* A bölcs uralkodó Istenben gazdag.
* Isten békéje és áldása az igazi jólét.
Előzmények:
Salamon hét év alatt felépítette a templomot. Hírám, Tírusz királya szolgáltatta hozzá a fát, és küldött építőmunkásokat is. Amikor elkészült a templom, nagy ünnepet tartottak. A szövetség ládáját áthozták az új templomba. Megtörtént a felszentelés. Az Úr megmutatta jelenlétét, egy felhő szállt alá. Számtalan áldozatot mutattak be.
1. történet:
Salamon király gazdagsága ma is közmondásos, bölcsessége olyan rendkívüli volt, hogy más országokból jöttek, hogy saját fülükkel hallják.
Birodalma hatalmas területre terjedt ki. Dávid győztes háborúi miatt nőtt ekkorára. Azt olvashatjuk, hogy „uralkodott mindazokon az országokon”, melyek a szíriai Eufrátesz folyótól a filiszteusok földjéig, Egyiptom határáig terültek el.
A királyok, akik e hatalmas terület peremén éltek, mind Salamon vazallusai voltak. Minden évben kincseket ajándékoztak, és szolgáltak neki, amíg csak élt. A régi Kánaán pogány népeinek maradéka pedig – az emóriak, hettiták, perizziek, hivviek és jebúsziak – Salamon szolgái lettek. Ez azt is jelenti, hogy e népek kötelezően Jahve tiszteletét vették át, egyébként nem rabszolgákká tették volna őket, az 5Móz 7,2 szerint. (Az Izráelben élő rabszolgáknak nem volt rossz soruk, úgy kellett kezelni őket, mint a ház népéhez tartozókat.)
Salamon idejében Izráel és Júda lakossága is megnövekedett, s mindenki biztonságban és jól élt „a maga szőlője és fügefája alatt”. Szegénységről szó sincs, mindenki egy jóléti társadalomban élt.
Salamon udvartartása igen nagy volt. Sok élelemre volt szükségük naponta. Egy napi ellátásuk összegezve:
– 30 kór – kb. 6600 liter – finomliszt
– 60 kór – kb. 13200 liter – kenyérliszt
– 10 hízlalt marha, 20 sovány marha és 100 juh; a szarvasokon, gazellákon, őzeken és hízlalt szárnyasokon kívül
12 helytartó gondoskodott arról, hogy az udvari ételek alapanyagait megtermeljék, minden hónapban másik feladata volt ez.
A királynak 40000 harci kocsihoz való lova volt. Ehhez tartozott 1400 harci kocsi és 12000 lovas. Speciális városokat is építtetett számukra az ország különböző részeiben, mint például Megiddó síkságán és Jeruzsálem mellett. A lovakat Egyiptomból hozták, ahol híres lovas iskolák voltak. Salamon jó kereskedelmi kapcsolatot alakított ki az egyiptomiakkal az egyiptomi hercegnővel való házassága révén. (Megjegyzés: Izráelben a ló a tisztátalan állatok közé tartozott.)
A király valójában nem tarthatott volna ennyi lovat, főleg, ha Egyiptomból valók. Az 5Móz 17,16-ban maga az Úr tiltja ezt meg nyomatékosan! Izráel soha nem térhet többé vissza az egyiptomi úton, még azért sem, hogy kereskedjen.
Salamon gazdagsága hihetetlen nagyra nőtt: annyi aranya és ezüstje volt, mint a kő (2Krón 1,15). A király hajói Hírám hajóival jártak, s Tíruszból háromévenként tértek vissza, rakományuk arany, ezüst, réz, elefántcsont, drágakő, főszerek, majmok és pávák voltak.
Salamon palotája:
Salamon 13 évig építette a saját palotáját Jeruzsálemben, amit Libánon-erdő palotának neveztek. Nagy pompára vallanak a méretei: 50x25x15 m (egy könyök kb. fél méter). Cédrusfa mennyezet volt az oszlopokon levő 45 tartógerendán. Három sorban voltak ablakok és ajtók minden égtáj irányában.
Tróntermet is építtetett, amit tárgyalóteremnek használtak, ez volt az „ítélethozatal csarnoka”. Hatalmas trón állt benne, ami elefántcsontból készült, arannyal volt bevonva. A trónhoz hat lépcső vezetett fel, minden fokon 2 oroszlán állt.
Egyiptomi feleségének, a fáraó lányának is építtetett egy hasonló palotát.
A fundamentum is értékes, nagy kövekből készült, 5×4 m-es kövekből. Ezekre méret szerint kifaragott értékes kövek és cédrusfák kerültek.
Egyszóval gyönyörű épület volt, távoli vidékekre is eljutott a híre, sok embert vonzott oda. A poharak és tálak, amiket Salamon palotájában használtak, mind színaranyból voltak, mert az ezüstnek nem volt nagy értéke az ő idejében.
Salamon aranyból kétszáz nagy pajzsot és háromszáz kisebb pajzsot készíttetett a testőrségének, amit feltehetőleg nem harcban, hanem díszszemléken használtak. A pajzsokat a Libánon-erdő palotájában őrizték.
Salamon egyéb építkezései is jelentősek (Jeruzsálem várfala, megerősített városok).
2. történet:
A környékbeli fejedelmek mind eljöttek Jeruzsálembe, hogy megismerkedjenek azzal a bölcsességgel, amivel Isten ajándékozta meg Salamont. Hoztak is neki sok ajándékot, arany és ezüst tárgyakat, ruhákat, vérteket, fűszereket, lovakat és öszvéreket. Ez így ment évről évre, Salamon királysága pedig gazdagodott és erősödött. Az egyik ilyen látogatóról részletesebben is szól az ige.
Sába – a mai Etiópia – királynője* szintén hallott Salamon bölcsességéről. Vállalkozott a hosszú útra egy nagy tevekaravánnal, amit megpakoltak balzsammal, arannyal és értékes drágakövekkel.
A királynő találós kérdésekkel tette Salamont próbára, aki mindent megfejtett. Annyira hatása alá került Salamon bölcsességének és gazdagságának – a palotája, ahogy az étkezések folytak, a templomban való áldozatai –, hogy teljesen elkápráztatta; szinte a lélegzete is elállt. Elmondta a királynak, hogy országában sokat beszéltek a bölcsességéről és gazdagságáról. Ő azonban nem hitte el egészen addig, míg saját szemével nem láthatta. És valóban, „még a felét sem mondták el” ezeknek. Szerencsések, akik nap mint nap hallgathatják a bölcselkedéseit. Boldognak nevezi őket ezért. Dicséri az Urat, Salamon Istenét, aki olyan jóságos volt, hogy őt tette Izráel trónjára. Különös dolgot mond: „Mivel az Úr szereti Izráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass.” Így mutatta ki tiszteletét az Úr iránt.
Ajándékképp százhúsz talentum aranyat adott Salamonnak, valamint rengeteg balzsamot és drágakövet. Még soha nem érkezett ennyi fűszer Jeruzsálembe.
A király szintén megajándékozta a királynőt, aki – régi keleti szokás szerint – maga választhatott ajándékot.
Ezután elment „dél királynője”, ahogy az Úr Jézus nevezi őt a Lukács 11,31-ben*.
Jegyzetek:
Sába királynője – Az etiópiaiak is ismerik a királynő látogatásának történetét. A papok, akik egy legendában jegyezték fel a történteket, a dinasztia legitimitását próbálták kihangsúlyozni. Röviden ezt jegyezték le: Makéda királynő annak a hősnek a lánya, aki az országot megszabadította az első hűbérúrtól, Wainahatól. Makéda apja nagyon bölcs és ravasz volt. Makéda eljött Salamonhoz, elmondta neki az összes rejtvényét, de Salamon valamennyit meg tudta fejteni. Megajándékozta őt 100 talentum arannyal, fűszerrel és ébenfával.
Egy nappal a hazautazása előtt Salamon erős fűszerekkel fűszerezett ételt szolgál fel az ünnepségen. Makéda nem fogadja el Salamon közeledését, ezért megígérteti a királynővel, hogy semmit nem kér, ami az övé. Éjszaka azonban Makéda nagyon szomjas lesz, és kér egy pohár vizet. Salamon rögtön megjelenik, és benyújtja a számlát. Kilenc hónappal később Sábában Salamon és Makéda fia, Menelik megszületik. Ő lesz a salamoni dinasztia első császára. A királynő elküldi fiát Jeruzsálembe, hogy az apja közelében nőjön fel, az ő bölcsességét és hatalmát eltanulva. Néhány mesélő szerint Menelik, már mint fiatalember visszamegy a szövetség ládájával, amit a templomból lopott el. Bárhogy is legyen, az etióp történelem beszél Salamon és Makéda kapcsolatáról.
Etiópia utolsó császára, Hailé Szelasszié, II. Menelik unokája és Zaoeditoe fia, aki magát „Júda oroszlánjának” nevezi. 1974-ben váltották le.
Jézus Krisztus nagyobb Salamonnál – A Lukács 11,31-ben az Úr Jézus is megemlíti Sába királynőjét: ő „dél királynője”, aki eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. El fogja ítélni a hitetleneket, mert nem hittek az Úr Jézusban, aki „nagyobb” Salamonnál.
Megismerkedni Salamon bölcsességével – Sok uralkodó udvarában léteztek „egyetemek”. Ott tanulhatták a fejedelmek és egyéb magas rangú személyek a tudományokat, művészeteket és kultúrát. A fejedelmek megrendeltek különböző tudományos kutatásokat, festményeket, szobrokat és építményeket is. A zene fejlődése nagyban köszönhető a fejedelmeknek, akik megrendeléseket adtak újabb darabok írására. A sokoldalú Salamont tisztelet övezte a tudomány, művészet és kultúra által. Ma úgy tűnik, hogy e három terület a „világ” kezében van, ami szörnyű hiánya Jézus Krisztus gyülekezetének.
Hálásnak lenni a jólétért – Észrevehetjük, hogy az izráeliták boldogok és hálásak voltak, mert Salamon idejében jólét volt. Mi is azok vagyunk? Ma Európában sztrájkolnak és demonstrációkat tartanak akár egy fél százalék béremelésért is! Gondoljunk csak a Mi Atyánkból ismert könyörgésre: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
Rokoni, baráti kapcsolatok: látogatások, az ajándék szerepe. (*)
Milyen út vezet az igazi bölcsességig? Mi a fontosabb: a gazdagság vagy a bölcsesség? A bölcs ember mire használja a gazdagságát? (** ***)
A jóléti társadalom előnyei és hátrányai. Hálaadás a javainkért. (***)
A zsidó történelem kezdetei: Salamon gazdagsága és bölcsessége, királyi udvara. Sába királynőjének látogatása. (***)
Tudomány- és művészetpártoló fejedelmek. Művészek, tudósok Mátyás király udvarában. Mátyás király palotái és könyvtára. Képek, adatok, mondák gyűjtése. (***)
Magyar nyelv és irodalom
Találós kérdések. (* **)
Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika
Ajándékkészítés. (*)
Képek gyűjtése a budavári és/vagy a visegrádi királyi palotáról. Játékos tárlatvezetés. (***)
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* A templom királyi pompája hódolat az Úrnak.
* „Itt van Isten köztünk.”
Előzmények:
Salamon bölcsességét az egész országban megismerték, sőt még az ország határain kívül is. Bölcsességének jó példája az az ítélet, amit a két parázna nő meghallgatása után hozott.
Bevezetés:
Salamon három nagy építkezést vitt véghez: a templom építését, saját palotájának építését, és Jeruzsálem falainak építését. Ebben a történetben a templom építése áll középpontban. Mellette bemutatja a szentíró a palota építését is.
Salamon a békesség fejedelme – a neve is ezt jelenti –, a kijelölt fejedelem, aki megépítheti a templomot. Dávid ezt nem tehette meg a sok háború miatt, amiben harcolt. Salamon uralkodása idején viszont békében éltek a környező népekkel.
A templom berendezése eléggé hasonlít a szövetség sátrának berendezéséhez. A különböző részek és szent tárgyak leírását megtalálhatjuk az 57. leckében: „A Szent sátor építése és berendezése; áldozatok, ünnepek”.
1. történet:
Hírám, Tírusz királya* mindig is jó barátja volt Dávidnak. Ahogy meghallotta, hogy Salamont királlyá kenték, követeket küldött hozzá, hogy vele is békét kössön. Ezt Salamon örömmel elfogadta, hiszen nagy építkezésbe kívánt fogni, amiben szüksége volt a tíruszi Hírám segítségére. Izráel ugyanis nem rendelkezett elegendő fával az építkezéshez. Tírusznak viszont volt fája elég, mert Libánon hegyén nőttek a híres cédrusfák. Tírusz ciprusokban is gazdag volt, amiből kisebb tárgyak készültek, pl. kis szekrények, dobozok, hangszerek.
Salamon válaszában emlékeztette Hírámot, hogy már Dávid is szeretett volna templomot építeni; de a sok háború miatt ez nem volt lehetséges. Most, hogy az Úr békével ajándékozta meg őt, nekikezdhet a templomépítésnek. Megkérte Hírámot, hogy gondoskodjon libanoni cédrusfáról. Emberei majd segítenek Hírám embereinek a favágásban.
Hírám nagyon örült ennek a felkérésnek. Pogány fejedelem létére Izráel Istenét dicsérte* azért, mert bölcs fiat adott Dávidnak, egy ilyen nagy nép élére. Hírám megígért minden segítséget. Szolgái majd leszállítják a Libánonról a tengerre a fákat, ő pedig tutajokká kapcsoltatja össze azokat, s leviteti a tengeren keresztül egy izráeli kikötőbe* (a mai Jaffa városába). Hírám élelmet kért cserébe. Salamon gondoskodott is róla, s minden évben egy nagy adag búzát és olajat adott neki.
Hírám és Salamon ezzel kereskedelmi szövetséget kötöttek.
A munkavégzéshez Salamon egész Izráelből kényszermunkásokat küldött a Libánonra. Harmincezer ember lett kényszermunkás. Közülük minden hónapban tízezren vettek részt a munkában, segítettek Hírám embereinek a favágásban és szállításban. Egy havi munka után két hónapra hazamehettek.
Rajtuk kívül hetvenezer teherhordó és nyolcvanezer kőfaragó dolgozott a hegyekben, hogy a köveket, amikre szükség volt az építkezésnél, kifejtsék és kifaragják. Még ott helyben vágták megfelelő méretre, Hírám embereinek a közreműködésével. Háromezer-háromszáz munkafelügyelő vezette a munkát.
A közeledő templomépítéssel kapcsolatban az Úr megígérte Salamonnak, hogy beteljesíti a Dávidnak tett ígéretét, ha Salamon tartja magát az Úr törvényeihez és parancsolataihoz: akkor Ő a nép között lakik, és nem hagyja el Izráel népét.
A templom:
Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, kezdték el építeni a templomot. Salamon már negyedik éve uralkodott. Ezután hét éven keresztül dolgoztak rajta. Az építés olyan halkan zajlott, ahogy csak lehetett. Minden lehető kőműves és ács munkát az építkezésen kívül csináltak meg. A hét év alatt sem kalapács, sem véső, sem egyéb vasszerszám zaja nem hallatszott, az Úr iránti tiszteletből, akinek a templomot építették. Ez világviszonylatban is egyedülálló. Ahol építkezés zajlik, ott rendszerint nagy hangzavar van!
Dávid tervei alapján folyt az építkezés, a Mórijjá hegyén, a jebúszi Arauná (Ornán) szérűjén, amit Dávid vásárolt meg vétkes népszámlálása után, hogy áldozatot mutasson be rajta (2Sám 24; 122. lecke).
Egy bizonyos Hírám (vagy Húrám; vö. 2Krón 2,12 – a királyt is így hívták) volt az a sokoldalú szakember, akit Tírusz királya az építkezéshez Salamonnak küldött. Értett mindenféle fém, kő, fa és fonal feldolgozásához. Főleg a réz kellékek és arany díszítések elkészítésén munkálkodott. Egy Naftáli (vagy Dán) törzséből származó özvegyasszony és egy tíruszi rézműves fia volt.
A templom és a környező épületek kövekből épültek, amit a hegyekből szállítottak. Az épület 30 m hosszú, 10 m széles és 15 m magas volt (egy könyököt kb. fél méternek vehetünk), amihez még egy 10 m hosszú előcsarnok csatlakozott. Kívülről három emelet magasságban fülkék vették körül. A templomfalat belülről a Libánonról szállított cédrusfa deszkáival burkolták, a padló ciprusdeszkákból készült.
A templom előtt nagy előudvar volt, ahova az áldozatokat hozták. Itt helyezkedett el a réz égőáldozati oltár. Ott volt a réz tenger is, egy nagy kerek 5 m átmérőjű vízmedence, amiben a papok mosakodhattak. A tengert tizenkét réz bika tartotta. A templom mellett két ötös sorban állt tíz réz mosdóállvány és medence, amiben az áldozati húst mosták meg a papok.
A templomba lépcső vezetett, aminek mindkét oldalán egy-egy gyönyörűen díszített, hatalmas rézoszlop állt. Az oszlopok nevet is kaptak, a bal oldalit Bóaznak hívták („erő van benne”), a jobb oldalit Jákinnak („az Úr megerősít”). A templomot körülvevő belső udvart papok udvarának is nevezték (2Krón 4,9).
A templombelsőt ugyanaz a két helyiség alkotta, mint a szövetség sátrát: a szentély, és a szentek szentje.
A szentélybe került a füstölő, az illatáldozati oltár, ami a szentek szentje előtt helyezkedett el. Balra és jobbra 5-5 arany gyertyatartó állt, azzal a 10 arany asztallal együtt, amikre a szent kenyereket tették.
A szentek szentje falait faragott mintákkal díszítették, amely kérubokat, pálmákat és virágfüzéreket ábrázolt, s mindez – még a padló is – arannyal volt futtatva. Ide került a szövetség ládája. Két kérub is állt a szentek szentjében, szárnyaik középen összeértek, másik szárnyuk pedig a falat érintette.
A szentek szentje bejáratát egy forgatható fa ajtó zárta. A kimaradó középső részt kárpittal választották le. Ablakai nem voltak, mindig sötét volt bent (1Kir 8,12: „Az Úr mondta, hogy homályban kíván lakni”). A szentély is fa ajtóval volt zárható.
Aranyból készült szerszámok egészítették ki a templom felszerelését: mécsesek, koppantók, tálak, hintőedények és kanalak. Salamon sokat készíttetett belőlük, hogy soha ne legyen hiány a szerszámokból.
A templomépítésre nem sajnálták sem a pénzt, sem a munkát. Isten házát a legeslegjobb illeti meg.
Az eredmény káprázatos lett. Az egész akkor ismert világból jöttek emberek, hogy megcsodálják, s valóban dicsérettel beszéltek az épületről mindenütt. Csak az Úr áldásának és békéjének köszönhető, hogy ennyi arannyal és drágakővel tudták díszíteni.
Salamon békés uralkodása és gyönyörű jeruzsálemi temploma csupán árnyéka mindannak a békének és szépségnek, amit az új Jeruzsálemben lehet majd találni az Úr Jézus visszajövetele után (Jelenések 21).
2. történet:
Ahogy a templom elkészült, Salamon behordatta mindazokat az arany és ezüstkincseket, amelyeket még Dávid szánt a templomba, s elhelyezte a templom kincsei között.
A templomszentelés:
Összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét Jeruzsálembe, hogy elvigyék az Úr szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból az újonnan épült templomba.
Léviták vitték a ládát, más papok és léviták pedig a kijelentés sátrát (a szövetség sátrát, ami akkor Gibeónban állt), s mindazokat a szent tárgyakat, amik hozzá tartoztak. Átvitték mind az új templomba, ahol megvolt mindennek a maga helye.
Az út alatt, míg a ládát a templomba vitték, Salamon és a többi egybegyűlt valószínűleg több helyen is mutatott be áldozatot, marhát és juhot, annyit, hogy „sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett.”
Ahogy megérkeztek a templomhoz, a papok bevitték a szövetség ládáját a szentek szentjébe, és a kérubok szárnyai alá helyezték. Épp annyira húzzák ki a rudakat, hogy a végei láthatók voltak a szentek szentje előtt levő szentélyből. Így tudhatta a főpap, hogy merre van a láda, mikor évente egyszer beléphetett a szentek szentjébe.
A szövetség ládájában csak Mózes két kőtáblája volt. A mannát és Áron vesszejét, ami kivirágzott, nem a ládában tárolták, csak megőrizték.
Amikor a papok kijöttek a szentek szentjéből, a templom lépcsőjén az énekes léviták kórusa és 120 harsonás pap kezdte dicsérni az Urat, énekeltek, citeráztak, hárfáztak, cimbalmoztak és trombitáltak. Énekeik mint megannyi dicséret szálltak fel az Úrhoz, „mert Ő jó, és örökké tart a kegyelme”.
Az Úr akkor elfoglalta új lakóhelyét, aminek látható jele is volt: felhő ereszkedett le, és betöltötte az egész templomot, úgy, hogy a papok nem láttak, és nem tudták végezni a feladatukat.
Az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát!
Ezután Salamon felment az emelvényre, amit speciálisan erre az alkalomra készíttetett a nagy előudvarban, az égőáldozati oltár mellett. Megáldotta a népet, amely előtte állt.
Áldotta az Urat, Izráel Istenét, aki apjának, Dávidnak megígérte, hogy Jeruzsálem lesz az a város, ahol lakni fog. Dávid maga nem építhette meg a templomot, de fia, Salamon ezt most megtehette. Majd letérdelt Salamon, és kinyújtotta a kezét, hogy imádkozzon az Úrhoz. (Ez a gyönyörű, megható szentelési imádság túl hosszú ahhoz, hogy mélyebben belemenjünk. Elolvashatjuk a gyerekekkel.) Az imádság tartalma röviden:
Izráel Istenét nem lehet leírni: sem az égben, sem a földön nincs másik olyan Isten, mint Ő.
Az Úr hűséges választott népéhez, megtartja ígéreteit.
Az Úr véghetetlen és hatalmas.
Az Úr ismeri az emberek szívét, nincs, aki ne vétkezne. Könyörög, hogy lakjon mégis népe között.
Könyörög a segítségért esetleges harcok, csapások idején.
Könyörög azért, hogy az Úr tekintse ezt a házat a sajátjának, hogy a közel és távol lakó emberek, az idegenek is, itt dicsérhessék és szolgálhassák.
Könyörög a templomi szolgálatok áldásáért.
Könyörög azért, hogy az Úr hallgassa meg az imádságát.
Feltűnő ebben az imádságban a hét gyakorlati szituáció, amiben az egyes ember vagy a nép bűnbánatot tarthat, és Istenhez imádkozhat a templom felé fordulva. Salamon azt kéri minden esetben: „halld/hallgasd meg a mennyből”.
Ahogy Salamon befejezte imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az áldozati húst, ami az oltáron el volt készítve.
Az izráeliták látták a tüzet és a füstöt, letérdeltek a földre, és dicsérték Istent, mert ebben is megmutatta jóságát és kegyelmét, hogy elfoglalta a neki épített hajlékot.
Ezután még sok áldozatot mutatott be Salamon és a nép, annyit, hogy nem is volt elég a sok áldozati oltár. Salamon engedélyezte, hogy az oltár előtti köveken is áldozzanak. Egyedül Salamon áldozata 22000 marhából és 120000 juhból állt. Majd Salamon és az egész nép az áldozati oltárok felszentelését ünnepelték. A nyolcadik napon „tiltott” napot tartottak, amikor nem volt szabad dolgozni, ünnepi összejövetelek voltak. Salamon végül elbocsátotta a népet. Mindannyian áldották a királyt, s örvendezve és vidám szívvel mentek haza, mert sok jót tett az Úr szolgájával, Dáviddal, és népével, Izráellel.
Jegyzetek:
Tírusz – Föníciai város, Izráel északnyugati szomszédja a Földközi-tenger mellett. A mai Libanonhoz tartozik, melynek két nagyvárosa Tírusz és Szidón. Korábban Biblosz városa is ismert volt, ott találták fel az ábécét. A tírusziak és szidóniak kereskedők, tengerészek és iparosok voltak. A cédrusfa szállítása tengeren történt. Fán kívül bíborfestéket is szállítottak Salamon számára; továbbá aranyat, ezüstöt, rezet, elefántcsontot (!), drágakövet, fűszereket, majmokat és pávákat a különböző országokból (vö. 1Kir 10,22). Izráelben nem voltak jó hajósok. Később már Salamon is birtokolt hajókat. Valószínűleg eltanultak néhány dolgot a tírusziak művészetéből.
A főníciaiak kolóniákat hoztak létre Itáliáig, sőt Spanyolországban, valamint Észak-Afrikában is, ahol Carthagót alapították meg. A nyelvük rokon a héberrel, úgyhogy jól megértették egymást az izráeliekkel (ami a templom, a palota építésénél, és a kereskedelemben nagyon fontos volt Izráel számára).
Hírám dicsérte Izáel Istenét – Hírám elismerte, hogy minden népnek saját Istene van. Ugyanígy ma a hinduk is elismerik a Biblia Istenét, ha az ő szempontjukból nézzük a dolgokat. A New Age szemlélete szerint is minden istentiszteletben lehet találni valami jót.
Fa szállítása szárazföldön – Még sok gondot fog okozni a szárazföldi szállítás Jeruzsálemig. Az akkori emberek igen találékonyak voltak, gondoljunk csak az egyiptomi piramisok építésére. Valószínűleg tudta Salamon, hogy milyen erők és lehetőségek vannak erre.
Salamon templomának alaprajza.
(Nagy képes világtörténet. Franklin-Révai, Bp, 1898–1905, elektronikus kiadás)
Salamon temploma. Stade és Ritgen reconstructiója. (https://vmek.niif.hu/01200/01267/html/01kotet/01r03f08.htm)
Énekek:
Református énekeskönyv: 99:1–2.8; 122:1.3; 134:1–3; 135:1.12; 162:1–2.5.9; 163:1–3; 165:1.6; 428:3–4
Jertek, énekeljünk: 65; 125; 244; 245
Harangszó:14; 15; 40:1.6; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 6; 30; 40; 47; 53:1.4
Erőm és énekem az Úr: 36; 74:1.3; 97; 101; 102; 124
Megjegyzések:
Építkezés – A gyerekek gyakran lelkesek mindenért, ami építéssel kapcsolatos. Csak egy ötlet: kezdjük a történetet egy konkrét példával, talán egy olyan épület említésével, amit pont most építenek, vagy egy régi épülettel (egy templommal). Mire van szükség egy építkezésnél? Hogy építik fel? (alap: erre nem volt szükség a templomnál, mert egy sziklán állt)
Templom ma is az Istennek – Templomokat azért építünk, bár kissé másképpen, mint a Jeruzsálemi templomot, hogy legyen egy hely Isten szolgálatára. A szíved is templom Isten számára, ha Ő benne lakik (lásd 1Kor 3,16; 2Kor 6,16).
Az Úrnak a legjobb sem elég – Salamon – és már Dávid is – a legjobb anyagokat biztosította a templom építéséhez. Mindenből volt bőségesen: értékes kövek, arany, réz, kiváló cédrusfa. A kézművesek közül is a legjobbakat válogatták ki (tírusziak, Hírám), hogy az eredmény a lehető legszebb legyen.
Hódolat Istennek – A templom építése során nem lehetett kalapácsok hangját hallani. Ha az Úr Istenért teszünk valamit, akkor azt hódolattal kell tennünk. Ez nemcsak a templom építésére vonatkozik, hanem mindenre, ami az Úrral van kapcsolatban: bibliaolvasás, bibliatanulmányozás, napi áhítatos könyv olvasása, hittanóra, istentisztelet, ifjúsági óra, imádkozás, hálaadás, zsoltárok és ifjúsági énekek éneklése, bibliai történetek feldolgozása stb. Hálásnak kell lennünk, hogy mindezt szabadon végezhetjük!
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem
A zsidó történelem kezdetei: Salamon templomépítése. (***)
Mi célt szolgált a templom Salamon idejében? Mi célt szolgál ma egy katolikus vagy protestáns templom? Hogyan viselkedünk egy templomban? (** ***)
Templomlátogatás lakóhelyünkön vagy környékén egy régi (műemlék) templomban. Az építészeti elemek hogyan szolgálják a templom istentiszteleti jellegét? (***)
Magyar nyelv és irodalom
Hír, tudósítás, képriport, riport fogalmazása a templomépítés és felszentelés eseményeiről. (** ***) Az elkészült cikkek, rajzok segítségével folyóiratoldal, -oldalak szerkesztése. (***)
Ének-zene
Egy protestáns gyülekezeti ének a 18. századból: „Itt van Isten köztünk”. (** ***)
Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika / Háztartástan (Környezetismeret)
Lakó és középületek. Építkezés: építőanyagok, technológiák. Építés régen és ma. (* **)
Templomépítészet a különböző korokban. Építészeti stílusjegyek megfigyelése, tanulmányozása. A templomok közös vonásai. (***)
Templomépítés építőkockákból. (*)
Emberalakok, oltár, medence, növények formálása a templom köré (gyurma, agyag, papír). (*)
Templommakett készítése (gyurma, agyag, papír, fa): – a salamoni templom (** ***)
– egy saját tervezésű mai templom (** ***)
Templomi felszerelési tárgy modelljének elkészítése (gyurma, agyag, papír, fa, textil) – a salamoni templomba (***) – egy mai templomba (***)
Kiállításrendezés az elkészült makettekből, tárgymodellekből. (** ***)
Illusztrációk a bibliai történethez képriport, riport képanyagaként. (** ***)
Vázlat:
1. történet – építés: Salamon – templom
Hírám – Tírusz
cédrusfa – élelem
előudvar:
– réz égőáldozati oltár
– réz tenger
– 10 réz mosdóedény
templom:
– szentély
– illatáldozati oltár
– 2×5 arany gyertyatartó
– 10 asztal a szent kenyereknek
– szentek szentje
– láda: törvény
– 2 kérub
2. történet – felszentelés: az Úr ládája, kijelentés sátra
az Úr dicsősége – felhő, tűz
Salamon:
– áldás
– imádság
áldozatok – ünnep
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-02-09 16:51:022015-02-09 16:54:23128. Salamon megépíti a templomot; a templom felszentelése
* Isten bölcsességgel ajándékozza meg azokat, akik kérik Őt.
* A bölcs ítélet igazságot szolgáltat.
* Az anyai (szülői) szeretet számára a gyermek a legfontosabb.
Előzmények:
Gibeónnál egy nagy áldozati ünnepen az Úr azt kérdezte álomban Salamontól, hogy mit szeretne kapni. Salamon a bölcsességet választotta. Ezen felül gazdagságot és dicsőséget is kap majd, s ha Isten parancsolatai szerint él, az Úr hosszú élettel is megajándékozza.
Történet:
Nem sokkal az után, hogy az Úr bölcsességet ígért Salamonnak a kormányzáshoz, a király valóban bölcsességéről tett bizonyságot egy ítéletében*.
Két parázna* asszony jött a királyhoz, hogy megkérjék, tegyen köztük igazságot. Egyikük egy újszülött csecsemőt hozott magával, egy kisfiút. (Megjegyzés: Nem említik, hogy a halott csecsemőt is a király elé vitték! A halottat még aznap szokás volt eltemetni. Nem valószínű, hogy a történtek után még aznap bebocsátást nyertek Salamonhoz. Továbbá egy halott tisztátalannak számított, tehát soha nem engedték volna a halott csecsemőt a király közelébe! A történet illusztrációiban gyakran mégis megjelenik a halott baba is.)
Ahogy megálltak a király előtt, az egyik asszony így vádolta a másikat: „Kérlek, uram, én ezzel a nővel egy házban lakom, és én ott szültem nála abban a házban. Három nappal azután, hogy szültem, ez a nő is szült. Csak magunk voltunk a házban, nem volt velünk senki idegen; kettőnkön kívül senki sem volt a házban. De egy éjjel meghalt ennek a nőnek a fia, mert ráfeküdt. És fölkelt éjfélkor, elvette mellőlem a fiamat, amíg szolgálólányod aludt, és a keblére fektette, az ő halott fiát pedig az én keblemre fektette. Amikor reggel felkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. De amikor reggel jól megnéztem, kitűnt, hogy nem az a fiú volt, akit én szültem.”
A másik asszony ennek az ellenkezőjét állította: „Nem úgy van! Az én fiam él, a te fiad az, aki meghalt.”
„Nem igaz! A te fiad halt meg…” – vágta rá az első asszony. Így vitatkoztak a király előtt.
Most hogyan ítéljen a király? Egyik panaszosnak sem lehet jobban hinni. Ez azt állítja: az én fiam él, a te fiad halt meg. Amaz meg azt mondja: a te fiad halt meg, az én fiam él.
Salamon elgondolkozott. A gyermek még túl kicsi ahhoz, hogy elárulja, melyik asszony az odaadóbb. Kemény eszközökhöz sem akar nyúlni, hogy ki kelljen erőszakolnia a beismerést. „Hozzatok ide egy kardot” – mondta végül.
Az egyik szolga hozott egy kardot, majd azt parancsolta a király: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak!”
Az élő gyermek édesanyja halálosan megijedt*, hogy a fiát most megölik. Anyai ösztöne szólalt meg! Úgy reagált, ahogy Salamon várta: „Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek!”
A másik asszony viszont kemény maradt továbbra is: „Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté!”
Salamon megtudta, amit akart. Az a valódi anya, aki átengedi inkább gyermekét a másik asszonynak, csak ne öljék meg! Felé mutatott a király, és azt mondta a katonának: „Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja!”
Az ítélet híre elterjedt Izráelben, s mindenki félelemmel tekintett a királyra, látva, hogy isteni bölcsesség lakik benne, s ezzel szolgáltat igazságot.
Kiegészítés:
Salamon nemcsak az ítéletek terén volt bölcs, amiről az 1Kir 5,9–14-ből tudhatunk meg többet.
Az élet minden területére kiterjedő bölcsessége nagyobb volt, mint a kelet valamennyi bölcséé, mint az egyiptomiak minden bölcsessége. Bölcsebb volt Izráel összes bölcsénél, mint pl. Étán, Hémán (lásd 1Krón 25,5) és sokan mások.
3000 példabeszédet mondott, és 1005 éneket szerzett, melyek egy része megtalálható a Példabeszédek, Prédikátor könyvében, és az Énekek Énekében. Beszélt a fákról, növényekről, különböző állatokról, madarakról, csúszó-mászókról és halakról, szinte egy természetrajz könyvet állított össze. Mindennek messze földön híre ment, jöttek is hallgatni minden nép közül Salamon bölcsességét.
Jegyzetek:
Ítéletek – Feltűnik, hogy az akkori Izráel „egyszerű embere” is elmehetett a királyhoz vitás ügyeivel. Mózest annyira lefoglalták a kicsi ügyekben való ítélkezések, hogy apósa tanácsára hetven bölcs embert választott ki, hogy átvegyék tőle ezt a terhet (lásd 2Móz 18,13–26). Dávidnak is kellett peres ügyekben döntenie.
A két asszony közötti peres ügy talán túl bonyolult volt ahhoz, hogy egyszerű bíróhoz menjenek vele. Az is lehetséges, hogy az egyszerű bíró nem tudott mit kezdeni velük, és továbbküldte őket a királyhoz, ami hasonló a „fellebbezéshez”.
Paráznák – Nem biztos, hogy utcalányokról volt szó. A héber szó kocsmárosnőt is jelenthet. Az viszont tény, hogy a tárgyaláson egyik gyermek apját sem említették, és tény az is, hogy az asszonyok egyedül éltek a házban. Tehát feltehetőleg tényleg utcalányok voltak. Egyedülálló nők, akikkel senki nem törődött, még a szülés idején sem. Vö. Ráháb, Jerikó paráznája (Józs 2; 67. lecke). A Zsid 11,31 és a Jak 2,25 Ráhábot kifejezetten paráznának nevezi.
A paráznák is emberek annyira, hogy szeressék a gyermekeiket, és gondoskodjanak róluk. „Foglalkozásuk” ebben nem akadályozta meg őket. Hogy áll ez manapság? …és nemcsak paráznáknál.
Halálos félelem – Valójában ez még nagyon enyhe kifejezés arra, hogy mi mehetett végbe az asszonyban. (Az eredetiben az áll, hogy a nő belsőségei fellobbantak a fiáért.)
Énekek:
Református énekeskönyv: 15:1–2; 21:1–4; 72:1; 154; 465
Jertek, énekeljünk: 101; 182; 185
Harangszó: 41; 44
Dicsérjétek az Urat!: 16; 49; 69; 71; 94
Erőm és énekem az Úr: 84; 121; 128
Megjegyzések:
Az ítélet felelőssége – Nemcsak bíróknak kell ítéletet hozniuk. A családban, iskolában, munkahelyen stb. mindig adódnak olyan helyzetek, amikor a szülőknek, vezetőknek meg kell oldaniuk egy nézeteltérést vagy vitát, és ítéletet kell hozniuk. Felelősségteljes feladatról van szó, amire nem mindenki elég rátermett. Bölcsességet kell hozzá kérnünk, hogy az ilyen helyzetekben tisztán lássunk! Ha nem tudunk dönteni, inkább kérjünk tanácsot olyan személytől vagy személyektől, akikben megbízunk.
Főleg gyerekek esetében fontos, hogy igazságosak legyünk, és ne hamarkodjuk el az ítélkezést. Salamon valójában átengedte az asszonyoknak a döntést, viselkedésük volt a döntő. Az igazság kiderítésének ez a módja gyakran gyermekeknél is hatásos, és jó eredményekre vezet. Ne engedjük viszont, hogy gyermek döntsön más gyerekek vitás ügyeiben. Általában erre még nem állnak készen, bár az igazságérzetük már elég fejlett.
Ítélethozatal régen és ma – Jelenleg a jogi források (országunkban, más országokban ez lehet különböző) hierarchikus rendet alkotnak:
Alkotmány
Formális törvények
Egyéb törvényalkotás
Jogtudomány
Szokásjog
Izráelben következő volt a felépítés:
Mózes törvényei
Előző bírók ítéletei (Angliában még mindig fontos forrása a jogi dolgoknak)
„Példabeszédek”, (népi) bölcsességek, amik gyakran a magaviselet alapján döntöttek, ezeket Salamon gyűjtötte. Már említettük, hogy 3000 példabeszédet ismert.
Szülői szeretet – Természetes szülői jó tulajdonság, hogy a saját gyereküket/gyerekeiket szeretik a legjobban. Ez normál esetben már a szülés előtt elkezdődik. Elsősorban az anyai szeretet az, ami nem ismer határokat! Soha ne beszéljünk gúnyosan egy szülőnek a gyerekéről, gyerekeiről, bár néha a gyermek valódi magatartása komoly probléma lehet. Az, hogy a halott csecsemő édesanyja kicserélte a halottat az élővel, nem anyai szeretetről tanúskodik, hanem féltékenységről. Irigyelte a másik nőt az élő babával. Emellett valószínűleg nem akarta beismerni, hogy ő maga ölte meg a csecsemőjét. Akkoriban is voltak olyan gondatlan és rossz anyák, akik elhanyagolták gyermekeiket.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Anyai ösztön az állatoknál. Az anya szerepe a családban, gyermeke életében. A anyai szeretet jelentősége, különösen a születés körüli időszakban. (**)
Szeretetközösség megélése a családban. A szülői szeretet fontossága a gyermek felé, elvált szülők részéről is. (***)
Abortusz, gyerekek cserbenhagyása különböző okokból. Az örökbefogadás lehetőségei és nehézségei. (***)
Ítélethozatal ma, a bírósági tárgyalás résztvevői. A bizonyítás módja, bizonyítékok szerepe. (** ***) A polgári peres eljárás és a büntetőeljárás közti különbség. (***)
Önismereti „mérleg-teszt”: Milyen tulajdonságok jellemzőek rád különböző helyzetekben? (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
A bibliai történet dramatizálása (** ***), a történet mai párhuzama (***) spontán szerepjátékkal.
Mátyás király igazságos ítélete A kolozsvári bíró című népmondában. (**)
A bíró bölcsessége, bölcs ítéletek Lev Tolsztoj: Az igazságos bíró c. meséjében. (**)
A bibliai történet újrafogalmazása írásban az egyik szereplő szemszögéből. (***)
Egy fontos anya- (vagy apa-) történet írásbeli megfogalmazása. (** ***)
Vázlat:
Salamon – bíró
2 asszony – 1 gyermek
bölcs döntés
3000 példabeszéd
Salamon mindenkinél bölcsebb
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* A bölcsesség Istentől ered, és nagy kincs.
* Fiatalon is kaphat valaki bölcsességet.
Előzmények:
Dávid legidősebb fia, Adónijjá trónkövetelőként lépett fel, de Dávid Salamont tette királlyá, mielőtt meghalt. Salamon leszámolt Adónijjával, Ebjátárral, Jóábbal és Simeivel. Ezáltal megerősödött királysága.
Történet:
Izráel az őt körülvevő népek szemében is nagy és fontos nemzetté nőtte ki magát. Ez abból a tényből is látszik, hogy Egyiptom fáraója leányát Salamonhoz, Izráel új királyához adta. Valószínűleg Salamon maga hozta el feleségét Egyiptomból, Dávid városába és palotájába, ahol addig marad, míg az új palota építését be nem fejezik. (Vö. Zsolt 45; Énekek éneke)
E házasság jó példája egy politikai fejedelmi házasságnak, amiből olyan sok volt az évszázadok során. Sógorává válni egy ilyen nagy uralkodónak, mint az egyiptomi fáraó, a két nép közötti barátsági szerződés záróakkordja. Ilyennek tekinthetjük a hétszáz pogány főrangú feleséggel (1Kir 11,1–3) kötött „házasságot” is (lásd 130. lecke).
Az, hogy Salamon pogány asszonnyal kötött házasságot, nem Isten törvénye szerint való volt (lásd 2Móz 34,16; 5Móz 7,3 – bár ott csak kánaáni lakosok feleségeiről volt szó, és nem egyiptomi nőkről). Amikor Salamon később a pogány asszonyok bálványait kezdte tisztelni, nincs szó egyiptomi bálványokról. Ez jelentheti azt, hogy a fáraó leánya áttért Izráel Istenének imádatára, és nem szolgálta tovább az egyiptomi bálványokat, mikor Salamon első felesége lett.
Salamonnak nagy építkezési tervei voltak. Új palotát akart építeni, majd templomot az Úrnak, amire Dávid már sok építőanyagot összegyűjtött. Ugyanakkor a Jeruzsálemet körülvevő falat is fel kellett újítani, és ki kellett szélesíteni.
A templom építése már nagyon szükségszerűvé vált. Salamon és a nép az úgynevezett áldozóhalmokon áldoztak, ami nem egyezett Isten rendelésével. A 3Móz 17,3–4-ben hangsúlyt kap, hogy egyedül a kijelentés sátra az áldozati hely, és hogy csak a papok mutathatnak be áldozatot. Az Úr megengedte, hogy ettől eltérjenek, de soha nem hagyta ezt jóvá. Ábrahám, Izsák és Jákób szintén építettek oltárt, és áldoztak különböző helyeken, de ez még jóval az istentiszteleti rend megalkotása előtt volt. Bár Gedeon maga kapott utasítást az Úrtól, hogy menjen Ofrán kívül a hegyekbe, építsen oltárt az Úrnak, és áldozzon rajta. De az egy különleges időszak volt, amikor istentiszteletet ritkán lehetett tartani a szövetség sátrában (lásd Bírák 6,26).
Dávid és Salamon idejében két hely volt, ahol Isten jóváhagyásával áldozatot lehetett bemutatni: Gibeón, ahol a régi szövetségi sátor állt, és Jeruzsálem. A halmokon való áldozat tehát nem volt szükséges. Ahogy tudjuk, Dávid ezt sosem tette meg.
Salamon mutatott be áldozatot a halmokon. Mégis szerette az Urat, és betartotta azokat a törvényeket és szabályokat, amiket Dávid ráhagyott.
Salamon egy nap a közeli Gibeón városába ment. Ez a léviták városa volt, ahol a régi szövetség sátra is állt, és egy égőáldozati oltár, amit még a Sínai-hegynél készítettek. Salamon nagy áldozatot akart bemutatni, ezért választotta ki ezt a fő áldozati helyet. Ezer állatot mutatott be égőáldozatként a régi oltáron. Az áldozatok számából könnyű belátni, hogy ez az áldozati ünnep több napon át tartott. Salamon Gibeónban szállt meg. Egyik éjjel megjelent neki az Úr álomban, és azt mondta: „Kérj valamit, én megadom neked!”
Nehéz kérés ez*, ami már sok kedélyt megmozgatott. Ha olyan fiatal vagy, mint Salamon, akkor nagyon is érthető, hogy először a jólétre, egészségre gondolsz, egyszóval arra, amit ez az élet ajánl.
Salamon válasza megérdemli, hogy közelebbről megvizsgáljuk:
Salamon emlékeztette az Urat, hogy Ő nagy szeretettel* bánt apjával, Dáviddal. Salamon tisztában volt vele, hogy Dávid fiaként és trónjának örököseként egyedül Isten kegyelméből király. Nélküle szó sem lehetne Dávid dinasztiájáról.
Salamon tisztelettel beszélt apjáról, aki hűségesen, igaz és egyenes szívvel élt Isten előtt. Salamon nem gondolt arra a bűnre, amit apja elkövetett. Egyedül Dávid életének vezérfonalát látta: az ő istenfélelmét.
Magát nem tartotta sokra Salamon, annak ellenére, hogy főpapokat nevezett már ki. Érezte, hogy „még egészen fiatal”, tapasztalatlan, nehéz számára Isten hatalmas népének helyes kormányzása.
Salamon tudta azt is, hogy tisztsége betöltéséhez bölcsességre van szüksége. Ez az, ami neki hiányzik. Ezért kért „engedelmes szívet”, hogy tudja kormányozni Isten népét, „különbséget téve a jó és a rossz között”. Az „engedelmes szív” többet jelent puszta államigazgatási tudománynál és törvények ismereténél. Ez a jó és a rossz helyes felismerése, igazságszeretet és igazságérzet, s jól megfontolt uralkodó szerepben való fellépés. A bölcsesség kezdete, amit Salamonnál is találunk, „az Úr félelme” (Péld 9,10).
Salamon kérése tetszett az Úrnak, ami válaszából is egyértelmű. Mivel Salamon nem kért magának hosszú életet, gazdagságot vagy ellenségei életét, hanem engedelmes szívet a kormányzáshoz, olyan bölcs és értelmes szívet ad neki Isten, amilyen nincs egyetlen királynak sem.
Ráadásul megkapja Salamon a gazdagságot és dicsőséget is, amit pedig nem kért. Nem lesz senki hozzá fogható a királyok között. Ha Isten útjain jár, és megtartja rendelkezéseit, mint Dávid, akkor hosszú életet* ad neki az Úr.
Salamon ezután felébredt, s rájött, hogy különleges álma volt. Jeruzsálembe visszatérve ismét áldozatot mutatott be, az égőáldozat mellett békeáldozatot is, amivel megköszönte Istennek az ígéretét. Salamon megosztotta háláját szolgáival is: ünnepi lakomát rendezett számukra.
Jegyzetek:
Nehéz kérés – Sokszor találkozhatunk az irodalomban, például mesékben ezzel a kéréssel. Akinek felajánlják, az gyakran rossz dolgot kíván, és saját vágyai csapdájába esik.
Nagy szeretettel – E bibliai fogalom többet jelent puszta jóságnál. Azt jelenti még, hogy „kegyelmes hajlamúnak lenni”, és „szolgálatait felajánlani”.
Hosszú élet – Salamon negyven évig uralkodott (1Kir 11,42). Nem tudjuk, mennyi idős volt, amikor trónra került, csak azt, hogy még nagyon fiatal. Tehát Salamon nem volt túl öreg, talán hatvan éves lehetett, mikor meghalt. Ebből is kitűnik, hogy nem járt mindenben Isten útján, és nem tartotta meg rendelkezéseit (lásd 130. lecke).
Mi a bölcsesség? – A bölcsesség szó már eléggé régies a magyar nyelvben. Éppen ezért érdemes átgondolni, mit jelent. Valaki akkor bölcs, ha körültekintő, gondolkozik, mielőtt cselekszik, a helyes elvek, tanácsadók, törvények és szabályok felé fordul. A bölcsesség a tapasztalat gyümölcse is. Lelki értelemben akkor bölcs valaki, ha figyelembe veszi Isten szavát, törvényeit, és aszerint él.
A Példabeszédek többször említi a bölcsesség értékét és hasznát, úgy is, mintha személy lenne, mint pl. a Péld 1,20: „A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát.” Aki bölcs, az kedvességre és jóindulatra talál Istennél és az embereknél (Péld 3,4); bízik az Úrban teljes szívből, és nem a maga eszére támaszkodik (Péld 3,5). Minden útján gondol az Úrra, s így Ő egyengeti ösvényeit (Péld 3,6).
Olvassuk el a Péld 3,13–35-öt a gyerekekkel (5–6. osztályosokkal)! Ebben a részben megtaláljuk, mit hordoz magában az igazi bölcsesség. A Péld 9,10 szerint „ a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”. E „kezdet” miatt kért Salamon bölcsességet. Ahogy Jakab levelében olvassuk (1,5): „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”
Nem kell szégyellned magad, hogy fiatal és tapasztalatlan vagy – Elég sok olyan ifjúval lehet találkozni, akik fiatalságuk és tapasztalatlanságuk miatt szégyellik magukat. Ez nem szükségszerű. Mindenki volt fiatal, és mindenkinek át kell mennie ugyanazon a tanulási folyamaton. Még kicsi gyerekek szájából is gyakran hallhatjuk: „Majd én megcsinálom!” vagy „Tudom egyedül is!” Ha a fiatalok nem kérik mindig az idősebb és tapasztaltabb emberek segítségét, attól az még lelki fejlődésükhöz vezethet. Ha viszont tanácsot vagy segítséget kérünk, az nem szégyen, és általában az idősebbek értékelik. Lelki tekintetben a fiatalok néha jobban is értik a dolgokat, és jobban követik az Úr igéjét, mint a világban található bölcsek azt állítják.
Megköszönni Isten ígéreteit – Mennyi ígéretet köszönhetünk meg minden nap az Úrnak, amit igéjén keresztül kapunk! Különösen figyeljünk oda az Úr Jézus által adott naponkénti gondviselés ígéretére a Máté 6,31–33-ban: „Ne aggódjatok tehát…”.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem
Mit jelent valamit választani? Helyes és helytelen, okos és buta választások. (*)
A király pozitív és negatív tulajdonságai. Mit jelent az uralkodó bölcsessége? (**)
Salamon házassága. Politikai házasságok az évszázadok során. Példák keresése a magyar történelemben. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Emberismeret (Osztályfőnöki)
A „bölcs” szinonimái, ezek jelentésbeli különbsége. (** ***) Mondatalkotás. (**) Ellentétes tulajdonságok. (***)
Mai életpéldák az okos, értelmes, bölcs cselekvésre. (** ***)
Hogyan lehetsz bölcs? Hallgatni az idősebbek tanácsára, tapasztalatára. Tanulni az olvasmányainkból. A Biblia bölcsességei. (** ***)
Hamis kívánság, rossz választás a „Három kívánság” és „A halász és a nagyravágyó felesége” c. népmesékben. (**) A három kívánság párhuzama egy hindu kultúrkörből származó példatörténetben: életbölcsesség a megelégedésről. (***)
Példabeszédek és közmondások a bölcsesség, okosság témájában. Példatörténet elmondása vagy írása valamelyik közmondáshoz. (** ***)
Vázlat:
Salamon
felesége a fáraó leánya
Gibeón – áldozat
álom: „Kérj valamit…”
bölcsesség / engedelmes szív
ráadás:
gazdagság és dicsőség
hosszú élet
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-02-09 16:06:182015-02-09 16:11:15126. Salamon a bölcsességet választja
* A hatalomvágy egymás és Isten ellen fordít.
* Életünkben az első helyet az Úrnak kell elfoglalnia.
* Az Úr szolgája békével vehet búcsút az élettől.
* Az ember felelős a tetteiért: bűnéért jogos a büntetés.
Előzmények:
Dávid azt a feladatot adta Jóábnak, hogy számolja meg a népet, ami nem volt helyes. Dávid ezért három büntetés közül választhatott, és ő az Úr kezére bízta magát. Három napon keresztül pusztított a dögvész az országban. Arauná szérűjén ott állt az angyal kivont karddal, készen megütközni Izráellel. A szérűn végzett áldozat után az Úr megszüntette a csapást.
Dávid élete végéhez közeledett. A 2Sám 22-ben egy gyönyörű búcsúzsoltárát olvashatjuk. A 2Sám 23-ban pedig arról a szövetségről beszél, amelyet az Úr vele és utódaival kötött (5. vers): „Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad.” Dávid az eljövendő Szabadítóval bátorítja őket, aki Dávid Fia, az Úr Jézus (lásd ApCsel 2,29–32).
1. történet:
Dávid már idős ember volt, nem tudott fölmelegedni, „ruhákkal” takargatták. Emberei egy fiatal szűzlányt kerestek, hogy a gondját viselje, melengesse. A súnémi* Abiságot találták neki, aki különösen szép lány volt. Ő gondoskodott a királyról, bár „a király nem élt vele”, igazából nem lett a felesége.
Adónijjá*, Dávid fia, Absolon halála után az első hercegnek érezte magát. Ugyanolyan szép szál férfi volt, mint ő. Elérkezettnek látta az időt, hogy Dávid utódaként a trónra lépjen. Absolonhoz hasonlóan Adónijjá is szerzett magának harci kocsikat, lovasokat, és ötven férfit, akik előtte futottak. Adónijjá mindig apja kedvence volt. Dávid teljesen megbízott benne, és nem vette észre a hátsó szándékot fia fegyverkezésében. Bár az Absolonnal történtek után bölcsebb is lehetett volna!
Adónijjá tárgyalt terveiről Jóábbal, Cerújá fiával, Dávid hadvezérével, és Ebjátár pappal. Ők úgy döntöttek, hogy támogatják a királyfit. Dávid más bizalmasai, mint Cádók pap, Benájá, Jójádá fia és Nátán próféta nem tartottak az összeesküvőkkel, akik az eszükre támaszkodtak inkább, mint a Tórára. Pedig Ebjátár igen sokat köszönhetett Dávidnak, hisz ő védte meg Saultól, miután az edómi Dóég lemészárolta a nóbi papokat és családtagjaikat (lásd 1Sám 22; 102. lecke). Idősek is botladozhatnak és elbukhatnak, ezért kell először mindig Istent megkérdeznünk, hogy mit tegyünk.
Egyik nap Adónijjá a városon kívül a Rógél-forrás mellett lakomát készített elő, juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldoztak. Meghívta minden testvérét, kivéve Salamont. Az Úr Dávidnak azt a feladatot adta, Salamont nevezze ki utódjának (lásd 2Sám 7,13; 1Krón 28,5). Adónijjá azt is tudta, hogy Nátán teljes mértékben támogatja Dávidot, mégis, Isten tervével szembeszegülve, ő akart király lenni. Készülődése hasonlít az Absolonéra Hebrónban (lásd 2Sám 15,10–12; 119. lecke). A lakomának istentiszteleti színezete volt, pláne, hogy Ebjátár főpap is részt vett rajta. Az ünneplés tetőfokán Adónijjá bejelentette, hogy királlyá teszi magát. Mindenki így kiáltott: „Éljen Adónijjá király!”
Nátán próféta fülébe jutott a hír, és a palotába sietett. Odaérve először Salamon anyjával, Betsabéval beszélt. „Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggit fia lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?! Jöjj azért, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét.” Nátán látta előre, hogy Adónijjá Salamont és anyját is eltenné az útból. Betsabé jól teszi hát, ha bemegy Dávid királyhoz, és emlékezteti a neki tett ígéretére, hogy Salamon lesz utána a király. Miért Adónijjá?
Megállapodtak, hogy először Betsabé megy be a királyhoz, majd Nátán, megerősíteni a királyné szavait. Így is tettek. „Mit kívánsz?” – kérdezte Dávid. Betsabé pedig ezt mondta: „Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak az Úrra, Istenedre tett esküvel: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni! Most mégis Adónijjá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla.” Beszélt a Rógél-forrásnál levő lakomáról, ahova minden királyfit meghívtak, kivéve Salamont. Elmondta azt is, hogy Ebjátár papot és a hadsereg parancsnokát is meghívták. „Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra! Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tartani.”
Még beszélt Betsabé, amikor Nátán belépett a királyhoz. A királyné visszavonult. Nátán alátámasztotta, hogy igaz, amit Betsabé mondott, s megjegyezte: „De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Salamont. Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, király?” Ezután eltávozott Nátán.
A király hívatta Betsabét. Megesküdött az Úrra, Izráel Istenére, aki megváltotta őt minden nyomorúságából: „Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon!” Majd magához hívatta Dávid Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját. „Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre, és vezessétek le a Gihónhoz!” (Gihón forrása Jreuzsálem keleti részén fekszik. A Rógél-forrás pedig déli részén található. A város vízellátásának legnagyobb részét ez a két forrás fedezte.)
Cádók pap és Nátán próféta a király öszvérére ültetve levezette tehát Salamont a Gihón forráshoz, és egy olajosszaruból* királlyá kente. Mindenki így kiáltott: „Éljen Salamon király!” Majd követték Salamont a palotáig, ahol ő helyet foglalt a trónon. A gyorsan összesereglett nép sípolt és örvendezett, hogy a föld szinte meghasadt a hangjuktól.
Még Adónijjá és barátai is meghallották a Rógél-forrásnál ezt az örömujjongást. Éppen akkor fejezték be az ünnepi ebédet. Jóáb, aki hallotta a kürt hangját, megkérdezte: „Miért van ilyen nagy zaj a városban?”
Közben Jónátán, Ebjátár pap fia sietve megérkezett. Adónijjá magához hívatta: „Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol.” Jónátán így válaszolt: „Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá… Cádók pap Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gihónnál… ezt mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra.” Ekkor minden meghívott rémülten fölkelt és elsietett, cserbenhagyva Adónijját. Így teljesedett be Isten terve.
Adónijjá félt Salamon haragjától, ezért a szent sátorhoz menekült, és megragadva az oltár szarvait* kegyelmet kért. Mikor Salamon megtudta, mit kér Adónijjá, azt válaszolta: „Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell halnia.” Adónijjá ezután elment Salamon királyhoz, és tiszteletteljesen meghajolt a trón előtt. Salamon hazaküldte. A jövőben nagyon meg kell gondolnia, hogy mit tesz.
2. történet:
Dávid érezte, hogy közeledik a vég. Még egyszer összeszedte erejét, és maga elé hívatta a törzsfőket, a hadsereg vezetőit, udvari embereit, kiváló vitézeit és tanácsadóit. Ezen a gyűlésen elmondta Dávid, hogy az Úr rábízta, iktassa be Salamont, mint utódát. Ő fogja felépíttetni a templomot. Az Úr megsegíti Salamont, ha megtartja parancsolatait. S akkor leszármazottainak megmarad a királyság örökké. Dávid buzdította a népet, hogy ragaszkodjanak az Úr törvényeihez.
Dávid elmondta Salamonnak, hogy az Úr szerint hogyan kell megépíteni a templomot (lásd 1Krón 28,11–21). Elkészült már a teljes építési terv. Ez megmutatta még a papok és léviták teendőit és csoportjait is. Dávid elmondta a gyűlésen, hogy uralkodása alatt mindent összegyűjtött Isten házához (1Krón 29,1–5). A családfők maguktól ajánlottak fel különféle kincseket az Úr templomának javára: aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, sőt drágakövet is. És a nép örömmel adakozott (1Krón 25,6–9).
Dávid ezután hálaimát, dicséretet mondott: „Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! …Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk.” Arra is megkérte az Urat, ajándékozza meg Salamont őszinte szívvel, hogy tartsa magát Isten parancsolataihoz. (1Krón 29,10–19) Az egész gyülekezet dicsérte az Urat. Áldozati
ünnepet is tartottak, ezer bikát, ezer kost és ezer bárányt áldoztak fel, amit természetesen közös lakoma követett.
Salamont újra felkenték királlyá, Cádókot pedig főpappá. Így Éli házának főpapsága véget ért. Ezt előre megmondta az Úr (lásd 1Sám 2,31–36). Salamon elfoglalta a királyi trónt. A vezérek, testőrök és Dávid király fiai is mind kezet adtak, hogy Salamon király alattvalói lesznek (1Krón 29,23–24).
Dávid néhány fontos személy dolgát is megtárgyalta Salamonnal (1Kir 2,5–9). Emlékeztette fiát, hogy Jóáb békeidőben gyilkolta meg Abnért és Amászát. Ezért ne jusson „békében megőszülve” a halottak házába. A gileádi Barzillaj fiaival viszont tisztelettel bánjon, hadd ülhessenek a királyi asztalhoz. Barzillaj ugyanis Dávid segítségére volt, mikor Absolon elől menekült, és Mahanaimban tartózkodott (2Sám 17–19; 119–120. lecke). A benjámini Simei szintén büntetést érdemel, mert gyalázta Dávidot, amikor Absolon elől menekült (2Sám 16,5–14, 119. lecke). Dávid megígérte neki a Jordánnál, hogy nem fogja megölni. Salamon viszont gondoljon rá, hogy Simei ne ússza meg a büntetést.
Dávid, az Isten szerint élő ember, 40 év uralkodás után halt meg, amiből 7 évet Hebrónban, 33 évet pedig Jeruzsálemben töltött, uralkodva egész Izráelen. Hetven évet ért meg, sok szenvedésben volt része, de most már mindörökre az Úrral lehet. Dávid uralkodása alatt elkövetett néhány nagy hibát és bűnt, és nem volt mindig elég bölcs. De újra és újra Istennek ajánlotta fel egész szívét. Megvallotta bűneit az Úrnak, magasztalta és dicsérte Őt énekekben és zsoltárokban. Dávid zsoltárai közül sok megtalálható még ma is az énekeskönyvünkben.
3. történet:
Nem sokkal Dávid halála után Betsabét, Salamon anyját meglátogatta Adónijjá. Üdvözölték egymást: „Békés szándékkal jössz-e?” „Békés szándékkal.”
Adónijjá emlékeztette Betsabét, hogy az övé volt a királyság, és már egész Izráel a kezében volt, de aztán úgy fordult a dolog, hogy a testvéréé lett a trón. „Mert neki adta az Úr.” Adónijjá hazudott, hisz nem volt övé a királyság, a meghívottakon kívül nem tudott az egészről senki. Nem ő engedte át az országot a testvérének. Az Úrra is hiába hivatkozott.
Adónijjá Betsabé pártfogását kérte, aki jóindulatúan meghallgatta. Nem vette észre, hogy Adónijját rossz szándék vezeti. „Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot*.” „Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal” – válaszolt Betsabé.
Az anyakirálynőt tisztelettel köszöntötte fia, a király. Felkelt trónjáról, elébe ment, és meghajolt előtte. Még azt a parancsot is kiadta, hogy egy másik trónt helyezzenek a sajátja jobbjára. Betsabé is tisztelettel szólította meg a királyt: „Egy kis kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el!”
„Kérj, anyám,” – mondta Salamon – „nem foglak elutasítani.”
„Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot!” – kérte Betsabé. Mintha olajat öntöttek volna a tűzre: Salamon fejében meg sem fordult, hogy hozzájáruljon! Azonnal átlátta a kérés mögött húzódó fortélyt.
„Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé, meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!” – hangzott a király válasza. Tudjuk, hogy Ebjátár és Jóáb Adónijjá szövetségesei voltak. Salamon megesküdött, hogy Adónijjá meg fog halni a kérése miatt: „Úgy segítsen engem az Isten most és ezután is, hogy az életébe kerül Adónijjának ez a dolog! Most azért az élő Úrra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma.”
A Betsabéval folytatott beszélgetés hirtelen félbeszakadt. Salamon kiadta a parancsot Adónijjá megölésére. Benájá, a testőrség vezetője hajtotta végre a parancsot.
Ebjátár papnak pedig azt üzente Salamon, hogy menjen Anátótba, különben meg kell halnia. A pap ugyan rászolgált a halálra, de Salamon most nem öleti meg, mert hosszú ideig szövetségese volt Dávidnak (2Sám 15,24, 119. lecke). Ebjátár száműzetésével teljesedett be az Úr igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban. Helyére Cádók papot állította a király, ő lett az új főpap.
Amikor Jóáb – öregemberként – hallotta, hogy Adónijját megölték, hamar bement a szent sátorba, és megfogta az áldozati oltár szarvait. Azt remélte, hogy így megússza a büntetést. Megüzenték Salamon királynak, hogy Jóáb az oltár szarvaihoz menekült. Salamonnak viszont esze ágában sem volt megkegyelmezni. Benáját küldte Jóáb ellen.
Benájá bement a szent sátorba, és a király nevében hívta Jóábot, jöjjön ki. Nem akarta az öreg hadvezért szent területen megölni.
Jóáb ezt megtagadta: „Nem megyek, itt akarok meghalni!”
Benájá jelentést tett a királynak, aki azt mondta: „Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért.”
Salamon emlékezett, milyen gyilkosságokat követett el Jóáb: két magánál igazabb és jobb embert fegyverrel gyilkolt meg, Abnér és Amászá hadseregparancsnokokat. Kiontott vérük így Jóáb és utódainak a fejére száll örökre. „Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az Úr békét örökké!”
Benájá visszasietett Gibeónba, ahol Jóáb még mindig fogta az oltár szarvait, s megölte Jóábot.
Hazájában, a pusztában temették el. Helyette a király Benáját állította a hadsereg élére.
Ezután Simei következett, aki szintén idős ember volt. Salamon nem ölethette meg ok nélkül, hisz Dávid megígérte a szitkozódónak, hogy nem gyilkolják meg. De Dávid azt is lelkére kötötte Salamonnak, találjon ki valamit, hogy Simei ne ússza meg a halálbüntetést.
Magához hívatta őt a király, és ezt parancsolta: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és lakj ott, de nem mehetsz el onnan sehová! Mert tudd meg, hogy ha elmégy, és átléped a Kidrón patakját, meg fogsz halni, és véred a saját fejedre száll (a saját hibád lesz)!”
Simei örült, hogy ennyivel megúszta, és örömmel beleegyezett: „Jól van. Úgy cselekszik szolgád, ahogyan parancsolja az én uram, a király.”
Már három éve lakott Jeruzsálemben Simei, mikor egy nap két rabszolgája elszökött Ákishoz, Gát királyához. Mikor ezt megtudta, felnyergelte a szamarát, és elment Gátba, hogy megkeresse a rabszolgáit. Vissza is hozta őket Jeruzsálembe.
Jelentették azonban Salamonnak, hogy Simei Jeruzsálemből Gátba ment, és visszatért. A király magához hívatta, és megkérdezte tőle: „Hát nem eskettelek meg téged az Úrra, és nem figyelmeztettelek, hogy ha elmégy, és bárhova távozol, tudd meg, hogy meg kell halnod? Te azt felelted nekem: Jól van, engedelmeskedem. Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit parancsoltam neked?” Salamon emlékeztette Simeit az apjával, Dáviddal szembeni helytelen magatartására is.
„Most majd visszahárítja fejedre gonoszságodat az Úr. Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja erősen fog állani az Úr előtt örökké.”
A király parancsot adott Benájának, az pedig leterítette Simeit. Így hald meg Dávidnak ez az ellensége is, és megerősödött a királyi hatalom Salamon kezében.
Jegyzetek:
Súném – Issakár földjének egy része, Gilbóa hegyétől délre. A 2Kir 4,8–37-ben levő történetből ismert a súnémi asszony, akinél Elizeus szállást kapott. Az asszony gyermeket szült, aki meghalt, és Elizeus feltámasztotta.
Adónijjá – „Jahve az én uram”. Haggit fia, Dávid életben levő fiai közül feltehetőleg a legidősebb (vö. 2Sám 3,2–4).
Olajosszaru – Dávidot Sámuel kente fel királynak, az olajat pedig egy szarvból vette, amit nem lehet könnyen darabokra törni. Sault egy korsóból származó olajjal kenték királlyá, ami összetörik. Most Salamont is olajosszaruból kenték fel. Isten ígérete szerint Dávid királyságának nem lesz vége. Ezért használtak olajosszarut korsó helyett.
Az áldozati oltár szarvai – Egy régi szokás szerint bárki, aki valami bűnt követett el, megragadhatta az áldozati oltár szarvait (lásd 2Móz 21,14). Ilyenkor nem lehetett ott helyben megölni, hanem a bíró (a király) mondhatott ítéletet. Ez tehát az „ítélet-végrehajtás elhalasztása” volt, abban a reményben, hogy megkegyelmeznek a bűnösnek. Adónijjá kegyelmet kapott, Jóábot viszont kivégezték.
Adónijjá kérése – Volt egy keleti szokás, miszerint egy elhalálozott király feleségét vagy feleségeit az új királyhoz adják hozzá. Abiság annak ellenére a király háreméhez tartozott, hogy az idős Dávid nem élt vele nemi életet. Adónijjá kérését tehát, hogy hozzáadják Abiságot, Salamon helyesen úgy értelmezte, hogy ez támadás az ő királysága ellen.
Énekek:
Református énekeskönyv: 71:5–6; 72:1; 132:1.7–9; 161:4–6; 296:1; 233:1–4; 390
Jertek, énekeljünk: 145; 180
Harangszó: 41; 44; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 49; 53:1.4; 74:1; 94; 97
Erőm és énekem az Úr: 35:1.3; 56:1; 81:1; 130
Megjegyzések:
Hatalomvágy – Adónijjá azért követte el az államcsínyt, mert hatalomvágy élt benne, nem pedig a népe iránti szeretet. Más területen is előfordulhat a hatalom utáni vágy: családban, gyülekezetben, iskolában, munkahelyen, sőt még a gyerekek között is. Ősbűn, ami már Ádámnál és Évánál is felfedezhető: olyanok akartak lenni, mint Isten, innen származik a törvényes hatalom és tekintély aláásása. „Ki a legnagyobb?” – ezen vitatkoznak Jézus tanítványai is (Mk 9,34). Ha magunkban is felfedezzük ezt a vágyat, akkor jó így imádkozni: „Ne vigyél minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”
Dávid fontosnak tartotta a templom megépítését – Dávid életében a templomot nem építhették fel. Ő mégis előkészítette a munkálatokat. Utolsó feladata az volt, hogy rávegye Salamont és a népet, minél hamarabb kezdjék el építeni a templomot. Dávid példája is mutatja: életünkben az első helyet az Úrnak kell elfoglalnia.
Nyugodtan meghalni – Aki az Urat szereti, nyugodtan fejezheti be utolsó feladatait itt a földön, és békében búcsúzhat el. Dávid búcsúja jó példa erre.
Isten megtartja a szavát – Az Úr megígérte Dávidnak, hogy Saul után ő lesz majd a király. Salamon pedig még Dávid életében követte őt a trónon.
Saját hiba – Ez a kifejezés: „szálljon kiontott vérük a fejére”, amit Salamon Jóábról mond, elég mély tartalommal bír: a saját hibád, ha megbüntetnek. Adónijjá, Ebjátár, Jóáb és Simei büntetései igazságosak voltak. Csak Dávid, és később Salamon béketűrése miatt maradtak sokáig büntetlenül. Bírók – és gyakran ügyvédek is – arra hivatkoznak, hogy a körülmények vagy valaki más a hibás. Vagy hogy a vádlott a bűncselekmény időpontjában beszámíthatatlan volt. Lehetnek bűncselekményt elősegítő körülmények. De az ember mindig felelős a tetteiért! Egyszer majd minden embernek el kell számolnia azzal, amit tett és amit mondott. Jaj azoknak, akik úgy állnak majd Isten színe előtt, hogy nem mosták meg magukat Krisztus vérében!
A gyerekek szintén gyakran próbálják úgy megúszni a büntetésüket, hogy a körülményekre vagy egymásra mutogatnak.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem
A hatalomvágy, mint a politika, történelem egyik fő mozgatója. Államcsínyek, hatalom-átvételi kísérletek példái a történelemben. (***)
Igazságszolgáltatás régen és ma. Az ítélethozatal módja, körülményei és feltételei. Kegyelemgyakorlás, végrehajtás. (***)
Szent István uralomra jutása, és uralkodói intézkedései. Közös vonások Salamonnal. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Részletek megismerése, olvasása Szent István: Intelmek c munkájából. (***)
Egy mai édesapa intelmei, tanácsai serdülő gyermekének. Dramatizált helyzetek. Levélírás. (***)
Dávid jellemzése ifjú, érett felnőtt és idős korában. Jellemző zsoltárversek keresése. (***)
Vizuális kultúra (Rajz)
Jellemzés karakterábrázolással: az ifjú, a felnőtt és az idős Dávid. (Portré vagy teljes alak, a gyerekek választása alapján.) (***)
Vázlat:
1. történet:
az öreg Dávid – Abiság
Adónijjá a trónkövetelő
Jóáb – Ebjátár
Rógel-forrás melletti ünneplés
Nátán – Cádók – Benájá
Betsabé
Salamon az utód
Gihón forrás
olajosszaru – felkenetés
Adónijjá menekülése
az oltár szarvai
2. történet:
Dávid
– gyűlés
– templomépítés
– intelmek Salamonnak
Cádók
Jóáb – Barzillaj – Simei
Dávid 70 évet élt
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00Könyves Gáborhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngKönyves Gábor2015-02-09 15:26:582015-03-02 16:38:50123-125. Adónijjá királyságra tör; Salamon király lesz; Dávid utolsó intelmei; Parancs a templom építésére; Salamon megbünteti Adónijját, Ebjátárt, Jóábot és Simeit
* Lázadás, harag Isten ellen fordít.
* Bölcsesség túlerőt is képes legyőzni.
* A gőg Isten elleni lázadás, és súlyos következményei lehetnek.
* Isten irgalma nagyobb a haragjánál.
Előzmények:
Absolon seregét Dávid emberei a Jordánon túlra űzték. Absolon Jóáb keze által halt meg Efraim erdejében, Dávid nagy szomorúságára. A Jordánon túlról való visszatérés győzelmi menetté változott. Simei és Mefibóset kegyelmet nyert a királytól, Barzillajt pedig megáldotta.
1. történet:
Júda férfiai, meg Benjámin egy része visszakísérte Dávidot Jeruzsálembe. A többi törzs azonban békétlen volt emiatt. Összekülönböztek rajta, kinek van több joga a királyhoz.*
Az izráeli és júdai küldöttek vitája odáig fajult, hogy Seba, egy benjámini ember, Bikri fia, úgy látta, van rá esély, hogy a királyság visszakerüljön Benjáminhoz. Belefújt kürtjébe, és kihirdette: „Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk* Isai fiával! Sátrába térjen minden izráeli!” Vagyis Izráel törzsei nincsenek örökre hozzákötve Dávid királyi házához. Szabadok arra, hogy saját királyt válasszanak.
Seba az ellen a király ellen fordult ezzel, akit Isten akart és hívott el, vagyis az Úr felkentje ellen! Tehát az Úr elleni harcra szólított fel. És mi történt? Izráel törzsei követték Sebát. A júdabeliek viszont hűek maradtak Dávidhoz, és Jeruzsálembe kísérték.
Dávid első dolga az volt, hogy tíz másodfeleségét, akiket Absolon megszégyenített, házi őrizetbe vetette. Elkülönítve özvegyként éltek halálukig. Így határolta el magát a király Absolon tettétől.
Dávid másik gondja az volt, hogy a nemzet egységét helyreállítsa. Magához hívatta Amászát, Absolon volt hadvezérét, akinek megígérte, hogy ő lesz az új hadseregparancsnok. Így akarta Jóábot elmozdítani a helyéről, amiért parancsa ellenére megölte Absolont. Amásza feladatul kapta, hogy három nap alatt szólítsa fegyverbe Júda minden harcosát.
Amásza útnak indult, de nem gyűlt össze három napon belül a sereg. Júda harcosai láthatóan nem nagyon igyekeztek szolgálni a királyuknak. Amászában sem bízhattak túlságosan.
Dávid aggódott a késlekedés miatt. Abisajt bízta hát meg, hogy legerősebb csapataival üldözőbe vegye Sebát. A parancsnokságtól megfosztott Jóáb is velük ment.
Gibeónnál, egy nagy kőnél találkoztak Amászával. Egy júdai csapattal tartott Jeruzsálembe. Jóáb színlelve köszöntötte unokatestvérét: „Hogy vagy, testvérem?” S miközben úgy tett, mintha megcsókolná, kardjával hasba döfte. Amásza meghalt, Jóáb újra gyilkos lett*.
Jóáb és Abisaj folytatták az üldözést. Jóábot megint parancsnokként látjuk, mintha mi sem történt volna. Amásza teste az úton maradt, megálltak mellette sokan. Jóáb egyik embere maradt ott, hogy tovább küldje az embereket, vegyenek részt az üldözésben. De azok csak megálltak a holttestnél. A katona akkor félrehúzta a hullát, és letakarta egy ruhával. Most már mindenki igyekezett Jóáb után. Mégis csak jobban bíztak Dávid régi vezérében.
Seba közben elég messzire jutott Jeruzsálemtől. Menekülés volt ez inkább, mint győztes út. A törzsek emberei sem igen követték. Csak egyetlen csoport tartott vele Naftaliból, Berim körzetéből, a bikriek.
Seba Naftali egyik városában, Ábél-Bét-Maakában sáncolta el magát. Ez a város bölcs tanítóiról, bíráiról ismert*. Messze északon, Dán határán található.
Nemsokára Jóáb is megérkezett, és rombolni kezdték a városfalat. Akkor egy bölcs asszony szólította meg Jóábot a falról, és megkérdezte: „Én Izráel egyik békeszerető városa vagyok, te pedig meg akarsz ölni egy izráeli várost, egy anyát? Miért akarod elpusztítani az ÚR örökségét?”
Jóáb azt válaszolta, hogy csak a lázadó Sebát akarja kézre keríteni, mert kezet emelt a királyra. „Csak őt magát adjátok ki, és akkor elvonulok a város alól!”
„Mindjárt kidobjuk neked a fejét a várfalon!” – válaszolt az asszony. Bölcsességével meggyőzte a város lakóit is, akik elfogták Sebát, fejét vették, és kidobták Jóábnak. Így sikerült elkerülni a polgárháborút.
Jóáb befejezte az ostromot, és a sereg élén visszatért Jeruzsálembe, a királyhoz.
Úgy látszik, Dávid eltűrte ezt a helyzetet, s Jóábot ismerte el újra hadseregparancsnoknak.
2. történet:
Az Úr Izráel népét Dávid uralkodása idején (valószínűleg uralkodása vége felé) egyszer már három évig tartó éhínséggel büntette, mert Saul gibeóniak ellen elkövetett bűne nem lett jóvá téve (vö. 2Sám 21,1–14).
„Újból haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen.” Hogy mi volt a bűn, mit követtek el Izráel fiai, az nem derül ki.
Az Úr most magát Dávidot használta, hogy büntetését végrehajtsa. „Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!” Az 1Krón 21,1-ben ezt így olvassuk: „A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.” Maga az Úr senkit sem visz kísértésbe*; beleegyezését adja a sátánnak ezt (meg)tenni.
A nép megszámlálása ezek szerint – mégpedig csupán a háború esetén harcra képes férfiak számbavétele – indítóok az Úrnak, hogy a népet megbüntesse.
Alapjában véve nem bűn megtudni, mennyire harcrakész egy nemzet. Dávid azonban nem azt akarta tudni, milyen erős Isten népe, hanem azt, hogy milyen erős a saját népe. Más szóval: Dávid a saját dicsőségét kereste, nem Istenét. Egy fejedelem önteltségéről van szó, aki uralma végéhez közeledve látni akarta, mekkora a hatalma a környező népekéhez hasonlítva. Miközben az Úrnak köszönhetett mindent, s már egy ideje békében élt a szomszédos népekkel.
Dávid parancsot adott Jóábnak a népszámlálásra: „Járd be Izráel minden törzsét Dántól Be-érsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg a népnek a számát.”
Jóáb, a kíméletlen harcos most megérti, hogy a király helytelenül cselekszik. „Szaporítsa meg Istened, az ÚR a népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban az én uram, királyom?”
Dávid azonban nem hallgatott Jóáb figyelmeztetésére, az ő szava döntött.
Jóáb és a hadsereg parancsnokai* engedelmeskedtek hát a királynak. Végigjárják az országot, és összeszámoltak minden hadképes férfit*. Kilenc hónapig és húsz napig voltak úton.
A számlálás eredménye szerint Izráelben 800.000, Júdában 500.000 harcos volt*. Az iz-ráeliek Lévi és Benjámin törzse nélkül. (Ezeket ugyanis Jóáb nem számlálta meg, „mert utálatosnak tartotta a király parancsát”.) Amikor Dávid meghallotta a számokat, megszólalt a lelkiismerete. Imában kérte, hogy az Úr vegye el álnokságát, mivel esztelenül cselekedett.
Másnap reggel Gád próféta jött Dávidhoz az Úr üzenetével. A király három büntetés közül választhatott:
hét évig tartó éhínség következzen (vagy 3 évig tartó; 1Krón 21,12);
három hónapig kelljen menekülnie ellenségei elől;
három napig tartó dögvész legyen az országban.
Dávid nehéz helyzetbe került. Végül így választott: „Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!”
Az Úr büntetése a három napig tartó dögvész volt. Azonnal elkezdődött. Már hetvenezer halott volt az országban, mikor a pusztító angyal Jeruzsálemhez ért. Ám akkor közbeavatkozott az Úr. „Elég!” – mondta az angyalnak.
Az angyal a jebúszi Arauna* szérűje* mellett megállt.
Dávid meglátta az angyalt, és így szólt az Úrhoz: „Bizony, én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra!” Dávid itt Isten és a népe közé állt. Minden bűnt magára vállalt. Ő szolgált büntetésre, nem a nép. (Dávid ajánlata azonban nem lehet elegendő. Később adja majd Dávid utóda, Jézus Krisztus az életét az emberekért.)
Az Úr kegyelmes és irgalmas. Gád által üzente, hogy Dávid Arauna szérűjén mutasson be áldozatot. Ezzel az Úr elégtételt nyer, hogy az angyal ne érintse a várost.
Arauna és négy fia a szérűn dolgoztak. Ők is látták az angyalt. A fiúk úgy megijedtek, hogy el is bújtak (1Krón 21,20).
Dávid odament Araunához, aki leborult előtte. „Miért jött szolgájához az én uram, királyom?” „Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni az Úrnak, hogy megszűnjék a népet ért csapás” – válaszolt a király.
Arauna akkor felajánlotta Dávidnak a szérűt, marháival és faszerszámaival együtt az áldozathoz. A király azonban csak teljes áron volt hajlandó azokat elfogadni. Megvette hát a szérűt és a marhákat, s oltárt épített ott az Úrnak. Égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és imádkozott. Az Úr pedig válaszolt: tűz jött a mennyből, és megemésztette az áldozatot. Majd szólt az angyalnak, hogy tegye hüvelyébe a kardját, fejeződjön be a csapás.
Dávid további áldozatokat mutatott még be ezen a helyen, amiket az Úr elfogadott. Később ide épült a templom (vö. 2Krón 3,1)!
Jegyzetek:
Júda és a többi törzs ellentéte – Egyre növekedett a szakadék Júda és Izráel törzsei között. Sajátos szeretet-gyűlöletkapcsolat fűzte a tíz törzset Dávid királyi családjához. Júda törzse egy kicsit mindig félreállt. Benjámint, mely Júdával szemben terült el, lassanként megszállta. Mégis lázadás készülődött állandóan Dávid ellen. Simeinél láttuk, milyen gyorsan ment a Jordánhoz, hogy Dávidtól bocsánatot kérjen.
Júda embereit nem győzte meg a többi törzs embereinek érvelése. Amiből hosszas vita kerekedett.
Örökség – Az Úr ígért Dávidnak királyságot, mely öröklődik (2Sám 7,12–17), de ezt a nép valószínűleg nem ismerte, vagy nem ismerte el.
Gyilkos Jóáb – Harmadik alkalommal veszi saját kezébe a bíráskodás jogát, és hajt végre gyilkosságot Jóáb, mikor ki áll az útban. Először Abnér (2Sám 3,27); majd Absolon (2Sám 18,14); most pedig Amásza. Úgy tűnik, Dávid ezért nem büntette meg Jóábot, de az Úr azt mondja: „Ne ölj”, és ettől nem tér el.
Bölcs bírák – Az országban a bíráskodás joga a királyé és olyan alacsonyabb rangú bíráké volt, akik bölcseknek bizonyultak. Így lett ismertté Ábél helység bölcs emberek által, akik jól ítéltek.
Az Úr nem visz kísértésbe – Gondoljunk a Mi Atyánk imádságára: „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól (sátántól)” (Mt 6,13; vö. Jak 1,13–15).
A hadsereg vezetői – Az 1Krón 27 mind a tizenkettőt megnevezi. Mindegyikük 24.000 ember fölé volt rendelve, akik havonkénti váltásban álltak szolgálatba. Ők a csapatparancsnokok, Jóáb volt a hadseregparancsnok.
Hadképes férfiak – A húsz éves és annál idősebb férfiakról lehet szó (vö. 4Móz 1,18). Az 1Krón 27,23-ban azt olvassuk, hogy Dávid a 20 éveseket és annál fiatalabbakat nem számoltatta, „mert az ÚR megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráelt, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai” (vö. 1Móz 15,5). Dávid most megértette, hogy ne bízzon a számokban; az Úr a népét megszámlálhatatlanná teszi.
Nyolcszázezer és ötszázezer – Az 1Krón 21,5-ben ettől eltérő számadatokat találunk. A „Stock Handboek voor de Bijbelse Geschiedenis” (7. kiadás, J. H. Voorhoeve- Den Haag, 283. old) alapján ezt mondhatjuk: Feltűnő, hogy az izráeliták megszámolásakor eltérő számadat olvasható az 1Sám 24-ben illetve 1Krón 21-ben. Az első adat: Izráel 800.000, Júda 500.000, összesen 1.300.000 fő. A második: Izráel 1.100.000, Júda 470.000, összesen 1.570.000 fő.
Az 1Krón 21,5 szerint „egész Izráel” volt 1.100.000; vagyis beleértve Júdát is. Így Izráel – Júda nélkül 630.000. A 2Sám Izráelnek 800.000-et tulajdonít. A krónikaíró nem számolja bele a lévitákat; becsüljük őket 170.000-re, akkor a 2Sámuelhez hasonló számhoz jutunk. A Júdára eső különbség pedig keletkezhet abból, hogy a krónikaíró Benjámin törzsét sem számolja bele, amit Júdához kellett számolni, s amit a 2Sám meg is tesz. Benjámin törzsét pedig ezek szerint (a Bírák 20-ban leírt események után) 30.000-re becsülhetjük.
Más magyarázat szerint a különbséget az állandó hadsereg létszáma adja (vö. A Biblia ismerete. KIA, Bp, 1999, II. kötet, 234. old.).
A jebúszi Arauna – Az 1Krón 21 Ornánnak nevezi. A jebúsziak voltak Juruzsálem korábbi pogány lakosai. Arauna szavain (2Sám 24,23) érezhető, hogy az Úrban való hitet elfogadta.
Szérű – A szérű kiemelkedő hely, ahol sokat fúj a szél, minden irányból. Itt tisztították a búzát, a magot és az ocsút választották el egymástól. Átvitt értelemben a szérű a Bibliában az ítélet helye (vö. Mt 3,12). Ezért jogos, hogy Dávid a megbékélés oltárát erre a szérűre építette. Az, hogy a templom is erre a szérűre épült, állandóan az Úr kegyelmére fogja emlékeztetni a népet. Jelenleg az Omár-mecset áll e helyen. Fényképeken világosan látható, hogy ez a hely magasabban van a környezeténél.
Énekek:
Református énekeskönyv: 6:1; 30:3–4; 421–3; 34:7.9; 205:1.3; 236:1–2.7; 345:2; 467:1–3
Jertek, énekeljünk: 142; 228
Harangszó: 48:1; 49:1–2.7
Dicsérjétek az Urat!: 15:5–6; 69:1; 74:1; 93; 94; 161
Erőm és énekem az Úr: 23; 52; 56:1; 62:2; 84:1; 130
Megjegyzések:
Testvérek közötti vita – Ahogyan időnként Izráel törzsei között vita támadt, ugyanúgy lehet vita egy család, egy osztály vagy az egyház tagjai között is. Oka lehet ennek irigység, vagy saját dicsőség keresése. De ezt az Úr nem hagyhatja jóvá.
Hűtlenség és árulás – Feltűnő, hogy az izráeliek milyen könnyen hagyták cserben királyukat. Egymás után kétszer követtek valaki mást: először Absolont, azután Sebát. Végül Sebát is cserben hagyták.
Ez a jelenség minden korban és minden népben megjelenik, úgy a politikai, társadalmi, mint az egyházi életben. A gyerekek között is előfordul.
Gyilkosság az elsőségért – Jóáb harmadik gyilkosságának ugyanaz az oka: első akar lenni. Vagyis dicsőségvágy. Abnér esetében félt, hogy az helyette akar hadvezér lenni. Absolon esetében pozícióját féltette. Amászával kapcsolatban be is következett, Dávid elvette tőle a hadsereg vezetését, és átadta annak. „Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján…” (Péld 6,34)
Politikai gyilkosság gyakran jelenik meg a világtörténelemben. Ezek a gyilkosok gyakran büntetlenek maradnak, a politikai helyzettől függően. Valójában az Úr Jézus halála is ilyen („egyház”)-politikai gyilkosság. A Zsidó Nagytanács nem akarta átadni a helyét a Názáretből származó rabbinak.
A bölcsesség erős fegyver – A megértő szó gyakran megszelídíti a dühöt (vö. Péld 15,1). Nagyon fontos, hogy legyen valaki, aki kimondja az ilyen szót. Akit gyakran nem is tartanak olyan fontosnak. Ne félj idejében kimondani a bölcsesség szavait. Erősebb fegyver minden bizonyítási eljárásnál.
Semmi sem Isten uralmán kívül történik – Vö. pl. 2Móz 4,21; 5Móz 2,30; Józs 11,20; 1Kir 12,24; Ézs 6,10. Isten néha úgy tesz, hogy egy, a szív mélyén rejlő bűnt cselekvésre érlel, majd nyilvánosan megbünteti. De az Úr akkor sem szerzője a bűnnek, hiszen szándéka a gyógyítás, bűntől való megtisztítás.
A gőg sok nyomorúságot idézhet elő – Dávid nem volt nehezen bevehető erőd a sátán előtt. Épp a király gőgjére volt szüksége, hogy megkísértse a népszámlálással.
A gőg olyan, ami Isten gyermeke előtt sem ismeretlen. És nem helyeselhető. „Megalázza kevélysége az embert” (Péld 29,23). A Biblia ezért alázatot követel tőlünk.
Bűn és büntetés – Dávid vétkezett, kevélységében a népet megszámlálva, ám a nép kapta a büntetést. Hogy is van ez? Figyeljünk oda a 2Sám 24 első versére: „Újból haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot…” A nép büntetést érdemelt valami miatt. Ennek bevezetője volt Dávid népszámlálása.
Többnyire nem ez a helyzet: aki vétkezett, az kapja a büntetést. Persze Dávidot is érintette a büntetés. De mennyire „másképpen” történt az Úr Jézussal: ő szenvedett egész népe bűnéért!
Isten kegyelme önkényes? – Az Úr nem akarta, hogy az angyal Jeruzsálem lakosságát sújtsa a csapással. Az ő kegyelmének mélysége nem kipuhatolható. Miért kíméli meg Jeruzsálemet, miközben Izráelben hetvenezer ember meghalt? Ezt a körülöttünk lévő szerencsétlenségekhez, katasztrófákhoz, áldozatokhoz hasonlíthatjuk. Miért ők, mi miért nem? Az Ézs 55,8-ban olvassuk az Úrról: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim.” Nem beszélhetünk Istennél önkényességről, amint az egyik embert megkíméli és a másikat nem, legfeljebb arról, hogy mi ezt nem értjük. (Vö. Lk 13,1–5)
Mindenesetre Dávid tudja, hogy az Úrtól kegyelmet várhat. Az emberektől viszont nem (2Sám 24,14).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályűnöki) / Történelem
Magatartásunk mozgatói, indítóokai. Köztük: irigység, lázadás, bosszúvágy, hűtlenség, kevélység, gőg; vagy önzetlenség, alázat, bölcsesség, hűség, megbocsátani tudás. Példák a mindennapokból és a történelemből. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
A történetek szereplőinek jellemzése bibliai igék segítségével. (***)
Az események összefoglalása tömören, hír formájában. Riporterjáték és/vagy újságcikk írás. (***)
Vázlat:
1. történet:
Dávid – Jeruzsálem
Júda – Benjámin
a lázadó Seba
Amásza – Jóáb és Abisaj
Ábél – egy bölcs asszony
2. történet:
Dávid – Jóáb
„Menj, vedd számba Izráelt és Júdát.”
Isten
– 7 év éhínség
– 3 hónap menekülés az ellenségei elől
– 3 nap dögvész
„Inkább essünk az Úr kezébe”
dögvész – angyal
Jeruzsálem – Arauna szérűje
áldozat
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Saját bűnei fogják meg a bűnöst.
* A szülői szeretet feltétel nélküli: az ellene lázadót is elfogadja.
Előzmények:
Absolon fellázadt apja, Dávid ellen. Dávid elmenekült hűséges embereivel. Absolon Ahitófel tanácsa helyett Húsajét választotta. Ebben Isten vezetését láthatjuk.
1. történet:
Dávid megvizsgálta a hadinépet, amely Mahanaimban hozzá csatlakozott, és tiszteket állított az élükre: ezredeseket és századosokat. Ez meglehetősen nagy seregre utal. A sereget három részre osztotta: egy harmadát Jóábra bízta, egy harmadát Abisajra, Jóáb testvérére, egy haramadát pedig a gáti Ittajra.
Dávid közölte, hogy ő maga is részt akar venni a harcban. Erről azonban határozottan lebeszélték. Vezérei azt mondták: „Ha mi megfutamodunk is, velünk nem törődnek; sőt ha a sereg fele meghal is, azzal sem törődnek. De te annyit érsz, mint tízezer magunkfajta ember. Jobb tehát, ha a városból segítesz bennünket.” Absolon az apját akarta megölni…!
Dávid alázatosan elfogadta a javaslatot.
Amikor a sereg Mahanaim kapuján kivonult, Dávid a kapu mellé állt, és hagyta, hogy ezredei és századai elvonuljanak mellette.
A király mindenki füle hallatára kérte Jóábot, Abisajt és Ittajt: „Bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Absolonnal!”
A harc a két sereg közt fellángolt. Dávid katonái olyan bátran harcoltak, hogy Absolon – itt Izráel – seregét az efraimi erdőben* megverték. Absolon seregéből húszezer ember esett el. Az erdő több áldozatot követelt, mint a kard. Lehet, hogy azért, mert áthatolhatatlan volt, talán vadállatok éltek ott.
Absolonra is az erdőben bukkantak rá Dávid emberei, miközben egy öszvéren nyargalt. Öszvére egy tölgyfa mélyen lehajló ágai alatt futott. Azok túl alacsonyan voltak, hogy el lehessen menni alattuk, így Absolon dús hajánál fogva fennakadt az ágakon. Az öszvér kiszaladt alóla, és Absolon ott függött védtelenül.
Egy katona látta ezt, és jelentette Jóábnak. Jóáb megkérdezte: „Miért nem ölted meg? Tíz ezüstöt, meg egy övet adtam volna neked” (Tehát jutalmat…)
De az ember így felelt: „Ha ezer ezüst ütné is a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára. Hiszen fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisajnak meg Ittajnak, hogy vigyázzatok arra a fiúra, Absolonra! Ha orvul törtem volna az életére, akkor te nem álltál volna mellém, hiszen a király előtt semmi sem marad titokban.”
Jóáb, mivel tudta, hogy az ember igazat mondott, durván válaszolt: „Mit vesztegetem veled az időt?” Odament Absolonhoz, aki még élt a faágakon függve. Fogott három dárdát, és beledöfte Absolon szívébe. Ez gyilkosság volt! Minden háborúra érvényes, hogy ha az ellenség tehetetlen, nem ölik meg, hanem foglyul kell ejteni. Jóáb most bosszút állt Absolonon a felgyújtott árpájáért (lásd 2Sám 14,30).
Jóáb tíz embere állt körülötte, amikor ezt a gonosztettet végrehajtotta. Levágták Absolont a fáról. Jóáb megfújta a kürtöt, mire Dávid katonái abbahagyták az üldözést. Minden izráeli, aki Absolonért harcolt, hazamenekült.
Absolont beledobták az erdőben egy gödörbe. Köveket szórtak rá, így egy nagy kőrakás keletkezett. Ami egészen más volt, mint az az emlékoszlop, amelyet Absolon a Király-völgyben állított magának. Azt azért állította, mivel nem volt fia, aki fenntartotta volna neve emlékét (vö. 2Sám 14,27; ahol azt olvassuk, hogy Absolonnak három fia és egy lánya volt; lásd még a 118. lecke „Három fiú” c. jegyzetét). Az emlékoszlopot az izráeliek „Absolon emlékoszlopának” nevezték.
Ahimaac, Cádók fia ott volt Jóáb mellett, amikor a harcot abbahagyták. Kérte, hadd vigye ő az örömhírt Dávidnak, hogy az Úr igazságot szolgáltatott neki ellenségeivel szemben. Jóáb nem akarta megengedni. Ez az óvatos ifjú nem fogja elmondani Dávidnak, mi történt Absolonnal; Jóáb pedig azt akarta, hogy Dávid azonnal megtudja.
„Ne légy te ma hírvivő, majd máskor vihetsz örömhírt. Ma nem örömhírt vinnél, hiszen meghalt a király fia!” Egy etióp embert küldött Jóáb, aki a seregben szolgált. Ahimaac azonban makacsul kitartott: „Bármi történjék is, elfutok én is az etióp után!” Talán Dávidot akarta megkímélni.
„Hát fuss!” – egyezett bele végül Jóáb.
A Mahanaimba vezető úton Ahimaac megelőzte az etiópot.
Dávid izgatottan várakozva ült a két kapu között (a kapuépület külső és belső kapuja között?). A kapu tetején álló őr látta, hogy valaki futva érkezik. Jelentette a királynak.
„Ha egyedül van, örömhírt hoz” – mondta Dávid.
Mikor a másik hírnök érkezését is jelentették, a király még mindig gyanútlan volt.
Ahimaac ért oda elsőnek, s azt kiáltotta a királynak: „Békesség!” Majd leborulva így szólt: „Áldott az Úr, a te Istened! Kezedbe adta azokat az embereket, akik kezet emeltek az én uramra, királyomra.”
A győzelem nem jelentett semmit Dávidnak; csupán csak azt kérdezte: „Épségben van-e Absolon fiam?”
Ahimaac nem merte megmondani a királynak az igazat. Így felelt: „Láttam egy nagy tömeget, de Jóáb elküldte a király egyik szolgáját meg a te szolgádat is, ezért nem tudom, mi történt.”
A király azt mondta, hogy Ahimaac álljon félre.
Akkor ért oda az etiópiai: „Jó hírt küldenek, uram, királyom! Igazságot szolgáltatott ma neked az Úr mindazokkal szemben, akik fölkeltek ellened.”
„Épségben van-e Absolon fiam?” – kérdezte Dávid
„Úgy járjanak az én uram, királyom ellenségei, és mindazok, akik a vesztedre törnek, mint az a fiú!” – hangzott a válasz.
A király nagyon megrendült, mikor megértette e szavakból, hogy Absolon halott. Sírva ment föl a kapu fölött lévő helyiségbe, és így panaszkodott: „Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon!”
2. történet:
Jóáb meghallotta, hogy a király gyászolja Absolont. A nép is hallotta. A győzelem fölötti minden öröm gyászra fordult, a király, akiért olyan bátran harcoltak, nem lehetett velük. A hadinép úgy lopakodott be a városba, mint ahogy a szégyent vallott hadinép szokott.
A király betakarta az arcát, és nem tett mást, mint hangosan jajgatott: „Fiam, Absolon, fiam, fiam, Absolon!
Akkor Jóáb odament a királyhoz, és komolyan figyelmeztette: „Megszégyenítetted ma minden szolgádat, akik pedig megmentették az életedet, fiaidnak és leányaidnak az életét, feleségeidnek, és másodrangú feleségeidnek az életét. Hiszen azokat szereted, akik gyűlölnek, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek. …Most már kelj föl, menj ki, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan, mert az Úrra esküszöm, hogy ha nem jössz ki, éjjelre már egy ember sem marad melletted!”
Dávid hallgatott az okos tanácsra. Fölkelt, és leült a kapuban. A hadinép eléje járult, és ő fogadta hódolatukat. Ezzel Jóáb, aki a király szomorúságát okozta, megmentette a helyzetet.
A megmaradt izráeliek közben hazaérkeztek. Szégyellték magukat, hogy Absolon rávette őket a hűtlenségre. Civakodás támad köztük: „A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből is, és most el kellett menekülnie az országból Absolon miatt. De Absolon, akit mi fölkentünk, meghalt a harcban. Miért késlekedtek tehát visszahozni a királyt?”
Dávid megtudta, mit beszélnek egymás között. Megparancsolta Cádók és Ebjátár papoknak, hogy mondják azt Júda véneinek: „Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis a király udvarába annak a híre, amiről egész Izráel beszélt. Ti az én testvéreim vagytok, az én húsom és vérem. Miért akartok utolsók lenni a király visszahozásában?”
Amászához, Absolon hadseregparancsnokához is elküldte a papokat, hogy azt mondják neki a király nevében: „Te az én húsom és vérem vagy. Úgy segítsen meg engem az Isten most és ezután is, hogy te leszel Jóáb helyett a hadseregparancsnokom egész életedben.” Ezzel büntette meg Dávid Jóábot, mivel a király parancsa ellenére saját kezével ölte meg Absolont. A nép így láthatta, hogy nem akar bosszút állni ellenségein.
Júda férfiai most kivétel nélkül Dávidot választották. Követeket küldtek hozzá, jöjjön el Mahanaimból, és térjen vissza Jeruzsálembe.
Amikor a Jordán gázlójához érkezett, Dávidot Júda képviselői várták, hogy segítsenek neki átkelni a folyón. A benjámini Simei is elment a király elé Bahúrimból, ezer benjámini férfival, továbbá Cibá, Saul házának szolgája tizenöt fiával és húsz szolgájával együtt. Simei alázatosan várta a parton a királyt. Amikor Dávid átkelt a folyón, Simei leborult előtte, és így könyörgött: „Ne rója fel bűnül az én uram, és ne emlékezz arra, hogy milyen bűnt követett el szolgád akkor, amikor eltávozott az én uram, királyom Jeruzsálemből. Ne vegye azt szívére a király! Tudja a te szolgád, hogy vétkezett, de látod, én jöttem ma elsőnek József házából*, hogy elébe menjek az én uramnak, királyomnak!”
Abisaj, Cérújá fia emlékezett nagyon jól, hogyan szidalmazta Simei a királyt. Azt kérdezte Dávidtól: „Hát nem kell Simeinek meghalnia azért, hogy szidalmazta az Úr fölkentjét?”
Dávid haragosan fordult feléje: „Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cérújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma bárkinek is meghalnia Izráelben? Hiszen tudom én, hogy ma lettem ismét Izráel királya!” (Az új király megkegyelmez a bűnösöknek.)
Simeinek pedig ezt mondta a király: „Nem kell meghalnod!” (Simeit nem ölték meg Dávid uralkodása idején. Dávid azonban később fiának, Salamonnak erre parancsot adott; lásd 1Kir 2,8–9).
Mefibóset, Saul unokája és Jónátán fia is megjelent a király előtt. Egész idő alatt, amíg Dávid távol volt, gyászolt: nem gondozta a lábát és a szakállát, nem mosatta a ruháját.
Amikor Jeruzsálemben a király elé érkezett, az megkérdezte tőle: „Miért nem jöttél velem Mefibóset?”
Mefibóset így felelt: „Uram, királyom, megcsalt engem a szolgám. Mert én, a te szolgád ezt mondtam: Fölnyergeltetek egy szamarat, felülök rá, és úgy megyek a királlyal, mert béna a te szolgád. Ő (Cibá) azonban rágalmazta szolgádat az én uram, királyom előtt. De az én uram, királyom olyan, mint az Isten angyala. Tégy azért úgy, ahogyan jónak látod.”
Dávid eleget hallott. Megparancsolta: „Te és Cibá fogtok osztozkodni a mezőn!” Arra lehet gondolni, hogy valójában a régi helyzetet állította vissza Dávid (lásd 2Sám 9,10); a birtok Mefibóseté maradt, Cibá művelte azt, és bérletet fizetett érte.
Mefibóset nem törődött tovább a vagyonával, hanem azt mondta: „Akár az egészet is elveheti. Csakhogy az én uram, királyom békességben hazajött!” Mindent elvehettek Mefibósettől, ha a király mellett maradhat, annak közelében. (Milyen a viszonyunk a Király Jézussal? Az Ő közelségéért mi is mindent odaáldoznánk?)
Az idős gileádi Barzillaj is eljött Rógelimból a Jordánhoz. Első ajándéka után, melyet Mahanaimba vitt a királynak, Dávidot továbbra is eltartotta. Most jött, hogy elbúcsúzzék a királytól. Dávid nagyon hálás volt ennek a nyolcvanéves embernek a segítségéért, ezért meg akarta jutalmazni. „Jöjj át velem, és eltartalak Jeruzsálemben.”
De Barzillaj megköszönte a megtiszteltetést. Öregnek érezte magát ahhoz, hogy Jeruzsálemben élvezze a finom ételeket, és gyönyörködjék az énekesek és énekesnők hangjában. Inkább hazamenne, hogy ott haljon meg. Maga helyett egyik fiát, Kimhámot ajánlotta a király jóindulatába. A király szívélyes csókkal és áldással búcsúzott el Barzillajtól, aki visszatért Gileádba. Kimhám pedig elment a királlyal Jeruzsálembe. Dávid akkor még csak Júda és Benjámin királya volt. A többi nemzetség hivatalosan még nem hívta vissza királyának.
Jegyzetek:
Az efraimi erdő – Ez az erdő nem volt messze Mahanaimtól. A Jordán keleti oldalán Gileádban terült el, Gád nemzetségéé volt. Ezt a nevet valószínűleg arról a vereségtől kapta, melyet az efraimiek ott elszenvedtek, amikor Jefte ellen fellázadtak (lásd Bír 12,1–6).
József háza – Benjámin József édestestvére volt, mindketten Jákób és Ráhel fiai. Hogy Simei József házáról beszélt, azt jelenti, hogy ő Benjámin és József fiainak, Efraimnak és Manassénak nemzetségét egy egésznek tekintette.
Énekek:
Református énekeskönyv: 3:3–4; 42:4–7; 240:4–7; 270:8; 274:1–3; 276:1–3
Jertek, énekeljünk: 123; 142
Harangszó: 44:1.3; 49:1–2.7; 50:3–4
Dicsérjétek az Urat!: 62:3; 65; 69; 75; 93
Erőm és énekem az Úr: 82; 84:1; 105:1; 106
Megjegyzések:
Isten üdvterve győz: – Absolon lázadását ne tekintsük csupán egy fiú apja elleni lázadásának, hanem lássuk mögötte a Sátán kísérletét, hogy Isten üdvmunkáját megsemmisítse. Ha Absolon győz, az valószínűleg Dávid királyi házának végét jeleni. Absolonnak ugyanis nem volt fia, aki követte volna. Isten terve az volt, hogy a Sátán hatalmából a világot a Messiás által szabadítsa meg, aki Dávid király utódaként születik meg. Ha Absolon Dávidot és a testvéreit megöli, nem lehet többé szó Dávid utódjáról.
Dávid Istenbe vetett bizalma – Azt olvassuk, hogy Dávid Jeruzsálemből való távozásakor az Olajfák hegyén imádkozott. Elfogadhatjuk, hogy utána több bizalommal indult a jövő felé. Figyeljünk arra, hogy milyen alázatosan viselkedett vezéreivel szemben.
Dávid szülői szeretete – Amikor fiának, Absolonnak a biztonságáról volt szó, inkább apa volt, mint fejedelem. Ezt Jóáb rossz néven vette tőle. Nem is teljesítette Dávid kérését, hogy Absolont kíméljék meg.
Az igazi szülői szeretet gyöngéd. A Zsolt 103,13 szól az apai szeretetről, amelyet Isten azok iránti szeretetéhez hasonlít, akik Őt félik. Ez a szeretet természetesen vonatkozik az anyai szeretetre is.
Beszélgessünk a gyerekekkel erről a témáról. Ők a szüleik szeretetét legtöbb esetben magától értetődőnek tartják. Olyan elfajult fiú is, mint Absolon, megmaradt Dávid apai szívébe zárva. Amire szükség is van! Azok a szülők, akik gyermekeiket cserbenhagyják, ha azok rossz útra térnek, nem mutatnak túl nagy szülői szeretetet. Kényelemszeretet és önzés gyakran hasonlíthat szülői szeretetre, de nem az. Az a szülő, aki sokat megenged, és nem büntet, ha szükséges, nem törődik eléggé a gyermek érdekével, és valójában nem mutat szülői szeretetet. Gondoljunk itt Dávid Absolonnal és Amnónnal szembeni gyenge viselkedésére. Gondoljunk Éli gyenge nevelésére.
Szomorúság egy gyermek elvesztése miatt – Dávid, mint minden szülő, akinek el kellett veszteni a gyermekét, vigasztalan volt. Azt kívánta, hogy inkább ő halt volna meg Absolon helyett. Dávidnak nem kellett félnie a haláltól. Hit által tudta, hogy halála átmenet ebből a földi életből az Istennel levő örök életbe. Absolonról, sajnos, nem lehetett ezt mondani. Szülők, akiknek el kellett veszteniük a gyermeküket, gyakran egy ideig elérhetetlenek a körülöttük élők számára. Ez történt Dáviddal is. Megfeledkezett kötelességéről, mint király, ráadásul katonáiról is, akik oly bátran harcoltak érte.
Dávidnak már előbb el kellett válnia egy gyermekétől, Betsabé első fiacskájától. Majd Amnóntól. Azt is feltételezhetjük, hogy második fia, Kileáb, már Amnón előtt meghalt. Hogy Dávid vádolta-e magát Amnón haláláért, nem tudjuk. Először Nátán mondta meg neki, hogy nem távozik el soha a fegyver a házától.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályűnöki) / Történelem
Kapcsolatok a családban: gyermekek szülők iránti, szülők gyermek iránti szeretete, megbecsülése. (**) Kamaszkori tünetek: dac, lázongás, „szeressetek így is engem”. (***)
Lázadások, felkelések a történelem során, melyek többnyire bukáshoz vezettek. A lázadás, felforgatás, és a szabadságharc, felszabadító harc közötti különbség. A lázadás mai formája: a terrorizmus. (***)
Gyász a családban: A szülők fájdalma gyermekük elvesztése miatt. (***)
Magyar nyelv és irodalom
Nyelvi motiváció történetmondás előtt: hátasállatokra vonatkozó találós kérdések. (**)
Rövid hír megfogalmazása szóban vagy írásban a bibliai történet alapján. (** ***)
A gyermeki tiszteletadás példája Oszejeva: A fiúk c. elbeszélésében. (**)
Kamaszindulatok és a békülés gesztusai Takács Zsuzsa: Tegnap c. versében, és Miklya Luzsányi Mónika: Titkoskönyv c. ifjúsági regényében. (***)
Valós vagy kitalált kamasztörténet megfogalmazása meg-nem-értés/megértés témájában. (***)
Jóáb
Dávid
– köszönet a katonáknak
– „Fiam, fiam, Absolon!”
átkelés a Jordánon
júdabeliek
Simei
Cibá – Mefibóset
Barzillaj
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* Ha az ember nem számol Istennel, egyre gonoszabb lesz.
* Becstelen hízelgésen nincs Isten áldása.
* A bölcs fiú örömet szerez apjának.
Előzmények:
Amnón Támáron, Absolon húgán, saját féltestvérén erőszakot követett el. Absolon megölette Amnónt, és Gesúrba menekült. Három év múlva Dávid megengedte, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, de a király nem akart vele találkozni.
Bevezetés:
2Sám 14,28–33: Absolon vétkezett az Úr ellen, amikor megölette testvérét, de nem bánta meg bűnét. Megkeményítette szívét, és ismét szörnyű tervet eszelt ki.
Visszatérése után Absolon két teljes évig lakott Jeruzsálemben anélkül, hogy apja, Dávid magához hívatta volna. Ez egyáltalán nem tetszett Absolonnak. Nem tudott belenyugodni abba, hogy élete végéig mellőzötten éljen.
Megkérte Jóábot, hogy menjen el hozzá, ám ő vonakodott attól, hogy elmenjen Absolonhoz. Nyilvánvalóan nem akart Dávid ellenére a kegyvesztett királyfival kapcsolatot tartani.
Absolon akkor megparancsolta szolgáinak, hogy Jóáb árpáját gyújtsák fel. Nem riadt vissza semmiféle eszköztől, hogy akaratát végrehajtsa. Szolgái megtették, amit mondott. Jóáb most már elment Absolonhoz, és megkérdezte, hogy miért gyújtatta fel az ő árpáját.
Absolon nem magyarázkodott, hanem így szólt: „Azért, mert üzentem neked, hogy jöjj ide; el akarlak küldeni a királyhoz, hogy mondd meg neki: Miért jöttem haza Gesúrból? Jobb volna nekem még mindig ott lennem. Most már látni akarom a királyt! Ha bűnös vagyok, ölessen meg!”
Jóáb elment az üzenettel a királyhoz, de nem tudta, hogy milyen súlyos következményei lesznek még ennek. Dávid hallgatott Jóábra, és magához hívatta Absolont.
Absolon mélyen meghajolt a király előtt. A király pedig megcsókolta őt megbocsátása és megbékélése jeléül.
1. történet:
Most, hogy a király újból kegyébe fogadta, Absolon kezdett feltűnően viselkedni. Szerzett magának egy szép harci kocsit, lovakat. (Az 5Móz 17,16; az ún. királytörvény, épp az ellenkezőjét tanácsolja: „Csak sok lovat ne tartson.” Dávid nem lovon, hanem öszvéren ült; lásd 1Kir 1,33.) Amikor Absolon kikocsizott, ötven ember futott előtte. A népre nagy hatással volt ez a látvány. Absolon sokkal fejedelmibb lett, mint Dávid király!
Absolon megpróbálta magát behízelegni a nép szívébe. Reggelenként odaállt a kapun át vivő út mellé, ahol a király elé igyekeztek azok, akik Dávid elé akarták tárni peres ügyüket. Absolon megállította, és részletesen kikérdezte ezeket az embereket. Sajnálkozott, amiért hiába jöttek, mert a király biztosan nem hallgatja meg jogos panaszaikat. Éveken át gyűjtött magának híveket apja befeketítésével. Úgy tett, mintha szívén viselné a nép sorsát, amikor pedig elérkezettnek látta az időt, ravaszul a trónt is megpróbálta megszerezni.
Engedélyt kért a királytól, hogy Hebrónba mehessen – abba a városba, ahol Dávid uralkodni kezdett, és ahol Absolon született –, hogy teljesítse ígéretét, melyet az Úrnak tett. Amikor Szíriában Gesúrban lakott, megfogadta, ha egyszer visszaviszi őt az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak fog szolgálni. Látszólag hála- és áldozati ünnepre készült.
Dávid megengedte, hogy Absolon Hebrónba menjen. „Menj el békességgel!” – búcsúzott tőle.
Absolon közben titkos megbízottakat küldött szét az egész országban azzal az üzenettel: „Ha meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Király lett Absolon Hebrónban!” Ez volt az a város, ahol Dávid először lett királlyá.
Kétszáz meghívottal ment Absolon Hebrónba, akik nem gyanítottak semmit.
Amikor Absolon bemutatta az áldozatokat, magához hívatta Dávid legbölcsebb tanácsosát is Júda egyik városából, Gilóból. Ahitófel („az ostobaság testvére”) Betsabé nagyapja volt, és amióta az az eset Betsábéval megtörtént, nyilván nem volt őszinte barátja a királynak (lásd ezt a családi kapcsolatot: 2Sám 11,3 és 23,34). A Zsolt 41,10-ben Dávid erről panaszkodott: „Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.” (Lásd még a Zsolt 55,13–14-et.) A legszomorúbb dolog, amikor egy barát lesz árulóvá!
Egyre többen mentek Hebrónba, és álltak Absolon mellé az összeesküvésben.
2. történet:
Dávidnak jelentették, hogy lázadás készül Hebrónban Absolon vezetésével: „Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve!”
Dávidnak nem volt bátorsága, hogy a lázadást erőszakkal leverje. Azt mondta hűséges embereinek: „Jertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől. Sietve menjetek, mert ő is siet, és utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost.”
A király szolgái engedelmeskedtek, és hűséget esküdtek neki.
Gyalog hagyta el Dávid embereivel a várost. Feleségei és gyermekei vele mentek. Csak tíz másodrangú feleségét hagyta hátra, hogy őrizzék a palotát.
Jeruzsálemtől nem messze, a Kidrón-patak előtt, megállította Dávid a csapatát. Dávid testőrsége, a kerétiek, a pelétiek vele vonultak. Hatszázan, akik Gátból, egy filiszteus helységből valók voltak, a gáti Ittaj vezetésével szintén. A király megkérdezte Ittajt: „Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a király mellett (Absolonra célzott!), mert te idegen vagy. Térj vissza, és vidd magaddal atyádfiait is.”
Ittaj azt mondta a királynak: „Az élő Úrra, és az én uram, királyom életére mondom, hogy bárhol lesz is az én uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva.”
Erre a válaszra számított Dávid. Hívta hát, tartson vele.
Amikor a jeruzsálemiek és a környékbeliek meglátták, hogy Dávid menekül, hangosan sírtak. Dávid átkelt a Kidrón-patakon, hogy a pusztába vonuljon.
Cádók és Ebjátár főpapok egy csapat lévitát vezettek, akik Isten szövetségládáját vitték. Ebjátár ment elöl.
Dávid azonban nem akarta, hogy a ládát vele vigyék. Azt mondta Cádóknak: „Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám az Úr, akkor visszahoz engem, és látnom engedi még azt, meg annak lakóhelyét.” Dávid arra kérte Cádókot és Ebjátárt, hogy maradjanak a városban. Cádók a fiával, Ahimaaccal, és Ebjátár is a fiával, Jónátánnal. Dávid majd a pusztában várja, amíg Ahimaac és Jónátán hírt visz neki a városból. Tehát kémként kell a városban maradniuk, azzal az ürüggyel, hogy Absolon mellé álltak. Papi tisztük talán megvédi őket. Nehéz és veszélyes feladat!
Dávid akkor mezítláb, betakart fejjel és sírva ment fel az Olajfák-hegyére*. Mindazok, akik vele voltak, befedték a fejüket gyászuk és szégyenük jeléül, és sírtak. (Az Úr Jézus is az Olajfák-hegyére ment, és ott éjszakázott. De nem menekülőként, mint Dávid, hanem önként, minden idők hívőiért.)
Dávid hallotta, hogy bölcs tanácsosa is Absolonnál van. Ettől nagyon megijedt; jól tudta, hogy tanácsaival milyen nagy befolyása van Ahitófelnek. Ahitófel tanácsát éppen olyan nagyra becsülték, mint Isten igéjét. Dávid imádkozott: „Kérlek, Uram, hiúsítsd meg Ahitófel tanácsát!” Az Olajfák hegyén egy férfi jött hozzá, Húsaj, aki szintén Dávid tanácsosai közé tartozott. Megtépte ruháját, és gyásza jeléül földet szórt a fejére. Azért jött, hogy részvétét nyilvánítsa Dávidnak, és fölajánlja szolgálatait.
Dávid nem akarta őt maga mellett tartani. Úgy gondolta, jobb, ha Húsaj Jeruzsálembe megy, és Absolonhoz csatlakozik. Mondja, hogy azelőtt Dávid szolgája volt, de most Absolont akarja szolgálni. Dávid remélte, hogy Húsaj meghiúsíthatja Ahitófel tanácsát. Elmondta, hogy Cádókot és Ebjátárt is visszaküldte a városba, fiaikkal együtt. Ha Húsaj megtud valamit, mondja meg nekik. Akkor Ahimaac és Jónátán megviszi a hírt Dávidnak.
Húsaj engedelmeskedett a királynak, és Jeruzsálembe ment.
Útközben szembe jött Dáviddal Cibá, Mefibóset szolgája, egy pár felszerszámozott szamárral. Azok kétszáz kenyeret, száz csomó szőlőt, száz adag érett gyümölcsöt és egy tömlő bort hoztak.
Dávid megkérdezte Cibát: „Mit akarsz ezzel?”
Cibá így felelt: „A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában.”
Ekkor megkérdezte Dávid: „Hol van uradnak a fia?” Mefibósetre célzott, Saul unokájára, aki sok éven át Dávid asztalánál étkezett (lásd 116. lecke).
Cibá így felelt a királynak: „Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt mondta, hogy most adja vissza neki Izráel háza az apja királyságát.” (Ez aljas gyanúsítás volt, amit Mefibóset egyáltalán nem mondott, hanem hű maradt Dávidhoz, amint az kitűnik a 2Sám 19,24–30-ból. Azonkívül Absolon maga akart király lenni, és Saul utódainak semmi esélye sem volt a trónra.)
Dávid elhitte Cibá szavait, és azt mondta: „Legyen minden a tied, ami Mefibóseté volt.” Cibá alázatosan válaszolt: „Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom!”
Dávidnak keresztül kellett utaznia Benjámin területén. Amikor Bahúrimba érkezett, Saul egyik rokona, bizonyos Simei jött ki a városkából. Bár Dávidot eléggé védte hadinépe, Simei elkezdte kövekkel hajigálni és szidalmazni a királyt. „Gyere csak, gyere, te vérengző és elvetemült ember! Megtorolja rajtad az Úr Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te királlyá lettél, és odaadta az Úr a királyságot fiadnak, Absolonnak. Most te kerültél bajba, mert vérengző ember vagy!”
Abisaj, Cerújának, Dávid nővérének a fia nem tudta magát türtőztetni. „Hogy meri ócsárolni az én uramat, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét!”
Dávid azonban ezt mondta: „Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerúja fiai. (Dávid kétségtelenül Abnér meggyilkolására gondolt, amely Jóáb és Abisaj lelkiismeretét terhelte.) Mert ha ócsárol, és ha az Úr mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt?” Majd mindenki füle hallatára így szólt: „Ha még a fiam is az életemre tör, aki pedig az én véremből származik, mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az Úr parancsolta neki. Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem!”
Simei így büntetlenül elmehetett. Míg Dávid tovább haladt az úton, Simei egyre csak szidta, kövekkel dobálta, és port szórt feléje.
Végre olyan helyre jutott a király a kíséretével, ahol kipihenhette magát.
3. történet:
Absolon közben megérkezett Hebrónból Jeruzsálembe. Felfedezte, hogy Dávid elmenekült. Húsaj azonnal tiszteletét tette Absolonnál, aki megkérdezte tőle: „Miért nem mentél el a barátoddal?”
Húsaj kész volt a válasszal: „Azért nem, mert én azé leszek és annál maradok, akit az Úr és ez a hadinép, meg az összes izráeliek választottak. Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is.”
Absolon elégedett volt. Megkérdezte Ahitófeltől, hogy mit tanácsol neki.
Ahitófel azt tanácsolta, menjen be Absolon Dávid másodrangú feleségeihez, akik a palotában maradtak. Ha a nép ezt meglátja, még biztosabb lehet abban, hogy Dávid lemondott, és Absolon az új király. Sátrat vontak a palota lapos tetején. Ott Absolon nyíltan bement Dávid másodrangú feleségeihez.
Ezzel Absolon minden hidat felégetett maga mögött. Nem maradt számára visszaút. Ha a hatalomátvétel nem sikerül, soha többé nem nyerheti el Dávid kegyét. Azonkívül tette Isten törvényével is ellenkezett (lásd 1Móz 35,22; 49,4; 5Móz 23,1; 27,20).
Ahitófel azután azt tanácsolta, hogy legjobb Dávidot azonnal üldözőbe venni, s megtámadni őket, amíg fáradtak és erőtlenek. Akkor az egész nép, mely Dáviddal van, elmenekül. Egyedül Dávidot kell megölni, a többieket már könnyű lesz visszatéríteni Absolonhoz, s a hatalomátvétel csendben megy végbe. Ahitófel magára vállalta az üldözést, Absolon és követői is jónak látták a tervet.
Absolon azonban Húsaj tanácsát is ki akarta kérni. Elmondta neki Ahitófel tervét, hogy megtudja, mit szól hozzá.
Húsaj tanácsa így hangzott: „Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel. Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt mondják majd, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet, akkor kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele levők is. Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad menj velük. Akkor aztán rátámadunk azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki.”
Absolon és segítői szinte már látták, amint Absolon hatalmas győztesként kerül ki a harcból! Milyen nagy dicsőség lesz a számára! Igen, Húsaj tudja, hogyan kell azt elérni!
„Húsaj tanácsa jobb, mint Ahitófelé” – mondták. Absolon nem tudta, hogy az Úr veszedelmet akar hozni rá. Az Úr akarata volt, hogy Ahitófel jó tanácsa meghiúsuljon.
4. történet:
Húsaj még nem tudta, hogy kinek a tanácsát követik majd. Ezért mindkét tervet közölte Cádók és Ebjátár papokkal. Ha Ahitófel tanácsát fogadják el, akkor Dávid nagy veszélyben van; még ezen az éjjelen megtámadja őt Ahitófel a pusztában!
A papok azonnal küldjék fiaikat Dávidhoz ezzel az üzenettel: „Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál, hanem azonnal kelj át, különben elpusztul a király és az egész vele levő nép.”
Ahimaac és Jónátán a Rógél-forrásnál vártak a hírre, amit elvigyenek Dávidnak. Nem mutatkoztak a városban. Húsaj üzenetét egy szolgálóleánnyal küldték a forráshoz, ami nem volt feltűnő, mert a nők onnan hordták mindig a vizet.
Az ifjak elindultak, de meglátta őket egy szolga, aki jelentette Absolonnak. Absolon azonnal utánuk küldött néhány katonát.
Ahimaac és Jónátán észrevették, hogy üldözik őket. Bementek egy bahúrimi ember házába. Elrejtőztek egy kútban*, amely az udvarban volt. A ház asszonya betakarta a kutat, s árpát szórt rá, mintha szárítaná. Ez nem volt feltűnő.
Amikor Absolon katonái megérkeztek az asszonyhoz, megkérdezték: „Hol van Ahimaac és Jónátán?” Az asszony azt mondta: „Továbbmentek innen a vízhez!” (Hasonló ez a jerikói Ráháb kényszerhazugságához; lásd Józs 2,4–5; 67. lecke).
A szolgák sokáig keresték őket, de persze nem találták meg az ifjakat. Akkor visszatértek Jeruzsálembe.
Most kijöhetett a két hírnök a kútból, s elmentek Dávidhoz. Átadták Húsaj üzenetét: „Induljatok, keljetek át gyorsan a vízen, mert veszedelmes tanácsot adott Ahitófel.”
Dávid gyorsan elindult egész népével a Jordánhoz, és átkeltek rajta. Virradatra mindenki biztonságban volt a túlsó parton.
Jeruzsálemben, mint tudjuk, Absolon és hívei elhatározták, hogy Húsaj tanácsát követik. Amikor Ahitófel meghallotta, hogy nem fogadták el a tanácsát, előre látta, hogy Absolon királysága kudarcba fullad. Ha Dávidot visszahelyezik tisztségébe, az számára nem sok jót jelent. Úgy döntött, hogy ezt nem várja meg. Megnyergelte szamarát, és hazament városába, Gilóba. Elrendezte ügyeit (végrendelkezett), és fölakasztotta magát. Apja sírjába temették el. Ahitófel is ugyanazt tette, mint Júdás, az Iskáriótes, aki Jézust elárulta. Akik a Sátán szolgálatába állnak, könnyen végzik így. (Gondoljunk Adolf Hitlerre, aki szintén öngyilkosságot követett el.)
Dávid közben Mahanaimba ment, ahol elsáncolta magát.
Absolon összehívta a fegyverfogható férfiakat Dántól Beérsebáig. Seregével ő is átkelt a Jordánon, és Gileád földjén ütött tábort, ahol Dávid is volt.
Absolon Amászát tette fővezérré. Jóáb Dáviddal maradt. Amászá unokatestvére volt Absolonnak, Dávid nővérének, Abigailnak a fia.
Dávidnak többen is segítettek. Először az ammóni Rabbából való Sóbi, Náhás király fia. (Tudjuk, hogy az ammóniak Dávid adófizetői lettek.) Majd a Lódebárból való Mákír, akinél Mefibóset sokáig lakott. És a gileádi Rógelimből való Barzillaj, egy gazdag idős ember (19,33kk). Ágyneműt, edényeket és ennivalót vittek Dávidnak és a vele levő népnek.
Jegyzetek:
Olajfák hegye – „Az olaj felvezető útja” ösvény volt, mely a Kidrón-völgyből az Olajfák hegyére vezetett. Az Úr Jézus is gyakran ment fel ezen az ösvényen, legutoljára mennybemenetele előtt a tanítványaival (ApCsel 1,12). Egy szombatnapi járásnyira (2000 könyök; 4Mózes 35,5) volt Jeruzsálemtől. Kb. 70 méterrel magasabb, mint a templomhegy (Jeruzsálem legmagasabb pontja). Az Olajfák hegyéről belátható egész Jeruzsálem.
Kút – A kutak azon a vidéken felül szűkek voltak, lefelé pedig egyre szélesebbek és tágasabbak. Ez a kút száraz lehetett.
Énekek:
Református énekeskönyv: 3:1–2; 42:1–3; 109:1–2; 263:1–3.15; 387:1–2; 389
Jertek, énekeljünk: 171; 173; 175:1–2
Harangszó: 43; 44:1.3; 48:1; 54:1–3 (a 2. vszakban Jákób helyett énekelhetünk Dávidot)
Dicsérjétek az Urat!: 68; 75; 87:1; 91:1–2
Erőm és énekem az Úr: 38; 63:1–2; 101; 106
Megjegyzések:
Hízelgéssel próbálni tekintélyt szerezni – Gyakran megtörténik, hogy emberek hízelgéssel próbálják feljebb küzdeni magukat. Ezzel a módszerrel találkozunk a politikában, pl. a választási kampányok során. De a munkahelyen, iskolában, egyházban, családban is találkozunk vele. Absolon viselkedése világos példája ennek. Óvjuk a gyermekeket a hízelgéstől, s attól, hogy ennek az utálatos eszköznek a felhasználásával akarjanak valamit elérni.
A fiú, aki nem tiszteli apját – Az ötödik parancsolat az édesapa és édesanya tiszteletéről szól. Absolon tette nem csupán politikai hatalomátvétel volt, hanem gyalázat, mivel apját illette. Dávid másodrangú feleségeivel elkövetett paráznasága azért volt olyan súlyos, mert abban az időben a férj nevét gyalázta meg örökre, ha valaki annak a feleségével hált. Hogy itt – Isten parancsa ellenére – másodrangú feleségekkel történt, semmit sem változtat a dolgon. Ez a lázadás valójában az Úr elleni lázadás volt.
Egy apagyilkos szíve – Absolon ugyan nem gyilkolta meg apját, de az a tény, hogy Ahitófel tanácsát elfogadta, szíve gonoszságát mutatja. Ha nem fogadja el Húsaj tanácsát, ezt a tervet végrehajtják.
Zsolt 3 és 4 – A Zsolt 3 abból az időből való, amikor Dávid a fia, Absolon elől menekült. A Zsolt 4 tartalma is erre utal. Olvassuk el ezeket a zsoltárokat a gyermekekkel együtt!
Sok (új) név, hosszú történet – Ebben a történetben sok név fordul elő: Absolon, Dávid, Jóáb, Ahitófel, Ittaj, kerétiek, pelétiek, gátiak, Húsaj, Cádók, Ebjátár, Ahimaac, Jónátán, Cibá, Mefibóset, Simei, Abisaj; helynevek: Hebrón, Jeruzsálem, Giló, Bahúrim, Mahanaim; továbbá Kidrón-patak, Olajfák hegye. Itt nagyon fontos egy vázlat. A kisiskolások számára nagy vonalakban kell a történetet előadni, a „mellékes” eseményeket hagyja el a tanító.
Másodrangú feleségekről szólni – Az Absolon és Dávid másodrangú feleségei közti epizódot a történet elmondásakor talán el lehet hagyni. Ahitófel tanácsából az tűnik ki, hogy nem volt istenfélő szívű tanácsos. Ha összehasonlítjuk tanácsát a Jónádábéval, melyet Amnónnak adott, ez éppen olyan rossz volt (lásd 2Sám 13,5; 118. lecke).
Absolon természete – Hogy Absolon Ahitófel tanácsát Dávid másodrangú feleségeit illetően meggondolatlanul követte, világosan mutatja aljas jellemét és istentelenségét. Ez többi tetteiből is kitűnik: ahogy meg akarta nyerni magának Jóábot, fölgyújtatva árpáját; Amnón meggyilkolása (2Sám 13,23kk; 118. lecke); ahogy hízelgett a népnek, apja tekintélyét aláásva; gőgje, amivel Húsaj tanácsát többre becsülte Ahitófelénél. Mindez azt mutatja, hogy Absolon lelkiismeretlen gazember volt, gőgös, beképzelt és önző. Még életében a Király-völgyben emlékoszlopot emeltetett magának (lásd 2Sám 18,18).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem
Kapcsolatainkban mit jelent a hízelgés, beképzeltség (**) és rágalmazás. A hízelgés és rágalmazás, mint politikai eszköz. (***)
Mit jelent menekülni, menekültnek lenni? Segítségnyújtás a menekülőknek, menekülteknek. (**)
Lázadás, puccs, felkelés, forradalom, szabadságharc, reformáció/reformálás fogalmai és történelmi példái. (***)
Tiszteletadás, megbecsülés, figyelem kölcsönössége a családban. (**) Jó viszony kamasz gyermekeinkkel. (***)
Magyar nyelv és irodalom
Gyermekperspektíva Miklya Zsolt: Csak az a baj c. versén keresztül. A szót fogadni, de mikor problémája. A szöveg kreatív kiegészítése, továbbírása (szóban vagy írásban) (**)
Kreatív szövegalkotás írásban: Absolon jellemzése egy bibliai személy szemszögéből. (***)
Kamaszkérdés Ágai Ágnes prózaversében (Kamaszságok) az erőszak eredetéről. (***)
Részletek megismerése Kecskeméti Vég Mihály zsoltárparafrázisából (55. zsoltár). (***)
Ének-zene
Részlet meghallgatása Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus c. zeneművéből. Zsoltáréneklés a főtéma dallamára (Ref. ékv. 263.). (***)
Vizuális kultúra (Rajz)
Karakterábrázolás: bibliai személy (Absolon) rajzi jellemzése. (***)
Vázlat:
1. történet
Absolon – hivalkodás és pompa
áldozati ünnep Hebrónban
Tanácsadó: Ahitófel
Absolon király
Absolon Jeruzsálemben
– Ahitófel tanácsa: menj azonnal
– Húsaj tanácsa: nagy sereg
4. történet
Ahimaac és Jónátán
elrejtőzés a kútban
Dávid átkel a Jordánon
Mahanaim
Barzillaj: segítség Dávidnak
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* A vágykielégítés nem azonos a szerelemmel.
* Az elkövetett bűn következményeivel számolni kell.
Előzmények:
Dávid vétkezett Betsabéval, s az asszony gyermeket várt. Dávid közreműködésével elesett Betsabé férje, Úriás, Rabba ostrománál. A gyermek születése után Nátán Dávidhoz ment, megintette, és bejelentette az ítéletet: „Nem távozik el soha a fegyver a te házadtól.” Dávid elismerte bűnét, amivel helyreállt Istennel való kapcsolata. Betsabé Dávid felesége lett, és megszülte második gyermekét, Salamont.
Történet:
Dávid legidősebb fia Amnón volt. Édesanyja a Jezréelből való Ahinóam (lásd 2Sám 3,2). Absolon a harmadik fia volt Dávidnak. Édesanyja Maaká, Gesúr* királyának, Talmajnak a leánya. Absolonnak volt egy húga, Támár, egy nagyon csinos leány.
Az idősebb hercegek a saját házukban laktak.
Amnón szerelmes lett féltestvérébe, Támárba. Úgy megkívánta őt, hogy belebetegedett. Ez feltűnt Amnón barátjának*, Jónádábnak, aki Dávid testvérének, Simeának volt a fia. Jónádáb agyafúrt ember lévén mindenben tudott tanácsot adni. Amnón úgy döntött, hogy elmondja neki betegsége okát: „Támárba, Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes.”
Jónádáb gonosz tervet eszelt ki: „Feküdj ágyba, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád, hogy meglátogasson, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom, hogy valami ételt készítsen a számomra. Ha ő ad nekem enni, biztosan jobban érzem magam.”
Úgy történt, ahogy Jónádáb tanácsolta. Amnón a betegágyból kérte apját: „Hadd jöjjön ide Támár húgom, és süssön nekem pár süteményt*, hogy az ő kezéből ehessem!”
Dávid beleegyezett, és üzent a palotába Támárnak, aki el is ment Amnón házába. Amíg gyúrta a tésztát, kiszaggatta a süteményeket, Amnón figyelte a mozdulatait. Támár, talán anélkül, hogy tudta volna, nagyon csábító lehetett Amnón számára. Amikor a süteményekkel megkínálta a bátyját, az nem akart enni. Megparancsolta a személyzetnek, hogy menjenek ki. Majd azt mondta Támárnak, vigye a süteményeket a hálószobájába.
Támár ezt is megtette, de Amnón megragadta őt, és kényszerítette, hogy vele háljon. Támár könyörgött, ne kövessen el rajta erőszakot. Ha nagyon kívánja, kérje meg őt a királytól, aki biztosan beleegyezését* fogja adni.
Amnón azonban nem hallgatott a kérésre. Erősebb volt Támárnál, és erőszakot* követett el rajta. Utána viszont meggyűlölte őt. Gyűlölete nagyobb volt, mint Támár iránti szerelme. (Itt látjuk a különbséget a szerelem és a kéjvágy között.) Elküldte magától.
Támár megpróbálta visszatartani: „Ez még nagyobb gonoszság lenne annál, mint amit rajtam elkövettél.” Ha nála maradhatna, és Amnón utólag apjuk beleegyezését kérné a vele való házasságkötésre, jövője és neve becsülete megmaradna. Hisz ezzel kitaszított lett, nincs már jövő a számára.
Amnón most sem hallgatott rá. Hívta a szolgáját, és kidobatta Támárt a házból. Mintha ő követett volna el becstelenséget.
Támáron szép ruha volt, amilyet a király szűz leányai viseltek. Odakinn megszaggatta azt, hamut hintett a fejére, kezét a fejére kulcsolta gyásza jeléül. Sírva ment el.
Absolon meghallotta, mi történt a húgával. „Amnón bátyád volt veled?” – kérdezte. – „Légy csendben most húgom, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot!” Így próbálta őt megvigasztalni.
Támár nem ment vissza a palotába, magányosan és megbecstelenítve* bátyja, Absolon házában maradt.
Amikor Dávid fülébe jutott, hogy mit tett Amnón a húgával, nagyon megharagudott. Arról viszont nem olvasunk, hogy Amnón ellen bármit is tett volna. Amivel mégiscsak igazolta a bűnt.
Absolon nem felejtette el, amit Amnón a húgával tett. Bár nem mutatta, bosszút forralt. Két év múlva eljött az alkalom.
Absolon a juhait nyíratta* az Efraimhoz tartozó Baal-Hácórban („Baal faluja”). Megkérte Dávidot, hogy az udvartartásával, köztük a hercegekkel, jöjjenek el az ünnepségre. Ez ravasz gondolat volt, mert így nem tette magát gyanússá.
Dávid elhárította a meghívást, nem akarta a fiát megterhelni. Absolon kérte, hogy legalább Amnón mehessen vele.
Dávid nem fogott gyanút. Azt viszont tudta, hogy Támár ügye még ott van Absolon és Amnón között.
„Miért menjen el veled?” – kérdezte, és nem adta azonnal a beleegyezését.
De Absolon unszolta. Végül Dávid elengedte Amnónt – védelmében a többi fiával együtt – a juhnyírási ünnepségre.
Absolon a szolgáinak a következő parancsot adta: „Amikor Amnón jókedvű lesz a bortól, ezt mondom nektek: Vágjátok le Amnónt! Ti pedig öljétek meg, ne féljetek, hiszen én adom nektek a parancsot! (Magára vállalta a felelősséget.) Legyetek erősek és bátrak!”
Úgy történt, ahogy megbeszélték. Absolon szolgái rátámadtak Amnónra, és megölték őt. Így lett Absolon testvérének a gyilkosa. Amikor a többi királyfi ezt látta, öszvéreiken elmenekültek, mivel féltek, hogy őket is megölik.
Dávid palotájába az a hír jutott el, hogy Absolon a királyfikat mind megölte. Dávid ezt elhitte, meghasogatta a ruháit, és a földre feküdt. Szolgái követték a példáját. Egy valaki volt, aki megőrizte hidegvérét. Az agyafúrt Jónádáb, Amnón barátja. Azt mondta Dávidnak: „Ne gondold királyom, hogy az összes fiadat megölték. Attól a naptól fogva, amikor Amnón erőszakot követett el Támáron, Absolon föltette magában, hogy megöli őt. Tehát ne gondold, hogy minden fiad halott, mert csak Amnón halt meg.”
Az őr a város faláról látta, hogy nagy csoport férfi közeledik vágtatva a hegyoldalon. Jónádáb amint ezt meghallotta, jelentette a királynak: „Ott jönnek a királyfiak!” Alighogy kimondta, a királyfiak már meg is érkeztek. Szomorúan sírtak.
Dávid sokáig gyászolta Amnónt, legidősebb fiát. Minden bizonnyal nagyon szerette őt, ezért nem büntette meg Támár ellen elkövetett gonosztette után. Pedig az az apa, aki szereti a fiát, megdorgálja (Péld 3,12 és 13,24).
Közben Absolon nagyapjához, Gesúr királyához menekült. Ott maradt három évig. Akkor Dávid vágyakozni kezdett Absolon után.
Amnón és Absolon megbánásáról nincs szó. Apjuk Úr iránti bizalmát és szeretetét nem bocsátották be a szívükbe.
Kiegészítés:
2Sám 14,1–27: Jóáb észrevette, hogy Dávid kívánkozik Absolon után. Egy tekóai* bölcs asszony segítségével, aki a királyhoz ment egy hasonló gonosztett elbeszélésével, rá tudta bírni Dávidot, hogy engedje vissza Absolont Jeruzsálembe. Dávid megparancsolta Jóábnak, hogy hozza vissza Absolont Gesúrból.
Mégsem akarta Absolont látni. Távol kellett tőle maradnia.
Nem volt egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon. Különösen hosszú haja tűnt fel. Amikor minden esztendő végén lenyíratta a haját, a levágott haj kétszáz sekel volt, ami körölbelül 200 x 16,37 gramm =3,274 kg.
Absolonnak három fia* született és egy leánya, név szerint Támár. Ez a leány is nagyon szép volt.
Jegyzetek:
Gesúr – Gileád északi határánál fekvő vidék.
Barát – Nem éppen a barátság jele, ha valaki gonosztettre bír rá valakit.
Sütemények – A héber „lebiba” szó a „lebáb”-ra = szívre emlékeztet; tehát „szívsütemé-nyek” vagy „szeretetsütemények”.
Engedély a házasságra – Lehet, hogy abban az időben nem voltak olyan szigorú törvények a családon belüli házasságot illetően. Dávidnak talán nem jelentett volna problémát, hogy megengedje ezt a házasságot. A 3Móz 18,9.11 és a 3Móz 20,17 határozottan tiltja, halálos büntetés terhe mellett, hogy egy férfinak szexuális viszonya legyen a nővérével. Figyeljünk arra, hogy Ábrahám a féltestvérét vette feleségül; egészséges gyermekük született, Izsák. Lót leányai, kétségtelenül bűnösen, fiakat szültek apjuktól. Sok országban csak hatósági engedéllyel lehet unokatestvéreknek házasságot kötni. Ez egészségügyi szempontból érthető, mert torz, beteg gyermekeik születhetnek különben.
Erőszak – A mózesi törvények szerint, ha egy férfi erőszakot követett el egy szűz lányon, feleségül kellett vennie. Nem küldhette el becstelenül (5Mózes 22,28–29).
Magányosan és megbecstelenítve – Izráelben szégyen volt, ha egy leány már nem volt szűz. Soha nem mehetett férjhez.
A muszlimoknál még mindig így van. Hazánkban is így volt évszázadokon keresztül, s még vannak, akik fontosnak tartják, hogy szüzek maradjanak a házasságkötésig, ami egyezik Isten akaratával.
Juhnyírás – A juhnyírás ünnep volt Izráelben. Gondoljunk csak Nábál juhnyírási ünnepségére (1Sám 25; 105. lecke).
Tekóa – Kisváros kb. 16 kilométerre Jeruzsálemtől délre, Ámósz próféta onnan jött.
Három fiú – A 2Sám 18,18-ban azt olvassuk, hogy Absolon egy emlékoszlopot állított fel magának, mert azt mondta: „Nincs fiam, aki fenntartaná nevem emlékét.” Arra lehet gondolni, hogy fiai akkor már meghaltak.
Énekek:
Református énekeskönyv: 25:3; 51:7; 119:4–5; 220:1–7; 226:1
Jertek, énekeljünk: 97; 98
Dicsérjétek az Urat!: 60:1; 65:1; 66:1; 154:2; 161
Erőm és énekem az Úr: 35:1; 38; 81:1
Megjegyzések:
Vérfertőzés bűne – Egyre többet hallunk és olvasunk a vérfertőzés bűnéről (keveredve a pedofíliával): nemi érintkezés ugyanabból a családból, vagy közeli rokonságból való kiskorúakkal. Nem egyszerű erről beszélgetni, de a történetben történtek bevezetéséül lehet a serdülőknek óvatosan beszélni róla. Szükséges figyelmeztetni a gyerekeket erre a bűnre. Óvatosan kell azonban bánni a témával, mert a gyerekeknek nem szabad a családtagok minden közeledésében a vérfertőzés egy formáját látni. Talán a legjobb elmondani, hogy a családban egymással tisztelettel kell bánni, s nem szabad a másikat simogatni és ölelgetni, ha az nem akarja. Ehhez tartozik egész biztosan az egymással való viszony tisztasága is.
Támár nagyon szép leány volt – Csinos leányok és asszonyok, de fiúk és férfiak is gyakran akaratlanul okot adnak kellemetlen tolakodásra. A szépség Isten adománya, amelyért hálásnak kell lenni. Azonban a „szépség” soha ne vonja magára túlságosan a figyelmet, hanem őrizzék meg annak a férfinak vagy nőnek, akit szeretnek, vagy remélhetőleg szeretni fognak.
Az előző leckében beszéltünk a csábításról. Mutassunk rá ismét, hogy helytelen ilyen viselkedésre okot adni. Nem olvasunk arról, hogy Támár okot adott volna Amnón gonosztettére.
„Nem távozik el soha a fegyver a te házadtól” – Dávid bűnét Betsabéval, és tervét, hogy Úriást megölesse, az Úr (Nátán által) megtorolta. Valóban, a kard nem is távozott el családjától. Dávid azt az embert, akiről Nátán azt mondta, hogy elvette a szegény egyetlen báránykáját, négyszeres jóvátételre ítélte. Dávidnak négy fiát kellett gyilkosság által elveszteni: Betsabé első fiát, Amnónt, Absolont és Adónijját. Minden bűn magával hordozza a büntetést. „Amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6,7).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályűnöki) / Biológia és egészségtan
Szexuális erőszak, visszaélések (pedofília) a családon belül; kiskorúakkal; a gyengébb féllel szemben. (***)
A szerelem, szexualitás helye az ember életében. Kamaszszerelem. (***)
A vétek és következménye, amivel számolni kell. (***)
Magyar nyelv és irodalom
Kreatív szövegalkotás: szerelmeslevél írása a bibliai szereplők nevében. (***)
Részletek megismerése Miklya Luzsányi Mónika: Titkoskönyv c. ifjúsági regényéből. Téma: csábítás, erőszak – kiváltóokok és utógondozás. (***)
Részletek megismerése Ágai Ágnes: Kamaszságok c. prózavers-kötetéből. Téma: a kamaszszerelem. (***)
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
* A bűn kívánságból ered.
* Isten gyermekei is vétkezhetnek.
* Ha őszinte a bűnbánat, Isten megbocsát.
Előzmények:
Dávid a környező népekkel szemben megszilárdította országa helyzetét. Jónátánnak tett ígérete szellemében gondoskodott barátja fiáról, a sánta Mefibósetről, aki megbecsült vendég volt Jeruzsálemben, a király asztalánál.
1. történet:
Dávid, az Isten szíve szerint való férfi, nehéz időkben mindig az Úrban bízott. Hű volt hozzá, szívből szolgálta Őt, és megtartotta parancsait. Az Úr gazdagon megáldotta őt olyan nagy országgal, amelyben a legteljesebb béke és nyugalom honolt. Csak néhány peremvidéken volt még nyugtalanság.
Az ammóniak* már korábban adófizetői voltak Dávidnak, de fellázadtak az arámokkal együtt. Az arámokat megverte Jóáb, mialatt Abisaj az ammóniakat féken tartotta. Az ammóniak visszavonultak fővárosukba, Rabbába*, egy csaknem bevehetetlen várba. Tavasszal, amikor az új háborús évad elkezdődött, Dávid parancsot adott fővezérének, Jóábnak, hogy Izráel seregével vonuljon az ammóniak ellen.
Jóáb körülzárta Rabbát, ami hosszú ostromot ígért (az ostrom körülbelül két évig tartott; közvetlenül Salamon születése után foglalták el a várost).
Dávid Jeruzsálemben maradt. Egyik este fölkelt fekhelyéről, és palotája tetején sétált. A palota magasan állt, így beláthatott más házak kertjébe. (Keleten abban az időben a jómódúak háza egy kertet fogott körül fürdőmedencével.) A tetőről egyik tisztje házában meglátott Dávid egy nagyon szép asszonyt, aki éppen fürdött. (Ez tisztálkodási szertartás volt a menstruáció után. Erre találunk utalást a 4. versben: „éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából”.) Dávidban fellángolt a vágy, hogy magáévá tegye az asszonyt, és engedett a kísértésnek. Nem ismerte az asszonyt, de egyik szolgájától megtudta, hogy Betsabénak hívják („eskü leánya”), Eliám leánya (vagy Ammiélé, lásd 1Krón 3,5; ahol Batsúa a neve), és a hettita Úriás* felesége.
Bár Dávid tudta, hogy Betsabé férjnél van, mégis a vágyára hallgatott (10. parancsolat). Magához vitette, és vele hált (a 7. parancsolat elleni bűn). Betsabé aztán hazament, és nemsokára üzenetet küldött Dávidnak. Gyermeket vár. Most ki fog derülni Dávid bűne, hisz abban az időben Úriás nem volt otthon. Mit tegyen? Bűnvallás és bocsánatkérés helyett követet küldött Jóábhoz, hogy küldje haza azonnal Úriást Jeruzsálembe.
Jóáb elküldte Úriást Dávidhoz, aki szívélyesen fogadta tisztjét a palotában. Megkérdezte tőle, hogy áll Rabbá ostroma, majd azt mondta Úriásnak, menjen haza, mosakodjék meg, és pihenje ki magát.
Úriás elbúcsúzott a királytól. Dávid ajándékot is vitetett neki. Remélte, hogy Úriás szeretkezni fog feleségével, Betsabéval. Ha majd később megszületik a gyermek, mindenki azt gondolja, hogy Úriástól való. Ravasz gondolat volt ez Dávidtól…
De Úriás nem ment haza! A palota bejáratánál aludt a király szolgáival.
Dávid meghallotta ezt, és megint magához rendelte Úriást. „Hiszen nehéz út áll mögötted! Miért nem mentél akkor haza?” Úriás Dávidot megszégyenítve válaszolt: „A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. (Ebből látszik, hogy a ládát magukkal vitték, amikor harcba mentek.) Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt!”
Dávid nem tudott semmit sem mondani erre. Mást kell kitalálnia…
„Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak!”
Dávid Úriást egészen másnapig váratta, abban a reményben, hogy megerősödik benne a vágy Betsabé után. Dávid akkor meghívta, hogy vele egyék, és leitatta őt. Talán most elfelejti Úriás a kötelességét, és mégiscsak hazamegy. De a hű katona megint a király szolgáival aludt, és nem ment haza.
Dávid tudott még egy megoldást, hogy megmeneküljön a házasságtörés szégyenétől. A lehető leggyorsabban hivatalosan feleségül kell vennie Betsabét. De ehhez először Úriásnak meg kell halnia…
Másnap reggel Dávid magához rendelte Úriást, és egy levelet adott át neki Jóáb számára. Akkor Úriás elindult Rabba felé a levéllel, mely a saját halálos ítéletét tartalmazta. (Az ilyen leveleket aztán a történelemben „Úriás-levél”-nek nevezték.)
Jóáb elolvasta Dávid parancsát: „Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon!” Dávid ezzel gyilkos lett! És Jóáb engedelmeskedett?
Igen, számára a parancs parancs volt, és ő is gyilkos volt már. Gondoljunk Abnérre, hogyan ölte meg őt Jóáb (lásd 2Sám 3,27; 112. lecke).
Úgy történt, ahogy előre látható volt: Úriást lelőtték Rabba faláról, s elesett a legénység több tagjával együtt, akiknek parancsnoka volt.
Jóáb követet küldött Dávidhoz Jeruzsálembe, akinek jelentést kellett tennie a háború kimeneteléről.
A követ elmondta Dávidnak, hogy az ammóniak kitörtek a várból, s akkor az izráeli katonák közel kerültek a várfalhoz. A várfalról azonban lőtték őket.
Akkor halt meg a hettita Úriás is.
Mikor Dávid ezt az utolsó hírt meghallotta, lakonikusan azt felelte: „Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le!”
Amikor Betsabé meghallotta, hogy a férje meghalt, elsiratta őt.
A gyászidő (három hónap?) letelte után Dávid magához hozatta az asszonyt. Most hivatalosan a felesége lett, és néhány hónap múlva fiút szült.
Ez mind az Úr akarata ellenére történt.
Dávid tudta jól, hogy vétkezett. Ismerte az Úr parancsolatait, ami kitűnik zsoltáraiból. De megkeményítette szívét, és saját kedve szerint cselekedett. Minden az ő kívánsága szerint történt, de az Úr nem hagyta a rosszat büntetlenül.
2. történet:
Az Úr elküldte Dávidhoz Nátán prófétát. Amikor bebocsátották, egy történetet mondott el a királynak.
Élt egy városban két ember, egy gazdag és egy szegény. A gazdagnak sok juha és marhája volt. A szegénynek viszont csak egy báránykája, azt is úgy vette. Együtt nőtt fel a gyermekeivel. A kezéből evett, poharából ivott, és az ölében aludt; mintha csak a lánya volna.
A gazdaghoz egyszer egy vendég érkezett, aki sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy levágja és elkészítse. Elvette hát a szegény ember bárányát, és azt készítette el vendége számára.
Amikor ezt hallotta, Dávid nagyon dühös lett. Azt mondta Nátánnak: „Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette (meg kell halnia, nem az ószövetségi törvény szerint)! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie (vö. 2Móz 22,3), mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.”
Akkor Nátán azt mondta Dávidnak: „Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól* (mindig harc lesz Dávid házában), mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen… Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom*… Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt!”
Dávid mélyen megrendült. „Vétkeztem az Úr ellen!” – mondta Nátánnak.
Kemény szíve megnyílt az Úr előtt, és mély bűnbánattal vallotta meg bűnét. Ezzel a Sátán kísérlete, hogy Dávidot elszakítsa Istentől, nem sikerült. Az Úr megbocsátott Dávidnak, és helyre állt a kapcsolat közöttük. Újszülött fiának viszont meg kell halnia, mert Dávid ezzel a dologgal okot adott az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra.
Amikor Nátán elment, Betsabé fiacskája súlyos beteg lett.
Dávid könyörgött Istennek, hogy gyógyítsa meg a gyermeket (Gondoljunk itt a Zsolt 51-re, melyben Dávid leírta az imádságát. Olvastassuk el a gyermekekkel!) Böjtölt, nem evett, nem ivott, és egész éjszaka a földön feküdt. Szolgái föl akarták állítani, hogy egyék, de Dávid nem akarta. Hét napig tartott ez így. Akkor meghalt a gyermek.
Dávid szolgái nem merték a királynak megmondani: „Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál!”
Dávid látta, hogy szolgái suttognak maguk között, és rájött, hogy meghalt a gyermek. Megkérdezte: „Meghalt a gyermek?” „Meghalt” – felelték a szolgák.
Felkelt akkor Dávid, megfürdött, megkente magát, tiszta ruhát vett fel, bement a sátorba, melyet a szövetség ládája számára állíttatott, hogy imádkozzék. Amikor a palotába visszatért, enni kért.
A szolgák ezt nem értették. Megkérdezték tőle: „Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél.”
Dávid így felelt: „Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek. De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám.” Dávid itt kijelentette, szilárdan hiszi, hogy a gyermek az Úrnál van, akihez majd ő is megy, ha meghal. (Ez egyike azon kevés helyeknek, ahol a halál után Istennél való életről van szó.)
Dávid megvigasztalta Betsabét, aki nemsokára egy fiúgyermekkel ajándékozta meg őt. Dávid Salamonnak („béke”) nevezte el, úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki (lásd 1Krón 22,9). Az Úr szerette a gyermeket. Nátán az Úr parancsára különleges nevet adott neki: Jedidja, akit az Úr szeret, vagy aki az Úr kedvence. Később mindig Salamonnak nevezték. Ez a név azt jelenti: „békefejedelem”.
Az Úr Dávid és Betsabé mindkét gyermekét szerette. A szülők bűnéért tehát nem a gyermekek bűnhődtek.
Kiegészítés:
Hogy fejeződött be Rabba ostroma? Jóáb értesítette Dávidot, hogy a királyi várost és a vízivárost (a palotát és a környékét csatornák vették körül?) elfoglalta. Jóáb kérte Dávidot, hogy gyorsan menjen Ammónba a sereg maradékával. Nem akarta, hogy a győzelem dicsősége az övé legyen. Az Dávidot illeti.
Dávid elment Ammónba, és bevette Rabbát. Az ammóniakat iszonyatosan megbüntették. Az értékes királyi koronát Dávid magához vette, s nagy zsákmánnyal, győztesként tért vissza Jeruzsálembe.
Jegyzetek:
Ammóniak – Lót és fiatalabbik leánya utódai (lásd 1Móz 19,38).
Rabba – Erős város, mely ellen Dávid többször is felvonult. A „királyi város” és amit Jóáb „víziváros”-nak nevezett (2Sám 12,26–27), valószínűleg a megerősített vár volt, amelyben a királyi palota állt.
Hettita Úriás – A hettiták eredetileg Kánaán lakói voltak. Ábrahám Het fiaitól egy sírt vásárolt (lásd 1Móz 23,7kk; 21. lecke). Úriás, éppúgy mint a kerétiek és a pelétiek, Dávid elitcsapatához tartozott. Az Úriás név azt jelenti: Jahve az én világosságom. Ez arra utal, hogy szülei (ősei) már zsidó hitre tértek.
Nem távozik soha a fegyver a te házadtól – Már Dávid életében valóra vált ez: Absolon, Dávid egyik fia, megölte testvérét, Amnónt (2Sám 13,23–39; 118. lecke); Absolon államcsínye és halála (2Sám 15 – 18; 119. és 120. lecke); Adónijjá, Dávid másik fia államcsínye és halála (1Kir 1; 123. lecke). Betsabé első gyermekével együtt tehát Dávid négy gyermeke halt meg.
A kívánság nagy bűnre visz – A tizedik parancsolat: „Ne kívánd felebarátod feleségét”, a Törvény záró része. Ez elgondolkoztató: sok bűn vezethető vissza a kívánásra. Származhat belőle gyilkosság, hazugság, paráznaság, lopás. Ebben az esetben paráznaság és gyilkosság történt. Figyelmeztessük a gyerekeket komolyan a bűnös kívánságok következményeire! Lásd a Jak 1,12–16-ot is.
A megbánást megbocsátás követi – Dávid megbánása őszinte volt. Isten akkor mindjárt meg is bocsátotta a bűnét. Ami nem azt jelenti, hogy a büntetést is elengedte. Sok úgynevezett megbánás célja a büntetés elkerülése. Arról van szó, hogy tudjuk, Isten ellen vétkeztünk, és ezzel az Ő dicsőségének kárt okoztunk. A büntetés megérdemelt, és végre is kell hajtani. Az Úr a megbocsátással néha el akarja engedni. Azzal, hogy az Úr Jézus a büntetést elhordozta, lehetővé vált, hogy aki hisz Őbenne, az ne vesszen el, hanem örök élete legyen (Ján 3,16).
Házasságtörés – Ha egy nős férfival vagy férjes asszonnyal valaki ágyba bújik, az házasságtörés, bűn a 7. parancsolat ellen. Mondjuk el a gyermekeknek, hogy ennek kezdete a kívánság. Olvassuk el velük a Mt 5,27–28-ból, amit Jézus erről mondott! Mutassunk rá, hogy ez a mai világi erkölccsel ellentétes! Lásd a Zsid 13,4-et is.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki) / Biológia és egészségtan
Mozgatóink: a kívánságok. A kívánság pozitív és negatív oldala. Bűnre csábító kívánságok, és védekezés ellenük. (** ***)
Szerelmi kívánság, szerelmi csábítás. Egészséges fiú-leány kapcsolat a kamaszkorban. (***)
Vétkezés és a vétek megbánása. Bocsánatkérés és megbocsátás. A vétek következménye és a büntetés. (** ***)
Magyar nyelv és irodalom
A példázat és története újrafogalmazása írásban, emlékezetből. Anyaggyűjtés: jellemző kifejezések. (**)
Kívánság-mese: csoportfigyelmet felkeltő mesemondó játék a hamis kívánságok leleplezésére. (**)
A zsoltár, mint tükör(szöveg): az 51. zsoltár olvasása, beszélgetés a személyesen legfontosabb zsoltárversekről. (***)
Ajánlott olvasmány a szerelem, párkapcsolatok témakörében: Miklya Luzsányi Mónika: Titkoskönyv c. ifjúsági regénye. (***)
Vázlat:
Dávid
Betsabé – Úriás
Rabba – Jóáb
Nátán – történet: „bárányka”
„Te vagy az az ember!”
„Vétkeztem az Úr ellen!”
Salamon/Jedidja
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
We may request cookies to be set on your device. We use cookies to let us know when you visit our websites, how you interact with us, to enrich your user experience, and to customize your relationship with our website.
Click on the different category headings to find out more. You can also change some of your preferences. Note that blocking some types of cookies may impact your experience on our websites and the services we are able to offer.
Essential Website Cookies
These cookies are strictly necessary to provide you with services available through our website and to use some of its features.
Because these cookies are strictly necessary to deliver the website, refusing them will have impact how our site functions. You always can block or delete cookies by changing your browser settings and force blocking all cookies on this website. But this will always prompt you to accept/refuse cookies when revisiting our site.
We fully respect if you want to refuse cookies but to avoid asking you again and again kindly allow us to store a cookie for that. You are free to opt out any time or opt in for other cookies to get a better experience. If you refuse cookies we will remove all set cookies in our domain.
We provide you with a list of stored cookies on your computer in our domain so you can check what we stored. Due to security reasons we are not able to show or modify cookies from other domains. You can check these in your browser security settings.
Other external services
We also use different external services like Google Webfonts, Google Maps, and external Video providers. Since these providers may collect personal data like your IP address we allow you to block them here. Please be aware that this might heavily reduce the functionality and appearance of our site. Changes will take effect once you reload the page.
Google Webfont Settings:
Google Map Settings:
Google reCaptcha Settings:
Vimeo and Youtube video embeds:
Privacy Policy
You can read about our cookies and privacy settings in detail on our Privacy Policy Page.
