07-1. Kenyér és malom

Bibliai történet: Zsoltárok 65,10–14; 127,2; Máté 6,11; Lukács 22,19; 24,30; János 6,11; 6,35; 21,13
Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, egzisztenciális, testi-mozgásos, kapcsolati, zenei-ritmikus
Tevékenység: Kenyérközösség Jézussal, kenyérkóstoló; történetolvasás, beszélgetés: a kenyérsütés előkészületei, kamaszlány gondok; kézimalom mozgásának megfigyelése; malommondókák mozgáskísérettel, szólamjátékkal, zsoltárdicséret malomkőritmussal

Vette a kenyeret… (Verbális-nyelvi, egzisztenciális, testi-mozgásos)

Húsvét után Jézus többször is megjelent a tanítványainak. Az emmausi tanítványok akkor ismerték fel, amikor „vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta” (Lukács 24,30). A jelenet a Galileai-tenger partján is megismétlődik (János 21,13). Jézus különös ismertetőjegye ez a kenyérközösség, ami a nemrég lezajlott utolsó vacsorára emlékezteti a tanítványokat (Lukács 22,19), és persze az ötezer ember megvendégelésére is (János 6,11). S az is valószínű, hogy a mindennapi kenyérért való hálaadás gesztusáról van szó, nem csupán ünnepi ceremóniáról (vö. Máté 6,11).

Láthatjuk tehát, hogy a kenyér különleges szerepet töltött be a bibliai idők kultúrájában. Isten áldásának jele volt, Isten ajándékának tekintették (Zsoltárok 65,10–14; 127,2). Nem véletlen, hogy Jézus is ezzel a kijelentéssel „mutatkozik be” (János 6,35): „Én vagyok az élet kenyere.” A „régi” ember számára a kenyér egyenlő volt az élettel, amit a magyar tájnyelv is megőrzött, hiszen több magyar vidéken a búza egyik elnevezése: „élet”.

Kóstoljunk bele az „életbe” így, ezzel a szemlélettel. Mintha az életfeltételeink javából részesednénk. Előzetesen vágjunk fel egy szelet friss kovászos kenyeret falatokra, és kínáljuk meg vele a gyerekeket. Lassan majszolják el, élvezzék az ízét.

Majd kínáljuk meg őket kovásztalan kenyérrel vagy pászkával is hasonló módon. Ropogtassák el a falatokat, és hasonlítsák össze az ízét a kovászossal.

Beszéljük meg, mit tapasztaltak a két ízvilágról, kinek melyik ízlik jobban.