Mennyire fontos nekünk a kényelem?

Zsolt 106,24–25

Valakit egyszer megkérdeztek, hogy mit tartana meg a civilizációból, ha egyetlen dolgot választhatna. Azt felelte: „A meleg vizet.” Mi vajon mit választanánk?

Izráel a „házat” akarta választani a sátor helyett. A ház a biztonság jelképe, a sátor a kiszolgáltatottságé. Inkább kívánták az egyiptomi házat, mint a pusztai sátorozást. Ismerjük be, hogy egy hétig nagyon kellemes tud lenni a sátorozás, de egy egész nyáron, vagy egy egész évig…, s 40 évig?

Nem véletlenül lázadoztak a pusztában! Nagyon kellemetlen, ha az ember ki van téve a szomjúságnak, éhségnek, homokviharoknak, ellenségnek…

Egyiptom azonban a szolgaság helye volt a választott népnek. Kényelmes ugyan, de szolgaság. S életük a fáraó kegyétől függött.

Vajon mi mit választunk? A szabadságot a kiszolgáltatottsággal együtt, vagy a szolgaságot, de kényelmesen? Gondoljuk csak végig, hogyan döntött népünk, családunk különböző helyzetekben? Hányszor szült megalkuvást a kényelem szeretete?

Szélesre tárt karokkal kér bennünket, hogy teljes bizalommal hagyatkozzunk rá, mert egyedül Ő teszi életünket emberivé, s segít, hogy meghívásunk értelmében az Ő képére teremtett szabad istengyermekek legyünk. Krisztuson kívül nincs szabadság.

H. Boulad

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024