Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön

Róm 8,26–27

Ez a segít eredetileg valami olyasmit jelent: valakivel együtt, annak segítségére lenni.

Ismét egy nemzeti ünnep, mely szomorú napokra emlékeztet. De bátor kiállásra is. Egy nap, mely veszteségeket jelent – de változásokat is. Egy nap, amelyet nem lehetett ünnepelni – s most keressük a szavakat az ünnepléshez. Amelyen diákok ezrei újat reméltek, s amelyen csak újabb árulás áldozatai lettünk. Elgyengült a népünk, már nem akar dönteni, sem döntögetni. A mai fiatalok pedig „bedőlnek” mindannak a maszlagnak, ami a nyugati kultúrának csak a szemetje, mert nem kell senkinek. Értékek vesztek el, s nehéz értékeket teremteni, vagy visszaadni.

Nem tudunk már kérni sem, aszténiások lettünk. Megfogyatkozott a nép, a reménység, a lehetőség, a hit, a szeretet. Van segítség?

„A Lélek segít a mi erőtlenségünkön.” Akarja, hogy hordozzuk a terhet – de minket Ő hordoz! Akarja, hogy imádkozzunk – de közben kimondhatatlan fohászkodásokkal ott a Lélek, s „kiteljesíti” nyögéseinket.

Hit által, a magunk szavaival vagy szótlanságával könyöröghetünk, együtt is és külön is, mert nagy veszélyben van a népünk, talán sokkal nagyobban, mint eddig bármikor.

A kimondhatatlan fohászkodás az eredeti görögben annyit jelent: jajongás, csatakiáltás – együtt a kettő. Sóhajtás és harcra indulás tehát a feladatunk a Lélek segítségével népünk megújulásáért!

A nagyság, mint maga az élet is, reménytelen, s a reménytelenségben, falhoz állított népek harcában van valami kétszerkettő fölötti remény. A magyarságnak ki kell egyenesednie, és sorsa helyére kell állnia.

Németh László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024