Emlékezz az egész útra…
5Móz 8,2
Az emlékezni szónak különös jelentése van. Örülünk neki, ha van mire emlékezni. Idős emberek mondják: már csak az emlékekből élek. Ezek reményt, biztatást adhatnak. De az emlékezésben mindig van egy előremutató szerep is. Hiszen a múlt tapasztalatait éljük a jelenben a jövőnek.
Jó emlékezni. A Biblia különös hangsúllyal beszél róla. Emlékezni az Úr tetteire. Mindarra, amit elvégzett népe életében, vagy személy szerint az én életemben. Azért vannak évfordulók és ünnepek, hogy megálljunk és visszagondoljunk az útra, melyen hordozott minket. Erről a visszatekintésről énekelünk a 264. dicséretben: „Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett.”
Az emlékezés tettekre vonatkozik. Izráel az Egyiptomból való szabadulásra emlékezik e parancsolat kapcsán (5Móz 5,15), mi keresztyének a bűn Egyiptomából való szabadulásra, Jézus Krisztus által. A „zákar” héber szóban benne van: gondolj rá és készülj eljövetelére! A rá való gondolás pedig segít abban, hogy készüljek az ünnepre, és ne váratlanul érjen. Minden ünnepen régebbi dolgokra emlékezünk, hogy azokból erőt merítsünk a holnapi feladatokra.
Jó, hogy minden héten emlékezhetünk az Úr tetteire!
Az embert az teszi emberré, hogy emlékezik, magával hozza a múltat a jelenbe. És még inkább az, hogy előre tekint, vár valamire, képzeletben megrajzolja a jövőt.
Nicholas Wolterstorff
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!