Örömhír a pusztaságban

A Parakletos Könyvesház karácsonyi műsorokat tartalmazó kiadványa már csak korlátozott példányszámban kapható, és egyelőre nem tervezzük az újranyomását. A csatolt pdf-fájlból Miklya Zsolt címadó színjátéka teljes terjedelmében letölthető. Sőt! A kékkel jelzett szereplők és szövegek betoldásával több gyermeket is bevonhatunk a játékba, mint eredetileg.

 

 

Miklya Zsolt

ÖRÖMHÍR A PUSZTASÁGBAN

Szereplők:

Szent család:

József

Mária

Pásztorok:

János gazda

Miska bojtár

Samu pásztor

Matykó bojtár

Berci pásztor

Juhok:

Szelíd – anyajuh

Borzas – apakos

Szende – báránylány

Bozontos – bárányfiú

Ferke – bárányfiú

Barna – báránylány

további bárányok:

Gyapjas,

Fürge,

Tarka,

Torkos,

Foltos,

Nyugtalanka

Farkasok:

Ordas

Beste

Girhes

Égiek:

Csillag Gyurka

Csillag Gyöngyvér

Angyal

Égi kar

 

 

Templomtér, jelzett díszlet. Néhány festett bokor, fű, sziklakövek. A szószék előtt,  fönt, elhúzható, viaszbatikkal telepöttyezett sötétkék függöny: a csillagos ég.

A szereplők bejárják az egész teret. Jelmezük néhány jellegzetes ruhadarab: fejkendő, vállkendő, bő ing vagy lepel, öv, a bárányok fehér, a farkasok fekete vagy szürke ruhában, fejükön sapka vagy fejpánt, rátűzött filcfülekkel.

Néhány kellék: bot, viharlámpa, takaróba pólyált játékbaba.

 

(János, a pásztor-gazda vezetésével érkezik a nyáj a legelőre, hangos bégetéssel. Velük jön Miska, a bojtárfiú is)

 

János gazda:

Legeljetek csak juhaim,

báránykáim és kosaim,

legeljetek!

Ámde szólító szavamra,

parittyakövemre s botomra

figyeljetek,

ügyeljetek!

 

Szende:

(legelészés közben)

Meee jó ez a friss füvecske!

 

Bozontos:

(kötekedve)

Ne mekegj már, nem vagy kecske!

Inkább rágjad azt a torzsát,

de hagyj nekem is egy morzsát!

 

Szende:

Neeem hagyok én, miért hagynék?

Rágjad arrébb, ott is van még!

Mindig arra fáj a fogad,

amin én rágcsálok sokat!

 

Bozontos:

Hogyha nem, hát arrébb löklek!

Ne nézz engem sütőtöknek,

amit bátran kikerülhetsz!

Előlem nem menekülhetsz

kis húgocskám!

 

Szende:

Meee-he, meee-he, meeegmondalak!

 

Bozontos:

Micsoda egy nyafka alak!

 

Szende:

Meeeg is mondlak anyukámnak!

 

Bozontos:

Én meg bégetek apának!

 

Szende:

Meee-he! Meee-he!

 

Bozontos:

Beee-he! Beee-he!

 

(A két báránytestvér hangos veszekedésére odajönnek a birkaszülők, ők is ingerülten)

 

Szelíd:

Mi van Bozontos és Szende?

Hát már megint veszekedtek,

torzsafüvön nem egyeztek?

Amikor még annyi fűszál

áll a réten,

ahány csillag jár az égen?

 

Borzas:

Ugye megmondtam már régen,

hogy ez a két ikertestvér

nem fér össze?

Nagyon nem tetszik ez nékem!

Szende kényes, mint az anyja.

 

Szelíd:

Bozontos meg, mint az apja,

öklelőzik, morgolódik,

mindig csak úgy forgolódik,

hogy a húgát meglökdösse,

aztán jól oldalba döfje.

 

Borzas:

Ej, hát nem látsz a szemedtől?

Vagy talán a szerelemtől

lettél kába,

hogy e két bárány-gyereknek

nem jársz mindig a nyomába?

Majd én megmutatom néked!

Megverem, hiába véded!

Meee-he! Meee-he!

 

János gazda:

(Közbelépve botjával választja szét a torzsalkodó juhokat)

Ejnye Borzas, nem vagy medve,

hogy itt nekikeseredve

morgolódjál,

haragosan forgolódjál!

Hagyjad békén azt a bárányt,

és ne okozz birka-járványt

haragoddal!

No de gyertek, inni térünk,

forrásvízhez mendegélünk.

 

(Pásztora vezetésével vonul a nyáj, miközben a juhok énekelnek. A dal végére megérkeznek a forráshoz)

 

Juhok: (Harangszó:21:1-2 és továbbköltése)

Bércet, rónaságot, az egész világot:

Te adod nekünk, édes Istenünk.

 

Lombos liget fáját, mező tarkaságát:

Te adod nekünk, édes Istenünk.

 

Patak csobogását, forrás tisztaságát:

Te adod nekünk, édes Istenünk.

 

Torkos:

Végre friss víz, jaj, a hasam!

Jaj, beeetegre ettem magam.

 

Foltos:

Igyál csak, te mohos Torkos,

forrásvíz a legjobb orvos.

 

Gyapjas: (lökdösődve)  

Igyál csak, de nekem is hagyj!

Nézz körül, nem egyedül vagy

itt a parton.

 

Tarka:

Pardon, én is ideférnék?

Kilöktek a sorból, és még

Szomjas vagyok.

 

Foltos:

Gyere ide, elférsz itten,

már úgyis eleget ittam.

 

(Miközben a nyáj iszik, lopakodva, leselkedve megjelenik a három farkas.)

 

Beste:

Látod, isznak. Nyálam csordul.

Gyomrom is belecsikordul.

 

Ordas:

Ne csikorgass, még meghallják,

s megriadnak, mint a marhák

múltkorába’.

Akkor aztán

nem érünk a nyáj nyomába.

 

Beste:

Jól van, jól van, ne acsíts mán!

Bendőm mordul, mi’csinájjak?

Nem foghatom be a számat,

úgyis mondja.

Egyre támad.

 

Ordas:

Támadjon a nyű a szádra,

hogyha nem fogod be végre,

nem lesz így bárány ebédre,

de még vacsorára se,

hogy vinne el a …

 

Girhes:

He-he!

Nézzétek csak, jő az egyik.

 

Beste:

Jön bizony, csak kérdés, meddig?

 

Ferke:

(A nyájtól elkószálva közeledik a farkasok rejtekhelye felé, miközben énekel)

Tarka rét, kék az ég,

illatozik a vidék.

Virágok közt zöld a fű,

jóízű, nem keserű.

 

Beste:

Jóízű vagy kis bárányom,

jer közelebb, gyöngyvirágom.

Csak a bendőm ne morogna,

ennyire ne csikorogna.

 

Ferke:

Tarka rét, kék az ég…

 

Beste:

Gyere, gyere, jer ölembe…

 

János gazda:

(Még idejében észreveszi a kóbor bárányt, s hangosan kiált)

Merre kóricálsz, te Ferke?

Gyere csak vissza a nyájhoz,

ne csatangolj fűhöz-fához,

mert még bajod eshetik!

Ki tudja hol leskedik

medve vagy egy farkas éppen,

várva, hogy majd széjjeltépjen?

 

Beste:

Ó az anyja… maj’ kimondtam!

 

Ordas:

Gyertek húzódjunk el gyorsan,

mert még tényleg észrevesznek!

S akkor lőttek Beste sógor

a vacsoraételednek.

 

(A farkasok visszahúzódnak, de nem tűnnek el, távolabbról figyelik az eseményeket)

 

János gazda:

Borzas, Szelíd, Barna, Ferke,

gyertek Bozontos és Szende,

s te is Gyapjas, Fürge, Tarka,

Torkos, Foltos, Nyugtalanka,

indulunk már!

Nézzetek csak föl a napra!

Hazaérünk alkonyatra.

 

(Pásztora vezetésével hazatér a nyáj,  miközben a juhok énekelnek. A dal végére megérkeznek az akolhoz)

 

Juhok: (Harangszó 21 továbbköltése)

Zöld füvet a réten, csillagot az égen:

Te adod nekünk, édes Istenünk.

 

Őrző pásztorunkat, vigyázó urunkat:

Te adod nekünk, édes Istenünk.

 

Akol melegségét, bárány békességét:

Te adod nekünk, édes Istenünk.

 

János gazda:

(Botja alatt engedi be a juhokat az akolba, miközben számol)

Egy, kettő, három, négy,

Fürge, mondd csak, hová mégy?

 

Fürge:

Én csak azt gondoltam, én csak?

mééég egy kicsit játszanék? csak

azt gondoltam?

 

János gazda:

Ó, majd holnap.

Holnap játszhatsz eleget. Na,

hol is tartottam? ?négy, öt, hat,

ni csak, Nyugtalanka, jól vagy?

 

Nyugtalanka:

Meeegfordultam. Eeelszédültem.

Eeelfordultam. Meeegszédültem.

 

János gazda:

Nincs semmi baj, megpihenhetsz

az akolban, és foroghatsz,

forgolódhatsz, amennyit akarsz.

Na, hol is? hét, nyolc, kilenc, tíz,

Torkos, jól esett a víz?

 

Torkos:

Csak kevés volt, arrébb löktek.

De én vissza? ööö? eee?

Visszamehetek egy kicsit?

 

János gazda:

Ugyan, Torkos! Nyeljél egyet,

s szedd a lábad! Gyorsan szedjed,

míg hátra nem kötöm a sarkad.

Na, tizenegy, tizenkettő?

Hát te, Barna, merre, hol vagy?

Mi van veled?

 

Barna:

(kissé lemaradva, siránkozva)

Beeeteg vagyok, fáj a lábam!

Hosszú úton gyorsan jártam,

egy gödörbe beleléptem,

eeelestem, s még most is vérzem.

 

János gazda:

(gondoskodva)

Jól van Barna, ne siránkozz,

hadd nyúljak ahhoz a lábhoz!

Emeld csak fel, emeld szépen,

s hagyd a pásztorod kezében!

Egy kis borra van szükségem.

Miska, Miska, kis bojtárom,

hol van az a borostömlő,

hol találom?

 

Miska bojtár:

Hozom, hozom, János gazda!

Csak tudja, a Berci pásztor

felöntött már a garatra.

 

János gazda:

Mondtam neked, hogy jól rejtsd el,

bor van benne és nem tejfel,

hogy csak azon nyalakodjunk,

és aztán meg marakodjunk,

mint a barmok!

 

Berci pásztor:

(Dülöngélve jön be, morogva adja oda a tömlőt, majd távolabb lefekszik)

Jól van, jól van, mit akartok?

Itt a tömlő! Nincs sok abba’.

Benn kotyog már a hasamba.

 

János gazda:

Bolond Berci!

No de nézzed

ezt a sebet, hogy kivérzett!

Megtisztogatjuk egészen,

aztán bekötözzük szépen

ezzel a kis hasítékkal.

 

Miska bojtár:

(János gazdának segít, majd bevezeti Barna bárányt az akolba)

S lefektetünk anyádékkal.

 

(A világítás kialszik, csak a magasban a szószék előtti lepelt – a csillagos ég egy darabját – világítja meg a fény.

Két csillaggyerek érkezik zseblámpával.

 

Csillag Gyurka:

Nézd csak Gyöngyvér, elaludtak.

Alszik a bárány, ébred a csillag.

 

Csillag Gyöngyvér:

Sugarainkkal álmot írunk.

Nem tudom, Gyurka, meddig bírunk

még itt ragyogni.

 

Csillag Gyurka:

Ne aggódj! Ragyogj! Az a dolgod.

Határidődet bízd az Úrra!

 

Csillag Gyöngyvér:

Ragyogok, jól van. Csillagtintával

van az Életkönyv jól megírva.

 

(A két csillagtestvér a megvilágított lepel mögé lép. Mögüle felhangzik az ének:)

 

Égi szóló: (Az „Orgona ága” dallamára:

Ének-zene 1. – 54. old.)  

Éjszaka árnya

terül a világra.

Csend borul a bárány-népre,

csillag-paplan a vidékre.

Éj serege.

 

János gazda és Miska bojtár:

(Az égi ének alatt lámpást gyújtanak, mintha a pásztortűz lenne, majd ők is énekelni kezdenek)

(Jertek 13 – a „Kis kece lányom” dallamára)

Éjszaka árnya száll a világra,

Puszta a házunk, félve vigyázunk,

Virrasztunk az éjszakában, alszik nyájunk,

Csillagnéző nagy magányban várunk, várunk.

 

János gazda:

(Letelepszenek a tűz köré, ott beszélgetnek)

Gyere Miska, letelepszünk,

pásztortűznél megmelegszünk.

Nyugtalan az állat mostan,

hol egyik, hol másik moccan,

mozgolódik.

 

Miska bojtár:

Igen gazdám, én is érzem,

lesz valami e vidéken,

készülődik.

 

János gazda:

Talán farkas, talán medve,

ilyenkor vadat keresve

kóborolnak.

 

Miska bojtár:

És ha vadat nem találnak,

báránylakomára vágynak,

bárányhúsra.

 

Samu pásztor:

(Bojtárjával kívülről érkezik)

No de nem esznek a jóból!

Szép jó estét János sógor!

Megérkeztünk.

És te Miska fiam merre,

hogy így meg vagy keseredve?

Tán a bortól?

 

Miska bojtár:

Samu bátyám mire gondol?

Nem hallja, hogy amott horkol

már a butykos?

(Berci pásztorra mutat, aki még mindig alszik)

 

Samu pásztor:

Jól van fiam, vág a nyelved!

Hanem legyen most figyelmed

minden neszre!

Mert amikor megérkeztünk,

farkas nyomára tévedtünk.

Ugye Matykó?

 

Matykó bojtár:

Bizony, gazdám, én csak lestem,

majdnem a botomra estem

ijedtemben.

 

Samu pásztor:

Nem kell azért megijedni,

csak vigyázni, csak figyelni

türelemmel.

 

(Ők is letelepednek a tűz mellé, miközben a farkasok közelebb húzódnak)

 

Ordas:

Hallod hogy beszél az ember?

Észrevették a nyomunkat.

 

Beste:

Nem baj, a szél a szagunkat

messze fújja.

 

Girhes:

(nyugtalanul)

Mégis nyugtalan a bárány.

Valami lesz, Beste bátyám,

én is félek.

 

Ordas:

(letorkolva)

Girhes komám ne légy gyáva!

Furcsa lettél mostanába’,

mintha kicseréltek volna,

vágyakoznál juhakolba.

Pedig birkák közé nem kell

farkaspásztor, csakis ember.

 

Girhes:

Jól van, jól van, pedig érzem,

valami lesz e vidéken,

valami már készül régen.

 

Beste:

(gúnyolódva)

Régen! Régen!

Itt a most van.

És ha nem vagy észnél, Girhes,

bendőd üres marad mostan.

Tartsd a szádat!

 

Ordas:

Fürkésszed inkább a nyájat,

s várj a kellő pillanatra!

Nézz csak arra!

Vagy amarra!

 

(A farkasok elhallgatnak, és megszólalnak az akolban fekvő juhok)

 

Szende:

(remegve)

Szelíd mama, én úgy fééélek,

ha a csillagokra nééézek!

 

Nyugtalanka:

Ééén is félek. Éééén is félek.

 

Szelíd:

(nyugtatgatva)

Ne remegjél, kisbárányom!

S te se, Nyugtalanka. Hogyha

messzire kerül az álom,

számold meg a csillagokat,

s köztük találod magadat.

 

Szende:

Próbálgattam, próbálgattam,

tíznél mindig megakadtam.

 

Nyugtalanka:

Ééén is csak tízig jutottam.

 

Bozontos:

(félálomban is kötekedve)

Tizenegy és tizenkettő,

birkafejben birkaseprő!

 

Szelíd:

Hát még most is csúfolódol?

Most már elég lesz a jóból.

Veszteteket érzitek?

 

Szende:

Szelíd mama, én úgy félek,

ha a csillagokra nézek!

 

Szelíd:

Ne nézz hát a csillagokra,

inkább figyelj a dalomra!

(Bárányát simogatva énekel)

 

(Jöjjetek – 6. old. – átköltés)

Ég, ég, ég, csillaggyapjas ég,

ki vigyázza a világot, kinek keze véd.

 

Föld, föld, föld, bárány-járta föld.

Sötétségbe burkolózva alszik már a zöld.

 

Szállj, szállj, szállj, álom messze szállj!

Csillagmező pásztorára mindig rátalálj!

 

(A szószék lépcsőjén egy angyal lépdel lefelé. Fénypászma követi. A pásztorok előtt megáll, akik megsemmisülve roskadnak térdre. Még Berci pásztor is. A bárányok is felébrednek, és összébbhúzódnak.

A farkasok ijedten bújnak el)

 

Miska bojtár:

Nézze János gazda! Ottan…

Ugye mondtam?

Ugye mondtam…

 

Samu pásztor:

Uram Isten, könyörüljél,

ítéletet most ne üljél!

 

János gazda:

Semmik vagyunk mi előtted.

Semmiségek.

 

Angyal:

(sugárzó arccal és hanggal)

Ne féljetek pásztor-népek!

Örömöt hirdetek néktek.

Nagy örömöt, melyen íme

vigadni fog a nép szíve:

Tudatom hát tiveletek,

Megtartótok megszületett

Dávid király városába’.

Ő a Krisztus.

Az Úr Isten Messiása.

 

Ez lesz a jel néktek róla:

találtok egy kisgyermeket,

aki bepólyálva fekszik

a jászolban.

Várva hódolatotokra.

 

(Megnyílik az ég: a szószéket takaró csillagos lepelt az égiek félrehúzzák. Mögötte fény gyúl. Megszólal a zene, majd az égi kar)

 

Égi kórus: (Ev.ék. 549 dallamára)

Dicsőség a magasságban Istennek,

és a földön békesség az embernek,

jóakarat minden emberfiának,

kit az Isten elpecsételt magának.

 

(Kihúny a fény, összezárul az ég. Csak a lámpás világít. A pásztorok feltápászkodnak és tanakodnak)

 

Samu pásztor:

Hallod János? Az Úr Krisztus.

Isten üdvös Messiása.

 

János gazda:

Akit olyan régen várunk!

Ki a nép szabadulása.

 

Berci pásztor:

Mi történt itt pásztortársak?

Álmodom vagy képzelődöm?

Akármerre nézelődöm,

eltűnt a fény. Pedig láttam.

És a butykos nincs is nálam.

 

Miska bojtár:

Hát nem a bor, Berci pásztor?

 

Berci pásztor:

Nem, úgy elillant a mámor,

mintha sosem ittam volna.

 

János gazda:

Angyal járt itt, Isten-szolga.

Attól ébredtél fel menten.

Látod, bízhatsz az Istenben.

 

Berci pásztor:

Látom.

Láttam.

S mostmár értem.

Eddig sötétségben éltem.

 

Samu pásztor:

Akkor hát ne késlekedjünk!

Betlehembe úgy siessünk,

ahogy csak a lábunk bírja.

 

Miska bojtár:

Elkellene egy-két birka

ajándéknak.

Nem gondolja János gazda?

 

János gazda:

Igazad van. Jól van, Miska.

Hozzad azt a két izgágát,

akik Szelídtől születtek!

Két szép ikerbáránykáját.

 

(Miska bojtár a bárányokért megy,  miközben a pásztorok útra készülődnek. A juhok is tanakodnak.)

 

Szende:

Szelíd anya! Te is láttad?

Bozontos, ne tátsd a szádat!

Ugye te is észrevetted?

 

Bozontos:

Mondom is, ne félj, helyetted!

Megjelent egy fényes pásztor,

haja fényből, napsugárból.

 

Szelíd:

Tán csak nem a csillagmező

pásztorával találkoztunk?

Előtte meg marakodtunk

szégyenszemre.

 

Borzas:

Lehet Szelíd, istenemre,

lehetséges.

Talán ő a csillagpásztor?

Vagy az égi csillagnyájból

jött el valaki a földre?

 

Szelíd:

Titok marad tán örökre…

 

Miska bojtár:

(az akol ajtajából)

Hol vagy Bozontos és Szende?

Gyertek ide a kezemre

báránykáim!

Örüljetek ti is vélünk,

Isten gyermekéhez térünk

csodálattal.

 

(A bárányok követik Miska bojtárt, aki csatlakozik a pásztorokhoz. Énekelve elindulnak)

 

Pásztorok: (Ev. ék:549:2 átköltése)

Az Úr Krisztus megszületett, örvendjünk!

Elküldötte ő szent Fiát Istenünk…

 

(A pásztorének elhalkul, miközben a pásztorok kimennek a színről. A farkasok közben előbújtak rejtekhelyükről.)

 

Beste:

Örüljön a harag néktek!

Menjünk innen, mert én félek!

Te is, Ordas?

 

Ordas:

Én is Beste!

Láttad, tűzből volt a teste.

 

Beste:

Menjünk, amíg jól van dolgunk,

tüzes földön nem kódorgunk!

(Iszkolva elfutnak, az akoltól minél messzebb. Csak Girhes farkas marad)

 

Girhes:

Menjetek csak, két rossz lélek!

Ugye mostmár ti is féltek,

ijedeztek?

Pedig én jeleztem nektek!

No de sebaj!

Remeghettek farkas-térdek,

pásztorok nyomába térek.

(Félve bár, de elindul a pásztorok után)

 

Pásztorok: (Ev. ék:549:2 átköltése)

(Újra megjelennek, vidám énekszóval)

Az Úr Krisztus megszületett, örvendjünk!

Elküldötte ő szent Fiát Istenünk.

Dicséretet mondunk égi Atyjának,

ajándékot viszünk kisded Fiának.

 

(A dal végeztével megállnak, tanakodnak)

 

Samu pásztor:

Talán ott a város szélén,

kinn a barlangistállóknál.

 

János gazda:

Igaza van Samu bátyám,

ott, a csordaitatónál.

 

Matykó bojtár:

A Király-rét szegletében.

 

Miska bojtár:

A Forrás-kút közelében.

 

(A barlangistállóban szintén lámpás gyullad. Mária ül, majd megigazgatja a jászolban fekvő gyermek takaróját. József mellettük áll, és a belépő pásztorok felé fordul)

 

János gazda:

(tisztelettel)

Békességet!

Van-e itten

egy pólyában fekvő gyermek?

Messiása az Istennek.

 

József:

(csodálkozva)

Béke veletek is, pásztor!

Ugyan milyen hallomásból

tudtátok meg ilyen gyorsan?

Nézzétek, itt van a jászolban!

 

(Sorra a jászolhoz lépnek, meghajolnak,  és hódolattal szólnak)

 

János gazda:

Ő a Krisztus!

 

Samu pásztor:

Él az Isten!

 

Miska bojtár:

Ki megtartson!

 

Matykó bojtár:

Ki segítsen!

 

Berci pásztor:

Üdvösségre menekítsen!

 

Mária:

(Csendesen szól, mint aki ismeri a titkot. Kérdéseiben rácsodálkozás rejlik Isten nagyságára)

Honnan tudtok ti ezekről?

A mennyei üzenetről.

Talán angyal mondta néktek?

 

János gazda:

Bizony angyal!

 

Berci pásztor:

Angyalnépek!

 

Pásztorok: (Jertek:13:2)  

(áhítattal énekelnek)

Mennyei fénnyel hang kel az éjben,

Angyali szó zeng: „Senki se féljen!

Megszületett az Úr Krisztus, dicsérjétek,

Örüljön az örülőkkel minden lélek!”

 

Berci pásztor:

Istenemre mondom, így volt.

 

János gazda:

Aztán teljes diadallal

megzendült az egész égbolt.

 

Pásztorok: (Jertek:13:3 átköltése)  

Megszületett a Pásztor-Királyunk,

Jézus a Krisztus, jó Messiásunk.

Dicsőség a magasságban az Istennek,

Békesség és jóakarat az embernek!

 

Samu pásztor:

Nem is vártunk kakasszóra,

rábíztuk a nyájunkat az

angyalokra.

 

Miska bojtár:

(Elővezeti a két bárányt)

Csak ezt a két bárányt hoztuk,

hogy most ajándékba adjuk

Pásztorunknak és Urunknak,

ma született Krisztusunknak.

 

(Miközben a bárányok közel lépnek, Mária megsimogatja őket)

 

Szende:

Báránytérdet hajtok néked,

már neeem félek.

Már neeem félek.

 

Bozontos:

Bárányszívet hozok néked,

ééén is békességet kérek.

 

Girhes:

(Előólálkodik valahonnan hátulról, a sötétből)

Farkasszívet kicseréled,

köszönetet morgok néked.

 

(Mária felveszi a Gyermeket, és elindul, miközben a többiek énekelve követik, és helyükre térnek. Lassan minden fény kigyúl)

 

Mindenki: (a Jertek 13 továbbköltése)

Mennyei pásztor, Isteni gyermek

bárányt és farkast jóra terelget.

Isten Fia megbékéltet végre minket,

hálás szívvel néki adjuk életünket.

 

Isten Fia megbékéltet végre minket,

hálás szívvel néki adjuk életünket.

 

Gyülekezet:

(A gyermekek énekére a gyülekezet is énekkel válaszol)

 

(Ref.ék:317:1-2)

Jer, dicsérjük e szent napon a mi Urunkat,

Bizony méltó dicséretünkre,

Nagy tisztességre,

Mert született ez nap nékünk idvességünkre.

 

Vígasságnak és örömnek ez a nagy napja,

Min örülnek mind az angyalok,

No azért mi is

Adjunk hálát e gyermeknek, mint mi Urunknak.