Üzenet – Téma:

* Isten megáldja azt, aki szereti és szolgálja Őt.
* A büszkeség bűn, és bűnre vezet.
* Immánuel – Velünk az Isten.
* Isten hűséges – a mi hűtlenségünk ellenére is.

Előzmények:

Jósáfát unokája, Ahazjá halála után az anya­királynő, Ataljá vette át erőszakkal a hatalmat. Jóást, Ahazjá fiát Jójádá főpap és felesége elrejtette a királynő elől. Hét éves korában lett király, s mindaddig az Úr útján járt, míg Jójádá élt. A főpap halála után viszont újra megengedte a bálványimádást.

Fia, Amacjá arra használta királyi hatalmát, hogy saját magának szerezzen dicsőséget. Győzött az edómiakon, de az izráeli Jóás seregétől komoly vereséget szenvedett. Amacját összeesküvők ölték meg.

1. történet:

Amacjá erőszakos halála után Uzzijját tette királlyá Júda népe. Pedig még csak 16 éves volt. Uzzijját Azarjának is szokták nevezni.

Uzzijjára jó hatással volt Zekarjá próféta*. Zekarjá életében Uzzijjá szerette, és hűségesen szolgálta az Urat. Az Úr pedig megáldotta őt, gondoskodott arról, hogy Uzzijjá népének és országának jól menjen a sora. Láthatjuk ezt Uzzijjá sikereiből.

Hadjáratot indított a filiszteusok ellen, amiben sikerrel lerombolta Gát, Jabné és Asdód falait, sőt a filiszteus területen saját városokat építtetett. Még az ammóniak is ajándékokat hoztak Uzzijjának, ami alattvalói függést jelentett. Híre bejárta a környéket, még Egyiptomba is eljutott.

Uzzijjá az országon belül is megerősítette a falakat. Jeruzsálem falait, amit az izráeli Jóás több helyen lerombolt, újra felépítették, és megerősítették tornyokkal a Szöglet-kapunál és a Völgy-kapunál. A pusztában is építtetett őrtornyokat, és sok kutat ásatott, mert sok jószága volt.

Uzzijjá a hadsereget is megerősítette, s figyelt arra, hogy összeírják a katonákat. Az egész sereget ellátta pajzzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyakővel. Ötletes hadigépekkel látta el a várfalakat.

Uzzijjá nagyon szerette a mezőgazdaságot, így mindenfelé szántóföldeket műveltetett, gyümölcsösöket, szőlőültetvényeket telepített. Láthatjuk, hogy Uzzijját mindenben megáldotta az Úr.

Sajnos, amikor legjobban ment a dolga, és nagyon megerősödött, akkor bukott nagyot Uzzijjá. Büszke és beképzelt lett, s elfelejtette, hogy mindent az Úrtól kapott.

Büszkeségében áthágta az Úr egyik legfontosabb parancsolatát. Tilos volt ugyanis bárkinek a papokon kívül a templom szentélyébe bemenni. Ez még a királyra is érvényes volt. Uzzijjá viszont bement a szentélybe, hogy illatáldozattal áldozzon* az illatáldozati oltáron, ami a kárpit előtt állt. Nem azért tette ezt, mert annyira szerette az Urat, hanem inkább azért, mert magának akart tiszteletet kiharcolni. Összehasonlíthatjuk ezt azzal a hozzáállással, amit Dávidban találunk, mikor megvált a királyi ruhától, és gyolcsba öltözve táncolt az Úr színe előtt (2Sám 6,14; 114. lecke).

Azarjá főpap másik 80 pappal ment utána, hogy megakadályozza tervében. Ellenálltak a királynak, és azt mondták keményen: „Nem a te dolgod, Uzzijjá, hogy illatáldozatot mutass be az ÚRnak, hanem Áron fiaié, a papoké*, akiket azért szenteltek föl, hogy ők mutassák be az illatáldozatot. Menj ki a szentélyből, mert vétkeztél, és ez nem válik dicsőségedre az ÚRistennél!”

Felbőszült erre Uzzijjá, aki már a füstölővel kezében készen állt. De ahogy haragra gerjedt, poklos folt jelent meg a homlokán. Egy poklos, egy tisztátalan pedig végképp nem tartózkodhat Isten templomának a szentélyében! Azarjá és a papok azonnal kituszkolták onnan a királyt.

Mikor Uzzijjá felfogta, mi történt, gyorsan elhagyta a templomot. Megértette, hogy az Úr büntette meg a poklos folttal.

Uzzijjá poklos maradt élete végéig. Nem mehetett többé a nyilvánosság elé, sem a templomba. Ettől kezdve egy külön házban lakott. Fia, Jótám lett helyette a király. 52 év uralkodás után halt meg Uzzijjá. Betegsége miatt nem a királyokhoz temették, de a királyi temetőhöz tartozó területre.

Jótámról csak jó dolgokat olvashatunk. Ő mindvégig igaz szívvel szolgálta az Urat. Isten meg is áldotta az uralkodását.

Jeruzsálemet megerősítette, új városokat, tornyokat és erődítményeket építtetett Júdában. Az ammóniakat uralma alá vonta, így minden évben komoly adót fizettek neki.

Júda népe azonban nem követte Jótámot. A nép továbbra is bálványokat tisztelt. Ezért az Úr megbüntette a népet Recínnel és az arámiakkal, s Izráellel. Mikor Jótám 16 év uralkodás után meghalt, Dávid városában temették el.

2. történet:

Jótámot fia, Áház követte a trónon. Húsz éves volt, mikor uralkodni kezdett. Nem azt tette, amit őse, Dávid, hanem Izráel királyainak az útján járt. Sőt: tömjénezett a Ben-Hinnóm völgyben*, és a fiait elégette áldozatul*, a kiűzött kánaáni népek utálatos szokása szerint. Baal szobrokat építtetett, áldozóhalmokon áldozott, magaslatokon és minden bujazöld fa alatt, ahol bálvány állt. A nép szívesen követte ebben a királyt. Jótám uralma alatt a bálványimádást főleg titokban végezték. Most nyilvánosan tehették, mivel a király ugyanazt tette!

Az Úr szörnyű módon büntette meg a népet. Az arámi Recínt és az izráeli Pekahot használta fel erre. Recín sok foglyot ejtett Júdában, és Damaszkuszba vitette őket.

Bár Izráel ekkor nem volt egy erős ország, mégis Pekah katonáival úgy 120 ezer júdai katonát mészárolt le. Ez nagyjából harmada annak a seregnek, amit Uzzijjá egybehívott uralkodása idején! Mekkora vereséget szenvedett ez a nehezen tanuló nép. Még a király köreit sem kímélték, hiszen meggyilkolták Azrikámot, a palota felügyelőjét, és Elkánát, a király helyettesét. Zikri pedig, egy efraimi vitéz meggyilkolta Maaszéjáhút, a király fiát. A veszedelemnek azonban ezzel még nem volt vége: az izráeliek 200 ezer foglyot hurcoltak magukkal a testvérnépből, hogy otthon rabszolgákká tegyék őket. Ezek olyan településekről származó nők és gyermekek voltak, amelyeket Pekah serege feldúlt és kifosztott. Hatalmas zsákmánnyal és a foglyokkal indult vissza az izráeli sereg saját hazájába.

Még nem érkeztek Samáriáig, mikor az Úr prófétája, Ódéd szembe jött velük. Azt mondta nekik, hogy az Úr haragra gerjedt a júdaiak ellen, egyedül ezért engedte meg nekik a győzelmet. Az izráeliek bosszúból értelmetlenül sokat gyilkoltak. Most pedig még ezeket a nőket és gyermekeket is rabszolgává tennék? Szégyellhetik magukat! Hiszen ők is bűnösök az Úr előtt, ők is hasonló bűnöket követtek el!

Hallotta ezt Efraim népének négy vezető embere is. A katonákhoz siettek, s azt mondták nekik, nem hozhatják be az országba a rabokat. Egyetértettek Ódéddel: az Úr haragja úgy még inkább fellángolna Izráel ellen.

E beszédek hallatán a katonák elengedték a foglyokat, s azok nélkül mentek haza. Még a zsákmányt is otthagyták. Az efraimi vezetők pedig a népből kijelölt férfiakkal együtt gondoskodtak a rabokról. A zsákmányból származó ruhákból felöltöztették a mezteleneket, adtak nekik enni és inni, olajjal megkenték a sebesülteket. A gyengéket szamárra ültették, és Jerikóba (a Pálmák városába) indították őket a többiekkel együtt. Onnan visszajuthattak lakóhelyükre a jerikóiak segítségével.

Ézsaiás 7,1–16: Recín és Pekah Jeruzsálem ellen akartak indulni, hogy bevegyék a fővárost, és a királyt másokkal együtt foglyul ejtsék. Az Úr elküldte prófétáját, Ézsaiást Áházhoz azzal az üzenettel, hogy ez nem fog sikerülni a két királynak.

Az Úr parancsára Ézsaiás magával vitte Seárjásúb nevű fiát. Az ő neve azt jelenti „a maradék visszatér”, ami magában is egy óriási prófécia. Júdának lesz maradéka. Hiszen a Messiásnak ebből a törzsből kell megszületnie! Izráelből viszont 65 év múlva nem marad semmi. Áháznak jelet kellene kérnie, de nem mer. Ekkor az Úr maga ad jelet, Ézsaiáson keresztül: „Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak* nevezik el.” Az ige az eljövendő Messiásra vonatkozik. Az eljövendő Immánuelben, az Úr Jézusban fogja megmutatni Isten teljes hűségét és szeretetét. Minden bűn és hűtlenség ellenére, amit az emberek elkövettek, Isten a földre küldi egyetlen Fiát, hogy aki benne hisz, az megszabaduljon. Áház és népe hűtlensége ellenére Isten betartja ígéretét, hogy Ő velük marad.

Áház tisztában volt vele, hogy segítségre szorul. Annak ellenére, hogy hallotta Ézsaiástól, hogy az Úr népével lesz, és meg fogja segíteni, mégis az asszír királytól, Tiglat-Pileszertől kért segítséget, akinek a neve azt jeleti: „Aséra az én segítségem”. Neki könyörgött, hogy küldjön segítséget Arámmal és Izráellel szemben. Áház összegyűjtötte a templom aranyát és ezüstjét, valamint a kincseket saját palotájából, és ajándékként elküldte Asszíriába.

Erre Tiglat-Pileszer Arám ellen fordult, bevette Damaszkuszt, és fogságba hurcolt sokakat. Recín királyt megölték.

Hálatelt szívvel utazott Áház Damaszkuszba, hogy ott találkozzon Tiglat-Pileszerrel, és megköszönje a segítségét. Damaszkuszban megpillantott egy oltárt, ami nagyon megtetszett neki. Lerajzoltatta, és a képet elküldte Úrijjá papnak, hogy hasonmását készítsék el Jeruzsálemben. Ez meg is történt, s az oltárt felállították Isten templomának előudvarában. Félretették miatta az ezüst áldozóoltárt. Mikor Áház hazatért, az idegen oltáron mutatott be áldozatot. Azt az utasítást adta Úrijjának, hogy minden áldozatot ezen az oltáron mutassanak be. Úrijjá megtette, amit parancsoltak neki. (Pedig az Úrijjá azt jelenti: „Jahve a fényem.”)

Áház még ennél is tovább ment: eltávolította a réztengert a talapzatról, és kőlábakra helyezte.

Közben edómiak támadtak az országra, és foglyokat vittek magukkal. A filiszteusok pedig a határ melletti területeket hódították meg.

Bár Tiglat-Pileszer hűséget fogadott Áháznak, és Áház folyamatosan ezüsttel és arannyal fizetett neki, ő mégsem tett semmit. Csak megkeserítette Áház életét.

Áház nehéz körülmények között élt, mégsem az Úrnál keresett védelmet és segítséget, hanem egyre többet vétkezett az Úr ellen. Már az arámi bálványoknak is áldozatot mutatott be, abban a reményben, hogy megsegítik őt. Végül pedig összeszedte és összetörte Isten templomának fölszerelését, és bezáratta a templom kapuit. A templom felépítése óta ez volt az első alkalom, hogy nem mutattak be áldozatot. Jeruzsálem utcáinak minden sarkán oltárokat építettek, Júda minden városában bálványimádásra alkalmas áldozóhalmokat és helyeket emeltek, hogy a nép bátran mutathasson be áldozatokat az idegen isteneknek.

Így lobbantotta lángra Áház az Úr haragját. Júda történetének ez az egyik mélypontja. Mikor Áház 16 év uralkodás után meghalt – ekkor még mindig csak 36 éves –, Jeruzsálemben temették el, de nem Dávid családjának a sírjában. Fia, Ezékiás lett utána a király.

Jegyzetek:

Zekarjá próféta – Zekarjá = Zakariás. Nem a tizenegyedik „kispróféta” (vö. Zakariás könyve); és nem Jójádá főpap fia, aki Jóás király bálványozása ellen prófétált (2Krón 24,17–22; 167. lecke).

Illatáldozatot bemutatni – Minden reggel 9 órakor, a reggeli áldozattal egy időben, és délután 3 órakor, az esti áldozattal egy időben gyújtották meg az illatáldozatot is a szentélyben. Bármely szolgálatban álló pap meggyújthatta. Zakariásnál, Keresztelő János apjánál találunk erre példát (Lk 1,8–10). A nép közben a templom előudvarában várta, hogy a pap megjelenjen a templom lépcsőin, és megáldja őket.

Egyedül a papok – Az Úr világosan elkülönítette a három tisztséget: király, pap és próféta. A tisztségek összekapcsolódása ugyanis könnyen egyeduralomhoz vezetett volna. Egyedül Áron fiai, a papok végezhettek szolgálatot a templomban. Erre szentelték fel őket. Uzzijjá önkényes áldozatbemutatása az Isten törvénye iránti tiszteletlenségről és öntömjénezésről tanúskodik. Pogány hagyomány az, hogy a király egyben főpap is. I. Jeroboám is maga mutatott be áldozatokat az aranyborjúnak.

Fiakat elégetni áldozatul – E pogány szokással az ammóni Molok imádatán kívül találkozhatunk a Baal tiszteleténél is (ami ellen már a 3Móz 18,21 is figyelmeztet). Baalnak is szoktak gyermekeket áldozni. A Baal papok választottak ki fiatal fiúkat, hogy feláldozzák őket istenüknek. Nehéz megérteni, hogy egy király miért adja oda saját fiát, amikor neki őt kellene követnie a trónon.

Ben-Hinnóm völgy – Ez a völgy Jeruzsálemtől délre terült el. Manassé, Áház unokája szintén itt áldozta fel fiait. Jeremiás az öldöklés völgyének nevezte a helyet (Jer 7,32).

Immánuel – „Velünk az Isten”. Ezt a nevet és az Ézs 7,14 igéjét Józseffel osztotta meg az Úr angyala, mikor az Úr Jézus születését tudatta vele.

Énekek:

Református énekeskönyv: 52:1; 94:5,8; 125:1–4; 141:1–2.4.6; 146:1–3; 235:1–3; 271:1; 276:1.5; 299:3.5; 398:1–2; 474
Jertek, énekeljünk: 173; 185; 228; 239
Harangszó: 41; 44; 48; 54:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 8; 15:1.5–6; 68; 74:1–3; 82; 94; 156; 157
Erőm és énekem az Úr: 17; 38; 56:1–3; 84; 125; 129; 139

Megjegyzések:

Isten megáldja azt, aki Őt szereti és szolgálja – A Biblia sok példát mutat arra az áldásra, amiben Isten szolgái részesülnek. Rámutathatunk erre a gyerekeknek. Egyáltalán nem arról van szó, hogy azért kell szolgálnunk az Urat, hogy hasznunk legyen belőle. Az Úr szolgálata ugyanis a szív dolga, mindig az Úr iránti szeretetből kell fakadnia.

A büszkeség bűnre vezet – Uzzijjá bűne a büszkeség következménye. Nem elégedett meg a királysággal, a papi szolgálatban is tisztséget akart. Ezzel Isten dicsőségét lopta meg. Aki saját hatalmát csodálja, az nem látja be, hogy mindent az Úrnak köszönhet, s ezért Őt kellene tisztelnie és dicsérnie. A büszkeség ellentéte az alázatosság, ami azt jelenti, hogy alázatosan tekintünk magunkra, még akkor is, ha a társadalomban vagy a gyülekezetben magas rangot töltünk be. Gondoljunk csak azokra, akik jó tanulók, jók a sportban, jól néznek ki, vagy nagyon gazdagok. Nekik is alázatosnak kell maradniuk.

Egyház és állam összefonódása – Ahol az egyház és az állam összefolyt, ott gyakran keletkeztek komoly nehézségek. A mi országunkban voltak ilyen időszakok? Amikor az állam hoz döntéseket az egyházzal kapcsolatban, az nem Isten akarata szerint van, nincs is áldás rajta. Mégis, az egyház pozitív hatást gyakorolhat az államra, és az állam is adhat tanácsokat a gyülekezeteknek.

Egyre több és súlyosabb bűnt elkövetni – Aki nem szolgálja teljes szívből az Urat, az egyre távolabb kerül tőle. Egyik bűn követi a másikat. Csak őszinte megbánással és megtéréssel állítható meg ez a negatív folyamat.

Nem Istenbe vetni a bizalmat – Áház Tiglat-Pileszernél keresett segítséget. A politikában gyakran találhatunk ilyet: szövetségeseknek kell megmenteni egy országot. Az egyiket kijátsszák a másik ellen. Ez általában sokba kerül, mert az ilyen segítségnek megkérik az árát: valamit valamiért. Aki nem az Úrban bízik, gyakran csak ilyen pót-segítségre hagyatkozik. Milyen nagy kár. Mert ha az Urat fogadjuk el segítőnknek, akkor minden jobban alakul.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Ki a sikeres, és ki az áldott ember? A siker és az áldás feltételei, kapcsolata és különbsége. (***)
• Büszkeség, önteltség, és ezek következményei (pl. a hálátlanság). Önteltség (önhittség) helyett megfelelő öntudat, helyes önismeret. (***)
• Politikai szövetségek a régebbi és a közelmúltban (pl. KGST, Varsói Szerződés, NATO). Az Európai Unió, mint különleges államszövetség (föderáció). (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Beszámoló, tudósítás írása egy hadisikerről a bibliai történetek alapján. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Történelem / Könyvtárismeret

• Az Ókori Kelet történetéhez kapcsolódó fegyverek, hadigépek ábrázolásainak gyűjtése, megfigyelése, rajzos jegyzetek készítése. (***)
• Asszír városostrom ábrázolásának megfigyelése. Városostrom rajza a megfigyelt ábrázolás(ok) segítségével. (***)

Vázlat:

1. történet:
Uzzijjá – Zekarjá próféta
jól menő, erősödő uralom
harcok
– filiszteusok (Gát, Jabné, Asdód)
– arabok, meúniak
építkezések – Jeruzsálem
kutak, művelt területek
hadsereg felszerelése

büszkeség – áldozat a templom
szentélyében
Azarjá főpap
poklos folt

Jótám
– istenfélő
– Jeruzsálem megerősítése
– harc az ammóniak ellen
a nép bálványimádása
büntetés: arámiak és izráeliek
megtámadják Júdát

2. történet:

Áház
– istentelen
– bálványok és áldozatok
– fiát is elégeti
büntetés: Recín (Arám) és Pekah
(Izráel) megtámadják Júdát
– sok júdait megölnek, foglyokat visznek magukkal
Ódéd próféta
– a júdai foglyokat kiszabadítja
Ézsaiás próféta
– jel: „Íme egy fiatal nő…”
segítség: Tiglat-Pileszer (Asszíria)
– Arám elleni harc (Recín meghal)

pogány oltár – Urijjá pap
bálványimádás
Ezékiás az utód

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Az Istenbe vetett bizalom a legjobb életbiz­tosítás.
* Isten megtartja ígéreteit.
* Időnként a rossz kerekedik felül, de ez sosem végleges.

Előzmények:

Roboám, Abijjá és Ászá volt Júda első három királya. Ászá kezdte el átalakítani Júdát, megtisz­tította az országot a pogány szokásoktól.

1. történet:

2Krón 17–19: Ászá után fia, Jósáfát* lett Júda új királya. Apja és Dávid nyomdokaiba lépett, s megmaradt az Úr szolgálatában. Nem tisztelte a Baalokat, apja Istenét kereste, és az Ő parancsolatai szerint járt. Ezért megáldotta az Úr Jósáfátot gazdagsággal és tisztelettel.

Jósáfát kiküldött néhány lévitát és papot az ország egész területére, hogy tanítsák a népet az Úr törvényeire és parancsolataira.

Az Úr gondoskodott arról, hogy a környező népek közül senki se támadja meg Júdát. Még a filiszteusok, Júda esküdt ellenségei is ajándékokat vittek Jósáfátnak. Az arabok pedig kincsek helyet nagyszámú juhnyájjal ajándékozták meg őket.

Az országban mindenfelé megerősítették a városokat. Fejlesztették a katonaságot is. Öt generális parancsnoksága alatt mintegy 1 160 000 katona szolgált. Hogy megerősítse a kapcsolatot Izráellel, Jósáfát fia az izráeli hercegnővel házasodott össze. Néhány rossz döntése ellenére az Úr azért talált elég jó dolgot Jósáfát életében ahhoz, hogy ne kelljen megbüntetnie.

Jósáfát a bíróságot is helyreállította. Minden városban bírókat nevezett ki. Jeruzsálemben volt a legfelsőbb bíróság, melynek tagjai léviták, papok és családfők voltak. Elnöke pedig a főpap, Amarjáhú volt.

2Krón 20: Egy nap követ érkezett Jósáfáthoz a szörnyű hírrel, hogy hatalmas sereg indult Júda ellen, amely főként móábiakból és ammóniakból áll, de edómiak is csatlakoztak hozzájuk. Edómon keresztül jönnek, a sereg már Hacecón-Támárban (Éngediben*) van.

Jósáfát nagyon megijedt, és az Úrhoz fordult segítségért. Az ország népét egybehívta Jeruzsálembe, hogy imádságban keressék az Urat. Férfiak és nők jöttek gyermekeikkel, hogy Isten akaratát keressék.

Jósáfát úgy imádkozott az Úrhoz, mint őseik Istenéhez, aki kiűzte előlük Kánaán lakóit, és Ábrahám utódainak adta azt a földet. Csak Ő segíthet a szomszédos népek tömegével szemben.

Az Úr a lévita Jahaziélen keresztül válaszolt: „Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené.” Jósáfát az embereivel másnap vonuljon az ellenség ellen a Cic-hágónál, Júda pusztájában, Jeruzsálemtől délkeletre. De nem kell harcolniuk, hanem csak nézni, hogyan szabadítja meg őket az Úr.

Ezt hallva Jósáfát és a nép térdre estek az Úr előtt, és dicsérni kezdték Őt. A léviták pedig fölálltak, s egyre hangosabban dicsérték az Urat, Izráel Istenét.

Következő reggel kivonult Jósáfát a sereggel Jeruzsálemből. Tekóa pusztájába érve azt mondta a népnek: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!”

Majd fölállították az Úr énekeseit, akik szent öltözetben az arcvonal előtt vonulva, énekkel dicsérték Istent: „Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete!” (vö. Zsolt 136,1)

Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott az ellenség népei között, akik egymás ellen fordultak. Mire a júdabeliek odaérkeztek, már csak az elesettek holttesteit találták. Így Jósáfátnak és embereinek nem volt más dolguk, mint hogy összeszedjék a zsákmányt. Három napig tartott, míg mindent összeszedtek. A negyedik napon összegyülekeztek az Áldás-völgyben, hogy ott áldják az Urat.

Boldogan és hálával telve vonult vissza Jósáfát a sereg élén Jeruzsálembe. Lantokkal, citerákkal és harsonákkal vonultak be az Úr házához, hogy hálát adjanak a győzelemért.

A környező népek fülébe is eljutott, hogyan harcolt az Úr népe ellenségeivel. Senki sem mert szembeszállni Júdával. Így ajándékozta meg őket békével az Úr.

A nép azonban nem adta fel az áldozóhalmokat, nem tisztelte teljes szívből Istenét, mint Jósáfát, aki élete végéig megmaradt az Úr tiszteleténél és szolgálatánál. Mégis, uralkodásának vége felé elkövetett egy nagy baklövést. Társult Izráel királyával, a bűnös Ahazjával. Hajók építésére fogtak össze, melyeknek Tarsísba kellett volna menniük. Ez azonban az Úr akarata ellen volt. Eliezer, egy próféta közölte az Úr büntetését Jósáfáttal: „Mivel társultál Ahazjával, összezúzza művedet az Úr!”

A hajók valóban összetörtek, s nem jutottak el Tarsísig.

Jósáfát uralkodásának 25. évében halt meg, Dávid városában temették el.

2. történet:

Halála előtt Jósáfát úgy döntött, hogy elsőszülött fia, Jórám* kövesse őt a trónon. Hat másik fiának ajándékokat adott: ezüstöt, aranyat, értékes holmit, és megerősített városokat Júdában. Furcsa, hogy nem közülük választott utódot, hiszen a 2Krón 21,13-ban azt olvashatjuk, jobbak voltak, mint Jórám.

Jórám 32 éves volt, mikor trónra került. Ahogy pozíciója megerősödött, megölette fiútestvéreit. Így biztosította magának a trónt, és kritikát sem kellett tőlük elviselnie. Atalját, Aháb és Jezábel leányát vette feleségül, és apósa, Izráel királya útján járt. Júda áldozóhalmain Baal számára készítettek áldozati helyeket, Júda népét így csábította bálványimádásra.

Bár Jórám élete nem volt kedves az Úr számára, mégsem akarta Dávid magvát kiirtani, hiszen szövetséget kötött vele, hogy mindig az ő utódai fognak ülni a trónon. Ez Dávid nagy utódára, Jézus Krisztus eljövetelére is utal.

A júdai birodalomnak nem ment jól a sora. Az edómiak, akik eddig a király szövetségesei voltak, most elpártoltak tőle. Saját királyt választottak, s Jórám nem tehetett semmit.

Elpártolt tőle Libná is, egy délnyugati városka, közel a filiszteus határhoz. Még Józsué alapította, hogy papok lakjanak ott. Az, hogy a libnáiak elfordulnak Jórámtól, igen sokat mond: elutasítják, hogy a bálványimádó királyt szolgálják! Furcsa, de nem olvasunk róla, hogy Jórám e lázadó város ellen bárhogy is fellépett volna.

Jórám különleges figyelmeztetést kapott: Illés próféta küldött neki egy levelet Izráelből. Nagy csapással sújtja az Úr Jórámot, mert nem járt ősei nyomdokában, nem azt tette, amit Jósáfát vagy Ászá, hanem Izráel királyait követte a bálványimádásban, s megölte testvéreit, akik jobbak voltak, mint ő. Ezért megbünteti az Úr a népet, Jórám családját, elveszi javait. Sőt még egy szörnyű betegség is kínozni fogja Jórámot, amibe 2 éven belül belehal.

Mindez azonnal elkezdődött: a filiszteusok és az arabok megtámadták Júdát, s elraboltak a királytól mindenféle kincset, még a fiait és feleségeit is. A hercegeket megölték. Nem maradt meg más, csak a legfiatalabb, Jóáház*. (Itt is láthatjuk, hogy az Úr milyen hűséges ahhoz az ígérethez, amit Dávidnak tett!)

Jórám ezután súlyos beteg lett, belei kifordultak. Két év múlva bele is halt betegségébe, ahogy Illés megjövendölte.

Jórám 8 évig uralkodott. Nem gyászoltak halálán. Nem is gyújtottak tüzet a tiszteletére. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírjában.

Ahazjá* 42 éves volt, mikor trónra lépett. Valószínűleg már korábban is helyettesítenie kellett beteges apját. Az is lehetséges, hogy anyja, Ataljá irányított a háttérben. Ahazjá csak bábu volt a kezében. Ő volt a tanácsadója, és istentelen cselekedetekre vette rá. Szoros kapcsolatot tartott fenn Jórámmal is, Izráel királyával, aki szintén rossz hatással volt rá.

Tudjuk, hogy Ahazjá hogyan halt meg (lásd 156. lecke). Gyermekei még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy egy országot irányítsanak. Mi fog most történni?

Jegyzetek:

Jósáfát – „Jahve ítél”.

Éngedi – Oázis, település a Holt-tenger nyugati partján. Dávid ide menekült Saul elől (1Sám 24). Korábban Hacecón-Támárnak hívták, emóriak laktak ott (1Móz 14,7).

Jórám – „Jahve magas”, „Jahve fenséges”.

Jóáház / Ahazjá – Jóáház, Jórám legkisebb fia Ahazjá néven uralkodott, aminek jelentése: „Jahve megragadott”.

Énekek:

Református énekeskönyv: 35:1; 90:1.5.8; 136:1–2.23–24.26; 146:1–3; 161:1.3; 233:1; 236:1–2.5–7; 254:1–5; 271:1–2; 387:1–3
Jertek, énekeljünk: 68:1.4; 142:3; 173
Harangszó: 18; 41; 44; 49:1–2.5–7; 53:1–2.5–6.8; 54:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 6; 8; 30; 35:1.4; 40; 48:1.8; 50:1–2.5.7; 53:1.4; 68
Erőm és énekem az Úr: 46; 84; 97; 106; 139

Megjegyzések:

Bizalom az Úrban – Csak azok várhatják az Úr segítségét, akik teljes szívükkel hisznek és bíznak benne. Jósáfát jó példa erre. Láthatjuk ugyanis, kételkedés nélkül hiszi, hogy az Úr megveri az ellenfelet. Milyen csodálatos pillanat lehetett, amikor a király telve az Úrban való bizalommal elindult az ellenséggel szemben! Ez csak szilárd hit által lehetséges, ami „a remélt dolgokban való bizalom” (Zsidók 11,1).

Isten hűsége – Az Úr mindig tartja magát ígéreteihez: a Messiás, aki Dávid házából való, eljött, és örökké uralkodik! Nagyon hálásak lehetünk ezért, főleg ha megnézzük, mennyi bűne is volt Dávid házának.
Amit megígér az Úr, azt meg is cselekszi. Ennek jelentőségét nem is értjük gyakran. Bűneinktől függetlenül mindig számíthatunk Isten hűségére (lásd Ézs 54,8–13).

A gonosz időnként felülkerekedik – Jórám és Ataljá a gonoszt szolgálták, ami/aki, úgy tűnik sokszor, eléri célját. Mégis azt láthatjuk, hogy Krisztus a győztes. Ez erős bátorítás azoknak, akik szeretik az Úr Jézus Krisztust, és benne bíznak.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Bizalmi kapcsolatok. A bizalom ereje különböző helyzetekben. (***)
• A hűség és hűtlenség példái. (***)
• Gonosz államvezetők, gyilkos királyok – történelmi példák tanítása. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Elbeszélő fogalmazás vagy hálaadó imádság írása egy bibliai szereplő nevében. (***)

Ének-zene

• Zsoltáréneklés (136. zsolt.). Szólóének, kórus felelgetése. Hangszeres kíséret. (***)

Vázlat:

1. történet:

Júda –
Roboám
Abijjá
Ászá
Jósáfát – Istent szolgálja

Móáb – Ammón – Edóm
Jahaziél: „nem a ti háborútok ez”
énekesek – győzelem

Jósáfát 25 évig király

2. történet:
Jósáfát: 7 fiú
Jórám – elsőszülött
felesége Ataljá (Aháb és Jezábel lánya)
testvéreit megöli
baalimádat
Illés: figyelmeztetés
ellenséges betörés
betegség – halál

Ahazjá – az izráeli Jórámmal tart
Jéhú mindkettőjüket megöli

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr segít a népének, néha engedetlensége ellenére is.
* Az Úr szeret, de igazságos is.
* Aki elhagyja Istent, annak az Ő védelme és segítsége nélkül kell boldogulnia.
* Isten türelme is véget ér egyszer.

Előzmények:

Jéhú azt az ígéretet kapta az Úrtól, hogy utódai negyedízig uralkodnak Izráelen (2Kir 10,30).

1. történet:

Jéhút fia, Jóáház követte a trónon, 17 évig uralkodott. Vétkezett, mint elődei, mert folytatta az aranyborjú-imádást. Ezzel az istentiszteletet a politikától tette függővé. Az Úr ezért megbüntette a királyt és a népet Hazáél, arám király által. Jóáház erre az Úr tetszését kereste, s imádságát meghallgatta Isten, szabadítót adott Izráelnek.

Jóáház után fia, Jóás uralkodott Izráelen, 16 évig. Elizeus próféciáját beteljesítve II. Benhadad idejében háromszor verte meg az arámokat, s visszavette a Hazáél által meghódított városokat. Mégsem volt benne igazi hála Isten iránt, ő is követte apja és nagyapja bálványi­mádását. Tovább szolgálta az aranyborjút.

Jóás után szintén a fia, II. Jeroboám lett a király. Uralkodásának 41 éve alatt jól ment Izráel sora (lásd még Ám 6,4–6). Jónás próféta szavai szerint ő állította helyre Izráel határát a hamáti úttól* (messze északon) a síkság* tengeréig (Holt-tenger). „Mert meglátta az Úr Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek.” Jeroboámnak tehát tudnia kellett volna, hogy nem önmagának köszönheti a győzelmet. Ő azonban azt tette, amit rossznak lát az Úr, folytatta a borjúimádást.

Hóseás prédikálása:

Hóseás* könyvében olvashatjuk, milyen álnok módon viselkedik a nép, mert nem ismerik Istent (4). Törvényét ismerik ugyan, de tudván tesznek ellene. Átkozódnak, hazudnak, ölnek, lopnak, paráználkodnak és erőszakoskodnak. A következmény: vérfürdő vérfürdőre következik. A papok sem jobbak, mint a nép: gyilkolnak a sikemi úton (6,9). Elfordultak az Úrtól, bár hívják a népet hozzá (11,7). Elfeledkeztek az Úr törvényéről (4,6), folytatják a bálványimádást (4,13.17; 13,1–3). Dőzsölnek és paráználkodnak, vagyont és hatalmat kívánnak mindenféle módon. A kereskedők tisztességtelenek (12,8). A király olyan, mint az értelmetlen gyermek (13,13). Következmény: kemény büntetés jön Izráelre. Gyászolni fog az ország, elalél a lakossága, együtt a mezei vadakkal, madarakkal és halakkal (4,3). Az Úr feladatul adja prófétáinak, hogy ismételten hívjanak megtérésre (6,1; 12,11). Emlékezteti a népet, hogyan szabadította ki őket Egyiptomból, hogyan védte őket a pusztai vándorlás idején (12,14; 13,4–5). „Nem ismerhetsz rajtam kívül más Istent, nincs más szabadító, csak én.” (13,4^b) Izráel az asszírok kezébe fog esni (11,5), Samária pusztasággá lesz (13,15), és szörnyű dolgok történnek a néppel (asszonyokkal és gyerekekkel: 14,1). Végül mégis megkegyelmez népének az Úr (14,5).

Ámósz próféta:

Ámósz II. Jeroboám uralkodásának idején prédikált Izráelben, amikor Júdában Uzzijjá volt a király (vö. 169. lecke). Ugyanekkor működött Jónás próféta is. Ámósz pásztor volt, de fügét is gyűjtögetett (7,14–15). Tekóában lakott, Jeruzsálemtől 16 km-re délre, nem messzire Betlehemtől, vagyis nem a tíz törzs területén. Próféciáját két évvel a földrengés előtt mondta el (a Zak 14,5 szerint a júdai Uzzijjá idején volt). Míg más próféták éveken át figyelmeztették a népet, mint Ézsaiás és Jeremiás, Ámósz fellépése egy évre tehető. Küldetése befejeztével valószínűleg visszament hazájába pásztornak.

A prófétai könyv központi gondolata, hogy az emberek nem szeretik egymást. „Csak nekem legyen jó” – gondolja az ember, a többi nem érdekel.

A környező népek nem különbek, mint Izráel. Azoknak is büntetés lesz a része, köztük Arámnak: Benhadad és Hazáél palotái sem maradnak meg Damaszkuszban (Kr. e. 732-ben következett ez be, Tiglat-Pileszer által; vö. 2Kir 16,9). Júdát is figyelmezteti az Úr, „mert megvetették az ÚR törvényét” (2,4).

Majd Izráel ellen mondja, hogy egy szegényt egy pár cipő áráért adnak el, ezenkívül paráznaságot és bálványimádást lát mindenütt. Ítélete: a leggyorsabb futó sem menekülhet, a legbátrabb vitéz is fegyvertelenül fut majd el.

A próféta figyelmezteti a népet, hogy elhagyták Istenüket, az Urat, aki kiszabadította őket Egyiptomból, s megtörték a szövetséget. Vegyék észre magukat, míg házaik le nem lesznek rombolva, mint a bételi aranyborjús oltár (2Kir 23,15–16; 176. lecke).

Ámósz főleg a nép vezetői ellen szól, nyelve nem irodalmi, hanem a beszélt környezetből való. Samária gazdag legelőinek kövér teheneihez hasonlítja a királyi udvar gazdagjait („básáni tehenek”), akik elnyomják a szegényt, el akarják venni munkája eredményét. Ezért az Úr a pusztulásukat határozta el, nem lesznek többé biztonságban.

Az 5. rész siratóének Izráel felett, mintha már meghalt volna. A kapukban ülő bírákat gyűlölik, hamisan beszélnek és kereskednek, meglopják a szegényt. Innen hív az ÚR megtérésre: „Az URat keressétek, akkor élni fogtok” (5,6). „Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban” (5,15). Vagyis ha megtérnek gonosz cselekedeteikből, talán könyörül rajtuk az Úr. Túl sok rossz kapcsolódik a bálványimádáshoz, nemcsak Isten iránti hűtlenséget jelent.

Vajon Ámósz próféciája idézett elő változást? Láthatólag nem. Az ország hatalmasai Isten ítéletének napját a távoli jövőbe tolták, az országgal és a szegényekkel nem törődtek. A próféta látomásában a pusztulás előbb sáskaraj formájában jelenik meg, majd pusztító tűzként, végül függőónnal vizsgálja meg népét az Úr. A próféta kegyelmet kér, de elfogy Isten türelme, s legelőször a hatalmaskodókat viszik el fogságba. „Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára.”

A bételi aranyborjú főpapja, Amacjá megvádolta Ámószt II. Jeroboám királynál, s el akarta őt távolítani Izráelből. Ámósz válaszában a pap családja és a nép elleni ítélet jelenik meg. Az újabb látomás beérő gyümölcsei Isten megérett ítéletét hirdetik. Nincs többé bocsánat, ünnepi (bálványimádó) dalaik siratóénekké változnak majd. Éhség és szomjúság gyötri őket, de nem kenyérre és vízre, hanem az Úr igéjére. „Támolyognak majd tengertől tengerig, és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.”

Az utolsó látomásban az oltár jelenik meg (talán a bételi), ami összeomlik, s az összedűlő kövek közül megmenekülőket fegyver pusztítja el. Sehol sem lesznek biztonságban, akárhová próbálnak elrejtőzni az Úr elől. Izráel szétszóratik a pogány népek között. A kép mégis Dávid összedőlt sátrának felállításával zárul, s a visszatérés ígéretével: „Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. …Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam.”

2. történet:

Zekarjá, II. Jeroboám fia hat hónapig uralkodott Izráelen. Ő volt a negyedik király Jéhú házából Jóáház, Jóás és II. Jeroboám után. Hallottuk, hogy Jéhúnak csak négy utóda ülhet trónra a saját házából. Zekarjá volt az utolsó, aki szintén „azt tette, amit rossznak lát az ÚR, …nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől”.

Zekarjá uralkodása rövid volt. Sallum, Jábés fia szőtt összeesküvést ellene, és a nép előtt ölte meg. Utána Sallum lett a király, de ő is csak egy hónapig.

Sallumot Menahém, Gádi fia ölte meg, s lett kegyetlen királya Izráelnek, tíz éven keresztül. Első tette a Tirza* melletti Tifszah és környékének leverése volt kegyetlen vérfürdővel, mert nem nyitottak előtte kaput. Ő sem szakított Jeroboám bálványimádásával, vagyis azt tette, amit rossznak lát az Úr. („Menahém” jelentése „vigasztaló”, micsoda ellentét van a név jelentése és viselője között.) Az ő idejében tört be az asszír Púl* az országba, Menahémtől ezer talentum ezüstöt (30000 kg!) kapott, ami a tehetős emberekre kivetett adóból gyűlt össze, ez fejenként 50 ezüst sékel volt (550 gr).

Mehaném után fia, Pekahjá (= „Isten megnyitja a szemeket”) lett a király, két esztendeig, s ő sem tért le Jeroboám útjáról, az aranyborjú imádását követte. Egyik tisztje, Pekah, Remaljáhú fia összeesküvést szőtt ellene, és Samáriában, a királyi palotában ölte meg.

Pekah ezután húsz esztendeig volt Izráel királya. Az ő idején tört be Tiglat-Pileszer*, Asszíria királya az országba, s északi-északkeleti részét elfoglalta, lakóit fogságba vitte. Pekah Recinnel, Arám királyával maga is többször megtámadta Júdát.

Pekahot Hóséa, Élá fia ölte meg, így lett ő is király kilenc évig. Szörnyű, hogy Izráel utolsó királyai közül milyen sokan gyilkosság révén lettek királyok. Mekkora ellentétben van ez Dávid magatartásával, aki az ellene törő Sault habozott megölni, amikor lehetősége nyílt volna rá (vö. 104. lecke). Bár Hóséa „nem annyira” tett rosszat az Úr előtt, mint a korábbi királyok, sorsát ő sem kerülhette el. Salmaneszer, Asszíria királya megtámadta, és adófizetővé tette Izráelt. Amikor Hóséa követeket küldött Egyiptomba (szövetségkötési szándékkal), s kihagyta az adó fizetését, Salmaneszer újra eljött, elfogatta, és börtönbe vetette őt. Majd Samária ellen vonult, három évig ostromolta, és elfoglalta, Izráel lakóit pedig fogságba vitette. A prófécia beteljesedett, a nép elfordult Istentől, nem bánta meg bűneit, a tíz törzs országa nincs többé.

Salmaneszer Bábelből és Mezopotámiából hozatott lakosokat az üres városokba. Ezek először nem félték az Urat, de oroszlánok támadták őket, mire a király a régi lakosok közül hozatott nekik papot, hogy megtanulják tisztelni az ország Istenét. A különböző népek azonban tovább tisztelték a saját isteneiket is, így valami keverékvallás keletkezett, amit ettől kezdve követtek a samaritánusok* területén.

Jegyzetek:

Hamát – „Körülkerített”. Rabbának is nevezték, határváros az Orontes mellett, mely arám határfolyó. Az 1Kir 8,65-ben azt olvassuk, hogy Salamon idejében izráeliták lakták. Az Ámósz 6,2 is említi.

Síkság – E kifejezés arra a síkságra céloz, amin Sodoma és Gomorra feküdt, amit Lót választott. A Jordánon túli terület déli része ez Móábig, mely Izráel területéhez tartozott (a tíz törzs között fél Manassé, Gád és Rúben – az emóriak régi országa, Óg királysága).

Hóseás – A 12 „kispróféta” egyike. Nem azért „kicsi”, mert keveset prófétált, hanem mert keveset írt. Kilencen a babiloni fogság előtt, hárman azután prófétáltak.
Hóseás Beéri fia, valószínűleg Beth-Semes-i származású, Issakár törzséből. Sokáig volt próféta, mintegy kilencven évig, vagyis nemcsak prófétálta Izráel fogságba vitelét, hanem részt is vett abban.

Tirza – „Kedves”. I. Jeroboám rezidenciája, Samáriától délre fekvő város.

Púl, Tiglat-Pileszer, Assur – Az asszír királyoknak kijáró cím („az én segítségem Asera-istenség”). Púl a legismertebb, ő a III. Tiglat-Pileszer. Valószínűleg ő szerepel itt. Ennek a birodalomnak ő volt az utolsó hatalmas uralkodója.
Asszíria Kr.e. 1500 és 1100 között volt igen jelentős közel-keleti állam. Hatalma fénykorában az Eufráteszig tartott. Végül az arámok uralma alá került. Később jött egy hatalmas királyi család, amelyik megpróbálta visszaszerezni a régi hatalmat. Történetünkben Púl népének hagyományos taktikájával jelenik meg: minél kevesebb véráldozattal hatalmukba keríteni a szomszédos államot. Egyik módszer a lakosok elhurcolása, amivel a nép ellenállását meg lehet törni. (Ezt a módszert a századunkig ismerték és alkalmazták különböző uralkodók világszerte.)

Samaritánusok – Mind a mai napig élnek Sikem/Nablus mellett samaritánusok, saját vallással. Kicsi csoport. Istentiszteleti központjuk Garizim hegye. Különösen fontos számukra a páska ünnepe. A régi kor igazi pogány vallásából nemigen maradt meg semmi. József egyenes leszármazottainak, és „igazi zsidók”-nak tartják magukat. Jézus korában nagy gyűlölet volt a samaritánusok és a zsidók között, annyira, hogy a zsidók Galileából nem Samárián át utaztak Jeruzsálembe, inkább kerültek a Jordánon túli területen. Különleges dolognak kell tartanunk, hogy az Úr Jézus Samárián át vezető utat használt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 52:1; 74,1.19–20; 80; 130:2.4; 208:1–4; 384:1–4.7; 391:1–4; 468:4–5
Jertek, énekeljünk: 122; 228
Harangszó: 18; 49
Dicsérjétek az Urat!: 63; 74; 87; 98:2–4
Erőm és énekem az Úr: 56; 139

Megjegyzések:

Az Úr sokszor segíti a népét, engedetlensége ellenére – Láttuk, hogy az Úr végül megszabadította Izráelt az arámok kezéből, mivel látta, mennyire szenved a nép. Ez Isten kegyelmének a példája. A jó szülők is így viselkednek eltéved gyermekükkel: bár bűnös útra tévedt, mégis segítik.

A nehéz periódus elmúltával gyakran újra bűnös időszak következik – Érthető, hogy egy nehéz korszak után mindenki boldog és aktív lesz, dúskáló, örömittas. II. Jeroboám korszaka jó példa erre. Vajon a mi népünkkel, meg más népekkel is ilyen sokáig lesz kegyelmes az Úr…?
Amikor nincs igazi bűnbánata az elkövetett bűnöknek, a büntetés után hamar visszasüllyed az ember a régi rosszba, talán még mélyebbre is.

Kik azok a próféták? – Ismét itt az ideje a prófétaságról beszélni a gyerekekkel. A prófétát sokan „jövendőmondónak” gondolják. Pedig ő az Úr szolgája, aki tanít, büntet, ígér és büntetéssel fenyeget – az Úr nevében. Egyébként közönséges ember, mint más. Van-e ma is próféta? – kérdezik sokan. Nincs rájuk szükség, ószövetségi értelemben, hiszen az Úr kezünkbe adta a szavát, a Bibliát, benne minket szólító üzenetét. Van azonban „prófétálás”, ami a lelki ajándékok közé tartozik, ami a gyülekezetet építi, bátorítja, vigasztalja a Szentlélek által megelevenített igével (vö. 1Kor 14,1kk).

Isten szeretetteljes, de igazságos – Az Úr szigorú, de kegyelmes, a büntetés előtt figyelmeztet. Olyan, mint egy szigorú, de szerető apa.

Aki elhagyja az Urat, az az Ő védelme és segítsége nélkül kénytelen élni – Az emberek nem veszik komolyan, hogy az Isten nélküli élet veszélyes. Maguk próbálnak boldogulni, ami gyakran nem sikerül. Ezt látjuk magunk körül. Sok ember megbetegszik, testileg és/vagy lelkileg, mivel nem látnak kiutat. Sokan öngyilkosságot követnek el, mivel „nem látnak tovább megoldást”.

Isten türelme véget ér egyszer – Az izráeliták úgy gondolták, hogy nem kell annyira komolyan venni Ámósz figyelmeztetését. Bizonyára türelmes lesz velük az Úr. Másként alakult. Az Úr valóban türelmes, de igazságos is.
Gondoljunk itt szülők, tanítók általi büntetésre. Többnyire elhangzik sok figyelmeztetés. Amikor a figyelmeztetést nem veszed komolyan, és végbemegy a beígért büntetés, magadat hibáztathatod.

Szétszóratott Izráel – Az Újszövetségben néhány alkalommal olvasunk emberekről, akik a tíz törzs közül valamelyikben születtek, pl. Anna, Fánuel lánya, Áser törzséből (Lk 2,36). Ez arra utal, hogy az elhurcolt tíz törzs leszármazottai a júdaiakkal együtt visszatérhettek. A tíz törzs Izráeléből több család elkerülhetett a két törzs Júdájába. Így lehetett, hogy az ősei szívből szolgálhatták az Urat, s Anna a saját szemeivel láthatta a megígért Messiást.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Türelem és türelmetlenség. A türelem határai. (** ***)
• A bűn és következményei. Figyelmeztetések után: büntetés. (** ***)
• Segítségnyújtás annak, akinek terhes, akinek nem szívesen teszi meg az ember. A segítség joga kit illet? (***)
• Isten figyelmeztető, büntető „ujja” a történelemben. Ítéletes idők. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Östör király alakja Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika c. meseregényében. A bölcs király jellemvonásai: szerető, de igazságos; a harag és megfékezése. (**)
• Nemzeti bűnök, és ezek következményei Kölcsey Ferenc: Himnusz c. költeményében. (***)
• Egy siratóének a Bibliából (Ezékiel könyvéből). A képes beszéd jelentései. A szőlő, szőlőskert kép bibliai párhuzamai. (***)
• Siratóének írása egy bibliai szereplő nevében. (***)

Vázlat:

1.történet:
Jéhú és utódai – aranyborjú imádása
Jóáház – arámok: Hazáél
Jóás – arámok: II. Benhadad
II. Jeroboám – jólét

Prófétai figyelmeztetés:
Hóseás
„nincs más szabadító”
Ámósz
„básáni tehenek”
látomások:
– tűz
– sáskaraj
– függőón
– érett gyümölcsök
– oltár elpusztítása

2. történet:

Zekarjá (6 hónap)
Sallum (1 hónap)
Menahém (10 év)
Asszíria – Púl
Pekahjá (2 év)
Pekah (20 év)
Asszíria – Tiglat-Pileszer
Hóséa – (9 év)
Asszíria – Salmaneszer
Izráel népét elhurcolják

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr beteljesíti ígéreteit.
* Isten parancsainak engedelmeskedni kell.
* Az istentelenség bukáshoz vezet.
* Istennel lehet győzni.

Előzmények:

Benhadad, Arám királya több támadást intézett Izráel ellen, sikertelenül. Először Elizeus imádságára vaksággal sújtotta az Úr az arám sereget, majd harci zajt keltve ejtette pánikba az arámokat, akik elmenekültek.

1. történet:

2Kir 8,7–15: Elizeus Damaszkuszba ment, az arám fővárosba, ami elég szokatlan dolog. Benhadad beteg volt, s mikor megtudta, hogy Elizeus odaérkezett, tisztviselőjét, Hazáélt* küldte ajándékokkal elé. Megkérdeztette Isten emberétől, felépül-e a betegségéből. „Bizonyosan felépül” – hangzott a válasz. – „Bár az ÚR velem megláttatta, hogy meg fog halni.” Elizeus már nyilván tudta, Hazáél mire készül.

A próféta akkor sírva fakadt. Isten megmutatta neki, milyen veszedelmet hoz majd Hazáél Izráelre, aki szolgai alázatot tettetve hallgatta Elizeus kijelentéseit. „Te leszel Arám királya” – hangzott el végül.

Hazáél visszatért Benhadadhoz, s jelentette neki, hogy a próféta szerint meg fog gyógyulni. Másnap azonban megfojtotta, olyan látszatot keltve, mintha a király magától halt volna meg. Hazáél lett az új király.

Az Úr Illésnek három feladatot adott a Hóreb-hegynél (1Kir 19,15–17; 139. lecke). Hazáélt kenje fel Arám királyává, Jéhút, Nimsi fiát Izráel királyává, Elizeust pedig a maga utódjává. Illés ez utóbbit tudta csak megtenni, a másik kettő Elizeusra maradt. Hazáél királlyá kenése (Isteni felhatalmazása) most megtörtént. Már csak Jéhú fölkenetése van hátra.

2. történet:

2Kir 8,25–29: Júdában Ahazjá*, Jósáfát unokája lett a király. Izráel és Júda még mindig szövetségben állt egymással, s együtt vonultak hadba Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádért*. Jórám megsebesült a harcban, s visszatért jezréeli palotájába, hogy gyógyíttassa magát. Seregét Rámótban hagyta. A júdai Ahazjá király elment meglátogatni nagybátyját, Jórámot Jezréelben.

2Kir 9: Elizeus az egyik prófétatanítványt küldte Rámót-Gileádba, egy olajoskorsóval, hogy keresse meg Jéhút, Nimsi fiát. Hívja magával a belső szobába, majd kenje meg a fejét olajjal*, s mondja ki: „Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává!” Aztán tűnjön el, amilyen gyorsan csak tud.

Valószínűleg Jéhú volt a sereg vezére, aki épp a többi parancsnokkal tanácskozott, mikor az ifjú próféta megérkezett. A parancsnokot kereste, s közölte, hogy bizalmas beszéde van vele.

Négyszemközt aztán királlyá kente Jéhút, s elmondta, hogy milyen feladatot ad neki Isten: ki kell irtania Aháb háza népét. Végül Elizeus intése szerint elfutott.

A többiek kifaggatták Jéhút, majd ruhájukat alája terítve adtak neki tiszteletet, s a kürtöket megfújva kiáltották: „Jéhú a király!”

Jéhú maga ment egy csapat katonával Jezréelbe. Ahazjá éppen Jórámnál tartózkodott. Őrszem jelentette a csapat közeledtét, s Jórám rosszat sejtett. Küldöttei nem tértek vissza, így maga vonult ki harci kocsiján, Ahazjával, Júda királyával együtt az érkezők elé. Nábót birtokán* találkoztak. A király Jéhú békés szándékát tudakolta, ám Jéhú nyersen válaszolt: „Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?” Jórám azonnal futásnak eredt, „Árulás, Ahazjá!” – kiáltotta. Jéhú kapásból kilőtt nyila azonban szíven találta, s a kocsiján összerogyva meghalt.

Jéhú a tisztjének, Bilkarnak adta a feladatot: emelje ki a kocsiból, és vesse Jórámot Nábót birtokára. Illés jövendölése ezzel beteljesült: ezen a birtokon fizet meg Aháb fia Nábót és fiainak kiontott véréért (1Kir 21,19.29; 142. lecke). Ahazjá is futni kezdett, de sorsát ő sem kerülhette el, megsebesítették harci szekerén. Megiddóba érve meghalt. Szolgái Jeruzsálembe vitték, s ősei mellé temették el.

Jéhú megérkezett Jezréelbe, s parancsára Jezábel királynőt a szolgái dobták ki a palota ablakán. Vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták. Mire temetni akarták, csak koponyáját, lábait és két kézfejét találták, a többit a kutyák ették meg a jezréeli birtokon. Illés jövendölése teljesedett be ezzel is (1Kir 21,23; 142. lecke).

2Kir 10: Ahábnak hetven fia lakott Samáriában. Jéhú leveleire Jezréel vezetői kosárban küldték el neki azok fejét. Aki megmaradt Aháb házából, azokat Jéhú vágta le. Utánuk Ahazjá testvérei* következtek, 42-en, akik Samáriába tartottak, meglátogatni a királyi családot.

Majd Jehónádábbal, a kéni Rékáb* fiával találkozott Jéhú, aki Jetrónak, Mózes apósának volt a leszármazottja. Maga mellé vette a kocsijára, hogy megmutassa, mit tesz az Úrért. Kihirdette, hogy áldozatot akar bemutatni Baalnak, s összehívatta a papjait, és Baal tisztelőit. Mire elkészültek az áldozat bemutatására, Jéhú az embereivel fölkészült, hogy kardélre hányja őket. Mindenkit megöltek, akik a Baal-templomban tartózkodtak. A templomot lerombolták, és nyilvános árnyékszékké tették. Így pusztította ki Jéhú a Baalt Izráelből.

Vajon példaszerű király lett Jéhú? Nem. Nem teljes szívvel élt az Úrnak, Izráel Istenének a törvényei szerint. Nem tágított Jeroboám vétkétől, az aranyborjútól. Utódai Jóáház, Jóás, II. Jeroboám és Zekarjá.

Az Úr a népet úgy büntette, hogy egyre többet foglalhattak el földjéből a környező népek. Legtöbbet ártott az arám Hazáél, hogy beteljesedjen Elizeus próféciája (2Kir 8,12–13).

3. történet:

2Kir 13,1–13: Jóáház komolyan imádkozott az Úrhoz megváltásért az arámok kezéből. Az Úr meghallgatta, mert látta Izráel nyomorúságát. Szabadítót küldött, akinek a Biblia nem árulja el a nevét. De Jóáház ugyanúgy folytatta Jeroboám vétkét, mint apja, s majd fia és utóda, Jóás.

Nyilvánvalóan politikai számítás volt ennek az oka. Ha a tíz törzs a jeruzsálemi templomba járna, újra kívánság támadna egy Dávid házából való fejedelem által vezetett egy(esített) ország után. Továbbá oly régen űzték e bűnt, hogy már a szokásjog erejével hatott, és nem is tekintették bűnnek.

2Kir 13,14–25: Elizeus próféta megbetegedett, halálos ágyán feküdt. Elég idős volt már, hisz körülbelül hatvan éve hívta el Illés prófétának.

Jóás király fölkereste Elizeust. Megrendült, mivel saját szemével látta, hogy az idős próféta nem fog tovább élni. „Atyám, Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai” – kiáltotta. Ugyanaz a kiáltás, amivel Elizeus búcsút vett Illéstől, amikor az elragadtatott a mennybe (vö. 2Kir 2,12; lecke). Jóás király szájából azonban mást jelent. Izráel nehéz helyzetbe került. Elizeus próféta sokat tett Izráel országáért és népéért. Ha most meghal, ez a támogatás elvész. Talán azokra a kocsikra és lovasokra gondol a király, akik még megmaradtak Izráelben.

Elizeus, akár egy tiszt a katonájának, parancsot adott: „Fogj íjat és nyilakat!”

Jóás íjat és nyilakat fogott a kezébe.

„Feszítsd ki kezeddel az íjat!”

Jóás kifeszítette, s Elizeus rátette kezét* a király kezére.

„Nyisd ki az ablakot keletre.”

Jóás kinyitotta.

„Lőj!”

Jóás kilőtte nyilát.

„Az ÚR szabadításának nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni

Arámot Aféknál*.” – mondta Elizeus, majd hozzátette: „Fogd a nyilakat!”

Jóás kézbe fogta a nyilakat.

„Üss a földre!”

Jóás háromszor ütött a földre, és abbahagyta. Nem látta értelmét, hogy tovább üsse a földet.

Ám ütnie kellett volna, míg Elizeus azt nem mondja, hogy elég. Elizeus megharagudott a királyra.

„Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot.”

Az történt, amit Elizeus megmondott. Hazáél még egy ideig zavarta Izráel életét, de végül az Úr hűséges maradt az ősatyákkal kötött szövetségéhez, nem akarta elpusztítani a népét. Meghalt Hazáél, Arám királya. Fia, III. Benhadad* lett az utód. Uralkodása alatt Jóás háromszor verte meg az arámokat, s elüldözte őket a meghódított városokból.

Nem sokkal Jóás látogatása után meghalt az öreg próféta, Elizeus. Eltemették, valószínűleg egy sziklasírba.

Valamivel később, Elizeus sírja közelében eltemettek egy embert. A temetést megzavarta egy betörő móábi rablóbanda*. Az emberek olyan gyorsan eltűntek, amilyen gyorsan csak tehették. Nem volt más megoldás, halottjukat belökték Elizeus közeli sírjába. Mikor az hozzáért Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.

Az Úr így jelezte, hogy Ő uralkodik életen és halálon, van hatalma megváltani őket az ellenség kezéből.

Jegyzetek:

Hazáél – „Isten (előre) lát; akire Isten rátekint”. Hazáél negyven évig tartó uralma alatt Isten ítéletét hajtotta végre Izráelen (vö. 2Kir 13,3).

Ahazjá – A 2Krón 22,2-ben olvassuk, hogy Ahazjá 42 éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Apja Jórám, Júda királya; anyja Ataljá, Omri (Izráel királya) unokája. Ahazjá rossz úton járt, mivel anyja tanácsait követte.

Harc Rámót-Gileádért – Ez nem ugyanaz a rámót-gileádi csata, melyben Aháb király halálosan megsebesült. Az 12 évvel korábban történt. (1Kir 22,29–40; 143. lecke)

Olajjal megkenés – Izráelnek és Júdának nem minden királyát kenték fel olajjal. Ez inkább a különleges esetekben történt. Így kenték fel Sault, mivel Izráel első királya lett; Dávidot és Jeroboámot, mivel másik családból való királyt követtek az uralkodásban. Salamont is felkenték, mert az ő királyságában volt aki kételkedett.

Nábót földje – A jezréeli Nábót szőlőjét Aháb vette el, felesége, Jezábel közvetítésével. Nábótot és fiait megölték (1Kir 21; 142. lecke).

Ahazjá testvérei – A 2Krón 22,1-ben olvassuk, hogy Ahazjá testvéreit, vagyis a júdai Jórám fiait megölték, Ahazjá kivételével, aki Jórám halála után király lett. Az „Ahazjá testvérei” csoport, akikkel Jéhú találkozott, a király rokonait jelenti. A 2Krón 22,8-ban ezt olvassuk: „Amikor Jéhú ítéletet tartott Aháb háza fölött, ott találta Júda vezéreit és Ahazjá testvéreinek a fiait, akik Ahazjá szolgálatára álltak, és legyilkoltatta őket.”

A kéni Rékáb – Ezzel a névvel az 1Krón 2,55-ben találkozunk. A Jer 35-ben olvassuk, hogy a rékábiak nem ittak bort. Jónádáb ősatya tilalma volt ez. Engedelmességét Jeremiás Júda népe elé állította példaként.
A kéniek nomádok voltak, kegyes emberekként ismerték őket.

Kezet rátenni – Ezzel az áldó eseménnyel többször is találkozunk a Bibliában. Gondoljunk Jákóbra, aki megáldotta József fiait (1Móz 48,14; 38. lecke).

Afék – Város a Gólám-fennsíkon, a Genezáret-tavától keletre.

III. Benhadad – I. Benhadad Arám királya volt az izráeli Baasá és a júdai Ászá korában; II. Benhadad Aháb és fiai idejében uralkodott, és Hazáél ölte meg; III. Benhadad Hazáél fia volt.

Móábi rablóbanda – A móábiak betörése azt bizonyítja, hogy valamennyire megerősödtek az után a súlyos vereség után, amit Jórám izráeli és Jósáfát júdai király aratott felettük (2Kir 3; 151. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–4; 81,9–11.12–17; 106:2–3; 158; 171; 217; 236:1–2.5–7; 254:1.3; 265:1–2; 389:1–7
Jertek, énekeljünk: 141; 173; 177; 185
Harangszó: 18; 39; 44; 49:1–2.5–7; 53:1.5–6
Dicsérjétek az Urat!: 8; 68; 69; 71; 75; 93; 156
Erőm és énekem az Úr: 19; 54; 84; 126

Megjegyzések:

Becstelen és gyűlöletes módon elérni valamit – Hazáél olyan embert példáz, aki „hullákon gázol át”. Nem számít, hogyan, csak elérje a célját. „Cél szentesíti az eszközt” – mondja. Az ilyen embert gyakran nem lehet felismerni. Hazáél Benhadad bizalmasa volt. Gondoljunk csak Júdás Iskáriótesre: látszólag hű tanítvány, de a valóságban kész elárulni Mesterét.

Elizeus bánata – Elizeus nem azért volt szomorú, mert Hazáél megölte a királyt, hanem mert belepillantott a jövőbe: halált és hanyatlást hoz Hazáél Izráelre. A 2Kir 9,15-ben olvassuk, hogy Jórám megsebesült az arám Hazáéllel való harcban. A 2Kir 10,32-ben pedig: „megverte őket Hazáél Izráel egész határa mentén”. Még később, az izráeli Jóáház idején „Hazáél kezébe adta őket”. Vagyis állandóan háború volt a két ország között, amit Hazáél Elizeus próféciája szerint teljesített be.

Az Úr nem feledi, amit mondott – Az emberek gyakran úgy vélik, hogy Isten szavait nem kell olyan komolyan venni. Ezzel struccpolitikát folytatnak. Így tett Jórám király és Jezábel is, akik tudták, mit mondott Illés az Úr nevében Aháb ellen, utódai pusztulásáról. Pedig Isten szavait érdemes (és értelmes) a szívünkre venni. Amikor az Úr megtérésre hív, alázatra, iránta való és egymás iránti szeretetre, s a Fiában, Jézus Krisztusban való hitre, nem tehetjük azt csak úgy magunk mellé, hanem komolyan kell vennünk.

Isten parancsait végre kell hajtani – Isten parancsát végrehajtották Jéhú házán. Úgy érezzük, nem kellett volna ilyen szigorúan föllépni. Másképp is el lehetett volna végezni a feladatot. De az ítélet, hogy Jéhú leszármazottai közül senki sem maradhat életben, ettől még nem veszít érvényéből. Viszont Jéhú túlkapásai is elnyerik majd büntetésüket (Hós 1,4).

Az istentelenség pusztulásba visz – Isten nélkül élni, neki tudatosan hátat fordítani igen veszélyes. Egy időszak eltelhet probléma nélkül, de aztán szörnyű lehet azoknak, akik nem akarják Őt szolgálni. Ezzel kapcsolatban komoly lecke a történelem. Jézus Krisztus kifizette bűneink büntetését, Őrá van szükségünk.

A hitetlenség a teljes győzelem útjában áll – Az Isten ígéreteiben való teljes bizalom hozzátartozik a hithez. Amikor ez hiányzik, az már inkább hitetlenség.

A holttest értéke – E korban sok hamvasztás volt. A holttest hamuvá égett. Az Elizeus tetemét megérintő ember föltámadásának a csodája arra utal, hogy a test a halál után nem értéktelen az Úr előtt. Utal Krisztusnak a halálból való feltámadására. Utal a magra, aminek el kell halnia a földben, hogy új termés legyen.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Eredményeket elérni: becsületes úton, vagy csalással, erőszakkal. Melyiket választod? (***)
• Miért érdemes harcolni, küzdeni? Mire van szükség a győzelemhez? (***)

Történelem

• Hatalomátvétel erőszakkal, tisztességtelen politikai módszerekkel. A régi renddel való leszámolás példái a történelemben. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Elizeus próféta alakja egy bibliai szereplő szemszögén keresztül: emlékezés a prófétára – írásbeli jellemzés. (***)

Ének-zene

• Régi magyar dallamok: Zsoltárparafrázis egy sz.-i históriás ének dallamra. Kifejező éneklés. (***)

Vázlat:

1. történet:
Damaszkusz
Benhadad – beteg
Elizeus – látomás, kijelentés
Hazáél – gyilkos
új király

2. történet:
Hazáél ellen:
Jórám (Izráel) – Ahazjá (Júda)
Rámót-Gileád
Jórám megsebesül

Elizeus – prófétatanítvány
Jéhú az új király
ítélet Aháb házán
Ahazjá és rokonai
Baal papjai és hívei

3. történet:
Elizeus beteg – Jóás
íj – lövés
Jóás: három ütés
Elizeus: 5–6-szor kellett volna
győzelem Arámon
Elizeus sírja – feltámad egy halott

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr teljes megtérést vár, nem fél szívet.
* A nyomorúság imádkozni tanít, de mi történik aztán?
* Gyerekek is bizonyságot tehetnek Isten ha­talmáról.
* Hit és gőg nem járhat együtt.
* Isten igéjét hallgató ember is bűnbe eshet.

Előzmények:

A súnémi asszony jól gondját viselte Elizeusnak, ezért az Úr egy fiúgyermekkel ajándékozta meg. Mikor ez a fiú meghalt, az Úr Elizeuson keresztül feltámasztotta. Elizeus további csodákat tett a prófétatanítványok megsegítésére. A továbbiakban Izráel nemzeti életének prófétájaként láthatjuk őt.

Bevezetés:

Aháb király Rámót-Gileád-i harcmezőn történt halála után (vö. 1Kir 22; 143. lecke) Ahazjá király uralkodott Izráelen, de ő hamarosan meghalt (vö. 2Kir 1; 144. lecke). Utána Aháb második fia, Jórám következett a trónon. Dávid király idején úgy a móábiak, mint az edómiak adókötelesek voltak az izráelitáknak (2Sám 8,2.14). Izráel kettészakadása után a tíz törzs országának királyai Móáb területét is magukhoz ragadták. A tíztörzsnyi Izráel éveken át kapott adót a móábiaktól. Az edómiak adófizetési kötelezettsége Júda királyai iránt maradt meg. Egyben kötelességük volt Júdával együtt Júda ellenségei ellen hadba vonulni. Jósáfát fiának, Jórámnak az uralkodása idején hűtlenek lettek Júdához (2Kir 8,20). Izráel, Júda, Móáb és Edóm testvérnépek voltak: Izráel és Júda lakói Ábrahám leszármazottai; a móábiak Lótnak, Ábrahám unokaöccsének a leszármazottai (1Móz 19,37); az edómiak pedig Ézsau leszármazottai (1Móz 36).

1. történet:

Izráel királya, Jórám, szülei: Aháb és Jezábel bálványimádását elutasította, és inkább Izráel Istenét kereste, bár nem helyesen. Jeroboám aranyborjú-kultuszához ragaszkodott.

Jórám vazallusa volt a móábiak királya*, Mésa, aki évek óta százezer báránnyal és százezer kossal, valamint azok gyapjával fizette adóját. Aháb halála után Mésa leállt a fizetéssel. Jórám, mint új király, helyre akarta állítani a régi adófizetést. Jósáfáttal, Júda királyával, és az edómiakkal együtt indult Móáb ellen.

A pusztában kevés volt a víz, Jórám pánikba esett. Istent csupán haragos, büntető Istennek látta. De Jósáfát megkérdezte: „Nincs itt az Úrnak egy prófétája, aki által megkérdezhetnénk az Urat?”

„Itt van Elizeus” – jelentette egy szolga.

A királyok felkeresték a prófétát, aki előbb elutasította Izráel királyát: „Semmi közünk sincs egymáshoz. Eredj apád prófétáihoz, meg anyád prófétáihoz.” De aztán Jósáfátra való tekintettel Elizeus megenyhült, és szólt hozzájuk: csináljanak sok gödröt a patakmederben, mert az megtelik vízzel, pedig nem lesz eső. Ihat belőle ember, állat. Sőt, még Móábot is kezükbe adja az Úr.

Így is tettek. Másnap reggel pedig víz áradt Edóm felől, a gödrök megteltek vízzel, mindenki ihatott!

A támadásra induló ellenség vörösnek látta a vizet, mintha vérrel teltek volna meg a gödrök. Azt hitték, hogy Izráel és Júda királyai egymásnak estek, s nekik már csak a zsákmányt kell összeszedni. Vigyázatlanságukban ők estek áldozatul. Így a szövetségesek beteljesíthették, amit Elizeus megjósolt: Móáb városait lerombolták, a jó szántóföldeket teledobálták kővel, a forrásokat betömték, termőfáit kivágták.

Csupán Kir-Hareset kövei maradtak meg (a fővárosé), ahol Mésa tartózkodott. Ostromolni kezdték azt is, lőtték a parittyások. Móáb királya kétségbeesett lépést tett. Előbb megpróbált kitörni hétszáz emberével, de nem sikerült. Akkor föláldozta elsőszülött fiát égőáldozatként a kőfalon. Az izráeliták felháborodtak ezen, és hazamentek. (Nem valószínű, hogy Mésa bármikor is olyan helyzetbe került volna, hogy adósságát megadja. Évekig tarthatott a helyreállítás, a népnek is erősödnie kellett.)

2. történet:

Naamán Arámban (Szíriában) hatalmas és köztiszteletben álló ember volt. Benhadad király hadseregparancsnokaként ő szabadította meg az arámokat ellenségüktől. Pontosan így olvassuk: „általa szabadította meg az ÚR Arámot”. Tehát az Úr más népekről is rendelkezik. Valószínűleg ő lehetett az, aki Rámót-Gileádnál legyőzte Ahábot és Jósáfátot* (vö. 1Kir 22; 143. lecke).

Naamán boldog és megelégedett ember lehetett volna, ha nem betegszik meg. Bélpoklos* lett. Ez a szörnyű betegség rövidesen megakadályozta volna tisztsége ellátásában. Naamán feleségének volt egy zsidó származású rabszolgalánykája, akit Izráelbe betörő rabló arám csapatok ejtettek foglyul. Együtt érzett a családdal a bajban, s asszonyának ezt tanácsolta: „Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából.” Ő természetesen a Samáriában lakó Elizeusra gondolt, aki általánosan ismert lehetett Izráelben.

Naamán felesége elmondta férjének, s ő komolyan vette a tanácsot. Megragadta a gyógyulás minden lehetőségét, nem voltak előítéletei Izráellel szemben. Elment a királyhoz, aki megengedte neki, hogy Izráelbe induljon, nyilván kedvelte parancsnokát. Levelet is írt Jórám királynak Izráelbe.

Naamán fejedelmi ajándékcsomagot állított össze: tíz talentum ezüst, hatezer arany, tíz rend ruha. A 420 kg ezüst és 50 kg arany óriási érték, a 10 rend ruha is gazdagon díszített volt. Samáriában átadta Benhadad levelét Jórám királynak: „Kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklos­ságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem!” Jórám megszaggatta a ruháját, amikor elolvasta: „Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából? Értsétek és lássátok meg, hogy (Benhadad) csak ürügyet keres ellenem!” Vagyis arám támadástól fél, nem alaptalanul, hiszen Benhadad nem sokkal ezután valóban megtámadta Izráelt (vö. 2Kir 6,8.24).

Elizeus ezután értesült a dologról. Üzent a királynak: „Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.” (Jórámnak ez miért nem jutott magától eszébe?)

Naamán kíséretével együtt megállt Elizeus háza előtt. Mint nagyúr, nyilván köszöntésre várt. De Elizeus ki se ment. Követ – talán Géhazi – által üzent: „Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban*, akkor újra megtisztul a tested!”

Naamán másra számított: „Az gondoltam, hogy majd ki fog jönni (a próféta), elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar*, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak!” Haragosan, mélyen megsértve távozott.

Útközben a szolgái megszólították Naamánt: „Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz.”

Naamán hallgatott emberei jóakaratú tanácsára, amiből látszik, hogy szerették őt. (Nem hiába nevezték atyjuknak.) Ellovagolt a Jordánhoz, s megfürdött benne hétszer, ahogy az Isten embere mondta.

S azután … mindenki megdöbbenésére, megtisztult a teste. Olyan lett a bőre, mint egy gyermeké.

Siethetett volna haza. De Naamán megfordult, s kíséretével együtt visszament Samáriába, az Isten emberéhez. Megállt előtte, és ezt mondta: „Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben*!” Kérte, hogy fogadjon el ajándékot tőle.

Elizeus tiltakozott. Tudta, hogy az Úrnak kell tiszteletet adni a gyógyulásért.

Naamán hiába unszolta. Végül azt kérte a prófétától, adasson neki annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír*, mert nem készít többé égő- vagy véresáldozatot, csak az Úrnak. Nyilván egy kis oltárt akart építeni belőle otthon.

Még egy problémát említett Naamán. Amikor Benhadadot elkíséri Rimmón templomába, s a király leborul az istenség előtt, az ő kezére támaszkodik (ez Naamán különleges pozícióját mutatja az udvarban). Ilyenkor neki is meg kell hajolnia Rimmón előtt. Vajon megbocsátja ezt neki az Úr?

Elizeus nyugodtan válaszolt: „Menj el békével!” Az Úr meg fog bocsátani.

Elizeus szolgája, Géhazi* hallotta a beszélgetést. Zavarta, hogy ura semmit sem akar a gazdag arámtól elfogadni. Hiába szolgált prófétánál, hallotta Isten szavait emlegetni, szíve nem

mindenben figyelt Istenre. Jobban vágyott a gazdagságra, mint tisztességre. Az arám után eredt tehát.

Amikor Naamán meglátta a próféta szolgáját, leugrott a kocsijáról. Elizeus szolgájában magának a prófétának adott tiszteletet. „Jól vagytok?” – kérdezte.

„Jól. De uram ezt az üzenetet küldi: Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efraim hegyvidékéről. Adj nekik egy talentum ezüstöt, és két rend ruhát.” Géhazi teljesen úgy tett, mintha Elizeus a vendégei támogatására kérne, s mintha ilyen ajándék megszokott lenne a próféták között.

Naamán nagylelkűen kétszer annyi ezüstöt adott, s két szolgájával vitette az ajándékot Elizeus szolgája után. Amikor fölértek a dombra, amin Samária feküdt, Géhazi átvette a szolgáktól, megköszönte, s elrejtette egy házba. Majd visszament Elizeushoz.

Amikor odaért, a próféta megkérdezte: „Honnan jössz, Géhazi?” Ő így felelt: „Nem járt a te szolgád sehol sem.” Elizeus azt mondta: „Nem igaz. Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy? Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre!” (Vö. 2Móz 20,5: az atyák bűne a gyermekeken lesz számon kérve.)

Amint Géhazi elment Elizeustól, látta, hogy bőre olyan poklos lett, mint a hó*.

Jegyzetek:

Móáb királya, Edóm királya – E fejedelmek tulajdonképpen nem voltak többek helytartónál, mivel népeik Júdának, illetve Izráelnek voltak alávetve.

Győzelem Aháb és Jósáfát felett – Rámót-Gileádnál volt az egyetlen csata Izráel és Arám között, ahol az arámok győztek. A cháld Targum úgy mutat Naamánra, mint aki az íját „meghatározott szándék (célzás) nélkül feszítette meg”, úgy sebezte meg halálosan Ahábot. Bizonyíték erre nincs.

Bélpoklosság – E betegségtől a Földközi-tenger partján, és attól távolabb is féltek. Izráelben a fertőzéstől való félelem páriává tette a bélpoklosokat. Ki lettek közösítve a társadalomból, és meghaltak, sorstársaikkal együtt. Szörnyű halál. A lepra a bélpoklosság egyik formája, mely most is sok országban (pl. India) gyakran előfordul. Hála Istennek, már vannak olyan gyógyszerek, melyek megállítják a betegséget. Sok leprás azonban egyáltalán nem jut el a gyógykezelésig. A bélpoklosság ismertetői: a végtagok érzéketlenné válnak, amikor megüti magát az ember, nem érzi. Kéz, láb, orr, fül elhal.

Jordán – A Jordán gyors vizű folyó, nagy szinteséssel, amiért sok iszapot visz magával. A víz benne nem tiszta és nem világos.

Abaná és Parpar – Abaná az Anti-Libanonból ered, amely a Libanonnal párhuzamosan futó hegylánc. A folyót most Nahr-Barador-nak hívják („a hideg”), délről kelet felé folyik Damaszkuszon át, és a pusztában tűnik el. Parpar mai neve Avads, gyors folyó, mely a Heidschäny tóból ered. A görögök és a rómaiak „arany áramlat”-nak hívták.

Nincs Isten Izráelen kívül – Naamán nem azt mondja, hogy csak egy Isten van, hanem hogy Izráelen egyetlen Isten lakik. Naamán még úgy gondolja, hogy Isten egyetlen helyhez kötött. Ez derül ki abból a kívánságából, hogy földet akar vinni magával Izráelből Damaszkuszba.

Egy rakomány föld – Naamán gondolata, hogy megszentelt földet vigyen magával, pogány gondolkodásból ered: egy ország istene az adott ország földjéhez kapcsolódik. Az Úr viszont mennynek és földnek a Teremtője. Őt mindenütt lehet szolgálni.

Géhazi – „Kidülledő szemekkel”. Ez a név olyan szokásra utalhat, mint igazán sóvárgóan nézni.

Olyan lepra, mint a hó – Amikor a lepra egy bizonyos stádiumba jut, a beteg bőre nagy fehér foltokat mutat. A 3Móz 13 egész részletesen beszél ezekről a fehér foltokról. Ha a betegség ezután nem terjed tovább, a fertőzésveszély elmúlt. S ha a pap tisztának mondja a beteget, akkor otthon maradhat. Naamán poklossága bizonyára ebben az állapotban volt, amikor Géhazi „örökölte” betegségét.

Énekek:

Református énekeskönyv: 9:1.10–11.13; 30:2; 139:1.14; 146:1.5–8; 165:5–6; 226:1; 270:1–2; 464:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:1–2.5; 135; 161:2; 185
Harangszó: 40:5–6; 51; 53:1.5.8
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2.5; 40; 48:1.10; 50:1.5.7; 55:1; 62:1–2; 71; 161
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 52; 74:2; 77:1.4; 112:1; 130; 133:1.3

Megjegyzések:

Szívesen megkóstolt bűnök – Érdekes, amikor bizonyos bűnöket megpróbálunk száműzni az életünkből, más bűnökhöz viszont ragaszkodunk. A bűnök részleges elhagyásának nincs értéke Isten előtt. Ő az egész szívünket igényli!

Gyermekek Isten mindenhatóságának és kegyelmének a jeleként – Föltűnő, hogy itt egy gyermek Naamán gyógyításának az eszköze. Ez mindig megindító. Gyerekeknek szóló tanítás: soha és sehol se szégyelld a hitedet. Nyugodtan mondd el, hisz gyakran nagyobb a hatása, mint a felnőtté.

Istentől kérni segítséget, amikor szükségünk van Rá – Természetesen sok imádságra van szükség, amikor nyomorúságba kerülünk. Ez magában nem baj. De ha csak akkor imádkozunk, amikor szükségünk van Rá, azt mutatja, hogy nem igazán szeretjük. A közmondás azt mondja: „A nyomorúság megtanít imádkozni.” Viszont nem igazán jó, ha csak akkor imádkozunk, amikor bajban vagyunk. A szívünket kell megnyernie az Úrnak, hogy megnyíljanak előtte bocsánata és ígéretei (vö. többek közt Zsolt 61; 130).

Hit és beképzeltség nem jár együtt – Csupán megalázkodással és engedelmességgel gyógyul Naamán. Gondoljunk arra a vakon születettre, akinek Jézus azt mondta, mossa meg a szemeit (vö. Jn 9,1–41; 266. lecke). Alázat és Istennek való engedelmesség a hit részei. Mondhatni: a hit következménye. Bízni kell a feladatot adóban: ha éntőlem kéri, megvan rá az oka.

A kívánságnak gyakran furcsa következményei vannak – Különböző alkalmakkor beszéltünk már a „kívánság” motívumáról. Itt egy szörnyű következményével találkozunk: Géhazi lesz bélpoklos. Hamis kívánságnak más bűn is lehet a következménye: ebben az esetben Géhazi becstelensége úgy Naamánnal, mint Elizeussal szemben. Helyénvaló a figyelmeztetés.

Elizeus tiszte / Géhazi bűne – A próféta Isten nevére esküdött, hogy nem fogad el aján­dékot Naamántól. Különösen ez eskü miatt volt Géhazi bűne igen nagy. Nemcsak saját kívánságáról van szó, Elizeust is hamis fénybe állította, és kisebbítette az eskü értékét (vagyis Isten nevét).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Természetismeret

• Beszélgetés a betegség, gyógyulás témájáról. Szemléltető képek bemutatása. (*)
• Tetteink mozgatói: A büszkeség, gőg, nyereségvágy, mint rejtett bűnök. Hogyan uralkodhatunk bűnös kívánságaink felett? (***)

Biológia és egészségtan / Könyvtárhasználat / Történelem

• A lepra jellemző tünetei, gyógyítása, elterjedése. A lepramisszió tevékenysége. (***)
• Egy jellemző történelmi párhuzam: IV. Baldwin, a leprás frank király. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Bábjáték babákkal, játékállatokkal: betegek és gyógyításuk. (*)
• Miklya Zsolt: Láz c. versének megismerése. (*)
• A bibliai történet alapján jelenetek dramatizálása egy-egy szereplő középpontba helyezésével. (**)
• Siklós József: Naámán c. versének megismerése; párbeszédes, játékos előadása. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Ágymodell, takaró készítése papírból, textilhulladékból. (*)

Vázlat:

1. történet:

Aháb Ahazjá Jórám
– Baal-oszlop eltávolítása
– borjú-kultusz folytatása

Móáb királya (Mésa) elpártol
Jórám – Jósáfát – Edóm szövetsége

szárazság – Elizeus próféciája
patakmeder – gödrök – víz
győzelem Móábon

2. történet:

Arám – Benhadad
Naamán – lepra (bélpoklosság)
izráeli rabszolgalány
Samária – Jórám
Elizeus
Jordánban – hétszer
semmilyen ajándék – föld

Géhazi
– csalás: 2 talentum, felsőruha
– lepra

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!