Márai Sándor vagy Weöres Sándor Füveskönyve után az avatott olvasó már nem a termesztett vagy vadon termő növényekről, a gyógyfüvek hasznáról és káráról vár tájékoztatást, ahogy az a régi füveskönyvekben (füvészkönyvekben) megszokott volt. A hasznos tanácsok az idők folyamán kiterjedtek a lélek, sőt általában a lét gondjaira is. Márai Sándor Füveskönyve előszavában így fogalmaz: „Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel. …Olyasféle lesz hát ez a könyv, mint a régi füves könyvek, melyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten.”
S még egy gondolat Máraitól, ami méltán lehetne Luther Márton füveskönyvének az esszenciája is, hiszen – ha jól értem – egy igazi füveskönyv a személyes és közös emberi tapasztalatból leszűrt életesszenciákat kínál:
„Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot. Csak a halál érzelgés, félelem és oktalan gyávaság nélkül való tudata ad életünknek és írásunknak igazi magatartást. Végzetesen kell élni és írni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás: többet Isten sem kíván tőlünk. S nincs nagyobb bűn és hiúbb kísérlet, mint többet vagy mást akarni, mint amit Isten kíván tőlünk.” (Arról, hogyan kell élni és írni)
Reisinger János Luther Márton életesszenciáiból gyűjtött egy kötetre valót: a nagy reformátor gondolatait válogatta továbbgondolásra késztető, befogadható adagokban tematikus rendbe, bátorításként és gyógyírként a lelki élet különböző területeire. Beszédes már a tartalomjegyzék is, ahol ilyen címeket találunk: A kezdeti felismerésekből, Egyre közelebb Krisztushoz, A lelkiismeretről, A zene hatalmáról, A prédikálás művészetéről, A házasságról, Gyermekekről, gyermeknevelésről, Alázatról és engedelmességről, stb.
A tömör, aforisztikus bölcsességektől – „Jobb a magunk szemével nézni, mint a másokéval.” „Nem emberit ajánlok, hanem istenit.” „Most már tudom, hogy csak jó lelkiismerettel lehetünk boldogok.” – a bővebb és teljesebb kifejtésekig – mint a 95 tétel, vagy a Tizennégy vigasztaló kép – számos életvezető tanáccsal és példával találkozunk. Luther Márton gondolatainak tükrében a Biblia, Isten kegyelmes és teremtő Igéjének újrafelfedezését élhetjük át, ahogy az személyes életén és korának létproblémáin, gondolkodásmódján keresztül tükröződik.
Megvásárolható a keresztény könyvesboltokban, megrendelhető a Parakletos Könyvesháznál.
Gondolatok a gyerekkorról, a gyerekekről:
„Apám egyszer úgy megvert, hogy elszaladtam, és annyira utáltam őt, hogy csak nagy nehezen tudott visszahódítani.” (13.o.)
„Anyám addig vert, amíg ki nem serkent a vérem, mert elcsentem egy diót. Az ilyen szigorú fenyítések kergettek kolostorba, noha anyám jót akart.” (13.o.)
„Jó, ha a gyerekek énekelnek, és a musicát az egész mathematicával együtt elsajátítják.” (109.o.)
„Ilyenek lettünk volna mi is a paradicsomban, egyszerűek, együgyűek, őszinték, minden gonoszság és kétszínűség nélkül valók. Az öregebbek eltanult tréfái nem ilyen kedvesek. Mert ami színlelt és koholt, az nem olyan megkapó és nem örvendeztet úgy meg, mint ami természetes, a szívből jön. Ezért a gyermekek a legnagyszerűbb játszótársak, akik mindent őszintén, szívből, természetesen mondanak és tesznek.” (123.o.)
„Édes Istenem! Mennyire tetszik nekem az ilyen gyermekek élete és játéka! Hiszen minden bűnük nem más, mint csupa megbocsátása a bűnnek.” (123.o.)
