Mindenben, mint Isten szolgái

2Kor 6,1–10

Egyértelmű figyelmeztetés: „úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét”! A „hiába” szó önmagában hordozza az ítéletünket. Olyan, mintha valaki maga alatt vágná a fát.

Bármi érhet minket is, mint minden embert. Nem vagyunk védettek semmiféle veszedelemmel szemben. Egyetlen lehetőségünk van: mindenben, mint Isten szolgái ajánlani magunkat. A felsoroltak sok hullámvölgyet és hullámhegyet takarnak. Ám ugyanúgy világosan üzenik azt is, hogy nem kell a körülményekkel együtt változnunk, nem élhetünk kaméleonként. Egyik társaságban így, a másikban úgy. Vasárnaponként keresztyénként, hétköznap, diáktársaink között világiként.

„Mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.” Isten szolgái nem birtokosok, hanem sáfárok. Nincsen semmijük, mert mindent kaptak, s mindezzel el kell számolniuk. Aki többet kapott, az többel is számol el. Minden csak időlegesen van ránk bízva. Ez lehet biztatásunk, hogy ne keseredjünk el a veszteségen, de lehet figyelmeztetés is, ha túlságosan ragaszkodunk valamihez.

Kibírnád-e ezt az új évet új ruha nélkül, ha ezzel öt éhező gyermek életét menthetnéd meg egy másik országban? Tehetsz-e valamit a környezetedben levő elesettekért, hajléktalanokért, árvákért? Ki van rád bízva?

Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni.

Antoine de Saint-Exupéry

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024