Megtanulta az engedelmességet

Zsid 5,1–10

A Zsidókhoz írt levél szerzője úgy ír Jézus Krisztusról, mint aki „megtanulta” az engedelmességet. S ez azért nagyon fontos, mert így van lehetőség arra, hogy akik még nem tudnak engedelmeskedni, azok megtanulják tőle.

Hogyan tanulta meg?

Első lecke: lemondott egyéni dicsőségéről. Ez rendkívül nehéz, mert mind sikeresek akarunk lenni, amiről lemondani a mai világban szinte azt jelenti, hogy mindenről lemondunk. Szinte szomjazzuk személyes elismerésünket, s mások dicséretét.

Második lecke: vállalta az erőtlenséget. Még a pillanatnyi erőtlenség is megijeszt minket. Aki egy kicsit is kiesik a versenyből, már eltapossák – vallja a tömeg. A második lecke semmivel sem könnyebb, mint az első. A mai emberideál a lelketlen erőszörnyeteg, a „taposó terminátor”, aki előtt semmi sem szent.

Harmadik lecke: vállalta a feladatot, amivel Isten bízta meg. Nem önmaga találgatott, nem a tehetsége szerint, nem csupán tudása alapján, hanem engedelmességből. Ahol hiány mutatkozott, abban. Éppen egy Megváltóra volt szükség… Látjuk már saját feladatunkat?

Negyedik lecke: vállalta a szenvedést a feladat tejesítése közben. Ahogy a történéseket ismerjük a Gecsemáné kertjében – azt a bizonyos háromszori imádságot –, ez sem lehetett olyan egyszerű. S akik végigjárták az engedelmesség útját, mind megtanulták ezt a négy leckét. Rajtunk a sor!

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024