Napi áhítat Archívum - Oldal 9 a 31-ből

A papucsférj

1Kir 21,1–7

A kettészakadt ország izráeli részében Aháb király előnyös házasságra lép az ellenséges északi szomszéd királyának leányával. Jezábel azonban igen öntudatos hölgy, s mindent megkövetel, amit megszokott. Így a Baál kultusz bálványai is bekerülnek minden házba, s hatalmas tömegben jönnek Baál papok is az országba, hogy biztosítsák a királynő méltóságát.

Illés próféta több ízben is figyelmezteti Ahábot döntésének következményeire, de a király nem tud mit kezdeni feleségével, sőt ahogy ebből a történetből látszik, még hasznot is húz az asszony gyűlöletéből népe iránt. Tipikus papucsférj. Az egész ügy méltatlan egy férfihez, egy királyhoz, de Isten népének királyához végképp. Ezért el kell veszniük mindkettőjüknek.

Nem véletlen, hogy Isten népének tisztaságát folyamatosan hangsúlyozták a próféták. Az elhajlások mindig a emberi kötelékek miatt történtek, ezért volt tilos idegenekkel házasodni. Ezt még a fogság utáni időkben is nagyon nehéz volt gyakorolni (Ezsd 10), de mindazokban az esetekben muszáj volt, ahol az idegen asszony eltérítette volna a következő nemzedékeket az Úrtól.

Az Újszövetségben ezt Pál a hívő és hitetlen házasságával kapcsolatosan írja le figyelmeztetően a korintusiaknak (2Kor 6,14–18). Vigyázzunk, hogy a szerelem érzése ne vigyen olyan kapcsolatba, mely elválaszthat minket Istentől, mert könnyen Aháb sorsára juthatunk.

Volt már olyan, aki „megtért” a másik elnyerése érdekében – ám sem szívében, sem szokásaiban nem változott, s azután értékeit nem becsülve magára hagyta társát egy elrontott házassággal s két gyermekkel. Megtérni Istenhez kell, s még a szerelemre biztatás előtt!

2024-08-11

Dávid házassága

Napi áhítat

1Sám 25,32–42

Még királysága előtt Dávidnak nagyon sok emberről kellett gondoskodnia, bujdosásában ugyanis több százan csatlakoztak hozzá, akiket etetni kellett. Vállaltak ugyan valamiféle munkát, de ez csak „feketén” működhetett, így az elszámolás annak jóindulatán múlott, aki a munkát elismerte.

Ilyen „munkaadó” volt Nábál is, akinek nyájait őrizték. Amikor eljött a birkanyírás ideje, az ünnepből részesülni kívántak Dávid emberei is. Nábál azonban lekicsinyelte őket, s nem adta meg részüket. Dávid már harcot hirdet, s ezzel az első indulattal akar igazságot tenni, amikor Nábál felesége, Abigail elébe jön, s bölcs szavaival, és az általa hozott élelemmel megszégyeníti a jövendőbeli királyt. Amikor Nábál istenítélet következtében meghal, Dávid magához veszi az asszonyt.

Házasságuk kölcsönös nagyrabecsülés eredménye. Két felnőtt ember, akik tudnak egymással szót érteni, sőt kitalálják, megértik egymás gondolatát, és józanul gondolkodnak. Az özvegység Izráelben teljes összeomlást jelentett, mert az asszonyok nem dolgozhattak, ezért Dávid valójában ettől menti meg az asszonyt – aki előzőleg őt mentette meg az önigazság bizonygatásától, s a felesleges vérontástól, hogy Isten ítéletére bízhassa a maga jogait, mint igazi király.

Isten „házasságszerzése” nem csupán szenvedélyeken alapul, hanem bölcsességen, mellyel kiválasztja számunkra a legalkalmasabb segítőtársat.

Az igazságot az méri, hogy mennyi élet támad belőle.

Ravasz László

2024-08-10

Sámson házassága

Napi áhítat

Bír 14,1–4

Sámson arra hívatott el, hogy győzedelmeskedjen a filiszteusok felett, s bíraként vezesse népét. De a már születése előtt kiválasztott ifjú elrontja életlehetőségeit. Názírként nő fel, ami annyit jelent, hogy tartózkodnia kell minden tisztátalanságtól, nem ihat szeszesitalt, s nem érheti borotva a fejét.

Amikor felindítja Isten Lelke, hogy megkezdje népe szabadítását, meglát egy filiszteus nőt. Feleségül választja, ám lakodalmát otthagyja, így sosem lesz az övé. Ezután már csak parázna nőkhöz megy be, mígnem egyikük jó pénzért elárulja őt.

Isten végtelen türelmét mutatja, hogy az Úr minden helyzetből kimenti, s mindig új és új lehetőséget ad neki eredeti szolgálata betöltésére. Olyan erőt kap, amellyel ezreket győzhet le. Az erős férfi viszont gyengének bizonyul a nőkkel szemben, akiknek nem tud ellenállni. A parázna nők választása jól mutatja Sámson életében, hogy az ember lelkiismerete eltompul, ha többször ugyanabba a bűnbe esik.

A Biblia nem tökéletes emberek életét tárja elénk, akiket követnünk kell, hanem az ember szívének tükre, mely megmutatja gyengeségeinket is, s ezzel még egyértelműbbé teszi rászorultságunkat Isten kegyelmére. Azaz nem elítélnünk kell Sámsont, sem úgy élni, ahogyan ő élt – hanem meglátni, milyenekké lehetünk Isten világos vezetése nélkül, s hogy mennyire nem érdemei szerint bánik Isten az emberrel.

A szeretetnek hűséggé kell válnia, hogy ne csak követeljen, hanem tartozzék is.

Ravasz László

2024-08-09

Mózes házassága

Napi áhítat

2Móz 2,15–25

Mózes házassága Isten szabadító kegyelmének egyik eszköze. Hiszen hogyan is maradhatna ott a pusztában a felkészülés 40 évében egyedül, cél nélkül. Szüksége van egy befogadó családra, s egy bölcs tanácsadóra apósa személyében, aki mindig csak akkor szól, ha szükséges. Akkor viszont szava Mózes számára Isten tanácsadása.

Áldás lehet egy ilyen házasság, melyben az ember a „kapott családban” csodálatos embereket ismerhet meg! Itt is világosan láthatjuk, hogy a házasság sosem önmaga célja! Mindig egy nagyobb terv része, Isten gondviselésének egyik eszköze, hogy életünk célját, hivatását megtalálhassuk. Úgy kapjuk társunkat, hogy vele való közösségünkben örömmel tudjunk haladni a kitűzött cél felé.

Furcsa módon Cippóra nem a választott nép tagja – s Isten vezetésével mégis valódi jó feleséggé lehet, aki családjától is elszakad azért, hogy férjével együtt Izráel minden nyomorúságát hordozza. Ő maga metéli körül gyermekét, hogy Isten előtt „tisztává” tegye (2Móz 4,18–26). A körülmetélés volt a tisztasági szövetség, melyet Ábrahám kötött Istennel – s minden (férfi)utóda magán hordozza jelét. Ez különbözteti meg a többiektől, és Isten szövetségére emlékezteti őket egész életükben.

Cippóra megértette, Isten hova állította őt, s tudott Mózes szolgatársa is lenni, egy hatalmas nép vezetésében.

Az igazi férfi számára a házasság: misszió, az asszony számára: kultusz.

Ravasz László

2024-08-08

Szerelem első látásra

Napi áhítat

1Móz 29,9–20

A testvére elől menekülő Jákób helyet keres, de már övé az áldás öröksége. Visszafelé vezető útja is készen áll, mert reménysége odaköti – hiszen annyira akarta azt az áldást, hogy csalni is hajlandó volt érte. Ám ehhez feleség is kell, aki gyermekei anyja lehet, akik majd továbbviszik az életet, s akiken keresztül naggyá lesz a választott nép.

Jákób tehát elmegy Háránba, nagybátyja házához, s meglátja Ráhelt a kútnál. Egy pillanat alatt egymásba szeretnek, s mindketten tudják, hogy ez végleges. Szerelmük oly tartós, hogy kibír 7 évet – csak várakozásban! S amikor Lábán, az édesapa egy csellel a nászra nagyobbik lányát, Leát vezeti be (lefátyolozva vitték 7 napos ünnepség utáni este), újabb várakozás következik. Egy hét múlva megtarthatják ugyan az új esküvőt, de ismét szolgálnia kell Jákóbnak ingyen 7 esztendőt.

Szerelem első látásra. Ilyen szerelem is van a Bibliában. Ez sem a civilizált emberiség együttélésének gyümölcse, hanem Isten ajándéka arra nézve, hogy két embert egymásra csodálkoztasson, és segítse őket a várakozásban.

Érdemes megfogadnunk egy idős ember tanácsát: „Nem azt kell elvenni, akivel együtt tudnánk élni, hanem azt, aki nélkül nem tudnánk élni!” Tegyük egészen magasra a mércét, hiszen a házasság sosem cél, hanem csak eszköz Isten szolgálatában!

Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráhel vár rá a hetedik év végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs fogalma róla, hova is rohan, s minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.

Ancsel Éva

2024-08-07

„Szerzett” házasság

Napi áhítat

1Móz 24,1–27

Izsák, az ígéret gyermeke 40 éves, s még nincs felesége. Ezt különleges helyzete adja, mert ők idegen család a környező népek között. Senki sem kívánja hozzáadni lányát, de Ábrahám sem kívánja, hogy fia onnan nősüljön. Ez ugyanis keveredést jelentene, amivel elveszítené „jövevény” voltát azon a földön. Sőt vágyakozását is Isten vezetésére. Máshonnan kell tehát fiának feleséget vennie.

De Izsák sem mehet el keresni, mert félő, hogy ott telepedne le, ahol megtalálta, s akkor az Ígéret Földje vész el számára. Persze az sem mindegy, hogy kit vesz el. Olyan feleség kell, aki valamely ágon rokon még a régi időkből, akinek füle van családjában az ígéretek meghallására. Olyan, aki elég erős arra, hogy Izsákkal együtt az „idegenséget” elviselje, s elég bátor, hogy eljöjjön apja házának biztonságából egy ismeretlen férfihez. S még ki tudja mi minden kellett e házasság létrejöttéhez…

Eliézer, Ábrahám idős szolgája megy „háztűznézőbe”, s imádsággal, jelet kérve, Isten vezetésére bízza a választást. Izsáknak szép, dolgos feleség kell, s nem járhat házról-házra. Odamegy a kúthoz, ahol minden nő megfordul, s ahol azonnal látszik (a viseletükön), hogy ki lány, és ki asszony.

Mennyi szempont egyszerre! S később mégis szerelem lesz belőle! Az ilyen „szerzés” sosem véletlen műve, hanem az imádságos szív Istentől vezetése!

Van-e elég bátorság benned ahhoz, hogy Istentől várd társadat?

Szem kitágul, lélek ámul,

hogy lehetsz ily ismerős?

Hogy lehetsz ily átható és

bennem ily erős?

Zákányi Bálint

2024-08-06

A romlott Sodoma

Napi áhítat

1Móz 19,1–11

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szexuális bűnök kavalkádja korunk gyümölcse. Pedig minden korban megvoltak ezek, minden letűnt civilizáció hordozta magában ennek gyötrelmét és büntetését. Sodomában oly mértékűvé lett a vétek, hogy Isten elhatározta, elpusztítja a várost, melyben még 10 igaz sem volt! Burjánzott a férfiparáznaság, s a város lakói még az angyalokat is megkívánták. Lót leányai pedig apjukkal sem szégyelltek együtt lenni, hogy gyermekük lehessen. A város neve külön szexuális fogalommá lett: szodómia = az állatokkal való fajtalankodást jelenti. Ítéletük intő jel minden nemzedék számára: a város helyén van ma a Holt-tenger, melyben valóban semmiféle élet sincsen.

Minden bűn magában hordozza büntetését is, ha nem is azonnal. Mind rettenetesen fogjuk sajnálni és szégyellni azt, amit házasság előtt, vagy azon kívül vétettünk társunk, párunk ellen. Az ember, ha engedi, hogy teste határozza meg életvitelét, az állatok mélységéig juthat, feledve emberi méltóságát. Nem véletlen, hogy a bűnlajstromok legtöbbször a szexuális élet vétkeit ostorozzák (5Móz 27,14–26 és Róm 1,18–32).

Nagyon vigyáznunk kell, hogy el ne sodortassunk, mert szabados világunk már mindent „természetesnek” fogad el, amit Isten megtiltott! Merjünk tiszták maradni!

Sok dolog megvalósulása attól a bizalomtól függ, amellyel várjuk, reméljük és éljük.

Alfred Delp

2024-08-05

A szövetség ígérete

Napi áhítat

1Móz 12,1–20

Abrám ígéretet nyer Istentől. Ebbe beletartozik felesége, sőt utódai, barátai, ellenségei, és minden emberi nemzetség. Ő a hit atyja, aki elsőként találkozott úgy Istennel, hogy szövetségre léphetett vele az áldások megtapasztalására. Természetes módon áldás ígérete az utód is. Mikor elhangzik ez az ígéret, Abrám épp 75 esztendős, felesége 65. S még nincsen gyermekük. Ügyeskednek, mindenféle ötletekkel próbálnak besegíteni az Úristennek, hogy az utód végre megszülethessen, de annak csak ajándékként lehet érkeznie. Isten lehetetlenből lehetségest teremtő akaratából, teljes meglepetésként.

Abrám Egyiptomba megy az éhínség elől, s inkább odaadja feleségét a fáraónak, mert félti az életét. Még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy mindenben Istenre merje bízni magát. De az Úr megvédi Sárát, s megtanítja az ősatyát, hogy az okoskodás nem segít – egyedül Isten óvó kegyelme hozhat ki minket kísértésekből, próbákból. Hogy paráznaság nem történt ebben a házasságban, az nem a férfi vagy az asszony hűségén múlt, hanem kizárólag az Isten rendezésén. Ő az egyetlen biztonságunk!

A paráznaság = szövetségszegés. Isten a szeretet szövetségében adja lehetőségeimet, formálja életemet. Házasság és gyermek mind ennek a szeretetnek az ajándéka. Ne szegjük meg szövetségét türelmetlenségünkkel!

Ahol a hit növekszik, ott a szeretet erősödik.

2024-08-04

Bűneset után

Napi áhítat

1Móz 3,16–24

Bár a házasságot Isten a bűneset előtt szerezte, mi már mindnyájan a bűneset után születtünk. Ezért számolnunk kell annak rontó hatásával a házasságra nézve is. Nem csupán az ember Istennel való kapcsolatát rontotta meg a bűn, hanem mindenhová „betette a lábát”: Isten és ember, ember és önmaga, ember és másik ember kapcsolatába is. A bűn igen változatos burjánzása kezdődött el, mint egy rákos daganaté, mely idegen az embertől, mégis belülről eszi meg őt.

Mindenekelőtt itt van az ember vágyakozása arra, hogy megistenüljön, mindent tudjon, és saját maga számára döntse el, hogy mi a jó és rossz neki. Miközben félelem gyötri, a férfi munkájában sikertelen, fáradsággal él, a nőt kínozza vágyakozása, alárendeltsége és fájdalma. Kiűzetett az Édenkertből, így folyamatosan próbálja azt magának újra megteremteni, s az örökélet titkát keresni, mely elvétetett tőle, így hiánya hajtja keresésre.

Ebben a labirintusban az igazi társat megtalálni még nehezebb. Az ember fia, lánya már a „hasonlónak” is úgy megörül, hogy könnyen téved választásában. Félreérti belső jelzéseit, és sokszor becsapja önmagát is, így esélyeit, s ezzel másokét is elrontja.

Egyetlen valódi lehetőségünk: Istennel való kapcsolatunkat „rendezni”, s ezzel az eredeti állapotból elindulni – Isten szerezzen nekem társat! A várakozás nem tétlenség, hanem a készülődés ideje. Isten tudja a megfelelő időt! Bízzunk Benne!

tört részem

tört feled

csak együtt egész

veled vagyok egy

nem

nem csupán egy

lehet több

százszor száz

ezerszer ezer

ha szívemmel fedezlek

felfedezel

Ablonczy Ágnes

2024-08-03

A házasság „teremtése”

Napi áhítat

1Móz 2,18–25

A házasság a bűneset előtti rend része. Isten ajándéka, hogy a két embert egymásnak formálta. Nem volt jó a férfinak egyedül, s bár nagyon sokféle teremtményt adott mellé, egyik sem lehetett társa. Csak, aki belőle formáltatott. Nem külön lényként alkotta tehát Évát az Isten! Nem egy önálló másik embert teremtett, hanem az egyikből formálta a másikat.

Összetartozásuk valami egészen mély, titokzatos szálon működik. Nem akárki lehet a társa Ádámnak, hanem csak Éva. A vágyakozás az emberben a társa után így már nagyon korán jelentkezik. S hogy megtalálja-e? Aki Istentől várja, az egészen bizonyosan, aki csak maga keresgéli, annak már jóval kevesebb az esélye. Sokat ront a türelmetlenség, a félreértések, az, ha valaki nem ismeri eléggé önmagát, s nem tudja, hogy nemcsak teste van, hanem lelke is.

A teremtési rendből kiindulva azonban egészen bizonyosan tudhatjuk, hogy mindenkinek van társa! Senkinek sem jó egyedül!

Nincsenek sémák, hogy ki hogyan találja meg. Ahogyan mind különbözőek vagyunk, úgy időpont, helyszín, mód tekintetében is egészen személyesen és egyszerien fog ez megvalósulni mindenkinek az életében. Hagyjuk meg magunknak az esélyt arra, hogy rácsodálkozhassunk Isten ajándékára a másikban!

A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék mind az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor képére teremtette őt.

Ravasz László

2024-08-02