1Pt 2,1–12

A gyülekezet hitelét, a keresztyénség hitelét is el lehet rontani, ha a gyülekezeti tagok nem úgy élnek, ahogyan azt az Úr parancsolta! Megrabolják a Jézusról szóló örömhírt, akik félkeresztyének, vagy csak külkeresztyének, akik látszatból cselekszenek és élnek, álnoksággal beszélnek. Vagy azzal töltik idejüket, hogy más felekezeteket lejáratnak!

Nem lehet véletlen, hogy Jézus legfontosabb témája utolsó imádságában épp a keresztyén egység (Jn 17), mert tudta, hogy ezt lesz a legnehezebb megtartani.

Mennyi hiteltelenség szaporodott fel csak itt Európában, hogy az embereknek szimpatikusabb egy Krisnás-szekta, mint a keresztyén felekezetek? Még mindig a sok gyűlölködés, megvetés, egymás elleni harcok jellemzik a felekezeteket – kinek kedves ez? Hogyan tehetünk ellene? Keressük a másikban, amit megbecsülhetünk! Minden felekezetnek vannak sajátos értékei, amit lehet tisztelni (ahogy vannak hibái és hiányosságai is). Ne általánosítsunk! A mérce maga Krisztus! Arra igyekezzünk, hogy híjával ne találtassunk a szeretet megélésének!

J. Wesley álmában felment a menny kapujához, s megkérdezte: „Vannak itt katolikusok?” „Nincsenek.” „És evangélikusok?” „Azok sincsenek.” Végigkérdezte az összes felekezetet, ám csupa nemleges választ kapott. „Akkor kik vannak itt?” „Mindazok, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében!” – hangzott a válasz. A pokolnál járva megismételte kérdéseit, s hallhatta, hogy ott bizony minden felekezetből vannak…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Tim 5,9–15

Vannak gyülekezeteinkben, közösségeinkben másféle „rablók” is. Az idő- és becsületrablók. Akik felesleges beszédükkel meglopják a másikat, mert elveszik idejét a hasznosabb tevékenységektől. Hány és hány ilyen ember lézeng közöttünk! Huszadszor mondják el ugyanazt, vallják meg ugyanazt a bűnt – teljesen feleslegesen, hisz semmi sem változik. Ők is valódi tolvajok.

S vannak, akik körbehordott hírekkel rabolják mások becsületét. Ellenőrzés és végiggondolás nélkül – csak a hír újdonságának mindentudásával. Ebben sajnos az asszonyok járnak élen, ezért szól Pál figyelmeztetése elsősorban hozzájuk.

Hány közösséget zilált szét a bomlasztó szó! Fecsegők és pletykások, mikor némultok már el?

Két lelkipásztor egyszer megegyezett egymás között:

1/ ha valamit meghallanak a másikról, azonnal megbeszélik egymással;

2/ semmit sem adnak tovább egy harmadik személynek abból, amit meghallottak;

3/ ha a másik ellen szól, meg sem hallgatják a hírt, hanem leállítják azt, aki terjeszti.

…félek minden aljas szándékú

információtól…

…nem félek a belülről

jövő felismerésektől…

Kádár Ferenc

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Thessz 3,6–15

Vannak olyan „szakavatott tolvajok”, akik parókiáról parókiára járnak, s bizonyos lelkipásztorok nevére hivatkozva kérnek segítséget. Amelyik lelkész beengedi őket, nagyon pórul jár, mert meglopják. Évekkel ezelőtt volt itt egy szerencsétlen flótás, akit segítettünk. Megjegyezte a nevünket, járni kezdte az országot, s a nevünk alapján szinte mindenhová beengedték. Volt, ahonnan csak a kért összegeket, ruhákat vitte el, de volt, ahonnan orgonát lopott. Jöttek a telefonok sorra, sajnos mind a mai napig, lassan már minden városból.

Megdöbbentő, hogy emberek mire vetemednek. De az is, mennyire naivak vagyunk, mikor azt hisszük, hogyha valakinek belenyomunk a kezébe valamit, azzal már segítettünk rajta. Sőt, ahogy tapasztalom – csak rosszabbá tesszük. Mi vezetjük rá meggondolatlan adakozásainkkal, hogyan lehet ügyesen tolvaj. Tolvajok barátai leszünk, s ezzel önmagunk ellenségei. Feneketlen kút az ilyen ember, mert a felülről betöltött víz azonnal eltűnik benne. A segítség egészen máshol van. Belülről kéne a forrásnak felfakadni. Azt kellene adni, amire szükségük van, s nem azt, amit kérnek. Ehhez kellene sokkal jobban összefognunk, s akár otthonokban, akár intézményekben, de elhívott és szakavatott emberekkel gyakorolni a diakóniát!

Imádkozzunk érte, hogy ezek létrejöhessenek, s ne mi oktassuk ki az ilyen ügyeskedőket arról, hogyan lehet piócaként élni a keresztyéneken.

„Intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez!” (1Thessz 5,14)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 9,6–15

„Ahogyan eldöntötte szívében” – mondja Pál apostol, s valóban ezen múlik. Mert vannak, akik bőven adnak, mégsem szűkölködnek, mások csak kényszerűségből, mégis sokat panaszkodnak.

Van egy barátunk, akit egyszer Hollandiából csupa jószívűségből ingyen hazahoztak autóval. Ez őt annyira megindította, hogy azóta azon fáradozik, kinek, hogyan tehetne annyi jót, amennyit neki akkor ez jelentett. Mert az ingyen hazaszállító adakozó úgy nyilatkozott, hogy valaki másnak adja tovább.

Az igazán szegények nem követelnek, sőt gyakran egyáltalán nem is kérnek, mert szégyellik szegénységüket. Akiktől nem kérjük vissza a kölcsönkért javakat, azok valóban könnyebben megszégyenülnek, s másoknak adják majd tovább. Éljünk örömmel a nekünk adott javakban, s ha Isten alkalmat készít, és ezt megérezzük szívünkben, sőt szívesen is tesszük, akkor ne késlekedjünk a javak megosztásában másokkal.

Menni kellene házról házra, városról városra, mint

egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó.

És rekedt hangon, félig sírva,

kiabálni minden ablak alatt:

Szakadt lelket foltozni, foltozni!

Tört szíveket drótozni, drótozni!

Dsida Jenő

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

ApCsel 19,11–20

Hogy mennyire nem képzelődés az ellenséges szellemi hatalmasság, s hogy nem lehet játszani vele, ez a történet bizonyítja. Szkéva fiai „ellopják” Jézus nevét, hogy ördögűző technikájukban valami újat kipróbáljanak, ami már másnak működött.

Nem mondhatják: „Jézus nevében”, mert nincsenek „a névben”, azaz nem hisznek benne. Így csak áttételesen mondhatják: „Jézusra, akit Pál hirdet!” A gonosz lélek pedig visszafelel, ami nem a beteg tudása szerint mondott szó! Majd rátámad a hét férfira, s azok meztelenül és sebesülten futnak ki. Egy ember héttel szemben, de démonikus erőkkel.

A Szentírás tanúságából kiderül az is, hogy az effajta tevékenység nem volt idegen Efezusban, mások is praktizáltak. Erre a hírre azonban minden közösséget megszakítottak e tudományokkal, s elégették könyveiket.

Jézus nevében kérni valamit csak az tud, aki Benne van, különben csak „ellopja” nevét, s csak úgy használja, mintha varázsszó lenne.

„Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,22–23)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Számolj meg, ha tudsz!Bibliai számmemória

Ha felnézel a csillagos égre, meg tudod számolni a csillagokat?

Ha ránézel egy virágoskertre, meg tudod mondani, hány virágszál van ott?

Ugye, nem könnyű?! A számolást is kicsiben kell kezdeni, például ezzel a játékkal.

A dobozban 48 számkártyát találsz, 1-től 12-ig, számonként 4 darabot. A bibliai történetekből ismert jelenségek, élőlények és tárgyak jelennek meg egy-egy kártyalapon. Talán első ránézésre is meg tudod mondani, hogy mennyi. Ha túl sok, megszámolhatod. És mint a memóriajátékokban szokott lenni, megjegyezheted, hol láttál valamiből mondjuk 4-et vagy 7-et.

Párokat vagy kvartetteket gyűjthetsz azonos számosság szerint. Sorozatokat állíthatsz össze növekvő vagy csökkenő sorrendben. S a kettőt keresztezve számráccsá rendezheted a kártyakészletet. Mindebben a figyelmed és a memóriád segít. Meg a társaid, akikkel jót tudsz játszani. És ha kedvetek van, nemcsak számolni lehet, hanem beszélgetni a képekről, felidézni bibliai szerepüket, elhelyezni őket egy-egy történetben.

Jó számolást és jókedvű játékot!

Jellemzők:

  • 5-99 éves korig
  • 1-4 játékos
  • játékidő 15-30 perc
  • vastag, kemény kártyák
  • tárgyak, élőlények a Bibliából
  • színes, motiváló képek

Fejlesztési területek:

  • Figyelem
  • Memória
  • Rendszerező képesség
  • Valószínűségi következtetés
  • Szerialitás
  • Kombinációs készség
  • Szimbólumértés
  • Képi, nyelvi és matematikai logika együttes fejlesztése
Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  ön- és társismeret, kapcsolat, nyelvi feladat, játék, képalkotás, vizualitás, drámajáték, élménypedagógia, 
Szervezési formák:  hittanóra, csendesnap, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 4,1–12.25–26; Kolossé 3,13; Jakab 1,19–20
  • Intelligenciatípus: Önismereti, kapcsolati, verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, egzisztenciális, testi-mozgásos
  • Tevékenység: A történethez kapcsolódó hangulatváltások, érzelmi állapotok kifejezése mimikával, hangulatjelek rajzolása; drámajáték: néma életképek a történetből; a harag-téma közelítése alkotó módon: dramatikus játék, kreatív írás, rajz; bocsánatkérés, megbocsátás helyzetei: beszélgetés, dramatizálás

 

Hangulatváltások (Önismereti, kapcsolati, verbális-nyelvi)

Milyen hangulatú lehetett az Édenkert után a mezőre kerülni, és ott új életet kezdeni? Ádám, Éva és fiaik története tele van hangulatváltásokkal, érzelmi hullámzással. Keressük a gyerekekkel, milyen érzelmi állapotok kísérhették a történet eseményeit, fordulópontjait. Az egyes fázisokat arcjátékkal, mimikával is követhetik, ami az adott szereplő(k) érzelmeit fejezi ki.

Mit érzett Ádám és Éva, amikor

  • el kellett hagyniuk az Édenkertet;
  • művelni kezdték kemény munkával a földet;
  • magukhoz szoktatták a környék juhait, kecskéit;
  • első fiuk megszületett;
  • második fiuk megszületett;
  • megtörtént a tragédia, és gyermekek nélkül maradtak;
  • harmadik fiuk is megszületett az elvesztettek helyett?

Mit érzett Kain, amikor

  • apjától megtanulta, hogyan kell művelni a földet;
  • dolgozott egész nap a mezőn, hogy legyen kenyere a családnak;
  • bemutatta a termésből áldozatát Istennek;
  • látta, hogy az ő munkájának nincs jobb eredménye, míg Ábel nyája gyarapodik;
  • Isten figyelmeztette őt, ne hallgasson a haragjára;
  • meglátta Ábelt, milyen vidáman hajtja be a nyájat;
  • meglátta a rakás követ a mezőn?

Mit érzett Ábel, amikor

  • apjától megtanulta, hogyan kell gondozni, legeltetni az állatokat;
  • egész nap a nyájjal volt a mezőn;
  • ha ellett a nyáj, éjszaka is az anyajuhok mellett volt;
  • egy kis barit mutatott be áldozatként Istennek;
  • szépen erősödött, gyarapodott a nyája;
  • mogorva testvére végre szólt hozzá, és a mezőre hívta;
  • meglátta a mezőn, hogy növekedésnek indult a vetemény?

Mit érezhetett Isten, amikor

  • látta, Ádám és Éva hogy boldogul az Édenen kívül;
  • megszületett az emberpár első fia, Kain;
  • megszületett második fiuk, Ábel;
  • látta, hogy a két fiú milyen ügyesen beletanul a munkába;
  • az áldozatuk illata szállt felé;
  • látta, mi lakik Kain és Ábel szívében;
  • hiába figyelmeztette, Kain nem hallgatott rá;
  • Kain rémséges tettét elkövette a mezőn;
  • Ádám és Éva újra egyedül maradt?

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.

ApCsel 8,18–24

Egy keresztyénné lett ember, aki megőrizte régi önmagát. Megkeresztelkedett ugyan ez a varázsló, de csak kibukott belőle, hogy kicsoda valójában. Kiderült rejtett szándéka, hogy megszerezze azt a hatalmat, amivel az apostolok és diakónusok gyógyítottak, a Szentlélek ajándékát. Mi ez, ha nem lopási szándék? Bár ő „fizetni akar érte” – azaz üzletet ajánl –, s a pénzből lehetne adakozni a híveknek… (akár Júdás érvelése is kísérthetne: Jn 12,1–7)

Péter nagyon határozottan utasítja el, s leplezi le önmaga s mások előtt is a tisztátalan szándékot. Lopás lenne, ha pénzért adna olyat, amit Isten ingyen kegyelméből adott!

Hányan járnak templomba ilyen lélekkel? Akik eljönnek adakozni, imádkozni, s ezt üzletként fogják fel: Isten része ebből az, hogy „do ut des” (adok, hogy adj – latin kifejezés) alapon megáldja munkájukat, életüket, családjukat. Ők megtették a magukét. Most Isten következik. Pedig Ő nem így akar adni! Mindent ad, amit kérünk, de egyetlen adománya sem vásári áru!

Micsoda hamisság lopózott a szívünkbe? Hát tényleg azt hisszük, hogy be lehet csapni az Istent? Ő vajon mit gondol rólunk?

Krisztusnak és Pilátusnak,

farizeusoknak és vámosoknak

zsidóknak és rómaiaknak

egyformán szolgálni

nem lehet.

Dsida Jenő

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, gondolkodtató, logikai feladat, ének, zene, ritmus, 
Szervezési formák:  hittanóra, áhítat, gyermekistentisztelet, csendesnap, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online szöveg, hanganyag, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 4,1–12.25–26; Mikeás 7,18–19; Jakab 1,19–20
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, logikai-matematikai, egzisztenciális, zenei-ritmikus
  • Tevékenység: Ön- és társismereti játék: páros választások; bibliai történetmesélés: Kain és Ábel; Isten természete: büntetés után kegyelem, páros énekmondás

 

Nem vagyunk egyformák (Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, logikai-matematikai)

A gyerekek szabadon válasszanak párt, és üljenek le párban egymás mellett vagy egymással szemben. Valószínűleg azokból alakulnak a párok, akik barátok, akik szeretnek együtt lenni, és elég jól ismerik egymást. De vajon mennyire gondolkodnak hasonlóan? Mennyire vannak egymásra hangolódva? Próbáljuk ki ezt egy kis játékkal, ami tíz próbából áll.

Próbánként mond a játékot vezető pedagógus egy-egy szópárt, amelyből a párok mindkét tagjának választani kell. Pl.: Széna vagy szalma? Magában mindenki eldönti, majd egy-kettő-háromra kimondja a választott szót. Ha mindketten ugyanazt mondják, írólapon egy pluszjellel jelölik. Ha mást mondanak, a jelölés egy mínuszjel.

Szópárok lehetnek pl. (a teremtéstörténethez, az Édenhez és az új történethez kapcsolódva):

  • Alma vagy körte?
  • Füge vagy datolya?
  • Tej vagy kenyér?
  • Zsiráf vagy kenguru?
  • Farkas vagy oroszlán?
  • Boci vagy bárány?
  • Kés vagy tarisznya?
  • Tűz vagy víz?
  • Nap vagy Hold?
  • Furulya vagy citera?

Kép: 123RF

Végül értékeljük, milyen erősen vannak egymásra hangolódva a párok: Melyik pár hány pluszjelet szerzett? Emeljék fel sorban a kezüket a 6-os, 7-es, 8-as, 9-es, 10-es erősségű párok!

 

A barátok, játszótársak szeretnek együtt lenni és jól megértik egymást, de azért vannak közöttük különbségek. Vajon a testvérek között is így van? Azt gondoljuk, ők biztosan jobban hasonlítanak egymásra, és jól megértik egymást. Figyeljék meg a gyerekek, hogy is van ez a mai bibliai történetben.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.

ApCsel 2,42–47

„Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem” – bizonyára könnyebb lenne a gyülekezetekben a közösség megélése, ha nem lennének vagyonkülönbségek. Sokkal vonzóbbak lennénk, ha szeretettel vennénk körül egymást találkozásainkkor. Ha napról-napra együtt lennénk, s otthonainkban mind hálaadással törhetnénk meg a kenyeret. Ha sokkal jobban ismernénk és értenénk egymást, s nem lennének irigységek, őrzött haragok, hanem az egész gyülekezet együtt részesülne az úrvacsorában.

Kezdjük el! Ott, ahol vagyunk, abban a gyülekezetben. Szólítsunk meg valakit minden vasárnap, mindig mást! Menjünk negyedórával előbb, s imádsággal töltsünk el 15 percet az istentisztelet előtt, a közösségért! Ha halljuk, hogy valaki egyedül van, látogassuk meg! Kérjünk imádságunkban társakat, akikkel lehet együtt hordozni a gyülekezetet! Beszéljünk ezekről a lelkipásztorral is! Kezdjünk el komolyan adakozni abból, amink van! Ha lehetséges, vendégeljünk meg szűkölködőket otthonunkban! Vegyük észre a jótékonykodás lehetőségeit! Kezdjük el a harcot rossz szokásainkkal, kérjük Isten Szentlelkét, hogy leplezzen le magunk előtt, s könyörögjünk a formálódásért!

Mindig előttem lesz Victor Hugo: Nyomorultak c. regényének papja. Aki csak szamárháton volt hajlandó ülni, mert Jézusnak is csak az jutott. Aki sajnálta a pókot, hogy milyen csúf. Aki vendégszeretetét úgy gyakorolta, hogy a bekéredzkedő útonállónak ezüstkészletével terített, s mikor az kirabolta, ráadásul nekiadta a hozzá tartozó gyertyatartókat is.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024