Egykor és most

Gal 4,8–11

Vannak életünkben szakaszok, amikor lezáródnak dolgok. Ez szükséges ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Példa erre a köldökzsinór. Életben tartó funkciója van, amíg édesanyánk méhében élünk, de megfulladnánk, ha nem vágnák el, mikor világra jövünk. Vannak lelki köldökzsinórok is, amelyek emberekhez, tárgyakhoz, szokásokhoz, tévhitekhez kötnek minket. Ezek lehet, hogy egy bizonyos helyen, bizonyos életszakaszban sokat jelentenek, ajándékot hordoznak, megmentenek valami mástól, de idejében el kell őket vágni, mert akadállyá lehetnek a növekedésben, a felnőtté válásban.

Ilyen volt a törvény ideje. Amíg a galaták nem ismerhették Istent Jézus Krisztusban, addig érthető, hogy ragaszkodtak a törvényhez, mint megtartó erejükhöz, kiváltságukhoz. De mikor személyesen megismerhették Őt, értelmetlenné vált visszamenni a törvény szokásaihoz, s azokat számon kérni egymáson.

Vannak közösségek, ahol ilyen „rövid pórázon”, lelki köldökzsinóron akarják tartani a híveket, mindig megmondva nekik, hogy mit szabad és mit nem, mindig helyettük döntve a kérdésekben. Ez a lelki kiskorúság ideje, de „lelki nyomorékká” lehet az, aki felnőttkorában is kiskorúként akar élni.

Egy leány szerette volna, ha kiscicája megmarad kicsinek, mert úgy olyan aranyos. Mondták neki, hogy pálinkás kenyérrel kell etetni a macskát, s akkor ugyan értelmi fogyatékos lesz, de pici marad.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024