Hiteles keresztyének

ApCsel 2,42–47

„Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem” – bizonyára könnyebb lenne a gyülekezetekben a közösség megélése, ha nem lennének vagyonkülönbségek. Sokkal vonzóbbak lennénk, ha szeretettel vennénk körül egymást találkozásainkkor. Ha napról-napra együtt lennénk, s otthonainkban mind hálaadással törhetnénk meg a kenyeret. Ha sokkal jobban ismernénk és értenénk egymást, s nem lennének irigységek, őrzött haragok, hanem az egész gyülekezet együtt részesülne az úrvacsorában.

Kezdjük el! Ott, ahol vagyunk, abban a gyülekezetben. Szólítsunk meg valakit minden vasárnap, mindig mást! Menjünk negyedórával előbb, s imádsággal töltsünk el 15 percet az istentisztelet előtt, a közösségért! Ha halljuk, hogy valaki egyedül van, látogassuk meg! Kérjünk imádságunkban társakat, akikkel lehet együtt hordozni a gyülekezetet! Beszéljünk ezekről a lelkipásztorral is! Kezdjünk el komolyan adakozni abból, amink van! Ha lehetséges, vendégeljünk meg szűkölködőket otthonunkban! Vegyük észre a jótékonykodás lehetőségeit! Kezdjük el a harcot rossz szokásainkkal, kérjük Isten Szentlelkét, hogy leplezzen le magunk előtt, s könyörögjünk a formálódásért!

Mindig előttem lesz Victor Hugo: Nyomorultak c. regényének papja. Aki csak szamárháton volt hajlandó ülni, mert Jézusnak is csak az jutott. Aki sajnálta a pókot, hogy milyen csúf. Aki vendégszeretetét úgy gyakorolta, hogy a bekéredzkedő útonállónak ezüstkészletével terített, s mikor az kirabolta, ráadásul nekiadta a hozzá tartozó gyertyatartókat is.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024