Lk 13,10–17;14,1–6

A Lukács evangéliuma két külön (csak ebben az evangélium­ban található) anyagot tartalmaz, melyek lényegük szerint hasonlóak. Jézus kérdésében a meggörnyedt asszony fájdalmas, beteg életét hasonlítja össze a farizeusok keményszívűségével.

Itt látszólag még történik egy „kompromisszumos” megoldás, hiszen a zsinagógai elöljáró a gyógyítással egyetért, csak a nappal nem. De Jézus éppen arra mutat rá, hogy fontosabb a betegségből való feloldozás, hiszen már sokat szenvedett az asszony. Szép párhuzamot von itt Jézus: Szombaton is eloldja mindenki az ökrét, szamarát itatni, akkor a beteg embert nem lehet feloldani betegségéből? Sokkal fontosabb az ember, mint az állatok, s ő ugyanazt tette, mint amit mindenki a maga gyakorlatában.

A másik történet nem zsinagógában játszódik, hanem egy vezető farizeus házában. Jézus ott kérdésével mutat rá a szombat jelenvalóságára. Kérdésére, hogy szabad-e szombatnapon gyógyítani, nem felelnek a jelenlévők. Miért? Nem tudták a választ? Sokkal inkább azért nem, mert valamit megértettek Jézus cselekedetéből. Jézus újabb kérdésében a kulcsszó az azonnal. Nemcsak az állat – ember szembeállítás lesz hát a lényeg, hanem az is, hogy a szabadítást rögtön el kell végezni. Mert sokkal fontosabb Istennél az ember személye, mint a törvény betűje! Te is „tedd meg, ha teheted!” Azonnal!

Ő előttem, Ő utánam.

A szívemben, a dalomban,

az életben, a halálban,

örömárban, fájdalomban.

Ő előttem, Ő utánam.

Túrmezei Erzsébet

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 12,1–8

Az Újszövetségben különösen fontos történetek az ún. szombatnapi gyógyítások vagy más események. Mivel a fogság utáni zsidóság életében kiemelkedően fontos helyet foglalt el a szombat, megkülönböztetett figyelemmel kísérték a farizeusok és írástudók Jézus szombati cselekedeteit. Jézus pedig e történetek tanúsága szerint messze eltért az általuk megélt és oly fontosnak tartott Törvény előírásaitól. A farizeusok a Törvényben 613 paragrafust láttak, ebből 365 tiltás és 248 parancsolat, melyeket igyekeztek betartani. Ezért volt radikális Jézus törvényértelmezése, aki nem a betűt emeli magasba, hanem a parancsok lényegére irányítja a figyelmet. Különösen a szombattal kapcsolatban, aminek megszegése tetten érhető.

Az e témában leírt történeteket a „Jézus és a szombat” címmel foglalhatjuk össze, melyekről szól a következő néhány nap áhítata. Ezek közül az első arról beszél, amikor Jézus tanítványai gabonaföldön mentek át, s éhségük elűzésére morzsolgatták, majd megették a búzaszemeket. A farizeusok azonnal lecsapnak: „Tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.” Jézus Dávid példájára hivatkozik, aki evett a szent kenyerekből, sőt a papok is „megszegik” a szombatot. A lényeget ezután mondja el: Isten nem irgalmatlanul kívánja betöltetni a törvényt, hanem irgalmas irántunk. Ha valaki ezt nem érti, miért akarja betartani a törvényeket?

Gyakran így vagyunk mi is, könnyebben teszünk valamit, ha mondják, ha elő van írva, mint magunktól. Pedig igazi szabadságunk szabad irgalmas döntéseinkben van.

„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” (Mk 2,27)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ézs 66,23

A Heidelbergi Káté Isten embernek adott követelménye szerint fogalmazza meg a parancsolathoz fűződő kérdését. Összefoglalásként is legyen előttünk:

„Mit kíván Isten a negyedik parancsolatban?

Először azt, hogy az igehirdetés szolgálata és az iskolák fenntartassanak és én, különösen ünnepnapokon, az Isten gyülekezetébe szorgalmasan eljárjak, hogy ott Isten igéjét hallgassam, a szent sákramentumokkal éljek, az Urat nyilvánosan segítségül hívjam és keresztyénhez illően alamizsnálkodjam. Továbbá, hogy életemnek minden napján szűnjek meg a magam gonosz cselekedeteitől, engedve, hogy bennem az Úr munkálkodjék az Ő Szentlelke által, és így az örökkévaló szombatot már e földi életben megkezdjem.” (103. kérdés-felelet)

Tehát a Káté is fontosnak tartja, nemcsak az istentisztelet látogatását, hanem azt is, hogy meglévő dolgaimmal szolgáljam Isten dicsőségét. Ézsaiás könyvében találjuk az igaz istentiszteletről való leírást, ahol nem elveket, hanem gyakorlati indítást találunk a szegények, nyomorultak felé (Ézs 58).

Másrészt pedig a Káté összeköti a parancsolatot a „nagy szombattal”, ami a világ végén jön majd el. A szombat megünneplése tehát nem más, mint bekapcsolódás Isten örök szombatjába, s az istentisztelet is földi, kicsinyített mása a Jelenések könyve által közvetített mennyeinek.

Boldog, aki Isten országának vendége!

hát mit fogunk

megtudni magunkról, amíg nem tudunk

nem tudunk, nem tudunk ünnepelni?

Szilágyi Domokos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

5Móz 5,15

„Mily jó, ha bűntől már szabad, az Úr szolgája vagy;

A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad.”

– foglalja jól össze énekeskönyvünk szép éneke a szolgaság – szabadság kérdését (467. dicséret).

Egy vidéki város stúdiója készített egy filmet „Falak és falak” címmel. Párhuzamosan mutatta be két zárt intézmény életét: egy börtönét és egy apácakolostorét. Párhuzamosan nyilatkoztak a lakók arról, miért is vannak ott, és mit jelentenek nekik a falak, a rácsok. A börtönben lévők rabságban voltak, rabruhában, s csalódottan vagy egykedvűen beszéltek tetteikről, érzéseik­ről, a bezártságban megélt napjaikról. Egy nővér a kolostorból pedig boldogan beszélt hivatásáról, mindennapos munkáiról, a zárda védő falairól, a Krisztussal élt életről.

Nem mindegy, hogy a rabságot önként választjuk, vagy kényszerből. A bűn rabságában sokat lehet gyötrődni. A Krisztus szolgaságában pedig mindig lehet örvendezni.

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal 5,1)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024