Törekedj igazságra!

Ef 6,11–18

A bibliai görög nyelv két igazságfogalmat használ. Az egyik Isten tulajdonsága, aki maga az igazság – mely nem elvont fogalomként értelmezendő, hanem a világot fenntartó személy tulajdonságaként. „Én vagyok az igazság” – mondja Jézus. Ez az Ő egyik „neve”!

A mi igazságunk a másik fogalom, amit inkább megigazulásnak kellene nevezni. Azt jelzi ez, hogy nem birtokoljuk az igazságot: „Nekem van igazam!” Hiszen ilyen igazság annyi van, ahány ember. Az ember igazsága inkább viszonyfogalomként értelmezhető, s nem önmagában. Mi Isten kegyelméből igazíttatunk meg: „igaz emberek” lehetünk, örvendezve gonoszságainktól való szabadulásunkban. Ez az Ő nevének jelentése! Miben áll hát az igazságunk?

A megigazulás ajándék. Olyan, mint a győzelmi koszorú, melyet a célhoz érve kap meg az ember. Ezért lehet rá törekedni, lehet „űzni”, keresni. De a megigazulás gyümölcs is, egy vállalt és végigküzdött élet termése. Mások is ízlelhetik az életemben, mert hozzájuk való viszonyulásom változik meg: a kapott irgalom szerint irgalmas leszek velük. S a megigazulás páncél, védelem, mert tudhatom, hogy nem magamtól vagyok, ami vagyok. Az véd meg, aki igaznak nyilvánított minden „tüzes nyíllal szemben”. Még olyanokkal szemben is, akik bármilyen módon bántalmaztak (ApCsel 16,16–40!).

„Szenteld meg őket igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17,17)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024