Széchey Rita: Kerandonef utazása – avagy a nagyheti-húsvéti történet, másképp

Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak. Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

Lukács, 22,39–46

 

A Húsvét története a megszokottól teljesen eltérő szemszögből, hogy azok is végiggondolhassák, akiknek „már a könyökükön jön ki”. Mindez a digitális világban élő mai gyerekek történetén keresztül, az ő világukba belehelyezkedve, gondjaikat is érintve.

Kerandonef (kereszt, angyal, elvégezve és egy magyar keresztnév végződés), a fiatal angyal azt a feladatot kapja, hogy állítsa össze a gondolatraktárból a Húsvét megünneplésének művészi gondolatkellékeit. (Ezek azok a gondolatok, amit a művészek kapnak meg talentum, vagy gondolatcsíra formában azért, hogy jól forgassák, használják. ) Kerandonef eleinte nem érti, hogy egyes szimbólumok miként tartoznak hozzá a mennyei királyfi, Jézus győzelmének ünnepéhez.

(Lassanként megérti/megérzi a megváló szenvedés lényegét, és ő lesz az az angyal, aki Jézust támogatja, amikor a halállal szembenézve imádkozik a Gecsemáné-kertben.)

Az eseményeknek Zika, Salla és Bazsa, a karácsonyi történetből megismert három barát is részese lesz.
Közben néhány szó esik a bullyingról is (internetes zaklatás), és arról, hogy mit kell tenni, ha valakit ilyen ér.

 

 

Szereplők:

 

Kerandonef (K) – fiatal fiúangyal
Gábrielin(a) (G) – komolyabb angyal
Elenián(a) (E) – angyal

Mirandolin(a) (M) – angyallány
Dárius v. Dorothea (D) – angyal
Vivennin(a) (V) – angyal

 

Balázs (B)
Zika (Z)
Salla (S)

 

1. jelenet

A mennyben, gyönyörű zöld mezőben

 

Kerandonef: (hadonászva, rémülten, idegesen, egy füzetben – ami akár laptop is lehetne –, lapozgatva) Tévedééééééés!!!
Gábrielin: Dehogy tévedés.
K: (rémült szemmel, hitetlenkedve) Dehogynem. Kizárt dolog, hogy ezeket a kellékeket kelljen összeszednem.
G: (nyugodtan, hosszú ideig nézi a fiút, majd türelmes hangon) Mit mondtál, hogy is hívnak?
K: Kerandonef.
G: Nos, Kerandonef, mióta vagy hozzánk beosztva a művészi kelléktárba?
K: Hát… csak tegnap jöttem. A Fehér Sas útján kellett repülnöm, de most, hogy ő nincs itt velünk, kevesebb a fény, a félhomályban nehezebben tájékozódtam, ezért értem ide később egy nappal.
Vivennina: (töprengve) Ó igen, a Testtélétel Nagy Napja óta tényleg nincs olyan tökéletes ragyogás, mint amilyen volt itt, öröktől fogva mindig… De majd ha visszatér hozzánk a Fehér Sas, a Királyfi…
K: Alig várom. De addig még meg kell keresnem a… a…
Elenián: Pontosan mi is a feladatod?
K: A királlyá válás kellékeit kell előkészítenem.
E: Tessék?
K: Azt mondta nekem Agathea, a Gondolatraktár vezetője, hogy hallotta, milyen ügyesen láttam el a korábbi feladataimat. Ezért rám bízza, hogy előkészítsem a Nagy Győzelem napjának a kellékeit. Vagyis az a feladatom, hogy kihozzak néhány ünnepi gondolatot a művészi kelléktárból.
G: (csodálkozva, szinte tisztelettel nézve az angyalfiúra): Az időben élő Emberteremtmények történelmének legfontosabb napjánál kell segítened? Ugye tudod, hogy ez mekkora megtiszteltetés?
K: (bizonytalanul) Hát… talán…
E: (elmélázva egy emléken) Én a pásztorok énekének dallamait válogattam össze a Testtélétel Nagy Napján. Az is csodálatos volt. Nagyon szerettem a karácsonyi dallamok közt válogatni.
K: (súgva Gabrielinnek) Én… Nekem itt ez a lista, de őszintén szólva nem értem, hogy is működik ez az egész.
G: (leül sziklára, odamutat maga mellé) Akkor jól figyelj.
K: (lelkesen bólogat) Figyelek.

V: Látod azt a szépséges épületet?
K: Igen. Az a Gondolatok Háza.
E: Pontosan. Ott van összegyűjtve az összes képesség. Olyasmi ez, amit az Emberteremtmények informatikai központnak, vagy számítógépnek hívnak majd.
V: (nevetve) Persze természetesen azok a gondolatok is innen érkeznek majd, amikkel ezeket majd feltalálják!
E: Jó hogy. Honnan máshonnan származnának, nem igaz?
Innen szállítják a Művészi gondolatokat, a Tudományos felfedezések ötletszikráit, vagy a Zeneszerzési dallamcsírákat, meg az összes ilyesmit a Küldöttek Központjába. Onnan a kiválasztott küldöttek meg elviszik azokhoz, akiknek a Mennyei Édesapánk szánja.
E: Ha valaki kap egy ilyen csomag talentumot, akkor nála van a Lehetőség, hogy okosan bánjon vele. De sajnos ez nem mindig sikerül…

G: Tudod, az Emberteremtmények világában gyakran összekeverik a butaságot és a bölcsességet. Amiről mi látjuk, hogy bölcsesség, arról ők sokszor azt hiszik, hogy ostobaság, és fordítva. De… most inkább azt mondd el nekem, van-e valami, ami nem világos a rád bízott feladatban?
K: Hát, igen! Nem akarok tiszteletlen lenni, de… ez itt…
G: Talán úgy gondolod, Agathea tévedett, amikor összeállította a listádat?
K: (zavarban) Hát… szóval… neeeem… dehogy… csak… (nagy levegőt vesz, és újra belekezd) Szóval én csak azt nem értem, hogy a Beteljesedés és a Nagy Győzelem ünnepi ábrázolásához mi a csudának van szükség a Gondolatraktárból vérre, koszorúra és szögekre?

 

 

2. jelenet

A pincebejárat mellett a 3 gyerek, Zika, Bazsa, Salla

 

Zika: (lelkesen, körbemutatva) Tök jó lett, nem?
Balázs: (kedvetlenül) Aha.
Z: Mi van? Nem tetszik?
B: (kicsit mintha máshol járna az esze, néha a mobiljára pillant) De, dehogynem. Tényleg klassz.
Z: (nem veszi észre, hogy B szomorú, lelkesen mutogat körbe) Még kell ide néhány kép, meg ide is, és… figyelsz te egyáltalán?
B: Aha…
Z: (még mindig nem veszi észre magát) Anya azt is megengedte, hogy lehozzam a babzsákfotelt, oda fogjuk tenni a sarokba, ott még wifi is van.
B: Jaj, csak azt ne.
Z: Mit ne? Wifit? Mi bajod a wifivel?
B: Azzal éppenséggel semmi, csak a hülyékkel.
Salla: (végszóra érkezik megint) Helló, srácok! (a hallottaktól megtorpan) Milyen hülyékről beszélsz?
B: (megvonja a vállát, és megpróbálja eldugni a mobilját) Semmiről…
S: (gyanakodva figyeli a fiút, aztán felkiált) Jaaj, Bazsa, téged kipécéztek!
Z: (rámered Balázsra, most esik le neki is a tantusz) Ez komoly? De hát miért nem mondtad?!
B: Na vajon…
Z: Tényleg nem értem, miért? A barátaid vagyunk, nekünk bármit elmondhatsz…
S: Jaj, ne légy már ilyen vattaagyú. Te talán szívesen elmondanád, hogy azt írták rólad, lúzer, meg száni, meg… hagyjuk inkább… Na?
B: (döbbenten, rákiáltva) Salla, te elolvastad! Te benne voltál a fiókomban!
S: Jó, oké, de… nem direkt.
B: Nem direkt?! Elmondanád, hogy lehet véletlenül feltörni egy jelszót?
S: Hát… én csak kipróbáltam, és már másodikra bejött. Nem volt valami szellemes, mondhatom. De szerintem tök jó, mert így legalább megláttam, miket irkálnak neked, és el tudtam mondani apának, hogy te vagy a negyedik.
B: Mi van? Milyen negyedik vagyok?
Z: Minden negyedik gyereket szívatnak – bocs, Salla –, szóval bántották már a neten.
B: De… és te elmondtad az apádnak?
S: Naná, hogy elmondtam.
B: De… miért pont neki?
S: Mert pont ő az apukám, és jó barátja a tiednek, azért. Szerinted inkább a kilencvennégy éves Kálmi bácsinak kellett volna elmondanom a harmadikról?
B és Z (nevetnek, és hülyéskedni kezdenek)

B: Kálmi bácsi, el kell mondanunk valamit!
Z: (ovis, árulkodós stílusban, Sallát utánozva) Kálmi bácsi kérem, a tesóm bullying áldozata lett.
B: (a füle elé kagylót formálva, az öreget utánozva) Hogy? Tessék? Megharapta a bulldogom? Én úgy tudtam, hogy a Fifike nem harapós.
S: Jó, srácok, de ez most komoly. Szóval te kinek szóltál?
B: Kinek? Hát senkinek… Mert szerintem nem tartozik senkikre. Ez magánügy.
Z: Szerintem meg egyáltalán nem magánügy, hogy két hete alig lehet hozzád szólni. De most legalább tudom, hogy nem velem vagy a Pinceklubbal van bajod.
B: Dehogyis veletek. Miért lenne?
S: Mert velünk voltál undok, azért. És nem volt a fejed fölött tábla, hogy bocs, azoknak szól, akik nem hagynak békén a kommentjeikkel…
B: Oké, sajnálom. De legalább értitek, miért nem baj, ha nincs itt wifi.
Z: (kicsit bután belelkesedve, mert nem érti a lényeget) De van! Ott, ahova a babzsákfotelt tettem…
S: Jaj, ez nem lehet igaz…
Z: És mit csinálnánk itt szerintetek wifi nélkül?
B: Soroljam? Mondjuk, leckét írunk…
Z: Wifi nélkül?
B: Vagy zenét hallgatunk…
Z: Wifi nélkül?
S: Képzeld, lehet ilyet. És akár még dumálhatunk is, nem?
B+Z: (egyszerre, Zika komolyan, Bazsa ugratva őt) Wifi nélkül?!!
Z: Egyébként meg ez nem csajbuli, tudtommal.
S: (sértődötten) Jó, akkor unatkozzatok csak ketten… (visszafordul) Vagy… akár… igeutazhatunk is…
B: Tessék? Mit zagyválsz itt össze, Salla? Ideutazhatunk? Ide akarsz utazni?! Mi van?
S: Nem. És értékelném, ha nem volnál folyton ilyen undok. IGE-utazást mondtam. Úgy, mint karácsonykor. Nem emlékeztek? Az olyan klassz volt, és én annyira szerettem volna megint, de…
Z: (gyanakodva) Te…
B: Te megpróbáltad!
S: Igen. Na és? Egyébként nem sikerült. Nem tudom miért, mert ugyanúgy csináltam, mint akkor. Elolvastam az igét, ami a cédulán volt, és vártam. De nem történt semmi.
Z: Nekem sem, pedig…
S: (felkapja a fejét, leleplezőn rábök) Háháááá! Ezek szerint te is megpróbáltad!
Z: (kissé szégyenkezve) Hát… amikor úgy volt, hogy idejön Bazsa, de aztán mégsem jött, mert rossz kedve volt – mondjuk, most legalább már tudom, hogy miért –, szóval akkor kipróbáltam. De nekem sem történt semmi. Talán elromlott.
B: Ne már. Az igék nem romlanak el. Add csak ide a ládát!
(Kivesz belőle egy cédulát, és felolvassa:)
„Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.” (Lukács 22,41–43)

Dübörgés, fények.

B: (körülnéz csodálkozva, aztán kiált) Fejet le, srácok, úgy tűnik, utazunk!

 

 

3. jelenet

A Mennyben

 

G: Tehát mi a kérdésed pontosan?
K: Lehet, hogy félreértettem a feladatot, de én azt hittem, hogy a Királyfi győzelmének az ünnepe közeledik az időben élőknél. A Nagy Győzelem, az Idők Teljessége. De most nem értem. Ha győzelem, akkor miért van a listámon ez a sok fura dolog, hogy…
(Egy angyal megy el mellettük korsóval és egy tállal. A háttérkép az utolsó vacsora)
Mirandolin: Ezek mind a Nagy Esemény ábrázolásának a kellékei. De nem csoda, hogy nem érted. Úgy látom, ők sem értik. Nézd csak!
K: (nézi, és kétségbeesik) Mi történik? Miért olyan szomorú a Királyfi? És a barátai hogyhogy nem értik, hogy miről beszél?!
G: (végtelen szomorúsággal) Néhányan sejtik, hogy ki is ő, de nagyon sokan nem.
E: Még a követői sem? A tizenkét legjobb barátja sem?
M: Ahogy elnézem őket, még ők sem.
K: Hogy lehetnek ilyen nehéz felfogásúak?
G: Azért talán van köztük, aki sejt valamit.
K: Én akkor sem értem. Ott van mellettük, láthatják, hogy mennyire csodálatos, hogy…
E: Ne felejtsd el, hogy ők teljesen mások. Máshogy érzékelnek, és máshogy ismernek, mint mi. Őket az Atya elsősorban nem szolgálatra, hanem kapcsolatra teremtette.
M: Mi szolgáló lelkek vagyunk, a teremtésünk óta ismerjük, és folyamatosan látjuk Őt. De ők nem így születnek.
G: Viszont a Lélek, a Vigasztaló elkezdi szólítgatni őket, és ha akarnak, szép lassan megismerkedhetnek vele. Aztán meg választhatnak, hogy akarnak-e vele élni, vagy sem.
K: De hát ki a csuda ne akarna vele élni, ha megismerte?
G: Akinek más dolgok fontosabbak.
K: Mi lehet a Királyfinál fontosabb?
E: Mondjuk egy autó, egy ház, egy állás.
G: Egy díj, egy kinevezés…
K: Na, ne. Ennyire nem lehetnek buták.
E: Buták?
K: Hát, ha képesek vacak kis díszleteket választani Őhelyette, akkor igenis buták. Nagyon buták. Sőt, ostobák.
M: Ne haragudj rájuk ennyire. Ők tényleg nagyon mások, mint mi vagyunk.
Dorothea: (most tűnik fel, hogy ő is ott van, a szárnyát nézegeti) Na, igen… szegények még repülni sem tudnak.
G: Dehogynem. Csak máshogy, mint mi, angyalok.
D: Én azt hittem, hogy ahhoz szárny kell. És nekik nincs ilyen… szegényeknek…
M: Igen. De az ő szárnyuk az imádság. Amikor valakire gondolnak, és a szívükben fölébred a gondoskodás, akkor az imában odarepülnek ahhoz, akiért imádkoznak, és olyankor ott vannak mellette, átölelik a szeretetükkel.
D: Azért jó, hogy nekem láthatóak a szárnyaim… Egyébként azt is hallottam, hogy nekik azért is nehéz megérteni a dolgokat, mert ők az idő foglyai.
G: Ó, ne féltsd őket, az idő börtönéből is kiszabadulnak olykor-olykor.
D: (a szárnyában gyönyörködve továbbra is) Tényleg? Akkor lehet, hogy nem figyeltem, mikor az embertant tanultuk az angyaliskolában…
M: (jelentőségteljesen) Lehet…
E: Tudod, Dorothea, ha nagyon boldogok, vagy ha elmerülnek az alkotásban, megszűnik számukra az idő.
G: És ha az Édesapa jelenlétében időznek, akkor is.
D: Hát akkor nem is olyan rossz nekik, mint gondoltam…
M: Oh, nem. Embernek lenni különleges kiváltság. A megváltás csodáját is csak ők élhetik át.
K: A megváltás csodáját?
G: Igen, amikor megértik, hogy kifizették az adósságukat.
E: A Királyfi éppen ezért van most ott lent a Földbolygón, hogy véghez vigye a Nagy Művet, hogy visszavezesse az Emberteremtményeket a Mennyei Édesapához.
D: Milyen adósságot?

G: Hát, tudod… a szabad akaratnak veszélyei is vannak. És az Emberteremtmények nem mindig tudnak jól élni vele. A rosszul használt szabadság pedig mindig valamiféle töréshez vezet, és ez bűn. A vége pedig tragikus: halál.

K: Ez elég rémisztően hangzik.
M: Igen. De a Királyfi Édesapja és a Vigasztaló sem bírta ezt elviselni, ezért úgy döntött a Szent Mennyei Háromság, hogy kifizeti helyettük az árat. És a Királyfi vállalta ezt magára.
D: Mit?
G: Hogy kifizeti az árat.
K: Kifizeti? És hogy fizeti ki?
Hirtelen csend lesz, a három angyal zavartan néz egymásra, aztán a képre és a földre.
K: (gyanakodva) Hogy fizeti ki?
G: (suttogva) Ahogy a bűnöket ki lehet fizetni. Áldozattal…
D: Milyen áldozattal?
E: (szintén suttogva, megrendülten) A… bárány áldozatával. Tudod…
K: Mivel?
G: Hát… vérrel.
E: (nagyon lassan, gyengéden, halkan) Szenvedéssel…
K: (mint akiben kezd összeállni a kép, rosszat sejtve) Akkor ehhez kell a koszorú! Meg a kehely…
M: Igen. A Királyfinak ki kell innia a szenvedés poharát…
G: (bátorítva, magát is vigasztalva) De egyikünk elmehet majd, hogy bátorítsa őt a legnehezebb órában.
E: Hogy ki lesz az, nem jelölte ki előre a Mennyei Édesapánk.
G: Mert ez olyan nehéz feladat, hogy ránk bízza, döntsük el, ki a legalkalmasabb.
E: Mármint azok közül, akik egyáltalán jelentkeznek rá. Ha van, aki vállalja.
K: Mit vállal?
M: Hogy lemegy ő is az Emberteremtmények közé, a Földbolygóra, hogy átölelje a Királyfit. Hogy ne legyen egyedül élete legnehezebb órájában.
G: Valaki, aki nagyon bátor, és meri vállalni a nagy utazást.
M: Aki megértette, hogy mindennek miért kell így történnie.
K: (elgondolkodva, szomorúan) Értem. Nem lesz könnyű a váltság kifizetése.
G: Nem.
K: De azt még mindig nem tudom, hogy miért van a listámon egy kereszt is. Azt a bűnözők kivégzésénél használják, vagy nem? Nem?!

Az angyalok nem szólnak, mindannyian a földet nézik, aztán a kezükbe temetik az arcukat.

 

 

4. jelenet

A Gecsemáné-kertben

 

A díszlet a kert, a kivetítőn a Jézus elfogására készülő katonák.
Összeolvadnak az eddigi színek: Látszanak az alvó tanítványok, Jézus félrevonulva, a gyerekek is megérkeznek nagy zajjal, és az angyalok is láthatók kissé távolabb.

 

Z: (döbbenten) Hogyhogy most működik?
B: Talán mert a ládával együtt kellett megpróbálni.
S: Dehogy! Én múltkor még rá is álltam, de úgy sem sikerült. Szerintem most azért működik, mert az kell, (lelassul, elhalkul, és közben csodálkozva néz körül) hogy mi… ketten vagy hárman… együtt legy… (hangosan) most meg hol vagyunk?
Zika: (körülnézve, megismerve a helyszínt) Hű, nem gondoltam volna, hogy ez az ige ide hoz minket…
Bazsa: Én sem erre számítottam…
Salla: Nem tudom, hogy akarok-e itt lenni egyáltalán.
Z: Én tudom. Nem akarok…
B: De itt vagyunk, szóval ez elég bután hangzik, már ne haragudj.
Z: Nem haragszom, már ne haragudj.
S: Talán éppen itt mégsem kellene veszekednetek, nem gondoljátok?
Z: De gondoljuk, te kis nagyokos.
S: Most miért vagy ilyen borzasztó utálatos?
B: (leintve a civakodókat) Psszt! Ott valaki alszik, nehogy fölébresszétek!
S: Ki lehet az?
B: Nem is egy, hanem vagy négy…
Z: Te, szerintem az egyik Péter! Tudod, múltkor találkoztunk vele.
S: Nahát! Azért volt olyan ismerős!
B: Jaj, ne legyetek már ilyen gázak. Az Pál volt.
S: Ja, tényleg.
Z: Meg Silás.
S: Aha.
B: Nézzétek inkább, ott a fa mellett van még valaki!
S: Ő is alszik?
Z: Hát, ha lehet beszélve aludni, akkor…
B: Ne kezdd már megint, légy szíves.
Z: Mit ne kezdjek?
B: Azt, hogy állítólag a barátom vagy, és néha mégis olyan undokul tudsz szólni.
Z: És az is lehet, hogy nem én vagyok undok, hanem te vagy sértődős.
S: (sírós hangon) Hagyjátok már abba! Nem fogjátok fel, hogy ő is pont ezért van itt?
Z: Ki? És miért?
S: Ő. És például azért, mert ti ilyen… ilyen hülyén viselkedtek. Meg… azért is, mert én meg ezt mondom… (megfogja a fejét, elkeseredve) Jaj.
B: Ő? Kicsoda?
S: (szenvedélyesen odamutat, ahol Jézus imádkozik) Hát Ő!
B: (a szája elé kapva a kezét) Jézusom… Ez…
S: Pontosan.
Z: És… és akkor…
B: Akkor mi most pontosan abban a kertben vagyunk, abban a… csalamádé, vagy milyen nevűben.
Z: Gecsemáné.
B: Jó. Oké, nálad a pont. De… akkor most azért alszanak Péterék, mert…
Z: Mert…
S: Mert ez annyira borzasztó, hogy nem bírták nézni.
B: Merthogy… akkor… nemsokára…
Z: Igen…
S: Jaj, én úgy sajnálom. És… olyan egyedül van.
B: (suttogva) Egyedül imádkozik.
Z: Szegény.
S: (izgatottan) De nézzetek csak oda! Mintha… egy!
B: Mintha?
S: Én úgy látom, hogy nincs egyedül!
Z: Tényleg, mintha egy…

Az eddig egyedül imádkozó Jézushoz most odamegy egy angyal, akiről nem látjuk először, hogy kicsoda. Aztán hátrahajtja az arcából a fehér kendőt, és a nézők számára látható lesz, hogy Kerandonef az.
Átöleli Jézus vállát, és együtt imádkoznak.

K: Eljöttem… hogy bátorítsalak téged ebben a szörnyű órában, Királyfi.
Jézus fölnéz rá, az angyal mellé térdel, és átölelve tartja.

 

 

5. jelenet

A Pinceklubban

 

Salla teát főz, Zika elvileg segít neki kiosztani a bögréket, de nem bír nyugton maradni, Bazsa távolabb, fel-alá járkál.

S: (fejcsóválva, miközben szorgoskodik) Még mindig nem tudom elhinni, hogy ott voltunk…
Z: (kitesz néhány bögrét, aztán egy a kezében marad, és nyugtalanul mondja) De hát kigúnyolták!!! A fejébe tették azt az izét, azt a…
S: Töviskoronát…
Z: Ő meg hagyta! Egy olyan tiszta, jó, bölcs tanító, mint ő, hagyta, hogy azok az izzadságszagú, részeg katonák bántsák meg kiröhögjék, szóval… hogy hülyét csináljanak belőle. De hát miért? Miért nem mondta meg nekik, hogy hé, én vagyok a menny királya, vagy ilyesmi?!
S: Szerintem mondta…
Z: (rá sem hederítve) Vagy azt, hogyha akarnám, egy csettintésemre szétrepülnétek, mint a statiszták egy robbantásos akciófilmben, vagy… mittudomén.
S: (halkan, elgondolkodva) Mondta, de nem hallották…
Z: Nem mondta. Ott álltam a katonák mellett, hallottam volna, ha mondja. Ne is haragudj, de nem mondta. Csak állt, és nézett rájuk szomorúan.
S: Mondta, csak nem figyeltek oda.
Z: De ha mondom, hogy nem mondta!
S: (lassan, tagoltan) Három évig próbálta megmagyarázni mindenkinek, hogy kicsoda. Vagy nem?
Z: Hát… de. De akkor sem értem, miért tűrte, hogy igazságtalan dolgokat mondjanak róla, pláne, hogy bántsák és kicsúfolják.
B: (megtorpanva a járkálásban, elgondolkodva) Nahát! Őt is kicsúfolták…
S: És bántották, és… jaj, milyen jó, hogy egyszer csak valami hazarepített minket, mielőtt… tudjátok… (félve teszi hozzá) Én láttam a keresztet, ott volt kikészítve a katonák őrhelye mellett…
Z: Hát… Azt… én sem bírtam volna végignézni…
B: (még mindig távolabb a többiektől, maga elé mormolja) Akkor ő pontosan tudja azt is, hogy mit érzek most? Ő pontosan tud minden ilyesmit?
S: (fölfigyel) Jézusról kérdezed? Naná, hogy tudja! Ő mindent átélt, amit mi, emberek. Na persze, kivéve, hogy nem követett el soha bűnt.
B: Akkor lehet, hogy segíteni is tud?
Z: Segíteni? Miben?
B: Hogy mit kell csinálni a hülyékkel. Akik bántanak.
Z: (harciaskodva) A hülyékkel? Akik kipécézték és piszkálják a legjobb barátomat? A hülyéket meg kell várni suli után, és jól megverni őket…
S: Attól majd biztos egy csapásra normálisak lesznek…
B: Jó, ezt nyilván nem lehet. De akkor mégis, mit csináljak? Talán én is szó nélkül tűrjem, hogy…
S: Nem tudom. Egyébként Jézus mindig azt tette, amit a Mennyei Apukája mondott neki.
Volt, amikor tűrt és hallgatott, de előfordult, hogy visszaszólt azoknak, akik okoskodtak, és ne félj, olyan is volt, hogy rájuk kiabált. Persze ő nem verekedett.
Z: Jó, a verést én sem gondoltam komolyan. De szerintem azért az a minimum, hogy elmondd valakinek, hogy kik és mit csinálnak veled a neten. Aztán majd a felnőttek kitalálják, hogy mit csináljanak velük.
S: (bátorítóan hátba veregeti Balázst) Jézus meg majd kitalálja, hogy vigasztaljon meg téged…

 

 

6. jelenet

A Mennyben

A menny díszlete, kivetítőn az üres keresztek

G: Világosodik!
E: Igen, ma nem akármilyen hajnalra virradnak az Emberteremtmények, és ez még itt nálunk is érezhető!
G: Alig várom, hogy visszatérjen a Királyfi, és újra teljes fényesség ragyogjon nálunk!
E: Tudod, hogy egy ideig még nem tér vissza. De ma már készülődhetünk az Örömünnepre, közeledik a Nagy Győzelem Hajnala!
G: Annyira boldog vagyok!
E: Hát még az Emberteremtmények mennyire boldogok lesznek! Mi nem ismerjük, milyen a halál, de ők igen, és ma ezt, a legnagyobb ellenségüket is legyőzi a Királyfi!
G: Szerintem eleinte fel sem fogják majd, ami történik, de remélem, azért szép lassan megértik.
K: És talán egyszer azt is, hogy mekkora árat fizetett ezért a Királyfi.
E: Kerandonef! Nem is vettelek észre eddig!
K: Nemrég érkeztem vissza.
G: Érkeztél? Hát hol voltál?
E: Dolgozott az előkészületeken, ugye?
G: Milyen előkészületeken?
E: Agathea, a művészi ábrázolások angyala őt bízta meg a Nagy Győzelem kellékeinek az előkészítésével.
G: Oh, persze. Ezen dolgoztál tehát.
K: Igen. És még…
G: Akkor remélem, többé nem gondolod, hogy Agathea tévedett, amikor nemcsak a pálmaágakat és a koronát írta fel a listádra.
K: (visszanézve az üres keresztek felé, amik a kivetítőn láthatóak) Nem, már nem gondolom. Már értem a Királyfi áldozatát. Már tudom, mekkora dolgot tett értük…
D: (odaülve melléjük, belekotyogva) Azért olyan jó, hogy legalább egyvalaki elmehetett hozzá vigasztalni, ugye?
M: Vajon ki volt az, akit Gábriel a jelentkezők közül végül is kiválasztott?
E: (elgondolkodva, ünnepélyesen) Egy önkéntes, aki pontosan megértette, hogyan történhet meg a Nagy Győzelem.
G: (hasonlóan komolyan) Egy önkéntes, aki nem félt a Legnehezebb Küldetéstől.
M: (ábrándosan) Egy okos és bátor angyal…
Kerandonef nem szól, a többiek gyanakodva kezdik méregetni, egymásnak mutogatva, hogy ő lehetett-e.
K: (föláll, a keresztekre néz, aztán a nézők felé fordulva mondja): Egy angyal, aki az idők végezetéig hálás lesz, hogy ott lehetett Jézus mellett a legnehezebb órán…

***

Közben megváltozik a háttér, az üres sír látható, és megszólal a Dobner Illés dala, leginkább a második versszaka:
„A harmadik napon, a legszebb hajnalon…”