Pages Navigation Menu

Vízjelek és őrtüzek – a reformáció himnuszai

Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) a reformáció 500. évfordulója alkalmából 2014 decemberében pályázatot hirdetett énekszövegek írására két kategóriában: 1. Új énekszöveg írása egy ismert református, evangélikus vagy metodista dallamhoz. 2. A reformáció európai dalaénekszöveg írása dallam nélkül. Az első fordulóban kiválasztott énekszövegeket újabb pályázat keretében zenésíthették meg az arra vállalkozók.

We Hymn YouMiklya Zsolt Zsoltárhang vízjelekben c. verse lett az 1. kategória győztese, melyet a 66. genfi zsoltár dallamára írt. A 2. kategóriában két első díjat is kiadtak, és a modern dal szövegíró–dalszerző győztese Miklya Zsolt és a Hangraforgó együttes – F. Sipos Bea és Faggyas László – Limesen égő című dala lett. Átfordul egyszer című daluk szintén bekerült abba a dalválogatásba, ami a GEKE kiadásában WE HYMN YOU címmel jelent meg.

Az ünnepélyes díjátadóra 2017. március 18-án került sor Wittenbergben a Luther-hotelben, másnap pedig a Stadtkirchében lettek „felavatva” a dalok az istentiszteleti liturgia részeként. A Limesen égő magyarul hangozhatott el a Hangraforgó-duó előadásában, az alábbi felvétel itt készült. A dal előtt Jochen Arnold, a zsűri elnöke mond néhány méltató szót.

A három dal versszövegeit és nyomtatható kottáit alább közöljük.

 

Miklya Zsolt

Limesen égő

Pilinszky János nyomán

Te győzz le inkább, virradat,
csillámló fényű kis halak
nyomába úgysem érek.
A felszín alvó tükreit
míg ébresztgetik fényeid,
a mély lenn egyre mélyebb.

A foszló álomszéleken
eltűnőben a kinn, a benn,
határon túli lét vagy.
Nem ér utol önkívület,
hisz nincsen semmi kívüled,
ami ébredni célt ad.

Limesen égő őrtüzek
a néma csillagképeket
nem tudják felidézni.
Csak bámulom a múltakat,
míg szívemet egy új lakat
markolja és igézi.

A lázadásom nem kötött
magához mást, csak füstködöt,
szemem azóta marja.
Már semmin sem csodálkozom,
a füsttel úszik el korom,
akarja, nem akarja.

Ne győzz le mégsem, virradat.
Csak hadd mossam meg arcomat
az ébredő tükörben.
Mélyedből, fel, ha bukkanok,
mint hazatérő angyalok,
hadd mondjam, visszajöttem.

Átfordul egyszer

Ézsaiás 40,28–31 verseire

Kezei által gyógyulunk meg,
sebesen átlót hajt fölénk,
madárból hal lesz, halból béka,
ugrálásból sosem elég.

Koszlott tapétatengerekről
hullámot tépked le a kéz,
hajóhad indult róla egykor,
papírtutajt sodor a víz.

Zörögve várod, egyszer úgyis
meghajtja életfeleződ,
mert szárnyra kelnek mind az ifjak,
szitáló papírrepülők.

Kezei által gyógyulunk meg,
átlóra átló, és a tér
átfordul egyszer mindenestül,
szél hajtogatta árpapír.

Zsoltárhang vízjelekben

a 66. zsoltár dallamára

Élő színekről álmodoztam,
gyerkőc, a papiros felett.
Táncost láttam a színdobozban
beszáradt vízfesték helyett.
Lapomat fény felé emeltem:
áttetsző minta vízjelén
hajó úszott fényes mederben,
nem tudtam, te vagy az, vagy én.

Azóta hány hajóban ültem,
hány új parton várt tévedés?
Hány hálót merítettem űrben,
hány jó szót rejtett feledés?
Porszemnyi léttel szembesültem,
part menti szél szemembe fújt,
hálóba én magam kerültem,
úgy éreztem, nincs már kiút.

Nem voltál több: az ismeretlen,
kitől reszketni, félni kell.
Nem voltál más: kimondhatatlan,
csendet átütő égi jel.
Régi írások rólad írtak,
rólad regéltek ezt meg azt,
én meg a papírt összegyűrtem,
nem leltem írásban vigaszt.

Ám kinn a parton, elfogottan,
vízjeled rajtam átütött:
papírhajó fölé hajoltam
egyszer, s két élhajtás között
láttam egy másik hajót úszni.
Azóta róla álmodom.
Már bennem úszik, nem hagy futni,
élő mederré változom.

 

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.