Az ember imádatra termett

Zsolt 144

A „ne imádd”, úgy is fordítható: ne borulj le, a „ne tiszteld” pedig = ne szolgálj mást! Ezért Izráel népe sosem volt hajlandó leborulni egyetlen ember vagy szobor előtt sem, csak Isten előtt.

A leborulás mozdulata – a megadásé. Ha valaki előtt leborulok, az azt jelenti: „azt tehetsz velem, amit akarsz”. Ilyen átadás igen nagy mértékben megnöveli a másik hatalmát, s az én kiszolgáltatottságomat.

A szolgálat – alárendelés. Valaki más akarata szerint cselekszem. Pál szívesen használta magára nézve a „rabszolga” kifejezést, mert Jézus megvásárolta őt a bűn szolgaságából, hogy örök élete legyen. Ezért ő hálából felajánlotta neki életét, szolgává tette magát. Így szabadon és szeretettel szolgálta Urát.

Az ember imádatra, szolgálatra termett. Ám nem mindegy, hogy kinek szolgál. Magamat szolgálom, vagy másoknak rendelem alá magam: reklámok, divathajhászás befolyásolnak? Az ember – az egyéniség hangsúlyozása mellett – tömeggé vált a vizuális kultúrában, s ezzel befolyásolhatóvá is. Ne a láthatót imádjuk!

Atyám, Krisztus nevében add meg nekem, hogy testem egyedül a Te akaratoddal mozduljon, vagy váljék mozdulatlanná.

Hogy lelkem, világosságod fényében, gondolatait egyedül a Te igazságod szerint rendezze.

Hogy szeretetem Isten szeretetének emésztő lángja legyen bennem, s egyedül Isten iránt lobogjon.

Simone Weil

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024