szétmorzsoltatik (1Móz 3,15)! Ez az ígéret teljesedik most be Jézusnak a népért történő halálával, és az Ő halál feletti győzelmével.
„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” János szerint Jézus ezt azért mondta, hogy tudassa az emberekkel, milyen halállal fog meghalni. Akit keresztre feszítettek, azt először rászögezték a keresztre, aztán a kereszttel együtt fölemelték. Így mindenki láthatta.
A sokaság nem értette Őt most sem: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy Krisztus örökre megmarad.” Jól tudták, hogy az Emberfia a Krisztus, a Messiás. És hallották, hogy Jézus az Emberfia megnevezéssel önmagára mutatott. A Zsolt 110,4 kijelentette a Messiásról: „Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. ” Akkor hogy lehet, hogy az Emberfiát megölik?
Az Úr Jézus nem magyarázkodott. Tanácsa a jelenre érvényes, míg Ő velük van: „Még egy kis ideig köztetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!”
De kevesen hallgattak rá. Bár oly sok csodáját látták, mégsem hittek benne. Ezzel Ézsaiás próféciája (Ézs 53,1) teljesedett be: „Ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?”
Pedig volt aki hitt benne, még a vezetők közül is, csak nem mertek színt vallani, mivel féltek a farizeusoktól, és attól, hogy kizárják őket a zsinagógából. „Többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét” — írja János.
Az Úr Jézus eltávozott a templomból, mennyei Atyja házából! Ő, a Melkisédek rendjéből való Főpap, a templomon kívül fogja bemutatni áldozatát.
Ám előbb elbúcsúzott. Utolsó szavaiban megerősítette, hogy Ő egy az Atyával. Amit tett és mondott, mind az Atyától vette. „Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem (3/ő. Jn 3,17). Aki elvet engem és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”
Jegyzetek:
Görögök — Görögül beszélő zsidók vagy prozeliták (pogányok, akik elfogadták a zsidó hitet, és ugyanazok a jogaik és kötelességeik voltak, mint az igazi zsidóknak), a hellénista világ képviselői.
Az ApCsel 2,9-11 is fölsorol egész sereg külföldit. Amikor Pál később Görögországba ment, találkozott zsidókkal, mint pl. Korinthusban, ahol a zsinagógájukban prédikált. Pünkösd után görögök is csatlakoztak a gyülekezethez (ApCsel 6,1).
Bizony, bizony mondom néktek — A görög szövegben: „Amén, amén, legé”.
Már megdicsőítettem — Az Atya már előbb megdicsőítette magát a Fiában. Lásd ehhez: Mt 3,17; Mk 1,11; Lk 3,22; Mt 17,5; Mk 9,7; Lk 9,35.
Énekek:
Református énekeskönyv: 27:1; 81:13; 110:4; 225:5; 400:3; 485; 500:1
Jertek, énekeljünk: 236; 240
Harangszó: 9:1.7; 46
Dicsérjétek az Urat!: 2:2-4; 32:4; 67; 74:1; 77:1; 83:3; 136:1.6; 158:1-2
Erőm és énekem az Úr: 56:1; 77:4; 85:1-2; 132; 141:1
Megjegyzések:
Járjatok a világosságban! — Micsoda ajánlat! Miért van az, hogy az emberek mégis szívesebben maradnak a bűn sötétségében, mint hogy Jézussal a világosságban járjanak, és szavára figyeljenek?
A templomtéren egy csoport zsidó vezetőt, ma azt mondanánk, presbitert láttunk. Hittek ugyan Jézus szavában, mégsem követték Őt, mert féltek a következményektől. Mások szívesebben éltek Jézus nélkül, mivel elég jónak tartották magukat (gondoljunk a gazdag ifjúra). Azt gondolták, hogy világosságban járnak, és nem látták a körülöttük levő sötétséget. Gondoljunk Jézus Nikodémussal való beszélgetésére (Jn 3,1-20; 223. lecke). Abban Jézus lényegében ugyanezt mondta: „Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” (20-21.v.) Ugyanebből a beszélgetésből tudjuk, hogy az embernek újonnan kell születnie. Másként nem láthatja meg az Isten országát (3.v.). Ezt a gyökeres változást az ember nem maga valósítja meg. Ahhoz Isten Lelkére van szükség. De kívánni kell a megtérést! Jézus búcsúszavaiból látjuk, nem követték Jézus felhívását, hogy neki szolgáljanak. Az embernek Lélektől kell születnie (Jn 3,8).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia
Vázlat:
Jézus
görögök – húsvét – imádkozás
Fülöp (Betsaida) – András
Jézust követni: a világosságban járni
– vele szenvedni
– vele feltámadni
– vele megdicsőíttetni
365/298. Jézus utolsó szavai a néphez – tanári segédlet és feladatlapok egyben
297. Az özvegyasszony két fillérje
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Hogyan adakozzunk?
* Isten az adakozó szándékát nézi.
Előzmények:
Az Úr Jézust a nép vezetői arról faggatták, hogy milyen hatalommal cselekszik, és ki adta neki ezt a hatalmat. Ő három példázattal válaszolt. Az utolsó a királyi menyegzőről szólt.
Bevezetés:
Az Úr Jézus a húsvét előtti napokat a templomban töltötte. Olvashatjuk, ellenségei hogyan faggatták és zaklatták.
Jézus óvta a népet az írástudóktól (lásd Mk 12,38-40; Lk 20,45-47), akik elvárták, hogy a nép tisztelje őket. Hosszú köntösben jártak az utcán, szerették, ha köszöntötték őket a tereken, szerettek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és a lakomákon. Közben rosszul bántak az özvegyekkel („felemésztették az özvegyek házát”), és színlelésből imádkoztak. Jézus azt mondta, hogy súlyosabb ítélet vár rájuk, mint másokra.
Történet:
Az Úr Jézus a templomtéren nézte, a mellette elmenők hogyan dobnak pénzt a perselybe*. Sok gazdag sokat dobott bele, s azt feltűnően tette.
Aztán egy szegény özvegyasszony két fillért*, azaz egy krajcárt* dobott a perselybe.
Jézus odahívta a tanítványait, és azt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”
Néhány megjegyzés a történethez:
A persely tartalma a templom és az istentisztelet célját szolgálta, és abból támogatták a szegényeket (lásd a Jegyzeteket). A szegény özvegyasszony is adott, pedig maga is segítségre szorult!
A gyülekezetnek kötelessége támogatni a szegényeket! Erre utalnak Jézus szavai: „a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük” (Jézus megkenetése Betániában — Mk 14,7; 290. lecke).
Jézus nem ítélte el a gazdagokat. De a hivalkodó adakozást kifogásolta: „Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb*, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Mt 6,3-4; 234. lecke)
Ne büszkélkedjünk a jótékonyságunkkal! Ha Isten sokat ad, nekünk is kötelességünk sokat adni. Legyünk hálásak a lehetőségért, hogy adhatunk.
Lényeges különbség van a kétféle adomány közt. A szegény özvegyasszony egész vagyonát adta, és tudta, hogy azután nem lesz mit ennie. A gazdagok nem szenvedtek hiányt amiatt, hogy sokat adtak. Maradt nekik bőségesen. Ezért dicsérte meg Jézus az özvegyasszonyt. mindenét odaadta, amije csak volt, mivel szíve tele volt Isten iránti szeretettel és bizalommal.
Ostobának tartjuk-e őt ezért, vagy követjük a példáját?
Jegyzetek:
Persely — A templomban tizenhárom trombita alakú áldozati edény volt, melybe minden templomba menő beletehette az adományát. Az adományok a templom, az istentisztelet céljait és a szegények megsegítését szolgálták. A persely, amely mellett az Úr Jézus ült, a „korbán”, az asszonyok udvarán állt. Ez volt a „szegények perselye”.
Az apostolok is adományokat gyűjtöttek pünkösd után a szegény gyülekezeti tagoknak, és később néhány férfit, köztük Istvánt és Fülöpöt állították ebbe a munkába (lásd ApCsel 6,1-7; 326 lecke). Az egyházban ismert minden időben a szeretetszolgálat.
Két fillér — Itt csak a pénzérmére, és nem valódi két fillérre történik célzás.
Krajcár — Két fillér volt egy krajcár. Egy napszámos napi bére. A rabbinikus előírás szerint nem áldozhatott valaki két rézpénznél kevesebbet.
Jobb kéz — Egyes magyarázók szerint a „korbán” a templom bejáratának jobboldalán állt. Így a templomba menők jobb kezükkel dobták adományukat a perselybe.
Arra is gondolhatunk, hogy a legtöbb ember (a balkezeseket kivéve) mindent a jobb kezével végez, tehát a pénz bedobását is.
A bal kéz ebben az esetben nem tudja, mit tesz a jobb, tehát a szegények számára szánt adományt sem feltűnően, hanem titokban kell adni. Se magad, se mások előtt ne dicsekedj a jótékonykodásoddal!
Énekek:
Református énekeskönyv: 62:4,7; 267:4-7; 269:4-5; 276:4-5
Jertek, énekeljünk• 85:2; 177; 179; 239
Harangszó: 50:2; 52:1
Dicsérjétek az Urat!: 29; 53:1; 82
Erőm és énekem az Úr: 106; 123; 129
Megjegyzések:
Hálából adni — Mindent, amink van, Isten adott, ezért hálával kell adnunk. Ezzel kapcsolatban beszélgethetünk a gyermekekkel Jézus Mt 6,3-4-ben följegyzett szavairól (lásd a Jegyzetekben: „Jobb kéz”).
Magyarázzuk meg azt is, hogy mi az alamizsna (egy vagy több szegény ember megsegítésére nyújtott adomány).
Isten látja, milyen jót teszünk — Ahogy a jó édesapa mindig figyeli, mit tesz a gyermeke, ugyanúgy lát a mennyei Atya is mindent. Látja mind a jót, mind a rosszat. A megfizetés itt nem azt jelenti, hogy az Atya a jószívű adakozót nyilvánosan meg fogja dicsérni, hanem azt, hogy a hálás adakozót megjutalmazna szeretetével és gondoskodásával, ahogy azt az édesapa is teszi, ha gyermeke valami jót tett.
Az Úr nem az adott összeg nagyságát nézi, hanem az adakozó szívét.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Történelem
Magyar nyelv és irodalom
Vázlat:
persely
az előkelőek sokat adtak (feltűnően)
szegény özvegyasszony
keveset adott (nem feltűnően)
Jézus: a gazdagok fölöslegükből adtak
a szegény özvegy egész vagyonát adta
365/297. Az özvegyasszony két fillérje – tanári segédlet és feladatlapok egyben
296. A királyi menyegző
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Isten hív a mennyei ünnepségre.
* Van-e menyegzői ruhád?
Előzmények:
Két példázatot mondott már el az Úr Jézus a főpapok, a nép vezetői kérdésére válaszolva: a két testvérről és a gonosz szőlőművesekről szólót.
Bevezetés:
Az Úr Jézus a harmadik példázatot a királyi menyegzőről mondta. Hasonlítsuk össze ezt a Lukács 14,15-24-ben levő, a nagy vacsoráról szóló példázattal (275. lecke)! Kiderül, hogy Jézus a királyi menyegzőről szóló példázatban még mélyebbre hatolt:
a. Ebben nem egy nagy vacsoráról van szó, melyet egy ember készített, hanem menyegzőről, melyet egy király készített a fiának.
b. A Lk 14 elmondja, hogyan mentik ki magukat a meghívottak. Itt erről szó sincs. A meghívottak hallani sem akarnak arról, hogy eljöjjenek, és nyugodtan végzik tovább napi munkájukat.
c. Itt a kiküldött szolgákat megölik, ennek következménye a meghívást elutasítók büntetése.
d. Az egyik vendég nem visel menyegzői ruhát, amiért megbüntetik.
Példázat:
A mennyek országát az Úr Jézus ahhoz a királyhoz hasonlította, aki a fiának menyegzőt készített. Amikor az ebéd kész volt, elküldte szolgáit a meghívottakhoz, ők azonban nem akartak eljönni!
A király újból elküldte szolgáit, de hiába volt a csábító ajánlat, a kedves invitálás: „Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!” — a meghívottak tudomásul se vették. Mindenki végezte tovább a munkáját, egyik a szántóföldjére ment, másika kereskedésébe. A többiek pedig bántalmazták a király szolgáit és megölték őket.
A király haragja nem maradt el. Seregei elpusztították a gyilkosokat, városukat (lakóhelyüket) pedig felégette.
Akkor azt mondta szolgáinak: „A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra (külvárosokba), és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.” A szolgák eszerint cselekedtek. Összeszedtek az utakról mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
Volt ott egy ember, aki nem volt menyegzői ruhába* öltözve. A király azt mondta neki: „Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád?”
Az ember nem tudott válaszolni, hallgatott. A király ekkor kidobatta „a külső sötétségre”*. Jézus befejezésképpen azt mondta ellenségeinek: „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
Néhány megjegyzés a példázathoz:
Világos, hogy a király az Úr Isten, és a fia Jézus Krisztus. Jézus most nyíltan a zsidó vezetők ellen szólt. Ő a Krisztus, és Atyja az Úr.
Krisztus itt nem az utolsó, akit a szőlő gazdája követként küldött, akit megöltek, nem is a „szétmorzsoló sarokkő”, hanem a nagyra becsült királyfi.
A példázatbeli királyfi vőlegény. Ki a menyasszony? Nem más, mint Krisztus egyháza, gyülekezete.
A szolgák itt nem a próféták, hanem az apostolok, akik majd kimennek, hogy vigyék az evangélium üzenetét, először a zsidóknak, aztán a pogányoknak.
Az Úr Jézus itt megjövendölte, hogy követeit kínozzák, bántalmazzák és meg is ölik azok, akik Őt és az Atyát gyűlölik.
A meghívottak Izráel népe, ősidőktől meghívva, hogy Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal asztalhoz telepedjenek a mennyek országában (Mt 8,11).
Akik nem akartak elmenni a menyegzőre, elsősorban a nép vezetői, akiknek Jézus ezt a példázatot elmondta, továbbá akik Jézust és Isten követeit megvetik.
Mivel a meghívottak nem akartak elmenni a menyegzőre, másokat kényszerítenek erre. A keresztutakon, a városon kívül, tehát Izráelen kívül kellett őket megkeresni. Ez utalás Jézus kijelentésére: „sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról” (Mt 8,11); de a tanítványoknak adott megbízásra is: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15) Ezt a megbízást teljesítették is (lásd többek közt ApCsel 2,22-40; 3,19; 5,31).
Vigyázzunk azonban, mert a zsidók sincsenek teljesen kizárva a Fiú menyegzőjéről. Pünkösdkor (ApCsel 2,41) és azután is sok zsidó megtért, mind a mai napig.
Az ókorban a király abszolút uralkodó volt; alattvalói élete és halála felett rendelkezett. A példázatbeli engedetlenek súlyos büntetésre számíthattak. Azok, akik Jézus szavait hallgatták, bizonyosan meg is értették ezt. Így ítéltetik meg majd minden ember az utolsó ítéletkor.
Az engedetlenek büntetése elpusztításuk és városuk felégetése volt. Ez szó szerint beteljesedett, amikor Kr. u. 70-ben Jeruzsálem lángokban pusztult el. Túl kegyetlen büntetés ez? Nem lehetett volna megbocsátani? De igen, ha megbánást tanúsítottak volna. Ám erre nem került sor a példázatban. Aki a megismételt meghívás ellenére sem hallgat a hívásra, nem számíthat kegyelemre. Isten türelmének van határa ezzel a világgal szemben.
A példázat második részében szó van egy méltatlan vendégről, Í aki nem öltözött menyegzői ruhába. Ő azok típusa, akik úgy tesznek, mintha keresztyének lennének, de lélekben nem akarják elfogadni az Úr Jézus uralmát.
A menyegzői ruha, melyet a díszterem bejáratánál kaptak a vendégek, a bűnöktől való megtisztulás képe (lásd lJán 1,7 és Jel 7,14). Aki Isten kegyelmét—a bűnök bocsánatát—nem akarja elfogadni, Isten felségét veti meg. Sorsa épp olyan szörnyű, mint azoké, akik nem akartak elmenni a menyegzőre! (Lásd Róm 11,22)
Jegyzetek:
Menyegzői ruha — A vendégeknek a menyegző idejére külön ruha j árt, mely gyakran fehér színű volt. Tehát az az ember, akinek nem volt menyegzői ruhája, nem mondhatta, hogy túl szegény ahhoz, hogy ilyen köntöse legyen.
Kivettetés a külső sötétségre — A Mt 8,12-ben ugyanezt mondta az Úr Jézus (lásd a 237. leckét). Ott a kapernaumi római századost, tehát egy pogányt dicsért meg, és azt mondta, hogy a világ minden tájáról sokan jönnek, hogy Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal asztalhoz telepedjenek a mennyek országában, akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ahol sírás lesz és fogcsikorgatás. Tehát azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban — bár kiválasztott nép fiai —, kivettetnek a mennyek országából, sok pogány pedig, akik, mint a százados, hisznek benne, helyet kapnak ott.
Énekek:
Református énekeskönyv: 100:1.3; 122:1,2; 130:2; 436:1-5; 437:2-4; 459:1; 489:3
Jertek, énekeljünk: 104; 156:1; 211; 251:1
Harangszó: 35
Dicsérjétek az Urat!: 49; 59; 64; 159
Erőm és énekem az Úr: 57:3; 66; 82; 103
Hallelujah!: 208:1-5
Megjegyzések:
Isten hív az ünnepségre — Ez a példázat nem holmi édeskés mese. Határozottan figyelmeztet, vegyük komolyan Isten felszólítását, hogy fogadjuk el Fiát, Jézus Krisztust, mint Megváltónkat.
Láttuk, hogy Isten hívásának a semmibe vétele a legrosszabb, amit tehetünk. Hogy jut el hozzánk a hívás? Isten igéje által, a templomi igehirdetésen, a hittanórákon, ifjúsági bibliaórákon, otthoni bibliaolvasással.
Mi mutatja, hogy lekicsinyeljük, megvetjük Isten szavát? Hogy közönyösek maradunk, nem érdekel az akarata. Eszünk ágában sincs megváltoztatni az életünket. Isten szolgáit pedig könnyen megbántjuk, még ha magunkban is.
A menyegzői ruha felvétele — Ha egy magas rangú személyt kell meglátogatnunk, nagyon szépen felöltözünk. Nem így kellene viselkednünk a lelki életben is? Van azonban különbség: Amikor szépen felöltözünk, a saját ruhánkat vesszük fel. A menyegzői ruhát a hívő ajándékba kapja!
Az „igazság palástja” nélkül nem lehet bemenni a mennyek országába. Aki úgy véli, hogy erre a ruhára nincs szüksége, pl. azt gondolja, hogy ő elég jó, azt csalódás éri.
Akik azt mondják: „Én mindig megadtam mindenkinek, ami jár, becsületes életet éltem, velem csak jó történhet majd a túlvilágon” — úgy viselkednek, mint az az ember, akinek nem volt menyegzői ruhája.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Technika / Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
király a fiának: menyegző
a meghívottak nem jönnek
a király haragszik
– büntetés
– elpusztítás
– a város felégetése
új meghívás másoknak
menyegzői ruha szükséges
365/296. A királyi menyegző – tanári segédlet és feladatlapok egyben
295. A gonosz szőlőművesek
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet — Téma:
* A termés a gazdát illeti.
* Ne vesd meg Krisztust!
Előzmények:
A nép vezetői Jézus hatalmának eredetét firtatták. Viszontkérdésében Jézus rámutatott arra, hogy ők Keresztelő Jánost is elutasították. Majd három példázatot mondott el. A két testvérről szólót az előző leckében tárgyaltuk. Most a második példázat következik: a gonosz szőlőművesekről.
Példázat:
Volt egy gazda, aki (új) szőlőt ültetett. Kerítéssel* vette körül. Borsajtót* ásott. Majd őrtornyot* épített. Amikor minden elkészült, bérbe adta* munkásoknak* a szőlőt, és idegenbe távozott.
Mikor elérkezett a szüret ideje*, a gazda elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.
Mit tettek ekkor a munkások? Az egyik szolgát megverték, és üres kézzel küldték vissza. A másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.
A gazda ismét szolgákat küldött, többet az előző háromnál. A szőlőművesek velük is ugyanazt cselekedték, mint az előzőekkel.
Végül azt mondta a szőlő gazdája: „Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni (azaz „kímélni”).”
De mikor a munkások meglátták, hogy a fiú jön, így szóltak maguk közt: „Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!” Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.
„Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?” — kérdezte az Úr Jézus a főpapoktól és írástudóktól.
Azok így feleltek: „Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja, akik megadják a termést a maga idejében.” Nagyon jól tudták, hogy Jézus ebben a példázatban róluk beszélt.
Az Úr Jézus aztán így folytatta: „Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek (azaz alkalmatlannak minősítettek), az lett a sarokkő*, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.” (vö. Zsolt 118,22-23*) Majd megsemmisítő ítélet következik: „Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.” Végül azt mondta nekik: „És aki erre a kőre esik, összezfiz7a magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” Az önigazult zsidók felháborodásukban és dühükben keresték az alkalmat, hogy Jézust elfogják, de féltek a néptől, mely Őt prófétának tartotta.
Néhány megjegyzés a példázathoz:
A szőlő már az Ézs 5,1-7-ben („Dal a terméketlen szőlőről”) Izráel és Júda jelképe. Az Úr védő kerítést vont Izráel köré: „Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 147,20).
A szőlőművesek (bérlők) a példázatban Izráel népe. (Lásd a Megjegyzéseket!)
Izráellel az Úr szövetséget kötött, ahogy a gazda a szőlőművesekkel. „Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek.” (Zsolt 147,19)
„Amikor elérkezett a szüret ideje.”
Ez az idő az „idők teljességé”-nek képe. Most, hogy az Úr Jézus a Földre jött, Izráelnek be kellene szolgáltatnia a „szerződésben” megígért termést. Gondolunk itt arra, amivel Keresztelő János néhány évvel azelőtt kezdte szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”, mert „kiáltó hangja szól a pusztában” arról, akiről Ézsaiás próféta beszélt, az Isten Fiáról. (Mt 3,2-3) „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” (Mt 3,8)
A termésért jelentkező szolgák a néphez küldött próféták. Isteni megbízásukat a zsidóság nem fogadta el, sokat meg is öltek (lásd Zsid 11,36-38; más utalások: 2Krón 36,15-16; Neh 9,26; Mt 23,31.37; ApCsel 7,52). A nép vezetői Keresztelő Jánost sem tekintették prófétának.
A vezetők irigykedtek Jézusra a népre gyakorolt befolyása miatt. Olyanok voltak, mint a szőlőművesek, akik megölték a fiút, hogy az örökséget megszerezzék. Ugyanígy szívesen megölték volna Jézust, hogy megőrizzék befolyásukat a népre. Bár ők arra hivatkoztak, hogy ezzel mentik meg a népet a rómaiaktól (Jn 11,48.50; 285. lecke), valójában elutasították, mert nem ilyen Messiást vártak.
A példázatbeli fiúval az Úr Jézus önmagára célzott. Az Ézs 53 leírja, mit fognak cselekedni az Isten Fiával. Egyúttal gazdag ígéretet is találunk ott mindazok számára, akik hisznek benne: „De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele.” (Ézs 53,10)
A bérlők azt gondolták, hogy az örökséget birtokukba vehetik, ha a fiú már nem él. Ennek persze semmi alapja sincs. Ugyanis a gazda maradt a tulajdonos! Ugyanígy Isten és Fia gyűlölői se gondolják, hogy a világot hatalmukba keríthetik, és az Úr Jézust „holttá nyilváníthatják”.
A főpapok és írástudók magukra mondják ki az ítéletet. A szőlőt más munkások kapják meg, akik szüret idején beszolgáltatják a termésből a gazdának a neki járó részt.
A „más munkások”-kal Jézus mind a zsidó, mind a pogányok közül való hívőkre utalt. Vigyázzunk tehát, nem arról van itt szó, hogy Isten országa általában a zsidóktól elvétetik. Pünkösdtől kezdve mindig tértek meg zsidók.
A sarokkő Krisztust megvetették: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott… megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3)
„A bűnösök közt adtak sírt neki…” (Ézs 53,9) Ahogy a példázatbeli fiút a szőlőn kívül gyilkolták meg, úgy Krisztus Jeruzsálemen kívül halt meg a kereszten, mint egy gonosztevő (lásd a 311., 312. leckéket).
A kőre esés és az azon való összezúzódás példáját gyakran így magyarázzák: A megvetett kő (Krisztus) a földön fekszik. Ez Krisztus megaláztatásának képe. Erre esnek, akik Őt elutasították, megvetették, s a kő elpusztítja őket.
„Akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja”, azaz Krisztus, amikor ítélni jön, elpusztítja ellenségeit. (Gondoljunk Nebukadneccar álmára, melyben a hegyről egy kő zuhant le, és szétmorzsolta a szobrot — Dán 2,34-35; 185. lecke).
Jegyzetek:
Kerítés — Kőből rakott fal, mely védi a szőlőt a tolvajoktól. Sok déli és keleti országban megtalálható.
Borsajtó — Sziklába vésett két medence: a felsőben taposták a szőlőfürtöket, az alsóban gyűlt össze a must.
Őrtorony — Pajta lakószobával, ahol szerszámokat tartottak, és ott szálltak meg a munkások is. Mivel kiemelkedett a szőlőből, őrtornyul is szolgált, ahonnan a tolvajokat észre lehetett venni. A példázatbeli szőlőmunkások tehát a szolgákat és a gazda fiát már messziről meglátták, és eltervezhették vesztüket.
Bérbe adás — Abban az időben szokás volt a szőlőt bérbe adni. A bérlőknek az idény végén természetben (szőlő vagy bor) kellett a bért kifizetni. Régi források szerint ez volt a szokás Egyiptomban is (vő. 1Móz 47,23-24).
Szőlőművesek — A szőlőt művelték, leszüretelték, kipréselték, őrizték, és a termés egy részét évente beszolgáltatták a tulajdonosnak.
A szüret ideje — A fiatal szőlő az ötödik évtől kezd teremni.
Sarokkő — A keleti épület legfontosabb része volta sarokkő. A falak nagy kimetszett köveit úgy rakták össze, hogy súlyuk azon az egy erős kövön nyugodott. A jó sarokkő kiválasztása szakmunka volt.
Zsolt 118,22-23 — Természetesen jól ismerték az úgynevezett messiási zsoltárt. Ebben szerepel a „hozsanna” szó is (25. v.), melyet Jézus jeruzsálemi bevonulásakor kiáltottak (lásd 291. lecke).
Ezt a textust idézi Péter a nagytanács előtt (ApCsel 4,11) és az 1Pét 2,7-ben.
Énekek:
Református énekeskönyv: 81:9-17; 118:11; 147:10; 165:4; 486:1.4
Jertek, énekeljünk: 101:1; 186
Harangszó: 40:4; 41; 43
Dicsérjétek az Urat!: 63; 92:2; 98:2-4
Erőm és énekem az Úr: 121:3-4; 129; 139
Megjegyzések:
A szőlőművesek (a szerkesztő megjegyzése) — Kik a szőlőművesek? Erre a kérdésre számos bibliamagyarázó más választ ad, mint a szerző, a gyerekeknek szóló feladatokat is ezekre a magyarázatokra építettük.
„A képanyag (Izráel = szőlőskert, Ézs 5,1kk) ősi. Itt annyiban bővül, hogy a példázat második fele a szőlő bérlőiről beszél: ezek itt csak a nép vezetőit jelenthetik.” (Dr. Varga Zsigmond In: Jubileumi kommentár. Kálvin, Bp, 1995,111/33. o.) „A szőlőskert Izrael. Ézs 5,1 gyönyörűen lefesti, milyen csodálatosan rendezte be Isten ezt a drága szőlőskertet. Azután rábízta a szőlőművesekre, ezek Izrael népének hivatalos vezetői, a nagy szinedrium, a főpapok és írástudók, azzal, hogy gazdálkodásuk gazdag gyümölcsét áldozatban, jócselekedetben, abódá[= szolgálat]-ban szolgáltassák be az Ő dicsőségére. De a szőlőmunkások a maguk hasznára dolgoztak, és a Gazdának semmi sem jutott.” (Ravasz László: Az újszövetség magyarázata. Kálvin, Bp, 1991, 1/184. o.) „A szőlő megmunkálásáról a nép vezetőinek kellett gondoskodni. De ők nem voltak hajlandók elismerni a tulajdonos hatalmi jogát felettük, és rosszul bántak Isten hírvivőivel és prófétáival. Végül még Fiát, Jézus Krisztust is megölték…” (John F. Walvoord / Roy B. Zuck: A Biblia ismerete — kommentársorozat. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Bp, 1997, VI/92. o.) „Jézus példázata nem mond egyetemleges ítéletet. Nem beszél egész Izráel elvetéséről, hanem azokról a szőlőmunkásokról, akik ellene fordultak. Ennek alapján kell korrigálni azt az elterjedt hamis nézetet, hogy Jézus ítéletet mondott egész Izráel felett.” (Dr. Prőhle Károly: Lukács evangéliuma — fordítás és magyarázat. Evangélikus Sajtóosztály, Bp, 1991, 298. o.)
Gyümölcsöket beszolgáltatni — Reánk vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a hit és hála gyümölcseit kell az Úrnak beszolgáltatnunk, hisz egész életünk az Övé. Ezzel megmutatjuk, hogy meg akarjuk tartani Isten velünk kötött szövetségét.
Ne vesd meg Krisztust — azzal, hogy nem fogadod el Megváltódnak! Enélkül senki sem üdvözülhet: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz” (ApCsel 16,31).
Aki Őt megveti, azt a „Sarokkő” szétmorzsolja.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
gazda
új szőlő
– kerítés
– borsajtó
– őrtorony
bérbe adás – szőlőművesek (bérlők)
külföld
termés beszolgáltatása helyett
– megverik vagy megölik a szolgákat
– megölik a fiút
a szőlőművesek megölése
a szőlő másoké
a sarokkő – Jézus Krisztus – megvetése
365/295. A gonosz szőlőművesek – tanári segédlet és feladatlapok egyben