Bűn és bűnhődés

Ez 33,7–9

Dosztojevszkij klasszikus regénye egy kettős gyilkosság elkövetését, s annak lelki következményét vizsgálja: a bűnhöz mennyire tartozik hozzá a bűn megbánása és megvallása? Lehetséges-e valamilyen „ideológiával” megmagyarázni tettünket? El lehet-e kerülni a bűnbánatot? S mi van, ha valaki meg van arról győződve, hogy nem követett el vétket?

Ezeket a kérdéseket teszi fel az író is a regényben. Hiszen Raszkolnyikov, noha elkövet egy szörnyű gyilkosságot, magát mégsem érzi bűnösnek. Gyárt magában egy elméletet arról, hogy kétféle ember van: gyilkos és áldozat, s egy uzsorás vénasszony halála senkinek sem árt. De már a kezdet kezdetén hiba csúszik számításába, hiszen meg kell ölnie az idős asszony húgát is, amire ő sem talál magyarázatot. Először a „mért nincs bűnöm, ha van” költői kérdést látjuk megvalósulni, majd feltámad mardosóan a lelkiismerete, s nem tud szabadulni tettének súlyától. Többször visszamegy a helyszínre, logikátlanul cselekszik, s nem nyúl a rablott pénzhez. Ahhoz, hogy végül feladja magát, mások is kellenek. S ezért lesz a nyolcéves büntetésben társa Szonya, aki vállalja vele a terhet, a bűnhődést.

Isten ma is másokon keresztül figyelmeztet bűneinkre és mulasztásainkra, s ezzel együtt megadja a kimenekedés útját.

Raszkolnyikov kénytelen feladni magát. Kénytelen, még ha belepusztul is a száműzetésbe, de újra az emberekhez közeledni; az emberiségtől való elszakítottság, a magányba taszítottság érzése oly elviselhetetlenül kínozza. Az igazság törvénye és az emberi természet megköveteli a magáét, kiöli a meggyőződést, ellenállás nélkül. A tettes maga határoz úgy, hogy vállalja a szenvedést, hogy kiválthassa bűnét. A gyilkosság az Istentől való eltávolodást jelenti Szonya szemében, bevallása a feltámadás záloga.

Dosztojevszkij

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024