Ne végy senkit feleségül!

Jer 16,1–4

Ahogyan Hóseás prófétát életének egy pontján komoly elvárás elé állította Isten, így Jeremiásnak is ez adatott. Neki azt mondta, hogy ne vegyen magának feleséget.

Ez a cselekvés, jobban mondva nem cselekvés is jelképes. Nem érdemes megnősülni, mert a nép ítéletre megy. Nincs jövendő. Minden és mindenki el fog pusztulni, halálra nem érdemes szülni.

Jeremiásnál nem az a kérdés, hogy van-e társa vagy nincsen. Ám van olyan történelmi helyzet, amikor a személyes élet teljesen háttérbe szorul, s a közösség miatt kényszerhelyzetbe kerül az egyén. Ha van is társa, magára marad. Jézus Krisztusnak és Pál apostolnak sem volt felesége, de ők is olyan különleges időkben éltek, s oly kitüntetett feladatuk volt – éjjel-nappal szolgáltak –, hogy csak egyedül tudták végigcsinálni. Pál is vall erről: 1Kor 7.

Az egyedülmaradás tehát – ha Istentől van –, elhivatás egy speciális szolgálatra. De ebben az egyedüllétben az illető ember teljes életet él – boldogságra lel benne!

Voltak már olyanok, akik azt gondolták, szolgálatuk egyszemélyes, s mégis kaptak benne társat. Senki se magányosságra készüljön, hanem amire Isten elhívta.

„Mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki.” (1Kor 7,17)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024