Napi áhítat Archívum - Oldal 33 a 35-ből

Erejük megújul

Ézs 40,27–31

„A sok gondolkodás elfárasztja a testet” (Préd 12,12) – szól summázva a Prédikátor, s talán te is így sóhajtasz fel egy fárasztó félévzárás vagy vizsgaidőszak közepette. Nagyon emberien és reálisan írja le tapasztalatait (talán tanároknak, professzoroknak is kellene ajánlani). A vizsgaidőszak közepén, a félév vége felé azonban mégsem mehetünk el néhány napos pihenőre.

Ézsaiás könyve csodálatos biztatást ad, ami hiszem, hogy Téged is kiragad szorult helyzetedből! Hiszen erődből is lehet szeretni az Urat!

Egy alkalommal fiatalokkal túráztunk a Zemplénben, s mire a szállásra értünk, már kellően kifáradtunk mind testileg, mind lelkileg. A fiatalok képtelenek voltak normálisan viselkedni, én pedig mindezt elviselni. Már-már ott tartottam, hogy kirobbanok haragomban, mikor a szálláshelyünkön, egy gyülekezeti terem falán ezt az igét olvastam:

„Hát nem tudod, vagy nem hallottad,

hogy örökkévaló Isten az Úr?”

Akkor megszólalt bennem az ének is: „de akik az Úrban bíznak, erejük meg-megújul…” Közösen el is énekeltük aznap este.

Olvasd és imádkozd el ma Te is:

Erőt ad a megfáradtnak,

s az erőtelen erejét megsokasítja.

Megfáradnak az ifjak, meglankadnak a legjobbak,

megtántorodnak a legszilárdabbak,

de akik az Úrban bíznak, erejük meg-megújul,

szárnyra kelnek, mint sasmadarak.

Futnak, nem lankadnak meg,

járnak, nem fáradnak el,

mert az Úr, mert az Úr, mert az Úr erősségük nekik.

(ifjúsági ének)

2024-01-23

Ismételgesd…

Napi áhítat

5Móz 6,6–9

Nálunk protestánsoknál a Szentírás a középpontban van, hiszen reformátori örökségként valljuk a Sola Scriptura elvét, vagyis, hogy életünk és hitünk zsinórmértéke egyedül a Szentírás. Mégis megdöbbenthet bennünket, hogy a fenti igét hogyan éli meg az Ószövetség népe. Mert nemcsak leírt szabály, hanem életgyakorlat náluk mindez, s már egy ötéves gyermek is vígan idézi a Tóra részeit. A titok a parancsolat komolyanvételén túl abban az egyszerű pedagógiai gyakorlatban van, melyet közmondásként is jól ismerünk: „ismétlés a tudás anyja.” „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” De ha éppen egyiket sem mívelnénk, akkor ott vannak az emlékeztetők. „Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként homlokodon.”

Annyi mindent szeretünk viselni! Kihez kapcsolnak ezek a bizsuk minket? Milyen jelentést hordoznak mütyürjeink? Emlékeztetnek bennünket Mennyei Atyánkra? Amikor kárpátaljai lelkészeket vittek el kényszermunkára, összeültek, és emlékezetből idézték a Bibliát. Kíváncsiak voltak, mennyire emlékeznek. A fejük volt a Biblia, az volt az övék, amit megtanultak és megjegyeztek, azzal tudták vigasztalni, erősíteni egymást. S a Szentlélek bennünket is csak arra tud emlékeztetni, amit megtanultunk. (Jn 14,26)

Használjuk hát elménket igék megtanulására, hogy másoknak is tovább tudjuk adni az élet beszédét.

Amikor a Ben Hur c. filmben a herceg hazatér száműzetéséből, mindent nagyon elhagyatva talál. Édesanyja és húga börtönbe került, életében minden szétesett, háza udvarát felveri a gaz. Amikor mégis belép otthonába, az egyetlen épen maradt helyre teszi megcsókolt ujját, az ajtófélfára, ahol kis tekercs található a fenti igével.

2024-01-22

A bölcsesség kezdete

Napi áhítat

Péld 9,10

Sokszor érezzük, hogy a tudás és a hit egymás ellen feszül. Teremtés vagy evolúció, fizikai törvények – bibliai csodák, halál, mint az élet vége – feltámadás, stb. Nincs olyan keresztyén, aki ezeken a kérdéseken ne gondolkozott volna el, ne gyötörték volna kétségek, vagy megoldhatatlannak látszó teológiai problémák.

Pedig megtanultuk a konfirmációkor, hogy ezek nem ellentétei egymásnak, hanem más-más valóságokról beszélnek. A tudás ellentéte a tudatlanság, a hit ellentéte pedig a hitetlenség – így fogalmaztuk meg. Miért a sok kétség mégis? Talán azért, mert elménket sok dologra lehet használni. Jóra és rosszra is. Hiszen az ember bonyolult titkokat fejt meg, de ezeket a titkokat borzalmas dolgokra is használhatja. Gondoljunk a puskapor felfedezésére vagy az atommaghasadás titkára. Ha rossz kezekbe kerül egy jó ügy, az áldásból átok lesz…

Ezért nem mindegy a sorrend: hit és tudás. Hiszen a hit meghajlás a teremtő Isten előtt, övé minden bölcsesség, a titkok tudója, övé a hatalom… Az ember kutathatja a világot, de nem lehet birtokosa. Ez Istent illeti meg. Hány olyan szörnyű dolog történt, amikor a tudást hit nélkül használták? Hány ember pusztult bele emberi felelőtlenségekbe? Hányszor kezdte el az ember újra és újra kiégetni, s egymásra rakni Bábel tornyának építőköveit? Mégis milyen áldás a meleg lakás, a fűtött templom, a finom ételek, a közlekedés, az internet.

De csak, ha a hit megelőzi az elmét!

Nem azért keresem a megértést, hogy higgyek, hanem azért hiszek, hogy érthessek: ezért azt is hiszem, hogy ha nem hiszek, nem fogok megérteni semmit.

Canterburyi Anselmus

2024-01-21

Dicsérjétek az Urat!

Napi áhítat

Zsolt 150

Istent szeretni teljes lelkünkből – ennek szép példái a Zsoltárok. Olvassuk el a 150. Zsoltárt, s próbáljuk meg elképzelni, a maga korában mit jelenthetett!

Majd olvassuk el modern parafrázisát (átköltését), szintén elmélkedve!

Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek Istent templomában,

dicsérjétek a széles mezőn.

Dicsérjétek hatalmas tetteiért,

dicsérjétek nagyságához méltóan.

Dicsérjétek kürtzengéssel,

dicsérjétek akusztikus és basszusgitárral.

Dicsérjétek dobbal és szintetizátorral,

dicsérjétek táncos liturgiával.

Dicsérjétek zongorával és szájharmonikával,

orgonával, fuvolával, furulyával és csellóval.

Dicsérjétek Bach h-moll miséjével és gitárszólóval!

Dicsérjétek szilágysági népzenével és Pendereckivel!

Dicsérjétek pentaton dallammal és kantátákkal.

Fejkendős nénik, öltönyös urak,

gyári melósok és farmeros fiatalok:

dicsérjétek az Urat.

Minden ember dicsérje az Urat!

Fabiny Tamás

2024-01-20

Szeretlek benneteket – mondja az Úr

Napi áhítat

Mal 1,2

Isten elmondja nyíltan, hogy mit „érez” Izráel iránt. Olyan vallomásról van szó, mely nem kertel, nem lehet félreérteni, nem áttételesen érthető; hanem világos, egyértelmű bizonyságtétel.

Vajon nekünk hogyan működik az érzésvilágunk? Mi hogyan mutatjuk ki érzelmeinket? Kimutatjuk-e egyáltalán? Hallottam valahol egy emberről, akinek a felesége panaszkodott; férje sohasem mondja neki, hogy szereti, pedig sokféle jelből az derül ki. A férj azt válaszolta, hogy megmondta az esküvőn, s azóta sem vonta vissza. A családunkban kimondjuk-e egymásnak: szeretlek? Mikor mondtuk utoljára?

Mégis jól esik hallani nekünk is újra és újra, hogy Isten szeret bennünket. Ez a legegyszerűbb örömhír, s az a kérdés, hogy mit felelünk rá: Vajon Isten iránti szeretetünket hogyan fejezzük ki? Elmondjuk-e neki? Ha Ő biztosít minket szeretetéről, nekünk milyen válaszunk van erre?

Dávid sokszor megénekelte a Zsoltárokban Isten iránti szeretetét. Mondjuk együtt mi is Dáviddal: „Szeretlek, Uram, erősségem!”

„Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsolt 18,2–3)

2024-01-19

Az Úr szeretetével tele van a föld

Napi áhítat

Zsolt 33,5

Létezik-e olyan szemüveg, mellyel észrevehetnénk az Úr szeretetének jeleit a földön? Igen, állíthatjuk teljes biztonsággal. Ez pedig a Zsoltárok könyve… Ha valaki beleolvas, akkor megismerheti belőle az Úr tetteit, s észreveheti a teremtés csodáját. A 33. Zsoltár is ilyen egyszerűen, mégis felemelően fogalmazza meg a kibeszélhetetlent.

A teológusok sok mindent kutatnak, megállapítanak, majd leírnak, következtetnek, összegyűjtenek. Egyik érdekes gondolatuk az, hogy Isten szeretetének jeleit észrevehetjük a világban. Úgy írja le több helyen is a Biblia, mint valami hatalmas játékteret az élethez. Azt is mondhatjuk, hogy mint egy apa, aki a fiát elvezeti a parkba, a játszótérre, úgy rendezte be Isten Fiára nézve a világot. Tehát játéktér.

S ha belegondolunk, hogy az élőben sohasem látott állatok sokasága, melyek szebbnél-szebbek, csodálatosabbnál-csodálatosabbak, melyeket csak képernyőn keresztül láthatunk, milyen gazdagságra utal, hogy Isten milyen bőkezűen osztotta a színeket, s milyen játékossággal találta ki, alkotta meg az állatvilágot, akkor a mi ajkunkra is valami hasonló kívánkozik.

„Róla beszél fű, virág, madarak és pacsirták, rügyező és lombos fák, simogató szél.” (ifjúsági ének)

„Amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam a föld kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.” (Péld 8,29–31)

2024-01-18

A város utcája színarany

Napi áhítat

Jel 21,9–21

A világ kincseit aranyban mérik. Egy országnak aranyban van a tartaléka. Alaszkában aranyláz tör ki, amikor felfedezik, hogy a Yukon folyóból aranyat lehet mosni. Az aranyért sokan mindent odaadnak. Vannak aranylabdások, aranykupák, -mikrofonok, -láncok, -gyűrűk és minden. Azért arany, mert az a legértékesebb, a legszebb.

Nem véletlen, hogy a földi mérték szerinti legszebbhez hasonlítja a Biblia is Isten országát. A mennyei Jeruzsálem utcái aranyból vannak. Salamon király idejében állt a királyi palota és a templom teljes dicsőségében, ami csodás látvány lehetett, de így is csak töredékes előképe az ószövetségi leírás a Jelenések által leírtaknak. A Szentek Szentje is arannyal borított terem volt, az eszközök, s a Szent láda is aranyból készültek. Ezek emberi fogalmaink szerint is csodálatos alkotások lehettek, milyet készít akkor nekünk Isten? Nem talál jobb jelzőt János sem a Jelenések könyvében arra, hogy érzékeltesse, milyen is Isten dicsősége, és még így is töredékesen mondja el. Belegondoltál, hogy Te is ennek az országnak részese lehetsz? Hogy egyszer színről színre láthatod majd Istent teljes dicsőségében?

Ha végigjártad a szív négy állapotát, akkor együtt érkezünk meg majd az Ő országába, a mennyei Jeruzsálembe, ahol aranyból vannak a kapuk, a falak és az utcák.

Vígan lépkedünk színarany utcákon át,

Halljuk angyalok dicséretét,

Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,

Aki vért ontott bűneinkért.

(ifjúsági ének)

2024-01-17

Hófehérré válhattok

Napi áhítat

Ézs 1,18

A fehér a tisztaság, az érintetlenség, a szüzesség jelképe. Lehet, hogy az idén is láttunk szépen behavazott tájat. Olyan, mintha tisztaságba öltözött volna minden. Az összes szemetet, koszt, rútságot, a föld feketeségét eltakarja a hó.

Mai világunkban – „hála” sok tisztaságmániás reklámnak – sokat hallunk a tisztaságról, hogy mennyire fontos a ruhák vagy a testünk tisztasága. S mégis mennyi szenny és mocsok árad körülöttünk a világban. S milyen sok a belső tisztátalanság. Amennyire reklámozzuk a külső tisztaságot mindenféle csoda mosószer és szappan segítségével, legalább annyira elhallgatjuk a belső tisztaságot, a lélek megtisztulását. Mindennél jobb megoldást kínál számunkra Jézus Krisztus, aki a fekete szív bűneit a piros vérrel törli el azért, hogy tiszta, fehér legyen. Mint a csillogó hómező – a fehérség is kapcsolatban van a világossággal. Világosban látszik igazán fehérnek.

Isten ígérete az Ézsaiás könyve elején biztató ígéret. Isten ígérete pedig akkor is valóság, ha számunkra lehetetlennek látszik. És akkor lesz „látható”, ha hittel vesszük. A külső tisztaság igény kérdése is, hasonlóan a belsőnk megtisztulásához. Van, aki jól érzi magát a koszos ruhában, s így a bűnben is. Van viszont, aki vágyik a fürdésre, a megmosatásra. Mai rövid imádságunk lehet: „Moss meg Uram, tedd tisztává szívem!”

Lázár Ervin: A fehér tigris c. kisregénye egy emberről szól, aki mellé egyszer odaszegődik egy hófehér bundájú tigris, és mellette marad. Eleinte a férfi is megijed, de kiderül, hogy az állat gazdája minden parancsát teljesíti. A tigrist nem lehet elpusztítani, nem fogja golyó, és nem eszik húst. A kisregény arról szól, hogy a tisztaság megélése helyett hogyan lesz úrrá a hatalom főhősünkön, hogyan lesz egyre sötétebb zsarnokká, míg végül a tigris fehér bundája is szürke-foltos, majd egészen sötét lesz.

2024-01-16

„Véreddel, mely el-kifolyt…”

Napi áhítat

„…mosd le rólam, ami folt.” (464. dicséret)

A piros szín a vér jelképe, a vér pedig az életé.

Másrészt az örömé, hiszen ha valamit ajándékba adunk, akkor szépen becsomagoljuk, színes papírokba, melyek közül a legélénkebb a piros. A szeretet színének is mondják, sőt a szerelemének is. Vagy az ítéletének. Arany János balladájában Ágnes asszony hiába akarja eltüntetni férje ingéről a véres foltot, az ott marad. Sokan félnek a fogalomtól is: megmosatni Jézus vérével. Túl kegyes szóhasználatnak gondolják.

Egy németországi templomban láttam egy híres oltárképet, ahol a kereszt alatt állókra Jézus oldalából folyik a megfeszített vére. Először nagyon megdöbbentem a képen, hiszen olyan természetellenesnek véltem. De amint jobban megnéztem, megértettem, hogy nagy igazságot próbált a festő megörökíteni, hiszen a hitünk lényege, a reformáció megújító mozgalma is, Jézus vérében keresendő. Ahhoz, hogy megtisztuljon az életem, szükséges Jézus Krisztus váltsága és szabadítása. Tehát kikerülhetetlen, hogy Jézussal kapcsolatban ne beszéljünk az Ő tisztító véréről, és talán sokan azért irtóznak ettől a képtől, mert nem élték át Jézus szabadításának örömét.

Te már átélted?

Fiatal koromban, amikor fellángolt bennem az istenszeretet, úgy éreztem, hogy meg fogom téríteni az egész világot. Azután hamarosan ráébredtem, hogy az is elég lenne, ha saját városom lakóit meg tudnám téríteni, sokat fáradoztam is rajta, de mindhiába. Aztán rájöttem, hogy még mindig túl sok, amire vállalkoztam, és most már csak a családommal kezdtem törődni. De megtérítenem őket sem sikerült. Ekkor döbbentem rá végül, hogy először a magam dolgát kell rendbe tennem, hogy Istent igazán szolgálhassam. Egyelőre azonban még ennek a megtérésnek sem jutottam a végére.

Jörg Zink

2024-01-15

„A bűn sötétben tévelyeg…”

Napi áhítat

Gyermekkoromban került kezembe az ún. „Szavak nélküli könyvecske”, mely színes oldalakon, az emberi szív négyféle „állapotát” mutatta be, a feketétől a vörösön és a fehéren át az aranyig. Erről szól a következő négy nap üzenete.

A fekete szín a bűn jelképe. Nemcsak a színhez szoktuk kapcsolni, hanem olyan eseményekhez vagy gondolatokhoz, melyekre szintén jellemző a sötétség. Ilyen az éjszaka is. „Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.”

Sokan azt mondják, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem vannak benne árnyalatok is, mint a szürke. Misztikus vallásokra is jellemző, hogy a fekete és fehér, az anyag és a lélek, a rossz és a jó össze van keveredve a világban és az emberben is, s nem lehet eldönteni, mi a jó. Mások humanizálják a sötétet, és azt mondják: árnyékra is szükség van (Az ember tragédiája), de azt kell mondanunk, hogy az ember szíve igenis fekete. Ami bűnnel teli, az sötét. Pál szóhasználatában: az éjszaka. Azért nem látunk sokszor reálisan, mert a szívünk nem lát jól. Sötétben nem lehet tájékozódni, és nem lehet haladni sem. A sötétben félelem lapul. „A bűn sötétben tévelyeg, és bajba dönt vakon; de Krisztus kézen fog s vezet világos utakon.” – énekeljük szép bűnbánati énekünkben (467). Pál azt írja, hogy mi nem a sötétségben járunk, hanem a világosságban. Ez persze nem valami külső világosságot jelent.

Ahhoz, hogy szívünk állapotával tisztában legyünk, szembe kell néznünk vele, milyen is valójában.

Rút volt szívem, sötét, de Jézus oda betért,

S mert megmosott a vér, már szívem hófehér.

Ott járok majd, tudom, a színarany úton,

Ó, mily csoda nagy szeretet, lemosta bűneimet.

(gyermekének)

2024-01-14