Róm 7,1–13

Vannak, akiket a figyelmeztető táblák éppen a veszélyes tett elkövetésére bátorítanak. Van, amikor egy célzott előadás a kábítószerről épp a kíváncsiságot ébreszti fel. Van, amikor a tiltás arra hívja fel a figyelmet, mi mindent lehetne még kipróbálni. Ez azonban nem zárja ki a figyelmeztetés, a felvilágosítás és a tiltás jogosságát, csak az ember ostobaságát jelzi.

A bűn miatt sok esetben teljesen fordítva gondolkodunk egy helyzetről, mint amilyen valójában. Hiszen, ha a Bibliában úgy keresünk történeteket, hogy „ezt még nem próbáltam ki”, akkor lesz bőven választékunk, mert fertelmes dolgokról számol be az ige. Csak arra ügyeljünk, hogy mindig hozzáolvassuk azokat a verseket is, ahol ezeknek a cselekedeteknek a büntetése is le van írva. Mert a kettő együtt igaz.

A törvény, az ige tehát azért van előttünk, hogy rámutasson határainkra. „A bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által…”

Hazugság esetén minden emberben fájni kezd valami ott belül. Ezt el lehet hallgattatni, de érvényre is lehet juttatni, hogy egyre érzékenyebb legyek minden bűnre, a parancsolat megszegésének minden fajtájára!

A „ne tanúskodj hamisan” nemcsak a hazugságról szól, hanem az önbecsapásról, előítéletekről, meggondolatlan kijelentésekről, a sok „nemről”, „igenek” helyett (Mt 5,33–37!).

A hazugság az a merénylő, ki legelőször is a világosságot oltja ki, az iránytűt töri szét, hogy azután „szabadon” dolgozhassék.

Pilinszky János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 6,19–23

A szégyen gyümölcseiről, vagy a szentség gyümölcseiről? Ezt viszonylag egyszerű megállapítani: Hogy megyek be a templomba, hogyan lépek keresztyén emberek közé a hétköznapokban? Szégyellem őket, vagy örömmel megyek közéjük? Szívesen beszélek magamról, mert életemben Isten munkálkodik, vagy rettegek, nehogy rákérdezzenek valamire, mert megint nem úgy éltem, ahogy kellett volna?

Félek a bizonyságtételtől, szolgálattól, mert hogy mondhatnék én bármit is, hiszen le fognak fülelni? Vagy tudom, hogy a bizonyságtétel nem rólam kell, hogy szóljon, hanem Jézus Krisztus kegyelméről, s ezért ez a szeretet megszólalásra vár bennem…

A szégyen bevallása a szentség kezdete, így sok jó dolgot is kezdeményezett már az emberben! Nem a keresztyén közösséget kell otthagyni, hanem lemondani a szégyen takargatásáról, segítséget kérve abbahagyni a bűn szolgálatát, s felajánlkozni az Úr Jézus seregébe.

Töltsd ki a következő listát:

szabadságom gyümölcsei:

engedetlenségem gyümölcsei:

kívánságom gyümölcsei:

engedelmességem gyümölcsei:

szeretetem gyümölcsei:

Az igazság őre légyen benned mindig az égi szellem,

hamis tanúságot ne szólj…

ne hazudozzál önmagadnak…

Dsida Jenő

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 6,11

Az ember teste és lelke más nyelven ért. Önmagában a keresztség nekem semmit sem jelent, ha nem hiszek annak erejében. Isten felől azonban akkor is igaz! Épp az a csoda benne, hogy Ő ezt már akkor elvégezte értünk, amikor még bűnösök voltunk! Ő már akkor szeretett, amikor még nem is tudtunk róla!

Kegyelme nemcsak azoknak szól hát, akik hisznek benne, hanem mindenkinek! Jézus nemcsak azokért halt meg, akik átadják neki szívüket, hanem minden emberért! A gyermekkeresztség ezért a legkifejezőbb jelkép. Mert a gyermek a maga tehetetlenségében semmit sem tehet hozzá Isten kegyelméhez, míg a felnőtt könnyen azt hiheti, hogy rá azért igaz, mert „ő” döntött, ő bemerítkezett!

A gyermek teremtettsége alapján már úgyis Istené, ám Ő „megvásárolta” még egyszer az elveszettet, hogy a megváltás alapján kétszeresen is az Övé legyen, s tudjon emberi életet élni.

Az a kérdés tehát, mit tartunk magunkról, mert a tények változtathatatlanok. Isten kegyelméhez sem hozzátenni, sem abból elvenni nem tudok egyetlen cselekedetemmel sem!

Dédapám jegygyűrűjét eltette édesanyám, hogy majd jó lesz nekem. Ott várt a dobozban, amíg meg nem kérték a kezem. Addig egy szót sem szóltak róla. Ebből az egy gyűrűből kettő lett, az egyik felét én viselem, a másikat a férjem. Édesanyám hitében ez a gyűrű már akkor az enyém volt, amikor még reménységben sem volt jegyesem.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 5,12–21

Pál az ellentétek fokozásával akarja megmutatni, hogy Isten cselekvése mennyire tökéletes, mennyire értünk való. A „túláradó bűnnel” szembeállítja a „felülmúló, megelőző kegyelmet”. Nem úgy történt a dolog, mint mostanában az árvizek idején hazánkban, hogy rettegtek az emberek a gátak szakadásától, mert nem voltak felkészülve a túláradó vízmennyiségre. Hanem úgy történt, hogy Isten „bekalkulálta” a bűn nagyságát, elterjedését, félelmetes rontását, s ehhez képest „előre intézkedett”.

Úgy is fogalmazhatjuk, hogy már a teremtésnél készen volt a megváltás terve! Nem érte váratlanul Istent semmi sem, mert nagyon jól tudta az ember döntését. Ő uralja az eseményeket!

Itt ugyanaz a fogalom szerepel, mint az Isten országa kifejezésben, ahol nem egy határral körbevett területről van szó, hanem arról az aktív gondviselő tevékenységről, melyet az Úristen folytat ezért a világért.

Nem azt kell kérdeznünk tehát, hogy miért van oly sok bűn, hanem: Hogy lehet, hogy a világ még nem pusztult el ennyi mocsok, gonoszság fertőjében? S válaszunk az lehet: Mert Isten kegyelme tartja fenn! Jézus Krisztus által uralkodik „a kegyelem is az igazsággal!”

Egy kárpátaljai falu egyik felét elöltötte az ár, a másik fele épségben maradt. Mindkét fél lakosai a templomba mentek, hogy ott együtt könyörögjenek a továbbélés lehetőségéért… Tudták: egyetlen esélyük nem a lázadás, hanem a még teljesebb istenkeresés!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024