Isten „megpihent

1Móz 2,1–3

Sok teológus törte már a fejét azon a kérdésen, vajon mit is jelent a teremtés történetében, hogy Isten megpihent? Talán szüksége volt Istennek a pihenésre? Szüksége volt a megnyugvásra? Vagy már ez is értünk van? Isten látta, hogy nekünk milyen égető szükségünk lesz a munka utáni megpihenésre, s ezt fejezte ki már a világ kezdetekor? Hiszen a szó maga (sabbat – szombat) pihenést jelent.

Tehát ez csak egy szép kép arra nézve, hogy mit is jelent a hatnapos munkás időszak után a megnyugvás, a pihenés? Az élet egyszerű és váltakozó ritmusát mutatta meg Isten nekünk? Vagy már itt, a teremtéskor megmutatta, hogy valami csak az övé? Hogy valamire igényt tart? Hogy az ember nem rendelkezhet felelőtlenül a saját élete felett, mert össze van kötve a Teremtővel?

Vagy egyszerűen csak azt jelenti, hogy a szombatot be kell tartani! És nem kell semmit hozzátenni. Mindenképpen „megéri” betartani, mert a választ – a nyugalom – önmagában hordja!

Egy rabbihoz beállított egy kereskedő azzal a panasszal, hogy nem megy az üzlet. A rabbi rájött, hogy hitsorsosa szombaton is nyitva tartja üzletét. A következő javaslattal állt elő: „Ha beleegyezel, hogy betársuljak az üzletbe 15%-al, de anélkül, hogy ténylegesen be is tegyem a pénzt, megígérem neked, hogy biztosítva lesz tisztességes megélhetésed.” A kereskedő belement, aláírták a szerződést. A rabbi így szólt: „Most, hogy az üzlet kb. egyhetede az én tulajdonommá vált, vagyis a hét napjaiból egy – én a szombatot választom ki magamnak. A szombati haszon ezentúl az enyém lesz, a hét többi napjának a haszna pedig a tiéd. S mivel a szombat az enyém, úgy határoztam, hogy szombaton – az én napomon – az üzlet zárva lesz.” A társ betartotta a feltételeket, szombaton zárva volt az üzlet, megélhetése mégis bőven biztosítva volt.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024