Dávid és az óriás

Elmeséli Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt
az 1Sámuel 17 alapján

Illusztráció: Kelemen Czakó Rita

Eredeti megjelenés:
Dávid és Góliát, Trixi-könyvek, 2010

Dávid testvérei katonák voltak. Bal-jobb. Ahová kellett, oda indultak. Bal-jobb. Bal-jobb.

– Sereg állj! Tábort verünk a völgyben, és csatarendbe állunk a hegyen.

Hadrendbe állt az izraeli sereg. No de miféle sereg ez? Nézd csak meg, mindenki fél, remeg… Mert jön az ellenség, páncéljuk csörög, lépésük dübög, fegyvereik élesek. És ki vezeti őket? Egy óóóóriás! A híres-neves filiszteus Góliát.

Dumm! Megrendül a föld, ahogy Góliát lép egyet. Dumm! Damm! Remeg a föld, ahogy Góliát lépeget. Dumm! Damm! Dumm! Az izraeliekkel szemben feláll a filiszteus sereg.

– Uáááááá!!!!!!! – lép ki a sereg elé Góliát, és ordít egy nagyot. – Hát senki se mer kiállni velem? Féltek ugye? – kérdi gúnyosan. – Hát hol van az Istenetek, aki megvéd titeket? Berezelt ő is, mint ti, mindannyian?

Zrim-zrum, ziriri-zum, zörög a rézpáncél, ahogy Góliát a mellét veri.

Va-va-va-vacognak az izraeliták fogai. Ne-ne-ne-nem mer kiállni senki a párviadalra.

Zim-zum, zilili-zum… Mi ez a furcsa zaj?

Zim-zum, zilili-zum… Ez nem vacogás. Se nem remegés. Ez valami más.

Zim-zum, zilili-zum… Lantot penget valaki.

Az Úr, az én pásztorom. Zim-zum

Füves mezők, várnak reám… Zilili-zum

Ez egy pásztordal. De kinek van kedve most énekelni?

Dávid jön ott, a pásztorfiú. Élelmet hoz a bátyjainak a táborba.

Zrim-zrum, ziriri-zum. Va-va-va-vacogók. Cidri-dri-cidrizők.

Dávid csodálkozva néz körül:

– Mit vacogtok, mit reszkettek itt? Hát nincs Istenetek, hogy ennyire féltek?

Zrim-zrum, ziriri-zum, zörög a rézpáncél. Góliát megint a mellét veri, és gúnyolódik.

Dávid hallja, de nem ijed meg. Harcra készül. Párviadalra készülődik.

Nincs más fegyvere Dávidnak, csak a botja meg a parittyája. Kiválaszt a patakból öt kis követ. Az lesz a lőszer. És hopp, máris Góliát előtt terem.

– Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? – ordít az óriás.

– Uáááááá!!!!!!! – harsogja Góliát.

Dávid pedig segítségül hívja Istenét. Megforgatja parittyáját, megcélozza, hipp-hopp, s eltalálja, kipp-kopp, Góliát fejét.

– Auuuuuu!!!!!!! – leheli Góliát.

– Góliááááááát… Go-go-go-góliááát… – iszkol a filiszteus sereg.

– Hurrá! Isten erős! – zeng a kiáltás. – Dávid legyőzte az óriást!

És az öröm, ami a győzelmet kíséri, óóóóóriás.