163-164. Roboám király uralma; Abijjá uralkodása; Ászá megtisztítja Júdát

Üzenet – Téma:

* Isten megbocsát azoknak, akik megbánást tanúsítanak.
* Aki nem szolgálja igazán az Urat, az ne várjon áldást.
* Az Úr megsegít, ha benne bízunk.

Előzmények:

Salamon halála után kettévált az ország. Júda két törzsének első királya Roboám, Salamon fia volt. Jeroboám Izráel tíz törzsének országában uralkodott. (Lásd a 131. leckét.)

1. történet:

Roboám maradt Júda királya. Ezt ígérte az Úr Salamonnak, amikor bálványimádása miatt megbüntette (1Kir 11,13), és később megerősítette Ahijjá próféta által (1Kir 11,36). Az Úr akarata volt, hogy Őt a jeruzsálemi templomban imádják Dávid utódai (1Kir 11,13b; 14,22a), ami az eljövendő Messiásra is igaz.

Roboám 41 évesen lett király. Ő Salamon egyetlen megnevezett fia. Édesanyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt, aki pogányként rossz irányba befolyásolhatta fiát, Roboámot.

Roboám valójában csak egy törzs, Júda fölött uralkodott. Benjámin törzse Dávid uralkodása alatt egybeolvadt velük, ezért hívták a kéttörzsű birodalmat általában Júdának. (Simeon földjének egy részét már régóta Júdának nevezték.)

Roboám apjával, Salamonnal ellentétben könnyen befolyásolható király volt. Láthatjuk ezt abból is, amikor a fiatalok tanácsára hallgatott, hogy a népet még nagyobb terhekkel sújtsa. Ez vezetett az ország kettészakadásához (1Kir 12,8–14; 131. lecke). Semajá próféta is könnyen rá tudta venni arra, hogy ne vonuljon fel Izráel ellen, mert ez az Úr akarata (1Kir 12,22–24; 2Krón 11,2–4).

Roboám uralkodásának első három éve áldott és jó volt, mert az Úr útjain jártak. A király az ország megerősítésén dolgozott. Tizenöt várost erősíttetett meg Júdában és a benjámini területeken. Katonák állomásoztak bennük, volt bőven élelem és fegyver.

Júda lakosainak száma is gyorsan megnőtt, mert a papok és léviták Izráel területéről átvándoroltak Júdába. Ők az északi országrészben elszakadtak attól a lehetőségtől, hogy Jeruzsálemben teljesítsék szolgálatukat. Jeroboám új istentiszteleti rendet vezetett be, nehogy a népe Jeruzsálembe járjon. Lévitákat sem akart szolgálatba állítani az istentiszteleteknél, így a lakosság alsóbb rétegeiből választott új papokat.

Az uralkodás első évei jók voltak ugyan, Roboám mégsem használta fel teljes királyi hatalmát az Úr szolgálatára. Az Úr elleni bűnök is megnövekedtek: „a júdaiak is azt tették, amit rossznak lát az Úr, és még sokkal jobban felingerelték őt vétkeikkel, amelyeket elkövettek, mint őseik a maguk tetteivel. Ők is építettek áldozóhalmokat, szent oszlopokat és szent fákat minden magas halmon és minden bujazöld fa alatt.”

Roboám is apja nyomdokain járt azzal, hogy sok feleséget tartott. 18 felesége és 60 másodfelesége volt (az 5Móz 17,17 arról szól, ne legyen a királynak sok felesége). Ráadásul első feleségei saját rokonai voltak. Abijjá lett a kedvenc fia, 28 fia és 60 lánya közül.

Bölcs döntés volt Roboámtól, hogy fiait szétosztotta az ország különböző területeire. Így nem tehették meg ugyanazt, mint Dávid fiai. Nem harcoltak annyit egymás ellen, gondoljunk csak Absolonra, aki meggyilkolta Amnónt, és Adónijjára, aki Salamon ellen lázadt. Roboám gondoskodott arról, hogy fiai semmiben ne szenvedjenek hiányt. Bőségesen ellátta őket élelemmel.

Roboám uralkodása sem telt zavartalanul, amit a nép és a király magának köszönhetett. Az Úr megbüntette őket bűnös tetteikért. Sisák*, Egyiptom fáraója, hatalmas hadsereggel támadt Júdára Roboám uralkodásának ötödik évében. Ez 1200 harci kocsit, 60 000 lovast és megszámlálhatatlan gyalogságot jelentett. Sisák ellenállás nélkül vette be a Roboám által megerősített városokat, majd Jeruzsálem felé indult.

Roboám parancsnokaival Jeruzsálembe húzódott, ahol odament hozzá Semajá próféta, és azt mondta nekik: „Ti elhagytatok engem, azért én Sisák kezébe adlak benneteket.”

A király és parancsnokai alázattal ismerték el, hogy vétkeztek. „Igaz az Úr!” – mondták bűntudattal.

Ahogy az Úr látta ezt, így szólt Semajához: „Megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem rövidesen szabadulást adok nekik, és nem zúdul haragom Jeruzsálemre Sisák által. De azért szolgái lesznek, és megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni!” Ez nem azt jelenti, hogy Júda hűbérese lesz Sisáknak, hanem azt, hogy Sisák nagy zsákmánnyal fog hazatérni…

Sisák bevonult Jeruzsálembe, és kirabolta a templomot. Elvitte az ottani kincseket és a palota kincseit is, mindazt, amit Dávid és Salamon felhalmozott. Többek között az arany pajzsokat (lásd 1Kir 10,16).

Roboám mégis vissza kívánt állítani valamit a régi dicsőségből. Testőrsége számára rézből készíttetett pajzsokat. Az őrség ezt hordta, mikor a király a templomba látogatott.

Már 17 éve uralkodott Roboám, mikor meghalt.

Fia, Abijjá követte őt a trónon.

2. történet:

Jeroboám uralkodásának tizennyolcadik évében lett Abijjá Júda királya. Roboám uralkodása alatt folyamatosan nagy volt a feszültség a két rokon nép között. Most aztán ki is tör a háború. Abijjá 400 ezres hadsereget szedett össze Jeroboám ellen, akinek 800 ezer embere volt.

Abijjá élt azzal a régi szokással, hogy harc előtt beszédet mond az ellenségnek. A filiszteus Góliát is ezt tette (lásd 1Sám 17; 99. lecke). Cél, hogy elbátortalanítsa az ellenséget. Abijjá serege a Cemáraim-hegyen sorakozott fel, amely az Efraim hegyvidéken volt. A király keresett egy olyan helyet, ahonnan egész Izráel jól hallhatta, és sorolni kezdte Jeroboám és Izráel vétkeit. Igazat mondott, de azt nem említette, hogy a törzsek szétválása Salamon bűne miatt történt. Az Úr királyságára hivatkozott, „amely Dávid fiainak a kezében van”, akik megmaradtak az Úr mellett, a papokkal és a lévitákkal együtt. Hiába jön Izráel nagy tömeggel, nem boldogulhat ősei Istene, az Úr ellen.

Jeroboám nem törődött Abijjá figyelmeztetésével. Elküldte csapata egy részét, hogy Abijjá seregének hátába kerüljön. Amikor a júdaiak ezt észrevették, az Úrhoz kiáltottak, a papok megfújták a trombitákat, a harcosok pedig harci kiáltásban törtek ki. Az Úr meghallotta népe kiáltását, és megsegítette Júdát a harcban. Fényes győzelmet arattak.

Abijjá serege üldözte Jeroboámot, és városokat foglaltak el Izráeltől, köztük Bételt*, ahol az aranyborjú temploma állt. Jeroboámnak befellegzett. Azt olvassuk, hogy nem volt ereje már Abijjával szemben; az Úr megverte őt, és meghalt.

Júda Abijjá uralkodásának három évében erős néppé vált. De róla is azt olvassuk, hogy nem szolgálta hűen az Urat. Elkövette ugyanazokat a vétkeket, mint apja, Roboám.

Abijjának 14 felesége volt, 22 fia született és 16 lánya. Három év uralkodás után halt meg, Dávid városában temették el. Mivel az Úr nem akarta, hogy Dávid háza kihaljon Jeruzsálemben, egyik fia követte a trónon, Ászá*.

Ászá úgy vált ismertté, mint egy király, aki „azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr”. Miből derül ez ki? Ászá leromboltatta a pogány oltárokat az országban, az áldozóhalmokat (bár nem az összeset, lásd 1Kir 15,14) és a szent oszlopokat. Még anyját, Maakát is megfosztotta anyakirálynői méltóságától, mert egy undok bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Elégette a bálványt a Kidrón-pataknál.

Megparancsolta Júdának, hogy az Urat, atyáik Istenét szolgálják. Bár nem távolíttatta el az összes áldozóhalmot, szívében mégis őszintén szolgált az Úrnak. Megtöltötte a templomot azokkal a szent adományokkal, amelyet ő és apja gyűjtöttek. Tíz éven keresztül gondoskodott az Úr róla, hogy ne legyen háború Júdában. Ászá ezalatt megerősítette azokat a városokat, amelyeket Sisák lerombolt. Felállított egy jól felszerelt 580 ezer fős hadsereget is.

E virágzó időszak után eljött az etióp Zerah egy hatalmas hadsereggel Júda ellen. Milliós seregről van szó, ezen felül 300 harci kocsiról. Márésánál álltak csatarendbe, Júda délkeleti részén.

Ászá belátta, hogy bár nagy serege van, mégsem képes arra, hogy kiálljon Zerahhal, akinek főleg a harci kocsikban volt nagy előnye. Ászá az Úr segítségét kérte: „Uram, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk ez ellen a tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!”

Az Úr meghallgatta Ászát. Megverte az ellenséget Ászá és Júda előtt, megfutamodtak az etiópok. Ászá és serege egész Gerárig* üldözte őket. Sok zsákmányt szedtek össze, még állatokat is hoztak magukkal.

Ahogy Ászá diadalittasan visszatért Jeruzsálembe, elment hozzá Azarjáhú próféta, Ódéd* fia. Azt mondta neki: „Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket.” Azarjáhú emlékeztette a népet, hogy Izráel (az egész nép) gyakran hosszú időre elhagyta Istent, s tanító papok és törvény nélkül élt. (Gondoljunk csak a bírák korára.) Ilyenkor mindig nagy nyomorúságba került. Azarjáhú arra céloz, hogy nem szabad követniük ezt az életformát. Felhívja Ászá és a nép figyelmét, hogy tartsanak ki az Úr mellett, akkor Ő gondoskodni fog róluk.

Ászá megfogadta Azarjáhú figyelmeztetését. Újra megtisztította az országot a pogány szokásoktól. Még az Úr oltárát is megújította a templomban.

Ezután elhívta Júda, Benjámin népét, és a jövevényként náluk lakókat Jeruzsálembe. E nagy összejövetel alatt 7000 juhot és 700 marhát áldoztak fel az Úrnak. Majd szövetséget kötött a király és a nép, hogy teljes szívükkel az Urat fogják keresni és szolgálni. Aki nem így tesz, annak meg kell halnia, legyen fiatal vagy idős, férfi vagy nő. Ujjongva tettek esküt, örvendezett az egész nép.

Ászá uralkodásának 36. évében újabb háború zajlott Júda és Izráel között. Ekkor már Baasá volt Izráel királya, ő adott rá okot. Megerősítette Rámát, a határvárost, hogy senki ne menjen át Júdába, se onnan hozzájuk. Baasá úgy gondolta, elég erős ahhoz, hogy megtámadja déli szomszédját. Ugyanis szövetséget kötött az arám Benhadaddal.

Ászá azonban meg akarta előzni Baasá támadását. Tudott az arámokkal kötött szövetségről. Követeket küldött Damaszkuszba, az arám fővárosba, ezüst és arany ajándékokkal, melyek a templom és a királyi palota kincsei voltak. A követek azt kérték Benhadadtól, szegje meg a Baasával kötött szövetségét, amit Benhadad meg is tett.

Baasá úgy megijedt az arámoktól, hogy azonnal felhagyott Ráma megerősítésével, és visszavonult.

Ászá azonban nem tette jól, hogy a pogány Benhadad segítségét kérte Baasával szemben. Ezért megfeddte őt Hanáni próféta: „Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az Úrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege.” Hanáni emlékeztette Ászát Isten dicsőséges győzelmére az etióp seregekkel szemben. „Kezedbe adta őket az Úr, mivel rá támaszkodtál. Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed!”

Ászá mérgében börtönbe vettette a prófétát, sőt a nép közül is bántalmazott néhány embert. Milyen kár: aki olyan hűséges volt az Úrhoz, akiről eddig semmi rosszat nem hallottunk, élete végén rossz irányba fordul.

Uralkodásának 39. évében megbetegedett Ászá lába. Betegsége egyre súlyosbodott. Mégsem az Úrtól kért segítséget, hanem az orvosokban reménykedett.

Uralkodásának 41. évében halt meg Ászá. Abban a sírban temették el, amelyet ő építtetett Dávid városában. Megtöltötték a helyet mindenféle balzsammal és jó illatú kenettel, s igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.

Jegyzetek:

Sisák – I. Sesonk (Kr. e. 945–924) Ő az első olyan egyiptomi fáraó, akit az Ószövetségben megneveznek. A XXII. dinasztia megalapítója, szerette volna visszaállítani Egyiptom nagyhatalmi pozícióját. Fő ellenségnek Salamon erős királyságát tekintette, ezért is nyújtott menedéket Jeroboámnak, mikor Salamon elől Egyiptomba menekült (1Kir 11,40). Salamon halála és Izráel kettészakadása után Sisák egy határincidens ürügyén indított hadjáratot Roboám ellen Kr. e. 925-ben. A karnaki templomban találtak festményeket erről a győzelemről. Egyiptom Sisák uralkodása alatt mégsem volt már olyan erőteljes, mint korábban. Sisák után pedig Egyiptom befolyása és hatalma egyre csökkent.

Bétel – Később Izráel visszaszerzi Bételt. Majd gyakrabban is olvashatunk a bételi borjú tiszteletéről.

Ászá – „Jahve tette”

Gerár – Filiszteus város a Földközi tenger mellett, Gázától délnyugatra.

Ódéd – Lásd 2Krón 9,29, ahol Jedónak nevezik, és 2Krón 12,15, ahol Iddónak.

Énekek:

Református énekeskönyv: 84:6; 119:1–3; 124:1–2; 125:1–2; 151; 192; 236:1–2.6–7; 265:5–6; 384:1–5; 390:1–2
Jertek, énekeljünk: 142:1.3; 228
Harangszó: 41; 44; 49:1–2.6–7; 53:1.6
Dicsérjétek az Urat!: 40; 53:1.4; 63; 69; 87
Erőm és énekem az Úr: 56:1–2; 84; 139

Megjegyzések:

Megbánást tanúsítani – Gyakran nagyon nehéz azt mondani, hogy „Sajnálom”. Pedig láthatjuk, hogy ez az emberek közötti kapcsolatot helyreállíthatja, megjavíthatja.
Az Úr megbocsátást ajánl azoknak, akik megbánást tanúsítanak. Figyeljünk azonban arra, hogy van különbség „sajnálat” és „megbánás” között: a „sajnálat” az az érzés, hogy valamit nem megfelelően tettél. Sajnálod, hogy megtetted, vagy ahogy megtetted, miután látod a következményét. A „megbánás” az az érzés, ami mások elleni tetted gonoszságának belátásakor keletkezik. A megbánást alázat követi: bocsánatot kérsz.

Megbánás utáni megbocsátás – Az emberek általában akkor bocsátják meg, amit ellenük tettél, ha megbánás után bocsánatot kérsz. Az Úr mindig így tesz. A Mi Atyánk imádságban azt mondjuk az Úrnak, hogy megbocsátunk másoknak: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ha mi nem bocsátunk meg őszintén és tiszta szívből a másiknak, akkor azt sem várhatjuk el, hogy az Úr megbocsássa a mi vétkeinket. Van még valami: csak akkor törik meg az átok, ami engem és a másikat megköt, ha szívből megbocsátok neki. Végleg meg kell oldani a dolgokat, a kapcsolatot teljesen helyreállítani. Így van ez a mi vétkeinkkel az Úr ellen. Azt akarja, hogy megvalljuk Neki a vétkeinket.

Aki nem szolgálja valóban az Urat, az ne várjon áldást – Láthattuk Abijjánál, hogy nem szánta oda magát teljesen az Úrnak. Úgy tett, mintha hűségesen szolgálná Őt, de engedte a népnek, hogy bálványokat tiszteljen, és maga is sok feleséget tartott. Annak nincs semmi értelme, ha csak részben tiszteljük az Urat. Ő teljes és őszinte szívet kíván tőlünk.

Szükség idején bízzunk az Úrban – Valójában nagyon logikus, hogy az emberek szükség idején Istenhez imádkoznak. Ki az, aki igazán segíteni tudna rajta kívül? Mégis előfordul, hogy elfeledkeznek erről az emberek. Ászánál is ez történt: egyik alkalommal bízott az Úrban, de a másik esetben nem.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki)

• Kihez fordul(hat)sz segítségért szükség idején? (***)

Történelem / Könyvtárhasználat

• Ábrázolások keresése, megfigyelése az ókori Egyiptom hadseregéről, hadviseléséről. (***)
• Az Egyiptomi birodalom nagy korszakai: Óbirodalom (piramisok kora) – Középbirodalom – Újbirodalom (Kr. e. 1552–1070) – Későkor (Kr. e. 1070–332). I. Sesonk/Sisák (Kr. e. 945–924) fáraó, a XXII. dinasztia alapítója. A dinasztia fogalma. (***)
• Párhuzamok keresése a magyar történelemből: győzelem túlerővel szemben, belső reformáció, testvérháború, idegen szövetséges. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Haditudósítás írása Júda egyik háborújáról egy bibliai szemtanú nevében. (***)

Vázlat:

1. történet:
Roboám – Salamon / Naamá
Júda királya (két törzs)
első 3 év: Isten törvénye szerint
majd vétkek:
– áldozóhalmok
– sok feleség
Sisák hadjárata – kincsek
Semajá próféta
király és vezérei – megalázzák magukat az Úr előtt

2. történet:
Abijjá
harc Jeroboám ellen
segítségkérés Istentől – győzelem
Jeroboám meghal

Ászá
eltávolítja a bálványokat
Zerah – etióp túlerő
segítségkérés Istentől – győzelem
Azarjáhú próféta: szolgáljátok Istent, akkor Ő veletek lesz
Baasá – Ráma megerősítése
Ászá ajándéka Benhadadnak
megelőzi a háborút
Hanáni próféta: „Ostobán viselkedtél”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!