Dávid házassága

1Sám 25,32–42

Még királysága előtt Dávidnak nagyon sok emberről kellett gondoskodnia, bujdosásában ugyanis több százan csatlakoztak hozzá, akiket etetni kellett. Vállaltak ugyan valamiféle munkát, de ez csak „feketén” működhetett, így az elszámolás annak jóindulatán múlott, aki a munkát elismerte.

Ilyen „munkaadó” volt Nábál is, akinek nyájait őrizték. Amikor eljött a birkanyírás ideje, az ünnepből részesülni kívántak Dávid emberei is. Nábál azonban lekicsinyelte őket, s nem adta meg részüket. Dávid már harcot hirdet, s ezzel az első indulattal akar igazságot tenni, amikor Nábál felesége, Abigail elébe jön, s bölcs szavaival, és az általa hozott élelemmel megszégyeníti a jövendőbeli királyt. Amikor Nábál istenítélet következtében meghal, Dávid magához veszi az asszonyt.

Házasságuk kölcsönös nagyrabecsülés eredménye. Két felnőtt ember, akik tudnak egymással szót érteni, sőt kitalálják, megértik egymás gondolatát, és józanul gondolkodnak. Az özvegység Izráelben teljes összeomlást jelentett, mert az asszonyok nem dolgozhattak, ezért Dávid valójában ettől menti meg az asszonyt – aki előzőleg őt mentette meg az önigazság bizonygatásától, s a felesleges vérontástól, hogy Isten ítéletére bízhassa a maga jogait, mint igazi király.

Isten „házasságszerzése” nem csupán szenvedélyeken alapul, hanem bölcsességen, mellyel kiválasztja számunkra a legalkalmasabb segítőtársat.

Az igazságot az méri, hogy mennyi élet támad belőle.

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024