Szerelem első látásra

1Móz 29,9–20

A testvére elől menekülő Jákób helyet keres, de már övé az áldás öröksége. Visszafelé vezető útja is készen áll, mert reménysége odaköti – hiszen annyira akarta azt az áldást, hogy csalni is hajlandó volt érte. Ám ehhez feleség is kell, aki gyermekei anyja lehet, akik majd továbbviszik az életet, s akiken keresztül naggyá lesz a választott nép.

Jákób tehát elmegy Háránba, nagybátyja házához, s meglátja Ráhelt a kútnál. Egy pillanat alatt egymásba szeretnek, s mindketten tudják, hogy ez végleges. Szerelmük oly tartós, hogy kibír 7 évet – csak várakozásban! S amikor Lábán, az édesapa egy csellel a nászra nagyobbik lányát, Leát vezeti be (lefátyolozva vitték 7 napos ünnepség utáni este), újabb várakozás következik. Egy hét múlva megtarthatják ugyan az új esküvőt, de ismét szolgálnia kell Jákóbnak ingyen 7 esztendőt.

Szerelem első látásra. Ilyen szerelem is van a Bibliában. Ez sem a civilizált emberiség együttélésének gyümölcse, hanem Isten ajándéka arra nézve, hogy két embert egymásra csodálkoztasson, és segítse őket a várakozásban.

Érdemes megfogadnunk egy idős ember tanácsát: „Nem azt kell elvenni, akivel együtt tudnánk élni, hanem azt, aki nélkül nem tudnánk élni!” Tegyük egészen magasra a mércét, hiszen a házasság sosem cél, hanem csak eszköz Isten szolgálatában!

Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráhel vár rá a hetedik év végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs fogalma róla, hova is rohan, s minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.

Ancsel Éva

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024