Uralkodik a kegyelem!

Róm 5,12–21

Pál az ellentétek fokozásával akarja megmutatni, hogy Isten cselekvése mennyire tökéletes, mennyire értünk való. A „túláradó bűnnel” szembeállítja a „felülmúló, megelőző kegyelmet”. Nem úgy történt a dolog, mint mostanában az árvizek idején hazánkban, hogy rettegtek az emberek a gátak szakadásától, mert nem voltak felkészülve a túláradó vízmennyiségre. Hanem úgy történt, hogy Isten „bekalkulálta” a bűn nagyságát, elterjedését, félelmetes rontását, s ehhez képest „előre intézkedett”.

Úgy is fogalmazhatjuk, hogy már a teremtésnél készen volt a megváltás terve! Nem érte váratlanul Istent semmi sem, mert nagyon jól tudta az ember döntését. Ő uralja az eseményeket!

Itt ugyanaz a fogalom szerepel, mint az Isten országa kifejezésben, ahol nem egy határral körbevett területről van szó, hanem arról az aktív gondviselő tevékenységről, melyet az Úristen folytat ezért a világért.

Nem azt kell kérdeznünk tehát, hogy miért van oly sok bűn, hanem: Hogy lehet, hogy a világ még nem pusztult el ennyi mocsok, gonoszság fertőjében? S válaszunk az lehet: Mert Isten kegyelme tartja fenn! Jézus Krisztus által uralkodik „a kegyelem is az igazsággal!”

Egy kárpátaljai falu egyik felét elöltötte az ár, a másik fele épségben maradt. Mindkét fél lakosai a templomba mentek, hogy ott együtt könyörögjenek a továbbélés lehetőségéért… Tudták: egyetlen esélyük nem a lázadás, hanem a még teljesebb istenkeresés!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024