Minden rossznak gyökere a pénz szerelme

Lk 22,1–6

A tanítványok között is volt egy, aki a pénzt kezelte, Júdás. A többiek akkor ettek, ha volt mit, s maga Jézus is rászorult a gondoskodásra. Júdás azonban szerette is a pénzt. Azok, akik kimentik őt, s árulását úgy magyarázzák, azt akarta, hogy Jézus színt valljon a nagytanács előtt – nem olvasták még ezeket a pénzről szóló sorokat.

Júdás megkapta az árulásért a maga pénzét. Ezzel meglopta a templomot – hiszen a főpapok nem saját pénzükből fizettek –, s öngyilkossága után ezért kell e pénzt elkölteni, mert nem kerülhet vissza egy árulásért kifizetett összeg a szent pénzek közé (Mt 27,3–10). Amikor rádöbbent tettének súlyosságára, önmagán hajtotta végre az ítéletet – mert nem találta meg a „megbánás helyét”.

Nehéz szükségben lenni, nehéz szegénynek lenni. Nyilván sokszor volt ő is zavarban, hiszen a három év alatt a tizenhárom férfinek nem volt saját keresete, s enniük, élniük kellett. A körülöttük szolgáló asszonyok ellátták a főzést, de nem voltak mindig vendégségbe hivatalosak. Júdás szerette volna a pénz „biztonságát”. Nem lehetett az övé.

A csábítás nagy. Valóban úgy tűnik, hogy a pénz biztonságot ad. A vagyonnak azonban nagyobb ára van! Sokan veszítettek már ezen házasságot, családot, vagy a lelkük üdvét veszélyeztették miatta…

„Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.” (1Tim 6,9)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024