298. Jézus utolsó szavai a néphez

,

Üzenet —Téma:

* Járjatok a világosságban!
* A búzaszem példája: halál, mely életet terem.

Előzmények:

Az Úr Jézus három példázattal válaszolt a főpapoknak és írástudóknak arra a kérdésére, hogy milyen hatalommal cselekszik, és kitől kapta ezt a hatalmat. A gazdagokkal szemben pedig a szegény özvegyasszony mindent odaadó hitét állította példának.

Történet:

Görögök* is mentek fel az ünnepre, hogy imádkozzanak. Néhányan a tanítványokhoz fordultak: „Jézust szeretnénk látni”.

Jézus az Emberfia megdicsőítéséről beszélt nekik (lásd Dán 7,14). Ez azt jelenti, hogy szenvedése után föl fog támadni, és fölmegy a mennybe, ahol Atyja jobbján fog ülni.

A földbeesett búzaszem példájával magyarázta szenvedése szükségességét. „Bizony, bizony mondom néktek*: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz.” Ez elsősorban Jézusra vonatkozott, aki csak szenvedése és halála árán alkothatta meg gyülekezetét. De ránk is érvényes: „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli (azaz nem akarja minden erővel megtartani) az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.”

A szolga kiváltsága, hogy kövesse urát a szenvedésben, de a dicsőségben is. Része lesz a legnagyobb tisztességben: „ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya”.

Jézust megrendítette a rá váró szenvedés. Kérje azt: „Atyám, ments meg ettől az órától (szenvedésem idejétől és szituációjától) engem?” De hisz épp ezért az óráért jut szenvedésre! Így imádkozott hát: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!”

Isten mennyből jövő válasza megerősítette Őt: „Már megdicsőítettem*, és ismét megdicsőítem!” Az emberek hallották, de nem ismerték fel benne Isten hangját. Némelyek azt mondták, hogy mennydörgés volt; mások szerint angyal beszélt Jézussal.

Az Úr Jézus tovább beszélt: most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki a világ fejedelme (a Sátán). Gondoljunk itt Isten Ádámnak tett ígéretére, miután ő és a felesége ettek a tiltott fa gyümölcséből: a kígyó feje szétmorzsoltatik (1Móz 3,15)! Ez az ígéret teljesedik most be Jézusnak a népért történő halálával, és az Ő halál feletti győzelmével.

„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” János szerint Jézus ezt azért mondta, hogy tudassa az emberekkel, milyen halállal fog meghalni. Akit keresztre feszítettek, azt először rászögezték a keresztre, aztán a kereszttel együtt fölemelték. Így mindenki láthatta.

A sokaság nem értette Őt most sem: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy Krisztus örökre megmarad.” Jól tudták, hogy az Emberfia a Krisztus, a Messiás. És hallották, hogy Jézus az Emberfia megnevezéssel önmagára mutatott. A Zsolt 110,4 kijelentette a Messiásról: „Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. ” Akkor hogy lehet, hogy az Emberfiát megölik?

Az Úr Jézus nem magyarázkodott. Tanácsa a jelenre érvényes, míg Ő velük van: „Még egy kis ideig köztetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!”

De kevesen hallgattak rá. Bár oly sok csodáját látták, mégsem hittek benne. Ezzel Ézsaiás próféciája (Ézs 53,1) teljesedett be: „Ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?”

Pedig volt aki hitt benne, még a vezetők közül is, csak nem mertek színt vallani, mivel féltek a farizeusoktól, és attól, hogy kizárják őket a zsinagógából. „Többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét” — írja János.

Az Úr Jézus eltávozott a templomból, mennyei Atyja házából! Ő, a Melkisédek rendjéből való Főpap, a templomon kívül fogja bemutatni áldozatát.

Ám előbb elbúcsúzott. Utolsó szavaiban megerősítette, hogy Ő egy az Atyával. Amit tett és mondott, mind az Atyától vette. „Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem (3/ő. Jn 3,17). Aki elvet engem és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”

Jegyzetek:

Görögök — Görögül beszélő zsidók vagy prozeliták (pogányok, akik elfogadták a zsidó hitet, és ugyanazok a jogaik és kötelességeik voltak, mint az igazi zsidóknak), a hellénista világ képviselői.
Az ApCsel 2,9-11 is fölsorol egész sereg külföldit. Amikor Pál később Görögországba ment, találkozott zsidókkal, mint pl. Korinthusban, ahol a zsinagógájukban prédikált. Pünkösd után görögök is csatlakoztak a gyülekezethez (ApCsel 6,1).

Bizony, bizony mondom néktek — A görög szövegben: „Amén, amén, legé”.

Már megdicsőítettem — Az Atya már előbb megdicsőítette magát a Fiában. Lásd ehhez: Mt 3,17; Mk 1,11; Lk 3,22; Mt 17,5; Mk 9,7; Lk 9,35.

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1; 81:13; 110:4; 225:5; 400:3; 485; 500:1
Jertek, énekeljünk: 236; 240
Harangszó: 9:1.7; 46
Dicsérjétek az Urat!: 2:2-4; 32:4; 67; 74:1; 77:1; 83:3; 136:1.6; 158:1-2
Erőm és énekem az Úr: 56:1; 77:4; 85:1-2; 132; 141:1

Megjegyzések:

Járjatok a világosságban! — Micsoda ajánlat! Miért van az, hogy az emberek mégis szívesebben maradnak a bűn sötétségében, mint hogy Jézussal a világosságban járjanak, és szavára figyeljenek?
A templomtéren egy csoport zsidó vezetőt, ma azt mondanánk, presbitert láttunk. Hittek ugyan Jézus szavában, mégsem követték Őt, mert féltek a következményektől. Mások szívesebben éltek Jézus nélkül, mivel elég jónak tartották magukat (gondoljunk a gazdag ifjúra). Azt gondolták, hogy világosságban járnak, és nem látták a körülöttük levő sötétséget. Gondoljunk Jézus Nikodémussal való beszélgetésére (Jn 3,1-20; 223. lecke). Abban Jézus lényegében ugyanezt mondta: „Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” (20-21.v.) Ugyanebből a beszélgetésből tudjuk, hogy az embernek újonnan kell születnie. Másként nem láthatja meg az Isten országát (3.v.). Ezt a gyökeres változást az ember nem maga valósítja meg. Ahhoz Isten Lelkére van szükség. De kívánni kell a megtérést! Jézus búcsúszavaiból látjuk, nem követték Jézus felhívását, hogy neki szolgáljanak. Az embernek Lélektől kell születnie (Jn 3,8).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem

  • Keresztyénüldözések az első századokban. A mártírium példái az egyháztörténetben. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Miklya Zsolt A búza éneke c. versének megismerése. Kreatív szövegalkotás: a búza példája a résztvevők (gazda, búza) szemszögéből. Illusztrációk készítése. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia

  • A búza élete, fejlődése. A mag szerkezete, a sziklevél szerepe. (***)

Vázlat:

Jézus
görögök – húsvét – imádkozás
Fülöp (Betsaida) – András

Jézust követni: a világosságban járni
– vele szenvedni
– vele feltámadni
– vele megdicsőíttetni

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/298. Jézus utolsó szavai a néphez – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 129.24 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

297. Az özvegyasszony két fillérje

,

Üzenet —Téma:

* Hogyan adakozzunk?
* Isten az adakozó szándékát nézi.

Előzmények:

Az Úr Jézust a nép vezetői arról faggatták, hogy milyen hatalommal cselekszik, és ki adta neki ezt a hatalmat. Ő három példázattal válaszolt. Az utolsó a királyi menyegzőről szólt.

Bevezetés:

Az Úr Jézus a húsvét előtti napokat a templomban töltötte. Olvashatjuk, ellenségei hogyan faggatták és zaklatták.

Jézus óvta a népet az írástudóktól (lásd Mk 12,38-40; Lk 20,45-47), akik elvárták, hogy a nép tisztelje őket. Hosszú köntösben jártak az utcán, szerették, ha köszöntötték őket a tereken, szerettek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és a lakomákon. Közben rosszul bántak az özvegyekkel („felemésztették az özvegyek házát”), és színlelésből imádkoztak. Jézus azt mondta, hogy súlyosabb ítélet vár rájuk, mint másokra.

Történet:

Az Úr Jézus a templomtéren nézte, a mellette elmenők hogyan dobnak pénzt a perselybe*. Sok gazdag sokat dobott bele, s azt feltűnően tette.

Aztán egy szegény özvegyasszony két fillért*, azaz egy krajcárt* dobott a perselybe.

Jézus odahívta a tanítványait, és azt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”

Néhány megjegyzés a történethez:

A persely tartalma a templom és az istentisztelet célját szolgálta, és abból támogatták a szegényeket (lásd a Jegyzeteket). A szegény özvegyasszony is adott, pedig maga is segítségre szorult!

A gyülekezetnek kötelessége támogatni a szegényeket! Erre utalnak Jézus szavai: „a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük” (Jézus megkenetése Betániában — Mk 14,7; 290. lecke).

Jézus nem ítélte el a gazdagokat. De a hivalkodó adakozást kifogásolta: „Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb*, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Mt 6,3-4; 234. lecke)

Ne büszkélkedjünk a jótékonyságunkkal! Ha Isten sokat ad, nekünk is kötelességünk sokat adni. Legyünk hálásak a lehetőségért, hogy adhatunk.

Lényeges különbség van a kétféle adomány közt. A szegény özvegyasszony egész vagyonát adta, és tudta, hogy azután nem lesz mit ennie. A gazdagok nem szenvedtek hiányt amiatt, hogy sokat adtak. Maradt nekik bőségesen. Ezért dicsérte meg Jézus az özvegyasszonyt. mindenét odaadta, amije csak volt, mivel szíve tele volt Isten iránti szeretettel és bizalommal.

Ostobának tartjuk-e őt ezért, vagy követjük a példáját?

Jegyzetek:

Persely — A templomban tizenhárom trombita alakú áldozati edény volt, melybe minden templomba menő beletehette az adományát. Az adományok a templom, az istentisztelet céljait és a szegények megsegítését szolgálták. A persely, amely mellett az Úr Jézus ült, a „korbán”, az asszonyok udvarán állt. Ez volt a „szegények perselye”.
Az apostolok is adományokat gyűjtöttek pünkösd után a szegény gyülekezeti tagoknak, és később néhány férfit, köztük Istvánt és Fülöpöt állították ebbe a munkába (lásd ApCsel 6,1-7; 326 lecke). Az egyházban ismert minden időben a szeretetszolgálat.

Két fillér — Itt csak a pénzérmére, és nem valódi két fillérre történik célzás.

Krajcár — Két fillér volt egy krajcár. Egy napszámos napi bére. A rabbinikus előírás szerint nem áldozhatott valaki két rézpénznél kevesebbet.

Jobb kéz — Egyes magyarázók szerint a „korbán” a templom bejáratának jobboldalán állt. Így a templomba menők jobb kezükkel dobták adományukat a perselybe.
Arra is gondolhatunk, hogy a legtöbb ember (a balkezeseket kivéve) mindent a jobb kezével végez, tehát a pénz bedobását is.
A bal kéz ebben az esetben nem tudja, mit tesz a jobb, tehát a szegények számára szánt adományt sem feltűnően, hanem titokban kell adni. Se magad, se mások előtt ne dicsekedj a jótékonykodásoddal!

Énekek:

Református énekeskönyv: 62:4,7; 267:4-7; 269:4-5; 276:4-5
Jertek, énekeljünk• 85:2; 177; 179; 239
Harangszó: 50:2; 52:1
Dicsérjétek az Urat!: 29; 53:1; 82
Erőm és énekem az Úr: 106; 123; 129

Megjegyzések:

Hálából adni — Mindent, amink van, Isten adott, ezért hálával kell adnunk. Ezzel kapcsolatban beszélgethetünk a gyermekekkel Jézus Mt 6,3-4-ben följegyzett szavairól (lásd a Jegyzetekben: „Jobb kéz”).
Magyarázzuk meg azt is, hogy mi az alamizsna (egy vagy több szegény ember megsegítésére nyújtott adomány).

Isten látja, milyen jót teszünk — Ahogy a jó édesapa mindig figyeli, mit tesz a gyermeke, ugyanúgy lát a mennyei Atya is mindent. Látja mind a jót, mind a rosszat. A megfizetés itt nem azt jelenti, hogy az Atya a jószívű adakozót nyilvánosan meg fogja dicsérni, hanem azt, hogy a hálás adakozót megjutalmazna szeretetével és gondoskodásával, ahogy azt az édesapa is teszi, ha gyermeke valami jót tett.
Az Úr nem az adott összeg nagyságát nézi, hanem az adakozó szívét.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Adni, adakozni a rászorulók számára. Kivel tehetsz jót? (** ***) Hogyan és mit adhatunk lelki-szellemi javainkból, értékeinkből? (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Történelem

  • A szeretetszolgálat példái az egyháztörténetben. Egyházak, egyházi szervezetek karitatív munkája hazánkban és a nagyvilágban. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Mit jelent adni? — Szólások és azok jelentése. (**)
  • A gyémántcserép története Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. ifjúsági regényéből. A gyémántcserép és a két fillér párhuzama. (**)
  • Móra Ferenc: A szánkó c. elbeszélésének megismerése és összehasonlítása a bibliai történettel. (**)
  • Siklós József: Szegény özvegy a persely mellett c. versének feldolgozása. (***)

Vázlat:

persely
az előkelőek sokat adtak (feltűnően)

szegény özvegyasszony
keveset adott (nem feltűnően)

Jézus: a gazdagok fölöslegükből adtak
a szegény özvegy egész vagyonát adta

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/297. Az özvegyasszony két fillérje – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 146.65 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

296. A királyi menyegző

,

Üzenet —Téma:

* Isten hív a mennyei ünnepségre.
* Van-e menyegzői ruhád?

Előzmények:

Két példázatot mondott már el az Úr Jézus a főpapok, a nép vezetői kérdésére válaszolva: a két testvérről és a gonosz szőlőművesekről szólót.

Bevezetés:

Az Úr Jézus a harmadik példázatot a királyi menyegzőről mondta. Hasonlítsuk össze ezt a Lukács 14,15-24-ben levő, a nagy vacsoráról szóló példázattal (275. lecke)! Kiderül, hogy Jézus a királyi menyegzőről szóló példázatban még mélyebbre hatolt:
a. Ebben nem egy nagy vacsoráról van szó, melyet egy ember készített, hanem menyegzőről, melyet egy király készített a fiának.
b. A Lk 14 elmondja, hogyan mentik ki magukat a meghívottak. Itt erről szó sincs. A meghívottak hallani sem akarnak arról, hogy eljöjjenek, és nyugodtan végzik tovább napi munkájukat.
c. Itt a kiküldött szolgákat megölik, ennek következménye a meghívást elutasítók büntetése.
d. Az egyik vendég nem visel menyegzői ruhát, amiért megbüntetik.

Példázat:

A mennyek országát az Úr Jézus ahhoz a királyhoz hasonlította, aki a fiának menyegzőt készített. Amikor az ebéd kész volt, elküldte szolgáit a meghívottakhoz, ők azonban nem akartak eljönni!

A király újból elküldte szolgáit, de hiába volt a csábító ajánlat, a kedves invitálás: „Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!” — a meghívottak tudomásul se vették. Mindenki végezte tovább a munkáját, egyik a szántóföldjére ment, másika kereskedésébe. A többiek pedig bántalmazták a király szolgáit és megölték őket.

A király haragja nem maradt el. Seregei elpusztították a gyilkosokat, városukat (lakóhelyüket) pedig felégette.

Akkor azt mondta szolgáinak: „A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra (külvárosokba), és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.” A szolgák eszerint cselekedtek. Összeszedtek az utakról mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.

Volt ott egy ember, aki nem volt menyegzői ruhába* öltözve. A király azt mondta neki: „Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád?”

Az ember nem tudott válaszolni, hallgatott. A király ekkor kidobatta „a külső sötétségre”*. Jézus befejezésképpen azt mondta ellenségeinek: „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

Világos, hogy a király az Úr Isten, és a fia Jézus Krisztus. Jézus most nyíltan a zsidó vezetők ellen szólt. Ő a Krisztus, és Atyja az Úr.

Krisztus itt nem az utolsó, akit a szőlő gazdája követként küldött, akit megöltek, nem is a „szétmorzsoló sarokkő”, hanem a nagyra becsült királyfi.

A példázatbeli királyfi vőlegény. Ki a menyasszony? Nem más, mint Krisztus egyháza, gyülekezete.

A szolgák itt nem a próféták, hanem az apostolok, akik majd kimennek, hogy vigyék az evangélium üzenetét, először a zsidóknak, aztán a pogányoknak.

Az Úr Jézus itt megjövendölte, hogy követeit kínozzák, bántalmazzák és meg is ölik azok, akik Őt és az Atyát gyűlölik.

A meghívottak Izráel népe, ősidőktől meghívva, hogy Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal asztalhoz telepedjenek a mennyek országában (Mt 8,11).

Akik nem akartak elmenni a menyegzőre, elsősorban a nép vezetői, akiknek Jézus ezt a példázatot elmondta, továbbá akik Jézust és Isten követeit megvetik.

Mivel a meghívottak nem akartak elmenni a menyegzőre, másokat kényszerítenek erre. A keresztutakon, a városon kívül, tehát Izráelen kívül kellett őket megkeresni. Ez utalás Jézus kijelentésére: „sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról” (Mt 8,11); de a tanítványoknak adott megbízásra is: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15) Ezt a megbízást teljesítették is (lásd többek közt ApCsel 2,22-40; 3,19; 5,31).

Vigyázzunk azonban, mert a zsidók sincsenek teljesen kizárva a Fiú menyegzőjéről. Pünkösdkor (ApCsel 2,41) és azután is sok zsidó megtért, mind a mai napig.

Az ókorban a király abszolút uralkodó volt; alattvalói élete és halála felett rendelkezett. A példázatbeli engedetlenek súlyos büntetésre számíthattak. Azok, akik Jézus szavait hallgatták, bizonyosan meg is értették ezt. Így ítéltetik meg majd minden ember az utolsó ítéletkor.

Az engedetlenek büntetése elpusztításuk és városuk felégetése volt. Ez szó szerint beteljesedett, amikor Kr. u. 70-ben Jeruzsálem lángokban pusztult el. Túl kegyetlen büntetés ez? Nem lehetett volna megbocsátani? De igen, ha megbánást tanúsítottak volna. Ám erre nem került sor a példázatban. Aki a megismételt meghívás ellenére sem hallgat a hívásra, nem számíthat kegyelemre. Isten türelmének van határa ezzel a világgal szemben.

A példázat második részében szó van egy méltatlan vendégről, Í aki nem öltözött menyegzői ruhába. Ő azok típusa, akik úgy tesznek, mintha keresztyének lennének, de lélekben nem akarják elfogadni az Úr Jézus uralmát.

A menyegzői ruha, melyet a díszterem bejáratánál kaptak a vendégek, a bűnöktől való megtisztulás képe (lásd lJán 1,7 és Jel 7,14). Aki Isten kegyelmét—a bűnök bocsánatát—nem akarja elfogadni, Isten felségét veti meg. Sorsa épp olyan szörnyű, mint azoké, akik nem akartak elmenni a menyegzőre! (Lásd Róm 11,22)

Jegyzetek:

Menyegzői ruha — A vendégeknek a menyegző idejére külön ruha j árt, mely gyakran fehér színű volt. Tehát az az ember, akinek nem volt menyegzői ruhája, nem mondhatta, hogy túl szegény ahhoz, hogy ilyen köntöse legyen.

Kivettetés a külső sötétségre — A Mt 8,12-ben ugyanezt mondta az Úr Jézus (lásd a 237. leckét). Ott a kapernaumi római századost, tehát egy pogányt dicsért meg, és azt mondta, hogy a világ minden tájáról sokan jönnek, hogy Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal asztalhoz telepedjenek a mennyek országában, akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ahol sírás lesz és fogcsikorgatás. Tehát azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban — bár kiválasztott nép fiai —, kivettetnek a mennyek országából, sok pogány pedig, akik, mint a százados, hisznek benne, helyet kapnak ott.

Énekek:

Református énekeskönyv: 100:1.3; 122:1,2; 130:2; 436:1-5; 437:2-4; 459:1; 489:3
Jertek, énekeljünk: 104; 156:1; 211; 251:1
Harangszó: 35
Dicsérjétek az Urat!: 49; 59; 64; 159
Erőm és énekem az Úr: 57:3; 66; 82; 103
Hallelujah!: 208:1-5

Megjegyzések:

Isten hív az ünnepségre — Ez a példázat nem holmi édeskés mese. Határozottan figyelmeztet, vegyük komolyan Isten felszólítását, hogy fogadjuk el Fiát, Jézus Krisztust, mint Megváltónkat.
Láttuk, hogy Isten hívásának a semmibe vétele a legrosszabb, amit tehetünk. Hogy jut el hozzánk a hívás? Isten igéje által, a templomi igehirdetésen, a hittanórákon, ifjúsági bibliaórákon, otthoni bibliaolvasással.
Mi mutatja, hogy lekicsinyeljük, megvetjük Isten szavát? Hogy közönyösek maradunk, nem érdekel az akarata. Eszünk ágában sincs megváltoztatni az életünket. Isten szolgáit pedig könnyen megbántjuk, még ha magunkban is.

A menyegzői ruha felvétele — Ha egy magas rangú személyt kell meglátogatnunk, nagyon szépen felöltözünk. Nem így kellene viselkednünk a lelki életben is? Van azonban különbség: Amikor szépen felöltözünk, a saját ruhánkat vesszük fel. A menyegzői ruhát a hívő ajándékba kapja!
Az „igazság palástja” nélkül nem lehet bemenni a mennyek országába. Aki úgy véli, hogy erre a ruhára nincs szüksége, pl. azt gondolja, hogy ő elég jó, azt csalódás éri.
Akik azt mondják: „Én mindig megadtam mindenkinek, ami jár, becsületes életet éltem, velem csak jó történhet majd a túlvilágon” — úgy viselkednek, mint az az ember, akinek nem volt menyegzői ruhája.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Családi, közösségi együttlétek, ünnepek (születésnap, lakodalom stb.). A gyerekek személyes élményei. Meghívás az ünnepi alkalmakra. Megjelenés alkalomhoz illő ruházatban. (* **)
  • Őszinteség, tapintat, illem baráti, családi kapcsolatainkban. Meghívás elfogadása / elutasítása. Hogy illik megjelenni egy ünnepi alkalmon? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Születésnapi vers együtt mondása, olvasása. (*)
  • Dramatizált élethelyzetek a bibliai példázathoz kapcsolódva. (**) Ezek mai párhuzamai. (** ***)
  • Kádár Ferenc: Úrvacsora c. versének összehasonlítása a bibliai példázattal. (***)

Technika / Vizuális kultúra (Rajz)

  • Meghívó készítése születésnapra, egyéb ünnepi alkalomra. (* **)
  • Menyegzői ruha rajzolása, rajta írott szöveg (aranymondás) elhelyezése. (**)

Vázlat:

király a fiának: menyegző
a meghívottak nem jönnek
a király haragszik
– büntetés
– elpusztítás
– a város felégetése
új meghívás másoknak
menyegzői ruha szükséges

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/296. A királyi menyegző – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 242.85 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

 

295. A gonosz szőlőművesek

,

Üzenet — Téma:

* A termés a gazdát illeti.
* Ne vesd meg Krisztust!

Előzmények:

A nép vezetői Jézus hatalmának eredetét firtatták. Viszontkérdésében Jézus rámutatott arra, hogy ők Keresztelő Jánost is elutasították. Majd három példázatot mondott el. A két testvérről szólót az előző leckében tárgyaltuk. Most a második példázat következik: a gonosz szőlő­művesekről.

Példázat:

Volt egy gazda, aki (új) szőlőt ültetett. Kerítéssel* vette körül. Borsajtót* ásott. Majd őrtornyot* épített. Amikor minden elkészült, bérbe adta* munkásoknak* a szőlőt, és idegenbe távozott.

Mikor elérkezett a szüret ideje*, a gazda elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.

Mit tettek ekkor a munkások? Az egyik szolgát megverték, és üres kézzel küldték vissza. A másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.

A gazda ismét szolgákat küldött, többet az előző háromnál. A szőlőművesek velük is ugyanazt cselekedték, mint az előzőekkel.

Végül azt mondta a szőlő gazdája: „Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni (azaz „kímélni”).”

De mikor a munkások meglátták, hogy a fiú jön, így szóltak maguk közt: „Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!” Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.

„Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?” — kérdezte az Úr Jézus a főpapoktól és írástudóktól.

Azok így feleltek: „Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja, akik megadják a termést a maga idejében.” Nagyon jól tudták, hogy Jézus ebben a példázatban róluk beszélt.

Az Úr Jézus aztán így folytatta: „Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek (azaz alkalmatlannak minősítettek), az lett a sarokkő*, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.” (vö. Zsolt 118,22-23*) Majd megsemmisítő ítélet következik: „Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.” Végül azt mondta nekik: „És aki erre a kőre esik, összezfiz7a magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” Az önigazult zsidók felháborodásukban és dühükben keresték az alkalmat, hogy Jézust elfogják, de féltek a néptől, mely Őt prófétának tartotta.

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A szőlő már az Ézs 5,1-7-ben („Dal a terméketlen szőlőről”) Izráel és Júda jelképe. Az Úr védő kerítést vont Izráel köré: „Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 147,20).

A szőlőművesek (bérlők) a példázatban Izráel népe. (Lásd a Megjegyzéseket!)

Izráellel az Úr szövetséget kötött, ahogy a gazda a szőlőművesekkel. „Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek.” (Zsolt 147,19)

„Amikor elérkezett a szüret ideje.”

Ez az idő az „idők teljességé”-nek képe. Most, hogy az Úr Jézus a Földre jött, Izráelnek be kellene szolgáltatnia a „szerződésben” megígért termést. Gondolunk itt arra, amivel Keresztelő János néhány évvel azelőtt kezdte szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”, mert „kiáltó hangja szól a pusztában” arról, akiről Ézsaiás próféta beszélt, az Isten Fiáról. (Mt 3,2-3) „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” (Mt 3,8)

A termésért jelentkező szolgák a néphez küldött próféták. Isteni megbízásukat a zsidóság nem fogadta el, sokat meg is öltek (lásd Zsid 11,36-38; más utalások: 2Krón 36,15-16; Neh 9,26; Mt 23,31.37; ApCsel 7,52). A nép vezetői Keresztelő Jánost sem tekintették prófétának.

A vezetők irigykedtek Jézusra a népre gyakorolt befolyása miatt. Olyanok voltak, mint a szőlőművesek, akik megölték a fiút, hogy az örökséget megszerezzék. Ugyanígy szívesen megölték volna Jézust, hogy megőrizzék befolyásukat a népre. Bár ők arra hivatkoztak, hogy ezzel mentik meg a népet a rómaiaktól (Jn 11,48.50; 285. lecke), valójában elutasították, mert nem ilyen Messiást vártak.

A példázatbeli fiúval az Úr Jézus önmagára célzott. Az Ézs 53 leírja, mit fognak cselekedni az Isten Fiával. Egyúttal gazdag ígéretet is találunk ott mindazok számára, akik hisznek benne: „De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele.” (Ézs 53,10)

A bérlők azt gondolták, hogy az örökséget birtokukba vehetik, ha a fiú már nem él. Ennek persze semmi alapja sincs. Ugyanis a gazda maradt a tulajdonos! Ugyanígy Isten és Fia gyűlölői se gondolják, hogy a világot hatalmukba keríthetik, és az Úr Jézust „holttá nyilváníthatják”.

A főpapok és írástudók magukra mondják ki az ítéletet. A szőlőt más munkások kapják meg, akik szüret idején beszolgáltatják a termésből a gazdának a neki járó részt.

A „más munkások”-kal Jézus mind a zsidó, mind a pogányok közül való hívőkre utalt. Vigyázzunk tehát, nem arról van itt szó, hogy Isten országa általában a zsidóktól elvétetik. Pünkösdtől kezdve mindig tértek meg zsidók.

A sarokkő Krisztust megvetették: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott… megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3)

„A bűnösök közt adtak sírt neki…” (Ézs 53,9) Ahogy a példázatbeli fiút a szőlőn kívül gyilkolták meg, úgy Krisztus Jeruzsálemen kívül halt meg a kereszten, mint egy gonosztevő (lásd a 311., 312. leckéket).

A kőre esés és az azon való összezúzódás példáját gyakran így magyarázzák: A megvetett kő (Krisztus) a földön fekszik. Ez Krisztus megaláztatásának képe. Erre esnek, akik Őt elutasították, megvetették, s a kő elpusztítja őket.

„Akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja”, azaz Krisztus, amikor ítélni jön, elpusztítja ellenségeit. (Gondoljunk Nebukadneccar álmára, melyben a hegyről egy kő zuhant le, és szétmorzsolta a szobrot — Dán 2,34-35; 185. lecke).

Jegyzetek:

Kerítés — Kőből rakott fal, mely védi a szőlőt a tolvajoktól. Sok déli és keleti országban megtalálható.

Borsajtó — Sziklába vésett két medence: a felsőben taposták a szőlőfürtöket, az alsóban gyűlt össze a must.

Őrtorony — Pajta lakószobával, ahol szerszámokat tartottak, és ott szálltak meg a munkások is. Mivel kiemelkedett a szőlőből, őrtornyul is szolgált, ahonnan a tolvajokat észre lehetett venni. A példázatbeli szőlőmunkások tehát a szolgákat és a gazda fiát már messziről meglátták, és eltervezhették vesztüket.

Bérbe adás — Abban az időben szokás volt a szőlőt bérbe adni. A bérlőknek az idény végén természetben (szőlő vagy bor) kellett a bért kifizetni. Régi források szerint ez volt a szokás Egyiptomban is (vő. 1Móz 47,23-24).

Szőlőművesek — A szőlőt művelték, leszüretelték, kipréselték, őrizték, és a termés egy részét évente beszolgáltatták a tulajdonosnak.

A szüret ideje — A fiatal szőlő az ötödik évtől kezd teremni.

Sarokkő — A keleti épület legfontosabb része volta sarokkő. A falak nagy kimetszett köveit úgy rakták össze, hogy súlyuk azon az egy erős kövön nyugodott. A jó sarokkő kiválasztása szakmunka volt.

Zsolt 118,22-23 — Természetesen jól ismerték az úgynevezett messiási zsoltárt. Ebben szerepel a „hozsanna” szó is (25. v.), melyet Jézus jeruzsálemi bevonulásakor kiáltottak (lásd 291. lecke).
Ezt a textust idézi Péter a nagytanács előtt (ApCsel 4,11) és az 1Pét 2,7-ben.

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:9-17; 118:11; 147:10; 165:4; 486:1.4
Jertek, énekeljünk: 101:1; 186
Harangszó: 40:4; 41; 43
Dicsérjétek az Urat!: 63; 92:2; 98:2-4
Erőm és énekem az Úr: 121:3-4; 129; 139

Megjegyzések:

A szőlőművesek (a szerkesztő megjegyzése) — Kik a szőlőművesek? Erre a kérdésre számos bibliamagyarázó más választ ad, mint a szerző, a gyerekeknek szóló feladatokat is ezekre a magyarázatokra építettük.
„A képanyag (Izráel = szőlőskert, Ézs 5,1kk) ősi. Itt annyiban bővül, hogy a példázat második fele a szőlő bérlőiről beszél: ezek itt csak a nép vezetőit jelenthetik.” (Dr. Varga Zsigmond In: Jubileumi kommentár. Kálvin, Bp, 1995,111/33. o.) „A szőlőskert Izrael. Ézs 5,1 gyönyörűen lefesti, milyen csodálatosan rendezte be Isten ezt a drága szőlőskertet. Azután rábízta a szőlőművesekre, ezek Izrael népének hivatalos vezetői, a nagy szinedrium, a főpapok és írástudók, azzal, hogy gazdálkodásuk gazdag gyümölcsét áldozatban, jócselekedetben, abódá[= szolgálat]-ban szolgáltassák be az Ő dicsőségére. De a szőlőmunkások a maguk hasznára dolgoztak, és a Gazdának semmi sem jutott.” (Ravasz László: Az újszövetség magyarázata. Kálvin, Bp, 1991, 1/184. o.) „A szőlő megmunkálásáról a nép vezetőinek kellett gondoskodni. De ők nem voltak hajlandók elismerni a tulajdonos hatalmi jogát felettük, és rosszul bántak Isten hírvivőivel és prófétáival. Végül még Fiát, Jézus Krisztust is megölték…” (John F. Walvoord / Roy B. Zuck: A Biblia ismerete — kommentársorozat. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Bp, 1997, VI/92. o.) „Jézus példázata nem mond egyetemleges ítéletet. Nem beszél egész Izráel elvetéséről, hanem azokról a szőlőmunkásokról, akik ellene fordultak. Ennek alapján kell korrigálni azt az elterjedt hamis nézetet, hogy Jézus ítéletet mondott egész Izráel felett.” (Dr. Prőhle Károly: Lukács evangéliuma — fordítás és magyarázat. Evangélikus Sajtóosztály, Bp, 1991, 298. o.)

Gyümölcsöket beszolgáltatni — Reánk vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a hit és hála gyümölcseit kell az Úrnak beszolgáltatnunk, hisz egész életünk az Övé. Ezzel megmutatjuk, hogy meg akarjuk tartani Isten velünk kötött szövetségét.

Ne vesd meg Krisztust — azzal, hogy nem fogadod el Megváltódnak! Enélkül senki sem üdvözülhet: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz” (ApCsel 16,31).
Aki Őt megveti, azt a „Sarokkő” szétmorzsolja.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Feladatok, megbízások; azok teljesítése és nem teljesítése. (***)
  • Bérbeadás, bérleti díj, szerződés és szerződésszegés a mindennapi életben. Írásbeli megállapodás készítése a csoporttal. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Szőlőbeli élmények megfogalmazása szóban és/vagy írásban. (**
  • Szőlőhöz kapcsolódó szólások és azok jelentése. (**)
  • Móra Ferenc: Szóló szőlő c. elbeszélésének elolvasása és megbeszélése. (**)
  • Kreatív szövegalkotás: a szőlő panasza és hálája a bibliai példázathoz kapcsolódva. (**)
  • A bibliai példázathoz kapcsolódó párbeszédek megfogalmazása írásban. Szerepjáték a párbeszédek felhasználásával. (***)
  • Beszélgetés Győri József: Szőlőben c. verse alapján. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

  • A szőlőnövény jellemzői, a szőlőművelés munkái. A témához kapcsolódó képek gyűjtése (faliújság, tabló készítése). (**)
  • Adatok, képek gyűjtése a szőlőművelésről és bortermelésről: a szőlő fejlődésének feltételei, szőlőtermő vidékek és országok, szőlő- és borfajták, borkészítés. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Papírmunka: szőlőskert modelljének elkészítése csoportmunkában. (**)
  • Forma- és színtanulmányok: a szőlő levele, termése. (***)
  • A szőlőmotívum felhasználása képeslap, meghívó, könyvjelző stb. tervezésében. (***)
  • Rajz, fotó készítése szőlőskertről, szőlőbeli élményről. (***)

Vázlat:

gazda
új szőlő
– kerítés
– borsajtó
– őrtorony

bérbe adás – szőlőművesek (bérlők)
külföld

termés beszolgáltatása helyett
– megverik vagy megölik a szolgákat
– megölik a fiút

a szőlőművesek megölése
a szőlő másoké

a sarokkő – Jézus Krisztus – megvetése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/295. A gonosz szőlőművesek – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 177.57 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

294. A két testvér

,

Üzenet — Téma:

* Mit jelent az engedelmesség?
* Isten akaratát cselekedni nemcsak szavakban, tettekben is.
* „Térjetek meg!”

Előzmények:

Az Úr Jézus megtisztította a templomot az árusoktól és pénzváltóktól. Tanítványaival beszél­getett a fügefa elszáradásáról.

Történet:

Az Úr Jézus a főpapok és írástudók kérdésére három példázattal felelt. Ezek egyike a két testvérről szóló.

A Mt 21,23-27; Mk 11,27-33 és Lk 20,1-8-ban találunk adatokat Jézus és a főpapok s írástudók közti párbeszédről.

A zsidók megkérdezték Jézustól, hogy milyen hatalommal gyógyít, és ki adta neki ezt a hatalmat.

Jézus erre megkérdezte, hogy a János keresztsége mennyből vagy emberektől való volt-e.

Azok nem mertek válaszolni. Ha azt mondják, János a mennyből kapta a parancsot, hogy kereszteljen, akkor Jézus talán meg fogja kérdezni tőlük, hogy miért nem hittek Jánosnak. Ha pedig kijelentik, hogy János Isten parancsa nélkül keresztelt, félhetnek a nép reakciójától, mert a nép Jánost prófétának tartotta.

Ezért csak azt felelték, hogy nem tudják.

„Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket” — válaszolta az Úr Jézus.

Majd megkérdezte: „De mi a véleményetek erről?” És elmondta a két testvér példázatát:

Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és azt mondta neki: „Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben.” De ő így felelt édesapjának: „Nem akarok.” Később a fiú meggondolta magát, és mégis elment a szőlőbe.

Aztán az apa a másik fiához ment, és annak is ugyanezt mondta. A fiú így válaszolt: „Megyek, uram.” De nem ment el.

Jézus ekkor megkérdezte a főpapoktól és írástudóktól: „Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?”

Azok azt felelték: „Az első”.

Jézus erre azt mondta nekik: „Bizony mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők* megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján (igaz módon, Isten küldötteként), de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

Természetesen mindkét fiú helytelenül cselekedett. Az első nem akart szót fogadni, a második pedig úgy tett, mintha engedelmes volna, és mégsem volt az.

A különbség a kettő között az, hogy az első fiú meggondolta magát, és később engedelmes­kedett, míg a második engedetlen maradt.

Az első megtért. A második csak színlelte az engedelmességet, de valójában saját akarata szerint cselekedett.

A Jézust faggató zsidók kétségkívül olyanok voltak, mint a második fiú. Kegyes, istenfélő színben tüntették fel magukat, de nem úgy éltek. Sőt, Keresztelő János nyomatékos felszólítása is, hogy térjenek meg, hidegen hagyta őket.

Egészen más volt a helyzet a vámszedőkkel, olvassuk a Lk 3,12-ben (217. lecke). Ők azt kérdezték Jánostól: „Mester, mit tegyünk?” Ezek a zsidó vezetőktől oly nagyon megvetett emberek először nem akartak Isten parancsai szerint élni, mint ahogy a példázatbeli első fiú vonakodott megtenni azt, amivel édesapja megbízta. De János felszólítására meggondolták magukat.

Jegyzet:

Parázna nők—Ez a szó gyakran előfordul a Bibliában. Ma azt mondjuk: utcanők, örömlányok, prostituáltak. Beszélhetünk erről a gyermekekkel? Igen. Jobb, ha koruknak megfelelő magyarázatot hallanak, mintha az „utcán” ismerkednek meg vele. Különben is, ha a bibliaolvasás közben előkerül, nehezen ugorhatunk át rajta.
Talán jó a fogalmat egyszerűen megmagyarázni, pl.: Olyan nők, akik pénzért adják oda magukat a férfiaknak. (Ha ezt a témát szóba hozzuk, vigyázzunk, hogyan szólunk a szexualitás „alapkérdéséről”.)

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:13-17; 119:83.87; 172; 287:4; 299:5
Jertek, énekeljünk: 208; 238; 239
Harangszó: 43; 44:1; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 82; 154:3
Erőm és énekem az Úr: 129; 139:2

Megjegyzések:

Engedelmesség — A gyermekek néha úgy viselkednek, mint a példázatbeli két testvér. A felnőtt még hálás is lehet, ha kérését teljesítik.
Az is előfordul, hogy a szülők ajándékot ígérnek a szófogadónak. Ezzel szinte felkínálják az engedetlenség lehetőségét.
A gazdasági életben is a beosztottak dönthetik el sokszor, hogy teljesítenek-e egy megbízást vagy sem. Gyakran már nem is hangzik el egyenes utasítás, hanem a főnök kér: „Megtenné ezt vagy azt?” Ez ellen nem lehet kifogásunk önmagában véve, de a bibliai határozott parancsra „Menj el!”, csak ez lehet a válasz: „és megteszi” (Mt 8,9; 237. lecke).
És még valami: Mikor nem kell szüleidnek, tanítódnak, általában a felsőségnek sem engedelmeskedned? Ha olyat kívánnak, amit Isten tilt. (Péter és az apostolok azt mondják a nagytanácsnak az ApCsel 5,29-ben: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”)

Isten akaratát cselekedni — A példázat központi kérdése, hogy ki cselekszi Isten akaratát. Vannak emberek, akik nagyon álszenten úgy tesznek, mintha Istennek szolgálnának, de nem azt teszik, ahogy Jézus korának vallási vezetői sem. Aztán vannak olyanok is, akik Isten nélkül élnek, de később keresik Isten akaratát. A megtérő és neki engedelmeskedő bűnösökben örömét leli Isten.

Felszólítás megtérésre — Keresztelő János megtérésre való felszólítása nem barátságos kérés vagy jó tanács volt, hanem parancs, melyet Isten üzent a népnek: „Térjetek meg!” Aki ezt a parancsot elengedte a füle mellett, az Istennel szemben volt engedetlen. Nemcsak Keresztelő János szólított fel megtérésre, hanem az egész Bibliában olvassuk ezt a felszólítást. Jézus igehirdetésének a középpontja is ez volt, ahogy a Mk 1,15-ben olvashatjuk: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Engedelmesség a mindennapi életben, és az Isten parancsainak való engedelmesség. A látszatengedelmesség problémái. Szavaink és tetteink egysége. (***)
  • Életjátékok: A bibliai példázat és mai párhuzamainak dramatizálása. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Történelem

  • A szőlő és művelése az ókori Palesztinában és ma. (***)

Vázlat:

főpapok, írástudók, vének

példázat két fiúról
parancs: ki a szőlőbe
első: nem megyek – meggondolta magát: kiment
második: megyek – nem ment ki

„Ki teljesítette az apja akaratát?”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/294. A két testvér – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 150.33 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

293. A templom második megtisztítása

,

Üzenet — Téma:

* A templom az imádság háza.

Előzmények:

A jeruzsálemi bevonulása utáni éjszakát az Úr Jézus Betániában töltötte. Másnap reggel ismét a templomvárosba ment. Megátkozta a fügefát, melyen csak levelek voltak, de gyümölcs nem.

Történet:

Az Úr Jézust tanítványaival együtt ismét a templomban találjuk. A templomtéren élénk kereskedés folyt. Fellépése kezdetén is haragudott emiatt. (Erről a Jn 2,12-22-ben olvashatunk; 222. lecke: Jézus először tisztítja meg a templomot.)

Persze, hogy előnyösebb volt az áldozati állatokat ott helyben megvásárolni*, mint lakóhelyükről, esetleg több napi járóföldről maguk előtt hajtani. Nem beszélve a más országokból érkező zarándokokról! Mégsem kellett volna a templomtérből vásárteret csinálni.

Nemcsak az áldozati állatokkal kereskedtek, de ott folyt a rendkívül jól jövedelmező pénzváltás is. A pénzváltók váltották át a „pogány” római pénzt templompénzre. Ezzel fizették a személyenkénti évi fél siklus templomadót. Amikor Jézus az árusokat és jószágaikat kiűzte a templomtérről (a pogányok udvarából), a galambárusok székeit és a pénzváltók asztalait feldöntötte, azt mondta: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának* nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.”

Ez súlyosabb kijelentés, mint amit Jézus a templom első megtisztításakor mondott. Akkori vádja szerint Atyja házát „kalmárkodás házává” tették. Isten háza imádság háza, nem pedig vásártér. Ezt az emberek nyilván elfelejtették. Nem Istennel törődtek, hanem önmagukkal, a nyereséggel, melyet megszerezhettek. És mire célzott Jézus a „rablók barlangjá”-val? Ez az elnevezés nem csupán a kereskedőkre vonatkozott, hanem azokra is, akik ehhez beleegyezésüket adták busás haszon reményében. A főpapok és írástudók bősz reakciója mutatta ezt. Amikor meghallották, hogy Jézus mit tett, azon tanakodtak, hogy öljék meg. „Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot.” Tudniillik a nép szívesen hallgatta Őt. Ha ilyen népszerű, nem foghatták el nyíltan. Könnyen lázadás törhetett volna ki miatta. És a lázadás veszélyes volt, a rómaiak várható megtorlása miatt.

Jézus azon a napon is csodákat tett: vakok és bénák mentek oda hozzá, akiket meggyógyított. A gyermekek lelkesen kiáltozták: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Még az előző napról ismerték ezt a kiáltást, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe (lásd a 291. leckét). A főpapok és az írástudók megint haragra lobbantak. Hogy merik a gyermekek Őt „Dávid Fiának” nevezni? Ez ugyanis azt jelenti, hogy Ő a megígért Messiás! Nem szabad tőle várni a szabadítást (ez a „hozsánna” szó jelentése)!

„Hallod, mit mondanak ezek?” — kérdezték tőle méltatlankodva. Jézus a Szentírásból ismert szavakkal válaszolt: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” (Zsolt 8,3*) Ahogy többször is tette, bibliai textussal hallgattatta el őket. (Gyakran ez a legjobb megoldás az ellenséggel szemben.)

Jézus ezután az embereket otthagyva, tanítványaival visszament Betániába, és ott töltötte az éjszakát.

Jegyzetek:

Állatvásár a templomban — Az emberek szívesen vásároltak áldozati állatot Jeruzsálemben, mivel megtörténhetett, hogy a magukkal hozott állatok útközben megsántultak vagy megsérültek. A törvény szerint pedig csak hibátlan állatokat volt szabad áldozni.

Imádság háza — Az Úr maga nevezte a templomot „imádság házá”-nak: „Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára.” (Ézs 56,7)

Zsolt 8,3 — A textus szó szerint így hangzik: „Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 8:2; 162:1-4; 163:1-2; 165:6; 376:3; 398:3
Jertek, énekeljünk: 55:1; 57
Harangszó: 14; 15; 16; 40:6
Dicsérjétek az Urat!: 30; 74:2; 97
Erőm és énekem az Úr: 56:2; 57:1; 97; 130

Megjegyzés:

Isten háza imádság háza — Ez a gondolat eredetileg a jeruzsálemi templomra vonatkozik, de terjesszük ki mai templomainkra is. Az istentisztelet fontos része az imádság. Gondolunk a gyülekezet csendes imádságára, a nyilvános imádságokra és a hálaadásra, melyet a lelkipásztor mond el.
Beszélhetünk arról, hogyan viselkedjünk a templomban és az istentisztelet alatt. Tiszteletteljesen. A templomban Isten vagy mi vagyunk a fontosabbak?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Vizuális kultúra (Művészettörténet)

  • Templomok az ókori Izráelben, és a kereszténység különböző korszakaiban. Az épületek rendeltetése és jellegzetes építészeti megoldásai. (***)
  • Milyen a mi templomunk9 Mire való egy templom? Templomlátogatás. (** ***)
  • Templomunk építésének története. (***)
  • A templomok körül folyó kereskedelem régen és ma. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A bibliai történethez kapcsolódó párbeszédek alkotása szituációs játékkal és/vagy írásban. (** ***)
  • A bibliai történet újrafogalmazása hír, ill. riport formájában. (** ***)
  • Beszélgetés Győri József: Hozsanna után c. verse alapján. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Képeslaptervek templomábrázolással. (** ***)
  • A jeruzsálemi és egy mai templom makettje gyurmából vagy agyagból. (***)

Vázlat:

Jézus, tanítványok
Jeruzsálem – templom
árusok – ökrök, juhok, galambok
pénzváltás

kiűzés: rablók barlangja
„Az én házamat imádság házának nevezik…”

gyógyítások
gyermekek: „Hozsánna a Dávid Fiának!”

a főpapok és írástudók dühösek
„Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet.”

vissza Betániába

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/293. A templom második megtisztítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 184.76 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

 

292. A fügefa megátkozása

,

Üzenet — Téma:

* Gyümölcséről lehet megismerni a fát.
* Átok vagy áldás van az életünkön?

Előzmények:

Az Úr Jézus szamárcsikón ülve vonult be Jeruzsálembe. A sokaság királyként fogadta. Jézus sírt Jeruzsálem felett, és megjövendölte a város pusztulását.

Történet:

Másnap az Úr Jézus tanítványaival eltávozott Betániából, ahol az éjszakát töltötte. Útközben megéhezett. Nem messze onnan egy zöldellő fügefa* állt. Jézus odament, hogy megnézze, lát-e rajta gyümölcsöt. De nem talált mást, csak leveleket. Ez nem is lehetett másként, mert nem volt fügeérés ideje.

Akkor azt mondta Jézus a fügefának: „Senki ne egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Hallották ezt a tanítványok is.

Másnap kora reggel megint a fügefa mellett mentek el. Látták, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt. Péter így szólt: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.”

Jézus ezt válaszolta: „Higgyetek Istenben! Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek (a 850 m magas Olajfák hegyére célzott): Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe — és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik —, annak meg is adatik az.

Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.

És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)”

Néhány megjegyzés a történethez:

Örök kérdés marad, miért átkozta meg Jézus a fügefát. Hiszen nem volt itt a gyümölcsérés ideje. Éretlen fügével is megelégedett volna, de ezen a fán az sem volt.

A történet jelképes. Az Úr Jézus ezzel ítéletet hirdetett Jeruzsálem és Izráel felett. A fügefa a korabeli hitetlen zsidóság képe. Izráel olyan, mint az a fügefa, melyen csak dús lombozat van, de gyümölcs nincs. Vallásosságuk csak szép látszat. Jézus ítélete mindazokra érvényes, akik hallottak róla, mégsem tértek meg.

Az átokban az is benne volt, hogy a fa soha többé ne teremjen gyümölcsöt. Ez szöges ellentétben áll ami az áldással, mellyel Isten a fákat és növényeket megáldotta, hogy fajtájuknak megfelelő gyümölcsöt teremjen mindegyik (1Móz 1,11).

Jézus korábban elmondta mára terméketlen fügefáról szóló példázatot (lásd Lk 13,6-9; 272. lecke). Aki meg nem tér, „kivágattatik”, mint az a fa.

A fügefa megátkozásával erre a témára tért vissza Jézus. Látta ugyanis, hogy a zsidók többsége elutasítja Őt.

A fa megátkozása és kiszáradása azt is jelentheti, hogy az ítélet csak azok ellen szólt, akik itt jártakor nem akartak benne hinni. Később ugyanis sokan elfogadták, hogy Ő a Krisztus. Sőt pünkösd után sok pap is megtért (ApCsel 6,7). A Jézus földi vándorlása idején élt legtöbb zsidóról, és sajnos sok későbbiről is el lehet mondani, amit Pál a Róm 11,8-ban írt: „Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig” (idézet az 5Móz 29,3-ból). És a Róm 11,25-ben: „a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak”.

Az imádkozás hitből történjék, és a hit imádsággal párosuljon. Az imádság valójában a hívő lélegzetvétele.

Az Úr Jézus hangsúlyozta, hogy milyen fontos a hittel és kételkedés nélkül mondott imádság. Azt is aláhúzta, hogy megerőtleníti az imádságot, ha haragot hordozunk valaki felé. Aki imádkozik, és nem bocsát meg annak, aki ellene vétett, az nem számíthat arra, hogy a mennyei Atya megbocsátja bűneit.

Jegyzet:

Fügefa — Lásd a 288. leckében található jegyzetet! Jótám tanmeséjében (Bír 9,7-15) a fügefa értékes tulajdonságaiként említi „édességét és pompás gyümölcsét”.
A fügét („Ficus carica”) Izráelben soha nem becsülték olyan nagyra, mint a datolyapálmát. A lakosság étrendjében általában mégis fontos gyümölcs. A fügefa két hónapon keresztül hoz friss termést — az év többi részében szárítva eszik. A gyümölcsök a levelek megjelenése után negyven nappal jelennek meg.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1; 81: 9-11.13; 213:1-7.14-15; 217; 486:4.8-9
Jertek, énekeljünk: 97; 130; 228; 239
Harangszó: 30; 49
Dicsérjétek az Urat!: 60; 82; 87
Erőm és énekem az Úr: 56; 62; 129

Megjegyzések:

Gyümölcsöt teremni — Ahogy a gyümölcsfáktól elvárják, hogy gyümölcsöt teremjen, úgy a keresztyénektől is elvárható, hogy jó cselekedeteket cselekedjenek, hogy világosságuk ragyogjon az emberek előtt (Mt 5,16). Jakab azt írja, hogy aki nem terem gyümölcsöt, annak halott, semmit érő hite van (Jak 2,14-26). A gyerekek tanulják meg, hogy keresztyénnek lenni sohasem kötelezettség nélküliség, hanem Isten azt várja, hogy gyümölcsöt teremjünk országa számára.

Átkot mondani—Ellentéte az áldásmondásnak. Megáldani: minden jót kívánni; megátkozni: minden rosszat kívánni.
Az első átkot Isten mondta a kígyónak, aki Évát bűnre csábította (1Móz 3,14). A második átok a földet sújtotta, amely — így mondta Isten Ádámnak— „legyen átkozott miattad’ (1Móz 3,17). A harmadik Kaint érte, aki agyonütötte testvérét, Ábelt (1Móz 4,11). Az özönvíz után az Úr megígérte, hogy nem átkozza meg többé a földet (1Móz 8,21). Azután találkozunk a Bibliában olyan átkokkal, melyek többnyire egy személyt vagy népet illettek, ha megszegték Isten törvényét.
Pál a Róm 12,14-ben figyelmeztet, hogy azokat, akik Krisztus gyülekezetét üldözik: „áldjátok, és ne átkozzátok”. Viszont megátkozza azokat, akik az egyetlen helyes evangélium helyett másikat hirdetnek (Gal 1,9).
Kerüljük az átkozódást! Valójában csak akkor szabad, ha a Szentlélek kényszerít rá. Gyakran hangzik el átok tudatlanságból, fogadkozásból. Olykor önmagát átkozza meg az ember (mint Péter tette; lásd Mt 26,74; Mk 14,71; 307. lecke). Sajnos, mi magyarok élen járunk az átkozódásban és káromkodásban!
A Jel 22,3 nagyszerű jövőt tár elénk a Krisztus országában, ahol „nem lesz többé átok”. Komolyan kell venni hát az átkot, Isten gyermekei viszont védelmet élveznek, mert Krisztusért áldást örököltek (Gal 3,13-14).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Cselekedeteiről lehet megismerni az embert. Hogyan cselekedhetsz helyesen? (***)
  • „Gyümölcskereső” játék: erkölcsi érték szempontjából jó, rossz és közömbös cselekedetek írása, válogatása, továbbgondolása kis csoportokban. (***)
  • Agresszió és indulat kifejeződése káromkodás, átkozódás formájában. Miért kell erre vigyázni? (***)

Történelem

  • Luther Márton reformátori fellépése, és az érte kapott pápai, birodalmi átok. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Beszélgetés Móra Ferenc: „Csengő barack” c. elbeszélése alapján életünk jó gyümölcseiről. (***)

Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • A füge, mint Palesztina jellegzetes gyümölcsfája. A fügefa jellemzői; levelének, lombkoronájának, gyümölcsének megfigyelése. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Tanulmányrajzok: fügefa levele, termése. (***)
  • Játékkészítés a fügefalevél formájának felhasználásával. (***)

Vázlat:

Húsvét előtti hétfő
Jézus, tanítványok: Betánia
éhség
fügefa
– zöld lomb, gyümölcs nélkül
– nincs fügeérés ideje

„Gyümölcs soha többé”

zsidók: nincs a hitnek gyümölcse

a hit ereje
imádkozás megbocsátás nélkül:
az Atya sem bocsát meg

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/292. A fügefa megátkozása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 172.46 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

291. Jézus bevonul Jeruzsálembe

,

Üzenet — Téma:

* Jézus mennyei Király. A te szíved királya is.

Előzmények:

Betániában az Úr Jézust Mária drága olajjal kente meg temetésére való előkészületül.

Történet:

Sok zsidó ment Betániába, nemcsak Jézus miatt, hanem a feltámasztott Lázárt is látni akarták. Ez egyáltalán nem tetszett a főpapoknak. Tanácskoztak, hogy Lázárt is megölik.

A húsvét előtti hét első napján az Úr Jézus reggel Jeruzsálembe indult a tanítványaival. Sokan csatlakoztak hozzá erre a rövid sétára az Olajfák hegyén át.

Az Úr Jézus elküldte két tanítványát a Bétfagé* nevű közeli faluba, ahol találnak majd egy nőstény szamarat a csikójával, amelyen még nem ült soha senki. Azt vigyék el neki. Ha valaki megkérdezi, hogy miért oldják el a csikót, mondják azt: „Mert az Úrnak van szüksége rá.”

A tanítványok Jézushoz vezették a szamárcsikót. A többi tanítvánnyal együtt ruháikat (felsőruháikat) ráterítették a csikó hátára, és ráültették Mesterüket. Ezzel mutatták meg Jézus iránti tiszteletüket.

Jézus Jeruzsálem felé indult. Így teljesedett be Zakariás próféciája, hogy szamáron ülve megy be Jeruzsálembe (Zak 9,9)*. De a tanítványok ezt akkor még nem értették.

A Jézust körülvevők felsőruháikat és a fákról vágott ágakat terítették az útra, hogy Jézus azon haladjon. Így tisztelték Jézust királyként*

Közben ünnepi zarándokok érkeztek, akik meghallották, hogy Jézus közeledik. Pálmaágakat lengettek, ahogy azt a zsidók a lombsátor-ünnepen szokták tenni. A pálmaág a győzelem, a felszabadulás jelképe.

A két csoport lelkesülten üdvözölte egymást a „messiási köszöntéssel”* (Zsolt 118,25-26-ból): „Hozsánna!* Áldott a király, aki az Úr nevében jön, az Izráel királya!” És: „Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” És a válasz: „A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!”

Farizeusok is voltak a sokaság közt. Irigyen mondták Jézusnak: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” (Ezzel a „követői”-re céloztak.) De Jézus így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

A sokaság Jeruzsálem előtt megtorpant. Az Úr Jézus megsiratta a várost, mert tudta, mi történik majd a büszke várossal és lakóival. Így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” Bárcsak a város lakói, a sok zarándok, akik húsvét ünnepére feljöttek, elismernék Üdvözítőjüknek! Ehelyett a nép cserben hagyja majd, és segít elítélésében.

Nagyon szánta a templomvárost. Megjövendölte, hogy sok év múlva (Kr. u. 70-ben*) el fogják pusztítani.

Amikor a körülötte lévők látták, hogy Jézus sír, és hallották a szomorú jövendölést, elszállt az ünnepi örömük. Megértették, hogy ilyen királytól semmit sem várhatnak. Csalódtak benne.

Jeruzsálemben szétoszlott a menet. Nagy volta nyugtalansága városban. Sokan megkérdezték azoktól, akik Jézussal érkeztek: „Ki ez?” „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta” — hangzott immár lelkesedés nélkül.

A nagytanács tagjai pedig háborogtak a történtek miatt: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!”

Jézus tanítványaival egész nap csaknem észrevétlenül a városban maradt, és tanította a népet. Estefelé ismét Betániába ment. Így töltötte a szenvedése és halála előtti utolsó napokat.

Jegyzetek:

Betfagé — „Éretlen fügék háza.” A zsidó hagyomány (Halacha) szerint ez a falucska még Jeruzsálemhez tartozott, úgyhogy ott is lehetett a húsvétot ünnepelni.

Zakariás 9,9 — „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” A „Sion leánya” elnevezés utalás a messiási népre.

Királyként tisztelték — Manapság a magas hivatalú személyek elé vörös szőnyeget terítenek, hogy ne lépjen a piszkos földre. Az Ószövetségben hasonló példát találunk a 2Kir 9,13-ban. Amikor a vezérek megtudták, hogy Jéhú Izráel királyává kenetett fel, ruhájukat leterítették alája a lépcsőre.

Messiási köszöntés — A zsidó hagyomány előírja, hogy húsvétkor a „Nagy Hallél”-t kell énekelni. Ez a Zsolt 113-118. A Mt 26,30-ban és Mk 14,26-ban azt olvassuk Jézusról és tanítványairól: „miután elénekelték a zsoltárokat…” A messiási köszöntés tehát ennek az éneklésnek a része.

Hozsánna — Ez a héber szó azt jelenti: „Segíts!”, „Ments meg!”, „Üdvözíts!” Ezt itt úgy is lehet érteni: „Ő segít, megment, üdvözít minket!”

Kr. u. 70. — A rómaiak ekkor elpusztították Jeruzsálemet; a templom is megsemmisült, úgy, ahogy azt Jézus megjövendölte. A pompás templomot tűz emésztette meg.

Énekek:

Református énekeskönyv: 47:1.3; 92:1.7; 118:12-13; 330:1-8; 331:1-5; 468:1-6
Magyar református énekeskönyv: 211/b:1-4; 211/c:1-7
Jertek, énekeljünk: 3; 74; 86; 87; 110; 117
Harangszó: 8; 41; 53:1-2; 54:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 24:1.3; 30; 49; 50:1.4; 64:1
Erőm és énekem az Úr: 18; 39; 57:1; 97; 103

Megjegyzések:

Jézus Király — Meglepő, hogy az Úr Jézus nem tiltotta meg a sokaságnak, hogy Őt királyként fogadja. Elfogadta a tiszteletet, habár ismerte az emberek ingatag természetét. Tudta, hogy az Ő királysága egészen más.
Vigyázzunk, hogy Jézust ne csak földi vezérünknek tekintsük, hanem főleg mennyei királyunknak. Ne kívánjuk, hogy csak földi kívánságainkat teljesítse! Szívünk Királya akar lenni!
Jeruzsálem pusztulásáról szóló jövendölésével Jézus azok számára, akik Őt tisztelték, elvágta az utat Dávid földi királyságának helyreállításához.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

  • Virágvasárnap ünnepe, és a hozzá kapcsolódó szokások. (**)

Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Mai királyságok. Az alkotmányos monarchia, mint államforma. Összehasonlítva ezzel: az ókori uralkodók jogai. (***)
  • Királyválasztások és koronázások a történelemben. Két magyar példa: I. István királlyá koronázása, és Hunyadi Mátyás királlyá választása szemelvények alapján. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Értő olvasás: virágvasárnapi vers feldolgozása. (*)
  • Virágvasárnapi jelenet bábjátékszerűen, asztalon mozgatható emberalakokkal. (*)
  • Király érkezik címmel egy ismert vagy kitalált történethez kapcsolódó jelenet eljátszása. (**)
  • Kádár Imre: Virágvasárnapon c. versének megismerése, összehasonlítása a bibliai történettel. Verstanulás, versmondás. (**)
  • A bibliai történethez kapcsolódó élethelyzet eljátszása. Elbeszélő fogalmazás írása a jelenet alapján. (**)
  • Képzelt szereplők nézőpontjából a bibliai történet elmondása, ill. megfogalmazása írásban. (***)
  • Liturgikus imádságforma folytatása szabadon, szóban vagy írásban. (***)

Biológia / Háztartástan (Technika)

  • Pálmafajták eredeti élőhelyükön és hazánkban. A szobapálmák gondozása. (***)

Ének-zene

  • Ünnepek dalai: virágvasárnapi énekek. (* ** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Tematikus rajz: Jézust ünneplő emberek ábrázolása. (*)
  • Emberalakok formázása gyurmából, papírból. Virágvasárnapi jelent modellezése a formázott alakokkal, textilhulladékból kivágott ruhákkal, falevelekkel. (*)
  • A színek hangulati szerepe: virágvasárnapi kép rajzolása, színezése. (**)
  • Kollázs: „Királyi út” készítése csoportmunkában textildarabok és préselt levelek felragasztásával. (**)
  • Pálmalevelek formájának megfigyelése, rajzolása. Pálmalevél-motívumok díszítőelemként való felhasználása egyszerű papírmunkákon• meghívó, könyvjelző, levélpapír. (***)
  • Teremdíszítés színes papírból kivágott pálmalevelekkel. (***)

Vázlat:

Betánia – Lázár
közeleg a húsvét
Jézus Betániában

emberek
– Betániából
– Jeruzsálemből

Betfagé – szamár a csikójával

Jézus mint Király
– szamárcsikón ül
– földre terített felsőruhák
– pálmaágak

„Hozsánna!”

prófécia Jeruzsálemről
körülzárják, elpusztítják
(Kr. u. 70)

Jézus Betániában éjszakázik

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/291. Jézus bevonul Jeruzsálembe – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 346.54 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

290. Jézus megkenetése Betániában

,

Üzenet – Téma:

* Jézusért semmi sem drága.
* Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
* Kegyességed legyen őszinte, igaz, „jó illatú”!

Előzmények:

Jeruzsálembe tartva az Úr Jézus elmondta a minákról szóló, később pedig a talentumokról szóló példázatot.

Történet:

Az Úr Jézus hat nappal* húsvét előtt Betániába, a Jeruzsálem közelében levő faluba érkezett. Ott lakott Márta, Mária és Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból (lásd Jn 11,1–44; 284. lecke). Jézus most nem a barátaihoz ment, hanem egy bizonyos leprás Simonhoz*. (Lehet, hogy ezt az embert Ő gyógyította meg, és most az hálából házába fogadta.)

Szombat este Simonnál vacsora volt. Jézuson és tanítványain kívül ott volt Lázár is. Tehát feltámasztása után nem vonult vissza, hanem barátai közt élt úgy, ahogy eddig. Életének minden napja Jézus isteni hatalmának a bizonysága.

A vacsorát Lázár nővére, Márta szolgálta fel. Már előbb is szolgálatkész, gyakorlatias asszonynak ismertük meg (Lk 10,40; 269. lecke).

Mária is ott volt, de nem segített. Míg a tanítványok úgy gondoltak Jézusra, mint Izráel királyára, ő megértette Jézus utalásait: Barátja, Ura és Üdvözítője hamarosan meg fog halni. Iránta való szeretetét és tiszteletét igyekezett tettével kimutatni.

Vacsora közben a nála levő alabástrom tartót* (korsót) feltörte, és belőle nárduskenetet* öntött az Úr Jézus fejére, lábára, amit hajával törölt meg. A rabszolganők szolgáltak így uruknak. A kenet illata betöltötte az egész házat.

A tanítványok bosszankodtak Máriára: „Mire való ez a pazarlás?” – morogták. Kár ezért a drága kenetért. Ebből látszik, hogy Jézus jövendölését, miszerint hamarosan meg fog halni, nem vették komolyan. Mária tettét csak eszükkel ítélték meg, és nem a szívükkel. Júdás Iskáriótes így szólt: „Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?” Júdás ezt nem azért mondta, mintha törődött volna a szegényekkel, hanem azért, mert tolvaj volt. Ő gazdálkodott az adományokkal*, s lopkodott az erszényből.

Jézus így válaszolt: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hagyjátok őt, hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt, mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő*. Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”

Kiegészítés: Júdás árulása

Márk 14,10–11: Jézus figyelmeztetése Júdás számára utolsó csepp volt a pohárban. Látta már, hogy a Mester nem akarja elfoglalni Izráel trónját, sőt egyre hangoztatja, hogy meg fogják ölni. Ez nagy csalódást okozott neki. Most jó alkalmat látott arra, hogy nyerjen valamit az ügyön, és egyúttal bosszút álljon Jézuson. Hiszen tudta, hogy a főpapok és a nagytanács titokban el akarták fogni, és meg akarták ölni (Mt 26,4). Megparancsolták, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse nekik (Jn 11,57). Ezért határozta el, hogy elárulja Jézust. A főpapok örültek az árulásnak, és pénzt ígértek neki (harminc ezüstöt, egy nagyon olcsó rabszolga árát; lásd Mt 27,3–10; 308. lecke).

Érthetetlen, hogy egy ilyen ember olyan sokáig megmaradhatott a többi tanítvány között, és az Úr Jézus közelében. Bizony, a képmutatók és árulók éveken át becsületesség és igazhitűség álarcában ott lehetnek Krisztus gyülekezetében, anélkül, hogy valaki gyanút fogna. Egy adott pillanatban néha mégis bevallják és megmutatják igazi jellemüket. Gyakran teszik ezt dicsőségért vagy anyagi előnyért. Pál óv az ilyen emberektől, többek közt az 1Tim 6,5-ben.

Jegyzetek:

Hat nappal húsvét előtt – A Mt 26,2 szerint Jézus azt mondta tanítványainak, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe. Ehhez kapcsolódik a poklos Simonnál tartott vacsora. A Jn 12,1-ben húsvét előtt hat napról van szó. Némelyek azt gondolják, hogy két különböző vacsorát tartottak. De ez nem valószínű, mivel akkor Mária két vacsorán kente volna meg Jézust. Az látszik elfogadhatónak, hogy Máté nem pontosan adja meg a vacsora időpontját, és ugyanarról a vacsoráról van szó.

Bélpoklos Simon – A Jn 12,1–3-mal kapcsolatban az is elképzelhető, hogy Simon Márta férje vagy édesapja volt, mivel Márta szolgált fel a vacsorán.

Alabástrom tartó – Az alabástrom némileg átlátszó, fehér vagy rózsaszínű mészkő. A márványnál puhább, így alkalmas volt arra, hogy vázákat, edényeket, szelencéket készítsenek belőle, különösen a drága és folyékony nárdusolaj számára. Megtöltése után a nyílását szorosan lezárták. Nem volt nehéz feltörni.

Valódi nárdus – Indiai növény, melyből a drága és jóillatú nárdusolajat vagy mirhát készítették. Máriáé valódi volt, tehát nem volt összevegyítve más olajjal. Ezért volt olyan drága.

Adományok – Abban a korban szokás volt a rabbikat és tanítványaikat pénzzel támogatni. Júdás arról beszélt, hogy a nárdusolaj eladásából befolyt pénzt a szegényeknek lehetett volna adni. Ebből arra lehet következtetni, hogy Jézus és tanítványai abból a kevésből, amijük volt, adtak a szegényeknek. Ez Júdás feladata lehetett.

Temetésemre készített elő – A holttestet temetés előtt jóillatú kenőccsel, olajjal kenték meg (vö. Jn 19,39–40).

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:1.5; 103:1; 105:1; 119:1; 165:1.6; 167:1; 286:11; 474
Jertek, énekeljünk: 63:2; 65:1–2; 83; 85; 234
Harangszó: 40:1.6; 41; 50:1–2; 51:1
Dicsérjétek az Urat!: 6; 29:1; 31:1; 38; 49:1; 55:1; 134
Erőm és énekem az Úr: 6:1–2; 50; 80:2; 124; 142:1–2

Megjegyzések:

Jézusért semmi sem túl drága – Az Úr Jézust szolgálni a legfőbb célja az igazi keresztyénnek. Idejét, vagyonát, sőt életét is föláldozza érte. Eleget teszünk mi ennek? Beszélgessünk róla a gyermekekkel!

Egymás elítélése – A tanítványok, de különösen Júdás kritikája élesen ítélte el Máriát. Óvakodjunk ettől: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1)

Kegyességet színlelni – Júdás szinte az utolsó pillanatig kegyesnek mutatta magát. Tanítványtársai nem tudták, mi lakik a szívében. Mi is gyakran jobbnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk. Istent azonban a külsővel nem lehet becsapni. Csak a tőle kapott szív birtokában járhatunk őszintén Isten útján.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Mit jelent a szolgálat? Mivel szolgálhatunk társaink, embertársaink felé? Mivel szolgálhatunk Isten felé? (** ***)
  • Ítélkezés vagy intés? A hiba, vétek elkövetőjének helyes figyelmeztetése. (***)
  • A pénz, vagyon szerepe életünkben. Milyen helyet foglal el értékeink között? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Drámajáték csoportokban: a bibliai történethez kapcsolódó élethelyzetek, ill. azok mai párhuzamai. (** ***)
  • Hálaadó imádság megfogalmazása írásban. (***)
  • Reményik Sándor: Ne ítélj c. versének megismerése. Segítségével beszélgetés az ítélkezésről. (***)

Ének-zene

  • Hálaadó, dicsőítő ének éneklése hangszeres kísérettel. (***)

Vázlat:

Betánia
Poklos Simon
Márta – Lázár – Mária
Jézus megkenése
nárduskenet – 300 dénár
„temetésem napjára szánta”

Júdás
árulás

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/290. Jézus megkenetése Betániában – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 186.22 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

289. Példázat a minákról és a talentumokról

,

Üzenet – Téma:

* A kapott képességek, tehetségek – Isten szolgálatában.

Előzmények:

Jeruzsálem felé tartva Jerikóban az Úr Jézus elhívta Zákeus fővámszedőt.

Bevezetés:

A minákról* (Károli szerint: gírák) szóló példázat rögtön Zákeus elhívása után következik. Az Úr Jézus a szenvedését és halálát megelőző héten még egy hasonló példázatot mondott, a talentumokról*. A két példázatban vannak hasonlóságok, de különbségek is. Hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk, egy leckében tárgyaljuk a két példázatot.

A minákról szóló példázat:

Az Úr Jézus Jeruzsálembe igyekezett. A tanítványok azt gondolták, hogy az Isten országa rövidesen megvalósul. Hiszen ha olyan bűnös, mint Zákeus, Jézus követője lett, akkor bizonyára a nép is elismeri királyának. Ők pedig majd magas tisztséget tölthetnek be a király mellett.

Az Úr Jézus meg akarta őket tanítani arra, hogy Isten országának eljövetele a szív ügye, azért teljes odaadással dolgozni kell. Aki így tesz, jutalmat kap. Aki nem, bánhatja majd, hogy hanyag szolga volt.

Erről szól a minákról szóló példázat. Egy nemes ember* távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának. Magához szólította tíz szolgáját, és mindegyiknek adott egy minát. Azt mondta nekik: „Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.”

Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.”

Amikor visszatért, magához hívatta a tíz szolgát, akiknek a minákat adta. Tudni akarta, hogy ki hogyan kereskedett, mibe fektette a pénzt.

Az első jött, és azt mondta: „Uram, minád tíz minát nyert.”

Mire az így szólt: „Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött.”

Jött a második, és azt mondta: „Uram, minád öt minát nyert.”

Neki ezt mondta: „Uralkodj te is öt városon.”

A harmadik így beszélt: „Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.”

Ura erre összeszidta: „Miért nem tetted pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg.”

Az ott állóknak pedig azt mondta: „Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.”

De azok csodálkoztak: „Uram, annak tíz minája van!”

„Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van” – hangzott uruk válasza, aki ezután ellenségei lázadását megtorolta.

A talentumokról szóló példázat:

A talentumokról szóló példázatot az Úr Jézus a tíz szűzről szóló példázat után mondta el (lásd Mt 25,1–13; 300. lecke). Utána az ítéletről beszélt, a juhok és a kecskék szétválasztásáról (Mt 25,31–45; 301. lecke).

A példázatban egy ember hosszú útra indult, és szolgáira bízta a vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint.

Aki öt talentumot kapott, kereskedett vele, és nyert hozzá még öt talentumot. Aki kettőt kapott, még kettőt nyert. De aki csak egyet kapott, elrejtette a földbe. Mikor az uruk hosszú idő múlva hazajött, elszámoltatta őket.

Az a szolga, aki öt talentumot kapott, hozta a másik öt talentumot, és azt mondta: „Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.”

Ura ezt így fogadta: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”

Hasonló választ kapott a két talentumos szolga is, miután a nyereséget bemutatta.

Odament az is, aki az egy talentumot kapta: „Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahova nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.”

Ura azonban így felelt: Ha mindezt tudtad, „el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.”

Embereihez pedig így szólt: „Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog, attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre…”

A két példázat összehasonlítása:

Mindkét példázatban az úr visszatérésére való várakozásról van szó. Ez alatt a szolgáknak uruk megbízásából dolgozni kell, ezt követi a hű szolgák megjutalmazása, és a hűtlen megbüntetése.

A talentumokról szóló példázatban az ember nem azért utazott el, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, ahogy a minákról szóló példázatban találjuk.

Itt nincs szó polgárokról sem, akik gyűlölték urukat, és követeket küldtek utána, hogy tudassák vele, nem akarják királyukul elfogadni. Nincs szó ezekkel a polgárokkal való leszámolásról sem.

A talentumokról szóló példázatban a végső elszámolás a központi gondolat.

A minákról szóló példázatban a tíz szolga egyformán egy minát kapott. A talentumokról szóló példázatban három szolga szerepel, akik öt, két és egy talentumot kaptak, képességeik szerint. Ebben a példázatban tehát az úr tudta, kire-kire mennyit bízhat.

A szolgáknak, akik a minákat kapták, kereskedniük kellett uruk pénzével. Nem így a talentumosoknak. Uruk „átadta nekik vagyonát”, azaz rájuk bízta, hogy gondoskodjanak róla, mintegy tesztelve a megbízhatóságukat.

A hűséges szolgák a talentumok példázatában megkétszerezték, a minák példázatában megsokszorozták a rájuk bízott összeget.

Mindkét példázatban jutalmat kaptak ezért. A minákról szóló példázatban új feladat várt rájuk („hatalmat” adott nekik uruk számos város fölött, egyfajta helytartóként), míg a talentumokról szóló példázatban részt vehetnek uruk ünnepi lakomáján.

A minákról szóló példázatban a hűtlen szolga csak egy kendőbe kötötte a minát; a talentumokról szólóban a földbe ásta el a talentumot.

Mindkét példázatban bankba kellett volna tenniük a pénzt, hogy az úr kamattal kapja vissza.

Mindkét példázat szigorúnak nevezi az urat, akitől a lusta szolgák féltek.

Jogosan, mert mindkét esetben büntetést kaptak, bár a büntetés súlya különböző: a talentumokról szóló példázatban a szolgát kivetették a külső sötétségre, míg a minákról szóló példázatban csak az egy minát vették el a hűtlen szolgától.

Néhány megjegyzés a példázatokhoz:

Miután az úr feladatokat adott, és a minákat/talentumokat szétosztotta, azonnal útra kelt. Ezzel az Úr Jézus azt adta tudtul, hogy ő is „elutazik” a mennybe, és szolgáinak, a tanítványoknak és későbbi követőinek meghagyja, hogy távolléte idején pontosan végezzék munkájukat.

Távolléte nem tétlen várakozást, hanem serény munkálkodást jelent. Krisztus visszajövetelére várva mindenki saját feladattal és felelőséggel bír az Ő tulajdona, a gyülekezet építésén a talentumok, lelki (szellemi) adottságok segítségével, melyeket Istentől kaptunk. Ezekkel is Isten dicsőségére sáfárkodunk.

Ha a korabeli rabszolgák helyzetére gondolunk, amely engedelmességet és fegyelmet, egyszersmind védelmet is jelentett, megértjük, hogy a hívők, mint Krisztus alattvalói, engedelmességgel tartoznak Uruknak, de egyúttal védelmét is élvezik. (A rabszolgák gyakran uruk házában „születettek” voltak.)

Arra is gondolhatunk, hogy a szolgálat itt különösen az evangélium szolgáira, tehát az igehirdetőkre vonatkozik (Pál apostol gyakran nevezte magát Jézus Krisztus szolgájának), de természetesen minden hívőre is.

A szolgák nem ugyanannyi minát vagy talentumot kaptak. Isten figyelembe veszi szolgái alkalmasságát. Vannak egészen meghatározott lelki ajándékok is.

Az adományok szétosztása különleges. A példázatbeli minák és talentumok ugyanis az úr tulajdonában maradtak. Így van ez azokkal az adottságokkal, talentumokkal is, melyeket a hívők kapnak. Nem tehetnek velük azt, amit akarnak. Minden adomány Isten tulajdona, aminek a hívők csak sáfárai! Ezért körültekintően és felelősen kell „kereskedni” a talentumokkal, melyeket az Ő kezéből kapunk. (A „talentum”* szó bizonyos tehetségre is utal. Pl. valakinek talentuma [tehetsége] van a rajzoláshoz.)

A hű szolgák szerencsésen kereskedtek. De a nyereséget nem tartották meg maguknak, mert uruk a minákat és a talentumokat csak azért adta nekik, hogy azokkal számára hajtsanak hasznot.

Az úr mindegyik szolgáját megdicsérte hűségéért, akár sok, akár kevés volt a nyeresége. Így van a lelki életben is. De… minél több adományt kapott valaki, annál többet várnak tőle.

A lusta és hűtlen szolga talán azt gondolta, hogy jót tett, amikor a pénzt elrejtette. Valaki egyszer azt mondta, hogy akiknek a legkevesebbet kell tenniük Istenért, azok abból a legkevesebből még a legkevesebbet sem teszik meg. Gyakran ezt látjuk Krisztus gyülekezetében is. Ezért olyan nehéz például új tisztségviselőket találni. A gyülekezetben a sok munka néhány ember vállára nehezedik.

Az egy mina/talentum is adomány! Milyen kár, ha ez az egy nem hoz hasznot! A szolgának csak el kellett volna vinni a pénzt a bankba. És lustaságból, rabszolgai félelemből még azt sem tette meg.

A példázatokbeli úr számadást tartott a szolgákkal, miután hazajött. Így fog számadást tartani az Úr Jézus is visszajövetelekor az övéivel. A jutalmazás kettős: új feladat (a minákról szóló példázatban városok fölötti hatalom; „uralkodni fognak a földön, örökkön-örökké” – Jel 5,10 és 22,5), és részvétel az ünnepi lakomán („hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára” – Jel 19,9).

A minákról szóló példázatbeli úr távoli országba utazott, hogy ott királyi méltóságot szerezzen magának. Valószínű, hogy az Úr Jézus ezzel arra célzott, Ő fölmegy a mennybe, hogy megkapja Atyjától a királyi méltóságot népe fölött, hogy aztán visszatérjen, és mint Király uralkodjék Isten országa fölött.

Előkelő személyt a fejedelem, például a római császár királlyá koronázhat. Gondoljunk csak Nagy Heródesre, akit a római császár királlyá tett Palesztina egy része fölött, és annak fiára, Arkhelaoszra*.

Mikor az Úr Jézus azokat a polgárokat említette, akik az urat nem kívánták királyuknak, a zsidókra célozhatott, akik nem akarták Őt Krisztusnak elismerni. Ők az úr visszatérése után halálbüntetést kaptak. Itt az Úr Jézus a hitetlen zsidóság és a nagytanács vezetői, a farizeusok, írástudók és főpapok fölötti ítéletről beszélt, akik azt tervezték, hogy Őt megölik. Pál róluk írja a Róm 11,20-ban: „azok hitetlenségük miatt törettek ki”.

Mindazok, akik hallottak Őróla, akiknek az evangélium hirdettetett, mégsem akarták Őt Uruknak elismerni, örök halálra lesznek méltók.

A „külső sötétség”, ahol majd sírás lesz és fogcsikorgatás, a kárhozat helye, ahol örök sajnálkozás lesz a Krisztussal, az Úrral szembeni közömbösség és hűtlenség miatt.

Az egy talentum vagy mina elvétetett a hűtlen szolgától, és annak adatott, aki a legnagyobb nyereséget érte el. Azok, akik talentumaikkal jól sáfárkodtak, még több lehetőséget kapnak, hogy ezt tegyék, azokkal szemben, akik sajnálták a fáradságot, és így mulasztásuk miatt kárt szenvednek.

Jegyzetek:

Minák – Egy ezüst mina egyenlő volt 100 dénárral. (Az állandóan változó pénzértékek miatt nehéz meghatározni mai értékét.) Egy mina kb. egy munkás negyedévi bére volt.

Talentumok – Egy talentum ezüst 6000 dénárnak felelt meg, a mina hatvanszorosa.

Talentum – Ismerjük azt a kifejezést, hogy „sáfárkodj jól a talentumaiddal”. Nyelvünkben sok bibliai kifejezést, mondást és közmondást találunk.

Egy nemes ember – Arkhelaosz – Az Úr Jézus talán Arkhelaosz római utazására gondolt. Erről az eseményről bizonyára egész Izráel tudott abban az időben. Arkhelaosz Nagy Heródes fia volt; Rómában Augustus császártól apja örökét, a Júda fölötti uralkodást kérte, miközben egy jeruzsálemi küldöttség tiltakozott ellene. Királyi címet nem kapott ugyan, etnarkhaként uralkodott. Hazatérve az ellene szervezett lázadást vérbe fojtotta.

Énekek:

Református énekeskönyv: 2:6–7; 135:1; 165:3; 455:9; 499:5
Jertek, énekeljünk: 110; 219; 233; 239
Harangszó: 40:3; 43; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 6; 82; 90:1–3
Erőm és énekem az Úr: 105:4; 124; 129; 131:1

Megjegyzések:

Kapott ajándékok – Különösen azt hangsúlyozzuk a gyermekeknek, hogy ajándékokat (képességeket és lehetőségeket) kaptak az Úrtól, melyek felhasználásáról a Megjegyzések a példázatokhoz részben már sok szó esett.

Isten szolgálatában – Mutassunk rá arra, hogy a lelki ajándékokat Isten dicsőségére kell felhasználni, az Ő szolgálatában. Nem a saját hasznunkra kaptuk azokat, hanem Isten országáért való munkálkodásra.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Mivel és hogyan szolgálhatok a család, gyülekezet, hittancsoport, osztály, barátok közösségében? Hogyan állíthatom szolgálatba képességeimet, tehetségemet? Mire „vállalkozom”?
    A megbeszélés mellett a gyerekek képességek szerinti egyéni foglalkoztatása különböző megbízásokkal. (** ***)
  • Önismereti jellegű beszélgetés a tanult aranymondások segítségével. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Vállalkozások ma. Vállalkozások Isten ügye szolgálatában. (***)
  • Államrendszerek a különböző korokban. Királyság régen és ma. Demokratikus államrendszerek. Diktatúrák. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A bibliai példázat(ok) dramatikus feldolgozása. (** ***)
  • Írásbeli fogalmazás „Az én talentumom” címmel a felnőttkori szolgálatról. (**)
  • Varga Katalin: A kesztyű c. meséjének megismerése, párhuzam a talentumok példázatával. (**)
  • Drámajátékkal ill. írásbeli fogalmazással egy-egy mai hű és lusta szolga bemutatása. (***)
  • Önjellemzés írásbeli fogalmazással: mint jövőbeli vállalkozó. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Ige-talentumok készítése: korongok színes papírból – betűírás írott ill. nyomtatott betűkkel. (** ***)

Vázlat:

Jézus – példázatok:
minák – talentumok

Szolgák:
5 talentum – 5 talentum nyereség (ünnepi lakoma)
2 talentum – 2 talentum nyereség (ünnepi lakoma)
1 talentum – 1 talentum marad (büntetés)

1 mina –10 mina nyereség (10 város)
1 mina – 5 mina nyereség (5 város)
1 mina – 1 mina marad (büntetés)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/289. Példázat a minákról és a talentumokról – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 282.63 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!