Reménytelenségből reménységbe

Róm 5,1–2

Az ember lételeme a reménység. „Amíg élek, remélek.” Csak így érdemes nekiindulni egy napnak, elkezdeni valamit. De így érdemes emlékezni is. Azok a vértanúk (az aradi tizenhárom), akikre ma emlékezünk, tanúskodtak. Arról, hogy van nekik valami fontosabb, mint egyéni céljaik, személyes sikereik. Van egy olyan közös reménységük, melyért még meghalni is érdemes. Szavaikat, imádságaikat őrizzük. Emelt fővel, hittel mentek a halálba, s ezért reménységük megtartotta őket.

Rendkívüli emberek voltak? Igen, mert emberfelettivé nőttek. Ám ez az egyetlen méltó emberi élet, s ez az egyetlen méltó emberi halál is.

Reménytelenségek, csalódások csüggesztenek? Hullanak a levelek, s nyomasztó hangulat terhel? Láthatod a láthatatlant! Nézhetsz még feljebb, hiszen csak az állatok perspektívája a lefelé nézés. Az ember tud felfelé nézni, a végtelen távlatokba, s reménységgel élni.

Aki úszni akar megtanulni, annak el kell hinnie, hogy a víz fenntartja. El kell kezdenie gyakorolni olyan mozgásokat, s olyan levegővételt, mely ebben segíti. Van, aki úgy tanulja meg, hogy rögtön mélyvízbe dobják, s nincs is más választása. Van, aki lassan, biztonsággal megy kisebb vízből nagyobba. S van, akit a szülei szeretete tanít meg, nyakukba kapaszkodással, közös úszással, a vízben való távolság növelésével.

Te ismered, oh Uram, az én szívemet és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.

Damjanich János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ábrahám tanúsága

Róm 4,9–25

Ezekben a versekben hatalmasan megmutatkozik az Ó- és Újszövetség egysége. Tartalma, üzenete gyönyörűen kapcsolódik egymáshoz Ábrahám személyében. Ábrahám, aki először kapta a kegyelem szövetségét (1Móz 15), s csak azután a körülmetélését (1Móz 17), atyja lett mindenkinek, akik hisznek, s nemcsak azoknak, akik körülmetélkedtek.

Ábrahám hitének „nem volt példája”. Úgy kellett hinnie a szónak, hogy nem tudhatta, ki az az Isten, aki neki ígéretet tesz. Nem jelent meg előtte, s csak nagyon későn cselekedte vele a csodákat – előbb fel kellett mennie a Mórijjá hegyére, hogy megtudhassa Isten gondoskodását (1Móz 22). Utódainak már lehetett „Ábrahám Istene”, mert az ő élete már példává vált Isten cselekedeteiről. Ábrahám számára nem volt még „törvény” sem, hiszen az csak Mózes által jelentetett ki sok száz év múlva – mégis Ábrahámot hívják a zsidók atyjuknak, aki megigazult az Isten előtt – hitből.

Ezért tárulhat szélesre a kegyelem ajtaja mindazoknak, akik Ábrahám hite szerint várják Isten kegyelmét. Merünk hinni a hihetetlennek? Van bizalmunk engedni a szónak? Előttünk már oly sok példa van!

A nagy feladatok alázatosokká, józanokká, reálisokká tesznek. A fogadalmakból a kevés is sok, a hűségből a sok is kevés.

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A hitben élők tanúsága

Róm 3,21–4,8

„Hit által, hit által, hit által!” Ez volt Luther Márton hatalmas felfedezése, aki addig mindig cselekedetekből akart üdvözülni. Mindent megtett, hogy ezt elérje. Felajánlotta életét Istennek, szerzetes lett, böjtölt, verte magát, naponta bűnvallást tartott, hideg kövön aludt csuhájában, zarándokutat tett Rómába, de semmi sem segített.

A hamis biztonságérzet, hogy ez elég, benne nem született meg, csak egyre jobban elkeseredett, s nem volt üdvbizonyossága. Akkor adták kezébe az Újszövetséget, s ahogy a Római levélhez ért, megdöbbenve olvasta ezeket a sorokat. Hiszen itt egészen másról van szó! Nem a törvény megtartása által, nem a jó cselekedetek által, nem az önkínzás által, nem az engedelmesség fogadalma által, nem, nem és nem, hanem csak hit által. A Jézus Krisztusban való hit által. Ez lett életének legemlékezetesebb napja, s ez érlelte meg azt a 95 tételt, melynek nagy része a bűnbocsánatról szól, és amely innentől kezdve igehirdetésének legfontosabb üzenete lett.

Hogyne, hiszen az igében olyan utat fedezett fel, melyet akkor kevesen hirdettek, sőt az igeolvasástól eltiltott hívek meg voltak kötözve az egyházi szokások által. Felfedezted-e már, hogy mit jelent a hit által való bűnbocsánat, vagy még mindig csak megfelelni akarsz Isten törvényének?

S mégsem törvényellenes a hit. Sőt, a hit által megigazult ember előtt lesz igazán fontos, hogy háláját kifejezze az Isten törvénye szerinti élettel.

Victor János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Isten törvényének tanúsága

Róm 2,17–3,20

Aki ismeri Isten törvényét, annak az lesz a tükre. Megmutatja, milyenek vagyunk. Még azt is, hogy miattunk „káromolják az Isten nevét”, mert hiába ismerjük a törvény szövetségi jellegét, mégsem élünk aszerint. Ez valamikor csak a választott népé volt, akiken Isten számon kérte. Akik büszkélkedtek a törvénnyel, azok megítéltettek általa. Mindnyájan bűnösnek bizonyultak a törvény megtartásában.

A törvény azonban arra is adatott nekünk, akik megismerhettük, hogy fékünk legyen: „Vigyázz, ne tedd!” Fék nélkül minden jármű életveszélyes. De minden ember is.

A törvény kegyelmi része, hogy megmutatja az utat Jézus Krisztushoz. Megmutatja ráutaltságunkat arra, aki egyedül betöltötte a törvényt, s akiben mi mindnyájan szabadok lettünk, hogy a törvénynek ne betű szerint, hanem Lélek szerint engedelmeskedjünk, immár szabad döntésből. Így lesz ösztökévé. Ahogyan a tiltásból ígéret lehet a parancsolatok során. A „ne tanúskodj hamisan” helyébe a „nem fogsz hamisan tanúskodni” lép, s ez biztatás arra nézve is, hogy igazán fogsz tanúskodni arról, amiről meggyőződtél.

Amit Isten elkezdett, azt véghez is viszi, mert műve nem játék, hanem az ő teremtő és szuverén megnyilvánulása. Lassan-lassan ránevel minket arra az örökségre, melyet az örökkévalóságban kiszemelt számunkra…

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

04-2. A bárka állatai, az állatok bárkája

,
Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  ön- és társismeret, kapcsolat, természetismeret, mozgásos játék, nyelvi feladat, játék, képalkotás, vizualitás, 
Szervezési formák:  hittanóra, csendesnap, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 
Multimédia:  kézműves oldal, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 6,5 – 9,17
  • Intelligenciatípus: Kapcsolati, természeti, testi-mozgásos, verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, egzisztenciális
  • Tevékenység: Hang- és mozdulatutánzó párkereső és kitalálós játék; állatfajok bemutatása szóban vagy írással, rajzzal, kiállításrendezés; térrendezés: bárkaépítés bútorokkal; levélképek készítése a szabadban és a teremben; kreatív írás: állatok imája

 

Állati párkereső (Kapcsolati, természeti, testi-mozgásos)

Kis cédulákra állatpárok nevét írjuk, minden állat neve 2-2 cédulán szerepeljen. (Annyi cédulát írunk, ahányan részt vesznek a játékban.) A gyerekek cédulát húznak (nem tudják egymásról, ki milyen állat nevét húzta), majd szétszóródva elhelyezkednek a teremben. Jelre mindenki a húzott állat hangját és mozgását utánozva kezdi keresni a párját. Emberi nyelven nem szólhatnak, de az állat hangján és mozdulataival kommunikálhatnak egymással.

Amelyik állatpár egymásra talált, elhelyezkednek a „bárkában” (a terem kijelölt részén). Itt Nóé (a pedagógus) fogadja őket, akinek állatnyelven bemutatkoznak.

 

A bárkából jöttünk (Kapcsolati, természeti, testi-mozgásos)

A közismert „Amerikából jöttem” című játék mintájára két játékos kimegy a teremből, és megegyeznek, hogy milyen állatot fognak alakítani. Ezután bejönnek, és így szólnak a többiekhez:

„A bárkából jöttünk, Nóé így nevezett minket: o…n.” (vagy más kezdő és utolsó betű)

Majd mozdulatokkal és hangadással eljátsszák az állatpárt. Aki először felismeri, és bekiáltja a nevet, az lesz a következő állatpár egyik tagja. Párt választ maga mellé, és a játék hasonlóan folytatódik.

A példa becsapós, mert az o…n jelen esetben nem oroszlán, hanem orangután, amit a hangról és mozgásról lehet felismerni.

 

Kép: 123RF

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.

A „természet” tanúságtétele

Róm 1,18–2,16

Isten munkája felismerhető. Minden, ami körülöttünk van, a maga helyén vall az Isten által adott rendről. Tanúskodnak a természeti törvények, a maguk zsenialitásával, melyre csak rácsodálkozni tudunk. Tanúskodik a történelem a maga igazságosságával, mert minden ember gyenge nádszál, alig birtokolhat valamit, s minden tudása semmi ahhoz képest, hogy a halállal kell számolnia. De tanúskodik a lelkiismeret is, mely minden emberben működik – attól függetlenül, hogy milyen társadalomban él –, hiszen minden emberi közösségnek vannak törvényszerűségei, melyek „belülről” szerveződnek. Ezek határozzák meg, mi a „jó”, mi a „rossz”, mi a „siker” és mi a „veszteség”, mi építi a közösséget, s mi nem. De meghatározzák a kultuszt is, mert az ember „gyógyíthatatlanul vallásos”, s ez sokkal mélyebben gyökerezik benne, mint hogy tanítani lehetne.

Az ún. ateista emberek ugyanúgy kialakítják a maguk „kultuszát”, csak lehet, hogy embereket vagy elveket imádnak az élő Isten helyett. Mindenki a maga törvénye szerint fog megítéltetni. Senki sem hivatkozhat arra az ítéletnél, hogy nem hallotta, nem tudta, mert az hazugság lenne.

„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel… Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe.” (Róm 2,14–15)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

04-1. Nóé bárkája, Isten szövetsége

,
Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, gondolkodtató, logikai feladat, ének, zene, ritmus, 
Szervezési formák:  hittanóra, áhítat, gyermekistentisztelet, csendesnap, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online szöveg, hanganyag, 

grafika © Kelemen Czakó Rita

  • Bibliai történet: 1Mózes 6,5 – 9,17; Zsoltárok 126,5; Példabeszédek 14,13; 15,13; 15,15; Prédikátor 7,3
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, logikai-matematikai, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, zenei-ritmikus
  • Tevékenység: Önismereti játék: ellentétpárok egyeztetése, értelmezése; bibliai történetmesélés: Nóé bárkája; ellentétpárok kiemelése a történetből, dramatikus feldolgozás; figyelmeztető ének értelmezése, szóló-kórus énekdialógus

 

Sírás és nevetés (Verbális-nyelvi, logikai-matematikai, önismereti, egzisztenciális)

A Biblia már az első történeteivel érzékelteti, hogy az emberi élet mennyire végletes. Benne élet és halál, öröm és bánat, sírás és nevetés, harag és megbékélés – ellentétes léthelyzetek és érzelmek váltogatják egymást.

Néhány ősi bibliai bölcsesség is ezt tükrözi. Osszuk ki az alábbi igéket kettévágva a gyerekeknek, feladatuk az egymáshoz illő mondatfelek összeillesztése. Nagy létszám esetén több csoportban is tevékenykedhetnek, minden csoport ugyanazzal a készlettel. (Lásd a csatolt melléklet igekártyáit.)

  • Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat. (Példabeszédek 14,13)
  • Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket. (Példabeszédek 15,13)
  • A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. (Példabeszédek 15,15)
  • Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. (Prédikátor 7,3)
  • Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. (Zsoltárok 126,5)

 

Miután a csoportok párosították a mondatfeleket, jelezzék a pedagógusnak, aki némán, csak mozdulatokkal jóváhagyja vagy kijavítja az eredményt. Minden csoport válasszon ki a mondatok közül egyet, és beszéljék meg közösen, mi a mondás lényege, értelme, majd keressenek rá mai életpéldát: Kire, milyen helyzetben lehet igaz a mondás?

Végül a csoportok röviden mutassák be és értelmezzék a választott mondásaikat.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

Sírás-nevetés – igepárosító

1 fájl(ok) 63.19 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

 

 A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.

Tanúságtétel

Róm 1,1–17

„A hamis tanúzást a törvény bünteti” – mindnyájan ismerjük ezt a mondatot. A tanúságtétel a Szentírásban is rendkívül fontos fogalom. Valaki ellen vádat elfogadni csak két tanú egybehangzó állítása alapján lehetett. Persze mindig voltak „lefizethető tanúk”, akik jó pénzért mindent láttak és hallottak, ami nem történt meg. Jézus pere esetében őt azért nem lehetett elítélni, mert nem volt két tanú, aki egyformát mondott volna (Mt 26).

A Római levél tanúságtétel. Pál olyan gyülekezetnek írja, akiket csak hallomásból ismer, ezért a levél az ő hitének megfogalmazása. Minden keresztyén életében el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor ezzel a levéllel megbirkózik: Mit is hiszünk mi valójában? Ki a mi Istenünk? Kik vagyunk mi? Mi és ki hitünknek biztos alapja? Hogyan gyakoroljuk ezt a gyülekezetben, s hogyan éljük meg a világban?

Ahhoz, hogy ne tanúskodjunk hamisan, nemcsak a mások által adott válaszokat kell elfogadnunk és végiggondolnunk, hanem a magunk válaszait kell megfogalmazni, ahogyan azt az igéből személyesen megértettük. Ez a hónap a Római levélé. A reformáció nagy tanúságtevői, de minden nagy egyházi mozdulás is ebből a levélből indult ki. Olvassuk tanúságra való készséggel!

Tanúságra erőt csak te tőled kérünk,

Hogy szent Istenséged dícsértessék tőlünk:

Ha először a te országod keressük,

Semmiben nem lészen fogyatkozás nékünk.

Sztárai Mihály

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024